Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-08 / 159. szám

ÉLETMÓDVÁLTÁS Panamai levél A csatorna mellett vonaton Közelebb a városi modellhez rA taxis kisebb városné­zést rendez1 — kéretlenül — számomra Panamavárosban a vasútállomásra menet. Mielőtt elindultam a szál­lodából, a térképen gondo­san tanulmányoztam az útvonalat azzal a szándék­kal, hogy esetleg gyalog keresem meg Panamának a Csendes-óceán és a Karib- tenger parti keskeny »dere­kán« át oda-vissza közleke­dő egyetlen vonatszerelvé­nyét; így felismerem a so- fór turpisságát. De nem szó­lok érte, mert egyrészt ké­sőbbi terveimben ott van a városnézés, másrészt bő­ségesen van időm a vonat­indulásig, s végül pedig, miért ne keressen egy-két dollárral többet a fuvarok­ban nem bővelkedő sofőr. A megérkezéskor egy kis meglepetés ér, mert tény­leg csak vasútállomást és nem pályaudvart találok Panama fővárosában. A mintegy 10—12 méter hosz- szú állomásépület egyik ré­szében a raktár, a másik­ban az állomásfönök hiva­tala és a jegypénztár, ame­lyet csak drótkerítésből ké­szült válaszfal különít el a szállításra feladott áruk tá­rolójától. A teher árut ma­ga az állomásfőnök talics- kázza ki az egyetlen teher­kocsiig. Az épület előtt két sínpár, az egyik üres, a másikon már ott áll az öt kocsiból álló szerelvény. Ebből könnyen megállapít­ható, hogy nem lehet túl nagy a főváros vasúti for­galma. A fekete állomásfőnök barátságosan mosolyogva kérdezi, milyen jegyet aka­rok és meddig. — Colonig vagy a Karib-tenger part­jáig megyek, de hogy mi­lyen jegyet akarok, azt még nem döntöttem el, mert nem tudom, milyenek vannak. — Van rendes és légkondicionált kocsiba szó­ló jegy — válaszolja az ál­lomásfőnök. Mivel úgy érzem « bőrö­mön, hogy a trópusi nap hetvenheted magával süt, azonnal a légkondicionált kocsi mellett döntök. Ennek ára duplája a rendesnek, de még így is meglepően olcsó — különösen a taxihoz ké­pest — a mintegy 70 kilo­méteres, másfél órás útért. Az órám szerint még 60 percem van az indulásig, gondolom, addig fényképe­zek a környéken. Ránézek az állomás nagy faliórájára, amelyhez a vonatok indulá­sát igazítják. Látására az ütő majdnem megáll bennem, mert azon legfeljebb öt perc van az indulásig. Az ember soha nem lehet elég óvatos a trópuson. Ijedelmemet látva az állomásfőnöknek segítő lány megkérdezi, mennyit mutat az én órám. Mondom neki. erre szó nélkül visz- szaállitja az órát több mint 50 perccel. Meglepődöm, s aztán azon gondolkodom, ezek után el merjek-e men­ni vagy se. Hátha öt perc múlva ugyanilyen könnye­dén elindítja a vonatot. Megkérdezem tőle: — Te­hát az indulásig van még 55 percem? — Igen, azt hiszem — válaszolja —, de m/ugodtan elmehet sétál­ni, megvárjuk. — Nagyon megköszönöm kedvességét, de 20 méternél messzebb nem megyek. Nem szeret­ném, ha újabb meglepetés érne, és a légkondicionált kocsiban utazás helyett a tűző napon kelljen várakoz­nom a négy óra múlva in­duló következő vonatra. Aztán beszállok a légkon­dicionált kocsiba, hogy ab­lak mellett biztosítsak he­lyet, méghozzá a Panama­csatorna felöli oldalon. Mint­ha egy jégszekrény mély­hűtött részébe léptem volna. Dideregni kezdtem. Aztán tapasztalom, hogy az abla­kon át nemhogy csatornát, de az állomásépületet se fo­gom látni. Kiszállok, és kérem a fé­kek vizsgálatával foglalatos­kodó vasutast, mossa le az ablakomat, mert az üve­gen keresztül szeretnem fil­mezni à csatornát. Készsé­gesen segít, de kér, fogjam meg a gumicsövet, mert a víz nyomása miatt folyton leugrik a csapról. Az ablak tisztaságán a mosás se so­kat változtat. Felajánlja, menjek az utolsó kocsiba, az ugyan nem légkondicio­nált, de a lehúzott ablakból vagy a nyitott hátsó peron­ról filmezhetek, fényképez­hetek. ■ Ajánlatát szerencsére azonnal elfogadom, így együtt zötyögünk Colon fe­lé Antóniával, a kilencgye­rekes vasutassal a hátsó ko­csi hátsó ülésén. Antonio nagyszerű idegenvezetőnek bizonyul, és politikai kérdé­sekben is egy felvilágosult munkás bölcsességével iga­zít el Panama politikai dzsungeljében. Előre figyel­meztet, hogy melyik kanyar után bukkan fel a Panama­csatorna, mikor a duzzasz­tógát, hol lehet majd fény­képezni a hajókat, hol a dzsungelt, a dzsungel szélén létesített amerikai települé­seket, támaszpontokat. Me­sél az 1914-ben megnyílt csatorna történetéről, a csatornaövezet amerikai megszállásáról és az ez el­len folyó hét évtizedes har­cokról, melyekben a pana­mai hazafiak sok vérvesz­teséget szenvedtek. A 70 kilométer hosszú vasútvonal érinti az ameri­kaiak kezén levő csatorna­övezetet és Panama terüle­tét is, így szembetűnik az óriási különbség, mely az amerikai megszállók és a panamaiak életét jellemzi. Az amerikai oldalon gyö­nyörű, légkondicionált há­zak, szépen nyírott pázsitok, a panamai oldalon nyomo­rúságos deszkaviskók rogya­doznak a festői szépségű pálmafák alatt. A most aláírt új csator­naszerződés — hosszú táv­latban — meg akarja szün­tetni ezt az óriási különb­séget is. Panama jelenlegi egyetlen vasútvonala 22 év múlva már csak panamai területen fog zakatolni, mert 2000-ben a csatorna és övezete visszakerül a pana­mai nép jogos tulajdonába. Panama City, 1978. július Kovács István (Folytatjuk.) A Somogy nyara ra, alvásra; étkezésre, házi munkákra szánt időt jelenti a kötelezettségekre fordított idő.) A hagyományos paraszti életmód »szabad idejével« ellentétes változások fi­gyelhetők meg. A szabad idő tevékenységnek új formái jelentek meg: rádiózás, tévézés, mozi, könyvolvasás, közös kulturáíódás, önművelés, sport, turizmus stb. Természe­tesen egyénenként, helyenként változó eredményekkel. Egy azonban bizonyos: valami el­kezdődött. A családokon belül általá­ban megszűnt a foglalkozási homogenitás. Ez a falusi csa­lád tagjai számára a feladatok más súlyozású elosztását je­lenti. Nagy általánosságban egy vegyes típusú családban fokozottan a mezőgazdasági munka válik kisegítő tevé­kenységgé. A nő kilép kerítés­sel határolt életteréből; mun­kát vállal. H. Sas Judit Élet­mód és család; Az emberi vi­szonyok alakulása a családban című, átfogó vizsgálatra épülő tanulmányában azonban arra hívja fel a figyelmet: a női munkavállalás módosítja a családon belüli munkamegosz­tást, de alapjában egyelőre je­lentékenyen nem változtatja meg. Tennivaló tehát még akad ... Beszéltünk a változások »kézzelfogható« jeleiről; a falu képének átalakulásáról. A la­kásbelsők is emberközpontúb- bak lettek: bútorok, háztartási gépek, palackos gáz szolgálják a családot. Egyre szaporodnak a járművek; motorkerékpárok, gépkocsik. Említettük az öltöz­ködés városiasodását, mely már az ötvenes évek elejétől megfigyelhető. Az Akadémiai Könyvkiadónál most megjelent kötet — Varsány, egy észak­magyarországi falu változásai­val foglalkozik — tanúsága szerint ma ebben a községben egv városi mintára öltözködő család ruházkodásra évente 7— 8000 forintot, fordít. Ami a tisztálkodási szokások változá­sát érzékelteti: egyre több a fürdőszobás új ház, egyre több lány, fiatalasszony használ Varsányban is, másutt is jó il­latú szappankülönlegességeket, desodorokat stb. Persze ma még nem ritka a lomtárnak használt fürdőszoba sem. Életmódváltás, felóldandó ellentmondásokkal. Ahogy Kulcsár Kálmán mondta az MSZMP KB által rendezett Politikai Akadémia előadója­ként két évvel ezelőtt: »Az életmód történeti kategória, amelynek alakulását alapjai­ban a társadalom folyamatai; jelenségei által mozgatott automatikus mechanizmus ha­tározza meg. Ez a mechaniz­mus meghatározó tényezők kö­vetkeztében és szerint diffe­renciálja a társadalom élet­módjelenségeit. Ezek között jelen vannak a régi és az új, a kívánatos és a nemkívánatos elemek is. Társadalmunk szocia­lista fejlődése önmagában is az utóbbiak erősödését eredmé­nyezi, de ez távolról sem teszi feleslegessé a tudatos beavat­kozást, a kívánatos elemek tu­datos erősítését, a nemkívána­tosok gyengítését.« l. Kerámia szimpozion Siklóson A Bamya megyei Tanács művelődésügyi osztálya, a Fi­nomkerámiaipari Művek és a Magyar Képzőművészek Szö­vetsége az idén nyáron is több keramikus művészt Iát ven­dégül Siklóson. Együtt nyaral a kilenctagú család Talán á megszokott terje­delemnél vaskosabb a Somogy idei második száma, melyre ráillik a nyári jelző Is; mivel az írások jelentős része va­lamilyen módon kapcsolódik ehhez az évszakhoz. Kiemel­hetjük az Égtájak — össze­állítást is, melyben bolgár, görög, olasz,, angol, ukrán, orosz költők versei olvasha­tók, többek között Fodor András. Papp Árpád és Ke­rék Imre fordításában. Szok- ratisz !.. Szkartszisz görög költő már az őszt ígéri ver­sében. Útközben: »Sötétedik a szőlőkben; menyi édes fürt /, hogy meg van rakva tenye­rünk és tekintetünk, / har­mattal a lom, a gyümölcsök, / mennyi madár bámul rád itt is ott is, / mennyi csillag ragyogja be majd a szérűs- kerteket!...« Sajnos, megyénk kulturáli, társadalmi és gazdasági szem­léje, a Somogy kevésbé élt azzal a lehetőséggel, hogy a Balatonszárszón nyaraló Ró­nai/ Györgyöt bevonja a szer­zők táborába; most, hogy ha­lálával súlyos veszteség érte irodalmi életünket, egy elbe­széléssel adózik a kiváló köl­tő, esszéista emlékének a fo­lyóirat. A Balaton túlsó part­ján él és dolgozik — Bada­csonyban — Tatay Sándor, prózairodalmunk jelese, aki nemrég örvendeztette meg életrajzi ihletésű regényével olvasóit, A Somogybán Szűk­esztendő címmel Egry Jó­zsefre, a Balaton festőjére emlékezik. Az utóbbi idők legjobb So­mogy-számát tartjuk kezünk­ben. Sikeres összeállítás teszi olvasmányossá, változatossá, érdekessé a folyóiratot. Ak­tuális interjú jelent meg Tüs­kés Tibor tollából Reich Kd­Az életmódváltásnak olyan szemmel is érzékelhető jelei tapasztalhatók falun, mint az emeletes házak — olykor kisebb lakótömbök —, új művelődési ház, vagy isko­la, egészségház, a falu fölött csillogó »ezüst nap«: a hidro- glóbusz. Átalakulóban a falu. Korábban is volt arra módja egy szűk rétegnek, hogy humanizáltabb életet éljen, azonban az igény erre koránt­sem volt általánosnak nevez­hető. Az életmódváltás egyik kevésbé érzékelhető jele — legalábbis az idegen számara — az értékrendszer változása. A földcentrikus szemlélet vi­szonylag rövid idő alatt eltűnt, és átadta helyét olyan értékek­nek, melyek korábban elsősor­ban a városi emberre voltak jellemzők. Losonczi Ágnes, az Életmód- és társadalmi válto­zások című munkájában az anyagi szükségletek kielégíté­sének városi hierarchiáját úgy fogalmazza meg, hogy első he­lyen az evés, a másodikon a ruházkodás, a harmadikon a lakás áll. A csúcsot viszont az utazás jelenti. Falun az igé­nyek az első lépcsőfokra való feljutást célozzák, tömegmére­tekben még nem alakult ki a szükségletek magasabb foka. Tehát: átmeneti időszak ez, mely ellentmondásoktól sem mentes. A városi minták terjedését természetesen elsősorban az segíti elő, hogy falvaink fog­lalkozásszerkezete átalakult. Ingázók, eljárók — ipari mun­kássá, kétlakivá vált falusiak — közvetítik a másfajta szem­léletet, értékrendszert, kultú­rát. De hasonló jelentőséggel bír a televízió, a film is. Ter­mészetes, hogy fázis különbsé­gek érzékelhetők a rétegek között az életmódváltásban. Dr. Vágvölgyi András A vál­tozó falu című könyv egyik fejezetében így jellemzi a ki­alakult helyzetet: »Úgy tűnik, hogy pillanatnyilag a kétla- kiak kétségtelen előnyben van­nak a tisztán paraszti foglal- kozásúakkal szemben, hiszen munkaviszonya alapján ez a réteg mozgékonyabb, nyitot­tabb, és koránál fogva fogé­konyabb a hagyományos érte­lemben vett parasztságnál.« Tegyük hozzá: ha egyáltalán lehet hagyományos értelemben beszélni a közösen gazdálkodó parasztságról! Egységes életmód tehát nincs jelenünkben. A változás azonban minden falusi rétegnél érzékelhető. Aligha vitatható, hogy a munkával, kultúrával kapcsolatos viszonyok tömeg­méretekben változtak meg, és az sem kétséges, hogy ennek hatása az életmód szocialista alakulásában rendkívüli jelen­tőséggel bír. Jellemző mutatója a folya­matnak a szabad idő alakulá­sa, kitöltése. Mi a szabad idő? A szociológia több meghatáro­zást ismer; fogadjuk most el a lengyel Gruszynnak azt a megállapítását, hogy a szabad idő az időnek az a része, mely nem kapcsolódik a munkákhoz és amely megmarad, ha még ebből elvesszük a kötelezett­ségekre szánt időt Az utazás­rollyal, akinek a grafikái ez időben Balatonbogláron lát­hatók a kápolnatárlatok nyá­ri kiállításán. (A Somogy leg­újabb számát Reich Károly grafikái illusztrálják.) Reich Károly húszéves koráig a Ba­laton mellett. Szemesen élt, 1942-től budapesti lakos. Kez­detben kirakatrendező-inas volt. majd a háborús években Németországig vitt a katona útja, 1943-ban szerzett dip­lomát az Iparművészeti Főis­kolán. ' Nem hibátlan a Somogy nyári száma, sajnos ketté­osztja a Sinka Istvánnal fog­lalkozó írásait, Csordás János írása az irodalom, művészet rovatban kapott helyet, Bog­iári Békés Isvtáné a szülőföl­dünk rovatban.. Semmi sem indokolja Sinka »kettéválasz­tását«. Csordás . János az 1943-as Együtt tölt el két hetet a család — a két szülő meg a hét gyermek —: ez önmagá­ban is ritka alkalom. Még kellemesebbé teszi az együtt- létet, hogy ez a tizennégy nap a Balaton partján télik el. De amíg ide eljutottak Herbánék, az út nem volt »sima«: szin­te az utolsó órában támadt a bonyodalom. Már megvolt a beutaló, amikor kiderült, hogy a család tavaly fő­idényben volt SZÓT-üdülőben, így az idén nem veheti igény­be ismét ezt a kedvezményt. Gyors levél a SZOT-hoz, és megkapták a rendkívüli hoz­zájárulást. Június 28-tól július Il-ig Balatonszéplakon, a SZOT ezüstparti üdülőinek egyiké­hen pihennek, szórakoznak. Három szoba áll rendelkezé­sükre, s ezenkívül minden, ami felnőttnek és gyermek­nek tartalmassá, élvezetessé teszi az üdülést. Herbán Ferenc, az Országos Villamos-távvezeték Vállalat kaposvári üzemegységének a levelezését eleveníti föl. illet­ve Sinka ez évi júniusi láto­gatását a göcseji Barabássze- gen. Nemcsak a vendéglátó­nak, Csordás Jánosnak jelen­tett élményt a találkozás, ha­nem Sinkának is, aki a Ker- ka-patak mentén »hason fek­ve, lelógó kézzel a padlóra helyezett mappába írt«. A nyolcvan éve született Sinka István életrajzához kö­zöl érdekes, ismeretlen adato­kat Bogiári Békés István. A bogiári helybeli vaskereskedő szíves invitálásának 1951 nyarán tett eleget Sinka. Ko­vács Józsefék összesen nyolc levelet tudtak megtalálni, amelyet a költő írt, de ennél jóval többet kaptak Sinka ha­láláig tartó kapcsolatuk sok éve alatt. Az ügyes kezű bog­iári vaskereskedő a gépelés­ben is jeleskedett, ő gépelte Sinka frissen termett írásait, a Mesterek uccája és a Szi­getek könyvének kéziratát. A Balaton igézete szülte mind­két írásművet. w R vezetője. Felesége óvónő a Füredi úti óvodában. — Két évvel ezelőtt üdült együtt először az egész család — mondja Herbán Ferenc. — Akkor a pedagógus-szakszer­vezet jóvoltából ingyen pi­hentünk Balatonföldvárpn. Azelőtt sehova se mehettünk hosszabb időre együtt, mert valamelyik gyerek mindig túl kicsi volt ahhoz, hogy ma­gunkkal vihettük volna. Ezért aztán kirándultunk, autóval jártuk az országot. Ezeken az utakon persze nem mindenki vehetett részt. Ehhez két autó vagy egy mikrobusz kellene... Tavaly a vállalatom köz­pontjából szóltak, hogy adná­nak egy családos beutalót Széplakra, igényeljük-e. Hát persze, mondtam, és nagyon örültem annak, hogy ránk gondoltak. Az idén aztán meg­ismétlődött a szakszervezeti bizottságnak a figyelmessége — így vagyunk most megint itt, egy turnussal később, mint a múlt évben ... A család legifjabb tagja az ,öt és fél éves Zolika. A gye­rekek legidősebbike, a tizen­nyolc éves Mária az ősszel kezdi utolsó évét Szombathe­lyen, a zeneművészeti szakkö­zépiskolában. Zongora szakos, így érthető, hogy a pihenés, a kikapcsolódás mellett a zenei programok iránt is érdeklődik. — Meghallgattuk Kőröshe­gyen Lehotka Gábor orgona- hangversenyét és a budapesti Madrigálkórust. Nagyon tet­szett ... Ma délután az üdülő programjában is érdekes mű­sor ígérkezik: a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói adnak kon­certet. Gondoltam arra, hogy időnként én is játszom, de ez már nem tartozna a pihenés­hez. Így teljes a kikapcsoló­dás ... Piroska a kaposvári Mun­kácsy gimnázium tanulója. A tanév után építőtáborba ment, onnan érkezett, és csatlako­zott a család széplaki üdülé­séhez. Rita született utolsó előttiként, össze! kezdi az ál­talános iskola második osztá­lyát Vajon kielégíti-e az itteni program az életkorral járó sajátos igényeket? — Mindenki megtalálja azt az elfoglaltságot, amellyel szí­vesen és hasznosan eltöltheti az idejét — mondja a gyerme­kek édesanyja. — Ez alól mi, szülők sem vagyunk kivéte­lek. Az édesanyák tudják iga­zán, mit jelent az, ha egy időre mentesülnek a takarítás meg a főzés alól. Mosni per­sze, itt is kell, de azért jut idő kézimunkázásra, napozásra, fürdésre és kirándulásokra is. — Amikor idejöttünk, viha­ros volt a Balaton — veszi át a szót a férj. — Később ked­vezőre fordult az idő, vízre szánhattunk a saját csóna­kunkkal. Elmentünk autóval Földvárra, most a tihanyi ha­jókirándulást tervezzük. A gyerekek pingpongozhatnak, tollaslabdázhatnak, futballoz­hatnak, úszótanfolyamot és ki mit tud? vetélkedőt rendez­nek a részükre — vagyis nincs idejük unatkozni. Ma délelőtt filmet vetítettek ne­kik, én is elmentem velük. Mert Homoki Nagy István filmje nemcsak a gyerekeket szórakoztatja ... Volt Siófokon kutyabemutató, természetesen megnéztük. És arra is marad időm, hogy tanulással fölfris­sítsem német nyelvtudásomat. Dicsérik a kiszolgálást, az ízletes ételeket és általában a gondoskodást, amellyel az üdülőben körülveszik őket és a többi gyermekes családot. Az épületben játékkölcsönző is van, kiegészíthetik a hazulról hozott készletet. A progra­mokkal egyaránt igazodnak a felnőttek és a gyermekek igé­nyeihez, kár, hogy az időjárás néha »elfelejt a naptárra néz­ni«, s bizony élég zord. Az el­telt napok tapasztalatai alap­ján méltán bizakodik a kapos­vári Herbán család: jövő ked­den, amikor letelik a két hét, sok-sok élménnyel gazdagod­va, kipihenten búcsúzhatnak Balatonszéplaktől. Hern esz Férésé

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom