Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-28 / 176. szám

Tettjei játékszín Erzsébet királynő és a kaposváriak Pécs transzparensekkel, pla­kátokkal, térképekkel figyel­mezteti ezekben a napokban az odalátogatót : gazdag a nyár rendezvényekben. Czente Gyulát, a megyei jogú város tanácselnökét idézzük: »Új színekkel, kéthetes szabadtéri rendezvénysorozattal —- és elő­ször — jelentkezik Pécs, az ország nyári színpadainak ele­ven, hangulatos koszorújá­ban ...« »Élni-« kezdett a szabadtéri táncszín. Itt mutatták be a Pécsi Balett tagjai Montever­di, Bach és Orff zenéjére Eck Imre és Tóth Sándor táncait. Oscar Wilde — Petrovics Emil —Eck Imre Salome című, mű­vében Galambos Erzsi játssza, énekli, táncolja a címszerepet ezeken az estéken. Itt lép majd fel két táncegyüttes is: a Fáklya és a Baranya. A Csontváry Múzeum, udvarán kolozsvári bábosok adnak mű­sort, a Barbakán árka Székely János Caligula helytartója cí­mű drámájának lett a helyszí­ne. A Harag György által ren­dezett művet nemrégiben Gyu­lán mutatták be. A Hotel Mi­naret udvarában reneszánsz vígasságokat idéznek föl, eszem-iszom közben. Kiállítá­sok, látványosságok igénylik még a figyelmet. Minket azonban ezúttal Is egy, csaknem egészében ka­posvári produkció vonzott. A Tettyei játékszín tavaly is iz­galmas bemutató — Hacks Szép Heléna paródiájának — helyszíne volt, s az idén szin­tén érdeklődésre számot tartó produkciókat 'kínál Babarczy Lászlónak, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgató-fő­rendezőjének irányító munká­jával. Euripidész Hekabé című tra­gédiáját Bucz Hunor rendezte meg, egy kivétellel — Sólyom Kati, a címszereplő — amatőr színjátszókkal. Lengyel Pál, a Csiky Gergely Színház tagja pedig Paul Foster I. Erzsébet című zenés színművét állította színpadra. Az amatőrként él­vonalba tartozó fiatal rendező a hivatásos színházban olyan társrendezésekkel bizonyított, mint Schwajda György Egér­cirkusza, Olesa Három kövér- .je, illetve a tavalyi önálló munkával, a tettyei Szép He­lénával. Ezúttal ismét letette névjegyét a nemrégiben ha­zánkban is járt Paul Foster művének megrendezésével. Foster a La Mama háziszerző­je és elnöke nagyszerű író. Parafrázisa olyan, gúnyolódás, mely nem sérti a kegyeletet Olyan vásári komédia, mely minden antagonizmusával együtt, a végeredményt te­kintve a korhűség érzetét ad­ja a nézőnek. Hajdani vándor­trupp utcanépnek előadott, ripacskodástól sem mentes, bő humorú, csípős komédiája. Egyszerre itt és most — ne­künk!—, s mégis I. Erzsébet korában. Ezt a kettősséget kellett megteremtenie a rövid jelenetek mozaikcserepeiből épülő darab rendezőjének. Lengyel Pálnak. Értője ennek a stílusnak, ezt már a Szép Heléna bemutatóján tapasz­taltam. Ezúttal azonban nem játszatja a romokat; deszka­színpadot ácsoltatott. Ez felel meg ennek a darabnak legin­kább. Pergő jelenetek tucat­jaival ajándékoztak meg ben­nünket a közreműködők. A mozaikcserepek két nagy egységgé állnak össze: az első Stuart Mária lefejezésig épül, a második a spanyol Armada szétveréséig. S amit addik lá­tunk, hallunk? Szellemes dia­lógusok, vaskos humorú mo­nológok, mulatságos koreográ­fiák, ezernyi színpadi ötlet. Érdemes lett volna statisztikát vezetni: hányszor csattan a nevetés. Ügyanakkor egy-egy pillanatra Foster és az előadás képes megteremteni a drámai töltésű csöndeket is. Szakácsi Eszter nagyszerű I. Erzsébet. Érzékeny intellek- tusú, nagyon is emberi király­nőt formál. Az együttes mun­kát emeljük ki, s értékeljük magasra, amikor a kaposvári Csákányi Eszter, Lukáts An­dor, ifj. Mucsi Sándor, Czalcó Klára, Simány Andrea, Ba­logh Tamás, Gőz István, Lu­kács Csilla tucatnyi epizódfi­gurájáról beszélünk. Színhá­zunk új tagjában, a Gyerek- színháztól érkező Koltai Ju­ditban bájos, tehetséges szí­nésznőt ismerhetünk meg. Az előadás amatőrszínjátszói kö­zül kimagaslóan jó alakítást nyújtott Csutora Ferenc, aki a tavalyi Szép Helénában Ho­mérosz megformálásával hívta fel magára a figyelmet, itt pe­dig Sir Robert Cecil figurájá­val remekelt. Színházi deszká­kon lenne a helye! Kircsi ' László vezetésével Székely Iván csipkelődő, gú­nyolódó zenéjét kitűnőéin tol­mácsolta a zenekar. A díszle­tek és a jelmezek Donáth Pé­ter fantáziáját dicsérik. Leskó László iskolák — könyv nélkül Közös klubok és szakkörök Hogyan változott, fejlődött a közművelődés helyzete a so­mogyi községekben? Erre a kérdésre kerestek választ a népi ellenőrzési bizottság munkatársai. Azt vizsgálták, mit tettek a tanácsok és a gazdálkodó szervek vezetői a közművelődési törvényben foglaltak és a párt- és a ta­nácsi szervek közművelődési határozatainak végrehajtá­sáért. Megállapították, hogy a határozatok szellemében tevé­kenykedtek, ám jó néhány té­nyező nehezítette a munkát. A közművelődést is tervezni kell. A barcsi járásban az éves tervet közművelődési ak­tíván beszélik meg, s ott részt vesznek a gazdálkodó szervek és a közművelődési munkáért felelős tömegszervezetek kép­viselői is. A tervezés alapvetően fon­tos, ám csupán ezzel nem le­het eredményeket elérnij Lé­nyeges az igény fölébresztése. Ez a szerep a nevelésre, az is­kolákra hárul. A művelődési házakkal közösen működtetett klubok, szakkörök, a közös rendezvények említhetők még itt. Az olvasásra, a könyvszere- tetre való nevelésben az isko­lai könyvtárak szerepe ugyan­csak fontos. Sok iskolában rendszeres a kölcsönzés, másutt pedig helyben olvas­hatják a könyvekét. Az állo­mány összetétele azonban nem mindenütt megfelelő. Ez első­sorban a pedagógusok, főleg az intézmény vezetőinek a hibá­ja. Vannak olyan községek — például Simonfa, Bőszénfa —, ahol a két iskolában együtt alig van nyolcszáznál több könyv. Ezeknek a könyveknek a zöme a felső tagozatos tanu­lók kötelező, illetve ajánlott ________á.______________________ o lvasmánya, ugyanakkor ezek­ben az iskolákban csak alsó tagozat működik! A községi könyvtárakban más a helyzet. A legtöbb he­lyen megfelelő helyiségben, szabad polcos rendszerben he­lyezték el a könyveket, a me­gyei könyvtár pedig bútorzat­tal segítette azokat a községe­ket, amelyekben felújították vagy új helyiségben helyezték el a könyvtárat. A községek egy részében főhivatású a könyvtáros, másutt pedagógu­sok, könyvet szerető emberek látják el ezt a feladatot tisz­teletdíjért. A könyvtárosok többsége alap- vagy középfokú tanfolyamot végzett. Nagyobb gondot kell fordítani anyagi és erkölcsi megbecsülésükre — munkájuk segítésére. A könyvtárak állományának bővítésére mindenütt egyre töob pénzt, fordítanak, így jobban ki tudják elégíteni a növekvő igényeket. Néhány községben rendszeresen könyv- ismertetőt tartanak, és az is­meretterjesztő rendezvények­kel együtt kiállítást szervez­nek.-- megyei népi ellenőrzési bizottság megállapította, hogy az a fejlődés* mely a közmű­velődés egyes területein ta­pasztalható, elsősorban a terv­szerűbb munka eredménye. A jövőben még inkább segíteni kell a felnőttek tanulását. A dolgozókat anyagi szempont­ból is érdekeltté kell tenni, hogy végezzék el a nyolc osz­tályt. A vállalatok és az üze­mek a szociális^ kulturális alapok tervezésekor nagyobb összeget adjanak a közműve­lődésre. A szakszervezeti szervek kísérjék figyelemmel a pénz felhasználását. D. T. HÉTVÉGI TÁ/OLÓ Látnivalók és rendezvények A világ legjobb kórusa Jövőre lesz huszonöt éves az első bolgár vegyes kórus, amely azóta is alapítója, Szvetoszlav Obretenov, a jeles karmester és zeneszerző ne­vét viseli. Akkor, negyedszá­zaddal ezelőtt, mindössze negyvenen voltak ... Ma 45 nő és 55 férfi vesz részt a vegyes karban, amely kiváló tolmácsolója a népi dalkincsnek csakúgy, mint a klasszikus romantikus mű­veknek. Kantáták, oratóriu­mok, tömegdalok, mai művek egyaránt szerepelnek .reper­toárjukon. A kritikusok ki*- emelik a kórus technikai tö­kéletességét, hanggazdagságát. A szovjet sajtó — a számos moszkvai vendégszereplés egyikén — így írt róla: »A legjobb 'kórus — nemcsak Európában, az egész világon!« Eseménydús hétvége követ­kezik ismét Olyannyira, hogy két nagy­szabású ren­dezvénnyel külön cikkek­ben is foglal­kozunk, igye­kezve úgyne­vezett »háttér­anyagot« szol­gáltatni hozzá­juk. A siófoki, kétnapos — július 29. és 30. — Képes Újság feszti­válról van szó, melyben la­punknak is szerep jutott illetve a Bala- tonföldváron megrende­zendő, ugyan­csak szombat- ■ vasárnapi, nyugat-magyarországi néptán­cos találkozóról. Az ezerarcú Balatonnál csak az nem talál a napi für­dés, napozás, lustálkodás után programot, aki nem keres. Aki magára zárja szobája aj­taját A tó környékének tele­pülésein egy-egy szép épület­emlékekben, gyönyörködhe­tünk. De a nyitott lelkű em­bert várják a kiállítások is. A balatonszentgyörgyi Csil­lagvárban, a berényi klub­könyvtárban — Honty Márta tűzzománcai! —, a bogiári kápolnában, a szemesi posta-, múzeum gazdag anyaga, a balatonszárszói József Attila- emlékmúzeum jól szerkesz­tett életutat Illusztrálni ké­pes kiállítása, a zamárdi táj- ház, a siófoki Kálmán Imre- emlékkiállítás és a Beszédes József Vízügyi- és Vízgazdál­kodási Múzeum látnivalói. Érdemes megváltani a belé­pőjegyet! S még mindig »a« fart! Olyan szórakoztató filmek pe­regnek a kertmozikban, illet­ve a- fedett szabadtéri szín­helyeken, mint a Hollywood, Hollywood !, a Vadember, a Vigyázat, vadnyugat! a Blöff, a Gyalog-galopp, az Abba, a Péter cár és a szerecsen, Az akasztanivaló bolond nő stb. Marlene Jobert, Antony Quinn, Adriano Celentano, Viszockij, Yves Montand és más neves színészek játsszák ezekben a filmekben a fősze­Borzasztó fejfájásra ébred­tem. Nem. Nem ébredtem. Éb­resztettek. Az izgalom. Meg az ébresztőóra. »Siava« — szovjet gyártmány. Fantasztikus szer­kezet. Egy hónapon keresztül ébresztett, de nemcsak engem, hanem Earl’s Court minden lakóját is. Ma utoljára ébredtem ebben a városban. Végre hazauta­zom. Az óra csörgése rögtön kiugrasztott az ágyból. Még szerencse, hogy öltönyben és kabátban aludtam. Csak ez a fejfájás ne ler.ne. Szinte elviselhetetlen. Persze az időjárás. Mit várhat az ember Londontól? Köd, párás levegő. Gondolkoztam, mi árt­hatott meg az előző esti va­csorából? Az italok frissek volfak. A pincér az asztalnál nyitotta ki az üvegeket. Talán a sósmogyoró? Tényleg! En hülye, milyen mohón bezabál­tam egy egész csomaggal. Te­hát mogyorómérgezés. Súlyo­sabbra is fordulhat. Fjögtön bevettem két tablettát. A ke­reszttel jelölt gyógyszerek kö­zül. Ez a legjobb tabletta a világon. Lengyel. De mivel vegyem be! Sem­mi italom nem volt, lenyel­tem szárazon. Talán megértő lesz, hogy most Londonban vagyunk, és így is hatni fog. Már csak a reptérre kell ki­menni. De a szoba kulcsát szorosan kell tartani a ke­zemben. Ha kicsúszik a ke­zemből — vége. Nem bírom felemelni. Ügy érzem, mintha az agyam a fülemen keresztül jönne ki. De erősen fogom. Odaadtam a kulcsot a portás­nak. A hotel előtt már várt a taxi. Es a kollegáim. Ok niár JERZY OFIERSKI Nem hagyom magam lóvá tenni régebben. Indulás előtt kiha­jítottam egy pénzdarabot a kocsi ablakán. Azért, hogy visszatérjek ide, és hogy szerencsét hozzon. És tényleg! Szerencsém volt. A portás még utolért minket a bőröndömmel, melyet a szál­lodaszobában felejtettem. Be­csületes emberek ezek az an­golok. Igaz, hogy ez az angol éppen lengyel volt, aki a há­ború után vándorolt ki a szi­getre. Ráadásul még azt a pénzdarabot is visszaadta, me­lyet az ablakon hajítottam ki. Nem akarta, hogy visszatér­jek? A repülőtér Londonban elég nagy, és mielőtt a bőröndö­met feladtam volna, a gyógy­szer hatni kezdett. De még nem százszázalékosan. Vagyis a fejem már kevésbé fájt, de kezdett kifejlődni a gyomor­égésem. Gondoltam magamban: sze­retem Angliát. Azért, mert olyan messze van Lengyelor­szágtól. Ha otthon lennék va­lahol kiküldetésben, két perc múlva ott állnék a feleségem előtt. Még a gondolatra is megborsódzott a hátam. De így — még előttem van a csa- torna, és legalább kétórai re­pülés. Amikor fáj a fejem, és két órám van a feleségemmel való találkozásig, mindig el- érzékenyülök. A kollégák már szétszóródtak a teremben, megvolt az útlevélellenőrzés. — Édes drágaságom — gon­doltam magamban —, már biztosan készülődsz a reptér­re. Telefonálsz taxiért, én meg itt ülök. Messze Tőled. És még előttem a repülés. Két hosszú óra. Még ha át lehel­ne aludni ezt az időt! Viharo­kon és szeleken át repülők Hozzád, én édes Krusinkám. És ha lezuhanunk? Ha sze­rencsétlenség történik? Bor­zasztó — gondoltam magam­ban. A holttestek azonosítása közben kikutatják a vé­remben az alkoholt. Biztosan nagyon ideges vagy, drága Krusinkám. Segítenem kell Neked. — Körülnéztem a te­remben. Megvan. Rögtön ész­revettem. Life insurance. Életbiztosítási ügynökség. Ér­ted csinálom — kiáltotta má­morosán a lelkem —, gazdag leszel a halálom után! Meg­bocsátod azt a kis alkoholt a véremben. Egy fontot fizet­tem. Egy egész fontot! À fe­leségem viszont negyvenezer font kártérítést kap. Szép kis összegecske. Kitöltöttem az űrlapot, és egy borítékban beledobtam a postaládában. A Tied, drágaságom! Ha én nem is fogok élni, de Te nem is­mered meg a szegénységiét! Akkor még a font értéke két dollár volt. A dollár pedig há­rom nyugatnémet márka. Ren­geteg pénal Repülünk. A kollégák min­denfélét összevásároltak, de hogy valamelyiknek eszébe jutna a felesége! Kár a szóért. Teljesen kiment a fejükből. Kivéve persze engem. Pedig nekem még fájt is. A szél felerősödött, a motor érezhetően lelassult. Az én Krusinkám pedig valószínű fölveszi a kétszáznegyvenezer márkát. Szépen megtollasodik a drága. — De nagy marha vagyok — gondoltam —, mi­nek kötöttem azt a biztosí­tást? Tegyük fel, lezuhan a gép. A pénzt rögtön megkapja. És akkor mi van? Egy-két évet biztosan kihúz. Krusinka ad a külsőségekre. Még majd feketében is jár. Tudja, hogy jól áll neki a fekete. És aztán? Ha-ha-ha! Talán Andrzej? Biztos, hogy ő — gondoltam —, ő lesz az első. Disznó. A ház barátja. Elvált, kulturált, és ha őszinte akarok lenni.. elég jóképű. A feleségem sze­reti őt, meg a gyerekek is szeretik. Sőt a gyerekek talán jobban szeretik őt, mint en­gem. Persze mert ő otthonülő. Én meg állandóan utazom, ő mindig megértő és kedves, én meg állandóan ideges. Persze, ha valaki tudja, hogy nemso­kára kétszáznegyvenezer már­ka üti a markát, akkor már könnyen lehet kulturált. Nem kell minden garast a fogához vernie. — A fene egye meg — gon­doltam —, én itt feláldozom magam, aztán három év múl­va nem lesz, aki egy szál gyertyát elégetne a síromon halottak napján. A gép teste hirtelen billegni kezdett. Ki­gyulladt a lámpa. »Bekapcsol­ni a biztositóöveket, kérjük abbahagyni a dohányzást/« A szomszédomnak, Karolnak ve- ritékezett a homloka. Az arca zöld lett. Istenem, de irigyel­tem akkor. Szerencsés ember. Nem kötött semmilyen bizto­sítást. Az ő feleségének csak az otthoni biztosító fizet. Mennyi lehet ennek a Ka­rolnak a betétkönyvében? Esetleg száz mdrka. Talán Fi­atra gyűjt. Egy év alatt elher­dálja a felesége. És aztán? Dolgozni kell! Ettől kezdve minden beszélgetés így fog kezdődni a gyászoló család­ban: »Milyen jó volt még ak­kor, amikor Apuka élt/« őrá persze mindig szeretettel fog­nak emlékezni. Aztán mégis leszálltunk. A reptér első eme­letén a korlátnak támaszkod­va állt a feleségem. Ügy tűnt, hogy szomorú és csalódott. Nem sikerült drágaságom, mi? Nem sikerült! Élek! Látod? A sült galamb elrepült a szád előtt. Negyvenezer font! Elre­pült! Nem csinálsz hülyét be­lőlem! Még sokáig nem, drá­gaságom! ___ tv arg * Magdolna fordítása) r epeket. A fiatalabb generá­ciót diszkó-programok szóra­koztatják szinte minden üdü­lőhelyen. A Sió tour balaton- földváxá üdülőhelyi, klubjában vasárnapra ismét Hacki Ta­mást, a csodafüttyöst várják. Természetesen az Ex Anti- quis együttessel együtt. A parttól most eltávolo­dunk. Figyelemre méltó elő­adáscímet találtunk a nagy- atád—bodvicai klubkönyvtár szombati programjában. Mi­kor és mivel kezdett ártani a civilizáció? Jäger János kör­nyezetvédelmi témájú érteke­zését hallhatják majd az ér­deklődők. Talán nem fölös­leges újra ismételni azokat a címeket is, melyeken mú­zeumok találhatók: Helytör­téneti és Munkásmozgalmi Múzeum Marcaliban (*Rákóczi utca 14.), ugyanitt képtár is. Helytörténeti gyűjtemény lát­ható Csurgón, a Széchenyi utca 12-es számú házban. Niklán a Berzsenyi utca 96- ra hívjuk fel a figyelmet: a kúria ma Berzsenyi -emlék­múzeum. Kaposváron a szépet szere­tő embereket a Rippl-Rónai Múzeum gazdag anyaga, a Somogyi Képtár Somogy fes­tészeti hagyományai című kiállítása, illetve a Latinca Sándor-emlékmúzeum várja. Megyénknek olyan épületem­lékei is vannak, melyek nem állnak úgy fókuszban, mint a legismertebbek. Tájolónkban időnként egy-egy ilyen érté­künkre is fel akarjuk hívni a figyelmet. Ezúttal egy cso- konyavisontaira. A Barcs felé vezető főút mellett áll egy régi magtárépület. Eredetileg templomnak készülhetett, er­re enged következtetni alap­rajza, illetve a keresztbolto­zat. Félbemaradt, és átalakí­tották. A földszintje istálló, az emeleti négy szint gabona- tároló lett. A barokk jegyeit viselő épületemlékünket az 1780-as években Malik László építtette az akkori Széchenÿi- birtökon. Forrásmunkák — Építészeti emlékek Somogy­bán — hozzáteszi: a padlástér egyik szarufájában 1804-es dátum is található. Ügy gon­doljuk, a mellékelt fotó ön­magáért beszél. Ezek után kis ízelítő a me­gyeszékhely filmszínházainak műsorából. Szombat—vasár­nap két francia filmet ját­szik a Vörös Csillag mozi. A Klein úr címűt — Alain De­lon játssza a címszerepet — már bemutatták a Filmbará­tok Köre programjában. Most szélesebb nyilvánosság elé ke­rül a produkció. Esténként vi­szont az izgalmakat előnyben részesítők nézhetik a Police Python 357 című, fölemelt helyáru filmet, melyben Yves Montand, Simone Signorét, Francois Perier és Stefánia Sandrelli alakítja a főszere­peket. A Szabad Ifjúság Film­színház a Fotó Háber című magyar, és a Düh című ame­rikai filmet ajánlja. Az Egri csillagokat láthatjuk a Latin­ca moziban. A Krénusz kert­mozi a hét végén a Robin Hood nyila című filmet újítja feL

Next

/
Oldalképek
Tartalom