Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-01 / 153. szám
KENYÉR AZ ÁSZTALON A minőség M' ríért gyenge minőségű a magyar kenyér? E sommás megállapítás igazát az sem csorbítja, hogy néhány péküzemben — például a Balaton déli partján — sütnek elsőrangú, finom kenyeret is. Az asztalunknál megszegett pékkenyér java azonban hamar szárad, morzsalékos, nem eléggé rugalmas belsejű. Külseje is jócskán eltér attól, amit a közízlés kedvel. Miért alakult át ilyen nem kívánatos módon a kenyér? Szerepe nemcsak az asztalunknál változott meg. Más a súlya, jelentősége az élelmiszeriparban is. Ma már el kel) fogadnunk, hogy a tömeges igényeket csak magasan gépesített élelmiszeripar elégítheti ki. S a nagyüzemi — gyári — kenyérsütésnek egészen mások a feltételei. Itt, p területen kell a hibát, a javítanivalókat keresnünk. Budapesten, a Sütőipari Kutató Intézetben dr. Szilli Márta osztályvezetőt kérdezem : — Miért van annyi baj Magyarországon a kenyérrel? Az osztályvezető kísérleti adatokat tesz elém: — Minden évben megvizsgáljuk a lisztek sütőipari értékét. Például milyen a lisztek sikértartalma, a fehérje aránya, s ezzel összefüggésben a vízfelvevő képességük. Azt tapasztaltuk, hogy a felvásárolt gabonákban évről évre kevesebb a sikér. A kenyér- lisztek vízfelvevő képessége 1975 és 1977 között 62,6 százalékról 58,7 százalékra romlott. A siikér ugaynezen idő alatt 32,2 százalékról 28,8 százalékra csökkent. — Mit jelent ez a feldolgozásnál? — A liszt kevesebb vizet tud fölvenni és elégtelen a megfelelő tésztatérfogat kialakításához szükséges sikértartalom is. Különösen gyenge lisztminőséget produlkáló vidék Somogy, Zala, Veszprém és Vas megye. — Miért - romlik a lisztek sütőipari értéke? — A pontos okoíkat nem ismerem, de intézetünknek vannak nem elhanyagolható tapasztalatai. Ügy látjuk, hogy a mezőgazdasági üzemekben a köztermesztésű búzák közül egyes fajták nem jók. Nagy hozamúak, de gyenge sütőipari értékűek. Az étkezési búzák termésátlaga általában nagy, mégis óriási köztük a különbség. Véleményünk szerint nem elég szigorú és szervezett a. gabonaátvétel sem. Az a baj, hogy szemre nincs nagy különbség az étkezési és a takarmánybúza között, s a gazdaságok gyakran adnak — adhatnak — át állati takarmányozásra szánt búzát ösz- szekeverve az emberi fo- gvasztásra termesztettel. Ezt az átvételnél nehéz kiszűrni, de eddig nem is nagyon kísérleteztek vele. Bizonyítékaink közvetettek: a Gabonatröszt évről évre kevesebb takarmánygabonát vásárol föl, mint amennyit a vetésterület és a becsült termés alapján várhat. A búzaátvétel reformjára lenne szükség: megkü- löböztetni a nyáron nagy tömegben, s gyakran ömlesztve érkező búzafajtákat. Van erre kilátás? — Pontosan megállapítani nagyon nehéz. Az idén az országban 25 helyen mégis kísérletképpen bevezetik a minőségi gabonaátvételt. Vannak megbízható módszerek a fajtaazonosság megállapítására. Ezeket alkalmazni fogják. — Javul ezzel a kenyér minősége? — Sokat De ez még nem minden. A mai viszonyok között az aratás és a gabonaát-, vétel közé beékelődik még egy folyamat: a szárítás. Az utóbbi években sokféle szárító épült az országban. Meg kellene azonban tanulni ezek szakszerű kezelését. Néhány gazdaságban a szárítást — hogy minél előbb megszabaduljanak a nagy tömegű gabonától — az előírtnál lényegesen magasabb hőfokon végzik. S ezzel alapvetően károsodik a szem, mert a nagy hőtől denaturálódik a fehérje. — Egy célzatos kérdés: