Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-09 / 160. szám
A z Idő tájt is folyt s kampány — nyilvánvaló. Zajkampány, csendkampány, zajellenes- kampány, zajvédelmi kampány, mindegy minek nevezzük. . Plakátok jelentek meg mindenfelé, utcákon, tereken, buszon, villamoson, vasúti vár rótermekben, tanácsi és SZTK-folyosókon, üzemi étkezdékben, italboltokban és bérházak sötét kapualjaiban. Később még piszoárokban is, közvetlenül a kátrányos fal fölött, úgy fejmagasságban, hogy legyen' mire rámeredni. Egy kéz felkiáltójelként fel- meredő mutatóujjal, s alatta a szöveg: PSSZ! CSENDESEBBEN! A balatoni fürdőzők és lehunyt szemmel napozók fölött mennydörgő repülőgépek jelentek mag, és százezrével szórták a röpcédulákat: CSENDET! KÍMÉLJÜK EGYMÁST ! TIT-előadók munkásszállások emeletes vaságyai között decibelről és ionról tartottak . előadást a már alváshoz készülődő anyagmozgató segédmunkásoknak. Voltak, akik az első decibeleknél résnyire megnyitották szemüket, de aztán mikor látták, hogy az egész csak hadova, az előadó kezében semmi más nincs, csupán papír, a rés bezárult. A Rádió folytatásos kerek- asztal-vitát sugárzott, ezzel a címmel: Lassan megsüketü- lünk? A vita teljes egyetértéssel kezdődött, teljes egyetértéssel folytatódott, és teljes egyetértéssel ért véget. Jellemző ez a nagy nyilvánosság előtt zajló vitáinkra. Suttogva vagy ordítva, de teljes, sőt a legteljesebb az egyetértés. (Vajon mi lehet ennek a rejtélyes jelenségnek az oka? Ha felidézzük a kis nyilvánosságok előtt zajló vitákat — család, utca, buszmegálló, vasúti jegypénztár előtti sor, húsbolt a friss máj érkezése utáni pillanatokban, stb. — kénytelenek vagyunk arra gondolni, hogy a nagy nyilvánosság előtti vitákra computerekkel válogatják össze a vitapartnereket. Csak hajszálra azonos nézetűek ülhetnek le a kerekasztal mellé. Maradjunk a hajszálaknál, ha például a női hajszín kerül terítékre, akkor — mondjuk — csak azok jöhetnek számításba, akiknek a leges- legeslegkedvencebb hajszínük a hamvásszőke, Sasson bodorításban.'. Akkor aztán kezdődhet a vita!) A Lassan megsüketülünk? eszmecsere konklúziója : .. .hm, na igen, azt valahogy nem lehetett kihámozni. Az egyetértés mindig akkora, hogy betemeti a konklúziót. Azért valamit ki lehetett hámozni mégis. Valami ilyesmit: vagy megsüketülünk, vagy nem. Zajvédelmi Kutatóintézet alakult. Emlékezetesen rövid tévériport az intézet igazgatójával, dr. Serbelisz Ernő kandidátussal, diszkrét filodend- ron- és pálma-háttér előtt: Riporter: Mit lehet tenni a csendért? Dr. Serbelisz: Hallgatni kell! Némi késedelemmel ugyan, de a lapok is bekapcsolódtak a kampányba. Igaz, akkor mintegy varázsütésre. Néoszabadság — CSEND LEGYEN! (Vezércikk.) Magyar Nemzet — MAGYAR ZÖREJEK (Kolumnás eszmefuttatás az ősmagyarok puzdrájában összekoccanó nyílvesszőkből kiindulva, a kobzosok énekén keresztül a körúti 6-os villamos csikorgásáig.) Magyar Hírlap — HALLÁSZAVAR (Közepes terjedelmű, visszafogott hangú cikk.) Népszava — SIKETEN IS TOVÁBB! (Riport egy lőmes- terrel, aki belesüketült a sok robbantásba, de oda se neki, robbant tovább mindhalálig.) Idézetek más lapokból és folyóiratokból: »Az ember a 20-tól 20 000 Hz-ig terjedő rezgésszámú hullámokat érzékeli hangként A hangrezgésnek azt a legkisebb erősségét, amely hangérzetet kelt, hallásküszöbnek nevezzük. Á hangerósség növekedése növeli a hangérzet nagyságát is, de bizonyos határon túl nyomás és fájdalom érzetét kelti.« (Élet és Tudomány NAGYOTHAL- LÁS) »Nálunk akkora a lárma a műhelyben, hogy hiába is beszélnénk, inkább csak mutogatunk. De lassan már a mutogatástól is elmegy az ember kedve. Otthon meg szintén nekem kell zúgatni a porszívót, nekem kell csőbe! ntés éré kezdődik, és ugyan-' így ér véget Tehát vagy ordít a horda, vagy hallgat a horda. Egyéni ordítás nincs, de ha mégis előfordul, az egyéni ordítót a hordavezér azonnal megfegyelmezi. Csodának számít hogy a bőgőmajom nem süketül bele a másik bőgőmajom ordításába — mert az tudvalevő, hogy saját ordításától senki sem süketül meg...« (Búvár, ORDÍTÁS ELLEN ORDÍTÁSSAL!) Rákosy Gergely Fanúaxaméter römpölni a tányérokkal, mert a férjem, mint egy basa beül a tévé elé...« (Nők Lapja, NEM TÖRNE LE A BASÁK SZARVA EGY KIS MOSOGATÁSTÓL!) »A hanginger a fülkagyló által összegyűjtve és felerősödve bejut a hallójáratba, majd innen a dobhártya és hallócsontok közvetítésével a belső fülbe, a csigába. Hallócsontok: kalapács, üllő, kengyel. .. De a túlságos igény- bevétel az igazi üllőt, az igazi kalapácsot is idő előtt elkoptatja. ..« (Esti Hírlap, minilexikon, FÜL) »Simon Péter pedig, a kinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala. — János Evangyélioma 18/10 — Lukács Evangyélioma, igaz nevek említése nélkül, de hasonlóan írja le az esetet, azzal a különbséggél, mondván: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyó- gvítá azt... Máté és Márk akárcsak János ezt a mozzanatot nem említi, így tehát annak valószínűsége, hogy Málkus füle végleg a porban marad 3:1. Ez 15%-os hallásromlással jár. ..« Evangélikus Élet, MI LELÉ MÁLKUS FÜLÉT AZ OLAJFÁK HEGYÉN?) »Oklahomában megfigyelték, hogy a szuperszonikus repülőgépek hangrobbanásai után a tyúkok tollazatuk egy részét elvesztették. Egy másik farmon észrevették, hogy a nagy zaj miatt az anyarókák megzabálják kölykeiket Ligyija Kruganova cintányérral, dobbal, rumbatökkel és egy magnószalaggal végzett kísérleteket egy házinyulak- kal telezsúfolt szobában. Először a rumbatököt kezdte rázni. A nyulak nem reagáltak. Erősebben rázta. Semmi. A nyulak nyugodtan végezték szokásos élettevékenységeiket: majszolták a sarokban felhalmozott lucernát, billegtették fülüket stb. Vadul rázta egy óra hosszat. Semmi különös, azonkívül, hogy a karja cudarul elfáradt. Ligyija begorombult, általános támadást indított a nyulak füle ellen: bal kézzel a rumbatököt rázta, jobbal a cintányért csépelte, lábbal a dobot pufogtatta. Némi hatás mutatkozott, de korántsem negatív: egy-két bukfenc, perdülés, és az állatok mintha mosolyogtak volna, ám továbbra is kedélyesen billegették fülüket, s ettek rendületlenül. Az elcsigázott Ligyija Kruganova — különben aspiráns a kanditurára — kihajította a kísérleti helyiségből a cintányért, dobot, rumbatököt, és — nem nagy bizakodással ugyan, de beindította a magnót A felvétel egv átlagos — nem a legeslegrégibb, de nem is a legeslegújabb gépekkel felszerelt gyűrüsfonodában készült. Most aztán volt hatás! A nyulak kiköpték a lucernát és pánikba esve, lesunyt füllel rohantak a falnak...« (Élet és Irodalom, ZAJOS ÉLET) »A bőgőmajmok (Alouatta) nevüket velőtrázó ordításuk miatt kapták. Mindannyian újvilági majmok. Lármájuknak jellegzetessége, hogy egyszerre, mint egy karmester Filmvetítés a szakszervezeti bizalmjk szimpozionán : Erdőben vagyunk. Csend. Fák, füvek, bokrok. Csend. Bárányfelhők az égen. Csend. Más fák, más füvek, más bokrok. Csend. Más bárányfelhők. Csend. Narrátor: A TERMÉSZET ÖLÉN CSEND URALKODIK. Szarvasbogár egy ágon. Narrátor: A SZARVASBOGAR NEM ORDÍT. Hernyó mászik egy levélen. Narrátor: A HERNYÖ NEM DÜBÖRÖG, MINT EGY TANK. Lepke lebben a bokrok fölött. Narrátor: A LEPKE NEM LÉGLÖKÉSES REPÜLŐGÉP! Városi csúcsforgalom, autók, buszok, villamosok motorkerékpárok, száguldó mentő- és tűzoltóautó. Csúcsforgalom zajai. Tűzijáték. Petárdák pukkapnak. Államfő fogadása a reptéren. Ágyuk díszsortüze. Háborús jelenetek. Stukák üvöltése, Tankágyuk, katyusák, gépgépágyuk ugatása Földi harc. fegyverek, golyószórók, kézigránátok »kórusa«. Narrátor: A MODERN EMBERT ZÖREJEK VESZIK KÖRÜL. VIGYÁZZUNK A FÜLÜNKRE, HASZNÁLJUNK FÜLDUGÓT! A zajkampány egy bizonyos szakaszában »mérősök« járták a gyárakat, üzemeket Felszerelésük: mikrofonok, változtatható frekvenciájú erősítők és különleges jelzésrendszerű precíziós mérőműszerek. Nem túlzás, hogy: különleges ! A Zajvédelmi Kutatóintézet például »kifejlesztett« egy olyan speciális zajmérőt, amely nem skálák előtt mozgó mutatóval, nem kigyulladó színes lámpákkal, hanem ausztráliai ékfarkú sas (Uroaötus audax) borzadályt keltő kiáltásával jelezte a károsító zaj határt Ezt az újfajta fonmérőt fon- daxamétemek keresztelték el. A fondaxaméter »kifejlesztéséről« csak annyit, hogy egy szerény létszámú kutató- csoport kénytelen volt Ausztráliába utazni, az Uroaötus audax (ékfarkú sas) hangjáért. Feljegyzésre érdemes, hogy egy kisebb szövődében egy alkalommal három mérős cső-. port találkozott össze, s épperi jelen volt a tévé munkavédelmi forgatócsoportja. Természetesen egyik csoport sem volt hajlandó lemondani a mérésről, s nekiláttak berendezkedni, mikrofonokat telepíteni, hogy az általános zajból »jól kijöjjön« a vetélőfák csattanása, miegyéb. A tévések is elhelyezték mikrofonjaikat, bevilágítottták a terepet, stb. Közben elkerülhetetlenül — kisebb viták is adódtak, pirinyó ordítozások: tévések a tévésekkel, . mérő- sok a mérősökkel, tévések a mérősökkel, mérősök a tévésekkel, művezető a szövőnőkkel, szövőnők a művezetővel, szövőnők a szövőnőkkel, mérősök a szövőnőkkel, szövőnők a mérősökkel. Sokszögű konfliktus. Csak egy szög volt kevésbé sarkított — a szövőnők és tévések közti: lelkében minden nő színésznő, vagy legalábbis valaha álmodott róla, hogy az. (■».. .a gépek mogorván szö- vik/szövőnők omló álmait.) Kábelek, zsinórok, fixált mikrofonok, és hosszú gémnyakakon a gépsorok fölé li- begők, meglepetésszerűen felvillanó és kihunyó fényszórók, rohangászások, ütközések, — mert a mérősök és tévések nemcsak látszat szerint, de a valóságban is többen voltak, mint a szövőnők —, és hozzá mindezekhez a szövőgépek túlharsogást nemigen tűrő vízesés-zuhogása. Még néhány utolsó simítás, erősítők, fon- daxaméterek bekötése — és perc múlva három ausztráliai ékfarkú sas rémületet keltő vijjogása töltötte be a termet. A hatás nem maradt eL Két szövőnő elájult. Tisztelet Gruber Bélának Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában kecskeszakállas rendező egy vég szövetet kezdett olyan hirtelenséggel maga köré tekerni, mintha bebábozódásra szánta volna el magát (ideje lett volna!) És a szomszédos irodaház csak nagy erőfeszítéssel billenthető / ablakaiban megjelentek a gyors- és gép- ü'ónők, előadók, tervstatisztikusok, időelemzők, bérelszámolók, belső- és külső ellenőrök, könyvelők, gépkönyvelők és anyagkönyvelők, SZTK- ügyintézők, mintakollektorok és mintatervezők, szerkesztők és fejlesztők, programozók és bonyolítók, állóeszköz-nyilvántartók, jogászok, közgazdászok, ügyvitelszervezők, kalkulátorok, csoportvezetők, osztályvezetők és főosztályvezetők, propagandisták és még ki tudja kik — többen voltak, mint a szövőnők, tévések és mérősök együttvéve. A fondaxaméter bemutatkozása sikeresnek volt mondható, s ezzel egy kampány mintegy a zenitjére ért Fcstőműterem — befejezetlen diplomamunka. KMETTY csendélet Csendélet kenyérrel. (Koppány Gyógy felvétele —KS) Enyedi Mária Holnaptól... Holnaptól talán szebb lesz minden itt hagy a tövises szerelem mikor már magad sem leled az ifjúságig utazom veled mikor hinned kell de mégsem hiszed számodra van itt egy parányi hely mikor megérted mikor felismered van neved honnét is eredsz Sztefan Zajcarov Furcsa látogatás Gutoranszki, aki a szomszéd lakásban lakik, az ablakon át jött hozzám. Nem kedves gyermekkori emlék űzte, sem bűnöző hajlama, csupáncsak úgy vélte, ha a megszokott módon, az ajtón át akar bejönni, nem talál odahaza. Ott ült és itta a kávéját és hosszas szóakrobatika után, amely semmivel sem maradt el amögött a mutatvány mögött, amellyel hat emeletnyi magasságban az erkélyről az ablakomig eljutott. kinyögte, hogy éntö- lem függ egyetlen fiacskájának, Makszimiliánkának, a sorsa, pontosabban az, hogy felvegyék az oligofrének (fejlődésben elmaradottak) iskolájába. A gyerek különben intelligens és tehetséges volt a korához képest, vadászkürtön játszott és három nyelven is tudta mondani, hogy »jónapot« meg »viszontlátásra*. Miután megkérdeztem, hogy ezt a ritka csodagyereket miért pont az oligofrének (fejlődésben elmaradóig tak) iskolájába óhajtja küldeni, Gutoranszki elmondta, hogy ők mennyire aggódnak gyermekük jövőjéért és drága kincsüket olyan oktatási intézménybe óhajtják küldeni, ahol a gyermekük az első lendülettel kitűnik a többiek közül. Ezután azt körvonalazta, hogy Makszi- miliánka az oligofrének iskolájában minden bizonnyal évfolyamelsö lesz és így komoly előnnyel jelentkezhet a főiskolára. És mint közeli ismerős, igazán segíthetnék ... A kávé dgányútra ment, köhögve nyúltam a vizeskancsó után. Gutoranszki szolgálatkészen hátbavere- getett és vizet töltött a poharamba. Megittam és megkértem, hogy ne mondjon butaságokat, akárminek is néz engem, én csupán közönséges áruforgalmi tisztviselő vagyok a »Limlomimportnál«, az oligrofének (fejlődésben elmaradottak) iskolájához pedig semmi közöm sincs. Amennyiben pedig szeretett Makszimiliánkáját, ha jól értettem, komolyan oda akarja íratni, hát menjen be abba az oktatási intézménybe és ne legyen olyan tehetetlen. Gutoranszki fürkészőn tekintett rám a szemöldöke alól és az ujjaival megkopogtatva a homlokát »Marslakónak« titulált (ezzel valószínűleg azt akarta a tudomásomra hozni, hogy a Marsról pottyantam ide). Szó sem lehet olyan iskoláról, amelyikbe csak úgy. támogatás nélkül be lehet jutni. És ha egyéb kapcsolatom nincs is az oligofrének iskolájával, itt vagyok én magam, a múltkor a saját szemével látta, hogy kéz a kézben sétáltam a parkban egy hosszú szőkehajú, műszempillás nővel, aki megerősített értesülései szerint — az iskola igazgatóhelyettese másodunokatestvérének a sógornőjének a legjobb barátnője. Ekkor már felfortyantam és beleüvöltöttem a képébe, ahelyett, hogy abba ütné az orrát, amihez semmi köze és azután nyomozna, mikor és kivel sétálok a parkban, jobb lenne, ha fogná Makszimi- liánka papírjait és haladéktalanul bevinné azokat a fejlődésben elmaradottak iskolájába. A legjobb ajánlólevél pont egy ilyen atya ... Gutoranszki két-három percig pislogott, mire felfogta a szavaim értelmét, hirtelen felpattant és kiabálni kezdett — hogy minden világos, nem csak hogy segíteni nem akarok egy tehetséges gyereken, de még az apjának a becsületét és eszét is megsértem. De majd ő leszámol velem máshol, különösen a szőke, műszempillás hölgynél. És ugyanazon az úton távozott, ahol jött, csörömpölve csapta be maga után az ablakot. Szorongva néztem, hogy veti át magát az erkélyen, egyensúlyoz gyakorlott mozdulatokkal a szárítókötélen és azon töprengtem, mikor jövünk rá végre, hogy egy lakásba — és máshová is — az ajtón keresztül kell bemenni. (Migray Em6d fordítása)
