Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-06 / 157. szám

Aratástörténelem...

£gy „lóerős” taxik

Egy pillanatra a század elejére képzeltem magam, amikor megpillantottam a felém ügető szürkét, amely egy szépen kipingált hintót húzott maga után. A gyeplő végét és az ostomyelet egy piros mellé- nyes, fiatal hölgy markolta, látható szakértelemmel, s a fiatalnak éppen, nem mondható »táltos« egykedvűen baktatott a betonon. Elhaladt mel-. lettem a fogat, s a hátulján piros, betűkkel virított: Taxi. A több évtizeddel ezelőttről visszamardt jármű »beállt« a leilei móló előtti parkolóba.

Ámulatom fokozódott, amikor a távolban sötétbarna paci tűnt fel, mögötte fekete konflis. Bakján — mint kiderült — a piros mellényes hölgy férje ült. Miután megtudták, hogy nem vendégként érkeztem, szívesen mesélték el történetüket:

—; Az ötlet már tavaly felmerült, de akkor megrekedt az engedély, melyet az idén végre megkaptunk a községi tanácstól. Taxi nincs Lellén. Üdülők, szórakozni és pihenni, valamint utazni vágyók viszont vannak. Így mi — a nyár eleje óta — kettős űrt töltünk ki a községi közlekedésben. Egyrészt sétakocsikáztatunk, másrészt célfuvarral, taxiként közlekedünk.

— Mibe kerülnek az egy lóerős kocsik?

— A sétakocsikázás egy órára személyenként nyolcvan forint, taxiként pedig függ a megtett út hosszától, a személyek és a csomagok számától.

Hamarosan az is kiderült, hogy a két »csodakocsit« Kiskunfélegyházáról, illetve Gödöllőről szerezték be a tulajdonosok. Laci és Maci, a két »motor« — bár virslire megérett korba lépett — csak ezt az egy évet tölti »parádéban«, jövőre minden bizonnyal »nyugdíjba megy«.

— Megéri?

— Nézze, nekünk mintegy százezer forintba került a beruházás. Jelenleg ez a fő foglalkozásunk, s reméljük, hogy nem fogunk ráfizetni. De végleges és biztos választ csak a nyár végén tudnék adni.

— Egyébként mi a foglalkozásuk?

— Mindenes — mondja, majd kissé elmosolyodik a férfi. — Mindketten dolgoztunk már több helyen, a legváltozatosabb munkakörökben.

— Kik veszik igénybe ezt a szolgáltatást?

— Meglepő, hogy a legtöbb utasunk magyar. Főleg a gyerekek imádják, s a szülők a gyerekeknek nem nagyon tudnak nemet mondani.

Gy. L.

Növényvédelmi tájékoztató

A gyümölcsfa-takácsatkák elleni védekezés

A társadalom értékrendjéből árulkodik, hogy egy kor sajtója miként foglalkozik az aratással. Az elmúlt hét évtized somogyi sajtótermékeiben tallózva beszédes szűkszavúsággal és bőbeszédű semmitmondással egyaránt találkozhatunk. Volt, hogy a sajtó mindenről beszámolt, csak a határban dolgozó emberek sorsáról, gondolatairól nem, máskor a munkával kapcsolatos konkrétumokat is színes aratási hangulatképekkel igyekeztek pótolni... Valamennyi jellemzőnek jól kitapintható társadalmi politikai okai voltak ...

A kormányválságnál is kevesebbet olvashatunk a So- mogyvármegye 1905-ös számaiban a mezőgazdasági munkásság forrongásáról. A lap kora nyári számaiból ítélve a falusi élet akkoriban csupa dínomdánom volt. »A paraszti mulatság« című július 29-i írás a pirospünkösdi szokásokról cseveg, az augusztus elsejei »széphistória« címét pedig akár öniróniának is vélhetnénk: Aratási idill.

»Ez a zord, keményszívű élet olykor a nagy küzködé- sek nehéz csatái közé fényesen applikál egy-egy romantikus szép vonást. Egyszerű munkásember szívének dobbanása érzik a nem mindennapi történetből, amely egy árva kis tót lányt tett boldoggá ...« A jó lelkű gazdáról szóló mese vajon meghatotta-e a mind nagyobb számban tönkrement kisgazdákat, zselléreket és cselédeket?

A betakarításról csak augusztus 10-én találunk rövid jelentést. ,

»A legutóbbi hetek hősége tönkretette a takarmánytermést. A tőzsde szombati izgalmai már ennek következményei voltak

... a gazdasági fejlődés mai primitív fokán csak várjuk, hogy a májust eső segedelméből boldoguljunk ...«

Az erősen felmelegedő időjárás kedvező feltételeket teremt a gyümölosfa-takácsat- kák tömeges elszaporodásához. Június csapadékos, lehűléses szakaszai nem tudták kellő mértékben fékezni a kártevők élettevékenységét, inkább von- latottá, elhúzódóvá tették fejlődésüket. Az érő gyümölcsök miatt sok házi kertben csökkentették a rovarölő szeres kezeléseket, s ez a körülmény is közrejátszik a kártevők gyors elszaporodásához. Erős fertőzés tapasztalható megyénk minden részén almában, szilvában, cseresznyében, meggyben és helyenként őszibarackba a is. Az apró, vörös barna színű, szabad szemmel alig látható rovarok — ha tömegesen elszaporodnak — szívoga- tásukkal idő előtti lombhullást okoznak (a fertőzött levelek ólomszínűvé válnak, deformálódnak).

A sikeres védekezéssel most a nyári nemzedék fiatal lárváit tudjuk elpusztítani. A rovarölő szerek kiválasztásakor — az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartása mellett — nyári gyümölcsöknél vegyük figyelembe a szüret várható időpontját. A védekezés- seket a már leszüretelt gyümölcsösökben is szükséges végrehajtani a Rogor L 40 0,1 százalékos, a Bi—58 EC 0,1 százalékos, a Sinoratox 40 EC 0,1 százalékos, a Diazinon Phenkapton 0,25 százalékos, a Pol Akaritox 0,15—0,2 százalékos rovarölő szer valamelyikével. A védekezésre javasolt készítmények a Pol Akaritox kivételével egyúttal védelmet nyújtanak a még mindig erő6 mértékben károsító levéltet- vek, valamint a kaliforniai pajzstetű lárvái ellen is, melyek tömeges kelése a szeszélyes júniusi időjárás miatt a hónap első napjaiban várható.

Az almamoly rendkívül hosszan elhúzódó fejlődése figyelhető meg. Az első kikelt lárvái már bebáhozódnak, júSomogyi Néplap

nius 20—24-én a lepkék tömegesen repültek, s az általuk lerakott tojásokból a hernyók kelése július 7—10-e között várható. Az alma és körte védelménél az atkaölő szerek valamelyikéhez feltétlenül keverjük ezért a gyümölcsmolyok ellen hatásos védelmet biztosító Sumithion 50 EC, Me- tation 50 EC 0,2 százalékos, Safidon 40 WP 0,25, Sevin 85 WP 0,2 százalékos rovarölő szer valamelyikét (ezek a szerek egyúttal eredményesen pusztítják a tömegesen károsító amerikai fehér szövőlepke hernyóit is). A rovarölő szer kombinációhoz a kórokozók elleni védelem érdekében feltétlenül keverjük a Dithane M 45 0,2 százalékos, vagy az Orthocid 50 0,2 százalékos+Thiovit 0,2 —0,25 százalékos, vagy a Ka- rathane FN 57 0,07—í0,1 százalékos töménységű gombaölő szer kombináció valamelyikét is.

Augusztus 20-án azután első pillantásra meghökkentő hangnemváltást észlelünk. Az eddig csak hírekben említett aratósztrájkokról ezen a napon terjedelmes vezércikk olvasható.

»Sokasodik mindenfelé a zsöllér ember. — Sok kenyerétől elesett szegény ember próbál másutt szerencsét. (Ez nyilván célzás a tömeges kivándorlásra.) Ugyan cselédembernek lenni sem a legnagyobb úri mulatság, de az legalább biztos kenyér...« (Nem úgy a nincstelen földművesé vagy a falvakból elKÜRTI ANDRÁS

Csodák

a

színházban

Alacsony dobogó a terem

végén, sietős léptekkel arra tart egy harminc év körüli, csinos, szőke, határozott fellépésű nő. Kezében papírlapok. Lazacszürke ruha, friss frizura, törékeny alkat. Odaáll az emelvény szónoki asztala mögé, rövid üdvözlet, bemutatkozás, majd minden cécó, kö- rülményeskedő bevezetés nélkül a tárgyra tér. Tömören, szinte szárazon beszél. Angolul. Egy kísérletről, annak eddigi tapasztalatairól.

És már az első mondatok után megszűnik a teremben a duruzsolás, a világ legkülönbözőbb tájairól összesereglett két tucat tudós kigyúló szemmel, fokozódó érdeklődéssel hallgatja az előadót. '

, Rövid az expozé, tíz percig sem tart, doktor Vahalla Anna, a gyár kutatócsoportjának vezetője már le is ült, mái

golyóstoll a kezében, körülnéz, van-e kérdés, fölkeltette-e a kollégák érdeklődését a téma?

De még mennyire, hogy felkeltette!

Valóságos nehéztüzérségi ostrom alá kerül a vegyésznő, pillanatok alatt vagy húsz kérdés zúg feléje, olykor egymást keresztezve, pedig a tudósnép általában kínosan udvarias.

— Jól értettem? — firtatja mély basszus hangon Johens professzor Dániából, s előre- dűti oroszlánfejét, hogy majd egy kötőszót se mulasszon el a válaszból. — A kolléganő azt állítja, hogy ennek a mesta- bin nevű új szernek a segítségévei korlátlan mennyiségben rögzíthetők az emléknyomok az idegrendszerben?

Fejét tagadóan csóválva jegyzi föl a kérdést az előadó, de még le sem írta teljesen Georgi Blagoev, hetvenéves állami díjas egyetemi tanái Szófiából, nyújtózik a sarokban. Mindkét karja a magasban, még ujjait is billegeti, mint a kisdiák, aki mindenáron föl akarja hívni magára a tanítón néni figyelmét, meri világfontos a mondanivalója.

— Mondja csak, kislány — kérdi egészen fölajzva —, kipróbálták már magasabb rendű emlősön, netán csimpánzon, esetleg emberen is a mestabin hatását? Vagy az eddig hallottak csak tengeri malacokra és egyéb kisebb, metszőfogú, patáskörmű rágcsálókra vonatkoznak? És egyáltalán . ;

— Tulajdonképpen — szakítja félbe nem egészen ildomosán, de tudományos izgalmával magyarázhatóan bolgár pályatársát Thomas Hinkes angol küldött —, az Önök csoportja kizárólag csak az öregkori feledékenység, e gyorsuló feledési folyamat lassítását elősegítő gyógyszer előállítását tűzte célul, amikor nekilátott a mestabin-kísérleteknek? Vagy szóba kerülhet a felhasználhatósági kör bővítése? Amnéziára gondolok például. Időben körülhatárolt emlékezetkieséses betegek, tüneti pszichózisok gyógyítására, valamint ...

— Egy szót sem szólt, asz- szonyom, a mellékhatásokról! — vágott Hinkes szavába a tanácskozás belga vendége, doktor Brenkoen. — Ez itt alapvető! Mutatkoznak-e élettani mellékhatások a mesta- binnal kezelt kísérleti állatoknál? És ha igén, milyen jellegűek?

Még percekig záporoztak a kérdések, doktor Vahalla Anna rezzenéstelen arccal rótta föl egyiket a másik alá. Mikor csönd támadt, felnézett.

— Biztosan én követtem el hibát az ismertetésben — kezdte szerényen a válaszadást —, talán annak következménye, hogy a kollégák többsége félreértett, s általában túlértékeli e szer jelentőségét, legalábbis a kísérletek jelenlegi stádiumában. Pedig célom az előzetes informálással csupán az volt, hogy egyezvándorolt munkásé, akinek a falu már, a város még nem ad megélhetést.)

»Valami furcsa szellő szálldogált a tavasszal erre mifélénk. Hol itt, hol ott hallom: Bizony jó uram, mír ezután másképp lesz. Megjön majd a szögény ember esze is, oszt nem fognak olyan nagyon ingyér dolgozni. Rájönnek, hogy rettenetes hatalom ők, ha egyesülnek ...«

A cikk egy kérvényből is idéz. .

»Alázattal kérjük a nagyságos uraságot, miután a szerződés szerint igen súlyosnak találjuk a kukoricaföldér való munkát, kérjük és követeljük, hogy a sarjúkaszálást és gyűjtést ezennel engedje el. Ezután kijelentjük, hogy semmiféle robotot sem szolgálunk másér, csak pénzér.« Az uradalom »persze rá se hederített a naiv írásra.«

»A sztrájk rövidesen véget ér, de nem a csendőri fenyegetés miatt. A zsellér nem fél a börtöntől, hiszen ott jó dolga van, munka nélkül is kap ellátást...« (Milyen árulkodó sorok !)

»A természet egyszerű gyermekei ők (értsd a parasztok), akik sok mindenre képesek, de a végtelen természet ellen vétkezni még akkor sem, ha hasznukra volna. Emberek megver bennünket az Isten, ha ezt a drága bükkönyt veszni hagyjuk.«

Keserű elégtétel lehetett ez a békülékeny hang a nincsteleneknek. A naivan ravasz sorok szerzője így igyekezett sugallani a belenyugvást a »változtathatatla nba«.

1913-ban mezőgazdasági információk csak a hírek között találhatók. A fontosabb hasábokon olyan »sokakat érdeklő« anyagok szerepelnek, mint a »főjegyző betörőjének leleplezése«, »a mocsolád-sió- foki vasút csődje«, vagy épp »egy házasságszédelgő paraszt fölháborító esete«.

Amit az aratásról tudni lehet: a hűvös idő miatt két hetet késett, a jégkárok nyomán az átlagtermés 7—8 mázsa volt holdanként, az uradalmak jól el voltak látva aratókkal. »A munkásviszonyok teljesen kielégítőek ...«

A világgazdasági válság mélypontján, 1931-ben már inkább csak a sorok között lehetett olvasni. »Letartóztattak egy 'aratómunkást, aki meg akarta ölni az aratógazdát ...«

Hogy az agrárolló több tízezer gazdálkodót »vágott el«, arról a megyei lapok legföljebb szőrmentén írtak egy

tethessük munkánkat azokkal, akik esetleg hasonló témával foglalkoznak, illetve szakmai tanácsot kapjunk további tevékenységünkhöz. Különösen azért, mert még állatkísérleteink nagy része is előttünk van, csak néhány ponton szereztünk a mestabinról teljesen megnyugtató ismereteket. Emberre gyakorolt hatásának kipróbálásáról természetesen még hosszú ideig szó sem lehet. Nemcsak azért, mert a munka jelenlegi tapasztalati anyaga alapján effajta kísérlet nem volna etikus, hanem egyszerűen szamárság és felelőtlenség lenne ilyen óriási kockázat idő előtti vállalása. Csoportunk mindössze, annyit állít, hogy a mestabin kétségtelenül megfelel annak a funkciónak, amelyet a nevével is igyekeztünk kifejezni. Memoria stabilizátor, mestabin, emlékezetrögzítő. Rögtön hozzáteszem, hogy nem általános emlékrögzítő; hatására csak az az ismeretanyag, élményanyag, szellemi és fizikai tudás, féltételes reflex konzerválódik, melyet a mes- tabinkúra alatt, tehát egy meghatározott időszakban kö- ?öltünk a kísérleti egyedek- kel. Következésképpen eredeti. gerontológiai célunkat, az öregkori feledékenység fékezését nem értük el vele, erre nem alkalmas. Viszont elképesztően nagy az az emlékanyag, melyet a mestabinnal kezelt állatok a kúra ideje alatt rögzítenek. Erről van szó mindössze ...

(Folytatjuk)

megyegyűlésí tudósításban, »Mindez csak átmeneti gazdasági probléma.« Aki mást mondott, az ebben az időben már »kommunista bujto- gatónak« számított.

1924—28 között megjelentek a traktorok és a benzinmotoros cséplőgépek ■ is. Az újságokban olykor féloldalas hirdetések kínálták a nagyszerű újdonságokat — nem sok sikerrel. Ugyan minek is költöttek volna gépekre, amikor mindennél olcsóbb volt az emberi munka. A nagyobb uradalmakban munkába állított masinákat is félretették. A traktoroknak több mint harmada üzemén kívül volt még 1935-ben is. Nyugati szemmel a magyar mezőgazdaság »élő és működő múzeumnak« volt tekinthető.

1945 nyarán már ez a főcím olvasható az első oldalon. »Az idei aratás termékei a magyar paraszt magtárába kerülnek.« A »magyar« hang- súlyozása nem véletlen, hiszen köztudomású volt, hogy már a német megszállás előtti években is az ország évi 8 millió mázsa gabonát »tartozott adni« a birodalomnak.

Július 25: »Megalakult a Somogyvármegyei Szövetkezeti Központ — Legsürgetőbb feladat a szántógépállomások megszervezése ...« Augusztus 22-én a megye már 35 vagon gabonát indított útnak a fővárosba, pedig üzemanyag- hiány hátráltatta a munkát, és a kaposváriak is sokadszor húzták már meg a nadrágszíjat. »Mikor kapunk lisztet?« — kérdezte a Somogyi Hírlap is.

1952 augusztusában szinte

mindennaposak voltak az aratásról és ekkor már az arató embereikről is beszámoló riportok, tudósítások. Igaz, arról egy szó sem esett, hogy mennyi a termésátlag...

»Suhog a kasza és sűrű rendekben dől a köles a ná- gocsi Szabadság Tszcs földjén... Dóba Józsi bácsi 36 évig dolgozta a másét és már nem nagyon tudta elképzelni, hogy másképp lehet élni. Nem akart hinni a szemének, amikor a bárói földekből neki is hasítottak 8 holdat... Hamarosan rájött, hogy érdemesebb nagyobb földön gazdálkodni, belépett a szövetkezetbe...«

Féltették a már megszerzettet, talárt , azért volt, hogy önmaguk előtt is tagadták a gondokat: »Verjétek vissza az ellenség hangját, amely szerint rossz volt a termés, elfogyott, és nem lehetett teljesíteni a tervet...«

A hatvanas években egyre több írás számolt be a gondokról is. Azután, ahogy teltek az évek, egyre kevésbé számított bátorságnak kimondani, hogy akadozik az anyag- ellátás, vagy hogy valamilyen okból rossz volt a termés. A cikkekben megszólaló riportalanyoknak ekkor már gondjaik is voltak, és a nyilatkozó tsz-vezetőknek sem csak a büszkélkedés maradt. Ahogy erősödött a szövetkezeti mozgalom, úgy lett mind természetesebb vonás a nyíltság.

Évtizedünk azután újabb változásokat hozott. A riporterek most .már nem csupán a termésátlagokról kérdeztek, hanem a termelési költségekről is; nem csupán arról, hogy hány gép van, hanem arról is, hogyan használják ki azokat. Kulcskérdés lett a termelékenység, - a minőség, a munkafegyelem. A mai aratási riportoknak már gyakori kifejezése a »légkondicionált fülke« vagy a »fo- tocellás szemveszteségmérő«. Mind többször használatos fogalom a »minőségi célprémium« vagy ^ munkáért felelősséget vállaló »aratóközösség«.

A jövő mezőgazdaságáról is több szó esik. Például arról, hol van a búzatermés elképzelhető felső határa.

a r,