vajon tudna-e a magyar sütőipar jó kenyeret készíteni a legfinomabb lisztből? — Lehet, de nem biztos. ’ — Ma már az ország nagyobb városaiban mindenütt korszerű, folyamatos tésztakészítő vonalak üzemelnek. A kenyér mégsem lesz jobb. Miért? — Az alkalmazott technológia tökéletlensége miatt. A dagasztás és a sütés egyes szakaszai elég jól vannak gépesítve, erre a vállalatok a munkaerő-hiány miatt is rákényszerültek. A gép viszont nem mindig tesz jót a tésztának. A vonalakon úgynevezett kamrás osztógépek dolgoznak. Egy hengerpár húzza be a tésztát, és alaposan meg- gyötri. Tönkreteszi a kialakult sikérvázat... — Amitől a térfogat és a kenyér rugalmassága függ? — Igen. S ezért a gépsoron e°v ideig pihentetik is a tésztát, hogy regenerálódjék a tésztaszerkezet. — Ez használ? — Feltétlenül. A z ország legtöbb kenyérgyárában találunk intenzív dagasztógépeket. Nagy sebességgel szinte habosra verik a tésztát. Hasonló elv szerint működik a folyamatos tésztakészítő is. Üjra dr. Szilli Mártától kérdezem: — Miért lesz mégis morzsalékos a kenyér? — Sajnos a dagasztásnál a bevitt energia öt százaléka hasznosul ténylegesen, a többi hővé alakul át Ezért a gépbe rakott vizet és kovászt erősen le kell hűteni, csak akkor készíthető jó tészta. Ez azonban gazdaságossági okokból kivihetetlen a nagy tömegű kenyérsütésnél. itt 100 kilogramm kenyérhez 72 kilogramm liszt kell, s ebből 30 kilónyi liszt a kovásszal jut a tésztába. Ki tud ekkora mennyiséget folyamatosan hűteni, amikor egy-egy műszakban 80—100 mázsát is sütnek? Ezért is lesz morzsalékos, gyorsan öregedő a kenyér. Csupor Tibor (Folytatjuk) 11 Eldugott” tudás Egyre több szó esik arról; milyen, gondot okoz a munkaerőhiány. Hiába van tele hirdetéssel minden újság, hiába tesznek egyre nagyabb táblákat a vállalatok kapujára vagy kerítésére, ettől még nem jelentkeznek többen sem most, sem a jövőben. A tartalékok között sok olyan akad, ami valóban a legcsékélyebb befektetés nélkül hamar kamatozik. Ezek közül egy a kisebb'nagyobb szakmai fogúsok átadása a társaknak, elsősorban a fiataloknak. A gépeken dolgozok jól tudják, hogy milyen sok időt megtakaríthatnak a fölösleges mozdulatok kiiktatásával, mennyit javíthatnak a minőségen az idős szakik sok évtizedes tapasztalatait felhasználva. A múltkor megnéztem a Kézműipari Vállalat barcsi gyárát. Sokáig álltunk a szabász mellett, aki minél kisebb anyagveszteséggel igyekezett kivágni a géppel a ruhák részeit. A vezetőnő meg is jegyezte, hogy a takarékosság szempontjából nagyon fontos itt a szaktudás. Sok területről lehetne ugyanilyen példákat felhozni. A szakismeretek önzetlen továbbadása növelheti a mennyiséget, javíthatja a minőséget, bizonyos esetekben csökkentheti a költségeket is. Éppen ezért érthetetlen az a jelenség, amely itt-ott még föllelhető, hogy az idősebbek dugják« a tudást a fiatalok előL Nem mutatják meg az ésszerű munkafogásokat, hagyják, hogy kínlódjon a fiata! a sokkal több időt igénylő rossz módszerrel. Ez az irigység, ez a rosszindulat bizalmatlanságot szül. Megrointhat- ja a fiatalok és az idősebbek kapcsolatát is. Előbb-utóbb ugyanis észreveszik, hogy szándékosan nem tanítják meg őket a fogásokra. A szocialista brigádok tagjai között különösen kirívó ez a magatartás. A gépek általános elterjedése miatt ez most már nemcsak az ipari üzemekben, hanem a mezőgazdaságban is gondot Okoz. A fiatalok a hároméves tanulás, a szakvizsga után sem teljesen kész emberek. A jó munkához a velük együtt dolgozóktól kaphatják meg a támogatást. Sem az esztergapad mellett, sem a traktoron nem lehet még olyan kézügyességük, mint a húsz-harminc éve ezt a munkát végző idősebb társuknak. Ha viszont időben elhangzik a segítő megjegyzés, hogy ne így fogd be a megmunkálandó anyagot, hanem amúgy, biztos a jó hatás. A fiatalok beilleszkedésének szintén része a szakmai nevelés. Egyre több helyen fogadják ma már ünnepélyesen az új szakmunkásfiatalokat. Szépek a beszédék, meghatóak a fogadás percei. Ez azonban még nem egyenlő a befogadással. Ez akkor következik be, amikor a fiatalok valóban érzik a szakmai bizalmat, s részesednek a megszerzett i,. dásbóL Ez- az üzem, a gazu„- ság érdeke is, éppen ezért a szakszervezeti bizottságok, a KISZ-szervezetek is sokkal többet foglalkozhatnának ilyen szempontból a fiatal szakmunkások beéréséveL Természetesen ez a folyamai kétoldalú, arra is szükség van, hogy a fiatalok elismerjék társaik nagyobb szakismeretét, s a tanulás szándékával figyeljék mozdulataikat, majd tanácsot is kérjenek tőlük. Áldozatkészség, egészséges törekvés, a szakmai tudás növelésének vágya és még sok minden föllelhető a fiatalokban. Az Alkotó ifjúság-pályázat mindig ezt bizonyítja. Ez azonban egyszer van egy évben. Ezt a törekvést és áldozatkészséget a mindennapi feladatok megoldására lehetne fordítani — a felnőttek irányításával, szeretetteljes gondoskodásával. Amikor az idős szaki megmutatja a szakmai fogásokat, gondoljon arra is, hogy tíz-húsz év múlva a mostani fiatal adja majd tovább az akkor kezdőnek, s talán azt is megjegyzi: valamikor ezt még a Kovács Jani bácsitól tanultam. Sok kedvezmény szolgálja azt a célt, hogy a fiatalokból törzsgárdatagok legyenek. Az erősebb kötődést elősegítheti a szakmai tudás megosztása is. Lajos Géza Eredményes szekciótanácskozások Befejezőin a közlekeisluinyi r I ? A Közlekedéstudományi Egyesület országos vezetőség gének kétnapos kaposvári vándorgyűlése tegnap az MTESZ székházában es a Kiilián György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Központban folytatta a munkát, amelyen részt vett Földvári László közlekedési és Babarc büszkesége Búzatáblák a jövőből Az ország leggyönyörűbb — hektáronként 70 mázsánál is többet ígérő — búzatáblái láthatók a Baranya megyei Szajk, Boly és Babarc határában. Több százados hagyományai vannak ezen a vidéken a gabonatermelésnek. A búza kultuszát jelzi, hogy a környező községekben a dolgok értékét máig is7 búzában fejezik ki. Nem véletlen, hogy az elmúlt években ezen a területen két — időközben egyesült — iparszerű termelési rendszer is alakül a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát és a babarci tsz gesztorságával. A vendégek rendszerint fölteszik a kérdést: Miért éppen Babarcon érték el ezeket a jó eredményeket? Erről a »-titokról« kérdeztek a somogyi szakemberek is, akik néhány napja a megyei tsz-szövetség szervezésében jártak a déli határvidéken. Mikor azután a babarci főmezőgazdász, Husti Mihály elmondta, hogy földjeik aranykorona értéke 32 (!), a legtöbben úgy érezték, megvan a kérdés nyitja. »Köny- nyű ilyen kövér földeken.« Három órával később már valamennyi somogyi vendég úgy látta: egyedülállóan jók a babarciak adottságai, de jól is élnek azokkal. Eredményeiknek ugyanúgy nem a jó föld az egyetlen magyarázata, mint ahogy a gyenge termést elérő gazdaságokban sem lehet a rossz föld az egyedüli mentség. Tanulságos volt végighallgatni a babarcnak tapasztalatait, tanácsait, ennél is elgondolkoztatóbb volt azonban néhány »félfül- lel« meghallott reagálás. Mikór a termelési rendszer egyik szakvezetője arról beszélt, hogy a rossz talajelőkészítést nem lehet a vetőmagmennyiség növelésével ellensúlyozni, valaki megjegyezte, csak úgy maga elé: »-Dehogynem lehet, hiszen legutóbb is erre fanyalodtunk.« Sajnos, nem ő volt az egyetlen szakember, aki ezekben a hetekben már a sokadik tapasztalatcserén vett részt, »-jó, jó csak beszéljetek, mi meg csináljuk, ahogy tudjuk« alapállással. Szerencsére többen voltak, akik szorgalmasan jegyzeteltek, akik tanulni vagy vitatkozni jöttek Babarcra. De hát mit is lehetett itt tanulni? Az például, hogy vetés előtt jó magágyat kell készíteni, akkor is csak szakmai közhely, ha valójában kevesen csinálják így. Az eféle szakkérdéseknél jóval izgalmasabb volt ellesni a babarciak szemléletét. »Ha nem muszáj, nem vegy- szerezürak csak azért, mert a vegyszerezési tervben írva van.« Somogybán is akadt nem egy gazdaság, ahol — nem túl nagy meggyőződéssel *— térdig érő búzák fölé is kiszórták a vegyszert. A költség nőtt, a várható hozam nem .. . A termelési rendszer egyik szakembere szemtoeszálit az- I zal a véleménnyel is, miszerint a kombájn vágásszélességének növelésével arányosan nő a munka hatékonysága. »Negyven-ötven mázsás búzákban már elfogadhatatlan veszteségeket okoz a túlzott vágószélesség.« Ez azt is jelenti, hogy a gazdaságok egy részében gyorsabban emelkedtek a hozamok, mintsem hogy ezt a kombájnok konstruktőrei követni tudták volna. A jelenleg használatos gépek egy része 30 mázsás bú- , zákban ad optimális teljesít- i ményt, miközben az idei ter-1 vek a nagyüzemek zömében már negyven mázsa körüli terméssel számolnak. A babarci szakemberek a termelés új, minőségi követelményeire is felhívták a figyelmet. Az évtizedek során hozzászoktunk, hogy legjobb az a búza, amelyik a legmagasabb termést adja. Ma már nem egészen így van : hiába 1 ad egy. fajta 60 mázsás ter- ; mést, ha egy másik, 55 má- I zsás hozamú sokkal jobb mi-1 nőségű és a világpiacon is jó áron értékesíthető ... Nem véletlen, hogy a példában ilyen magas számok szerepelnek. Egy harminc mázsát produkáló gazdaságban természetesen fő feladat továbbra is a hozam növelése. A boly—babarci termelési rendszer összesen 42 fajta kísérletet végez.. Ezek egy részét vendégeiknek is bemutatták. Részt vettem már nem egy érdektelenségbe fulladt szakmai tanácskozáson, így hát jó volt látni azt a leplezetlen gyönyörűséget és élénk érdeklődést, amelyet ezek a búzák keltettek. Még a kora délutáni ’zápor sem tudta megállítani a táblák közt haladó menetet. A kalauzoló szakember a? egyik fajtáról elmondta, hogy még két év kell, mire köz- termesztésbe kerül, de akkorra már jobbak is lesznek. »Mire mindenhova eljut, már korszerűtlen.« E megjegyzés nyomán vita kerekedett, melynek végkövetkeztetése ez volt: amikor évenként jönnek a még jobb fajták, elfogadhatatlan a lassúság — olykor 4—5 év —, amíg egy búza- fajta a kutatóintézetből a köztermesztésbe kerül. Minden év milliós többleteket jelenthet a gazdaságoknak és milliárdokat a népgazdaságnak. A babarciak rugalmasak, igaz, kivételes adottságokkal rendelkeznek. A GK Szeged nevű fajtáról például két éve még csak a szaklapok cikkeztek. ma pedig már nagy területen termelik a bólyi határban. A várható termésátlag itt is 70 mázsán felüli. Az egyik gazdaság- agronó- musa körültekintve csak env- nyit mondott: »Ezek már az ezredforduló búzatáblái.« B. F. postaügyi miniszterhelyettes, az egyesület elnöke is. — A tudományos munka mellett szívesen adunk fórumot a közvetlen gondolatcserének — mondta —, ezért rendezzük évente más-más helyszínen tanácskozásainkat. Fontosnak tartjuk, hogy a közlekedés és a hírközlés szakemberei ne csak a hivatalos, szolgálati úton jussanak friss információhoz, hanem ilyen alkalmakkor is. Az ilyenkor felszínre kerülő javaslatokat jól hasznosítjuk a hosszú távú tervek készítésében. A közlekedési építési szekció tanácskozásán dr. Täger Herbert, a KPM hadosztályának vezetője tartott beszámolót az ország úthálózatának, autópályáinak és hídjainak építéséről. Kilencen mondták el az ezzel kapcsolatos véleményüket, javaslataikat. Például a KPM Szombathelyi Igazgatóságának főmérnöke elmondta, hogy Budapestre azért nehéz bejutni gépkocsival, mert jóformán csak egy útvonalat használnak. Módot kell találni arra, hogy több bevezető út legyen. A hatékonyabb, gazdaságosabb áruszállítást egyedül a közlekedés szakemberei nem tudják megoldani. Szükség van arra, hogy az egyéb területeken dolgozókkal jóegyütt- "működés alakuljon ki — szögezték le a közúti szállítási szekcióban. Dr. Tözsér Istvánnak, a KPM autóközlekedési főosztálya vezetőjének beszámolójából, majd a vitából kiderült, hogy elmélyült tudományos kutatómunkára és nagy anyagi ráfordításra van szükség, ha elfogadhatóan meg akarjuk oldani a szállítást, amihez nemcsak korszerűbb eszközökre, de a mai kor igényeinek jobban megfelelő létszám- és munkaerő-gazdálkodásra is szükség van. A technikai fejlesztéssel kapcsolatos kérdésekből hangzott el a legtöbb ál Mester Alajos MÁV vezérigazgató-helyettes vitaindítója után a vasúti szakemoerek csoportjában. Miután a r»szi- vevők 1990-ig képet kaptaka távlati elképzelésekről, a pályák, az állomások, a szállítási eszközök felújításáról tudakozódtak. Elmondták, hogy mindannyiuk számára hasznos, ha nemcsak hézagosán, hanem a maga teljességében látják a vezérigazgatóság terveit. A bírálatok uralták a posta dolgozóinak eszmecseréjét. Elmondták, hogy sokszor cél- szerűtlenséget tapasztalna^ munkájukban. Kritikusan és önkritikusan szólaltak föl a mérnökök, a szerelők és a postai forgalomban közvetlenül tevékenykedők. Közösen keresték a jelenlegieknél okosabb, hasznosabb megoldásokat. A legtöbb szó a szakemberképzéssel kapcsolatban hangzott el, hiszen egyre több új gépet alkalmaznak a posta munkájában. Ezek fogadására, alkalmazására képessé kell tenni a posta alkalmazottait, de még inkább a jövő munkásait. Dr. Bújik Konstantin, a posta helyettes vezérigazgatója jó érzéssel nyugtázta: a tanácskozásra nem az volt a jellemző, hogy egymásba keresték a hibát, hanem mindenki a maga területén bevezethető jobb megoldásokról beszélt. A legtöbb bírálat a szervezettséggel volt kapcsolatos, s elmondták, hogy néha a rész- intézkedések zavarosak. Szóvá tették, hogy gazdaságosabb lenne, ha kevesebb egyéni terv alapján dolgoznának, és több típustervet alkalmaznának. A postán dolgozók munkája megkívánja, hogy sokféle ismerettel rendelkezzenek. Ugyanakkor azt tapasztalják, hogy máshol kevesebb tudással több pénzért dolgoznak az emberek. Remélik, valamikor sor kerül egy olyan bérintézkedésre, amelyik megfelelő helyre sorolja a posta dolgo- z.óinák tevékenységét. A kétnapos tanácskozás befejeztével a kétszázötven résztvevő tegnap hazautazott. C. i.
