Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-31 / 205. szám

Egerszóláti libák A Heves megyei egerszóláti Ho Si Minh Termelőszövetkezetben van az ország egyik legnagyobb libatenyésztő telepe. Ebben az évben félmillió naposlibát és százezer pecse­nyelibát adnak át értékesítésre. Az utcabeliektől érdeklő­döm Marcaliban özv. Csobod Sándorné után. Kaposvári u. 5. betűzöm a rozsdamarta házszámtáblát.' Tehát ezen a szikkadt, repedezett deszka- kerítésen belül találhatok a 83 éves Boris nénire. A nagy, tágas udvar köze­pén egy használaton kívüli, gazzal körbenőtt kerekes kút. A porta jobb oldalán mellék- épület húzódik. Valamikor is­tálló ' lehetett. Benne limlom, értéktelen kacat, és néhány ölnyi aprított fa. Kopogok, majd óvatosan nyitom az előszoba ajtaját. Onnan a konyhába vezet az út. A ház . egyetlen lakója a hevarőről emelkedik föl. — Talán a tanácstól jött? Elmondom, hogy mi járat­ban vagyok. Kicsit fűre--'" néz rám. Kérdést vár. — Mióta él egyedül? — Kilenc éve, akkor halt meg az én jó uram. — Marcali, születésű a né­ni? — Nem. dehogy. Az osztrák határrészről származom, tíz­éves koromban kerültünk ide. — Szülei mivel foglalkoz­tak? — Cselédek voltak. Minden­ki kapcája Éjt nappallá té­ve dolgoztak, látástól vaku- lásig. Korán meg is haltak, még kislány koromban. Mos­toha szülőkhöz kerültem, szomszédok nevelgettek. Gon­dolhatja, miféle sora volt a magamfajta árvának. — Elmondaná? — Ne legyen rá kíváncsi, fiam, borzalmas életet éltünk Egyedül mindannyian. Többször sír­tunk, mint nevettünk. Több­ször éheztünk, mint ettünk, és ha ettünk is, akkor sem jóllakásig. Tizenhárom eszten­dős koromban beálltam cse­lédnek, afféle mindenes lány­nak. — Testvérei voltak? — Két fiú. Mindkettőt ha­lálra kínozták 19-ben. Az egyik huszonnégy éves, a má­sik két évvel fiatalabb volt. Alaposan kijutott a félelem­ből, a rettegésből, az egyik csapás a másik után jött. — Akadt valami szép is, amire szívesen emlékszik? — Valami, nem sok. Talán amikor összekerültem az urammal. Ügy véltük, hogy minden rendbe jön. Volt egy kis földünk, gazdálkodtunk. Amikor megbizonyosodtunk, hogy nem lehet gyerekünk, nagyon elkeseredtünk, kútba esett a tervünk. Ebből húzott ki bennünket Marika. Há­roméves korában került hoz­zánk. — Állami gondozásból? — Nem, a férjem öccsének a kislánya volt. Nagyon meg­szerettük, úgy a szivünkhöz nőtt, soha egy percig -sem érezhette, hogy nem saját gyermekünk. Tizenöt eszten­deig neveltük, azután kire­pült a fészekből. Érettségi után Siófokra került, ott is­merkedett meg a későbbi fér­jével. Negyvenezret adtam a lakásukhoz. Néhány évig ott éltek, aztán kimentek Bécsbe, a férje ott kapott állást, az­óta. is kint vannak. — Segítik-e Boris nénit? — Marikáék? Nem, dehogy segítenek. Nagy ritkán meg­látogatnak. levelet írnak, semmi több. — Takarítás, mosás, ház körüli munkák? — Magam teszegetem, most ugyan el vagyok maradva, néhány hete olyan beteges vagyok. Szédülök, vagy mi a fene, nemigen tudok fenn lenni. Bizony, elkélne egy kis segítség. Talán majd jön a Laci! Marikának az öccse. Meg-meglátogat, tegnap is itt volt. — Mennyi nyugdíjat kap? — 800 forint rokkantságit, tudja, a szemem miatt. Hát így élek. Ha tudok, főzőeské- zek magamnak. De nincs mindig erőm hozzá. Csobod néni ügyében Szi~ cili Rózsa vezető gondozónőt kerestem föl a tanácson. — Tudnak-e Boris néniről? — Igen. Tavaly április óta. — A néni beteg. Rossz a látása, még rosszabb a hal­lása, egészségtelen a környe­zete. — Ma reggel is láttam az ABC-ben. Nagyon nehéz eset. A körzeti gondozónő fölke­reste, beszélgetett vele, a szo­ciális gondozás gondolatától is irtózik, nemigen enged ma­gához közel senkit. De rövi­desen ismét fölkeressük, meg­próbálunk szót érteni vele. Horváth János Jókedvűen kell eladni* Vásározók és áruik A falusi ember egyhangú életében a hagyományos ün­nepek mellett a búcsú és a vásár jelentette valamikor a legnagyobb eseményt Búcsú általában a legkisebb faluban is volt, vásárt azonban csak a jelentősebb — földrajzilag kedvező fekvésű — helyeken tartottak. Egy-egy forgalmas csomópontban — utak keresz­teződésénél, folyami átkelőhe­lyeken — országos hírt vásá­rok alakultak ki. A falujából egész évben" ki sem mozduló gazda egyedül a vásár ked­véért hagyta el a szülőföld határát. A készülődés heteken át tartott. Az egy vidékről út­ra kelő gazdák szekérkaravá­nokat alakítva védték meg magukat a hosszú utak egy­hangúságától és az útonállók- tól. Ezektől manapság nem kell tartani, a vásárosok azon­ban ma is kocsioszlopokba tö­mörülve érkeznek a vásárra. Az egykori társzekereket, au­tók váltották fel, ezeknek az átalakított utasterében ván­dorol az áru — és az árus — vásárról vásárra. Nem hirdeti vásárnaptár a Balaton-parti nagyközség szo­kásos nyári hetivásárát, reg­gel kilencre mégis tetőzik a forgalom. A vásár kijelölt he­lye a piactér, de már az oda vezető utak mellett megtalál­hatók az alkalmi árusok. Nem hivatásos kiskereskedők, sokan zavarba jönnének, ha az en­gedélyt kérnék tőlük. Buzsáki futó négyszázért, fonott ko­sár 160 forintért talál vevőre. — 1200 forint a rokka da­rabja, ma már az ötödiket adom el — mondja az árus, aki érdeklődésemet félreért­ve, büszkén mutatja vadonat­új iparengedélyét. A kitűnő üzletmenetet látva, fölösleges­nek érzem a kérdést, hogy meg lehet-e élni rokkaeladás­ból. A vásárban már első pil­lantásra feltűnik, hogy a buti­kok, a divatárucikk-kereske- dők uralják a mezőnyt. A ré­gi — már-már feledésbe me­rülő — szakmákat egyetlen papucskészítő és két szűcs képviseli. A szűcsök standja előtt érdeklődők tömege né­zegeti a prémeiket. — A nézelődők száma aránytalanul nagy a vásárló­kéhoz képest — panaszkodik a Székesfehérvárról érkezett mester. — Egyedül vagyok, így nagyon oda kell figyelni az árura. A kollégámat egy pár kesztyűvel könnyítették meg múltkor a tolvajok. Komolynak ígérkező vevő érdeklődik, az eladó hozzá fordul, így tanúja lehetek az alkunak. — 1000 forint a báránybőr, kevesebbért sajnos nem tu­dom odaadni. — Itt van 900, és már el is vittem — így a vevő, a mes­ter azonban hajthatatlan. A középkorú hölgy a nyomaték kedvéért két ötszázast tesz a jól fésült báránybőrre, majd hibát keres a portékán. Végre talál egy lyukat, így erre hi­vatkozva alkuszik tovább. — Asszonyom, az a kés nyo­ma, valahol le kellett vágni azt a szerencsétlen bárányt, élve nem bújhat ki a bőréből. — És még ezért 1000 forin­tot, na itt a 900 és kész — mondja az asszony dacosan. — Az nem ár érte, akkor inkább felvágom gallérnak — szól a mester, és hozzá sem nyúl a pénzhez. Percekig tart az alku, végül egy másik darabban egyeznek meg, amelyet 900-ért is odaad a mester. A vásár legnépszerűbb ba- zárosa hangos szóval, rigmu­sokkal kínálja portékáját. — Itt a spriccpumpa, a trinkpumpa, a príma pumpa, bármit is tölt, evvel töltse, nem áll fejre senki tőle! — kiáltja a Fernandel mosolyú eladó, akinek árukészletét az — egyszerű fizikai törvényen alapuló — italpumpa alkotja. — Nem uram, nem zavar, csak ne- fényképezzen, mert azt mondják, úgy nézek ki, mint az Imperiál, amikor cuk­rot kapott. Sajnos nem a sa­ját találmányomat árulom, pedig nekem is eszembe jut­hatott volna harminc évvel ezelőtt. Azóta már többször elfelejtették az italpumpát, de hát más találmánnyal is így vagyunk. Jelenleg egy fröccs­öntő kisiparos gyártja, én pe­dig nyári szerződéssel — hi­vatalos néven mint gyorsárus — adom el. Ebben a szakmá­ban be kell mutatni az árut. Engem szórakoztat ez a be­mutatás, és úgy vélem, a ve­vő