Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-29 / 177. szám

A balatonföldvári strandon

(Makai Károly fotói)

Együtt as utakon

Mi megy végbe az emberben, amikor — végre! — a volán mögé ülhet? Pontosabban: amikor még, mondhatni, kezdő gépkocsivezető, és újdonság számára, hogy saját belátása, tetszése szerint autót vezet, többnyire a saját kocsiját, s valamiféleképpen az elé táruló útszakasznak is birtokosa. Pszichológusok számára sem könnyű kérdések ezek. Köznapi módon tesszük szóvá ismételten a kérdést, tudván, hogy Magyarországon még jó ideig különös fontosságú. Vajon miért?

Mert a gépkocsik száma ugyan már egy ideje meglehetősen gyors ütemben nő, de még messze vagyunk akárcsak a viszonylagos »telítettségtől« is. Hogy megközelítőleg már minden negyedik családban van autó, még a beszerzési lehetőségek növekedése esetén is azt jelzi, hogy huzamos ideig folyamatosan eléggé nagy lesz az új gépkocsivezetők száma és aránya. Nem így a már régen motorizált országokban, ahol gyakorlatilag már csak a felnövekvő nemzedékek tagjaiból regrutálódik az új autósok csapata, és arányuk is csekély az összes autós tengerében. Ráadásul a szóban forgó országokban nagyszámú az évtizedek óta autót vezetők tábora, ami minden bizonnyal egyik lényeges eleme az autózás kulturáltságának, ha úgy tetszik, kifinomultságának.

De hadd tegyük nyomban hozzá : az elmondottak korántsem jelentik azt, hogy minden régi autós megbízható, jó gépkocsivezető, és minden új megbízhatatlan, vagy éppen agresszív. Erről szó sincs. De az bizonyos, hogy za autóvezetés magas fokú képességének és jó erkölcsének teljes elsajátítása általában hosszabb gyakorlat eredménye, s az ország általános közlekedési-autózási kulturáltságának is függvénye. Nem közömbös tehát, hogy egyenként és együttesen mióta autózunk.

Ám bizonyára egyéb erkölcsi, etikai tulajdonságok, az emberi »vérmérséklet«, és nem utolsósorban a társadalmi együttélés számos más jellemzője is befolyásolja egy-egy ország autózásának felismerhető és szűkebb-szé- lesebb körben jól ismert szokásait. Miután pedig a mi autósaink is mind sűrűbben utaznak négy keréken külföldre, kezd szóbeszéd tárgya lenni egy és más tapasztalatuk.

A kontinens legnépesebb autós nemzeteiről, a németről és a franciáról aránylag kevés véleményt hallani, amit mégis, az többnyire a németek javára és a franciák kárára szóL Az utóbbiakat ugyanis sokan rossz vezetőknek tartják, s noha az ilyen mértékű általánosítás mindenképpen túlzott, a baleseti statisztika gyakran igazolni látszott az állítást. Érdekesebb alighanem az olasz autósokról kialakult vélemény, miszerint eléggé rámenős vezetők, mégis biztos kézzel fogják a kormánykereket, és nehéz helyzetekben is urai maradnak a kocsinak. Egyszóval: megbízható, jó autósok. Személyes tapasztalatai alapján e sorok írója is kész csatlakozni ehhez a véleményhez, annak hangsúlyozásával, hogy a megállapításnak semmi esetre sem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani.

Megszívlelendőbb talán az angol autósok »karaktere«, azaz, amit a szigetország autósszokásairól gyakorta hallani. Egyrészt, mert erről csakugyan mindenki meggyőződhet, aki Londonban akár csak néhány órát is vezet, másrészt, mert fölöttébb vonzó tapasztalat. Róluk ugyanis bízvást elmondható, hogy igen nyugodtan, kiegyensúlyozottan vezetnek, s ha valaki mégis látnivalóan siet, készségesen hagyják előzni, tudván, hogy biztosan sürgős dolga van. Aligha bebeszélés tehát, ha valaki a nagy-bri- tanniai gépkocsizást figyelve az angol ember ismert toleranciáját véli felfedezni az autóutakon és a brit városi forgalomban is. Márpedig, ha valahol, akkor a mai, mind zsúfoltabb, lázasabb autóközlekedésben elsőrendű szerepe van ennek a mások iránt figyelmes, egyszersmind megértő és türelmes magatartásnak. Mondhatnánk, egy autóvezetési »kódex«-nek ez lehetne az első számú törvénye, parancsa.

Szándékosan kerültük

a témával kapcsolatban mindig előkerülő hazai baleseti adatokat Nem mintha nem lennének pro és kontra figyel meztetőek, hanem mert véleményünk szerirt autózásunk már jelzett fejlődési szakaszában nem a számszerű változásokból kell elsősorban kiindulni. Az azonban, hogy a statisztika szerint — nemzetközi összehasonlításban is — föltűnően nagy a halálos végű balesetek száma, mindenképpen figyelmeztető. Röviden szólva: a hazai autózás fejlődésének számos kedvező jelét, szokásaink jó irányú változását számon tartva is, ez az adat még meglevő és egyre újratermelődő súlyos hibákra hívja fel a figyelmet. A még tapasztalható közömbösségre, türelmetlenségre, durvaságra, sőt embertelenségre. Gondoljuk hát meg újra és újra, hogyan élünk együtt, emberek — az utakon.

Balog János

PIACI KÖRKÉP

Nagyatád, Marcali, Siófok

Drága, drágább, legdrágább

A kaposvári hetipiacot tegnap nem hagyta cserben a humora. Csincsi standja elé hosszú sort vonzott a 20 forintos paprika és a 10 forintos őszibarack (igaz, volt paprikája 34-ért is). A sor végén 4UÓ bácsit az árus azzal biztatta, hogy legyen, türelmes: »Az utolsók kapják a legszebb árumat...«

Az emberek nevettek, és eszükbe sem jutott türelmetlenkedni. Persze az ö rovására is tréfálkoztak, például a szomszédos kistermelő, aki »hat a paprikám, nem harmincnégy« jelszóval árult. És valóban, a minőségtől függően 6—10—16 és 20 forintért adta a paprikát. Az utóbbi már igen szép volt.

Paradicsomot 20—25 forintért lehetett kapni, uborkát hatért.

Ellesett beszélgetés a gyümölcspiacon:

»hatvanasok« »negyvenesekké« szelídültek.

Sárgadinnyéből három szem volt az egész piacon. Kilóját 30-ért adták, noha a három nem volt egy kiló.

A nagyatádi piac a természetnek már nem kéthetes, de egyhónapos késését tükrözte. A paprika kétszer annyiba került (35 forintba), mint egy évvel ezelőtt. A termelők szerint a korai ültetésből semmi sem maradt, a pótlások meg legjobb esetben szeptember végére érnek be. A paradicsom igen szép volt, 20—26 forintért.

A burgonyával és az uborkával Dunát lehetett volna re- keszteni, így az előbbi ára 4, az utóbbié 1 (!) forintnál kezdődött. Málna, ribizli és meggy nem volt. annál több körié, 5—15 forintért. A barack nem volt drága, a termelőknek vevő híján mégis 2—3 mázsát haza kellett cipelniük.

»Az utolsók kapják a legszebb árumat«.

— Mibe kerül a meggy?

— Húsz.

— És ebből mennyit enged?

A sarokba szorított piacozó zavarában kibökte: öt forintot. Nem voltak persze mindannyian ilyen zavarba hozhatók.

A körtések nem engedtek a 12-ből és hasonlóan 12—13-ra tartották a, ringlót. Az őszibarack 20 forintért nem kelt el, hiszen volt, aki 10-ért adta. Volt bőven kajszi 10—15 forintért A salátauborka és a burgonya 5—6 forintért fogyott.

A gombapiacon végképp csődöt mondanak a közgazdasági alapismeretek. A kínálattal némiképp az árak is mérséklődtek! Az elmúlt heti

Hazánk legmelegebb hő-' napja a július, a napi középhőmérséklet 21 G fok körül van, a délutáni órákban a hőmérséklet elérheti a 30 fokot. Mit várhatunk az idén? Lesz-e még kánikula és »kutyameleg«, • lesznek-e hőségnapok? \

A kánikula sző minden országban mást jelent Hazánkban, ha a hőmérséklet több napon át tartósan 30 fok fölé emelkedik, kánikuláról, hőhullámról beszélünk. Ám Rómában vagy Madridban ez megszokott, ott a kánikula 35 foknál kezdődik. Tőlünk északra, például Berlinben ez a küszöbérték 28 fok, és Stockholmban a 25 fok már »kutyameleg«.

Ha a hőmérséklet csak sporadikusan — szórványosan — emelkedik 30 fok fölé, ez még nem kánikula, csupán hőségnap. Német nyelvterületen ez a Hur.dstage — azaz kutya- nap.

Több évszázados statisztika szerint a naptevékenység átlagosan 11,1 éves szakaszosságot mutat. Amikor a nap felszínén végbemenő jelenségek (foltok keletkezése, kitörések, »robbanások« stb.) száma megsokszorozódik, napfolt- (Vagy inkább naptevékenység-) maximumról beszélünk. Érdemes megjegyezni a következő évszámokat: 1937, 1947, 1957, 1969. Ezek az elmúlt négy évtized napfoltmaximumának dátumai. A

Lesz-e igazi nyár?

Kánikula és kutyameleg — Egyiptomban kezdődött

tómból származnak (Európába pedig görög és római közvetítéssel jutottak el).

Több tudós állítja, hogy a csillagok szüntelen, felkelése és lenyugvása (a föld forgásából adódó látszatjelenség) vezette rá az emberiséget az idő fogalmának felismerésére. Az ember megtanult gondolkozni, időt mérni és naptárt készíteni. A legtöbb ókori nép a nap- vagy a holdévet tekintette az időszámítás (a naptárkészítés) alapjának. Furcsa és sajátos kivétel Egyiptom, mert ott a napot mellőzve, Szóthisz, azaz Sirius naptárt használtak. Ennek az oka aránylag könnyen megmagyarázható. Megfigyelték, hogy minden évben, július elején a Szóthisz-Sirius együtt kel Atónnal, a nappal, s ilyenkor indulnak meg a Nílus áradásai, azaz tartósan megemelkedik a folyó vízszintje. Egyiptom gazdasága, gazdagsága, kultúrája és léte a Nílus július eleji »viselkedésén« állt vagy bukott. Az egyiptomiaknak nem voltak meteorológiai, klimatológiai ismeretei, s (természetesen) nem hittek az asztrológiában, nem is gondoltak arra, hogy a Szóthisz—Sirius úgynevezett heliakus (nappal együtti) felkelése ét a Nílus áradása között nincs semmiféle összefüggés. Amikor például megtudták, hogy az áradás közvetlen oka a Nílus forrásvidékén az esős évszak beköszöntése, s az, hogy a trópusi felhőszakadások folytán az addig láthatatlan mellékfolyócskák is megtelnek vízzel — továbbra is Szóthiszt tisztelték (s nem kutatták a jelenség valódi okát).

Miután megismerkedtünk az egyiptomi Szóthisz-hagyo- mányek eredetével, most már feltehetjük a kérdést: mi köze ennek a nagy meleghez és főként a kutyához?

Az első kérdésre egyszerű a válasz: a Sirius heliakus felkelésekor nemcsak a víz-, hanem a hőhullámok is »megindulnak«. A trópusi, kontinentális meleg észak felé tart, akárcsak a Nílus áradása. Ez természetes, hiszen július — általában — az egész északi féltekén a legmelegebb hónap.

És most jön a második áttétel: a Szóthisz—Sirius csillag nem más, mint a Canis Maior (Nagy Kutya) csillagkép alfája, azaz legfényesebb csillaga. A Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga már az ókorban összekapcsolegközelebbi 1980/81-re várható.

Egy másik érdekes évszámsor: 1933, 1944, 1954, 1964.

Ezek a minimumok évei, a nap aktivitása egészen csekély volt, esetleg néhány hétre meg is szűnt (legalábbis foltok nem mutatkoztak). Érdekes, bár egyértelműen nem bizonyított megfigyelés: a

napfoltmaximumok éveiben (vagy annak közelében) az időjárás eléggé szeszélyes, változékony.

A napfoltminimumok éveiben viszont gyakori a tartós hőhullám, télen pedig a hideghullám. Most maximum felé tartunk, ezért az idei nyáron inkább változékony, szeszélyes időjárással számolhatunk. semmint tikkasztó kánikulával. A sovány vigasz: a következő telet talán nem uralják majd tartós fagyhul- lájmok. Dermesztőén hideg tél, vagy hosszú, forró nyár a csillagászati statisztikák szerint 1982/84 előtt nem várható.

A német Hundstage (kutyanap) és a magyar kutyameleg, kutyahőség kifejezések nem élő, hanem elképzelt mitológiái, égi kutyával, csillagokkal, csillagképekkel függnek össze, s az «kori fcfcytplódott a meleg idővel, vagy inkább a hőhullámokkal.

A Sinustól, a »kutyacsillagtól« nem messze az égbolton még egy fényes állócsillag látható, ez a Procyon, a Canis Minor (Kis Kutya) csillagkép alfája. A canis (= kutya) latin szó kicsinyítő képzős alakja caniculus vagy canicula. Innen ered a magyan kánikula (= kutyácska) kifejezés.

A nagy meleg, kánikula kifejezése tehát égi kutyákkal függ össze. Aki meg akarja ismerni ezt a díszes csillagtársaságot, az bármelyik év január elején, este 21 óra után forduljon dél felé, és keresse meg az égen a dominó figurára emlékeztető Orion csillagképet. (Július elején ugyanis a csillagok együtt kelnek a nappal, ezért igen nehezen találhatók meg.) A hét fényes Orion csillagtól balkéz (délkelet) felé két nagyon feltűnő csillagot látunk. Alul, közelebb a látóhatárhoz, ragyog a Sirius, a föld égboltjának _legfényesebb csillaga. Kissé ‘feljebb tühdöklik a Canis Minor alfája, a Procyon. A kékesfehér ragyogá- sú Sirius távolsága 8,7 fényév. Mindkét csillag nagyobb, forróbb és fiatalabb, mint a Nap. Az embert azonban semmi sem vonzza e sziporkázó csillagok birodalmába, mert — mai ismereteink szerint —- bolygóik nincsenek, környezetük élettelen.

Gauser Károly ;

Marcaliban megjelent a főzőkukorica, darabonként 2 forintért. Az árak általában 2— 5 forinttal voltak drágábbak az atádiaknál. Így a paprika 30—35, a paradicsom 25—30, az uborka 5, a burgonya 6—9, az őszibarack 14, a kajszi 8— 10, a káposzta 3—4 forintba került.

A siófoki piac .újdonsága, hogy nincs semmi újdonsága. Továbbra is borsosak az árak, viszont rengeteg a vevő, így már kora délelőtt minden elfogy.

Tulajdonképpen az egész Balaton-part átláthatatlan dzsungel, ahol mindenki eladj és mindenki vevő. Hogy az áru honnan jön, és hogy kinek mi éri meg, az kiszámíthatatlan. Olykor akad olcsó gyümölcs is, amely alighanem az Alföldről jön, ez azonban fél óra alatt elfogy, és‘újra a helyi »nagy halak« uralják a piacot. Az üdülők hamar aklimatizálódnak, és beérik azzal, hogy »ha drágán is, de legalább minden van«.

Megnyitás előtt az előember múzeuma

Rudabányán 10 évvel ezelőtt találták meg a Vilmos külfejtési bányamezőhöz tartozó részen egy lignit rétegben a 12—16 millió évvel ezelőtt élt előember állkapocsmaradványát. Az itt élt előembert a lelet helyéről Ruda- pithecus Hungaricusnak nevezték el. Az azóta eltelt évek során további csontmaradványok kerültek felszínre, amelyekről megállapították, hogy hét egyedtől származnak.

A lelőhelyen épült új kiállítási termet a tervek szerint augusztusban nyitják meg a nagyközönség számára. A kiállításon bemutatják a felszínre került leletek eredeti vagy másolati példányait, az erről kiadott hazai és külföldi publikációkat, a feltárás és a leletmentés egyes mozzanatait. A Rucabányán élt előember rekonstruált alakját festményen is megszemlélhetik a látogatók.