Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-13 / 163. szám

TUL SOK A BURGONYA? Csónakka! a Dráván Százvagonszám „eszmei éren 39 Szökés a szülőföldre Alig két éve súlyos gon­dok voltak a burgonyaellátás­ban, az ország importra kény­szerült. Akkor mindenki han­goztatta, hogy Somogynak, az ország második legnagyobb hagyományos burgonyaterme­lő megyéjének, nagy szerepet kell vállalnia az ellátás javí­tásában ... A gazdaságok élvezték a korlátlan piacot. Az ország minden részéből jöttek a meg­rendelések, csak ki kellett vá­lasztani a legjobb ajánlatot. Volt, aki a budapestiek, más a szombathelyiek ajánlatát ta­lálta a legkedvezőbbnek. A termelési kedv megnőtt. Egy évvel később — az országos jó termés nyomán — bedu­gultak az értékesítési csator­nák. Egyre többen csöngettek a megyei Zöldért telefonjain... A tárolók megteltek, de ha az áru tárolásra alkalmas volt, a vállalat nem utasíthatta el. Így végül már majd 1000 va­gon burgonya volt raktáron az eredetileg tervezett 600-zal szemben ... Teltek a hónapok, és meg­jelent az újburgonya, miköz­ben még százvagonszám volt régi. Mit lehetett tenni’ A felvásárolt burgonyát »eszmei áron« (azaz fillérekért) adták vissza több tsz-nek részben takarmányozási célra A gaz­daság végül is nem járt rosz- szul, hiszen megkapta a szer­ződött árat, és a burgonyája is megmaradt. Voltaképpen a Zöldért sem károsodott, hi­szen az aránytalanná nőtt kockázat kivédéséhez állami támogatást kapott. A népgaz­daság fizetett tízmilliókkal a •»túl jó ellátásért«. Az idei szerződések újabb várható gondra figyelmeztet­nek! Korai burgonyából a Zöldért 148 vagonra kötött szerződést, holott a tapasztala­tok szerint a megye fogyasztá­sa csak 54—55 vagon. Az ex­porttal és a más megyékbe történő — minimális — szál­lításokkal is számolva 30 va­gon újburgonya sorsa lettvol­Megyénk házikerti és nagy­üzemi szőlőiben június első felében helyenként erős fertő- z lseket okoztak a szőlőmolyok hernyói. A csapadékos, párás időjárás kedvezett a kártevő hernyók élettevékenységének, a fejlődésüket befejezve nagy tömegben bábozódtak be. A lepkék rajzását július 4—6-a között megyénk minden ré­szén megfigyeltük. A változé­kony — szeles, zivataros — időjárás erősen zavarta a lep­kék repülését, ezért ismételten elhúzódó lepkerajzásra, tojás­rakásra és elhúzódó lárva­kelésre kell felkészülni. A vé­dekezést nehezíti, hogy a her­nyók most már a szőlőbogyók­ba rágják be magukat, így amikor a fertőzést, illetve a kártételt észleljük, már nem tudunk hatásosan védekezni. A megelőző jellegű védeke­zéseket július 8—20-a között i iszerü megkezdeni. Az elhú­zódó lárvakelés , miatt 7—8 nap múlva ismételjük meg a védekezést a Ditrifon 50 WP, a Ditrifon 40 WSC, az Unitron 40 EC, a Sevin 85 WP, a Su- mithion 50 EC, a Metation 50 EC 0,2 százalékos, a Safidon 40 WP 0,25 százalékos, a Le- bayeid 40 WP 0,15 százalékos, a Bi—58 EC, a Rogor L 40 EC, a Sinoraton 40 EC 0,1 száza­lékos töménységű rovarölő szer valamelyikével. A véde­kezéseket Csurgó—Gyéké­nyes, Kaposvár, Böhönye— Marcali, valamint a Balaton- part körzeteiben különös gon­dossággal hajtsuk végre, ezek­ben a körzetekben a szőlőmo­lyok első nemzedéke számot­tevő fertőzést okozott. Fennáll a lehetősége a szűr­je rothadás (botritisz) rohamos terjedésének. Megfigyelhető megyénkben a szőlőperonosz- pőra megjelenése is. A kór­oké zó növekvő felhaknozódá­na bizonytalan, ha nem jön a korai fagy. Így csak 30 va- gonnyi volt a felvásárlás, és néhány tétel »már eltemetett« régi burgonya eladására is mód nyílt. Visszás helyzet, hogy a termést tönkretevő fagynak »jótékony hatása« is lehet. A számok soránál többet mond egyetlen adat: a megyei Zöldért a tényleges szükségle­ten felül 810 vagon burgonya átvételére kötött szerződést. Ez persze csak papír: lehet, hogy gyöngébb lesz a termés és na­gyobb a kereslet. Elképzelhető azonban ennek az ellenkezője is. A jó termés sok fejfájást okozhat. Látszólag kézenfekvő kérdé­sek sorára kértünk választ a termelőktől és a kereskede­lemtől. — Ha sok a burgonya, miért kötnek szerződést újabb téte­lekre? — Mert nem tehetünk mást — mondta Kovács György, a Zöldért osztályvezetője. — A kormányhatározat értelmében minden felkínált árura szer­ződnünk kell, illetve át kell vennünk. Akkor is, ha ma­gunk sem tudjuk, mihez kezdjünk vele... — Korábban a szomszédos megyék minden mennyiséget szívesen átvettek. Ügy tartot­ták, Somogy a burgonya ha­zája ... — A két év előtti ellátási gondok nyomán minden me­gye igyekezett megoldani saját ellátásét. Egyre-másra alakul­tak a burgonyatermelési rend­szerek, és egyre jobb eredmé­nyeket érték el. Ma már 13 burgonyatermelési rendszer van az országban. Megyénk gazdaságai mégis olyan arány­ban termelnek, mintha még mindig a Dunántúl egyedüli ellátói volnának ... Ezért lett hirtelen túl sok a burgonya. — Ha sok, miért nem ter­melnek kevesebbet? — Mi mást tehetnénk? Á földeken semmilyen más nö­vényt nem lehetne ilyen ered­ményesen termelni. Emellett sa miatt a betegség terjedése meggyorsult, s most már a fürtöket fenyegeti elsősorban. A védekezéseket fokozott gon­dossággal végezzük, s mindig a lappangási idő lezárulása előtt (a csapadékhullást kö­vetően 4—5 napon belül) hajtsuk végre a kezeléseket. A védekezésre a molykártevők ellen használt rovarölő szer valamelyikével keverve a pe- ronoszpóra és a botritisz el­len hatásos Ortho-Phaltan 0,25—0,3, a Difolatan 0,25, vagy a Dithane N—45 0,2 + Fundazol 50 WP 0,08 százalé­kos kombinációit alkalmaz­zuk. KÜRTI ANDRÁS Csodák * színházban — Nem, nem,. Azt érzem Anna, hogy sokkal jobban imádom magát, mint bármi­kor. Disznó imádat ez. Aljas önzés táplálja. Pontosabban — mélységes hála. Hála azért, hogy a maga csodapiruláival életem egy nagy válságán ju­tottam túl. És fényes bosszút álltam barátaimon és ellensé­geimen. Mert nemhogy nem ment el az eszem, mint aho­gyan maga föltételezi, ha­nem százszor jobban fog az agyam, mint valaha. Elmond­jam bizonyságul az egész Ju­lius Caesart? Vagy Richardot, hagyományai is vannak a burgonyatermelésnek. Felhagyni a termeléssel nem csupán szándék dolga. A fentebbi homokszentgyörgyi vélemény mellett ezt támasz­totta alá egy rinyaújlaki is. — Évek óta igen eredmé­nyesen termelünk burgonyát. Ma is ez adja jövedelmünk nagyobb részét. Erre szako­sodtunk, gépesítettünk, válo­gatót, tárolót építettünk ... Burgonyára alapoztuk a tsz jövőjét... A termelő ma is megtalálja a számítását. A kereskedelem kénytelen átvenni, viszont a háziasszony nem köteles meg­vásárolni. Az utóbbi években csökkent az egy főre jutó bur­gonyafagyasztás. A feldolgo­zás nem tudott lépést tartani a termelés növekedésével. Ma még nincs rá mód, hogy a fel­halmozódott burgonyát kon­zervdobozokban tegyük el a szűkebb esztendőkre... Mit lehetne tenni, hogy a termelői kedv se romoljon, a kereskedelem se kényszerüljön szükségletén felül vásárolni, és a népgazdaságnak se kell­jen tízmilliókat fizetni a lai- szólagos egyensúly fenntartá­sáért. Fontos módszer lehet a hatékonyabb piackutatás és ellátás-szervezés. Érdemes vol­na azt is felülvizsgálni, hogy minden esetben megalapozott volt-e az új burgonyatermelé­si rendszerek létrehozása. Szükség van-e arra, hogy va­lamennyi megye önellátó le­gyen? Jó volna az is, ha a keres­kedelem számára lehetővé ten­nék, hogy olyan ütemben vá­sároljon, ahogy azt a piaci helyzet megkívánja. (így nem kellene raktáron tartani eleve értékesíthetetlen árut.) Csak így érhető el, hogy ne a jó termés okozzon gondot, s hogy milliós ráfizetések nél­kül is jó legyen az ellátás. Bíró Ferenc Párás, nyirkos időben, ami­kor a levelek huzamosabb ideig nedvesek, javasoljuk a szőlőbetegségek elleni véde­lemre a porozószerek alkal­mazását. Ezek tapadóképessé­ge jobb, mint a permetléé. Felhasználható porozószerek az Ortho—Phaltan, a Buvi- cid, a Dithane D—8 száz négy­zetméter felületre 17,5—28 de­ka, valamint a lisztharmat el­len is hatásos Dithane D 8 K 50, száz négyzetméterre 17,5— 28 deka adagolásban. Mind a permetezés, mind a porozás végrehajtásánál ügyeljünk, hogy a növényvédő szerek a fürtöket egyenletesen fedjék. a púpost? Egyszeri olvasásra tanultam meg őket, és még vagy féltucat nagy szerepet az elmúlt pár nap alatt. 8. — A maga mestabinja va­lóban isteni ajándék egy ma­gamfajta öregedő komédiás­nak ... Nem mond erre sem­mit? ... Nem hiszi, édes, hogy tényleg varázsszert főzött a lombikjaiban? ... Jó, akkor közölje, hogy mit óhajt halla­ni? A dán királyfit? Esetleg onnan, hogy a királyné me kérdi Hamlettól, miért látszik előtte különösnek, hogy mind meghal, aki él, mire ő: »Lát­szik, asszonyom! az is való­ban; látszik-ot nem ismerek. Nem a sötétszín köntös, jó anyám, sem a szokott gyász­öltözet. sem az erőltetett mell zúgó sóhaja ...« Vagy inkább a Lear királyból szeretne va­lamit?. ... »Glos ter! menj, hidd el Frankhon és Burgund urait... Ezalatt kimódoljuk rejtett szándékunkat. Adjátok a térképet...« Nem, Lear mostanra túl szomorú, túl ko­mor, hisz örömünnepet ülünk. Jöjjön egy víg, pajzán részlet a Szentivánéji álomból!... »Gyorsan közelget, szép Hip- polytám, a nászi óra; négy — A cseresznyéről lemarad­tunk — mondta az egyik fiú, miközben a zamatos ősziba­rackot falta, melyet a nővére hozott neki. Vidáman beszél­gettek a tárgyalás szünetében. Az sem zavarta őket, hogy börtönőrök állnak mellettük. A két fiú itt is örült. Nem an­nak, hogy megbilincselt kéz­zel tárgyalásra kísérték őket. Azért volt az öröm, mert vég­re itthon lehetnek, annyi meg­próbáltatás, kaland, keserű­ségben telt hónap után. A Szabó testvérek régebben Győrben laktak, anyjukkal, nevelőapjukkal, öccsükkeL A szülők az idősebbik testvérrel, Gyulával 1972-ben néhány na­pos bécsi társasutazásra men­tek, s nem jöttek vissza. Több rokonuk élt Nyugat-Európá- ban, volt rokon Amerikában, gondolták, kint próbálnak sze­rencsét. Gyula akkor 16 éves volt. Bécsben kezdték, majd egy évig az Egyesült Államok­ban éltek, utána újra Bécs következett. A szerencse se­hogy sem akart melléjük sze­gődni. Amikor Amerikából visszatértek Bécsbe, Gyula nem kapott munkát, mivel csak ideiglenes tartózkodási engedélyt adtak neki az oszt­rák hatóságok. Amerikai tu­ristának tekintettek. boldog nap új holdat derít föl: ah, de mily soká fogy a vén hold nekem! s epeszti vá­gyam ...« ... Láthatja, an­gyalom, minden nagy szerep itt van, És begörbített ujjáva! meg­kopogtatta a homlokát Doktor Vahalla Anna fölné­zett rá, már száraz szemmel. — Majd mindjárt megmon­dom né, hogy mi van ott? Sö­tétség van a maga koponyájá­ban, hádeszi sötétség! Hát még mindig nem érti, hogy a mes- tabin még kísérleti állapotban van? Hogy fokról fokra kell kipróbálnunk élettani hatásait, egyre nagyobb, fejlettebb em­lősökön, millió reakcióadatot kell • összesítenünk, elemez­nünk, rengeteg ma még bi­zonytalan momentumról kell teljes bizonyosságot szerez­nünk, mielőtt... Hagyjuk, falnak beszélek ... Nézze, Bé- lu, én még arra is fütyülök e pillanatban, hogy közönséges lopás útján jutott mestabin- hoz, hogy társadalmi tu'aj- dont károsított meg. Ezt intéz­ze majd el a rendőrséggel, a bírósággal, remélem, jó időre bedutyizzák érte, engem most csak az érdekel, hogy hány pirulát szedett be eddig? A fiatalabb testvér, a most 20 éves Viktor még itthon élt. Az aszódi intézetből megszö­kött. Belekeveredett valamibe, elítélték. 1974-ben szabadult. Utána Győrben dolgozott. — Anyámék akkor Bécsben voltak. Hetenként jöttek a levelek, kértek, menjek utá­nuk. Én meg visszaírtam: nem megyek. A nővérem megláto­gatta volna beteg anyámat, de nem kapott útlevelet. 1975- ben mégis anyámék után szöktem. Az egész egy szórakozóhe­lyen kezdődött. Odaült be iszogatni Viktor. Ott ült egy férfi is egyedül, ő fiatal lá­nyokkal akart megismerkedni. Megszólította Viktort, hátha »segíthet«. — Beszélgetni kezdtünk. A külföldi férfi kérdezte: mi­lyen itt, én azt mondtam, jó. Később elmeséltem neki azt is, hogy hol élnek a rokonaim, szüleim. Felajánlotta, hogy se­gít kijutni, elvisz a határig. Azt ígérte, könnyű lesz átjut­ni. Beleegyeztem Hazaszalad­tam, a nővéreméknek azt mondtam: úgy adódott a do­log, hogy most lemehetek egy időre a Balatonra. Aztán el­mentem. A kék Ford elindult a határ felé. 1975. augusztus 10. éjsza­— Hármat ■— felelte Szórá- dy kicsit megszeppenve. — Mármint egy-egy alkalommal. Nem túl sok, ugye? Hármat reggel, hármat délben, hármat este. És megnyugtathatom, mindig étkezés után, hogy be legyenek jó ágyazva. Megdöbbenve nézett rá a gyógyszer-vegyésznő. — Napi kilencet! Vett néhány mély lélegzetet, önfegyelemre, nyugalomra kényszerítette magát. Lassan fölülkerekedett benne a tudós — Hány kiló maga? Nyolc­van? — Ugyan! Csak hetven­nyolc! Télen—nyáron tartom Ez az ideális súly a magassá­gomhoz. Miért kérdi? — Azon spekulálok, hogy hány tengeri malac telne ki magából. — Belőlem?! Tengeri ma­lac?! — Igen. Tudnom kell, hogy maga hányszor súlyosabb egy tengeri malacnál. Mert ez a rágcsáló huszonöt, harminc mestabint kap — egy egész hétre. Ezt a mennyiséget jól tűri a szervezete, eddigi ta­pasztalataink szerint. Az órájára nézett, felug­rott kája volt. Ä határátkelőhely­nél Viktor kiszállt a kocsiból, a férfi megmondta, merre menjen, ő a másik oldalon majd várni fogja. — Akadálytalanul mentem vagy három kilométert, átju­tottam egy falun. Láttam, hogy a gépkocsik már más rendszámot viselnek, gondol­tam, ez Ausztria A falu végén ott állt a Ford. A férfi egy kicsit meglepődött, amikor meglátott, és bevallotta, nem hitte, hogy sikerül átjutnom. Azután elvitt Bécsbe. Először hat hónapig lakott ott Viktor, de csakúgy, minta testvére, állandó munkát nem vállalhatott. — Nem volt rendes papí­runk. Ügy tekintettek, mint­ha turisták lennénk, mene­kültlevelet nem akartam, így csak ideiglenes tartózkodási engedélyt adtak. Dolgoztunk ruhaüzletben, autószerelőnél, műanya «üzemben. Többször szerettünk volna visszajönni, de azt mondták, legalább más­fél év, amíg el lehet intézni, ha egyáltalán visszaengednek. Közben anyámék újra elmen­tek Amerikába, s mi egyedül maradtunk. Továbbálltak hát, Francia- országba menteik szerencsét próbálni. Ott élt a nagybáty­juk. Letelepedni azonban nem sikerült. Strasbourgba utaztak, ott vállaltak alkalmi, munkát A helyzetük egyre tarthatatla­nabb lett Vándoroltak Euró­pában, de otthont vagy orszá­got, mely befogadta volna őket, sehol sem találtak. Na­gyon vágytak haza. Tervezget­ték a visszautat, s áprilisban nekivágtak. — Elmentünk Olaszország­ba, onnan meg Jugoszláviába szöktünk. Ott elkaptak a ha­tárőrök. Ültünk pár napot, az­tán visszaküldték »olaszba«. Újra nekivágtunk, vonattal, és most már sikerült. Zágrábba utaztunk, majd feljöttünk a magyar határhoz. Két napig vártunk a kedvező alkalomra. Végül találtunk egy rossz csó­nakot, ezzel áteveztünk a Drá­ván. A gyékényesi határállomás­tól pár kilométerre értek par­tot, fáradtan, csuromvizesen. Elgyalogoltak az állomásig, ott elfogták őket. — Eredetileg az volt a ter­vünk, hogy elutazunk Győrbe, s ott jelentkezünk a hatósá­goknál. De így is jó... Hazaértek. Kevés pénzt meg pár apróságot hoztak maguk­kal. A kaland véget ért. Itthon a nővérük szobát ad majd ne­kik, s lesz munkahely is. Csak most még várni kell. Az ügvészség tiltott határátlépés, valamint devizagazdálkodást sértő bűntettel vádolja őket Hogy mi lesz a sorsuk, arról a Kaposvári Járásbíróság dönt. De a fiúk számára az a leg­fontosabb, hogy sikerült a szökés a szülőföldre. — Be kell telefonálnom a laborba, most összesítik a napi műszeres vizsgálatok adatait... Ott van papír, toll, számítsa ki nekem addig, hogy maga hányszor nyom többet egy tengeri malacnál, és hogyan aránylik a maga mestabinfo- gyasztása egy tengeri malacé­hoz, figyelembe véve a súly­arányt, világos? Választ nem várt, átsietett a szomszéd szobába. Szórády nagyot sóhajtott, leült az asztalhoz, kézbe“ vette a golyóstollat, leírta, hogy 78, melléje, hogy 0,3, aztán döb­benten bámult maga elé, hangtalanul járt a szája. — Anna! — kiáltott át vé­gül a nyitott ajtón. — Anna, képzelje csak, mi történt! Nem tudom, hogyan keli osz­tani. Még fejben összeadó), szorozni, kivonni sem tudok! Egyszerűen elfelejtettem szá­molni. Tanulhatom elölről az egyszeregyet... Nevetséges, nem? Sietve jött be a vegyésznő. — Nem nevetséges — jelen­tette ki —, de szerencsére nem is tragikus. És még ke­vésbé váratlan. Valamit va­lamiért (Folytatjuk.) Növényvédelmi tájékoztató Rajzik a szőlőmolyok nyári lepkenemzedéke Kuktafazék üzemi konyháknak A korszerű főzéshez két méretben összesen 709 darab nagy méretű kuktafazék készül a Balatonlellei Vegyesipari Klsz üzemében. Dán Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom