Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-01 / 153. szám

AMERIKAI LEVÉL Kévéé a munkástag Emlékezés a kenti sortízre Bizottságok a munkahelyi művelődésért A sötét éjszakában több ezer gyertya pislákoló fénye jelezte a felvonulók ' lassan hömpölygő áradatának út­ját. Mikor a menet az Ohio állambeli kenti egyetem te­rületére érkezett, az ott vá­rakozó diákok gyertyáikat az érkezők gyertyainak lángjá­nál meggyújtva csatlakoztak a felvonulókhoz, s menetel­tek együtt az egyetem park­jában lévő emlékhelyhez. Az enyhe lejtésű dombol­dal fái alatt megálltak. Itt történt a dráma nyolc évvel ezelőtt, 1970. május 4-én, amikor az egyetem fiataljai háborúellenes tiltakozó fel­vonulásra érkeztek ide, hogy elítéljék Nixon akkori elnök vietnami háborút folytató politikáját és a Kambodzsa ellen kezdett katonai inter­vencióját. A diákok ellen rendőrsé­get, majd a nemzeti gárdát vezényelték ki. Az igazságos követeléseikért, a békéért és az igazságtalan háború ellen tüntető fiatalok azonban nem hátráltak meg. Ekkor könny­gázgránátot használtak elle­nük. A tüntetés heve azon­ban nem csökkent. A nemze­ti gárda ekkor parancsot ka­pott a fegyver használatára. Sortűz dörrent. A fiatalok nem akartak hinni a sze­müknek, fülüknek. A hiva­talos Amerika amerikai fia­talok tömegébe lövetett. De a tényeknek hinni kellett: 4 fiatal — Allison Krause, Jeffry Miller, Sandra Scheuer és William Schroeder — hol­tan esett össze, és 9 diák megsebesült. A sortűz megdöbbentette az Egyesült Államok lakosságát, és még magasabbra szította a vietnami háborúellenes moz­galom lángját. A hatóságok megriadva az ellenhatástól, védekezni pró­báltak. Megkíséreltek tünte­téseket szervezni a háború támogatására, de ez kudarcot vallott annak ellenére, hogy csem pét\zt, sem erőfeszítést nem kíméltek. A közvéle­mény áthangolására azt pró­bálták bizonygatni, hogy az első lövést a tüntető diákok közül adta le valaki, és a nemzetőrség csak válaszolt, tehát a diákokat terheli min­den felelősség. Ez a hazugság azonban a kivizsgálás fényei­nek fényénél lelepleződött. A központi kormány szorult helyzetében, hogy elhárítsa magáról a felelősséget, azon­nali kivizsgálást ígért. Nixon akkori elnök levélben fejezte ki személyes együttérzését a szülőkkel, s mint írta: »tu­dom, a szavak már nem se­gítenek«. Nixon közvetlen munkatársa, Ehrlichman pe­dig személyesen biztosította a meggyilkolt gyerekek szüleit, hogy «a kivizsgálás során nem engednek meg semmifé­le fehérre mosási kísérletet, szigorúan eljárnak a felelő­sökkel szemben«. De nyolc év alatt az áldo­zatok szüleinek és barátai­nak minden erőfeszítése el­lenére nem történt felelősség­re vonás. Most, a gyilkossá! után nyolc évvel derült ki hogy miért. Ehrlichman — Nixon elnökkel egyetértésben — a »szigorú eljárás« ígére­tével egyidejűleg utasította az akkori igazságügyminisz­tert, John Mitchellt, hogi akadályozzon meg minder, bírósági eljárást az ügyben Ennek alapján a helyi, ohio hatóságok mentesítették a felelősség alól a gyilkos sor- tüzet leadó nemzeti gárdát és a parancsot kiadó vezetőket. Két éve — a tömeg nyomá­sára — összeült a bíróság de a tengernyi tények ellené­re fölmentették a parancsot kiadókat és a sortüzet vég­rehajtó katonákat. S most, Nixon vott elnök megjelenő könyvében — aho­gyan itt elbírálják — »arcát­lanul és cinikusan« a fiata­lokat teszi felelőssé saját halálukért. Mindamellett azonban megjegyzi, hogy c sortűz másnapja volt elnök­ségének egyik legsötétebl napja. A Nixon könyvében szereplő értékelésről hallvc mondta a meggyilkolt Alli­son Krause apja: »Milyet mélységes aljasság. Meggyil­kolták a lányomat és társait mert nem értett egyet a kor­mány háborús politikájával s még a felelősséget is rájuk hárítják.« A hivatalos Amerika azt remélte, hogy idővel minder feledésbe merül. De a szülök a barátok, a politikai és bí­rósági igazságtalanságok el­len harcolók növekvő tábora nem engedte feledésbe me­rülni az emberi és polgár jogok lábbal tiprását, nerr engedi büntetlenül futni a gyilkosokat. Ennek a bizonysága volt a gyertyafényes felvonulás a gyilkosság színhelyére, c kenti egyetem parkjában. A felvonulók többsége egész éjjel a parkban maradt ét néma, de a leghatározottabb elszántsággal jelezte: a kenti sortűz ügye még nincs lezár­va. Másnap reggel a sortüzrc emlékezve több szónok kife­jezte az amerikaiak milliói­nak szándékát, hogy folytat­ják a harcot -gz igazság fel­tárásáért és a felelősök meg­büntetéséért. Harcuk nyomár, rövidesen újabb bírósági tár­gyalásra kerül sor. Mindenki tudja, hogy ez a csata se lesz könnyű, mert az amerikai osztálybíróság ma sem a békéért, a társadalmi igazságért küzdő tömegek oldalán áll. Washington. 1978. május. Kovács István A SZOT elnöksége és az OKT két évvel ezelőtt hoz­ta közös határozatát, amely hangsúlyozza, hogy a munkás- művelődés, a munkahelyi köz- művelődés hatékonnyá tétele érdekében a vállalatoknál művelődési bizottságokat kell létrehozni. Az utasítás hatás- és jogkör alapján véleménye­ző, javaslattevő és összehan­goló szereppel ruházta föl a leendő testületeket az egysé­ges művelődéspolitikai fel­adatok megoldása érdekéiben. A működési föltételeket a gazdasági és a szakszerveze­ti vezetőségnek együttesen kell megteremtenie. A vállalatok többségében folyamatosan megalakultak a művelődési bizottságok. Ezt megkönnyítették azok az irányelvek, amelyeket az ága­zati minisztériumok, a szak- szervezeti megyebizottságok adtak ki. Természetesen sen­ki sem várhatott gyors és rendkívüli eredményeket. Az eltelt időszak kevés volt ah­hoz, hogy munkájukat látvá­nyos sikerek jelezzék. Egészen bizonyos, ha a jövőben meg­találják működésük legjobb lehetőségeit, hasznos kezdemé­nyezések sorával segítik a munkahelyi művelődést. Ad­dig is — a vállalati bizottsá­gok összetétele és a már el­készült tervek ismeretében — néhány észrevételt szóvá kell tenni, éppen a további mun­ka hatékonysága végett A testületek tagjai között — a határozat értelmében — ott vannak a párt-, a szak- szervezet a KISZ és a gaz­dasági vezetőség képviselői. A megye több vállalatánál azonban — mert nem tanul­mányozták elég gondosan a dokumentumot — az előkészí­tés során nem vették számí­tásba a szakszervezeti bizott­ság felelős tisztségviselőjét. Néhány helyen pedig a lét­szám nem felel meg az üzem nagyságának. Van olyan gyár, ahol huszonötén, harmincán kerültek a bizottságba... A szocialista brigádok képviselői, fizikai dolgozók csak elvétve találhatók a testületekben. Viszont annál szembetűnőbb az adminisztra­tív foglalkoztatásúak túlsúlya, pedig alapvető követelmény, hogy a tervek tartalma eljus­son minden kisebb közösség­hez. Ezen sürgősen változtat­ni kell! Még egy észrevétel kívánkozik ide. Szinte mind­egyik művelődési bizottságból hiányzik a területi közműve­lődési munkát végző intéz­mény vagy irányító szerv szakembere. Ahol főhivatású népművelők dolgoznak, ott szerencsésebb a helyzet, mert ők szoros kapcsolatban van­nak a művelődés intézmény- rendszerével. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál már Népszerű sorozatok A könyvkiadás eredményei Tavaly 8068 mű látott nap­világot 87 370 300 példányban. Mi van a számok mögött? Er­re kaptunk választ a Kulturá­lis Minisztérium sajtótájékoz­tatóján a napokban Gábor Viktortól, a Kiadói Főigazga­tóság főigazgatójától. Elmond­ta, hogy a kiadott művekkel, s azok példányszámaival együtt nőtt a vásárlási összeg is. 1977-ben több mint két­milliárd forintért vásároltunk könyvet­Népszerűek a könyvsoroza­tok, melyek olcsón alapvető müveket juttatnak el az olva­sóhoz. Említhetjük itt a nagy példányszámban napvilágot látó Európa Zsebkönyveket, a Magvető és a Szépirodalmi Ki­adó zsebkönyvtár-sorozatát, a Gyorsuló idő köteteit, a Raké­ta Regénytár máris népszerű füzeteit, az Olcsó Könyvtárat, a Világirodalom remekeit, a 30 év magyar irodalma soro­zatot stb. Tulajdonképpen csak két könyvsorozat nem váltot­ta be a hozzá fűzött reménye­ket: a Századunk mesterei, il­letve a Napjaink költészete gyűjtőnéven indult sorozat. Tavaly Ady-ünnepet tartott a könyvkiadás is: harminchat mű jelent meg Ady tói, illetve Ádyról négyszázezer példány­ban. Nem hiányzott a könyv­piacról az összes versek dotá­cióval megjelentetett, olcsó, de reperezentatív kötete sem. Egyébként tavalyi könyvki­adásunkat jól jellemzik a mű­faji, tematikai adatok is: tu­dományos mű 942, ismeretter­jesztő munka 10 308, szakiro­dalom körébe tartozó könyv 3341, szépirodalmi 716. ifjú­sági és gyermekirodalmi mű 356, tankönyv 1350, egyéb ka­tegóriájú könyv 55 jelent meg. Ez azt is tükrözi, hogy könyv­kiadásunk nyitott, ami azt je­lenti, hogy nemcsak az jele­nik meg, amit támogatnak, hanem olyan művek is, ame­lyek szemléletbelileg, ideoló­giailag vitára tartanak számot. Az viszont — ahogy Gábor Viktor mondta — hiba, ha ezek kiadásakor elmarad a vita, mely elő- vagy utószó, illetve sajtóbeli polémia for­májában kísérhetné a köny­vet A szépirodalmi művek pél­dányszáma 1970 óta több mint ötven százalékkal nőtt. Tavaly az átlagpéldányszám csaknem , 23 000 volt A kiadott szerzők kétharmada kortárs író, egy- harmada klasszikus. Ez jól mutatja a kiadás jelenre han- goltságát. Bővült a szerzők kö­re, évente átlagban tíz-tizen­öt első kötetest bocsátanak szárnyra. Anélkül, hogy érté­kelő módon mondanánk véle­ményt a múlt év kiemelkedő munkáiról, olyan művekre hívjuk fel a figyelmet a ta­valy megjelentek közül, mint Illyés Gyula Különös végren­delete, Kardos G. György A történet vége című trilógiazá­ró regénye, Szabó Magda Ré­gimódi története, Moldova György Akit a mozdony füst­je megcsapott című műve, Örkény István Virágkiállítása stb. Gond viszont az egyes mű­vek visszhangtalansága. A vi­lágirodalomról szólva érezhe­tően enyhült az Európa-cent- rikusság. Megismertük, meg­szerettük és nagyra tartjuk a dél-amerikai irodalmat. Hiányzik viszont könyvkiadá­sunkból az ázsiai és az afrikai irodalom. Ennek oka abban keresendő, hogy csökken a fordítói utánpótlás. A hono­rárium és az erkölcsi megbe­csülés sean kellő szintű még. évekkel a rendelkezés előtt szükségét érezték, s megala­kították a művelődésért fele­lős testületet. A bizottság fél­évenként ülésezik, mérlegeli a munkahelyi művelődés lehe­tőségeit, a középtávú terv fi­gyelembevételével. Az átlag­tól eltérően a tagoknak majdnem a felét a szocialis­ta brigádokból választották. Többen a megye vidéki egy­ségeiből vannak jelen. Így a művelődési célok a főhivatású népművelő szakmai segítségé­vel — aktívahálózaton keresz­tül — mindenütt ismertté válnak. Jelenleg nyolc nagyvállala­tunk — a Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat, az Egyesült Izzó Kaposvári Gyá­ra, a Kaposvári Villamossági Gyár, a DÉLVIÉP, a Volán 13. sz. Vállalata, a Dél-somo­gyi Állami Gazdaság, a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Ka­posvári Gyára és a Nagyatádi Konzervgyár — alkalmaz népművelőt A feladatokhoz — és más megyékhez — ké­pest ez kevés. A bizottságok már elkészí­tették az éves és a középtávú terveiket. Ezekben meghatá­rozták a résztvevő szervek közös feladatait. ígv a közel­jövőben már sikerül elkerülni a társszervek munkaterveive! az átfedéseket. A tervek több­sége reálisan ítéli meg a mű­velődés lehetőségeit és a dol­gozók igényeit, fogalmi, tar­talmi szinten azonban ezek­ben a dokumentumokban ko­moly zavarok mutatkoznak. A közművelődést ' általában le­szűkítik az iskolarendszerű képzés szintjére vagy mái esetekben a nevelési területe­ket mechanikusan szétválaszt­ják. Tisztáim kellene, hogy amíg az iskolarendszerű ok­tatás és szakmai képzés vi­szonylag zárt forma, addig a közművelődés öntevékeny­ségre épülő, iskolán kívüli, szabad idős tevékenység. A különbséget látni kell, mert a közművelődés gazdag for­marendszere rugalmasságával — sajátos helyzetéből ere­dően — gyorsabban tud alkal­mazkodni az új igényekhez, mint a tanterveken alapuló, bizonyítványt adó oktatás. Egyik nevelési forma sem he­lyettesíthető csak a másikkal! A tervekben ma még tapasz­talható oktatásközpontúság nem marasztalható el föltétle­nül, mert a szakmai képzést egyfajta «-híd-«-nak lehet fel­fogni, s ez később elvezetheti az egyént a művelődés más területeihez. Jó, hogy a testületekben együtt vannak olyan vezető beosztású emberek, akik so­kat tehetnek a munkahelyi művelődésért és egészében kapnak áttekintést a vállalat művelődési tevékenységéről, dönthetnek a helyes arányok kialakításában. A későbbiek­ben a munka egészét látva foglalkozhatnak a művelődés­sel, s egy kicsit megtanulnak népművelőként gondolkodni. Az igazgató hetenként kér be­számolót és előrejelzést a kul­turális munkáról megyeszék­helyünk egyik könnyűipari üzemében. Így a szakmai hoz­záértés és a vezetés kapcsola­tának a tartósan kiemelkedő közművelődési munka lett az eredménye. . Tevékenységük­kel a vállalati kereteken kí­vül területi művelődési igé­nyeket is kielégítenék. A közművelődési mun­ka módszertana kerül előtérbe a jövőben. Meg kell vizsgálni — a tanácsi, a szakszervezeti és a gazdasági vezetőség be­vonásával —, hol van lehető­ség főhivatású, képzett nép­művelő alkalmazására. Jó volna, ha — más megyékhez hasonlóan — az üzemek ösz­töndíjjal támogatnának nép­művelés szakos hallgatókat felsőoktatási intézményekben. S. J. Forgatják „4 rab ember fiaV’-t A miniatűr várudvaron a korabeli dí­szes magyar ruhákba öltö­zött apródok mielőtt össze­csapnának kardjukkal, tisztelegnek egymásnak. Rö­vid tusa után messzire repül Szitáry Tamás kardja. Ám máris helyébe lép ifjú öcs- cse, Ádám, hogy helytáll­jon Apafi fe­jedelem fiával szemben. A barátságos baj­vívást egy ka­tona megjele­nése szakítja meg, Pethő Boldizsár a palotaőrség ka­pitánya (Pol­gár Géza) durván rátámadt a Szitáry fiúkra. — Hogy beszélsz a nagy­ságos fejedelem apródjaival — vonja kérdőre a Fejede- lemfi. — Azonnal kövesd meg őket ! A fordítások aránya egyéb­ként az ismeretterjesztő és a szakirodalomban magasabb, mint volt 1976-ban. A szerzők nemzetiségét tekintve a leg­több fordítás a Szovjetunió és a szocialista országok szerzői­nek munkáiból jelent meg. Je­lentős volt az angol, francia és amerikai szerzők műveinek publikálása is. Tudatos terve­zés hozott eredményeket a Szovjetunió népei szépirodal­mának megismertetésében. Újra indult a Kell a jó könyv! olvasómozgalom. Több mint egymillió példányban 41 könyv jelenik meg e sorozat­ban. Az országban 445 könyves­bolt működött, huszonnéggyel több, mint a megelőző évben. A tájékoztatón szó esett még a nem hivatásos kiadóknál megjelent művekről is. (Az 1977-ben napvilágot látott 8068-ból 4023 jelent meg nem hivatásos kiadónál.) A levél­tárak, múzeumok, hivatalok, propagandairodák kiadvá­nyaira továbbra is szükség van. Nem korlátozza keret­szám a magánkiadású köny­veket sem, ha azok bizonyos színvonalat elérnek, s ideoló­giailag nem jelentenek ve­szélyt. Az álláspont azonban az, hogy minden értékes és hasznos mű a kiadóknál je­lenjen meg. L. L. — Többé már nem apródjai a nagyságos fejedelemnek — hangzik a válasz. — Apátok eltékozolta az ország pénzét, és csúfot' űzött a nagyságos fejedelemből. Adjátok ide a kardotokat ! A várudvar körül, a keren­gőben fáklyák köpködik a tü­zes lángocskákat. Az udvar­ban viszont lámpafények vi­lágítanak (bár fényes nappa! van) a színészekre. A stáb a magasba emelt padlózaton forgat. Markos Miklós rende­ző maga is ott kuporog a fö­lötte álló operatőrök közelsé­gében. Ismét elkészült egy jelenet Móra Ferenc: A rab ember fiai című tévéfilm-produkció- ból, amelyet kora reggel óta forgatnak, ezúttal a ligeti Vajdahunyad várában. Dél­utánra hajlik az idő. Délelőtt még a trónteremben Apafi fe jedelem (Szirtes Ádám) és Buzzáth katonauram (Farka' Antal) összecsapását filmez­ték, amikor a fejedelemnek hírül hozzák Kraszna-Óvár el- estét, miközben ő fia elrab­lása miatt kesereg. Fordulatos jelenetek, izgal­mas helytállások egész sorá­nak lehettünk tanúi ezen a forgatáson már eddig is. 'Ifjú­sági kalandfilm a javából. Fő­szereplői: három fiatal fiú, ? két Szitáry testvér és ifjú Apafi Mihály, a fejedelem fia. azaz Radnai György, Szűcs Gábor és Kovács Krisztián ál­talános, illetve középiskolai diákqjc. Már rutinos filmszí­nészek. Jól ismerjük őket né­hány ifjúsági filmből, a Csu­takból, a Kincskereső kisköd- mönből és másokból. — Miről szól ez a történet — kérdezzük a fiúkat? — Szitáry Kristóftól, apánk­tól ellopnák 200 aranyat, me­lyet a fejedelem küld Kolozs­várról a váradi basának kö­vetelése fejében. A fejedelem apánkat gyanúsítja és elfogat­ja a török pasával, majd a sa­ját dutyijába dugja — meséli Radnai György. — Pipitér, az öreg szolga segít bennünket, hogy kisza­badíthassuk apánkat —.foly­tatja Szűcs Gábor. — Elrabol­ja a fejedelemfit. Mi pedig csellel elfoglalunk egy várat, és megüzenjük a fejedelem­nek, hogy csak akkor kapja vissza a fiát, ha apánkat sza­badon engedi. — Én pedig segítek nekik — toldja meg a történet végét Kovács Krisztián, vagyis a Fejedelemül. — Nagyon szeretjük ezt a filmet, van ebben minden, lo­vaglás, vívás, majom, ló, ost­rom, szökés és veszély! A rendező, Markos Miklós a következőket mondja készü­lő filmjéről: , — A televízió ifjúsági osz­tályának megrendelésére for­gatjuk A rab ember fiait. Az elmúlt években hasonló stílu­sú ifjúsági kalandfilmeket ké­szítettem, A dunai hajóst és A csillagszeműt. Móra regényé­nek megfilmesítése ennek a sorozatnak szerves folytatása. — Mit mondhat ez a törté­nelmi korszakba ágyazott ka­landos história a ma ifjúságá­nak? — A történet gyönyörű me­se, melyet az író történelmi időkbe ágyazott. Így Móra Fe­renc szabadon engedhette fantáziáját, s ezzel közelebb hozta számunkra a XVII. szá­zadbeli erdélyi fejedelemséget. A regény kedvenc olvasmánya a fiataloknak, és örök emberi témákat vet föl. A gyerekek hűségének és igazságszereteté- nek kell győzedelmeskednie, színes kalandok és veszélyek vállalása mellett. A mának is szól ! — Mennyire .ragaszkodtak az eredeti íráshoz? — Abszolút mértékben ra­gaszkodtunk az eredeti cse­lekményhez, amely jó és moz­galmas história. Csupán any- nyi eltérést engedtünk meg .magunknak, amennyit a fil­mes ábrázolás mégkíván. A gyerekszínészek mellett nagyszámú, kitűnő színészgár­da is játszik a filmben: Bits­key Tibor, Szirtes Ádám, Med- gyessy Mária, Szilágy István, Farkas Antal, Garas Dezső, Dégi István, Gyenge Árpád, Csákányi László és Bánhidi László. És ezenkívül még negyven gyerek. Sz. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom