Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-14 / 164. szám

IRÁNYELVEKRE VÁRVA Összehangolt cselekvést a környezetvédelemben E papírból is hulladék lesz, melyen ezek a környe­zetvédelemről írott sorok meg­jelentek. Az elhasznált anyag pedig — legyen bármiből — magában rejti a szennyezés lehetőségét. Hogy káros hatá­sát kifejtheti-e és milyen mér­tékben, elsősorban tőlünk, fel­használóktól függ. Nemcsak az egyénektől, hanem a társada­lomtól. És mégis, érzéki ta­pasztalások és közvetett — új­ságokból olvasott, tanácskozá­sokon hallott — értesülések alapján nem ok nélkül va­gyunk hajlamosak az elkese­redett kif aikadá&ra : — Ügy látszik, rajtunk kívül álló és ellenünk forduló erőkké vál­toznak az általunk létreho­zott, segítő-könnyítő anyagok, tárgyak. \ Hat-nyolc éve még aligha vettük komolyan a veszélyt. Ezt bizonyítja, hogy a megyei tanács-vb csak öt évvel ez­előtt tartotta szükségesnek önálló napirendként megtár­gyalni a természet- és kör­nyezetvédelem helyzetét, és kijelölni a legsürgetőbb fel­adatokat. Most pedig, e té­mát tárgyaló legutóbbi ülé­sen kiderült, hogy az illeté­kes osztályok és a NEB előterjesztése jóformán csak egy részét érinti a címben jelzett témának. A főhatóság képviselője még nyolc olyan területet sorolt fel, mely kü­lön-külön is érdemes az elemzésre. Közülük példaként néhány: a műtrágyázás, a talaierózió következménye, a gépjárművek számának ro­hamos növekedése, a keszt­helyi öböl szennyeződése stb. Pedig nem lehet azt mon­dani, hogy semmi sem tör­tént az öt év alatt. Parker­dőket alakítottak ki (igaz, ki­használtságukkal nem lehe­tünk elégedettek), 83 hektár zöldövezet létesült (némi szép­séghiba, hogy a terv 400-at iia.iyzowt elő), több mint két­millió forint csatornabírságot róttak ki (a vállalatok azon­ban tovább szennyezik a vi­zeket). Igaz, vannak bíztató jelek. Az épülő húrkomhinát és a tejüzem például már megfelelő előtisztító berende­zéssel kezdi meg a termelést. Valami tehát — sok szerv tiszteletet érdemlő erőfeszíté­se nyomán — elindult. Mert nemcsak a hatóságok próbál­ták érvényesíteni jogaikat, ha­nem a különböző szervezetek és mozgalmak is célszerű ak~ ciókkal segítették a környe­zet alakítását, szépítését. A maga területén tehát minden illetékes é-ezte a fe­lelősséget. és igyekezett ten­ni valamit. De nem eleget és nem elég következetesen, to­vábbá: elég nagv késésseL Nagyon igaza volt az egyik felszólalónak, aki azt hangsú­lyozta: ebben az ügyben leg­fontosabb a megelőző, terv­szerű környezetalakítás. Tehát nem a kétségbeesett, kapkodó védekezés a vízben, levegő­ben. földben ránk törő ve­szély ellen/ hanem a felké­szülés, a megtervezett és ösz~ szehangolt munka, amely fi­gyelembe veszi az alkalma­Eredmcnyes pályairányítás Fává serdül a tölgycserje Délelőtt nép- telan a falu. A bolt zárva, a megállóban egy páran autó­buszra vára­koznak. Né­ha egy von­tató dübö­rög végig az, utcán. A park­nak is beillő udvar mélyén kőművesek dolgoznak, ta­tarozzák az óvodát. Nyárközép Jákóban. Fél tíz körül megszólal a ha­rang. Feketé­be öltözött emberek szál­lingóznak a te­mető felé, egy idős asszony­nak megadni a végtisztessé­get. — Nagyon rendes, szor­galmas csa­lád ... beteg Épülőben a szarvasmarha-telep. — A pályaválasztás össze­hangolt folyamatában különö­sen elismerésre méltó tevé­kenységet fejt ki a < barcsi szakmunkásképző intézet — állapította meg a járási párt- vb. — De különböző, e mun­kában érdekelt szervek is — a járási pénz-, terv- és mun­kaügyi, továbbá művelődés­ügyi osztály — sokat tesznek azért, hogy a végzős tanulók igénye es a munkahelyek szükséglete összhangba kerül­jön. Ennek érdekében, többek között minden év októberében megszervezik a nyolcadikosok üzemlátogatását. December­ben járási pályaválasztási ki­állítást rendeznek, amely ugyancsak jó lehetőséig a tájé­kozódásra es a befolyásolásra. Februárban az üzemek mun­kaügyi osztálya és a szakmun­kásképző képviselője minden iskolát meglátogat, és beszél­get a tanulókkal. A pályavá­lasztási munkában egyre in­kább előtérbe kerül a szülök szerepe. Ezt fölismerve, a Bar­csi Általános Iskola a pálya- választási kiállítás idején a szakmunkásképzőben rende­zett szülői értekezletet. Cso- konyavisontán fórumszerű be­szélgetésen találkoztak a szü­lőkkel. Az üzemek érdeklődése is megnőtt / a pályaválasztási munka iránt Kiemelkedő a tövál következetes felvilágo­sító tevékenysége. Ez is köz­rejátszik abban, hogy szak­munkásszükségletét évről év- de biztosítani tudja. Az ÉP­GÉP már az általános isko­lában társadalmi ösztöndíj­szerződést köt a tanulókkal, és a maximális ötszáz forintot biztosítja erre a célra. Ennek is köszönhető, hogy az öntő­szakmában túlteljesítették a jövő évi létszámtervet. Jó a pályaválasztási tevékenység a Vörös Csillag Tsz-ben is. A tanműhelyek fölszereltsé­ge tovább bővült. Kifogásta­lan a Chemical, az ÉPGÉP és a Vörös Csillag tanműhelye. Sokat javultak a körülmény »k a Dráva Ipari Szövetkezeinél. A kézműipari vállalatnál fel­épített tanműhely viszont szűknek bizonyult. A továbbtanulásra jelentke­zettek aránya az utóbbi két évben emelkedett. Elsősorban a szakközépiskolák iránt nőtt meg az érdeklődés. Kevesen készülnek a mezőgazdaságba: ebben az alacsony színvonalú felvilágosító és meggyőző te­vékenységen kívül az is köz­rejátszik, hogy a tsz-ek egy része nem foglalkozik kellően a pályára irányítással. A pe­dagógusok ilyen tevékenységét is hatékonyabbá kell termi. Az általános iskolát végzett tanulók létszámának csökke­nése megszabja a beiskolázási lehetőséget Az illetékes me­gyei Szervek már a tervszá­múkat is az igények és a le­hetőségek figyelembevételével állapítják meg. Az így megál­lapított irányzatokat a barcsi ipari szakmunkásképző intézet tervszerű, színvonalas pálya- választási munkájával évről évre teljesíteni tudja, és alap­vetően kielégíti az ipari üze­mek igényeit. K. A. I zott ipari és mezőgazdasági ! technológiákat, a gépjármű- I vek forgalmának növekedési I ütemét csakúgy, mint a te- I lepüléskörnyezet alakulásá­nak hatását. Ezzel szemben lehangoló volt olvasni és, hallani a tes­tületi ülésen arról, hogy in­tézkedési tervet kell készíte­ni, bizottságot kell létrehoz­ni. De ezt sem lehet azonnal elkezdeni, csak akkor, ha az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal ehhez irányelveket ad ki. Ez azxrn- ban egyelőre várat magára. A hivatal jelenlevő képviselőbe szerint még októberben elké­szül es jóváhagyásra az Or­szágos Terület- és Környezet- védelmi Tanács elé kerül. Ügy látszik, semmit nem tu­dunk megoldani — még sa­ját védelmünket sem — bü­rokratikus huzavona nélkül.. Nincs okom kétségbe vonni, hogy a körültekintő és idő­igényes munka eredménye­ként tudomárvcsan megala­pozott, mindenre kiterjedő és jól hasznosítható irányel­veket kapnak a megvék. de mindent jóval korábban is megtehette volna az erre hi­vatott országos szerv. Szóval, ennek alapján majd j intézkedési tervet készít a megye, amelyben pontosan körülhatárolják a hatáskörö­ket, meghatározzák az egyes szervek feladatait és a tevé­kenység módszereit is. A ta­nács vb ezt kén vielen meg­várni — de nem ölbe tett kézzel. Ügy határozott, hogy az eddiginél szigorúbb és következetesebb munkát kö­vetel a helyi tanácsi szer­vektől a feltételek biztosítá­sában, jogkörük gyakorlásá­ban, és az illetékes szerveze­tekkel, mozgalmakkal össze­hangolva a környezetvédel­met állítja a társadalmi mun­ka középpontjába. Senkinek sem szabad megfeledkeznie arról, hogy rmndannyiuknknak van ten­nivalója, kötelezettsége a kör­nyezet megóvásában. Mintha csak ezt illusztrálta volna a látvány, amelyben az ülésről hazafelé menet, Kaposvár fő­utcáján volt részem. Egy gép­kocsi ablakából szalvétába csomagolt cseresznyemagot dobott ki az elegáns vezető.. Paál László volt a néni.., — Az élet rendje, szüle­tünk, élünk, meghalunk. MondatfoszLányok. Egy kis faluban minden esemény na­gyobbnak számít. Játszom a gondolattal. Há­rom évet előrelépek az idő­ben. Vajon mi marad meg az emlékezetben erről a hetven­nyolcás nyárról, mi. hullik ki a felejtés rostáján? »Kilencszázhetvennvolc? Az volt a tejlödés éve. Akkor épí­tettük a gépszínt. És akkor alakult ki a tehenészeti tele- j pünk... A szövetkezet törté­netében az volt a nagy beru­házás időszaka. Forró napok voltak azok! Na, nem a nagy nyári hőségtől, mert az éppen egy igen rossz időjárású év volt. Hanem azért, hogy min­dennel elkészüljünk határidő­re... A nyár közepén olyan volt a krumplink, amilyen ta­lán még soha ...« Nem tudom, hogy mi ma­rad még fenn a rostán, de hogy ezek igen, abban szinte bizonyos vagyok. Mert a je­len arra enged következtetni, hogy ezeket a hónapokat nem lehet elfelejteni. Kis szövetkezet a jákói — határukban összesen hétszáz­ötven hektár a szántóterület —, de módszereikben, gyakor­latukban, ha ügy tetszik: élni akarásukban van valami sa­játos, figyelemre méltó. Horváth László elnök bar­nára sült arcán a redők mé­lyebbeknek tűnnek. — Mekkora az idei beru­házási összegük? Göncz József főkönyvelő egyből rávág.ia : — A gépvásárlásokkal együtt hét és fél millió forint — A szövetkezet nagysága meg ez az összeg magáért be­szél — veszi vissza a szót Horváth László. — Egy évben ekkora összeget még sohasem ruháztunk be. — Hogyan teremtettek ala­pot ehhez a nagy vállalkozás­hoz? — Évek óta készülünk erre. Tudatosan, célratörően, nem fogyasztva el a holnapot a je­len »jóllakottsága« érdeké­ben. Ügy tervezték meg évek­kel ezelőtt az épületeket, hogy rekonstrukcióval akkor alakí­tanak ki telepet, amikor egy­úttal végrehajtják a negativi- zálást is. Most üresek az istállók. Áll már a szociális épület, bővítik a borjúnevelőt, és a saját bri­gád az elletőistállón dolgozik. Az építésvezető azt mondja: — Nem könnyű dolog ez. Igencsak fel kell kötni a fe­hérneműt, hogy elkészüljön őszre. Márpedig addigra meg­jön a kétszázhatvan negatív, előhasi üsző, és itt rendnek kell leninié! A készülő, modern épület mellett még ott áll — igaz. már félig elbontottan — a nádtetős, szerfás istálló. A hőskorban, az alakulás utáni első években épült, másfél éve még hízómarhák álltak benne. Érték, méghozzá nem is kis érték került ki a ma már szinte muzeális épületből. — Nem szabad ezt lebe­csülni — jegyezte meg Göncz József —, ez is hozzásegített ahhoz, hogy az év végére te­lepünk lesz. »•Ügyesen csinálja ez a kis szövetkezet« — hallottam nemrég egy megjegyzést a já- kóiakról. A megállapítás mö­gött bizonyára az is meghúzó­dik, hogy a nagyságukhoz mérten ésszerűen használják ki a rendszerszerű termelés előnyeit. A fő növény hagyo­mányosan a burgonya, termé­szetesen csatlakoztak a megyei burgonyatermelési társulás­Az elnök büszkesége a virágba borult burgonya. Okmányt ellenőriz Szabados János határőr. Ilyenkor rá sem ismerni ?. máskor csöndes gyékényesi vasútállomásra. Csomagokat, bőröndöket cipelő, külföldre igyekvő vagy onnan érkező utasok százai. Zsúfoltak a szerelvények, nehéz dolguk van az okmánykezelő határ­őröknek, a csomagokat vizs­gáló vámosoknak. — Különös esemény nem történt. Alig lehet mozdulni az utasoktól — jelenti az ügyeletesnek a szolgálati út­járól érkező Szabados János határőr. Azután siet, segít társainak az állomáson tartóz­kodók személyazonosságának vizsgálatában. Nagyon fontos ez a munka, jó néhány határ­sértési szándék hiúsul meg az ellenőrök éberségén. A fiatal határőr egy nemrégen történt esetet idéz; — Egyik este két fiatalem­berre figyeltem föl, amint a váróteremben csomagjaikat rendezgették... Igazolványt kértem, nem tudtak adni. Azt magyarázgatták, hogy örti- losban voltak a nagyanyjuk­nál. Amikor kocsival oda akartuk őket vinni, hogy a rokonok igazolják állításukat, akkor elismerték: korábban engedély nélkül maradtak külföldön, s most mindketten illegális úton tértek vissza az országiba ... (Szabó Gyula és Viktor hazaszökéséről tegnap jelent meg riport lapunkban.) Szabados Jánost a kerület­parancsnok hét nap jutalom­szabadságban részesítette, pél­daképül állította társai elé. Szükség van erre, mert az idegenforgalom föllendülésé­vel együtt emelkedik a határ- sértők száma. Gyékényes 1978. július Százhatvanezer utas — Az idén eddig hét határ­sértést akadályoztunk meg. Két külföldi állampolgár ha­mis útlevéllel akart átjutni határainkon, másik kettő pe­dig — ugyancsak külföldiek — a vasúti kocsiban elbújva... A nyomsávot átlépő határeér- tőre — tangóharmonika volt a nyakába akasztva — két vasúti dolgozó, Szabó László önkéntes határőr és Bogdán László hívta fel a figyelmün­ket. Çsete Károly őrnagy, a for­galomellenőrző pont parancs­noka tájékoztat erről, majd a növekvő utasforgalomról, gondjaikról és a tervekről. — Az év első felében eddig 160 000 utas okmányait ellen­őriztük, az idén legkevesebb 300 000-re számítunk. Tavaly összesen 240 000 volt. Naponta átlagosan 1200—1300 az érke­zők, illetve a távozók száma. Ma két szerelvénnyel 1400-an érkeztek, s hol van még a többi vonat? Az a célunk, hogy a tavalyi munkánkkal harmadszor kiérdemelt kiváló cím után. az idén negyedszer is elnyerjük a kitüntetést. Ez a törekvés hatja át a forgalomellenőrző ponton dol­gozó valamennyi határőrt: a tényleges katonai szolgálatu­kat teljesítőket és a hivatáso­sokat is. Körültekintően, fir gyelmesen végzik munkájú- : kát, ügyelve arra, hogy meg akadályozzák a tiltott határ- ! átlépést és az áruk csempé- j szettet. j A múlt év első felében több kiló aranytárgyat foglaltak lé, ezek értéke meghaladja a há­rommillió forintot. Az idén ez az összeg jóval kisebb, »mind­össze« 360 000 forint. Főként farmernadrágot találnak kö- tegszám az ülések alatt, vagy hanyagul feldobva a csomag­tartóba. Amikor a tulajdonost keresik, senki sem jelentke­zik. Érdekes dologra figyeltek föl. Több külföldi állampolgár csomagjában találtak futball- labdát. Hamarosan kiderült: nem a sport, a labdarúgás iránti rajongás miatt. Egy-egy ilyen labdában, szépen össze­tekerve 3—4 ezüstrókaprém volt elrejtve. Értékesek ezek a labdák, mert a prémek bel­földi forgalmi értéke dara­bonként meghaladja a 3000 fo­rintot. Azután szerszámokat, V' lanyfúrót és más értéke­sebb tárgyakat kísérelnek meg titokban átjuttatni határain­kon. Nem sok sikerrel, A csúcs most kezdődik 'Gyé­kényesen. Július második fe­lében, augusztusban és szep­tember elején várják a leg­több utast. S csakúgy, mint eddig is tették, a határőrök együttműködnek a vámőrség­gel, az önkéntes határőrökkel és a vasút minden dolgozójá­val azért, hogy megakadályoz­zák a tiltott határátlépést, s meggátolják a csempészek mesterkedéseit. Szálai László hoz. De tagjai az agrokémiai központnak és az agárdi Cent- rál szójatermelési rendszernek. Ez utóbbitól takarmánykon­centrátumokat és szaktanácso­kat kapnak. í — Ami a rendszerszerű terme­lésből nálunk előnyös és meg­valósítható, azt átvesszük — mondta az elnök. — Ilyen kis terület nem tud »eltartani« annyi szakembert, specialistát, amennyi a mai színvonalú ter­meléshez szükséges. A rend­szer nagy szellemi tőkéjére pedig nekünk elengedhetetle­nül szükségünk van. Tavaly negyven mázsa bú­zát, ötven mázsa kukoricát termeltek hektáronként. El­érték azt, amit a tervidőszak végére tűztek célul. A virág­ba borult, hatalmas, gyönyörű burgonyatáblák igen gazdag armést ígérnek. A jákói Aranykalász nagyon mélyről indult. Hosszú ideig nem igen akadt elnök, aki ve­zetőként két aratást megért volna a gazdaságban. A mos­tani vezetők tizenegy éve áll­nak a gazdaság élén. Az idén tizenkét tagot vettek föl, több­ségük fiatal. A háború igen súlyos sebeket ejtett az alig nyolcszáz lelkes községen, s ezek valójában az utóbbi hat­nyolc évben tűntek el egészen. Jó végigmenni az utcán. ~ Micsoda szép. modern, ízléses házak! — akaratlanul is kikívánkozik a megjegyzés. Az iroda előtt kis virágos- kert. Sarkában, szin'te egybe­nőve a kerítéssel, fiatal tölgy­fa. — Amikor idekerültem — mutat rá az elnök —, ez egy picike cserje volt... Vörös Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom