Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

A z Idő tájt is folyt s kampány — nyilván­való. Zajkampány, csendkampány, zajellenes- kampány, zajvédelmi kam­pány, mindegy minek nevez­zük. . Plakátok jelentek meg mindenfelé, utcákon, tereken, buszon, villamoson, vasúti vár rótermekben, tanácsi és SZTK-folyosókon, üzemi ét­kezdékben, italboltokban és bérházak sötét kapualjaiban. Később még piszoárokban is, közvetlenül a kátrányos fal fölött, úgy fejmagasságban, hogy legyen' mire rámeredni. Egy kéz felkiáltójelként fel- meredő mutatóujjal, s alatta a szöveg: PSSZ! CSENDESEBBEN! A balatoni fürdőzők és le­hunyt szemmel napozók fö­lött mennydörgő repülőgépek jelentek mag, és százezrével szórták a röpcédulákat: CSENDET! KÍMÉLJÜK EGYMÁST ! TIT-előadók munkásszállá­sok emeletes vaságyai között decibelről és ionról tartottak . előadást a már alváshoz ké­szülődő anyagmozgató segéd­munkásoknak. Voltak, akik az első decibeleknél résnyire megnyitották szemüket, de az­tán mikor látták, hogy az egész csak hadova, az előadó kezében semmi más nincs, csupán papír, a rés bezárult. A Rádió folytatásos kerek- asztal-vitát sugárzott, ezzel a címmel: Lassan megsüketü- lünk? A vita teljes egyetér­téssel kezdődött, teljes egyet­értéssel folytatódott, és teljes egyetértéssel ért véget. Jel­lemző ez a nagy nyilvánosság előtt zajló vitáinkra. Suttog­va vagy ordítva, de teljes, sőt a legteljesebb az egyetértés. (Vajon mi lehet ennek a rej­télyes jelenségnek az oka? Ha felidézzük a kis nyilvánossá­gok előtt zajló vitákat — család, utca, buszmegálló, va­súti jegypénztár előtti sor, húsbolt a friss máj érkezése utáni pillanatokban, stb. — kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy a nagy nyil­vánosság előtti vitákra com­puterekkel válogatják össze a vitapartnereket. Csak haj­szálra azonos nézetűek ülhet­nek le a kerekasztal mellé. Maradjunk a hajszálaknál, ha például a női hajszín ke­rül terítékre, akkor — mond­juk — csak azok jöhetnek számításba, akiknek a leges- legeslegkedvencebb hajszí­nük a hamvásszőke, Sasson bodorításban.'. Akkor aztán kezdődhet a vita!) A Lassan megsüketülünk? eszmecsere konklúziója : .. .hm, na igen, azt valahogy nem lehetett ki­hámozni. Az egyetértés min­dig akkora, hogy betemeti a konklúziót. Azért valamit ki lehetett hámozni mégis. Va­lami ilyesmit: vagy megsüke­tülünk, vagy nem. Zajvédelmi Kutatóintézet alakult. Emlékezetesen rövid tévériport az intézet igazgató­jával, dr. Serbelisz Ernő kan­didátussal, diszkrét filodend- ron- és pálma-háttér előtt: Riporter: Mit lehet tenni a csendért? Dr. Serbelisz: Hallgatni kell! Némi késedelemmel ugyan, de a lapok is bekapcsolódtak a kampányba. Igaz, akkor mintegy varázsütésre. Néoszabadság — CSEND LEGYEN! (Vezércikk.) Magyar Nemzet — MA­GYAR ZÖREJEK (Kolumnás eszmefuttatás az ősmagyarok puzdrájában összekoccanó nyílvesszőkből kiindulva, a kobzosok énekén keresztül a körúti 6-os villamos csikorgá­sáig.) Magyar Hírlap — HAL­LÁSZAVAR (Közepes terje­delmű, visszafogott hangú cikk.) Népszava — SIKETEN IS TOVÁBB! (Riport egy lőmes- terrel, aki belesüketült a sok robbantásba, de oda se neki, robbant tovább mindhalálig.) Idézetek más lapokból és folyóiratokból: »Az ember a 20-tól 20 000 Hz-ig terjedő rezgésszámú hullámokat érzékeli hangként A hangrezgésnek azt a legki­sebb erősségét, amely hang­érzetet kelt, hallásküszöb­nek nevezzük. Á hangerósség növekedése növeli a hangér­zet nagyságát is, de bizonyos határon túl nyomás és fáj­dalom érzetét kelti.« (Élet és Tudomány NAGYOTHAL- LÁS) »Nálunk akkora a lárma a műhelyben, hogy hiába is beszélnénk, inkább csak mu­togatunk. De lassan már a mutogatástól is elmegy az ember kedve. Otthon meg szintén nekem kell zúgatni a porszívót, nekem kell cső­be! ntés éré kezdődik, és ugyan-' így ér véget Tehát vagy or­dít a horda, vagy hallgat a horda. Egyéni ordítás nincs, de ha mégis előfordul, az egyéni ordítót a hordavezér azonnal megfegyelmezi. Cso­dának számít hogy a bőgő­majom nem süketül bele a másik bőgőmajom ordításá­ba — mert az tudvalevő, hogy saját ordításától senki sem süketül meg...« (Búvár, OR­DÍTÁS ELLEN ORDÍTÁS­SAL!) Rákosy Gergely Fanúaxaméter römpölni a tányérokkal, mert a férjem, mint egy basa beül a tévé elé...« (Nők Lapja, NEM TÖRNE LE A BASÁK SZARVA EGY KIS MOSO­GATÁSTÓL!) »A hanginger a fülkagyló által összegyűjtve és felerő­södve bejut a hallójáratba, majd innen a dobhártya és hallócsontok közvetítésével a belső fülbe, a csigába. Halló­csontok: kalapács, üllő, ken­gyel. .. De a túlságos igény- bevétel az igazi üllőt, az igazi kalapácsot is idő előtt elkop­tatja. ..« (Esti Hírlap, mini­lexikon, FÜL) »Simon Péter pedig, a kinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus va­la. — János Evangyélioma 18/10 — Lukács Evangyélio­ma, igaz nevek említése nél­kül, de hasonlóan írja le az esetet, azzal a különbséggél, mondván: Elég eddig. És il­letvén annak fülét, meggyó- gvítá azt... Máté és Márk akárcsak János ezt a mozza­natot nem említi, így tehát annak valószínűsége, hogy Málkus füle végleg a porban marad 3:1. Ez 15%-os hallás­romlással jár. ..« Evangéli­kus Élet, MI LELÉ MÁLKUS FÜLÉT AZ OLAJFÁK HE­GYÉN?) »Oklahomában megfigyel­ték, hogy a szuperszonikus repülőgépek hangrobbanásai után a tyúkok tollazatuk egy részét elvesztették. Egy má­sik farmon észrevették, hogy a nagy zaj miatt az anyaró­kák megzabálják kölykeiket Ligyija Kruganova cintányér­ral, dobbal, rumbatökkel és egy magnószalaggal végzett kísérleteket egy házinyulak- kal telezsúfolt szobában. Elő­ször a rumbatököt kezdte rázni. A nyulak nem reagál­tak. Erősebben rázta. Semmi. A nyulak nyugodtan végez­ték szokásos élettevékenysé­geiket: majszolták a sarok­ban felhalmozott lucernát, billegtették fülüket stb. Va­dul rázta egy óra hosszat. Semmi különös, azonkívül, hogy a karja cudarul elfá­radt. Ligyija begorombult, ál­talános támadást indított a nyulak füle ellen: bal kézzel a rumbatököt rázta, jobbal a cintányért csépelte, lábbal a dobot pufogtatta. Némi ha­tás mutatkozott, de koránt­sem negatív: egy-két buk­fenc, perdülés, és az állatok mintha mosolyogtak volna, ám továbbra is kedélyesen billegették fülüket, s ettek rendületlenül. Az elcsigázott Ligyija Kruganova — külön­ben aspiráns a kanditurára — kihajította a kísérleti helyi­ségből a cintányért, dobot, rumbatököt, és — nem nagy bizakodással ugyan, de bein­dította a magnót A felvétel egv átlagos — nem a leges­legrégibb, de nem is a leges­legújabb gépekkel felszerelt gyűrüsfonodában készült. Most aztán volt hatás! A nyulak kiköpték a lucernát és pánikba esve, lesunyt fül­lel rohantak a falnak...« (Élet és Irodalom, ZAJOS ÉLET) »A bőgőmajmok (Alouatta) nevüket velőtrázó ordításuk miatt kapták. Mindannyian újvilági majmok. Lármájuk­nak jellegzetessége, hogy egyszerre, mint egy karmester Filmvetítés a szakszerveze­ti bizalmjk szimpozionán : Erdőben vagyunk. Csend. Fák, füvek, bokrok. Csend. Bárányfelhők az égen. Csend. Más fák, más füvek, más bokrok. Csend. Más bárány­felhők. Csend. Narrátor: A TERMÉSZET ÖLÉN CSEND URALKODIK. Szarvasbogár egy ágon. Narrátor: A SZARVASBOGAR NEM OR­DÍT. Hernyó mászik egy le­vélen. Narrátor: A HERNYÖ NEM DÜBÖRÖG, MINT EGY TANK. Lepke lebben a bok­rok fölött. Narrátor: A LEP­KE NEM LÉGLÖKÉSES RE­PÜLŐGÉP! Városi csúcsfor­galom, autók, buszok, villamo­sok motorkerékpárok, szá­guldó mentő- és tűzoltóautó. Csúcsforgalom zajai. Tűzijá­ték. Petárdák pukkapnak. Ál­lamfő fogadása a reptéren. Ágyuk díszsortüze. Háborús jelenetek. Stukák üvöltése, Tankágyuk, katyusák, gép­gépágyuk ugatása Földi harc. fegyverek, golyószórók, kézi­gránátok »kórusa«. Narrátor: A MODERN EM­BERT ZÖREJEK VESZIK KÖRÜL. VIGYÁZZUNK A FÜLÜNKRE, HASZNÁL­JUNK FÜLDUGÓT! A zajkampány egy bizo­nyos szakaszában »mérősök« járták a gyárakat, üzemeket Felszerelésük: mikrofonok, változtatható frekvenciájú erősítők és különleges jel­zésrendszerű precíziós mérő­műszerek. Nem túlzás, hogy: külön­leges ! A Zajvédelmi Kutatóinté­zet például »kifejlesztett« egy olyan speciális zajmérőt, amely nem skálák előtt moz­gó mutatóval, nem kigyul­ladó színes lámpákkal, ha­nem ausztráliai ékfarkú sas (Uroaötus audax) borzadályt keltő kiáltásával jelezte a károsító zaj határt Ezt az újfajta fonmérőt fon- daxamétemek keresztelték el. A fondaxaméter »kifejlesz­téséről« csak annyit, hogy egy szerény létszámú kutató- csoport kénytelen volt Ausz­tráliába utazni, az Uroaötus audax (ékfarkú sas) hangjá­ért. Feljegyzésre érdemes, hogy egy kisebb szövődében egy al­kalommal három mérős cső-. port találkozott össze, s ép­peri jelen volt a tévé munka­védelmi forgatócsoportja. Természetesen egyik csoport sem volt hajlandó lemonda­ni a mérésről, s nekiláttak be­rendezkedni, mikrofonokat te­lepíteni, hogy az általános zajból »jól kijöjjön« a veté­lőfák csattanása, miegyéb. A tévések is elhelyezték mikro­fonjaikat, bevilágítottták a terepet, stb. Közben elkerül­hetetlenül — kisebb viták is adódtak, pirinyó ordítozások: tévések a tévésekkel, . mérő- sok a mérősökkel, tévések a mérősökkel, mérősök a tévé­sekkel, művezető a szövőnők­kel, szövőnők a művezetővel, szövőnők a szövőnőkkel, mé­rősök a szövőnőkkel, szövő­nők a mérősökkel. Sokszögű konfliktus. Csak egy szög volt kevésbé sarkított — a szövőnők és tévések közti: lelkében minden nő színész­nő, vagy legalábbis valaha ál­modott róla, hogy az. (■».. .a gépek mogorván szö- vik/szövőnők omló álmait.) Kábelek, zsinórok, fixált mikrofonok, és hosszú gém­nyakakon a gépsorok fölé li- begők, meglepetésszerűen fel­villanó és kihunyó fényszó­rók, rohangászások, ütközések, — mert a mérősök és tévések nemcsak látszat szerint, de a valóságban is többen voltak, mint a szövőnők —, és hozzá mindezekhez a szövőgépek túlharsogást nemigen tűrő vízesés-zuhogása. Még néhány utolsó simítás, erősítők, fon- daxaméterek bekötése — és perc múlva három ausztráliai ékfarkú sas rémületet keltő vijjogása töltötte be a ter­met. A hatás nem maradt eL Két szövőnő elájult. Tisztelet Gruber Bélának Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában kecskeszakállas ren­dező egy vég szövetet kezdett olyan hirtelen­séggel maga köré tekerni, mintha bebábozódásra szánta volna el magát (ideje lett volna!) És a szomszédos iro­daház csak nagy erőfeszítés­sel billenthető / ablakaiban megjelentek a gyors- és gép- ü'ónők, előadók, tervstatiszti­kusok, időelemzők, bérelszá­molók, belső- és külső ellen­őrök, könyvelők, gépkönyve­lők és anyagkönyvelők, SZTK- ügyintézők, mintakollektorok és mintatervezők, szerkesztők és fejlesztők, programozók és bonyolítók, állóeszköz-nyil­vántartók, jogászok, közgazdá­szok, ügyvitelszervezők, kal­kulátorok, csoportvezetők, osz­tályvezetők és főosztályveze­tők, propagandisták és még ki tudja kik — többen voltak, mint a szövőnők, tévések és mérősök együttvéve. A fondaxaméter bemutat­kozása sikeresnek volt mond­ható, s ezzel egy kampány mintegy a zenitjére ért Fcstőműterem — befejezetlen diplomamunka. KMETTY csendélet Csendélet kenyérrel. (Koppány Gyógy felvétele —KS) Enyedi Mária Holnaptól... Holnaptól talán szebb lesz minden itt hagy a tövises szerelem mikor már magad sem leled az ifjúságig utazom veled mikor hinned kell de mégsem hiszed számodra van itt egy parányi hely mikor megérted mikor felismered van neved honnét is eredsz Sztefan Zajcarov Furcsa látogatás Gutoranszki, aki a szom­széd lakásban lakik, az ab­lakon át jött hozzám. Nem kedves gyermekkori emlék űzte, sem bűnöző hajlama, csupáncsak úgy vélte, ha a megszokott módon, az ajtón át akar bejönni, nem talál odahaza. Ott ült és itta a kávéját és hosszas szóakrobatika után, amely semmivel sem maradt el amögött a mutat­vány mögött, amellyel hat emeletnyi magasságban az erkélyről az ablakomig el­jutott. kinyögte, hogy éntö- lem függ egyetlen fiacskájá­nak, Makszimiliánkának, a sorsa, pontosabban az, hogy felvegyék az oligofrének (fej­lődésben elmaradottak) isko­lájába. A gyerek különben intelligens és tehetséges volt a korához képest, vadászkür­tön játszott és három nyel­ven is tudta mondani, hogy »jónapot« meg »viszontlátás­ra*. Miután megkérdeztem, hogy ezt a ritka csodagyere­ket miért pont az oligofré­nek (fejlődésben elmaradóig tak) iskolájába óhajtja kül­deni, Gutoranszki elmondta, hogy ők mennyire aggódnak gyermekük jövőjéért és drá­ga kincsüket olyan oktatási intézménybe óhajtják kül­deni, ahol a gyermekük az első lendülettel kitűnik a többiek közül. Ezután azt körvonalazta, hogy Makszi- miliánka az oligofrének isko­lájában minden bizonnyal évfolyamelsö lesz és így ko­moly előnnyel jelentkezhet a főiskolára. És mint közeli is­merős, igazán segíthetnék ... A kávé dgányútra ment, köhögve nyúltam a vizes­kancsó után. Gutoranszki szolgálatkészen hátbavere- getett és vizet töltött a po­haramba. Megittam és meg­kértem, hogy ne mondjon butaságokat, akárminek is néz engem, én csupán kö­zönséges áruforgalmi tisztvi­selő vagyok a »Limlomim­portnál«, az oligrofének (fej­lődésben elmaradottak) isko­lájához pedig semmi közöm sincs. Amennyiben pedig sze­retett Makszimiliánkáját, ha jól értettem, komolyan oda akarja íratni, hát menjen be abba az oktatási intézmény­be és ne legyen olyan tehe­tetlen. Gutoranszki fürkészőn te­kintett rám a szemöldöke alól és az ujjaival megko­pogtatva a homlokát »Mars­lakónak« titulált (ezzel való­színűleg azt akarta a tudo­másomra hozni, hogy a Marsról pottyantam ide). Szó sem lehet olyan iskoláról, amelyikbe csak úgy. támoga­tás nélkül be lehet jutni. És ha egyéb kapcsolatom nincs is az oligofrének iskolájával, itt vagyok én magam, a múltkor a saját szemével látta, hogy kéz a kézben sé­táltam a parkban egy hosszú szőkehajú, műszempillás nő­vel, aki megerősített értesü­lései szerint — az iskola igazgatóhelyettese másod­unokatestvérének a sógornő­jének a legjobb barátnője. Ekkor már felfortyantam és beleüvöltöttem a képébe, ahelyett, hogy abba ütné az orrát, amihez semmi köze és azután nyomozna, mikor és kivel sétálok a parkban, jobb lenne, ha fogná Makszimi- liánka papírjait és haladék­talanul bevinné azokat a fej­lődésben elmaradottak isko­lájába. A legjobb ajánlólevél pont egy ilyen atya ... Gutoranszki két-három percig pislogott, mire felfog­ta a szavaim értelmét, hirte­len felpattant és kiabálni kezdett — hogy minden vilá­gos, nem csak hogy segíteni nem akarok egy tehetséges gyereken, de még az apjá­nak a becsületét és eszét is megsértem. De majd ő leszá­mol velem máshol, különö­sen a szőke, műszempillás hölgynél. És ugyanazon az úton távo­zott, ahol jött, csörömpölve csapta be maga után az ab­lakot. Szorongva néztem, hogy veti át magát az erkélyen, egyensúlyoz gyakorlott moz­dulatokkal a szárítókötélen és azon töprengtem, mikor jövünk rá végre, hogy egy lakásba — és máshová is — az ajtón keresztül kell be­menni. (Migray Em6d fordítása)

Next

/
Oldalképek
Tartalom