Somogyi Néplap, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-02 / 180. szám

BÖNGÉSZÉS ■HMMMMRMIWW w^.>:WCTiiwy«iirw.'.v »V.- -rn. Kiaknázatlan ötletbányák A szakmai információ to­vábbításának legolcsóbb és legkézenfekvőbb módja a szaklap és a szakkönyv. A leghatékonyabb módja is le­hetne, ha ezeknek nemcsak töredéke jutna el a »címzet­tekhez«. Kevesen olvassák ezeket Gyakran kettőt-hár- mat is megvesznek az elnöki szoba könyvespolcára... De azért általánosítani hiba vol­na. A Mezőgazdasági Techniká­ból 17 jár a gazdaságokba, vannak azonban olyan folyó­iratok, amelyekből egy sem. Nem egy könyvből és folyó­iratból csak néhány »mutat­ványszám« érkezik a megyébe a szakigazgatási szervekhez, a főiskolára és a könyvtárba. A megyei könyvtár az egyet­len hely, ahol ezek hozzáfér­hetők volnának. (A feltételes mód nem véletlen.) Talán egy éve, hogy vélet­lenül megálltam e »ritkasá­gok« polca előtt Az első pillantásra elrettentő című kiadványokban lapozgatva megdöbbentem: roppant hasz­nos — és a szakemberek ál­tal gyakran hiányolt — in­formációk tárházai ezek. Az jutott az eszembe, jó volna, ha a szakemberek jártukban- keltükben legalább bejönné­nek egy kis tallózásra, bön­gészésre. Ez azonban nem csupán szándék dolga. A szakember, akinek napja rendszerint a nyolcnál több órából áll, akinek az is a napi gondjai közé tartozik, hogy »lerobbant« egy gép, hogy nem érkezett meg a szállítmány, hogy reggel a fejésnél hiányzott három em­ber ... Nos, ez a szakember, ha még oly igényes is önma­gával szemben, — az év nagy részében nehezen tud időt szakítani a könyvtári talló­zásra. (Hát még, ha igénye sincs...) • Világhírű művésznők A bolgár művészek közül az utóbbi tíz évben különösen kitűntek, nemzetközi hírnév­re tettek szert az énekesek, nem utolsósorban az énekes­nők. Raina Kabaivanszka pél­dául Milánó, Párizs, London, Moszkva, New York, Tokió, Buenos Aires operalátogató közönsége előtt arat megér­demelt sikereket A szófiai születésű művésznő ma is rendes tagja a milánói Scala- nak. Honfitársnője, Margarita Lilova a bécsi Staatsoperben ugyanolyan ismert, ünnepelt, mint a berlini operaházban. Ez utóbbinak a nagydíját ér­demelte ki legutóbb Azucena- alakításával. Az »operacsillagok« mellett mások is gyarapítják a nem­zetközi művészeti élet bolgár hírességeinek a táborát, így Sztojka Milánóvá hegedűmű­vésznő, aki a hegedűművé­szek egyik londohi versenyén az első helyen végzett Bach Brandenburgi versenyét a stuttgarti kamarazenekar és az ő közreműködésével vette lemezre a híres Decca-gyár. 1976-ban az év legjobb hang­lemezének minősítették azt a felvételt, amelyen a fiatal bolgár művésznő Prokofjev hegedűversenyét szólaltatta meg. A filmrendezők között is megtaláljuk a bolgár művész­nők legjobbjait Bunka Sel- jaszkova filmje nyert díjat nemzetközi seregiszemléken, többek között Moszkvában és a kolumbiai Cartagenában. Hasonló nemzetközi elisme­résben részesült a gyermek­filmjeiről ismert másik ren­dezőnő, Ivanka Grabcseva, akinek »Az arany pela jo« cí­mű filmje az UNESCO nagy­díját kapta. Más művészeti ágakban is jeles képviselőkkel dicseked­hetnek a bolgár nők. Hogy csak egyet említsünk közü­lük: Virginia Popova építő­művész számos kiváló tervét valósítják meg messze az or­szághatárokon túl is. A nigé­riai nemzeti sportcsarnok, az NDK-beii Halle városköz­pontjának a terve az ő mun­kája. Napjainkban a bolgár építőművészet fiatal női al­kotóinak egész sora dolgozik a fejlődő országokban, többek között Tunéziában, Algériá­ban, Líbiában. Mindezek után szinte re­ménytelen vállalkozás az ér­deklődés fölkeltése. Most mégis a megyei könyvtár szakfolyóirattal teli polca elé hívom a szakember olvasót; böngészésre, fölfedezésre. Az Agrártudományi Közle­mények című némiképp meg­tévesztő, mert tanulmányai­nak zöme a nem hozzáértő számára is izgalmas. Milyen hatással van a műszaki-tech­nikai haladás a termelőszö­vetkezeti vezetés fejlődésére? A kérdésre választ kereső elemzés minden mondata pa­rázs vitákat indíthat el. »... túlhaladottá vált az egyes döntések testületi for­mában való meghozatala, u«-anakkor nem alakult ki kellően a függetlenített veze tők és szakemberek egyéni fe lelőssége... Indokoltnak lát szik a szövetkezeti demokrá­cia decentralizálása, az egyes termelöközösségek öntevé­kenységének növelése, döntési és irányítási jogkörének szó lesítése...« Egy másik — kandidátusi — értekezés a zöldség-gyü- mölcs-konzerv vertikum in­tegrációs problémáit taglalja,, az üzemi szakemberek által gyakran fölvetett gondot, mi­szerint a bő termés olykor ugyanannyi fejfájást okoz, mint a szűkös... »Az élelmiszeripari feldol­gozó vállalatok között semmi­féle verseny nincs... ez oly­kor a mezőgazdasági üzemek kiszolgáltatottságához vezet.„« A tanulmány hasznos adalé­kokat közöl a helyzeten javí­tó, sok területen megoldást jelentő konzeryipari társulá­sok létrehozásához. Lapozzuk fel meet találom­ra a KGST folyóiratának, a Nemzetközi Mezőgazdasági Szemlének nem éppen közké­zen forgó példányát A szal­mabetakarítás, illetve -hasz­nosítás kísérletei több hazai nagyüzemben is folynak. A lap csehszlovákiai tapasztala­tok nyomán több új megol­dást ismertet. Nálunk szinte ismeretlen terület a gépek működésének minőségi értékelése. Az NDK szakemberei »mesterséges burgonyának« nevezett mérő­műszert készítették, amely egyebek között pontosan le­méri, milyen »igénybevétel­nek« (törés, ütődés) van ki­téve a gumó, amíg a szántó­földről a tárolóba jut. A Gazdálkodás című folyó­irat első oldalán szembeszö­kő a cím: A savanyú talajok javításának gazdasági- haté­konysága. Aligha lehet ez a téma bárhol is izgalmasabb, mint a savanyú talajokban — sajnos — bővelkedő Somogy­bán. A lapnak »A gazdálko­dás gyakorlatából« című ro­vata sok vitát váltott ki a témáról. A tsz-növényter- mesztésbep dolgozók munka­díjazásának kérdéseiről szól Egyetlen mondat: »A szán­tóföldi növénytermesztésben a segédmunkások keresete a legmagasabb, kevesebb ennél a betanított munkásoké, és még kevesebb a szakmunká­soké ... (!)« A Tudomány és Mezőgazda­ság szerint takarmányfelhasz­nálásunk hatékonysága 10—30 százalékban marad el a fej­lett országokétól, holott az ál­lati termék termelésének ha­zai feltételei világszínvonalon állnak. A takarmánygazdál­kodást elemző írás elgondol­kodtatómegállapítása az, hogy ha csak az átlagosnál gyen­gébb eredményű sertés-szak- telepek fölzárkóznának, az 500 ezer tonna abrakkeverék megtakarítását tenné lehetővé. Feltáratlan terület a mező- gazdasági útépítés hazai hely­zete. A látszólag mellékes kér­dés egy cikk tanúsága szerint milliárdos tartalék... A Mezőgazdasági Világiro­dalom az energiatakarékos terményszárítás »magyarra fordítható« amerikai tapasz­talatait ismerteti. Ügy látszik: a napenergia fölhasználása nálunk a következő évezred­re marad. A külföldi cikkek arról győznek meg, hogy ennek a tartaléknak a hasz­nosítása nem igényel műszer- csodákat. Olykor elég egy kis lelemény is. »A miág gabonakészletet — a Szovjetunió és Kína kivéte­lével — idén elérik a 185 millió tonnát. Emiatt »nyo­mott árakra« van kilátás. A búza világpiaci forgalma vár­hatóan 5—6 százalékkal nő. — A világ bortermelése az utóbbi öt évben háromszor haladta meg a 300 millió hek­tolitert. A hozamok nőnek, a fogyasztás pedig megállapo­dott, sőt esik. A hasonló hírek némi ősz- szefüggéslátás segítségével a gyakran hiányolt » mezőgaz­dasági barométert« adhatják a gazdasági vezetők kezébe. A rendszeresen közölt táblá­zatokból világosan kiolvasha­tó: miben van túltermelés, mely árucikk-exportja nö­velhető, és melyik területeken lehet számítani a piacok- be­dugulására. Rövid időt töltöttem a könyvtárban böngészéssel, és lám — pedig á szaklapoknak csak egy kis részét vettem le a polcról — egy tucatnál is több érdekességre bukkantam. Ha ezek után egyetlen szak­ember is kedvet kapott a könyvtárlátogatáshoz, máris volt értelme a búvárkodás­nak. , B- F. Krakkó Óvárosi üdvözlet Az érkezőt az az érzés fogja el, ami a világ nagy­városainak megpillantása­kor: a peremkerületekben, a külvárosokban a szür­ke az uralkodó szín. De ennek a csaknem hatszázezer lakosú lengyel királyi szék­helynek óvárosa olyan épület­emlékeket kínál látnivalóul a turistáknak, amilyenekkel ke­vés európai város büszkélked­het. S emlékeinek egy része magyar vonatkozású ... Első történetírói Krakus ki­rálynak tulajdonították nevét: ő győzedelmeskedett a legen­da szerint a Wawel-domb sár­kánya fölött. Így volt-e, vagy nem? Ki tudja? A sárkány mindenesetre ma is okádja a tüzet barlangja előtt a Visztu­la — lengyelesen Wisla — partján. Fémsárkány, amely másodpercre pontosan három percenként fújja torkából a gázt De nem innen indul a kíváncsi turista óvárosnézőbe! Jobban teszi, ha a központot körülölelő zöldövezet, a mesé­be illő Planty egyik bejáratá­nál fölül az omnibuszra. Igen: itt a gyerekek nagy örömére omnibusz közlekedik, lassú lovakkal. Az indító állo­más egy középkori erődöcské- nél ta Iái ható, a Barbakánnál. Az egykori céhtagok itt vizs­gáztak haditudományokból. Ma viszont esti discoprogram színhelye Krakkó hajdani erőssége. S mi az, amit véde­nek a csaknem épen maradt városfalak? Ha az omnibusz áthaladt az impozáns Flórián kapun, festői látványban ré­szesülünk. Jobbkéz felől ugyanis lelkes piktorok állí­tották ki legújabb festményei­ket. Válóban sokszínű a kép: a giccsgyanús aktoktól, a tör­ténelmi jelenetektől a valóban értékes, napjaink stílusvüágát tükröző művekig minden irányzat képviselteti itt magát. Éppen apácák vizsgáztatják pirulva festménybeli, ruhátlan nemtársaikat. A szÍTikavalkád helyszíne egyben a nem kí­vánatos zloty—forint fekete­piac fő színtere is. Kocognak a pacik, a kalauz bácsi — bajuszos, öreg »vas- ián« — szaporán kongatja az omnibusz harangját Az Ulica Florianska olyan, mint egy rövid Váci utcácska. S ami azután a szemünk elé nyílik, arra nincs hasonlat A város legszebb része ez, talán nem­csak az én szememben. Nagy tér egy székesegyházzal — Má­ria templom —, a Posztócsar- nok hosszú épülete, melyet Sukiennicének hívnak, s több mint száz méter hosszú gyom­rában főként a népi ipar ter­mékeit árusítják. Ezt a belső folyosót még a XIV. század­ban létesítették. Kávéházában asztalhoz ült Jan Matejko, a neves festő, Wyspianski, aki írónak éppúgy kiváló művész volt mint festőnek. Járt itt Lenin is. A tér a Rynek Glówny (főpiactér) látványa a virágárusok tömege és a tu­risták kezéből csipegető ga­lambraj is. Túloldalt az el- * LHŐK JÁTÉKA — Ezt jól kifogtuk — for­dult vissza az ablaktól a férj. — Semmi remény a de­rült időre. Pedig nagyon bíztál benne. — Ajaj — sóhajtott az asszony, de csak magában folytatta: most aztán lesz mit hallgatnom egész nap! Vagy ki tudja, meddig? Hogy az én ötletem volt az egész ju­goszláviai út, mert csak a koléganőim után megyek, ahelyett, hogy félreraktuk volna ezt a tíz valahány ez­ret szőlőre. Ezt nem tudja kiverni a fejéből. Pince, prés­ház, lugas. Pedig bérházban nőtt fel, és csak a nagyapjá­nak volt egy kis darabka szőlője. Kertbarátmozgalom. Divat lett Sose mozdulna ki Magyarországról, ha szőlője lenne — mondogatja. Jó őt éve gyűjtögeti a pénzt rá, minden nyaralási ötletet el­hárított, ami költségesnek látszott, és csak most sike­rült rábeszélni, hogy Tra­bantjukkal lépjenek ki az or­szágból. Ehhez is a barátaik segítségére volt szükség. Ne­ki ez a második külföldi út­ja — egyszer társasutazással volt hárem napig Szlovákiá­ban —, Feri hivatalos kikül­detésben járt Moszkvában meg Prágában. Szóval, nehe­zen mozdítható ember lett belőle alig harmincöt éves korára,.i ' Es ez az időjárás.. ; A rég­óta vágyott tenger már az első nap a mocskosszürke há­tát mutatja. — Nehéz napok várnak rám — állapította meg keserűen. — Megyek mosakodni Az­tán majd lesz valami. Leg­alább keresztrejtvényeket hoztam volna — morgolódott a férje, miközben összeszed­te borotválkozó fölszerelését. Néhány másodperc múlva dühösen jött vissza. — Persze, hogy foglalt a mosdó, öt szobához egy »vi­zesblokk«... Nem mondom, il ) lehet emeletes penziót építeni. Valóban, a fizetővendég­szolgálattól kapott cím alatt csak turisták laktak, a ház gazdájáért á harmadik szom­szédba kellett menni, amint ezt három nyelven — így magyarul is — olvashatták az ajtóra szögezett papíron. A vakolatlan épület emeletén öt kis szoba volt és egy tá­gas mosdó. Hogy a földszin­tet mire használták, nem tudták meg, mert szürkület­ben érkeztek. Most meg kellene simogat­ni a tarkóját, lábujjhegyre emelkedve magához húzni. Igen, ez legtöbbször bevált, de valahogy most nem tud­ta rászedni magát a taktikai hízelgésre. Csak türelmes csüításra tellett tőle. — Ne pörgesd föl magad, Ferikém. Meglátod, ma még ránk süt a turistáié napja! — Csodálni való a derűlá­tásod, — Ez tartja bennem a lel­ket Mit gondolsz, mi lenne velem, ha nem bíznék ab­ban, hogy újra olyan Ferikét tudok csinálni belőled, mint amilyen négy-öt évvel ez­előtt voltál. — Nocsak. Szóval, elége­detlen vagy velem. — Alapjában nem. Nagyon rendes vagy, csak újabban ál­landóan ingerült. Szólni is alig lehet hozzád. — Tudod, hogy sok a mun­kám. Ez az új beosztás kö­telez. — Bízom benne, hogy csak ez az oka. És nem valami más. — Mi lenne? Na? Mondd csak ki, hogy szeretőt tartok. — Komolyan? (Ez az asszony tényleg hallott valamit. De hogyan szivároghatott ki a Zsikével való kapcsolatunk? Hiszen úgy megszerveztünk min­dent... Igaz, gyakran kel­lett figyelmeztetni, hogy tár­saságban viselkedjék tartóz­kodóbban. Legutóbb is, ami­kor az üzemi kiránduláson mindenáron mellé akart ül­ni a halászcsárdában.) — Mi az, hogy komolyan? Nem értem a kérdésedet. — Nem fontos. Hagyjuk, — De én most már köve­telem, hogy tisztázzuk az ügyet. — Melyikei? — Hülyének tartasz? — Ugyan, Ferikém. Hiszen, ha vissza tudsz emlékezni, én még utalás formájában sem gyanúsítottalak. — Nem? És amikor azt a megjegyzést tetted, hogy »va­lami más«? — Csak érdeklődtem. Ügy általában. — Tisztességes családapa vagyok, haza adom a fizeté­semet, gondoskodom a gye­rekről, igyekszem gyengéd férjként viselkedni... A minősítésedet — jól kialakult gyakorlat szerint — inkább bízd másra. — Mondjuk terád. — Például. Mint a legille­tékesebbre. — Hát akkor hadd halljam. De őszintén. — Kezdjük. Először Is: te nem tudod elviselni az őszin­teséget — Nem? Na próbáljuk ki! De csak érvekkel alátámasz­tott, bizonyított ügyeket vág­hatsz a fejemhez. — Rendben van, te akar­tad ... — Te Feri! Odanézz! Kisütött a nap! A tenger! Ott a kikötő. És milyen nyu­godt, csendes a víz! Na siess, borotválkozni. Mire vársz? Minden perc drága. Micsoda tíz napunk lesz! Olyan gyö­nyörű, mint még soha! Paál László pusztult városháza XTTI. szá­zadból maradt tornya, innen pedig szent Adalbert kápolna nagyságú temploma. A nagy lengyel költő, Miczkiewicz szobra óriási felkiáltójelként hívja magára a figyelmet Mellékalakjai jelképek: a tu­dományt, a hazát 4 költésze­tet a bátorságot szimbolizál­ják. Jártunk a Mária-templom­ban. Előtte azonban izgatottan keresgettünk a posztócsarnok­ban egy kést Ehhez ugyanis legenda fűződik. Két testvér építette a katedrális tornyait. Az egyik nem akarta, hogy a másiké ugyanolyan magasan törjön égbe, mint az övé. A szájhagyomány szerint ezért káini tettet követett el: éjjel meggyilkolta a fivérét' A kés másolata ott található a csar­nokban, láncra függesztve. S valóban: az egyik torony tor­zó maradt... A templom valóban szép. Tornyában óránként kürtös jelenik meg: a dallam felénél elhallgat a zeneszerszám. Em­lékül annak, hogy a tatárhor­dák előőrsének nyüasa halál­ra nyilazta az őrszemet. Hej- nalnak hívják a jelzést, a fá­ma szerint a magyar hajnal szó alapján. A lengyel gó'áka szép alkotásában Wit Stwosz aranyozott világhírű hármas­oltára állítja meg a nézelő- dőt Valóban gyönyörű ez a mozgalmas, hársfából faragott szobrászati remek. Tizenkét évig dolgozott rajta a mester. A színes ablakok tört fényt hullatnak az óaranyra. Szinte nem is tudunk figyelni Ma­tejko freskóira. Kínt újra a ma. Szörpöt és szódavizet árulnak. Uborkát »csak úgy« üvegből. Nagyon sokan sétáltatnak kutyát. Ál­talában a karcsúbb fajtákat kedvelik. Az omnibusz útvo­nalán alakult ki a kutyabörze is. Álmos kölyökkutyusok cse­rélnek gazdit. Amott, a Szczepanska utca sarkán található a Budapest gyógyszertűr : a belsejében egykor* Budapest térkép. Szemben Goethe lakott 1790- ben. Az omnibusz elzötyög a Balaton étterem előtt is. Ebé­deltünk itt, pörkölt gyanánt valami mást. Végállomás: a WaweL Egykori királyi székhely. A budai várhoz hasonló emlék. Ügy tartja a hiedelem, hogy éppen annak a mintájára ké­szült, valószínűleg ugyanazok keze munkája nyomán. Kép­telenség néhány sorban leírni. Látni kell; múzeum jellegű létesítményébe jegyet váltani érdemes. Székesegyházában nyugszik az a bizonyos Jagelló Ulászló, de Nagy Lajos leánya, Hedvig (lengyelesen Jadwiga) is. Külön kápolnarész emlé­keztet Zsigmondra és Báthori Istvánra. Hedvig síremlékén friss koszorút találtunk: győri diákok hozták. Emlékeztető a lengyel—magyar közös törté­nelemre. Leskó László Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom