Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-09 / 160. szám

Csehszlovák

vendégek

Csurgón

„ZVem kívánom, a büntetését...”

A csaló

Záhony — szárazföldi kikötőnk

Harmincnégy — a csehszlovákiai Somorjáról érkezett — nagydiákot látnak vendégül elekben a napokban a csurgói 526. számú Szakmunkás- képző Intézetben, s ugyaneny- nyi somogyi nebuló vendégeskedik a szlovákiai testvérközségben és Brnóban. A programban szakmai tapasztalat- csere, munkahelyi gyakorlat és tanulmányi kirándulás szerepel. A vendégdiákok ma Pécs, Mohács és Siklós történelmi emlékhelyeit tekintik meg.

— No, milyen, volt — kérdezte az őrnagy, amikor lejöttem a fogdából, ahol Angyal Lászlóval beszélgettünk.

— Szánalomra méltó. Az egyetlen, amit mondhatok, hogy annak ellenére, amit elkövetett, borzasztóan sajnálom.

Az_ őrnagy elmosolyodott:

— Nincs csaló, akit ne sajnálnának. Ha nem lenne any- nyira bizalomgerjesztő és esendő, egy vasat sem csalhatnak ki senkitől. Ugye, ad— Borzasztó, csak lépésben lehet haladni, mit csinálnak?

— Nézd csak, olyan a ruhájuk, mintha katonák lennének!

Néhány napja gyakori az ilyen beszélgetés a Kaposvár központjában haladó gépjárművezetők és utasaik, meg a Május 1. utcában sétáló, bevásárló gyalogosok között. Többen állnak meg, nézik a légkalapáccsal, lapáttal, ásóval, csákánnyal szorgoskodó árokásókat.

— A hadsereggel kötött szerződés alapján jöttek ide ezek a fiatalok, hogy segítsenek a Május 1. utca alatt épülő gázvezeték árkának kiásásában, előtte pedig a vastag aszfalt feltörésében, majd a munka befejeztével a?, árok betemetésében, az aszfaltozásban.

Vígh Lászlónak, a Kaposvári Városgazdálkodási Vállalat diszpécserének, a munka művezetőjének tájékoztatása után a katonákat figyeljük. Gyorsan, fegyelmezetten dolgoznak, nem zavarja őket a nagy forgalom. Pedig ugyancsak nehéz ilyen körülmények között a munkára összpontosítani.

— Elégedett vagyok a fiúkkal. Ha az időjárás nem zaAzután így folytatja, amikor az eső elől behúzódunk a lakókocsiba:

— A munkát soha nem szégyelltem. Igaz, géplakatos vagyok, most pedig lapát, ásó van a kezemben, de szívesen végzem a városért. Budapesten, a Csepel Művekben tanultam szakmát, leszerelésem után hazajövök Kaposvárra, a gépgyárban dolgozom majd.

Simon János — ugyancsak géplakatos — az Őrségből jött ide katonai szolgálatra. A budapesti taxis, Csida Ferenc, a szintén budapesti Vojtkó László — kárpitos —, vagy a bor" sodi szakács, Markoly Ferenc s a többiek szorgalommal, hozzáértéssel kezelik a légkalapácsot, forgatják a lapátot, ásót, mintha mindig ezt csinálták volna.

A parancsnok — Németh József törzsőrmester — elégedetten mondja:

— Feletteseink felhívták a figyelmünket: mire kötelez az, hogy százak és ezrek szeme láttára végezzük munkánkat. Eddig senkit sem kellett kötelességére figyelmeztetni. Tudom, nem lesz szükség fegyelmezésre ezután sem.

Szalai László

tál volna te is egy kis pénzt,

ha felkeres?

— Hát ha éppen nem vagyok megszorulva, talán.

— Így voltak vele mások is.

Angyal László 28 éves

nagyatádi fiatalember. Nős, bár felesége az utóbbi időben már nem élt vele. Egy kisfia van. Sokáig keményen, becsületesen dolgozott.

— Kilenc évig voltam a szakmában, később orvosi javaslatra hagytam ott.

— Mi volt a foglalkozása?

— A bogiári kertészeti szakmunkásképzőt végeztem el. Aztán egy növényvédós tanfolyamot is. Rendszeresen jártunk orvosi ellenőrzésre, s egyszer kiderült, hogy nem bírom tovább a vegyszereket. Akkor hagytam ott az állásomat. Kaposvárra menteim. Ott megkért egy család, gondozzam a földjét. Naponta 150—200 forintot kaptam ezért.

— Ilyen jövedelem mellett miért volt rá szükség, hogy különböző emberektől pár száz forintot csaljon ki?

— Nem tudom. Hiszen volt pénzem. Én magam sem értem ezt az egészet. Minden olyan szerencsétlenül jött össze, a feleségem is otthagyott.

— Italra kellett a pénz?

— Néha ittam is, de még soha nem voltam részeg. A törvénnyel sem volt bajom.

— De most visszaesőnek számit.

— Sajnos így van. Májusban ítélt el a Marcali Járás- bíróság 19 rendbeli csalás miatt, öt hónap börtönt kaptam. Aztán alig telt el néhány hét, újra ide kerültem.

Angyal most fél. Csaknem harminc fok van árnyékban, ő mégis egész teltében reszket Megpróbál nyugodtan visszaemlékezni arra. mi minden történt vele, de alig tudja rendezni gondolatait Angyal csalt, különböző, de hatásos módszerekkel csapta be az embereket, hogy pénzt szerezzen tőlük. És mindezt úgy csinálta, Jiogy senki nem haragudott, amikor nyilvánvaló lett, hogy az Angyalnak adott kölcsönöket soha nem kapja vissza. Az egyik, akit becsapott, éppen a munkaadója volt

— Gyakran vittem tőle zöldpaprikát különböző helyekre. Akkor is eladtam pár száz darabot, az árát pedig megtartottam.

A rendőrségi kihallgatáson azt mondta Angyal munkaadója:

»Amit velem szemben tett, elnézem neki, nem kívánom a megbüntetését és kártérítést sem kérek.« Az ilyesmi csak »lovat adott« a csaló alá, és

var bennünket, akkor a Rippl- Rónai téren és a Kossuth Lajos utcában levő vezeték ösz- szekapcsolásával, a körvezeték kiépítésével július 25-re végzünk.

Az első ütemmel hamarosan elkészülnek, a KÖGAZ szakemberei pedig a bekötéssel, azután betemetik, majd leaszfaltozzák a most kiásott szakaszt. Ezután kerül sor az úttest cipőbolt felőli oldalán a Kossuth Lajos utcáig, majd a Kossuth Lajos utcában egy néhány méteres szakasz felásására. _ ! --H'.

Ekkor az út másik fel/n zajlik majd a forgalom. A Kossuth Lajos utca a Bajcsy- Zsilinszky utcáig — átmenetileg — zsákutca lesz, a megyei tanács felől megtiltják a behajtást.

Izmos, kisportolt fiatal a katonák többsége. Egyszer csak kiáltás hangzik:

— Pali, honnan szerezted ezt a jó kis szerszámot?

Róza Pál derűsen válaszol: »A nép adta. Ha kívánod, te is kaphatsz.« 1 ‘

KÜRTI ANDRÁS

A fő ok, hogy Szórády egy hírlapi nyilatkozatból az érzékeny lelkű főrendező azt olvasta ki — teljesen tévesen, félreértelmezve, belemagyarázva —, mintha a színész nem egészen helyeselné, hogy ő Szophok- lész Antigonéjában megengedte magának azt a merész újítást, a mondanivaló időszerűségét hangsúlyozandó, hogy a jóst, a vak Teiresziaszt nem gyerek vezeti, hanem fehér bottal jön be a színre, hogy figyelmeztesse Kreónt, hibát, bűnt készül elkövetni: »Légy most is észnél, mert beretva- élen állsz... És nincs ember, ki még nem tévedett soha, de tévedett bár, sorsa nem reménytelen, ha bajba jutva nem makacskodik tovább, e

hibáját jóvátenni jő tanácsra

hajt.«

Persze, Képíró már értesült róla, hogy az olvasópróbán Szórády éppenséggel nem úgy viselkedett, mint aki botrányosan belesülni készül majd a szerepébe, így hát most nem egészen tudja, hogy mi is a való helyzet. Reménykedhet-e még, hogy egyszeri, véletlen fellobbanás volt barátja bravúrja? De ha mégis tartós képességnek bizonyul ez a rendkívüli szereptanulás? Akkor átok reá, és átok Galgára, arra a tehetségtelen cselszövőre, Biberack epigonra! És átok Versinyinre, akit ő már sohasem kaphat meg, és átok a Három nővérre, együtt és kü- lön-külön és ...

— Mi van, Sanyi, már nem mer leülni veled senki?

A társalgóba érkező Szórády kérdi ezt, leereszkedő dicséret van a hangjában, mert Képíró közismerten príma játékos, sakkozni, azt tud ...

— Egyelőre senki — néz föl rá Képíró —, talán hallottál róla, ez nehéz, szép szellemi játék, gondolkozni, kombinálni kell, úgy tudom, neked sohasem volt... hm .. í kedved, hogy elsajátítsd.

Könnyedén bólint a jövevény, és leül az asztalka túl- feléhez.

— Így Igaz. Tényleg ídőfe- csérlésnek tartom, de most nagyon ráérek, Versinyint igazán pár perc alatt megtanulja az ember. És ha nem lealázó

Mérleggel egybeépített, hatalmas daruk emelik át a konténereket Záhonyban.

Érkeznek a Lada 1600-as gépkocsik.

arra ösztönözte, hogy még több pénzt próbáljon kicsalni.

— Ügy emlékszem, most hét esetben kértem pénzt. Elmentem például egy tanárnőhöz, akit még a községünkből ismertem. Azt mondtam neki: a feleségem Veszprémben van. kórházban. Most szült, s utána valami komplikáció lépett fel, ezért sürgősen oda kéne utaznom. Kértem kétszáz forintot, ö hazaszaladt és hozta a pénzt. A legtöbb embernek, akitől »kölcsönt« kértem, ezt szoktam mondani.

Aki pedig látta Angyalt, az nem tudta megtagadni a segítséget. Bizalomgerjesztő, becsületes külsejű mint minden csaló.

— Egy buszsofőrtől festékre kértem pénzt. Mondtam, anyámék festetnek, nekem kell bevásárolnom, de nincs nálam akkora összeg, amekkora kéne. Ö szívesen adott. Egy igali ismerősömnek megígértem, szerzek néki farmert, ö is adott 500 forintot.

A férfi kétszer is eljött a megbeszélt időben Kaposvárra a farmerért. Persze Angyalt nem találta, és természetesen a farmert sem látta soha. Angyal később újabb összegért jelentkezett, mondván, hogy ez kevés. De azt már nem kapta meg.

— Egy másik helyen először százhúsz forintot kértem. Később még kellett kétszáz. Ekkor anyám nevében levelet írtam az illetőnek, leragasztott borítékban elvittem neki, s azt mondtam, olvassa el, ezt anyám írta. Én nem tudom, mi áll benne. A levélben az volt, hogy anyám kéri az illetőt, adjon nekem még kétszáz forintot, majd ő megadja neki. Természetesen megkaptam a pénzt.

Nemcsak százasokat kért Angyal. Néha beérte pár forinttal is. Előfordult, hogy buszjegyre kért kölcsön. Persze, a jegy ára megvolt, csak éppen sörre nem jutott. Any- nyira belejött a pénzkérésbe, hogy amikor előző ügyében a bíróság kihirdette az ítéletet, s ő az állomás felé indult, útközben már »lecsapott« valakire kölcsönért.

így aztán Angyal László a rendőrségi fogda lakója lett. Ha nem kerül oda ilyen gyorsan, még jó ideig bolonddá tehette volna az embereket, hiszen úgy tudott kérni, hogy senkinek nem volt szíve megtagadni tőle egy kis segítséget. Ha meg úgy látszott, nem elég a megjelenés, akkor jött ey farmer- vagy levéltrükk, s jött a pénz...

egy magadfajta nagymesternek, hogy egy nyeretlen elsőévessel játsszék egy partit, aki épp csak a lépéseket ismeri..

És választ sem várva két kockával megtolja a fehér király előtt álló gyalogot.

Képíró szinte önkéntelenül már lép is huszárjával a g 8-ról az f 6-ra...

Egy percbe sem telik, és körülöttük szoros gyűrűben vagy féltucat színész, meg az ügyelő, meg a színházi titkár, meg a büféslány, meg a tűzoltó ... Benne van a levegőben, hogy ez nem egy egyszerű sakkjátszma, itt most nagyobb a tét. Bosszú és ellenbosszú.

Folyik a játék. _

. A matador, Képíró homlokán sűrűsödnek a ráncok, szája már egyetlen keskeny vonal, homlokán vadul lüktet egy ér. Szórády szinte oda se figyel. Amint ellenfele húzott, már lép ő is, könnyedén, játékosan, abba sem hagyva a pajkos történet mesélését, amivel a körülállókat ráadásként szórakoztatja.

Tizennegyedik lépés, Képíró szitkot szűr át a fogain, bosz- szúsan int, hogy föladja. Föl is kell adnia, a vak is látja, húzhat most már bármit, a világos a hosszú oldalra sáncot és — győz.

— Nem tudtam, hogy a művész úr sakkban Is ilyen nagymenő — jegyzi meg a tűzoltó, aki félhivatalosan tartózkodik a társalgóban, a

Hazánk legfontosabb vasúti átrakó csomópontja a záhonyi. Vasúton itt érkezik a Szovjetunióból az áru Magyarországra. Évente 14,5 millió tonnát kell a széles nyomtávú kocsikból a magyar vagonokba átrakni. Nagyon jelentős a Szovjetunióba irányuló forgalom is^

Záhonyban több mint hat és fél ezer ember dolgozik az átrakó körzet munkahelyein. A különböző termékek, nyersanyagok, a vasérc rakodása nagyrészt már gépesített. A legkorszerűbb daruk, emelőberendezések segítik az embert. A hatalmas vágányhálózaton rádió segítségével irányítják a munkát.

A gépesített átrakás mellett a kézi munka is jelentős. Szászolgálata még nem kezdődött el.

— Ugyan — legyint Szórády derűsen, miközben kiinduló csatarendbe állítja föl a bábukat —, nem komoly dolog ez, csak memória kérdése. Valahogy a kezembe került Ge- lencei Emil könyvecskéje, a 200 megnyitási sakkcsapda, délben átfutottam, ebéd utáni ejtőzésben, unalomból. Ez a kis parti, amelyet most játszottunk, a 164. oldalon olvasható. Kurt Richter és Döhrs- sen mesterek összecsapása Berlinben, 1930-ban, egyszerű tempócsapdákkal nyer a világos.

6.

— Még egy revánsot, édes Sanyikám? — kérdezi Szórády Képírótól.

Édes Sanyikámat csak egy hajszál választja el a gutaütéstől, ami gonosz tréfa lenne a sorstól, egy nagy színész a színpadon haljon meg, mint Jiean-Baptiste Paquelin alias Molière, vagy mint Kabos Gyula, és ne a társalgóban, egy pacertól elszenvedett majdnem susztermatt következtében. Szerencsére e pillanatban fölrecseg a hangosan beszélő, elterelve, csillapítva Képíró már-már robbanó indulatait.

(Folytatjuk)

mos olyan áru érkezik,’ am»-' lyet nem lehet géppel átrakni. A sok fogyasztási cikk teszi szükségessé, hogy erős emberek fogják meg a munka végét. Télen és nyáron ez a legnagyobb erőfeszítést követelő tevékenység a záhonyi körzetben. Az itt dolgozó műszakiak állandó feladata a legnehezebb fizikai munkák gépesítés* módszereinek kidolgozása.

Jó ideje az egyik legigényesebb munka a Szovjetunióból érkező személyautók átrakásai Minden járművet le kell kor-i mányozni a speciális kétszintes vasúti kocsiról és a MÁV ún. pőrekocsijára fölvezetni.

A záhonyi körzet forgalmai a nagyobb európai tengeri ki-, kötők forgalmával vetekszik.’ Irányítása színvonalas szervező munkát kíván, s nem egyszerű a forgalom nyilvántartása sem. Már több korszerű adatfeldolgozó gépünk van, da a gond igazán csak 1980-ra oldódik meg. Épül a számítóközpont, melynek munkája mind a rakodás tervezését, mind a szállítmányok nyilvántartását könnyebbé teszi.

A dolgozók nehéz, felelősségteljes munkát végeznek. Ez is indokolja, hogy számukra egyre jobb életfeltételeket biztosítanak — munkásszállójuk a legjobb szállodákkal vetekszik—. jelentősen javult az egészségügyi, a kulturális ellátás is.

A Magyarországra irányuló szállításokon kívül Záhonyon halad keresztül a szovjet tranzit nagy része is. Nem jelentéktelen a nyugati szállítmányok mennyisége sem. A Szovjetunióba irányuló magyar exporttal és tranzitszállítmányokkal évente 17—18 millió tonna árut fogadó és továbbító Záhony így hazánk valóban egyik legfontosabb közlekedési központja. Jövője is nagy: a vasúti szállítás mellett már tervezik a közeli Tisza hajózásának modernizálását, ezzel is gyorsítva és olcsóbbá téve a hatalmas tömegű áru továbbítását.

Dán Tibor ----------------