Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-29 / 203. szám

Birkózó-vb Mexikó-városban befejező­dött a szabadfogású birkózó- világbajnokság. Mint a szak­emberek várták, ebben a ka­tegóriában is nagy volt a szovjet fölény, s ezt hat aranyérmük jelzi. 48 kg: Szergej Kornyilajev (Szovjetunió) 52 kg: Anatolij Beloglazov (Szovjetunió) 57 kg: Tomihama Hideaki (Japán) 62 kg: Vlagyimir Jumin (Szovjetunió) 68 kg: Pa vei Pinigin (Szov­jetunió) 74 kg: Leroy Kamp (Egye­sült Államok) 82 kg: Magomekdham Ab- razilov (Szovjetunió) 90 kg: Uwe Neupert (NDK) 100 kg: Harala Buttner (NDK) 100 kg felett: Ándrej Sosian (Szovjetunió) Los Angeles visszalép ? Kerek hat éve, hogy az amerikai Denver visszaadta a NOB-nak az 1972. évi téli olimpiai játékok rendezését, s jelenleg, majdnem azonos a helyzet az 1984-es nyári olim­pia házigazdájával, Los An- geles-szel is. Mint ismeretes, a kaliforniai város már két­szer kapott ' hosszabbítást a NOB-tól ahhoz, hogy pénz­ügyi tekintetben megfeleljen a szabályok által előírtaknak, erre azonban még mindig nem tudták megtalálni a meg­felelő megoldást. A türelmi idő most már le­jár és a kérdésben a • NOB végrehajtó bizottsága dönt keddtől csütörtökig tarte megbeszélés-sorozatán. Leningrad helyett Riga Nem Várt kudarccal fejező­dött be a röplabda-vb selejte­zője Rigában. Válogatott lá­nyaink nagyon gyenge játék­kal kaptak ki attól a lengyel csapattól, amelyet a közel­múltban kétszer is legyőztek. Már csak szépségtapasz volt az utolsó selejtezőn a finnek legyőzése. Ez az eredmény azt jelenti, hogy a magyarok nem utaznak Leningrádba, ahol a legjobb 12 játszik. Ri­gában maradnak, és ott küz­denek a 13—23. közötti helyek valamelyikéért. Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalról) Jó iramú mérkőzésen a jól játszó Latinca gyorsan veze­tést szerzett. A vendégcsapat csak szórványosán támadott, és nem bírt a végig többet kezdeményező hazaiakkal. Góllövők: Borsfái (2), Hódi. Jók: Hőgye, Skáfár, Czutka, Borsfái, illetve Szabó G., Ko­vács I., Kovács Gy. Rákóczi II. ifi—Tab ifi 4:0 Giber Károly Nagyatád—Lengyeltóti 3:0 (1:0) Nagyatád, 300 néző. V.: Mű­dig. Nagyatád: Zsobrák — Birkás, Hoffmann, Pintér (Simon), Harcz, Czár, Horváth (Fodor),, Utasi, Ilics, Pintér J., Mohácsi. Ecíző: Fuisz János. Lengyeltóti: Szabó — Bódi, Kesztyűs, Nagy, Vacsi CK, Ttiba, Pasztusics, Tóth,. Vacsi J., Gyurka, Polgárdi. Edző: Haszon Lajos. A hazaiak az első percben megszerezték a vezetést, de előnyüket növelni csak a má­sodik játékrészben tudták, Ilics mesterhármasával. Gól­lövő: Ilics (3). Jók: Czár, Si­mon, Ilics, Mohácsi, illetve Tóth. Nagyatád ifi—Lengyeltóti ifi 2:1 Tóth Ferenc Barcs—Csurgó 1:0 (0:0) Csurgó, 400 néző. V.: Bá­lint. Barcs: Tóth —- Pintér, Kasai, Deák, Varga, Pandur, Erdelecz, Egy kimaradt helyzet a Vasas—Lábod mérkőzésen. Kelé, Holdosi, Fodor (Lakatot) j Gulyás. Edző: Marton János. Csur­gó: Ma jós — Kovács J., Máté, Kiss, Polgár, Baja (Novák), C. Kovács, Horváth, Nézics, Hosszú F. (Kütsön), Luka. Edző: Sótonyi László A végig nagy taktikai har­cot hozó találkozón a szünetig változatos, kemény játék folyt, a szünet után a mérkő­zés végéig a — durvaságokkal tarkítva védekező — barcsi csapat egy szerencsésen lőtt góllal nyert. A játék alapján a döntetlen igazságosabb lett volna! Góllövő: Gulyás. Jók: Pintér, Varga, Gulyás, illetve Kiss, Polgár, C. Kovács, Luka. Barcs ifi—Csurgó ifi 3:2 Kovács Antal A forduló válogatottja: Zsupo- nyó (Siófok — Veress (Tán­csics), Vámos (Kiss J. SE), Kertész (Mernye), Makai (Ba- latonlelle), Jokl (Táncsics), Szalai L. (Vasas), Mód (Kiss J. SE), Ilics (Nagyatád), Bors­fái (Latinca SE), Nagy L. (Kadarkút). A bajnokság állása: 1. Kiss J. SE 4 4 — _ 19-2 8 2. B.-lelIe 4 4 — 13-3 8 3. Latinca SE 4 3 1 — 12-4 7 4. Táncsics SE 4 2 2 — 8-3 6 5. VBKM Vasas 4 2 2 — 12-6 6 6. Barcs 4 2 2 — 3-1 6 7. Nagyatád 4 2 1 1 13-7 5 8. Siófok 4 1 2 1 9-6 4 9. Kadarkút 4 2 — 2 10-9 4 10. Csurgó 4 2 — 2 5-6 4 11. B.-földvár 4 1 1 2 6-13 3 12. Marcali VSE 4 1 — 3 8-11 2 13. Tab 4 — 2 2 7-11 2 14. Lengyeltóti c 1 — 3 6-11 2 15. Mernye 4 1 — 3 5-10 2 16. B.-boglár 4 1 — 3 4-13 2 17. Karád 4 —i 1 3 3-11 1 18. Lábod 4 — — 4 4-20­bârâhÿ nMAs tyiffa a ^fo Élete legnagyobb büszkesége volt, hogy minden évben meg­hívták egyszer vadászni a Szé­chenyi grófék... Egy-egy ilyen vadászat elvitt kétszáz patront, no meg az útiköltség, meg egy két demizsonnyi célzóvíz, kedveskedni az uraknak... No? Szegény Aranka néném meg mint egy kis parasztasz- szony: éjt nappallá téve csak a pénzt csinálta aztán... Megfo­gott az mindent: tyúkot, libát, kacsát tenyésztett, gyümölccsel bajolt, hogy ami amott kiment, az ura passzióin, az emitt, a paraszti munkán jöjjön be ... De persze soha nem tudta utol­érni magát, így aztán örökkön állt náluk a cívakodás, hangos veszekedés, perpatvar... A szomszédok szerint nemegy­szer verekedtek... Az ügyvéd legyint. — Ez is valami? Engem, ké­rem, az első feleségem rend­szeresen csalt! A tejesfiúval, a szenesemberrel, a gázleolvasó­val ... A második kifosztott... Amikor egyszer'jutalomüdülé­sen voltam egy hétig Lengyel- országban, üres lakást találtam, amikor megjöttem ... A ruháim ott hevertek a földön, de még a cipőmből a sámfát is elvitte, mert az új férjének is negy­venkettes volt a lába... A harmadik feleségem följelen­tett az ügyvédi kamaránál... Amilyen marha voltam, min­dig beszámoltam neki a hiva­tali dolgaimról, és amikor egy­szer összevesztünk, úgy állt bosszút rajtam a drága ... Alig tudtam kimosni magam a ka­maránál ... Mit mondjak még? A mostani asszonykámmal nincs ilyen baj — ő csak ter­rorizál ... A két ügyfél egymásra mo­solyog. — Nálunk ilyesmi nincs! — mondja az asszony, hogy mind a harminckét hibátlan foga elő­villan. — Mi az év minden napján harcolunk egymásért... Hiszen mindketten tudjuk, hogy a másik akár már holnap veheti a kalapját, hiszen nem okmány köti hozzánk, hanem a szíve tiszta érzése! — Zseniális megoldás! — sóhajt az ügyvéd. — Irigylem önt kedves Ispánki úr ... Is­tenem, ha az én feleségeim is ilyen előrelátók lettek volna, mint az ön kedves felesége ... talán még ma is együtt élnék Böbével... vagy Juckóval... esetleg Terikével..« — Ugye? — sugárzik az asz- szony. — Mert amíg mi papír nélkül is együtt vagyunk, mind a kettőnk biztos lehet benne, hogy nem ám a kényszer, ha­nem az igaz szerelem tartja a másikat mellette! — Megint megfogja a férfi kezét. — Igaz, szívem? Ispánki szó nélkül ajká­hoz emeli, és megcsókolja a kezét. Az ügyvéd kissé meghatva mosolyog. — Hát én csak tiszta szív­ből gratulálhatok ehhez az iga­zi érzéshez, sőt mint férfi, még irigykedem is, de mint a jog­tanácsosuk, most mégis azt kell mondjam drága asszonyom: jobban tennék, ha összeháza­sodnának ... Kis csend. — Igen? — kérdi aztán az asszony. — De miért? — Mert ez leegyszerűsítené az örökség gyors és zökkenő- mentes átvételét. Helyes? Mit szólnak hozzá ? Egy csepp tűnődés. — Hát — von aztán a vállán az asszony —, ha úgy tetszik gondolni, ügyvéd úr ... En ak­kor most már nem mondok nemet, Karcsikám... És te? A férfi arcán zavar futó fel­hője. Sokára szólal csak meg. — Izé... Azt hiszem, az ügyvéd úrnak voltaképpeniga­za van... .— Ugye? Diszpenzácidt kér­nek, aminek az önök esetében semmi akadálya, és akár há­Kalinyini kollégák Egy utazás utóélete Milyen lehet most az a vá­ros? Volga anyácska hajókat dajkál szelíden, bizonyára köztük van a Robinson is. De sokat emlegettük a tél óta Gézával, a kollégával, barát­tal ezt a pompás' hajót! És kapitányát, a csodaembert, Kuznyecovot, aki ellátott ben­nünket prospektusokkal, s ha­jójának fotójával Milyen lehet most az a vá­ros? Árnyat adó fáival, szob­raival — Puskin karcsú alak­ját örökítette meg az egyik az időnek —, nyári szünet után nyitó színházával, a cir­kusszal és városszéli zöld fa- házaival. A kalinyiniak is ki­áradnak hétvégeken a kör­nyező vidékre, ki a parti üdülőjébe, kf gombázni az er­dőbe. Filmről a film jut eszembe. Egy újabb. Ezt is a kaiinyini redakcióbán láttuk. önma­gukról készítették a szovjet kollégák, önironikusan, remek »mozi-«. Ügy mutatja be őket, ahogy egy Idegen látja egy- egy rovat munkáját, ugyanak­kor azzal a többlettel, melyet egymás gyengéinek ismerete ad. Pazar szatíra kerekedett ebből. Hogyan lesz egy kéz­iratból egy-egy munkatárs íz­lését is tükröző »távirat«? Mert mindenki húz a »re­gényből«, ki úgy, hogy toll- törlőnek szakít le néhány ol­dalt, ki tucatnyi lap elegáns, »csont nélküli« kosárba dobá­sával. Van olyan kolléga, aki a betűvel írt számot írja át számmá, van olyan is, aki vissza javít ja... Lunyáról a másik fotóripor­terről jut eszembe, Komarov. O is eredeti egyéniség. Egy hegesztő Praktika fényképező­géppel a kezében! Mert vala­hogy sikerült megőriznie ere­deti jellemét, személyiségét ennek a mackós, szakállas fo­tósnak. Ö volt Kuznyecov legnagyobb segítsége a Ro­binson építésében. Hát hogy­ne! Korábbi szakmáját, a he­gesztést gyakorolhatta. Látom magam előtt a nyájas mező- gazdasági rovatvezetőt. Szer­gej Geraszimovics Dusenkovot is. Otthon van a kaiinyini vá­sárcsarnokban; napraforgóma­got rágcsálunk és viszonyí­tunk a magyar piaci árakhoz. Csupa jó barát. A kedves Marina Motuzka üzletről üz­letre cipelt bennünket, hogy az orosz népművészet reme­keiből választhassunk. Egy vidéki útunkra pedig a »va­sárnapi ember«, Borisz Szpasszkij kísért bennünket. Ö — mivel a sport értője — vasárnap este is felhívható te­lefonon; ilyenkor érkeznek a szerkesztőségbe a tudósítók telefonhívásai. Kiszálltunk g gépkocsiból, hogy a fenséges orosz erdőben gyönyörköd­jünk. Ropogott a hidegtől a bundám. Ű elővett egy üveg vodkát... Szergej Vasziljevics Belja- ko-vról meg ne feledekezzem ! A művészetek barátja a ka­iinyini testvérlap másik fő­szerkesztő-helyettese. Novellát kért tőlem, lefijrdíttatta L. V. Hacsaturjánnal és a Barátság! Druzsba [-rovatban közzétette. Talán ismerőse lesz az ottho­niaknak is az a kis öregasz- szony, aki élete végén a Ba­latonhoz , vágyott. Leskó László De sokszor beszélgetünk Gé­zával az ottani kollégákról Egy utazásnak olyan hosszú az utóélete, ameddig az em­lékek melege életet ad neki Akkor tél volt, most — az időjárás ilyen — őszelő. Köz­ben fordult az év, vissza nem térő hónapok úsztak el ismét. Ahogy a méltóságteljesen hömpölygő Volgán a hajók. Köztük a legkedvesebb, !a Ro­binson. Hát beszéljünk róla! L. A. Kuznyecov úgyszólván egyedül építette meg ezt a nagyszerű vízi járművet. Né­hány kollegája segített neki a Kalinyinszkaja Pravdától. Azóta nagy utat tett meg ez a hajó, az utakat színes film­szalag őrzi. Láttuk a filmet, hivatásos operatőrnek is di­csőségére válna. Amit őrzök belőle: Kizsi, a fából épü műemlék falu. Gyönyörű ; nemrég könyv jelent meg ró­la nálunk is. Látom Borisz Mecsetnijt, az egyik főszerkesztő-helyettest nevetni, biztat, hogy táncoljak. Lányok jönnek és felkérnek, itt divat a hölgyválasz. Borisz nevet, most' már tudja, mi­lyen a medvetáncoltatás. A kávé mellől — jutalomként talán — át is adja a cukrát. Csupa kedves ember. Leonyi- dot, az egyik fotóriportert a Balaton mellől ismerem. Né­hány évvel ezelőtt a titkárság vezetőnőjével, a szőke Szofja Nyikitinával Szépiákon nya­raltak; Vergiliusúk lehettem. Siófokot bejártuk, belekóstol­tunk éjszakai életébe is. S most a télen egyszerre Leo- nyid Simanovics fotómodell- jaivé léptünk elő Gézával Ka- linyinban: »a hóhért akaszt­ják". Befejezte munkáját az óvodai felvételi bizottság Tegnap értesítették a szülőket Romlott a helyzet a megyeszékhelyen Ezerszáznyolcvanegy óvodai felvételi kérelmet vizsgált meg az, elmúlt héten a felvé­teli bizottság Kaposváron. A döntésről tegnap értesítették a szülőket. Dr. Radnai Jenőné és né­hány munkatársa nyilatkozott a felvételi bizottság nehéz feladatáról és tevékenységé­ről. — Mi történt azután, hogy az óvodák kézhez kapták a jelentkezési lapokat? — A vezető óvónők, az óvó­nők környezettanulmányt vé­rom napon belül egybekelhet­nek. A férfi tűnődő pillantással nézi, majd aprót sóhajt. — Tetszik gondolni? 16. Fél nyolc is elmúlt, mire Ispánkiék az ügyvédtől haza­érkeznek. Alkonyodik. Épp ezért csak nem sokkal a há­zuk előtt veszik észre, hogy az egyik bezárt bolt redőnyé­nek mélyedésébe húzódva egy fiatal pár csókolózik. Egymásra réznek, fejüket rázzák. Szörnyűek ezek a mai gyerekek! Régen elvonult az ember, ha az érzések megro­hanták — hisz a szerelem mélységesen magánügy, nem tartozik az senki másra ... Ma? Utcán, villamoson, au­tóbuszon ölelik, ' harapják, fogdossák egymást — fúj! Fejüket elfordítva mennek el a fiatal pár mellett. Ispán- kiné azonban odasandít — a házuk közeiében járnak, hát! valamelyik házbeli fruska fe­ledkezett meg ilyen csúnyán magáról... Jobban odapillant, s a lélek is megdermed ben­ne. Ifiszen ez Kati! Zakatoló szívvel tesz egy­két lépést, .aztán odasúgja az emberének : • — Te, csillagom! Nézz csak oda! Nem Kati áll ott? (Folytatjuk) geztek: megvizsgálták a csa­ládok szociális helyzetét. Né­hány esetben’ nem volt rá mód, mert a szülök — az édesanya letöltötte a három évet, és abban a reményben, hogy a gyereket fölveszik az óvodába, visszament a mun­kahelyére — dolgoztak. A környezettanulmányt a felvé­teli kérelemhez csatolták, ez­zel együtt adták át a felvé­teli bizottságnak. — Közben a nyár folya­mán már sokasodott azoknak a leveleknek a szánta, ame­lyekben a vállalatok, üzemek kérték, hogy a gyermekintéz­ményeknek nyújtott támogatás fejében dolgozóik gyerekeinek a felvételéről gondoskodjunk. Az óvodai — társadalmi — felvételi bizottság munkájába bevontuk ezeknek, az intézmé­nyeknek, üzemeknek a képvi­selőit, rajtuk kívül tanácsta­gok, á Hazafias Népfront, a pedagógus pártbizottság, a szakszervezet, a Vöröskereszt is részt vett a döntések meg­hozatalában. A bizottság tagja volt Har­sányt Józsefné, a Volán cso­portvezetője. — Munkánkra a körültekin­tő alaposság volt a jellemző. De a szívünk szakadt meg, amikor kérelmeket kellett el­utasítani hely hiánya miatt. Dr. Radnai Jenőnétől tud­tam meg, hogy Harsányiné egy volános névsorral érke­zett az óvodai felvételi bi­zottság ülésére, ám látva a szorongató helyzetet, a város gondját helyezte előtérbe. — A környezettanulmányok alaposak, láttam. Namcsak ar­ra adnak felvilágosítást, hogy az óvodai kérelmek jogosak-e vagy sem: vallanak a kapos­vári emberek életkörülmé­nyeiről is. Milyen szempontok alapján született a döntés a felvétel, az elutasítás mellett? — Az óvodai rendtartás elő­írásait vettük figyelembe. A rendtartás általánosító meg­fogalmazását megpróbáltuk közösen a mi viszonyainknak megfelelően értelmezni. A gyerekét egyedül nevelő szülő fogalma is elég tág: ide tar­toznak a lányanyák, az elvál­tak, a külön élők... Jogosultak óvodai felvételre a nagycsalá­dosok, továbbá a sorkatonai szolgálatot teljesítő apák gye­rekei. Ha mindkét szülő dol­gozik, és nincs, akire a gye­reket rá lehet bízni — nagy­szülő, testvér — ilyen esetben is jogos az igény. A szociális körülmények is fontosak e sorban, és végül, de nem utol­sósorban az óvodák iskolára előkészítő szerepe is hangsúlyt kap a rendtartás előírásai kö­zött. A városi érdeket — óvo­dákat patronáló vállalatok igényét —, a munkaerő-gaz­dálkodást is szem előtt kel­lett tartanunk., — Hány hely üresedett meg az óvodákban a most jelent­kezett gyerekek számára? — Hétszázötvenöt. Pontosan annyi, ahány elsős beiratko­zott az általános iskolába. Itt megjegyzem — mondta dr. Radnai Jenőné —, hogy ilyen esetekkel is számolnunk kel­lett: a Füredi úti óvodában tavaly két nagycsoportot tud­tunk szervezni, de mert ebből csak az egyik megy iskolába, az idén már csak egy csopor­tot indíthatunk. Huszonegy megüresedett helyre száztizen- kilencen jelentkeztek, negy­venegyet tudtunk csalt föl­venni. — Végül: mondjuk meg, hány gyereket vettek föl Ka­posváron a tanácsi óvodákba, és hány kérelmet utasítottak el? — Hétszázhetvenhetet fölvet­tünk, előfelvételt biztosítot­tunk százharminc gyereknek. Kétszázhatvankilenc kérelmet utasítottunk el, ebből száz­nyolcvannégy az igényjogo­sult. Néhány évvel ezelőtt elége­detten állapíthattuk meg, hogy Kaposváron minden jo­gosult kisgyermek óvodába járhat. Azóta a körülmények alaposan megváltoztak. A fel­vétel során kialakult feszült­ség arra figyelmeztet: ismét fontos várospolitikai feladat megoldása vár ránk... H. B. Somogyi Népi

Next

/
Oldalképek
Tartalom