Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-29 / 203. szám

Birkózó-vb

Mexikó-városban befejeződött a szabadfogású birkózó- világbajnokság. Mint a szakemberek várták, ebben a kategóriában is nagy volt a szovjet fölény, s ezt hat aranyérmük jelzi.

48 kg: Szergej Kornyilajev (Szovjetunió)

52 kg: Anatolij Beloglazov (Szovjetunió)

57 kg: Tomihama Hideaki (Japán)

62 kg: Vlagyimir Jumin (Szovjetunió)

68 kg: Pa vei Pinigin (Szovjetunió)

74 kg: Leroy Kamp (Egyesült Államok)

82 kg: Magomekdham Ab- razilov (Szovjetunió)

90 kg: Uwe Neupert (NDK)

100 kg: Harala Buttner (NDK)

100 kg felett: Ándrej Sosian (Szovjetunió)

Los Angeles visszalép ?

Kerek hat éve, hogy az amerikai Denver visszaadta a NOB-nak az 1972. évi téli olimpiai játékok rendezését, s jelenleg, majdnem azonos a helyzet az 1984-es nyári olimpia házigazdájával, Los An- geles-szel is. Mint ismeretes, a kaliforniai város már kétszer kapott ' hosszabbítást a

NOB-tól ahhoz, hogy pénzügyi tekintetben megfeleljen a szabályok által előírtaknak, erre azonban még mindig nem tudták megtalálni a megfelelő megoldást.

A türelmi idő most már lejár és a kérdésben a • NOB végrehajtó bizottsága dönt keddtől csütörtökig tarte megbeszélés-sorozatán.

Leningrad helyett Riga

Nem Várt kudarccal fejeződött be a röplabda-vb selejtezője Rigában. Válogatott lányaink nagyon gyenge játékkal kaptak ki attól a lengyel csapattól, amelyet a közelmúltban kétszer is legyőztek. Már csak szépségtapasz volt

az utolsó selejtezőn a finnek legyőzése. Ez az eredmény azt jelenti, hogy a magyarok nem utaznak Leningrádba, ahol a legjobb 12 játszik. Rigában maradnak, és ott küzdenek a 13—23. közötti helyek valamelyikéért.

Megyei labdarúgó-bajnokság

(Folytatás a 4. oldalról)

Jó iramú mérkőzésen a jól játszó Latinca gyorsan vezetést szerzett. A vendégcsapat csak szórványosán támadott, és nem bírt a végig többet kezdeményező hazaiakkal. Góllövők: Borsfái (2), Hódi. Jók: Hőgye, Skáfár, Czutka, Borsfái, illetve Szabó G., Kovács I., Kovács Gy.

Rákóczi II. ifi—Tab ifi 4:0

Giber Károly

Nagyatád—Lengyeltóti

3:0 (1:0)

Nagyatád, 300 néző. V.: Műdig.

Nagyatád: Zsobrák — Birkás, Hoffmann, Pintér (Simon), Harcz, Czár, Horváth (Fodor),, Utasi, Ilics, Pintér J., Mohácsi. Ecíző: Fuisz János. Lengyeltóti: Szabó — Bódi, Kesztyűs, Nagy, Vacsi CK, Ttiba, Pasztusics, Tóth,. Vacsi J., Gyurka, Polgárdi. Edző: Haszon Lajos.

A hazaiak az első percben megszerezték a vezetést, de előnyüket növelni csak a második játékrészben tudták, Ilics mesterhármasával. Góllövő: Ilics (3). Jók: Czár, Simon, Ilics, Mohácsi, illetve Tóth.

Nagyatád ifi—Lengyeltóti ifi 2:1

Tóth Ferenc

Barcs—Csurgó 1:0 (0:0)

Csurgó, 400 néző. V.: Bálint.

Barcs: Tóth —- Pintér, Kasai, Deák, Varga, Pandur, Erdelecz,

Egy kimaradt helyzet a Vasas—Lábod mérkőzésen.

Kelé, Holdosi, Fodor (Lakatot) j Gulyás. Edző: Marton János. Csurgó: Ma jós — Kovács J., Máté, Kiss, Polgár, Baja (Novák), C. Kovács, Horváth, Nézics, Hosszú F. (Kütsön), Luka. Edző: Sótonyi László

A végig nagy taktikai harcot hozó találkozón a szünetig változatos, kemény játék folyt, a szünet után a mérkőzés végéig a — durvaságokkal tarkítva védekező — barcsi csapat egy szerencsésen lőtt góllal nyert. A játék alapján a döntetlen igazságosabb lett volna! Góllövő: Gulyás. Jók: Pintér, Varga, Gulyás, illetve Kiss, Polgár, C. Kovács, Luka.

Barcs ifi—Csurgó ifi 3:2

Kovács Antal

A forduló válogatottja: Zsupo- nyó (Siófok — Veress (Táncsics), Vámos (Kiss J. SE), Kertész (Mernye), Makai (Ba- latonlelle), Jokl (Táncsics), Szalai L. (Vasas), Mód (Kiss

J. SE), Ilics (Nagyatád), Borsfái (Latinca SE), Nagy L.

(Kadarkút).

A bajnokság állása:

1. Kiss J. SE

4

4

—

_

19-2

8

2. B.-lelIe

4

4

—

13-3

8

3. Latinca SE

4

3

1

—

12-4

7

4. Táncsics SE

4

2

2

—

8-3

6

5. VBKM Vasas

4

2

2

—

12-6

6

6. Barcs

4

2

2

—

3-1

6

7. Nagyatád

4

2

1

1

13-7

5

8. Siófok

4

1

2

1

9-6

4

9. Kadarkút

4

2

—

2

10-9

4

10. Csurgó

4

2

—

2

5-6

4

11. B.-földvár

4

1

1

2

6-13

3

12. Marcali VSE

4

1

—

3

8-11

2

13. Tab

4

—

2

2

7-11

2

14. Lengyeltóti

c

1

—

3

6-11

2

15. Mernye

4

1

—

3

5-10

2

16. B.-boglár

4

1

—

3

4-13

2

17. Karád

4

—i

1

3

3-11

1

18. Lábod

4

—

—

4

4-20bârâhÿ nMAs

tyiffa a ^fo

Élete legnagyobb büszkesége volt, hogy minden évben meghívták egyszer vadászni a Széchenyi grófék... Egy-egy ilyen vadászat elvitt kétszáz patront, no meg az útiköltség, meg egy két demizsonnyi célzóvíz, kedveskedni az uraknak... No? Szegény Aranka néném meg mint egy kis parasztasz- szony: éjt nappallá téve csak a pénzt csinálta aztán... Megfogott az mindent: tyúkot, libát, kacsát tenyésztett, gyümölccsel bajolt, hogy ami amott kiment, az ura passzióin, az emitt, a paraszti munkán jöjjön be ... De persze soha nem tudta utolérni magát, így aztán örökkön állt náluk a cívakodás, hangos veszekedés, perpatvar... A szomszédok szerint nemegyszer verekedtek...

Az ügyvéd legyint.

— Ez is valami? Engem, kérem, az első feleségem rendszeresen csalt! A tejesfiúval, a szenesemberrel, a gázleolvasóval ... A második kifosztott... Amikor egyszer'jutalomüdülésen voltam egy hétig Lengyel- országban, üres lakást találtam, amikor megjöttem ... A ruháim ott hevertek a földön, de még a cipőmből a sámfát is elvitte,

mert az új férjének is negyvenkettes volt a lába... A harmadik feleségem följelentett az ügyvédi kamaránál... Amilyen marha voltam, mindig beszámoltam neki a hivatali dolgaimról, és amikor egyszer összevesztünk, úgy állt bosszút rajtam a drága ... Alig tudtam kimosni magam a kamaránál ... Mit mondjak még? A mostani asszonykámmal nincs ilyen baj — ő csak terrorizál ...

A két ügyfél egymásra mosolyog.

— Nálunk ilyesmi nincs! — mondja az asszony, hogy mind a harminckét hibátlan foga elővillan. — Mi az év minden napján harcolunk egymásért... Hiszen mindketten tudjuk, hogy a másik akár már holnap veheti a kalapját, hiszen nem okmány köti hozzánk, hanem a szíve tiszta érzése!

— Zseniális megoldás! — sóhajt az ügyvéd. — Irigylem önt kedves Ispánki úr ... Istenem, ha az én feleségeim is ilyen előrelátók lettek volna, mint az ön kedves felesége ... talán még ma is együtt élnék Böbével... vagy Juckóval... esetleg Terikével..«

— Ugye? — sugárzik az asz- szony. — Mert amíg mi papír nélkül is együtt vagyunk, mind a kettőnk biztos lehet benne, hogy nem ám a kényszer, hanem az igaz szerelem tartja a másikat mellette! — Megint megfogja a férfi kezét. — Igaz, szívem?

Ispánki szó nélkül ajkához emeli, és megcsókolja a kezét.

Az ügyvéd kissé meghatva mosolyog.

— Hát én csak tiszta szívből gratulálhatok ehhez az igazi érzéshez, sőt mint férfi, még irigykedem is, de mint a jogtanácsosuk, most mégis azt kell mondjam drága asszonyom: jobban tennék, ha összeházasodnának ...

Kis csend.

— Igen? — kérdi aztán az asszony. — De miért?

— Mert ez leegyszerűsítené az örökség gyors és zökkenő- mentes átvételét. Helyes? Mit szólnak hozzá ?

Egy csepp tűnődés.

— Hát — von aztán a vállán az asszony —, ha úgy tetszik gondolni, ügyvéd úr ... En akkor most már nem mondok nemet, Karcsikám... És te?

A férfi arcán zavar futó felhője. Sokára szólal csak meg.

— Izé... Azt hiszem, az ügyvéd úrnak voltaképpenigaza van...

.— Ugye? Diszpenzácidt kérnek, aminek az önök esetében semmi akadálya, és akár háKalinyini kollégák

Egy utazás utóélete

Milyen lehet most az a város? Volga anyácska hajókat dajkál szelíden, bizonyára köztük van a Robinson is. De sokat emlegettük a tél óta Gézával, a kollégával, baráttal ezt a pompás' hajót! És kapitányát, a csodaembert, Kuznyecovot, aki ellátott bennünket prospektusokkal, s hajójának fotójával

Milyen lehet most az a város? Árnyat adó fáival, szobraival — Puskin karcsú alakját örökítette meg az egyik az időnek —, nyári szünet után nyitó színházával, a cirkusszal és városszéli zöld fa- házaival. A kalinyiniak is kiáradnak hétvégeken a környező vidékre, ki a parti üdülőjébe, kf gombázni az erdőbe.

Filmről a film jut eszembe. Egy újabb. Ezt is a kaiinyini redakcióbán láttuk. önmagukról készítették a szovjet kollégák, önironikusan, remek »mozi-«. Ügy mutatja be őket, ahogy egy Idegen látja egy- egy rovat munkáját, ugyanakkor azzal a többlettel, melyet egymás gyengéinek ismerete

ad. Pazar szatíra kerekedett ebből. Hogyan lesz egy kéziratból egy-egy munkatárs ízlését is tükröző »távirat«? Mert mindenki húz a »regényből«, ki úgy, hogy toll- törlőnek szakít le néhány oldalt, ki tucatnyi lap elegáns, »csont nélküli« kosárba dobásával. Van olyan kolléga, aki a betűvel írt számot írja át számmá, van olyan is, aki vissza javít ja...

Lunyáról a másik fotóriporterről jut eszembe, Komarov. O is eredeti egyéniség. Egy hegesztő Praktika fényképezőgéppel a kezében! Mert valahogy sikerült megőriznie eredeti jellemét, személyiségét ennek a mackós, szakállas fotósnak. Ö volt Kuznyecov legnagyobb segítsége a Robinson építésében. Hát hogyne! Korábbi szakmáját, a hegesztést gyakorolhatta. Látom magam előtt a nyájas mező- gazdasági rovatvezetőt. Szergej Geraszimovics Dusenkovot is. Otthon van a kaiinyini vásárcsarnokban; napraforgómagot rágcsálunk és viszonyítunk a magyar piaci árakhoz.

Csupa jó barát. A kedves Marina Motuzka üzletről üzletre cipelt bennünket, hogy az orosz népművészet remekeiből választhassunk. Egy vidéki útunkra pedig a »vasárnapi ember«, Borisz Szpasszkij kísért bennünket. Ö — mivel a sport értője — vasárnap este is felhívható telefonon; ilyenkor érkeznek a szerkesztőségbe a tudósítók telefonhívásai. Kiszálltunk g gépkocsiból, hogy a fenséges orosz erdőben gyönyörködjünk. Ropogott a hidegtől a bundám. Ű elővett egy üveg vodkát...

Szergej Vasziljevics Belja- ko-vról meg ne feledekezzem ! A művészetek barátja a kaiinyini testvérlap másik főszerkesztő-helyettese. Novellát kért tőlem, lefijrdíttatta L. V. Hacsaturjánnal és a Barátság! Druzsba [-rovatban közzétette. Talán ismerőse lesz az otthoniaknak is az a kis öregasz- szony, aki élete végén a Balatonhoz , vágyott.

Leskó László

De sokszor beszélgetünk Gézával az ottani kollégákról Egy utazásnak olyan hosszú az utóélete, ameddig az emlékek melege életet ad neki Akkor tél volt, most — az időjárás ilyen — őszelő. Közben fordult az év, vissza nem térő hónapok úsztak el ismét. Ahogy a méltóságteljesen hömpölygő Volgán a hajók. Köztük a legkedvesebb, !a Robinson. Hát beszéljünk róla! L. A. Kuznyecov úgyszólván egyedül építette meg ezt a nagyszerű vízi járművet. Néhány kollegája segített neki a Kalinyinszkaja Pravdától. Azóta nagy utat tett meg ez a hajó, az utakat színes filmszalag őrzi. Láttuk a filmet, hivatásos operatőrnek is dicsőségére válna. Amit őrzök belőle: Kizsi, a fából épü műemlék falu. Gyönyörű ; nemrég könyv jelent meg róla nálunk is.

Látom Borisz Mecsetnijt, az egyik főszerkesztő-helyettest nevetni, biztat, hogy táncoljak. Lányok jönnek és felkérnek, itt divat a hölgyválasz. Borisz nevet, most' már tudja, milyen a medvetáncoltatás. A kávé mellől — jutalomként talán — át is adja a cukrát. Csupa kedves ember. Leonyi- dot, az egyik fotóriportert a Balaton mellől ismerem. Néhány évvel ezelőtt a titkárság vezetőnőjével, a szőke Szofja Nyikitinával Szépiákon nyaraltak; Vergiliusúk lehettem. Siófokot bejártuk, belekóstoltunk éjszakai életébe is. S most a télen egyszerre Leo- nyid Simanovics fotómodell- jaivé léptünk elő Gézával Ka- linyinban: »a hóhért akasztják".

Befejezte munkáját az óvodai felvételi bizottság

Tegnap értesítették a szülőket

Romlott a helyzet a megyeszékhelyen

Ezerszáznyolcvanegy óvodai felvételi kérelmet vizsgált meg az, elmúlt héten a felvételi bizottság Kaposváron. A döntésről tegnap értesítették a szülőket.

Dr. Radnai Jenőné és néhány munkatársa nyilatkozott a felvételi bizottság nehéz feladatáról és tevékenységéről.

— Mi történt azután, hogy az óvodák kézhez kapták a jelentkezési lapokat?

— A vezető óvónők, az óvónők környezettanulmányt vérom napon belül egybekelhetnek.

A férfi tűnődő pillantással nézi, majd aprót sóhajt.

— Tetszik gondolni?

16.

Fél nyolc is elmúlt, mire Ispánkiék az ügyvédtől hazaérkeznek. Alkonyodik. Épp ezért csak nem sokkal a házuk előtt veszik észre, hogy az egyik bezárt bolt redőnyének mélyedésébe húzódva egy fiatal pár csókolózik.

Egymásra réznek, fejüket rázzák. Szörnyűek ezek a mai gyerekek! Régen elvonult az ember, ha az érzések megrohanták — hisz a szerelem mélységesen magánügy, nem tartozik az senki másra ... Ma? Utcán, villamoson, autóbuszon ölelik, ' harapják, fogdossák egymást — fúj!

Fejüket elfordítva mennek el a fiatal pár mellett. Ispán- kiné azonban odasandít — a házuk közeiében járnak, hát! valamelyik házbeli fruska feledkezett meg ilyen csúnyán magáról... Jobban odapillant, s a lélek is megdermed benne. Ifiszen ez Kati!

Zakatoló szívvel tesz egykét lépést, .aztán odasúgja az emberének : •

— Te, csillagom! Nézz csak oda! Nem Kati áll ott?

(Folytatjuk)

geztek: megvizsgálták a családok szociális helyzetét. Néhány esetben’ nem volt rá mód, mert a szülök — az édesanya letöltötte a három évet, és abban a reményben, hogy a gyereket fölveszik az óvodába, visszament a munkahelyére — dolgoztak. A környezettanulmányt a felvételi kérelemhez csatolták, ezzel együtt adták át a felvételi bizottságnak.

— Közben a nyár folyamán már sokasodott azoknak a leveleknek a szánta, amelyekben a vállalatok, üzemek kérték, hogy a gyermekintézményeknek nyújtott támogatás fejében dolgozóik gyerekeinek a felvételéről gondoskodjunk. Az óvodai — társadalmi — felvételi bizottság munkájába bevontuk ezeknek, az intézményeknek, üzemeknek a képviselőit, rajtuk kívül tanácstagok, á Hazafias Népfront, a pedagógus pártbizottság, a szakszervezet, a Vöröskereszt is részt vett a döntések meghozatalában.

A bizottság tagja volt Harsányt Józsefné, a Volán csoportvezetője.

— Munkánkra a körültekintő alaposság volt a jellemző. De a szívünk szakadt meg, amikor kérelmeket kellett elutasítani hely hiánya miatt.

Dr. Radnai Jenőnétől tudtam meg, hogy Harsányiné egy volános névsorral érkezett az óvodai felvételi bizottság ülésére, ám látva a szorongató helyzetet, a város gondját helyezte előtérbe.

— A környezettanulmányok alaposak, láttam. Namcsak arra adnak felvilágosítást, hogy az óvodai kérelmek jogosak-e vagy sem: vallanak a kaposvári emberek életkörülményeiről is. Milyen szempontok alapján született a döntés a felvétel, az elutasítás mellett?

— Az óvodai rendtartás előírásait vettük figyelembe. A rendtartás általánosító megfogalmazását megpróbáltuk közösen a mi viszonyainknak megfelelően értelmezni. A gyerekét egyedül nevelő szülő fogalma is elég tág: ide tartoznak a lányanyák, az elváltak, a külön élők... Jogosultak

óvodai felvételre a nagycsaládosok, továbbá a sorkatonai szolgálatot teljesítő apák gyerekei. Ha mindkét szülő dolgozik, és nincs, akire a gyereket rá lehet bízni — nagyszülő, testvér — ilyen esetben is jogos az igény. A szociális körülmények is fontosak e sorban, és végül, de nem utolsósorban az óvodák iskolára előkészítő szerepe is hangsúlyt kap a rendtartás előírásai között. A városi érdeket — óvodákat patronáló vállalatok igényét —, a munkaerő-gazdálkodást is szem előtt kellett tartanunk.,

— Hány hely üresedett meg az óvodákban a most jelentkezett gyerekek számára?

— Hétszázötvenöt. Pontosan annyi, ahány elsős beiratkozott az általános iskolába. Itt megjegyzem — mondta dr. Radnai Jenőné —, hogy ilyen esetekkel is számolnunk kellett: a Füredi úti óvodában tavaly két nagycsoportot tudtunk szervezni, de mert ebből csak az egyik megy iskolába, az idén már csak egy csoportot indíthatunk. Huszonegy megüresedett helyre száztizen- kilencen jelentkeztek, negyvenegyet tudtunk csalt fölvenni.

— Végül: mondjuk meg, hány gyereket vettek föl Kaposváron a tanácsi óvodákba, és hány kérelmet utasítottak el?

— Hétszázhetvenhetet fölvettünk, előfelvételt biztosítottunk százharminc gyereknek. Kétszázhatvankilenc kérelmet utasítottunk el, ebből száznyolcvannégy az igényjogosult.

Néhány évvel ezelőtt elégedetten állapíthattuk meg, hogy Kaposváron minden jogosult kisgyermek óvodába járhat. Azóta a körülmények alaposan megváltoztak. A felvétel során kialakult feszültség arra figyelmeztet: ismét fontos várospolitikai feladat megoldása vár ránk...

H. B.

Somogyi Népi