is vidáman távozik. Nem hiszem, hogy volna olyan ter­mék, amelyet jó kedéllyel, hu­morral ne lehetne eladni. Morcos, halk szavú kereskedő altár ne is álljon a sátorpony­va alá, mert akármit kínál, el­kerülik a vásárlók. Nem tartom fel tovább az italpumpák víg kedélyű eladó­ját, aki — a kereskedelmi ta­nácsok mellett — egy szabad­napos kötődéssel is megismer­tet. — A látszat ellenére, nincs vérre menő harc a »kötősök« között, árban soha nem me­gyünk egymás alá. Mindig az árul többet, akinél nagyobb a szín- és méretválaszték, jobb a fazon, a kidolgozás. A min­denkori divatnak megfelelően kell dolgozni, és időben ész­revenni a változásokat. Ta­valy például nem adtunk vol­na még egy évet a géznek, most pedig nézzen körül. Komplett ruhákat, hímzett blúzokat, ingeket keresnek és találnak a vevők. Világos, hogy jövőre is menni fog. A vásárra indulva — akár a jó gazda — igyekeztem ala­posan felkészülni. Terveim kö­zött szerepelt egy beszélgetés farmernadrágot kínáló keres­kedővel is. Tapasztalt »kötős ismerősöm« azonban lebeszélt erről. — A farmernadrág mint üz­let meghalt a vásárosok szá­mára. Akkor ne bolygassuk a ha­lottakat. A kínálatot végig­nézve beláttam: neki van igaza! Üjváry Zoltán Növényvédelmi tájékoztató Rajzik a szőlőmoly utolsó nyári lepkenemzedéke Az elmúlt évekénél később, augusztus 18—20-án figyeltük meg a tarka szőlőmoly harma­BÁRÁNY tyíHn 0 töd (ttonnál — Meg — bólint engedel­mesen Kati. Aztán nagyon szerényen, nagyon illedelme­sen megkérdi : — De a matek különórák­ra azért járhatok, nem? Az öreg rácsodálkozik. — Hallod! Az az érettségi érdekében van! És nagyon jól tudod, hogy mi az elvem: el­ső a kötelesség! 17. A május elejei hőség korái nyarat varázsolt egy-ikét nap alatt a tájra, még esténként is elég a zakó, vagy egy köny- nyű kardigán. Janiék a ligetig jöttek ki délután, most itt ülnék egy pádon, a játszótér közelében. Janinak gondja van rá, hogy előbb-utóbb minden kislányt kihozzon ide. Ez a választó­víz. Ha a lány nagyon rajong a gyerekekért, játszik velük, a Somogy! Néplap cuppog nekik — rövidesen szakít vele. Az ilyentől ugyan­is okosabb óvakodni: biztos, hogy percek alatt férjhez akar menni... Amelyik rá se ránt a gyerekre, annál egy szusszanásra le mer horgo­nyozni ... Ez a Márti is ilyen volt. Harmadszor vannak már itt, a játszótér mellett, eddig ügyet sem vetett a kis srá­cokra. De ma este — az ördög érti! — ő is elkezdte a rag- máilódást a házassággal. — Ugyan, csibém, de pró­bálj meg a fejeddel gondol­kozni ! —Azt csinálom! — mond­ja konokul a lány. — És egyszerűen nem értelek! Hi­szen most már nem gond a la­kás! Eddig nem szóltam sem­mit, tudod jól, hiszen se hoz­zánk, se hozzátok nem költöz­hettünk volna, ez világos. De ne haragúd], ez a bogárdi ház most teljesen új helyzetet te­remt. Vagy nem? I — Nem hát! — mondja Ja­ni. — Butaságot beszélsz, fi­acskám. Mihez kezdenék én I Bogárdon? — Ott is van munka, nem? Ma mindenütt keresik az em­bert Ott is van nyilván ter­melőszövetkezet, ahova elme­hetnél gépésznek, traktoristá- nak, mit tudom én, minek, ehhez nem értek! — És te? — néz rá Jani. — Veled mi lenne? — Miért? Ott is van óvo­da, és nyilván ott sincs elég- óvónő! Manapság ezek nem problémák, Janikám! Ha va­laki akar valamit... Ez az, mondja magában Ja­ni. Ha akar... * De ha nem akar? Hirtelen eszébe jut még egy érv, egy igazán nyomós érv. — És a tanulásom? Azzal mi lenne? A lány türelmetlenül int. — Úgyis levelezőre jársz, nem? — De, persze. — Hát legföljebb onnét utaz­nál fel mindig vizsgázni! — És a konzultációk? Márti átöleli a vállát, szo­rosan magához húzza és bú­jik, bújik, bújik. Istenem, eh- héz értetek! Hízelegni, azt tudtok — ha akartok valamit! De azért jólesik ez a szoros ölelés... — Na, Jancsikám — súgja fülébe a lány. — A kedvem­ért! Hát egy kicsit se sze­retsz? — Csacsifejű... Tudod jól! — Akkor házasodjunk ösz- szel Istenem, de könnyű nektek! Házasodjunk össze, házasod­junk össze... Mintha a vi­lág csak abból állna! A sze­relem gyönyörű dolog, csilla­gom! De a férfiszabadság sem utolsó! — Na, Jancsikám! Hát ezt az egyet kérem tőled ... Ezt az egyet, mondja ma­gában kajánul. Csak épp ezt az egyet... A többit aztán már nem is kell kérni : az akkor már jön majd magától, hisz — kötelességnek fogják hívni... De attól még messzi vagyunk, csillagom ! — Na ! — duruzsol a fülé­be Márti hangja. — Nem is válaszolsz? Pedig annyira, de annyira szeretlek! Azt elhiszem, ha kötélnek állok... De valamit mondani kell már, mert szegény kis­lány lassan a szívét is kite­szi... — Hát nézd, tündérvirág: fej vagy írás, jó? — Hogyhogy? — néz rá ri­adtan Márta. — Döntsön a sors! Ha fej: a fejemre hallgatok, és szó sincs házasságról... — És ha írás — kérdi a lány csillogó szemmel. — Ha írás: akkor aláírjuk az anyakönyvet. Helyes? Márti hozzábújik és csó­kolja, ahol éri. (Folytatjuk) dik nemzedékének rajzás-kez­detét. A lepkék repülését és táplálkozását a hét elejének erős éjszakai lehüléses, ziva­taros időjárása zavarta, tojás­rakásuk üteme vontatott, en­nek következtében a lárvake­lés, illetve a hernyókártétel időszaka is várhatóan elhúzó­dó lesz. A védekezéseket a hernyók tömeges ke­lésének Időpontjában, a Balaton-part körzetében szeptember 4—6, Kaposvár körzetében szeptember 5—8.. Barcs—Gyékényes körzetében pedig szeptember 8—10 kö­zött javasoljuk megkezdeni. A kártevő hernyók az érőfélben lévő bogyók belsejét rágják ki. A kirágott bogyók meg­bámulnák. ráncosodnak, s a hernyók rágása által keletke­zett sebzési felületek a sző­lő-szürkerothadás (botritisz) fertőzésének nyitnak utat. A hernyók elleni védekezéssel egyúttal a szürkerothadás fer­tőzési veszélyét is csökkente­ni lehet. Védekezésre a 14 nap vá­rakozási idejű Sevin 85 WP 0,2 százalékos, a Sinoratox 40 EC 0,1 százalékos, a tíz nap várakozási idejű Ditrifon 51 WP, Unitron 40 EC 0,2 százalékos, a Satox 20 WSC 0,5 százalékos, a Safidon 40 WP 0,25 százalékos olda­tának valamelyikét javasol­juk. Az eredményes védelem érdekében az elhúzódó her­nyókelések miatt a védekezést 7—10 nap múlva a 7 nap vá­rakozási idejű Unifosz 50 EC 0,1 százalékos oldatával ismé­teljük meg. Az érőfélben levő szőlőbo­gyókon fokozódik a szürke­rothadás és a fakórothadás kórokozóinak a fertőzési lehe­tősége. A nappali fölmelege­déseket követő erős éjszakai lehűlések ! hatására a bőséges harmatképződés kedvező fel­tételeket biztosít a kórokozó fertőzéséhez. A megkéselt fej­lődésit szőlőkben a szüretet az elmúlt éveknél később lehet megkezdeni, ezért a betegsé­gek fertőzési időszaka is rendkívül hosszú lesz. Ezért a szőlőmoly elleni védekezést feltétlenül össze kell kötni a kórokozó elleni védelemmel. A felhasználható gombaölő szert a szüret várható időpontjának figyelembevételével kell meg­választani. Az Ortho-Phaltan 0,25—0,3 százalékos oldata 30 nappal, a Topsin-Metil 70 WP 0,065—0,12 százalékos és a Chinoin Fundazol 50 WP 0,08—0,16 százalékos oldata 14 nappal a szüret előtt hasz­nálható utoljára. A permetezés végrehajtásá­nál fontos szempont, hogy a permetlé a fürtűkre kerüljön, és azokat alaposan érje. Házi- kertekben az érés, a szüret ideje alatt mechanikai növény- védelmi eljárásokkal is vél­hetjük a termést. Rendszere­sen gereblyézzük össze a fer­tőzött, lehullott száradó leve­leket, és égessük el. Ha van rá lehetőség, vágjuk ki a für­tökből a szürkerothadással fertőzött részeket. Ezzel a szü­ret időszakában bekövetkező további fertőzéseket mérsékel­ni tudjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom