Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

Egy cigaretta: negyedóra az éleiből X-z NSZK-ban évente ezer haláleset írható a hányzás számlájára. Az NSZK egészségügyi minisztériuma szerint a dohányosok várható átlagos életkora rövidebb a nem dohányzókénál és min­den elszívott cigaretta jó ne­gyedórával rövidíti meg az életet A dohány füstjében ed­dig hatszáznál több egészség­re ártalmas anyagot mutattak ki. A dohányfüst köbcentimé­terenként 200—500 millió szi­lárd részecskét tartalmaz. Na­pi 20 cigarettával számolva ez 20 év alatt 6 kilogramm por lerakódását eredményezi az alsó légutakban. A rosszindulatú daganatok az NSZK-ban évente ugyan­csak 140 ezer ember halálát okozzák, éppen annyiét, mint a dohányzás. Érdemes elgon­dolkodnunk, hogy ennek a 140 ezer menthetetlen rákbe­tegnek a hiábavaló kezelésére mennyi pénzt és munkát ál­doz a társadalom, míg a do­hányzás ugyanannyi áldoza­tából nem csinál gondot ma­gának, pedig megfelelő felvi­lágosítással, megelőzéssel mindnyájukat meg lehetne menteni. Sül htobissh* liasEékezdBnoIekula? A houstoni orvosi egyetem kutatói olyan anyagot vontak ki a sötéttől félő patkányok agyából; amely — ha más ál­latokba fecskendezték be — bennük is kifejlesztette a sö­téttől való félelmet. A kuta­tók a következő kísérletet vé­gezték. Patkányokat helyez­tek egy megvilágított ketrec­be, amelyből kis nyíláson ke­resztül egy sötét ketrecbe juthattak át. Minthogy a pat­kányok — természetüknél fogva — à sötétben érzik biztonságban magukat, vala­mennyi állat a sötétben kere­sett menedéket. Ám itt sok­szor egymás után áramütés érte őket és ez arra vezetett, hogy egy idő után félni kezd­tek a sötéttől és állandóan a világos ketrecben tartózkod­tak. Kevés vagy sok az iker? A népesedést statisztikák bizonyítják az egy- és több petéjű ikerszülések eltérő eredetét. A több petéjű ikrek valószínűsége az anyai élet­kor és a szülési sorrend elő­rehaladásával növekszik, míg az egypetéjűek gyakorisága lényegében tőlük független. A négerek több peléjű ikerszü­letéseinek gyakorisága kifeje­zetten nagyobb, mint a fehé­reké, a sárga (mongoloid', népességben pedig még a fe­héreknél is kisebb a több pe­téjű ikrek aránya. Az Egye­sült Államokban 28 millió szülés elemzése azt bizonyí­totta. hogy minden 89 ter­hességből egy végződik iker­szüléssel, míg Japánban csak minden 145. szülésre jut egy ikerpár. Hazánkban jelenleg minden 100. szülés ikerszülés. A két-, illetve több peléjű ikerterhességek az agyalapi mirigy gonadotropin hormon- termelésének rendellenes fo­kozódására vezethetők vissza. Ez járhat ugyanis többszörös tűszörepedéssel és több érett pete egyidejű megjelenésével. Az agyalapi mirigy súlya az életkorral növekszik és 40 év körül tetőzik. Ez lehet a ma­gyarázata annak, hogy az anyai életkor emelkedésével növekszik a több petéjű iker­szülések esélye. Figyelemre méltó az a körülmény is, hogy a négerek agyalapi mirigyé­nek a súlya egész testsúlyuk­hoz képest nagyobb, mint a fehéreké, míg viszonylag leg­kisebb súlyú agyalapi miri­gyük a sárgáknak van. Az ikerszületési statiszti­kákban egyébként két, egy­másnak ellentmondó irányza­tot figyelhetünk meg. Mind többet hallunk többszörös ikerszülésekről, ugyanakkor hazánkban — és általában a fejlettebb életszínvonalú or­szágokban — csökken az iker­szülések gyakorisága. Mi lehet ennek a magyarázata? Az egyik magyarázat a csa­ládtervezésben kereshető. Az ikerszülések kétharmada több petéjű iker, s ezek elsősorban a 35 éven felüli nők terhes­ségéből várhatók. Jelenleg a családonkénti gyermekszám jelentősen csökkent, kettő kö­rül van, s így a terhesek többsége 30 éven aluli. A töb­bes ikrekről szóló hírek nem­csak a hírszolgálat frissesége miatt terjednek manapság olyan gyorsan, hanem az öröm- miatt is, amely sikeres élet­ben tartásukat kíséri. Képünkön: Japánban a leg­ritkább a világon az ikéfszü- lés. Ezért keltett nagy feltű­nést egy négyes ikerszülés. A kicsiket inkubátorban neve­lik. Biztonságos ventillátor Egy japán gyár olyan ven- tillátorcsaládot fejlesztett ki és hozott piacra, amely az élénk, mindenre kíváncsi gyermekek, továbbá az álla­tok, elsősorban a kutyák szá­mára is teljésen veszélytelen. A biztonságot a ventillátort körülvevő drótketrec adja. Ez látszólag nem különbözik a szokásostól, de elektromos kapcsolóval van összeépítve. A drótkalitka legkisebb érin­tése is működésbe hozza a kapcsolót, amely azonnal meg­állítja a ventillátort. Három másodperé múlva — ha a drótketrecet közben nem érintik meg — a ventillátor újra megindul. Az új ventillátorsorozatnak más előnye is van. Speciális műanyag lapátja zajtalan já­rású és kétszer annyi levegőt szállít, mint a hasonló mére­tű, szokásos kivitelű lapátok. Kérdés volt, hogy a sötéttől való félelemérzés, e félelem emlékezete átvihető-e más állatokba? Azt találták, hogy a félőssé vált állatok agyki­vonata (szkotofobintartalma) a nem félős patkányokat és egereket is félőssé tette. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a szkotofobinnak elnevezett fé­lelemanyag átültethető, ha­nem azt is, hogy nem fajspe­cifikus, mert a patkányokon kívül egereken is hatásosnak bizonyult. Jóllehet rendkívül kevés — mindössze 130 mifcrogramm- nyi — tiszta szkotofobint si­került a patkányok agyából kivonni, ez elég volt ahhoz, hogy vegyi felépítését megál­lapítsák. Kiderült, hogy a szkotofobin fehérjetermészetű anyag, 14 aminósavból fel­épülő peptid, amelyet mester­ségesen is előállítottak. A kutatók kísérleteit és a belőlük levont következtetése­ket illetőleg megoszlik a tu­dományos világ véleménye. Egyesek szerint ugyanis a szkotofobin előállítása és szer­kezetének a megállapítása nem teljesen megbízható mó­don történt. Kétségbe vonják, hogy ez az anyag lenne a sö­téttől való félelmet az agyban tároló specifikus molekula, hiszen máris több peptidhor- mont ismerünk, amelynek sze­repe van az ilyen jellegű ref­lexes válaszok kialakításában. A további kísérletek fogják csak eldönteni, hogy a szkoto­fobin valóban emlékezetmole- kul-e. fl sztratoszféra szennyeződése Lassanként már közhellyé válik, hogy az emberiség fo­kozatosan beszennyezi egész földi környezetünket. Az ipar és a közlekedés rohanó fejlő­dése egyre több nemkívána­tos anyagot juttat a termőta­lajba, a folyó- és az állóvi­zekbe, a világtengerekbe és leginkább a levegőbe. Egyre égetőbb feladattá válik kör­nyezetünk természetes álla­potának visszaállítása, a kör­nyezetvédelem. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak közvetlenül azt a le­vegőt kell megvédenünk a szennyeződéstől. amelyben élünk és amelyben lélegzünk. Kiderült, hogy nagyfokú szennyeződés veszélye fenye­geti még a légkör magasabb rétegeit, a sztratoszférát is. Sztratoszféra a földi légkör­nek az a része, amely kb. 11 ezer kilométer magasságban kezdődik a fejünk felett és 55 kilométer magasságig ter­jed. Az íilatta elhelyezkedő légkört tartománynak a neve troposzféra. Amikor a sztra­toszféra létezését a századfor­dulón fölfedezték, csakhamar felismerték: a sztratoszféra és a troposzféra között kü­lönbség van, mégpedig az, hogy a troposzféra a légkör erősen szennyezett része, a sztratoszféra pedig sokkal tisztább, hiszen ott hiányoz­nak a felszálló légmozgások, melyek az alsó szennyezett levegőt a sztratoszféra belse­jébe emelhetnék. Ma azonban már nem ez a helyzet. A sztratoszférát szennyez­hetik kivételesen erős vul­kánkitörések, a szennyeződés másik forrása a világűrben keresendő. Földünk légköré­be mindennap óriási mennyi­ségű meteorpor hull. Ez a földön kívüli eredetű finom por hosszú ideig lebegve ma­rad a sztratoszférában. És bármennyire távol van is tőlünk a sztratoszféra, az ember tevékenysége is erősen veszélyezteti az állapotát Az ipari termelés során meglehe­tősen sok metán kerül a le­vegőbe. Feljutva a sztratosz­férába, bomlani kezd, amely vízgőz képződésére ad lehető­séget Kiszámították, hogy a sztratoszféra jelenlegi vízgőz­tartalmának nagy része a földről felszálló metánból származik. Föl kell ezért ké­szülnünk, hogy a sztratoszféra eredeti állapota fokozatosan átalakul, aminek súlyos kö­vetkezménye lehet az emberi­ségre nézve. N Űj szkafander A Szaljirt-6 kísérletében az űrkutatás tör­ténetében ■ elő­ször a korábbi hajlékony úr- ruha helyett félmerev űrru­hát alkalmaz­tak, amelyet a Szojuz-26 mér­nöke, Grecsko még tavaly de­cemberben ki­próbált. Egy teljes fordulat idején — más­fél óráig — az űrállomáson kí­vül tartózko­dott, közben el­lenőrizte az űr­állomás külső állapotát. Az új űrru- ha jól vizsgá­zott; egysze­rűbb a kezelé­se, kényelme­sebb, biztonsá­gosabb és még­is könnyebb benne a mozgás. A ruha szerkezetét tekintve az egykori lovagi páncélhoz hasonlít. A téstet borító rész a nyakkal együtt — a korábbi szkafanderektől eltérően — teljesen kemény, szinte mell- vértszerű. Csak a karok és a nadrágszárak hajlékonyak. Az új szkafander több szem­pontból előnyösebb a teljesen hajlékonynál. Egyszerűbb és gyorsabb a fél- és levétele, és sokkal’ biztonságosabb légzá­ró. A merev törzsrész miatt az űrruha külső részén hiányoz­nak azok a tömlők és csőve­zetékek, melyek a ruha kü­lönféle részeit kötik össze a hátoldalon elhelyezett élet- fenntartó rendszer szerkezetei­vel. Ennek előnye kézenfekvő: a vezetékek könnyen bele­akadhatnak az űrobjektum , külső alkatrészeibe. Egyszerűbbé vált az új űr- ruha gyártása is, hiszen az új szerkezet szükségtelenné teszi, hogy a szkafandert mindegyik űrhajós méretére külön ké­szítsék. Kizárólag a kesztyűt kell az űrhajós számára pon­tosan elkészíteni, a közel ha­sonló termetű űrhajósok ugyanazt a méretű űrruhát viselhetik. Az űrruha legfontosabb tar­tozéka az életfenntartó rend­szer, mely a belső tér levegő­összetételét, nyomását, hőmér­sékletét és páratartalmát tart­ja a kívánt beállított értéken. Az űrruha többréteges, ún. árnyékoló vákuum hőszigetelő anyaggal van borítva, amely megvédi az űrhajóst a hőmér­sékletváltozás hatásaitóL A hőmérsékletszabályozó rend­szer alapja a-vízhűtésű kezes­lábas, amelynek ritka szövé­sű anyagába vékony mű­anyag hűtőcsövek vannak be­szőve: ezekben áramlik a hű­tővíz. A hűtés mértékét maga az űrhajós szabályozza. Képünkön: Vladimir Remek csehszlovák űrrepülő Alekszej Gubarjev segítségével »-beöl­tözik-«. Hogyan lehel paradicsomot pirosítani? Mostantól fogva már nem kell zöld paradicsomot az asztalra tenni : egy fortélyos kertész rájött, hogy a fo­gyasztó hogyan változtathatja át őket égőpirossá. Az egye­düli szükséges eszköz: egy műanyag zacskó . és néhány alma. Elegendő a zöld paradicso­mokat betenni egy műanyag zacskóba és melléjük tenni néhány almát (két-három al­ma elegendő egy tucat paradi­csomhoz). Természetesen több napig tart, amíg a paradicso­mok megpirosodnak. íme, működésbe lép a bio­lógiai csoda: az érlelődési fo­lyamat idején a gyümölcs és a zöldség egyaránt etilt bo­csát ki. Az almából kivált etil a zárt zacskóban megte­szi azt, amit egyébként a nap szokott elintézni: megindítja a paradicsomok érlelődését. Mindeddig csak a banán­importőröknek jutott eszébe az etil: gáz-levegő keveréket fecskendeznek a raktárakba, hogy a zöld banánok megsár­guljanak. 11 Rosszindulatú zaj 19 A »félkarú bandita« egy ! hazánkban szerencsére isme­retlen berendezés, amely ap­Alagút 3500 méter magasan Kulcsfontosságú helyet fog­lal el Ázsiában, a Szovjet­unió. Irán és Pakisztán kö­zött Afganisztán. Felszínének négyötöd részét az eurázsiai hegységrendszer mély völ­gyekkel tagolt, magas hegy­láncai ágazzak be: északnyu­gaton a Kuh-i Baba (5144 m), középen a Szefid-Kuh (4231 m) és északkeleten a legmagasabb és legterjedel­mesebb, a Hindükus, amely­nek legmagasabb csúcsai meg­haladják a 7000 métert. He­gyei miatt az ország éghajla­ta erősen kontinentális, szá­raz. Afganisztán elmaradt ag­rárország, földjének másfél százalékát művelik. A nagy magasságok miatt a hegységekben sok a hó és a legmagasabb . részeken gleccserek is vannak. Bővizű folyók futnak le a hegyről, a folyók medencéi, völgyei ad­nak lehetőséget a mezőgazda- sági termelésre. Az ország egyik legnagyobb gondja a közlekedés. A ma­gas hegyek miatt az év nagy részében, hosszú hónapokon át lehetetlen az egyes medencé­ket megközelíteni. Ezért már évekkel ezelőtt — a Szovjet­unió segítségévei — útépítési, illetve útkonstrukciós prog­ramhoz kezdtek. Meredek szerpentinek vezetnek át a medencék közötti hegycsúcso­kon. Az útépítési program egyik leglátványosabb ered­ménye a Salang-hágón átve­zető út. A fővárostól. Kabul­tól háromórányira fekvő há­gónál épült a világ legmaga­sabban levő közúti alagútja. A 3500 méter magasságban épült alagút 3 kilométer hosszú. Tíz évig épült szov­jet segítséggel. Nemcsak Af­ganisztán egyes medencéit te­szi hozzáférhetővé, hanem közúti összeköttetést teremt a Szovjetunió felé is. Képünkön: balra a Sálángfiágő, jobbra az alagút bejárata. ró golyók bedobása és a kar megrántása után vagy újabb golyókat ad vagy elnyeli őket. Röviden : olyan szerencsej á­ték gép, amely Nyugaton csaknem minden szórakozó­helyen megtalálható. Nemrég azonban egy liverpooli kocs- máros előbb vasrúddal szét­verte, majd a tengerbe dobta a banditáját, mert az sorozat­ban veszteni kezdett és tete­mes összeggel károsította meg gazdáját. Mivel sok hasonló panasz merült fel, a szakér­tők megvizsgálták a berende­zéseket és rájöttek a hiba okára. Korábban azonban a játé­kpsok jöttek rá valamire. Ha a kar megrántásának pillana­tában —■ amikor a véletlen­generátor működik — változó frekvenciájú . elektromágne­ses sugárzást keltő készüléket tartanak a banditához, a nye­rési esély eltolódik a játéko­sok javára. Ilyen célra az elektromos öngyújtótól a zsebszámológépekig igen sok készülék bizonyult alkalmas­nak. Ezt a zavarást nevezték el a szakemberek »rosszindu­latú zaj«-nak és a. pillanat­nyilag használt fémoxid-fél­vezetős rendszerek helyett a külső hatásokra jóval érzéket­lenebb mikroprocesszoroka t kívánják kiépíteni. A vizsgá­latot vezető mérnök szerint az új technológiával készülő ban­diták visszaküldik a csalással kísérletező szerencsejátékoso­kat a kártyaasztalhoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom