Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-20 / 196. szám
Adottságaira építi jövőjét Barcs Barcs Szerencs«» település : adottságai teszik azzá. A monarchia idején Trieszt és Bécs után itt volt a legnagyobb a teheráru-forgalom. A Dráva-parton épített magtárakba ömlött a gabona, s a magtárak mögött — a nyüzsgő életű településen — pénzintézetek, lerakatok nyíltak. A Dráva kínálta adottság azonban csak lehetőséget jelent, amellyel az itt élő emberek hot jobban, hol kevésbé jól éltek. A földszintes tanácsiháza szépen gondozott park mögött áll. Az öreg épületben a jövőt tartalmazó terveket is őrzik. Dr. Németh Jenő, a tanács elnöke azt mondja: — Évekig tartó pangás után az itt élő ember is látja, tapasztalja a változást, pedig aki mindennap járja a település utcáit, nehezen veszi észre a fejlődés apró jeleit A változás megkapó. Űj lakóházak sora teszi széppé, városiassá Barcs új arcát Ott, gyár. Festékillatú munkacsarnokaiban vakolóanyagokat, bitumenes útburkolót, műanyag tetővilágító testeket és zuhanyozófülkéket készítenek nagy sorozatban. A fiatal gyár fiatal igazgatója a beruházásról szóló döntés előtt soha nem járt Barcson. 1974. december 4-én viszont fényképezőgéppel érkezett: akkor volt az alapkőletétel. Ettől az időponttól kezdve minden fontosabb építési munkafázist lefényképezett. A gyár építésének fotódokumentumai ma egy vaskos albumot tesznek ki. Az igazgató létesítményi főmérnök-helyettesként ott volt az első kapavágásnál és szinte a tervezés minden mozzanatában részt vett. Kinevezését 1977. január 1-től számítják. Ma barcsi lakos. — Nehéz volt Budapestről Barcsra települni? — Tulajdonképpen nem. A vegyész szakma eléggé telített. Nem mindennap kínálsét. Amikor tárgyaltunk vele, művezetői állást ígértünk neki. Aztán olyan próbaüzemet csinált, hogy azt mondtuk: ez az ember többet ér... Ma ő az üzemvezető. A művezetőből lett üzemvezetőt Böszörményi Istvánnak hívják. Azt mondják, mintaszerű vezető. Minden munkást, aki felvételre jelentkezik, ő tanít be. A munkán látszik meg, hogy ki tanította a fiatal dolgozót. — Milyen a gyár? Értik egymást a sok helyről érkezett emberek? — Szoknak egymáshoz is, a gyárhoz is. Ahol jó a vezetés — a gyárnak kilenc üzeme van —, ütemes a termelés, ott nagyobb a rend, az összetartás is. Ahol kezdő vagy gyengébb kezű a vezető, ott meglátszik ez az embere-1 ken is. A szakmunkások többsége 18 éves fiatal. Van, aki azt mondja a gyárban, hogy még gyerekek, akik játékosságukkal sok gondot is okoznak. A Boróka étterem lAlá kn •hol most a pasztellszínűre festett új lakóházak állnak, alig egy évtizede még földszintes épületeket takartak a százados gesztenyefák. A korhadt töírzsű matuzsálemek mélyen gyökereztek, s amikor a tanács döntött, hogy ki kell vágni valamennyit, fellángolt a vita : körömszakadtáig ragaszkodtak Barcs »jellegzetességéhez-“ a régi lakók. Csakhogy ezek a fák konzerválták a múltat is. Több szintes lakóházat addig nem lehet építeni, amíg nincs víz- és szennyvízvezeték. A település »ékessége-“ — az öreg gesztenyék — pedig lehetetlenné tették az út szélesítését és a csatornázást. Csatornahálózat, víz és lakásépítés nélkül nincs iparosítás, és nem fejlődik a település. A »régi“ Barcsnak — a Dráva-parti településnek — ma, tízezer lakója van. Ha a külterületeket is hozzá számítjuk, több mint tizenháromezer, ember vallja magát barcsinak. Hét éve — 1971- ben — mindössze 7500 ember élt itt. A lakók száma csak 1973-ban kezdett emelkedni. Aki itt született, rhire felnőtt, munkát is talált. Így aztán főleg fiatalokat és időseket talál a látogató. A középkorúak korosztálya mintha hiányozna. — Hiányzik is —■ hallom egy tűkétől. — Akkor, amikor ők voltak 18—20 évesek, Barcson nem volt munkahely. Az emberek először csak munkát találtak másutt, később otthon is. Ma az a jó, hogy aki munkát keres Barcson, az talál, s a jó munljghely mellett otthonra lel, ha akar. Sok a oetelepülő: nagy részük szakember. A helység adottságait — a Drávát és a fát — figyelembe véve — készült el az iparfejlesztési távlati terv. Létrehozták az »ipari parkot“, amelynek első parcellájában tegnapelőtt felavatták a Kemikál Építőanyag-ipari Vállalat Építési Műanyag-feldolgozó Gyárát, A lehetőségeket figyelembe véve az ipari park telepítési tervét az Iparterv állította össze. Az első ütemben itt még 100 hektáros előkészített terület vár települő ipari üzemre. A Dráva szabályozása után megépülő hajókikötő éppen olyan szerves kapcsolatban lesz ezzel a területtel, mint a közút vagy a vasút. A park első létesítménye az építési műanyag-feldolgozó nak fel Ilyen megbízást »z embernek. — A beruházás megvalósításáig több mint százezer kilométert utazott Budapest és Barcs között Ma csak akkor ül autóha, ha feltétlenül szükséges a központba utaznia. Az igazgató, amióta először munkába állt, hűséges maradt a műanyaggyártáshoz. Budapesten segédmunkásként kezdte. Azután művezető lett a Kemikálnál. Elvégezte az egyetemet és osztályvezetőhelyettesnek nevezték ki. Amikor Barcsra termelésirányító szakembereket kellett választani, nem sokat habozott: ismerte a környezetében dolgozó munkások szorgalmát, tehetségét. — Az emberek, akik velem együtt Barcsra jöttek, nagyot vállaltak — mondja. — Huszonhárom család költözött ide a Dráva-partra azért, hogy új ipari üzemet indítson be és működtessen. Mi nem tudtunk mást ajánlani nekik, mint egy korszerű gyárat A lakásgondjukat a nagyközség és a megye oldotta meg. Azok az emberek, akik a múlt év végén, ez év elején Barcsra települtek, nem voltak vezetők. Ma a többségük határozottan, pontosan intézkedő irányító. A betonüzembe Budapestről hoztunk _eay technikust, és rábíztuk a próbaüzem élvégzá— Sok gondot? — kérdez vissza az igazgató. — Nagyon sokat bíztunk rájuk, és ők hogy csoportvezetővé léptettük elő. A Barcsi Járási Pártbizottság fölmérése szerint a Dráva-parti település legfiatalabb üzemében a legmagasabb a szakképesítéssel rendelkezők aránya. Minden munkahelyre — ahol szükséges — jutott szakember. Hogyan érték el ezt? — Ügy — feleli az igazgató —, hogy a telepítés és próbaüzem során mindent megkaptunk, ami segítette a szakemberek kötődését. A nagyközségi tanácson megkérdeztem: miből tud többet adni Barcs az itt élő embereknek, az ide települő üzemeknek, mint más helységek? Feleletként elmondták a tegnapelőtt avatott bölcsőde történetét. Tavaly a bölcsódés korú gyermekeknek csak 9 százalékát tudták elhelyezni. Az idei ősztől már a háromévesnél fiatalabb barcsi polgárok 20 százaléka kerülhet ezekbe a gyermekintézményekbe. Az új bölcsőde építéséhez szükséges pénz jelentős részét az itt működő vállalatok adták össze a helyek megváltása címén. Egy bölcsődei hely 100 ezer forintba került. Gond volt az óvotechnikusának tervei alapján mindössze hét hónap alatt építette föl — kifogástalan dig a fejlődés irányát szabja meg. Ezzel együtt készül a rendezési terv, mely a léteminőségben — a tövál ezt a létesítményt. Az eredmény: az óvodás korúak 85 százalékát fel tudják venni. — Rajtunk, a szervezőkön áll, hogy miként hangoljuk össze a vállalatok támogatá: Ari új iskola. élnek a bizalommal. Az a 28 fiatal, aki elsőként vállalkozott arra, hogy vegyipari szakmunkás le6%, jószerével azt sem tudta, mit vállalt. A képzés idején még nem volt gyár, ahol gyakorlatot szerezhettek volna. Ennek ellenére többségük tudja mindazt, amit ma egy szakmunkástól elvárunk. A huszonnyolcból három pedig olyan kiemelkedő, da is. Döntés született arról, hogy létesítenek egy 75 gyermek elhelyezésére alkalmasat. A tanács költségvetésében azonban nem volt rá pénz. Jöttek hát megint a vállalatok és a Vörös Csillag Termelőszövetkezet. A tanács az építési költségek 40 százalékát letette az asztalra. Mellé tette á hatvan százalékot a tövál és a tsz. A tanács egyik A ni és/.homok tégla-gyárba«. sát — mondta dr. Németh Jenő. — Tudni kell, hogy a Barcson székelő szervezetek közül melyik mit adhat a legkönnyebben. Az egész település érdekeit szolgáló közösségi létesítmények elkészítéséhez a töváltól munkát, a tsz-től építőanyagot — elsősorban fát — kérünk. — És mikor kapják visz- sza mindezt? — A támogatást attól kérjük, aki a legkönnyebben adja, és az is részesül belőle, aki nehezebben birkózik gondjaival. A most átadott óvodába és bolpsődébe a Kémikál gyárában dolgozók gyermekeit is fölveszik. Azt már mindenki tudja, hogy 1981-re a Kemikál készíti elő az óvodai fejlesztést. Arra az időszakra ugyanis lesznek épületei, amelyeket átalakítással célszerűen föl lehet használni. Rokonszenves megoldási mód. Az erők ilyenfajta összehangolásához megalapozott tervekre van szükség. És Barcson mindent előre elhatároznak. A döntésekről pedig gyorsan értesülnek azok, akik majd megvalósítják. — Dönteni csak jó tervek alapján lehet. Ezért szorgalmazta Barcs, hogy készüljön el a három legfontosabb terv. A településfejlesztéssel foglalkozó 1985-ig létesítményenként és ágazatonként mondja *neg, hogy mit kell építeni; •rt követően — 1990-ig — pesítmények helyét határozza meg. Készítünk még egy településesztétikai tervet is. Ebben határozzuk meg azt, hogy milyen képzőművészeti alkotásokat helyezünk el a településen, milyen burkoló-, vakolóanyagot, milyen színeket használunk az új épületeken vagy a régiek felújításánál. E terv elkészítésében pécsi építészek és budapesti képzőművészek segítenek bennünket. A tervek jövőre lesznek készen, és a további fejlesztéshez jó alapot biztosítanak. — Mit rajzolna egy új barcsi 'címerbe? — kérdeztem a tanácselnököt. — Azt hiszem, egy egészséges, háromágú fát mindenképpen, szimbolizálva az itt élő három nemzetiséget, a szerb-horvátot, a németet és a magyart. Barcs több nemzetiségű településként lett olyan, amilyen ma. Az őslakosság a török időket csak a nádasban élte túl. Azt sem szabad elfelejteni, hogy két ország határán fekszik: a kapocs szerepét is betölti. Nem ritka, hogy magyar fiú vagy lány jugoszláv partnerével sétál az utcán vagy ül be a cukrászdába. A címerből semmiképpen nem hagynám ki a mezőgazdaságot: a felszabadulás után hosszú évekig kizárólag ez éltette Barcsot. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a település jövője az itteni adottságokra épülő ipar. Ezért annak is helye van a címerben. Lakóinak segítségével fejlődik Barcs. A mostani ünnnep előtt is sok mindennel gyarapodott. A fejlődés új igényeket támaszt, és ezeknek a kielégítése új fejlesztésekre ösztönöz. Az erősen váro6Íasodó nagyközség alapellátása megoldódott. A középfokú szerepkörnek megfelelő létesítmények egy része azonban még hiányzik. Nincs például áruháza, egyre nyomasztóbb gond a postai hálózat. Üj kenyérgyár kellene, és hiányzik a település központi étterme, szállodája is. Barcsnak vannak megalapozott tervei e feladatok megoldására. És szerencséje van,- hogy a települést féltő gonddal vigyázó emberek laknak itt, és a soknemzetiségű, városiasodó nagyközség lakói egy nyelven beszélnek, ha Barcsról van szó: a tenni, segíteni akarás nyelvén. Kercza Imre Somogyi Néplop
