Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-30 / 178. szám

A HÁTTÉRBEN Elvesz tenyerében a ke­zem. Reidl József géplakatos. A Ganz Hajógyárban új ha­jók szellőzőberendezéseit ké­szítette, s szerelte a helyükre. — Az új gyártás szebb feb adat, mint a javítás, mégis ittragadtam. 1951-ben szólt az apám, aki Kaposváron a MAVAUT autószerelője volt, hogy a szomszédban, a vasút­állomás vontatási főnökségé­nél is kapok munkát. Köszön­jek el Budapesttől, ha egyszer itt könnyebben juthatok la­káshoz. Előbb a gőzmozdonyokat ja­vította abban a száz évnél is idősebb, fekete csarnokban, amelynek az oldalfalai nem­rég megindultak, s néhány fa­oszlop tartja a mennyezetet. 1954-ben csoportvezető lett. A hatvanas években a munka mellett elvégezte a gépipari technikumot, és tíz éve hat­vanöt ember művezetője. Ko­vácsok, lakatosok, asztalosok; v i llanyszere 1 ők, kocs ivizs gá - lók dolgoznak a keze alatt. Reidl József most irodában ül. Háta mögött a falon Ber- r.álh Aurél Reggel című ké­pének szép reprodukciója, az egyik sarokban akvárium, ren­geteg virág. Az íróasztalon totyogó kisgyerek fényképe. — Áronka, az unokám. Egy hete megszületett mellé Anikó is. A képet én csináltam. Szenvedélyem a fotózás. Kü­lönösen a természetfotóka', szeretem — mondja, és hosz- szasan mesél egy girbe-gurba fáról, amelyet Debrecenben kapott lencsevégre, s amelybe »bele lehet látni« egy szamár­fejet meg egy kosfejet. Igen, a természet... Reidl József élete nagyobb részét itt ■ töl­tötte el a kátrányszagú sínek között, a sötét műhelyekben. (Végre az idén májusban egy hajdani hadikonyhából sike­rült korszerű akkumulátortöl­tőt és a világítást ellenőrző műhelyt kialakítaniuk.) Ért­hető. hogy vágyódik a virágok, a fák után. A szabadságát is úgy tölti el, hogy »csak vonat­füttyöt ne halljon«. Irányításával havonta több mint száz személykocvt és négyszáz teherkocsit javíta­nak, nem a legszívdemőbb körülmények között. Ámbár a fűrész- és a gyalugép nemré­gen tiszta, világos helviségb'5 került, s az egyik újítása, az elszívó berendezés segít az emberein. Sok szó esett már a géppel rakodás áldásáról. Azt viszont most hallottam először,, hogy Rövid beszélgetés — „tanulság nélkül” Mentesítő út Balatonföldváron Tegnap adták át rendeltetésének a 800 méter hosszú belső utat Balatonföldváron. Bővül az együttműködés a karlováciakkal Befejeződött a próbaüzem a Kemikál ba rcsi gyárában A forróságot lehelő, bordó monstrum nyikorogva állt meg a brigádvezető intésére. A »parancsnoki hídon« meg­jelent a kombájnos, utána pedig egy 16 év körüli, ap- ródírizurás fiú. — Ugye maga a segéd- kombájnos? — Nem egészen. Én csak néző vagyok. A kaposvári mezőgazdasági szakközépis­kolába járok, és ez a negye­dik év előtti kötelező aratási gyakorlatom. — Hogy tetszik az első aratása ? — Egy kicsit meleg és egy kicsit poros... Biztosan szebb lenne az egész új, korszerű gépekkel. Ezek itt 6—7 éves ócskaságok. Az emberek so­kat mérgelődnek. Különben lehet, hogy ez egyben az utolsó aratásom is. — Miért, hova készül? — Azt nem tudom. Volta­képpen a fő tárgyunk az ál­lattenyésztés, de ez végképp nem tetszik... — Akkor miért választotta ezt a pályát? — Az csak olyan ötletszerű választás volt. Az egyik bará­tom is Kaposvárra készült. Ügy gondoltuk, utána majd el­jövünk valamelyik telepre bri­gádvezetőnek vagy effélének. — És miért gondol ma mást? — Piszkos munka. Már bá­nom, hogy nem műszaki pá­lyára mentem. Akár kombáj- nosnak is ... — Ahogy társain végigné­zek, az se tisztább ... — Mégis,* az más.. 1 — Ügy gondolja, rango­sabb. Jobban hangzik, ha azt mondja, »szerelő vagyok«, mintha azt: »állattenyésztő«... — Nemcsak ez. Voltunk már gyakorlaton állattenyész­tő telepen is. Ott megértet­tem, hogy hiába is lennék brigádvezető vagy telepveze­tő, nemigen hallgatnának rám az idős gondozók, akik húsz meg harminc éve fog­lalkoznak állatokkal. Ez persze érthető, hiszen nyilván többet is tudnak. .. De hát elmehetne kezdetben szakmunkásnak is. — Ahhoz nincs kedvem. — Végül is mihez akar kez­deni? — Nem tudom. Ahhoz már késő, hogy másik iskolába menjek. — Szülei hogyan látják? — ök rám bízzák ... Jóska 17 éves lakócsai fia­talember. Még nem lépett be a »nagybetűs« életbe, de már kedveszegett, bizonyta­lan, egy kicsit közönyös is. »Valahogy majd csak lesz« — tartja. Az is elgondolkodtató, ha leendő pályájukért lelke­sedő fiatalok olykor már né­hány év után »beülnek a lan­gyos vízbe«. Ez a tótújfalui beszélgetés. azonban fölöttébb szomorú volt. Később visszagondolva egy mondatot kezdtem fogalmaz­ni a rövid beszélgetés tanul­ságáról, a szülők és a peda­gógusok felelősségéről a pá­lyairányításban. A mondat egyre nyakatekertebbé, az­után befejezhetetlenné vált. Ahogy duzzadtak a mellék­mondatok. úgy mondott egy­re kevesebbet az egész. Fel­hagytam a próbálkozással.. . B. F. Vásárcsarnok Siófokon November 7-re ajánlották fel a Tanácsi Magas- és Mélyépí­tő Vállalat dolgozói a siófoki vásárcsarnok elkészítését. Je­lenleg az oldalfalakat burkolják pirogránittal. A csarnok emeletén különböző üzlethelyiségek lesznek. ennek is vannak hátulütői. Nem ritkaság, hogy a marko­lógéppel — főleg amikor só­dert raknak — megsértik, de­formálják, sőt leszakítják a vagon két és fél mázsás ajta­ját. Iszonyú erőfeszítéssel emelték, javították ezt koráb­ban. Ezen is egy újítás. — ugyancsak Reidl József .ötlete — könnyített. Ha utazunk, egy kicsit min­dig megmosolyogjuk a »kala­pácsos embereket«, akik a ke­rekek hangja alapján vizsgá­lódnak az induló, érkező vo­natoknál. Kaposváron és Fo­nyódon Reidl József beosztot­tai. Az utánpótlás képzéséből is kiveszi részét.: Dombóvá­ron kocsivizsgáló-tanfolyamot vezet. A gépeknél is fontosabbak szemében az emberek. Társai nemcsak a szakszervezetben bízták rá, hogy ügyeiket kép­viselje, hanem mint a nyug­díjelőkészítő bizottság vezető­jére is kényes feladat hárul. — Nem teher számomra. Valahogy ezekkel együtt nyer igazán tartalmat az életem. A munkaideje — hiva­talosan — reggel hétkor kez­dődik, de hatkor már a he­lyén kell lennie, hogy megfe­lelő időben tájékozódjon az éjszaka történtekről, s át'e- kintse az aznapi teendőket. Délután ötkor vagy este hét­kor táskájában rendeletek­kel, utasításokkal — szokott hazamenni. Ha fontosabb je­lentést ír, csendre van «?ük- sége. A forgalmas irodában ez elképzelhetetlen, az is ott­honra marad. A szakmai iro­dalom bőséges: »olvasd, amíg el nem alszol« — szokták mon dani a vasutasok. Somlyai Endre, a vontatási főnökség helyettes vezetője valamikor Reidl József beosz­tottja volt. — Moldova stílusában: oda­vágni és megérteni. Mindkét tulajdonság megvan Józsi bá­csiban, mégpedig egészséges arányban. Beosztottjaként ta­pasztaltam, hogy nem lehet lezserkedni a környezetében. Az is igaz, hogy mindenki gondja iránt fogékony. Ná­lunk az a szólás járja: ha va­lakiről nem tudjuk, hogy van, akkor jól végzi a munká­ját. Hát, Reidl Józsefről im­már több évtizede nem tud­ják, hogy itt dolgozik... Vagy mégis? A vasutasna­pon Kiváló munkáért kitünte­tést kapott. Gombos Jolán Befejeződött a próbaüzem Barcson, a Kemikál Építési- Műanyagfeldolgozó Gyárában. A félmilliárd forint értékű beruházás elkészült, és a ter­melési programnak megfele­lően dolgozik. Az idén 120 millió forint értékű terméket készítenek a Dráva partjára települt gyárban. Jövőre en­nek a kétszeresét — 240 mil­lió forint, értéket — termel­nek, Teljes kapacitással majd 1980-ban dolgozik a gyár: ak­kor 330 millió forint értékű — ma nagyrészt hiánycikk­nek számító — építési anya­got ad a kivitelező vállalatok­nak. Az üzemek kapacitásának jobb kihasználása érdekében ezekben a napokban min­denütt áttérnek a két mű­szakra. — Sok egyéb mellett ezt az is indokolja, hogy termékeink jelentős része idényjellegű cikk — mondja Nádor Ottó igazgató. — Mindenütt ezek­ben a hónapokban tatarozzák, újítják fel a lakásokat, tehát most kell jó minőségű anyag. A két műszakot megszer­vezni sehol nem könnyű. A barcsi új gyárban mégsem mondják azt, hogy nehéz volt, megértették a munkások, és segítettek a társvállalatok is. A legnagyobb segítséget a Volán 13. sz. Vállalat adta azzal, hogy menetrendjét a műszakkezdésekhez igazította. Egyétlen útvonalon — az ist­vándi járat vonalán — nem sikerült ezt megoldani. Au­gusztus 7-től ezért bérelt autóbuszon utaznak azok az emberek, akik erről a vidék­ről járnak be. Ezt a buszt használják majd arra is, hogy a barcsi autóbusz-pályaud­varról a nagyközség határá­ban épített gyárba szállítsák a munkásokat. A barcsi gyár termékeinek jó hírét azok a munkások alapozzák meg, akik itt, a füzesek őrizte csendben ta­nulták meg a gépek kezelé­sét. Annak, hogy jól megta­nulták, több jelét is adták már. A próbaüzem ideje alatt sem készült olyan termék, amelyet később ne lehetett volna eladni vagy felhasznál­ni. Nemcsak a hazai építőipa­ri vállalatok minősítették megrendeléseikkel a barcsi üzemek termékeit, hanem egy külföldi partner is: a karlo- váci vegyiüzem vásárolt Bar­cson bitumenlakk-emulziót, s jugoszláv vállalatoknál pró­bálták ki. Az eredmény: erre a negyedévre újabb 200 ton­nás megrendelést adtak, és kijelentették: ha a barcsi gyár tartja a jelenlegi minőséget, akkor jövőre a mostaninál jóval többet, 5—6 ezer tonnát vásárolnak. E megrendelés a bitumenlakk-emulziót gyártó j üzem teljes kapacitásának a felét lekötné. A jugoszláviai vegyiüzem azonban nemcsak vásárolni akar a barcsi gyártól, hanem jól bevált — másutt már eredményesen alkalmazott — termékeit is felkínálta gyár­tásra, forgalomba hozatalra. Ennek az együttműködésnek az eredménye, hogy megjelent hazánkban a Thermon—P el­nevezésű vakolóanyag. Ennek a legfőbb erénye az, hogy a külső homlokzatra felhordva nemcsak az épület felújításál szolgálja, hanem kiváló hő­szigetelő tulajdonsága révén jelentősen csökkenti a fűtés­hez szükséges energia meny- nyiségét Is. E termék alap­anyaga még Karlovácon ké­szül, de már Barcson színe­zik, keverik. Különböző segédanyagokai is vásároltak a barcsi üzem­től. A legjelentősebb az a? adalékanyag, mely a beton vízzáró tulajdonságát jelentő­sen javítja, és gyors szilárdu- lást tesz lehetővé. A fiatal barcsi gyár 256 dolgozója sokféle termékei készít. Szakmunkás törzsgár­dájának magvát azok a fiata­lok adják akik a gyár építé­sének megkezdése után itt végezték el a vegyipari szak­munkásképzőt. Betanított és segédmunkások pedig a kör­nyező községekből jelentkez­tek. A gyárnak egyre köny- nyebb biztosítani a növekvő létszámot. Ebben jelentős ré­sze van annak hogy jó hírét keltik azok akik a kezdettől itt dolgoznak. Dr. K. L Nagyjából a héten fordul­tunk a nyár második felébe. Végre igazi aratási és strand­idő örvendeztette meg a me­zőgazdaságban dolgozókat, no meg a nyaralókat, a turistá­kat. A kedvező időjárásban szinte ugrásszerűen meggyor­sult a gabona betakarítása. Jó néhány gazdaság túljutott a munka felén, sőt a csoko- nyavisontai és a barcsi tsz- ben a héten be is fejezték az aratást. A Vörös Csillagban csaknem kétezer hektárnyi búza került a szárítóba és onnan a magtárba. A termés számottevő hányadát vető« magnak szánták. Mivel azonban a környező gazdaságok még nem tettek pontot e fontos munka végé­re. a két célba ért szövetke­zet felajánlotta felszabaduló I eszközeit és szakembereit a betakarítás meggyorsításához. A gépeket a járási hivatal veszi számba, és vezényli a leginkább elmaradott terüle­tekre. E napról napra várha­tóan szaporodó — segítség só­kat jelent a megkésett nyári munka mielőbbi ős mennél kevesebb szemveszteséggel történő befejezésében. Fölbillen a megye — hal­lottam a minap, a találó kife­jezést a Balaton-part minden várakozást és számítást felül­múló zsúfoltságára, forgalmá­ra utalva. Valóban, igen nagy gondot okozott a helyi ható­ságoknak — és természetesen a helyfoglalás nélkül érkezett külföldi vendégeknek — a szálláshelyek hiánya, a kiala­kult vadkempingek sokasága. Az illetékes szervek óriási erőfeszítésére, gyors intézke­désére volt — és várhatóan a továbbiakban is lesz — szük­ség ahhoz, hogy káros követ­kezmény nélkül megússzuk az idei nyarat a Balaton-parton. Persze,' nem mindenki ér­kezik hozzánk előkészítés nél­kül. Azok a szakmunkástanu­lók például, akiket a héten fogadtak nagy szeretettel Sió­fokon, a Munkaügyi Minisz­térium üdülőjében, biztos el­helyezésre és jó ellátásra szá­míthatnak. A Szovjetunióból és az NDK-ból jött fiatalok bizonyára igen kellemesen töltik napjaikat vendéglátóik, a magyar szakmunkástanulók társaságában. A leendő ipari munkások tehát pihenéssel, szórakozás­sal gyűjtenek erőt a követ­kező tanévhez. Azok a felnőt­tek pedig, akik felelősek ok­tatásukért, és ehhez a minél kedvezőbb körülmények meg­teremtéséért, _ folyamatosan készülnek a szeptemberi ka­punyitásra. És nemcsak a kö­vetkező esztendő feladatairól esik szó egyre gyakrabban a nevelők és az irányító szer­vek körében. A megyei ta- nács-vb keddi ülésén már a távolabbi időszak céljairól j tárgyaltak. A testület értékel- ! te a szakmunkásképzés me­gyei helyzetét., és megállapí­totta a fejlesztés* főbb irány­elveit. Megelégedéssel vette tudomásul, hogy az 1972-es párthatározatnak megfele­lően jelentősen javultak a tárgyi feltételek, az oktatás körülményei, emelkedett a nevelés és, az oktatás színvonala. De arról is volt szó, hogy még mindig súlyos gondot okoz a tanteremhiány, elsősorban a kaposvári 512-es intézetben, valamint Csurgón és Marcaliban. Több felszólaló is érintette a kereskedelmi és vendéglátóipari tanulók mos­toha képzési körülményeit; ez minden bizonnyal egyik oka az itt végzők körében tapasz­talt nagyarányú pályaelha­gyásnak. (Természetesen eb­ben jelentős szerepet játsza­nak az üzletekben, vendéglá­tóhelyeken található kedve­zőtlen munkakörülmények, a sajátos időbeosztás is.) A jö­vőt illetően a tervezés során messzemenően figyelembe 'ke’i venni a megye ipari szerke­zetének módosulását, valamint változatlanul megoldásra vár egyes hiányszakmák pótlása. Félidőhöz érkeztek e héten az fijúsági táborok. A fiata­lok az eddiginél szervezet­tebb, gondosabban előkészí­tett körülmények között tel­jesíthetik vállalásukat a kü­lönböző gazdaságokban, illet­ve városokban, nagyközség­ben. Barcson több szomszédos baráti ország fiatalja vesz részt a település szépítésében. E nemzetközi tábor nemcsak a járási székhely gyarapítását segíti, hanem a barátság sok­oldalú ápolásához is kitűnő lehetőséget nyújt. Paál László

Next

/
Oldalképek
Tartalom