Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-28 / 176. szám
A kubai nép az internacionalista segítségnek köszönhette szabadságát Fidel Castro ünnepi beszéde À JfiÆaî Köztársaság bélés külpolitikáját elvi alapokon átfogó, közel két órás beszédben emlékezett meg Fidel Castro kubai állam- és kormányfő, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára a Moncada laktanya elleni támadás 25. évfordulójáról a nemzeti ünnep alkalmából Santiago de Cubá- ban tartott központi nagygyűlésen. A hatalmas kubai nemzeti lobogóval díszített egykori laktanya előtt felállított díszemelvényen jelen voltak a párt politikai bizottságának tagjai, a központi bizottság, a kormány, az állami és kulturális szervek vezetői, valamint az évfordulóra érkezett párt- és kormányküldöttségek és a XI. Világifjúsági Találkozó díszvendégei. A Batista diktatúra ellen megindított fegyveres harc huszonötödik évforlu- lójának Oriente tartomány székhelyén tartott ünnepségein ott volt a magyar párt- és kormányküldöttség Gyenes Andrásnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának vezetésével Kubában tartózkodó delegációja. A központi ünnepségre a tartományi székhelyre utazott dr. Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, a magyar VIT delegáció vezetője is. A nagygyűlésen részt vett Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, Jogszer Arafat, a PFSZ vezetője, valamint a nemzetközi politikai élet több más ismert személyisége. A nagygyűlés szónoki beszéde előtt Fidel Castro a hagyo- mányoknák megfelelően, az idén Is személyesen adta át a Munka Hőse érdemrend kitüntetéseket és okleveleket. A baráti beszélgetésekkel tarkított ünnepi ceremóniát követően Fidel Castro a meghívottak és díszvendégek tapsától kísérve lépett a szónoki emelvényre. Beszédének első részében kiemelte: a Moncada laktanya elleni ostrom — ha fontos állomása volt is a függetlenségért vívott történelmi harcnak — csak epizódja volt annak a folyamatnak, amelynek eredményeként Kuba ma szocialista szabad ország. Külön jelentőséget ad az évfordulónak, hogy a VIT-ek történetében először, Kuba, a latin-amerikai kontinens, a nyugati félteke egyetlen szocialista állama ad otthont a XI. világifjúsági találkozónak. Kuba olyan ország, amely maga birtokolja természeti kincseit, saját kezében tartja a nép gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődésének dolgát. A kubai forradalmárok az emberek közötti szolidaritás, a marxizmus—leninizmus, az internacionalizmus, a kollektív vezetés szellemében munkálkodnak. Fidel Castro részletesen elemezte Kuba internacionalista politikáját. Különösnek tartjuk — mondotta —, hogy az imperialista nagyhatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok, és az általa irányított katonai szövetség, a NATO, aggodalmaskodik a kubai katonák afrikai jelenléte miatt. “•Közismert tény, hogy például 1963-ban, jóval Angola és Etiópia »sérelmezett-“ eseményei előtt a kubai internacionalisták ott küzdöttek Algériában, az ottani felszabadító harcokban, ott voltak Szíriában, Bissau-Guineában, a por- ‘ tugál gyarmatosítók elleni harc segítésére, s a Moncada ostromának még a gondolatáról sem lehetett beszélni, amikor a spanyol polgárháború idején 12 ezer kubai, közöttük sok kommunista harcolt a nemzetközi brigádokban a spanyol szabadságért, a fasiz mus ellen. Nem titok — mondotta Fidel Castro —, hogy a kubai nép 1959-ben kivívott szabad ságát éppen az internacionalista segítségnek, a szocialista országok támogatásának, mindenekelőtt a Szovjetunió önzetlen segítségének köszönhette. Az sem titok — mutatott rá —, hogy azoknak a fegyvereknek a nagy része, amellyel a kubai nép visszaverte a Disznó-öbölbeli ellenforradalmi támadást, a Szovjetunióból érkezett. A kubai , népnek őszinte kötelessége és történelmi hagyomány is, hogy ebben a szellemben végezze munkáját A Kubai Köztársaság a polgári, illetve a katonai jellegű segítségnyújtásait mindenkor független és szuverén kormányok kérésére, azok teljes beleegyezésével, az imperialista agresszió visszaverése és az országok boldogulása céljából adta — hangoztatta a kubai vezető. Az emberi jogokról szónokló észak-amerikai adminisztrációnak —. amely a világ legreakciósabb, legelnyomóbb rendszereivel tart fenn szövetséget, s amely mindig, minden korban hírhedt volt a különböző jelszavak cégére mögött folytatott erőszakos beavatkozásairól, s amely szuverén népek, mint a pananiai vagy a kubai, akarata ellenére katonai támaszpontokat tart fenn területétől idegen földrészen — a legcsekélyebb jogalapja sincs ahhoz, hogy szó- vátegye vagy megkérdőjelezze ezt a politikát. WASHINGTON Hidegháborús szenátusi döntés Az amerikai szenátus 50:42 arányban úgy döntött: ismét feljogosítja a külügyminisztériumot, hogy külföldi állampolgároknak az Egyesült Államokba való beutazását azok politikai nézeteiről függően — megtiltsa. A szavazással a szenátus felülvizsgálta a körülbelül egy esztendővel ezelőtt a hazai és a nemzetközi közvélemény nyomására kialakított gyakorlatot, mely szerint a politikai szervezetekhez — köztük a kommunista pártokhoz — való tartozás nem lehet alapja a beutazási engedély megadásának. A döntéssel felélesztették a »hidegháború« éveiben hozott McCarra—Walter törvényt, amelynek értelmében megtagadták a vízumot a kommunistáktól, marxistáktól és olyan személyektől, akik hasonló meggyőződésű csoportokhoz tartoznak«. E lépés megtételével az amerikai kongresszus megmutatta, hogy mennyit érnek az ország kormányának és politikai vezetőinek a »szabadságról« hangoztatott jelentései. A szenátus döntése azt is megvilágítja, hogy az amerikai törvényhozók nem kívánnak az Egyesült Államok elnöke által aláírt helsinki záróokmány szellemében tevékenykedni. Ez az okmány ugyanis kimondja: az aláíró államok vállalják, hogy a 35 ország átlagpolgárai, intézményei és szervezetei között elősegítik — hivatalos és nem hivatalos — szinten a szabadabb mozgást és kapcsolatteremtést. Rugalmasabb munkarend a hatékonyabb munka elősegítésére Hazánkban lényegében egységes munkarend alakult ki, a vállalatok — a kéthetenként ismétlődő szabad szombatoktól eltekintve — többnyire azon- nos munkaidő-beosztással dolgoznak, ami egészében véve megfelel a szervezett munka követelményeinek. Vannak azonban esetek, amelyek megkívánják egy-egy vállalat munkarendjének megváltoztatását. Előfordul például, hogy jobban kell alkalmaz kodniuk kooperációs partnerek igényeihez, az export szállítási kötelezettségek határidejéhez. A gépek karbantartása, nagy javítása, a befejezetlen termelés számbavételéhez szükséges munkaszünet is szükségessé teheti a szabad-, illetve munkanapok átrendezését. Ilyen munkarend-változtatásokra eddig is adhatott engedélyt a munkaügyi miniszter, a Minisztertanács mostani határozata azonban lehetővé teszi, hogy az eddiginél egyszerűbben, rugalmasabban hozhassák a munkarendet összhangba az adottságokkal, a termelési, a gazdasági érdekekből fakadó követelményekkel. Elsősorban az ipari, kivitelező építőipari-, mező-, erdő- és vízgazdálkodás, ágazatba tartozó vállalatok, szövetkezetek előre tervezhető esetekben ezentúl évente hat munkanapot szabadnappal cserélhetnek föl, külön engedély nélkül, ha az a hatékonyság növelése szempontjából indokolt, kimutatható, ellenőrizhető gazdasági előnnyel jár, s a dolgozók érdekeivel nem ellentétes. A dolgozók közlekedése a gyermekek bölcsödéi, óvodai elhelyezése stb. is biztosított. A megváltozott munkarendnek nem lehet célja a vezetési hiányosságok, a tervszerűtlen munka következményeinek ellensúlyozása, nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a vállalatok tevékenységét. A munkarend módosítása éves szinten nem járhat többlet- szabadnappal és nem csökkentheti a törvényes évi munkaidőalapot. A karácsony és újév közötti munkanapokat érintő munkarendet — az építőipar kivételével — csak jelentős és kimutatható gazdasági előny esetén szabad megváltoztatni, mégpédig a felügyeleti szerv engedélyével. Ezt az engedélyt a vállalatra át lehet ruházni, a vállalatoknak azonban ilyen esetekben is be kell jelenteniük a karácsony és újév között tervezett munkarend-változtatást Előfordulhat hogy előre nem tervezhető okok miatt esetleg károk vagy veszteségek elkerülésére kell valahol megváltoztatni a munkarendet. A Minisztertanács határozata ilyen intézkedésre felhatalmazza a vállalatok igazgatóit a szövetkezetek elnökeit, akik a szakszervezet vállalati szervével, illetve a szövetkezeti bizottságra! egyetértésben az említett kereteken túlmenően is elrendelhetik munkanapok áthelyezését. Erről azonban az illetékes minisztert, tanácselnököt értesíteniük kell A vállalatoknak a korábbiaktól eltérő munkarendet a bevezetést megelőző két héttel bekell jelenteniük a közlekedési vállalatoknak, hogy .azok a megváltozott utasforgalommal számolhassanak. (Olyan esetekben természetesen nem kell előre bejelentést tenni, amikor a munkarendváltoztatás előre nem látható.) A minisztertanácsi határozat szeptember 1-én lép életbe. Ellenőrzés Bejrútban A meg-megújuló fegyveres összecsapások dúlta Bejrutban, a libanoni kormány biztonsági alakulatai is részt vesznek az ellenőrző akciókban. FELHÍVÁS! A nagykanizsai „Cserháti Sándor” Mezőgazdasági Szakközépiskola levelező tagozata az 1978-79-es tanévre növénytermesztő, állattenyésztő szakon indít 1. osztályt Részletes felvilágosítást a címünkre — Nagykanizsa, Ady E. u. 74/a — küldött érdeklődésre adunk írásban vagy szóban.' Jelentkezési határidő 1978. szeptember 15. (37118) Lenn állok a gát »lábánál«: negyven méter magasból, hét »kapun« keresztül zúdul lefelé, valósággal rám, az Eufrátesz vize. Nem is vizez, habzó, őrjöngő, a tikkasztó forráságban száz méterekre üdítő párát permetező, óriási turbinákat hajtó, vad, zabolátlan — ám nagyonis zablába fogott természeti kincs. A gát túloldalán, negyven méter magas és több mint 600 négyzetkilométernyi víztömeg. Ahol most állunk, a gát túloldalán, az óriás tó feneke. Mögöttünk aztán csendesen bóklászik tovább a bibliai múltú folyó, kanyarogva, szigeteket simogatva, oly csendben és szerényen, mint ahogyan a nyári időben szokott. Ám »télen«, az esős évszakban nyolcezer köbméter víz zúdult itt le, dehogyis itt : mindenütt. Nem is olyan régen óriási területeket öntött el vad sodrásával, elvive a maradék kis termőréteget is, elsodorva a falut, nyájat, embert, — évről évre. Halált osztó víz, ahelyett, hogy életet adna. Nos, a gát és mögötte az óriás smaragdzöld tó, amely lassan- lassan már a környék mikroklímáját, ökológiáját is kezdi megváltoztatni, hivatott arra, hogy a kiépülő és már épülő gátrendszerekkel újabb 640 ezer hektárt lehessen öntözni Szíria keleti részén. Ez százezer hektárral több, mint amennyit most öntöznek. Ez a termelésre befogott terület alapjaiban változtatja majd meg Szíria mezőgazdálkodását, állattenyésztését, de még település- szerkezetét is. Sőt: kultúráját is. Az öntözéses gazdálkodáshoz kulturáltabb, műveltebb ember kell, mint a sivatagi nomadizáláshoz ! És mindez annak a gátnak köszönhető, amely itt magasodik előttem, amely beton testével megfogja és ta ’tja ezt a félelmetes vízmennyiséget, hogy ne pusztítson az, hanem életet teremtsen. És még 800 megawatt áramot is termel az erőmű, annyit mint a Gagarin Hőerőmű Visontán, annyit, amennyi majdnem fedezi a jelenlegi szíriai villamosenergia szükségletet. A szoba, vagy inkább iroda, ahpl most pálcával a kézben mutogatja a falra akasztott térképen Abdul Ra- zak Al Haszan, a gát- és öntözőrendszer igazgató helyettese, hol és mekkora területeket lehet majd öntözni, a helység jó, ha tizenöt négyzetméter: és belefér 640 ezer hektárnyi álom ... — Miért lenne álom? Majd elmegyünk Araed.be és ott megnézhetik, hogy mi a valóság ... Persze még évtized kell, hogy kiépüljön a teljes öntözőrendszer, hogy megépüljenek az új falvak és földjeiken kialakuljanak a szövetkezetek, állami gazdaságok, de a dolgok nagyon szépen haladnak. Igazán szépen — teszi hozzá Abdul Ra- zak és mutatja tovább a térképen, hol dolgoztak a szovjet, román, bolgár, nyugatnémet, holland, angol szakemberek, azt vizsgálva, melyek az öntözésre alkalmas területek. Munkájukat illusztrálandó egyetlen adat: a 640 ezer öntözhetőnek ítélt területet két millió hektárból választották ki. — A japánok például itt — és mutatja a térképen, hogy hol — 50 ezer, a szovjetek emitt további 100 ezer hektárt vizsgáltak meg és ők még négyezer hektárra, mintegy ajándékul és kedvcsinálásul, még gépeket is adtak, ingyen, hogy munkához lássunk — cikázik a pálca tovább a térképen. A szovjet segítség visszatérő fogalom itt az Eufrátesz partján. Hogyne lenne -az, amikor számos nyugati tőkés cég — amerikai, angol, nyugatnémet stb. — önzetlennek aligha nevezhető ajánlkozá- sa mellett érkezett a szovjet ajánlat: segítenek felépíteni az eufráteszi gátrendszert. A hosszú-hosszú évek — talán évszázadok — óta folyó vitára pontot téve 1968-ban megjelennek a szovjet szakemberek a munkák előkészítésére. 1969 augusztus 19-én aztán megtörténik az »első kapavágás«. És 1978. május 8-án Asszad elnök felavatja e térség legnagyobb vízierőművét és gátrendszerét az Eufráte- szen. Pedig közben ott volt 1973: a 90 napos közel-keleti háború. S a gát magasából rá lehetett látni a csodálatosan nagy víztükörre, mögötte és felette az immáron 80 ezer főre gyarapodott El Saura városára. A kombájn óvatosan megfordul a hatalmas tábla végén és már dübörög is visz- sza. Porfelhőt húz, csörgő zajt csap, teherautók jönnek, mennek üresen, majd telve gabonás zsákokkal. A kép megszokott, mintha otthon lennénk. Megszokott és mégis más. Nemcsak az európai emberszámára agyat forraló hőség, a távoli agyagsárga hegyek miatt, vagy azért, mert számunkra kevéssé ismert kombájntípusok végzik itt a munkát, hanem azért is, mert a kombájno- sok burnuszbán ülnek a kormány mögött. A falu — tizenöt épült fel a vizek partján — az itteni állami gazdaság »tulajdona«. Lakói a gazdaság munkásai, akik szinte még tegnap cserélték fel a sátrat, a végtelen sivatag térségeit, a csendesen vonuló nyájak, tevecsordák terelgetését a letelepedett és szervezett életmóddal. Nem megy könnyen, nem megy az egyik napról a másikra: iskola kell, felnőtt oktatás kell, víz kell és higiénia kell és lakás és televízió kell. Mintafalvak ezek? Kétségkívül. De nem kirakatfalvak. Tanúsíthatom, hogy országszerte mind több az ilyen szerény, de az előző élethez képest óriási lépést jelentő település. S mindegyik körül ott a víz és ott a zöldelő gyümölcsös, ott a már termesztett takarmányt biztosító lucernatábla, ott a búza, meg az árpa. A világ egyik legrégibb és ránk maradt eposza a Gilgames hősi ének. A rettenhe- tetlen, a legyőzhetetlen, az örök életű Gilgamesről szóló eposz Mezopotámiában született. Valahol az Eufrátesz mentén. Mosolyognom kell : szikár, sovány, egyáltalán nem hősi kinézésű arabok forgolódnak a teherautóval, a már tarlót szántó traktorokkal, kombájnnal, küszködnek a búzás zsákokkal. Gilgamesed? Többek. Természetet, tájat átvarázsoló •zabad emberek. Gyurkő Géza Következik: J. Múlt ét jövő Szíria — avagy közel van kelet Új Gilgamesek
