Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-23 / 198. szám

Szá ntó ve rse ny, a minőség jegyében Leleményből kitűnő Emlékszem, télidében nagy- j apám általában azzal ütötte agy-on az időt, hogy klumpát faragott puha fából, és kosa­rat font, seprűt kötött fűzfa­vesszőből. Volt ugyan a falu­ban »hivatásos klumpás«, aki­nek a neve mellé megkülön­böztetésül oda is tették ezt a jelzőt; ö készítette az »igazit", a holland lábbelihez hasonla­tosat. És jöttek kosár- meg seprűárusok is, tehát nem volt éppenséggel szükségszerű , nagyapám — ma biztosan így mondanánk — barkácsolása. Mégis : kedvvel kereste-válo- gatta már jó előre a megfe­lelő fát, nyesegette a fűz­bokrokat, és amikor odakint vad süvöltéssel hordta a szél a havat, szinte belebújt ezek­be a munkákba... A gépgyári munkás maga készítette traktora mellett so­káig elidőztem volna szomba­ton Csurgón. De meg kellett néznem a csurgói Szalai Jó­zsef, Hantos János és Ilia Jó­zsef, a kutas! Németh Ferenc, a belegi Horváth Péter kerti gépeit is, annyira tetszetőseit voltak, praktikusaknak látszot­tak. Hogy készítőiknek mi a foglalkozásuk, nem derült ki a gépekre akasztott cédulák­ból, csak az elsőnél — Be­regszászi István traktoránál — tűnt ki a beszélgetésből, hogy a »szerzőnek« mi a foglalko­zása, hol dolgozik. Az azon­ban szinte bizonyosra vehető, hogy legtöbbjüknek nem a mezőgazdaság a »főfoglalko­zása« ... Mindig voltak és lesznek, akiknek leleményből, alkotó képességből az átlagosnál több adatott, s ha minden körül­mény megvan, készséggel gyü- ■mölcsöztetiik ezt az adottságu­kat. Erre példa a mostani, ün­nepi kiállítás Csurgón. Az al­kotók érdemeit csöppet sem kicsinyítette az ugyanott ren­dezett Agroker-kiállítás : a gyári eszközök közelében elis­merést arattak ezek az egye­di gépek, munkaeszközök. Egyediek... Erre futotta a leleményből, de ezeket sok­szorosítani«, sajnos, aligha le­het. A szivattyúba egy motor- kerékpár motorját építették be, s ügyeltek arra, hogy a munkabírás mellett a »«megje­lenés«, a külső se maradjon le. Hogy mibe van egy ilyen barkácstraktor, ezt az alkotó­ja aligha tudná fillérre ponto­san megmondani. Tény azon­ban, hogy a gép működik, cél­szerűen használható és en­nél a készítője sem akart töb­bet. Viszont méltó arra, hogy közszemlére tegyék. Talán többre is érdemes, mint hogy csak a nagyatádi járás kis­termelői, kertbarátai lássák... H. F. Lakos József, a nagybajom! termelőszövetkezet traktorve­zetője tegnap reggel még bi­zonyára nem gondolta, hogy szeptember elején egyike lesz azoknak, akik Hartán az or­szág legjobb traktorvezetője címéért versenyeznek. Ezt a megtisztelő lehetőséget nyer­te el azzal, hogy a tegnap Kéthelyen rendezett szántó- versenyen IHC gépével nem­csak a legszebb, hanem a leg­jobb minőségű barázdákat szántotta. Immár másodszor rendezte ■meg az IKR-termelési rendszer az országos szántóversenyt — taggazdaságai részére. Az idei második »fordulóban« kilenc körzetben gyűlnek össze a gazdaságok képviselői, hogy összemérjék erejüket. Somogy- ból és Zalából 14 termelőszö­vetkezet küldte el legjobb traktorosait. A körzeti versen­gés szervezésében részt vett a rendszergazda mellett a Ma­gyar Agrártudományi Egye­sület, a két megye tanácsa, valamint t&z-szövetségei. Az ünnepélyes megnyitó után elvonultak a versenyzők, hogy a kezdést jelző rakéta fellövéséig pontosan kijelöljék a felszántandó területet. Rene­szánszát éli ez a verseny, amely a korábbi évek után egy időre már feledésbe me­rült. S a mind jobban fokozó­dó érdeklődés szorosan össze­függ azzal, hogy a régi, kis teljesítményű traktorokat föl­váltó, korszerű nagyüzemi munkagépek kezelése lényege­sen összetettebb, bonyolultabb feladat, ugyanakkor a mo­dern technikával és technoló­giával dolgozó gazdaságokban fontosabb tényezővé válik a talaj minden igényt kielégítő előkészítése. Ezt hangsúlyozta Marton László is, aki a Zala megyei tsz-szövetséget képvi­selte a tegnapi rendezvényen. — Az, hogy valaki jól vagy rosszul szántja föl a rábízott földterületet, önköltségben nem jelent különbséget, ered­ménye azonban különböző lesz A jó traktormunka költ­ségcsökkentő tényező, hiszen a földet mindenképpen föl kell szántani. Ezek a traktorosok, akik itt megjelentek, ha haza­mennek, elmesélik ott­hon, hogy mit tapasz­taltak, mit végeztek jól, mit rosszul, s ez bizo­nyára hatással lesz társaik­ra. Nem kevésbé fontos, hogy ez a verseny kontroli-lehető­séget biztosit a versenyzők­nek, hiszen minden gazdaság a legjobb traktorosát küldte el, s természetes, hogy a győztes mellett lesz utolsó helyezett is. Vagyis kiderülhet, hogy amit ő eddig jónak tartott, még­sem a legjobb megoldás. — Csak elismerés illeti a rendezők mellett a kéthelyi termelőszövetkezetet, amely helyet adott a versengésnek. Jól előkészített, az előírt ütem szerint végrehajtott munkát végezhettek a résztvevők, saz idén először már a KGST- szabványok szerint bírálta el a zsűri. Annál sajnálatosabb viszont, hogy több gazdaság­ban az előzetes tájékoztatás ellenére sem érezték a talál­kozó jelentőségét, másként ugyanis aligha volna magya­rázható, hogy a két megye 26 taggazdasága közül tegnap csak 14 képviseltette magát. — Sajnos, a megjelent gaz­daságok sem képviselték ma­gukat megfelelően — tette hozzá Szendrei András, a So­mogy megyei Tanács mező- gazdasági osztályának képvi­selője. — Hiányoljuk, hogy nem jöttek el minden gazda­ságból az üzemi vezetők; s hasznos lett volna az is, ha a versenyzők mellett itt lettek volna nézőként a gazdaságok többi gépkezelői is. — Hogyan értékeli a mai rendezvényt? — Az új gépek új techno­lógiát követelnek; az új ver­senyek ennek szellemében kü­lönböznek a régiektől. Négy­öt éve, hogy ezek a nagy gé­pek az üzemekbe kerültek, s az első traktorosgeneráció tu­lajdonképpen most kezdi iga­zán érteni gépe kezeléséhez. Ezen ismeretek továbbfejlesz­tésére egy ilyen verseny kivá­ló alkalom. S ami nem elha­nyagolható szempont; ma már jó minőségű vetőmagokkal és szinte korlátlan mennyiségű műtrágyával rendelkezünk. Ezek tehát adottak, a talaj megfelelő előkészítése azon­ban továbbra is a gazdaságok­tól függ. Megnőtt a jelentősé­ge a talajélőkészitésnek, épp ezért vártuk ide minél na­gyobb számban a vezetőket is. A verseny végeztével dr. Győri József — aki mint a MAE megyei aleinöke vett részt a rendezvényen — is­mertette a helyezést elért traktorosok eredményeit. Első lett Lakos József, a nagybajo­mi tsz traktorosa, a második Rákóczi Ferenc, a Zala me­gyei Galambokról, a harmadik helyezést pedig Csizmeg La­jos, a fonyódi tsz traktorosa nyerte el. A barackszedésben diákok segítenek Szüret után — szüret előtt A balatonsZárszói termelő­szövetkezet barackosában még egy darabig munkát ad a sze­dés a békéscsabai szakközép- iskola tanulóinak, akik közül ötvenen jöttek el, hogy im­már a hetedik nyáron segít­senek a szövetkezet dolgozói­nak. Naponta 150—200 mázsa gyümölcs kerül ládákba, majd a gazdaság balatonoszodi te­lepére, ahol minőség szerint átválogatják1 az asszonyok Innen a Zöldért teherautói folyamatosan szállítják a bel­es külföldi piacokra szánt árut. Jó termést hozott idén mind az őszi-, mind a kajsziba­rack. Sajnos, a minőséggel nem lehet dicsekedni. Szinte az egész kajszi jégverést ka­pott; összeaszalódott, sérült lett a gyümölcs. i^Iég szeren­cse, hogy a három táblába ül­tetett őszibarackos közül csak az egyiket érte kár. Végre beértek az első csemegeszőlő­fürtök. Még távol van a nagy őszi munka, a szőlőszüret, azonban már most némi gon­dot okoz Bognár József el­nöknek. — Második éve vagyunk tagjai a Viticoop szőlőter­mesztési társulásnak, s a jói sikerült múlt év, biztató in­dulást jelentett. Az idén két héttel később kezdődött a ta­vasz, s ezt a késést még mos: sem sikerült behozni. Ráadá­sul a szóládi területen 80 százalékos jégkárt szenvedtek a tőkék. Ha a hátralevő idő­ben állandósul a jó idő, ak­kor is csak átlagos minőségű termésre számíthatunk. Jelenleg 105 hektáron ter­mesztenek szőlőt a gazdaság­ban, de ha az új telepítések is termőre fordulnak, további 85 hektárral bővül a terület. Az új ültetések először két év múlva teremnek, majd évente újabb és újabb területet ve­hetnek birtokukba a szürete- lők. — Havonta egyszer ki kell tisztítani a hordókat, kimos­ni, kénezni, amíg' a szüret meg nem kezdődik, összesen hétezer hektoliter mustot tu­dunk majd tárolni, a fahor­dók mellett műanyag és fém­tartályokban. Ez az időszak alkalmas arra is, hogy a szü­retkor szükséges gépeket a szerelők rendbe hozzák, elő­készítsék. Eddig a kombájno­lás lekötötte minden erőnket, most már jut idő rá. — Mit kapott és mit vár a gazdaság a második sze­I zon előtt a társulástól? I — Számunkra csak el 8­1 nyöket hozott. Az új *>zólők telepítésével nem kellett meg­építenünk a járulékos létesít­ményeket, hiszen ezeket a gesztorgazdaság biztosítja. Ez anyagilag igen sokat jelent. A mi pincénk jelenleg tízezer mázsa szőlő befogadására és feldolgozására alkalmas. Most mintegy hét-nyolc ezer má­zsát szüretelünk, de az újabb részek termőre fordulásával ez a mennyiség a kétszere­sére nő. A többletgyümölcí feldolgozását Boglár vállalta. A gazdaságnak nem kellett megvásárolnia azokat az idény jellegű nagy gépeket, ame­lyek például a telepítésnél nélkülözhetetlenek, s amelyek most kihasználatlanul állná­nak a géptelepen. Ide tarto­zik az is, hogy a szárszói tsz több más gazdasággal összefogva, helikoptert vásá­rolt a korszerű, nagyüzemi igényeket kielégítő permetezés elvégzésére. Bizonyára nem véletlen, hogy a fiatal társu­lás helikopterét vezető pilóta a közelmúltban kitüntetést kapott a szovjet gyártó cég­től, mivel rekordot ért el a teljesített repülőórákban. B. A. Hol tartunk? K ét éve — egy »csaknem sorozat« keretében — meg­kíséreltük kicserélni tapasztalatainkat egy korszerű intézkedés körülményeiről; a feltételekről, a hozzá­állásról, a várható hatásról, az emberek véleményéről. A téma — közvetve vagy közvetlenül — mindenkit érinte.,, hiszen az egészségünkről, az egészségügy (szervezeti, irá­nyítási, tartalmi) egységesítéséről volt sző. Mi történt az­óta? Hol tartunk az egészségügy integrációjában? Medalg jutottunk? Mik az eredmények es melyek a gátak? Nemá.- litom, hogy a sikerek és buktatóik hosszú sora elfér e kél hasáb kereteiben. De azért megpróbáltam részletesén tájá- kozódni, s nem hiszem, hogy értelmetlen volna vélemény\ alkotni egy és más kérdésben. Azt azonban soraim elején elmondhatom (mert meggyőződtem róla): az intézkedés jo, a betegek nyertek általa. Lerövidült az útjuk, megszűnőben van az átfedés; ha nem számolták is föl, de legalább fölis­merték a műszerezettség gondjait, s valami végbement a fejekben is, azaz változott a szemlelet, a gondolat, a maga­tartás. ha elégedettségről még nem is beszélhetünk... Kezdjük a fejekkel. Emberekről, gondolatokról van szó. Illetékes egészségügyi vezetők azt mondták: korábban 8— 10 »ellenlábasa« volt az egységesítésnek, azaz a kórhaz- rendelőintézeti egység megteremtésének Kaposváron (java­részt presztízsféltésből, a korábban volt hatáskörök »meg­nyirbálása« miatt). Ma talán két-három emberről beszél­hetnek. Ismereteim alapján a számokban nem hiszek ugyan, de a fejlődés arányát mindenképpen kifejezik. Ez jó. Hal­lottam: voltaképpen az nyugtatta meg orvosainkat, egész­ségügyi dolgozóinkat, hogy »«a vezetők nem nyúltak erő­szakos eszközökhöz«. Nos, ez természetes. Végtére is sen­ki sem kíván erőszakot ebben a társadalomban, csupán a törvények, rendeletek, jogszabályok megtartását. Azaz fe­gyelmet. Mindenkitől Ebben is van némi előrehaladás. A magyarázkodás azonban >»magyar kenyér-«, a mi kenye­rünk. Igazán nem tehetek róla: ha az integráció objektív — azaz tőlünk független — akadályairól hallok mindunta­lan, akkor tennivalót sürgető szubjektív akadályokat látok magam előtt... De ne beszéljünk általánosságokban. Vizsgálódásomhoz sokat segített az Egészségügyi Mi­nisztérium év eleji főfelügyeleti vizsgálata. Bevezetésként a leglényegesebb megállapítást emelem ki: »Somogy egész­ségügyi ellátása számottevően fejlődött az elmúlt években.« Ezt jelzi többek között, hogy a 10 000 lakosra jutó kórházi ágy tekintetében az 1975. évi 16-ról a nyolcadik helyre ke­rültünk — azt hiszem, elsősorban Nagyatád jóvoltából. De persze gondunk is van, hiszen nálunk 22,5 százalék a nyug­díjkorhatáron felüliek aránya az országos 17 százalékkal szemben. Viszont azt is olvastam a jelentésben, hogy »az egészségügyi ellátásban meghatározó szerepük vám a terü­leti kórházaknak, azaz a kórház—rendelőintézeti egységek­nek«. Ezért is töltött el örömmel és megnyugvással, hogy a minisztériumi jelentés megcáfolhatatlan érvekkel bizo­nyította a siófoki, a nagyon fiatal és sok gonddal küzdő nagyatádi, valamint a sok gonddal küzdő nagyatádi, vala­mint a sok »objektív« nehézséggel viaskodó marcali kórház munkájának magas színvonalát, jó szervezettségét, a veze­tés demokratizmusának sikereit, mintaszerű tevékenységét. Az a gyanúm, hogy — Marcalit kivéve — a jobb »objektiv« feltételek mellett is ezeken a helyeken van a legnagyobb rend a fejekben... Gondolom, a felgyógyult betegek elisme­rése több az enyémnél, a bánásmódról is ők tudnának hite-' lesebben nyilatkozni. »Sokat fejlődött a megyei kórház is az elmúlt években« — olvastam a jelentésben, se — részben — megnyugtató változás érzékelése miatt fordultam tájékoztatásért a me­gyei egészségügyi osztályhoz, a kórház-rendelőintézeti egység vezetőihez. Tudniillik azt is olvastam, hogy »sok nehézséggel küszködik a vezetés, s az integráció itt eseten­ként formális«. N ézzünk a megállapítás mögé. A vezetők azt mond­ják: formális, ha figyelmen kívül hagyjuk a sze­mélyi állományt, amely »elöregedett«, s a kétszáz embernek több mint a fele az integráció követelményeinek részben életkora, részben felkészültsége (azaz a kórházi munka gyakorlatából való több évtizedes kiesésé) miatt nem tud megfelelni. Bocsássa meg a közvélemény, de úgy éreztem az elbeszélésből, mintha az integrációt csak akkor lehetne végrehajtani, ha minden orvos 40—45 éves korában felhagyna a hivatásával. Igaz lehet? Természetesen elfoga­dom, hogy aki 25 éve mondjuk rendelőintézeti sebész, az aligha vállal súlyos műtéteket a kórházban. Azt is ember­séges magatartásnak tartom, ha egy hatvanéves orvost nem osztanak be éjszakai ügyeletre. De ettől még alkalmas lehet arra, hogy részt vegyen az együttműködés különböző fázi­saiban. Egy társadalmi rétegből kétszáz embert nagyon ne­héz volna megismernem. Mégis kétlem, hogy több mint a felük — objektív okokból — képtelen szerepet vállalni az okos és előremutató szervezettség különböző formáiban.- • • Ettől függetlenül van előrehaladás! A kórház osztály- vezető főorvosai törődnek a rendelőintézettel. Az onkoló­gusok közötti ellentmondást — és munkamegosztást — ép­pen az egységesítés igyekszik fel-, illetve megoldani. Meg­szűnőben van az átfedés, az a régi gyakorlat, miszerint a rendelőintézeti vizsgálatok eredményeit nem fogadta el, te­hát megismételte a kórház. A járó betegeik rutinvizsgála- tait' a rendelőintézet, a munkaigényes és bonyolult, hosz- szabb vizsgálatokat a kórház laboratóriuma vállalta át. Ez kettős tehermentesítés. Jó példa erre, hogy a kórházi sebé­szetre »készülő« beteg már — a rendelőintézeti vizsgálat nyomán — »műtésképes« állapotban kerül a kórházi ágyra, s nem fekszik ott napokig az előzetes vizsgálatok miatt, A röntgenben csak ezután akarják kialakítani az ésszerű mun­kamegosztást... Az információáramlás még nem teljes. Azt mondják: h'ely hiányában ma sincs egységes nyilvántartás a rendelőintézetben. S bár a sebészet, a belgyógyászat már teljes képet kap a betegről a kórházban, a többi szakma még adós ... Érdeklődtem a műszerezettség állapotáról is, hiszen a minisztériumi jelentés kimutatta: a IV. ötéves tervben évente 15—25 millió forintot nem használtunk föl az egészségügyi költségvetésből, miközben elavult a fölszere­lés, és állítólag kevés a pénzünk. Nagyrészt országos okokra leltem; a tervezés késése és esetlegessége, a kereskedelem rugalmatlansága is ludas ebben. Megkérdeztem: ha nem álmodozunk, s a jelenlegi műszerigényt 100 százaléknak vesszük, akkor hol tartunk ma a megyei kórházban? Az volt a válasz: az ötven százaléknál. Ezen idehaza és »oda- fönt« is érdemes elgondolkodni. A minisztériumi jelentés azt írja: »Az (kaposvári) intézet vezetésének éves munkaterve nincs, a veze­tés módja, a döntéselőkészítő munka, az intézet demokratikus szerveinek működése nem kielégítő ... na­gyobb fegyelemre is szükség volna a vezetésben részt ve­vőknél, ... s néha érezhető a klikkszellem negatív hatása... Ügy tudom, azóta változás van, legalábbis a működési sza­bályzat, a munkaköri leírás tekintetében ... Meddig jutottunk? Nem tudom. De mindenképpen az integráció megvalósítása felé halad az egészségügy^. Jávori Béla /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom