Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-08 / 159. szám
Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) Abrahám Kálmán, építésügyi és városfejlesztési miniszter bevezetőjében hangoztatta, hogy a 15 éves lakás- építési terv végrehajtásának eredményeként több mint egymillió új otthon készült el, korszerű körülményeket teremtve a beköltözőknek. Beszédes számok jelzik az elmúlt két esztendőt is: 260 milliárd forintnyi építési, szerelési munka és 20 befejezett nagy- beruházás szerepel a mérlegen. Az idei feladatok is számottevőék; az építők 41 nagy- beruházáson dolgoznak, és az év végéig 150 milliárd forint értékű munkával számolnak. A miniszter több pontban foglalta össze azokat a feladatokat, amelyek megoldásához az egész társadalom támogatását kérte. Az egyik, hogy változtatni kell a túlzottan beruházásközpontú szemléleten. Az igényék megfogalmazásában ugyanis valósággal professzorok vagyunk, ami nem olyan nagy baj. De arra lenne szükség, hogy ugyanilyen energiával dolgozzunk a beruházások feltétel einek megteremtésén, a hatékony megvalósításon is. A másik fontos feladat az építésügyhöz kapcsolódó más Szigeti István: ágazatokkal való együttműködés javítása, egymás kölcsönös segítése. Az építőipai tevékenységét ugyanis nagy mértékben " meghatározza az anyaggyártók, de a gépipar, a •könnyűipar, az alumíniumipar, a vegyipar és a kohászat termelésének színvonala is. Sürgető feladat — folytatta Ábrahám Kálmán — az ágazati irányítási munka színvonalának emelése. Erőinket koncentrálni kell, hogy természetesebb együttműködéssel lehetőséget teremtsünk közös géppark létrehozására és szakemberek cseréjéré. A miniszter hangsúlyozottan szólt arról is, hogy az eddiginél nagyobb mértékben hívjuk segítségül a tudományt s amikor ezt tesszük, vigyázzunk arra hogy figyelmünket ne csupán a határidős, r mindennapi munkában közvetlenül jelentkező kérdésekre irányítsuk. Kutatóinktól nagy horderejű feladatok megoldását is várjuk. Igen fontos az is,’ hogy munkánkban a korábbinál nagyobb mértékben kamatoztassuk tervezőink tudását, szakértelmét. Nagyobb teret kell biztosítani a tapasztalatoknak, a helyi körülmények ismeretéből adódó tudásnak. Az építészektől nagyon sokat várunk. Mert minden épület, s annak környezete nagy hatással van az emberre, a kulturált életmód, a szépérzék formálására, kiteljesedésére. Napjainkban az építészet kettős gonddal küzd. Egyrészt meghatározott mennyiségi feladatot kell elfogadható módon megoldania, de emellett nem szabad megfeledkeznie arról sem, hogy új létesítményeink sok évtized múlva is jelen lesznek környezetünkben. Akkor is, amikor a magasabb életszínvonal, az életfeltételek javulása következtében az emberek igényei is nagyobbak lesznek. Már ma gondolnunk kell arra, hogy e magasabb mérce, a jövő . követelményei szerint építkezzünk — hangoztatta a miniszter. Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke arról szólt; hogy a vállalati és szövetkezeti, illetve a tanács; fenntartású szociális és kulturális intézmények felszereltségében az utóbbiak rovására mutatkozó különbségek megszűnnének, ha az ilyen egyaránt jóléti és kulturális célokra fordítható, de más-más zsebekben levő összegeket az eddiginél összehangoltabban használnák fel. Ezután Szigeti István Somogy megyei képviselő szólalt fel. Nagyobb megbecsülést a kiemeikedően dolgozó vezetőknek és közösségeknek A somogyi képviselő hozzászólásának bevezetőjében a vezetés színvonala emelésének fontosságát hangsúlyozta. Majd így folytatta: — A mi viszonyaink között a kiemelkedő vezetői teljesítmények elérésében nem az anyagiaknak van meghatározó szerepük, sokkal inkább az erkölcsi, politikai, emberi tényezőknek, a hivatástudatnak, a szakszervezetnek és az egészséges vezetői ambíciónak. Én most mégis a vezetők anyagi ösztönzésével kívánok foglalkozni, ugyanis a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a jól megválasztott anyagi ösztönzők a vezetőkre is nagy hatással vannak. Ezért olvastam egyetértéssel a kormány beszámolójának irányelveiben, hogy nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésben kell részesíteni azokat a vezetőket és kollektívákat, akik kiemelkedő munkájukkal arra rászolgálnák. Ismereteim szerint a vezetők anyagi ösztönzésének rendszere egészében megfelel szocialista bérezési elveinknek. De számos esetben tapasztalható az is, hogy elmarad az anyagi ösztönzők kedvező hatása. Ez főképp akkor következik be, amikor a vezető személyi jövedelme nincs arányban a teljesítménnyel, amikor a végzett munira értéke és a jövedelem nagysága elkülönül egymástól. Közismert, hogy mennyire nem ösztönző a hatása az olyan juttatásnak, ami mik gött nincs érdemleges munka. És fordítva is igaz. Lehangolja, kedvét szegi az embernek, ha eredményes munkájuk nem részesül kellő elismerésben. Példaként utalok arra, hogy a tsz-vezetők munkadíjazását szabályozó — egyébként jónak, korszerűnek ítélt — rendelet végrehajtása is akadozik. j Jelentős ma még azok- nák a téeszeknek a száma, ahol nincs megoldva a vezetők megfelelő anyagi ösztönzése. Egyes vezetők nem is tartanak igényt erre. alap javadalma zásukat kielégítőnek tartják. Mások — helytelenül — magánügynek tartva, vagy rosszul értelmezett szerénységből. szinte ellenállnak a vezetők premizálásának. Pedig ez a fajta magatartás távolról sem magánügy, mert e mögött a megelégedettség mögött — függetlenül a szándéktól — az a fölfogás húzódik meg, amely megelégszik a meglevő eredményekkel, s amely nem serkent többre, jobbra,' hatékonyabb munkára. Véleményem szerint a Jelenleginél nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésben — és ha a helyzet úgy kívánja, védelemben — kell részesíteni azokat a vezetőket, akik bátran kezdeményeznek, akik az elavult, az élet által túlhaladott dolgok megváltoztatására törekednek, felelősséggel vállalva ennek minden kockázatát is. Meggyőződésem, hogy ä vezetés színvonalának emeléséhez — sok egyéb mellett — az anyagi ösztönzők differenciáltabb alkalmazására is szükség van. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista demokrácia kibontakozásának lényeges vonása az a társadalmi igény, mely a helyi, a lakóterületi fejlesztési tervek kidolgozásával és végrehajtásával kapcsolatban jelentkezik. A tanácsok — együttműködve a Hazafias Népfront testületéivel, aktivistáival — ezt az igényt kívánják kielégíteni azáltal is, hogy mind nagyobb gonddal és körültekintéssel készítik elő a lakosság különböző fórumait — a falugyűléseket, a tanácstagi és képviselői beszámolókat — s mindazokat a rendezvényeket, ahol az emberek elmondhatják véleményüket, javaslatokat tehetnek a lakóhely fejlesztésével összefüggő kérdések megoldására. Ennek ellenére meglehetősen gyakran hangzanak el olyan vélemények is. hogy nem érdemes szólni, javaslatot tenni, hisz az érdekelték úgy sem veszik azt figyelembe. Bírálják a tanácstagokat és a képviselőket is, mondván, hogy nem állnak ki eléggé választóik javaslatai mellett. A kritikai megjegyzéseknek számtalan oka lehet Előfordulhat — mint ahogy elő is fordul ;— vezetői mulasztás, a javaslatok felületes kezelése, az ígéretek be nem váltása. Az esetek többségében azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy a középtávú tervek behatárolják a tanácsok fejlesztési és költségvetési lehetőségeit. így mind nehezebb a tervidőszakban felmerülő új igények kielégítése. Különösen, áll ez a mostani helyzetre, hisz a beruházási szint megkötöttsége miatt a tervben nem szereplő fejlesztésre szinte alig van lehetőség A helyenként tapasztalható elégedetlenség türelmetlenség azonban csökkenthető, ha a tanácsi tervezésbe — már a középtávú tervek elkészítésébe — jobban bevonjuk a lakosságot, ha erősítjük a tervezés demokratizmusát. A lakosság javaslatait így kapcsolni lehet a tervekhez. Ez természetesen csak akkor valósítható meg, ha a tervezésre több idő áll rendelkezésre, ha az előkészületek alaposabbak lesznek. Nagyon fontosnak tartom például, hogy a tervidőszakban bekövetkezett áremelések következményeit pénzügyileg kellő időben rendeznék. Megfontolásra ajánlom — mert politikailag is nagyon fontosnak tartom — annak megvizsgálását, hogy nem volna-e mód a mainál nagyobb tartalékok képzésére. Ezeket az összegeket ugyanis az ötéves tervben nem szereplő, rendszerint kevés költségbe kerülő, de az adott közösség számára halaszthatatlan feladatok megvalósítására lehetne fordítani. Különösen a kisebb települések, társközségek számára lenne az igen lényeges. Hogy a társadalmi aktivitás növekedjék, a jövőben nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a lakosságnak adott tájékoztatók jobban hangsúlyozzák a tervek betartásának szükségességét, azt, hogy a tervidőszakban mindenekelőtt a tervben szereplő feladatok végrehajtására kell az erőket összpontosítani. Mindenkor szem előtt tartva, hogy az újabb igényeket csak ez után lehet kielégíteni. Ez nem gátolja meg a lakosságot demokratikus jogainak gyakorlásában, viszont elejét veszi a megalapozatlan, nem a legfontosabb tennivalók megoldására irányuló törekvéseknek. Tisztelt Országgyűlés ! Választókerületemnek. Kaposvárnak, mint a legtöbb városnak, feszítő gondja, a lakáshiány. Ebből kiindulva a város vezető szervei kiemelt feladatként kezelik a lakásépítést A lakások kétharmada lakótelepeken épül. Ennek kedvezőtlen velejárója viszont, hogy a közművesíté- si, területrendezési kiadások, de különösen a fűtőművek többletköltségei jóval meghaladják a tervezett és rendelkezésre álló összegeket Részben ebből fakad és nagy gondot okoz az is, hogy a VI. ötéves tervi lakásépítés előkészítése — ami új lakótelep kialakítását is igényli —pénzügyileg csak részben van megoldva. Befejezésül szeretnék egy javaslatot tenni. Mind nagyobb igényként merül fel a városokban a tanácsi kezelésű úthálózat korszerűsítése. Az e téren levő elmaradásunk közismert. Pl. Kaposváron a 170 km hosszú úthálózatból 100 km a, kiépítetlen földút. Kérem Lázár ' elvtársat, vizsgáltassa meg, hogy a VI. ötéves tervben és az azt követő években hogyan lehetne a mainál ütemesebben korszerűsíteni a tanácsi úthálózatot Természetesen nem műutak kiépítésére gondolok, hanem a kisebb igénybevételnek megfelelő, olcsóbb technológiájú és gyorsabb kivitelezést biztosító módszerek alkalmazására. A tapasztalatok szerint az érdekelt lakosság szívesen adja ehhez a maga forintjait és társadalmi munkáját is. À kormány beszámolóját elfogadom. • • * Boza József (Bács-Kiskun megye), az MSZMP Kalocsai Járási Bizottságának első titkára örvendetes jelenségként nyugtázta, hogy az országos koncepciókkal összhangban szinte naponta olyan társadalmi megmozdulások bontakoznak ki, olyan kezdeményezések válnak valóra, amelyek kifejezik a szocialista ember alkotni akarását, és közösségért érzett felelősségét. A lakosság társadalmi munkájával létrehozott óvodák, iskolák, bölcsődék és más létesítmények tanúskodnak erről. Bács-Kiskun megyében a társadalmi munka értéke például az elmúlt két évben meghaladta a 780 millió forintot. Tóth Géza (Szabolcs-Szat- már megye), a szakszervezetek megyei tanácsának titkára nagyra értékelte a kormány területfejlesztési politikáját, a gyengébben fejlett területek megkülönböztetett támogatását. Szabolcs-Szatmár is támogatást kapott iparának fejlesztéséhez, a mezőgazdasági termelés korszerűsítéséhez. Ezt a segítséget jól hasznosítottak a megyében: a tervidőszak első két esztendejében a megye ipari termelése 29 százalékkal, a mezőgazdaságé pedig 14 százalékkal nőtt. Marjanek József (Fejér megye), a Móri Nagyközségi Tanács elnöke a többi között elmondta, hogy jelentősen korszerűsítették az államigazgatási munkát: 103’ önálló községből 75 közös tanácsú községet alakítottak. Az összevonással nemcsak az anyagi eszközök felhasználását tették hatékonyabbá, hanem javították az igazgatási munka színvonalát is. Orlovácz György (Tolna megye), va nagydorogi általános iskola tanára hangsúlyozta, hogy fokozottabb támogatásban kellene részesíteni a nagyobb vonzáskörzetű községeket és a nagyobb falvakat. Fontos lenne ez Tolna megye számára is, ahol ma még a la- kostság túlnyomó többsége közepes és apró falvakban él. Ez összhangban állna életszínvonal-politikánkkal — mondotta, — hiszen célunk a városi és a falusi életmód közötti különbségek felszámolása. A miniszterelnök válasza A beszámolóhoz több hozzászóló nem jelentkezett. Lázár György, a minisztertanács elnöke a kormány nevében köszönetét mondott a sokoldalú, élénk, a lényeges kérdéseket felölelő vitáért. A hozzászólások jól érzékeltették, hogy a törvényhozó testület tagjai értik és tudják: fejlődésünk jelenlegi szakaszában nehéz feladatokat kell megoldani, s hogy céljaink eléréséhez elengedhetetlen a következetesebb, tudatosabb, szervezettebb munka A minisztertanácsi határozatokkal nem lehet minden vitás kérdést elintézni. Az ügyek tömegét — a nagyon világos politikai és kormányzati irányelvek alapján —ott és akkor kell elintézni, ahol és amikor azok felmerültek. Ehhez természetesen nincsenek kész sablonok, tehát az alkotó gondolkodásmódé, a felelősségvállalásé a döntő szerep. Ezt követően Lázár György a vitában is nagy hangsúlyt kapott gazdasági kérdések közül a termelési szerkezet korszerűsítésének feladatairól szólt, majd hangsúlyozta, hogy az előrehaladáshoz tudományosan megalapozott, átgondolt és ellenőrizhető műszakigazdasági koncepciókra van szükség. Az országgyűlés a Minisztertanács elnökének a kormány munkájáról tartott beszámolóját, az abban ismertetett további kormányfeladatokat. valamint a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Az országgyűlés ezután a Magyar Népköztársaság 1977. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot vitatta meg, amelyet Faluvégi Lajos pénzügyminiszter terjesztett elő. A pénzügyminiszter expozéja Az államháztartás 1977-es esztendejéről szólva Faluvégi Lajos elmondta, hogy a népgazdaságban keletkezett ösz- szes pénzjövedelem tavaly a termelés és a forgalom felgyorsult növekedésével összhangban több mint 9 százalékkal nőtt, bár a világpiaci árváltozások számunkra kedvezőtlenek voltak. Ezzel lényegében azonos arányban emelkedett a lakosság — nagyrészt munkából származó, de jelentős mértékben társadalmi juttatásokkal kiegészülő — nominál-jövedelme. A bevételek 41 milliárddal haladják meg az előző évit. Kiadásunk összesen 364,8 milliárd forint. A hiány a múlt évinél és a tervezettnél is nagyobb. Mindebben megmutatkozik gazdaságunk dinamikus fejlődése, erőfeszítéseink hatása a nemzetközi inflációval szembeni küzdelemben; de gazdaságpolitikánk egyik fő gondja is az, hogy nem valósult meg a költségvet« egyensúlyának javítására irányuló elhatározásunk. Gazdaságunk úgy fejlődött, hogy külső erőforrásokat vontunk be, hiteleket vettünk fel, ami megfelel ötödik ötéves tervünknek, hiszen korántsem az a szándék fogalmazódott meg, hogy az egyensúlyi folyamatok kibontakozását import- korlátozások révén keressük. A hangsúlyt az exportképesség növelésére helyeztük, mert úgy véltük — s ma is így gondoljuk, — hogy _ az exportképes kapacitások bővítése részben a külföldi hitelfelvételekre alapozható. A vállalatok és szövetkezetek — ideértve a mezőgazda- sági termelőszövetkezeteket is — nyereségük 49 százalékát fizették be a költségvetésbe, részesedési alapjuk 9 százalékkal, fejlesztési alapjuk a nyereségből 21 százalékkal volt magasabb, mint az előző évben. A vállalatok pénzügyi helyzetét tehát általában nem zavarták meg a népgazdasági egyensúlyhiányból fakadó gondok. Ezt a vállalatok számára kedvező helyzetet különösen két tényező idézte elő: a jelentős pénzügyi támogatás, és a nem elég szigorú követelményeket támasztó szabályozás. Arra törekszünk, hogy a vállalatokat ebben érdekeltebbé tegyük. Ezért az ár- és pénzügyi rendszerünket továbbfejlesztjük a hatodik ötéves tervvel összhangban. A pénzügyminiszter ezután a társadalmi közkiadásokkal és a költségvetési szervezetek tevékenységével foglalkozott. A lakosság életkörülményeit egyre inkább befolyásoló társadalmi közkiadásokra 138 milliárd forintöt költöttünk 1977-ben. A tanácsok 9U milliárddal, az előző évi 11 milliárd forinttal meghaladó összeggel gazdálkodtak. Ebből az intézmények fenntartására 48, fejlesztési célokra pedig 42 milliárd forintot adtak ki. Közvetlenül a lakosságnak 50 milliárdot — az előző évinél 5 milliárddal többet — fizettünk ki nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély, táppénz és egyéb pénzbeli juttatás formájában. Mintegy 40 milliárd forintot — négymilliárddal többet, mint az előző évben — természetbeni juttatásként fordítottunk egészségügyi, szociális, oktatási, közművelődési és kommunális szolgáltatásokra. A pénzügyminiszter expozéjában hangsúlyozta: a nehézségek ellenére — melyek között dolgozunk és dolgozni fogunk — mégis arra számítunk, hogy ésszerű és takarékos gazdálkodással a társadalmi ellátás minden fontos terüetén megvalósulnak az ötödik ötéves tervben elhatározott cé- Ioa Pethő Ferenc, a törvényjavaslat bizottsági előadója az országgyűlési bizottságok- ülésein elhangzott indítványokat, javaslatokat összegezte. Az országgyűlés a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Ezután az interpellációk következtek. Interpellációk Födi L ászióné (Csongrád megye), a Szegedi Konzervgyár csoportvezetője a közlekedés- és postaügyi minisztertől azt kérdezte, hogy a minisztérium a jövőben a vasúti menetrendek összeállításánál törekszik-e arra, hogy a reggeli expressz-vonatok — így például a szeged—budapesti expressz — még a különböző értekezletek megkezdése előtt érkezzenek Budapestre? A képviselő és az ország- gyűlés a miniszter válaszát elfogadta. Karkus Sándor (Komárom megye), a nyugdíjasok utazási kedvezményének módosítása tárgyában interpellált a közlekedés- és postaügyi miniszterhez. Azt javasolta, hogy a négy, féláru utazásra jogosító szelvényből kettőt maga e nyugdíjas, kettőt pedig — amennyiben azt igényli — a házastársa vehetne igénybe. Pullai Árpád miniszter válaszában elmondta: ezt a kérdést az illetékesekkel már megvitatták és úgy határoztak hogy javasolják a kormánynak: 1979. január 1-vel a nyugdíjasok nyugdíjjal nem rendelkező házastársai, illetve élettársai is használhassák a kedvezményes vasúti jegyeket A miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Gulyás Emilné dr., a HNF Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának titkára Nagyhódos, Kishódos és Garbolc lakóinak képviseletében interpellált az építésügyi- és város- fejlesztési miniszterhez, valamint az OVH elnökéhez, hogy kezdeményezzék a Miniszter- tanácsnál a kormány 1973-as határozatának felülvizsgálatát, amely az árvízsújtotta községekben építési tilalmat rendelt el. Ábrahám Kálmán miniszter — az OVH elnökének nevében is — válaszában elmondta, hogy a Szamos mentén a védőgátrendszer megépítésével az árvízveszély ugyan csökkent, de nem szűnt meg. Emiatt az építési tilalmat fenn kell tartani. Javasolják viszont a kormánynak: tegye lehetővé a más községekbe költözők áttelepüléséhez nyújtható kedvezmények meghosz- szabbítását további négy évvel. A választ a képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Az országgyűlés nyári ülésszaka Apró Antal zárszavával ért véget.
