Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

IFJÚSÁG ÉLETE Kalákáról—kalákában Fiatalon a fiatalok között Nem éppen jellemző ma­napság a mezőgazdasági üze­mekre az alacsony átlagélet­kor. A ké/ielyi termelőszövet­kezet mintha ellentmondana a »szabálynak«, itt 33 évben számlálják a dolgozók átlagos életkorát. H.ét ifjú mezőgaz­dásszal beszélgettünk arról, mit jelent ma fiatalnak lenni egy termelőszövetkezetben, s vajon milyen érzés az, ha az ember »pályakezdő«. — Elégedett senki sem le­het Mindig többet és jobbat akarunk — állapította meg Horváth István, aki 1973-ban végezte el a keszthelyi, egyetem főis­kolai karát Nagykanizsán. Növényter­mesztő szakem­ber lett, s mi­vel , a család Balatonmárián lakik, itt kere­sett állást má­séit állást ma­gának. — Kéthelyt választottam azért is, mert a gazdaság ép­pen akkor lépett be az IKR- termelési rendszerbe. Ez ak­kor még olyan új dolog volt, hogy mi a főiskolán is alig tudtunk róla. Belecsöppentem, és lassan beletanultam. Egy ideig ágazatvezető-helyettes, majd ágazatvezető lettem. A 'legújabb technológiák el­sajátítása és minél szigorúbb betartása nagy felelősséget ró a fiatal ágazatvezetőre. Bár jónak mondhatók a gazdaság eredményei, azt még korai lenne állítani, hogy elérték a »tetőpontot« a növénytermesz­tésben. Horváth István azt kapta, amit várt a munkától, s épp a szigorú követelmények segítették beilleszkedését. Kollégájával egyidős Sípos László, aki a termelőszövetke­zet háztáji üzemágát • ve­zeti. Már első hallásra is kü­lönös, hogy egy nemrégiben végzett fiatal­ember a kife­jezetten hagyo­mányos háztáji termelés irá­nyitását és szervezését vállalta. — A debreceni egyetemen az öntözéses és meliorációs szakot végeztem el. Amikor visszajöttem Fonyódra, szá­momra is a kéthelyi gazdaság látszott a legvonzóbbnak. Ide jöttem, de mivel még nincse­nek meg a nagyarányú öntö­zés és melioráció anyagi fel­tételei, kezdetben a takar­mány termesztési üzemágban dolgoztam. A katonaság letöl­tése után válaszút elé kerül­tem. Felvetődött bennem, hogy elmegyek Nem éreztem, hol a helyem. Akkor került szóba a háztáji üzemággá fejlesztése. Kineveztek és belevágtam Iz­gatott ez a téma. A családom- tean, az ismerősök között jócs­kán voltak, akik háztájival foglalkoztak, de egészen más volt kívülről látni a dolgokat. Ma már könnyebben boldogu­lok, s ebben nagy szerepet ját­szott munkatársaim segítő­készsége. Szeretem, amit csi­nálok, ámbár nem könnyű emberekkel foglalkozni. Gyak­ran fő a vezető feje, amikor a sok egymást keresztezni látszó igényt kívánja kielégíteni. Ta­lán csak az bánt, hogy fiata­lokkal elvétve találkozik az ember. Ez az ágazat még min­dig az öregebbekre épül. Vargabetűnek látszik a fia­tal üzemágvezető eddigi élet­útja, ő mégsem tartja veszte­ségnek. Ügy véli, amit itt, az emberekkel ilyen szoros kö­zelségben megismert, minden­képpen hasznos lesz valami­kor. És a tervidőszak végére valószínűleg megkezdik a két­helyi gazdaságban is a vízgaz­dálkodást, továbbfejlesztik az öntözést Bár különböző az ed­dig befutott pályájuk, a két fiatalember egyben azonos vé­leményt vall : megtalálták a helyüket, érzik, hogy szükség van a munkájukra. B. A. A VIT jegyében Somogyi programok a találkozó tiszteletére Alig egy hónap, és kezdődik a VIT. Megyénkben is javában folynak már az előkészületek a nagy nemzetközi találkozó méltó megünneplésére. Persze, a több ezer fiatalból, aki sze­retett volna eljutni Havanná­ba, csak néhányan utaznak. De hogy a többiek is érezzék a fiatalság egységének erejét, az itthon maradottaknak VIT- szerü programokat szerveznek. Banka Margittól, á megyei KlSZ-bizottság agitációs és propaganda titkárától kértünk felvilágosítást a már lezajlott és ezután megrendezendő ese­ményekről. — Köztudomású, hogy or­szágos VIT-vetélkedőn mérték össze tudásukat a megyék leg­jobb csapatai. Somogyot a tv képernyőjén a megyei tanács fiataljai képviselték. A megyé­ben járási-városi szintű vetél­kedőkön több mint 200 csapat versenyzett, az összes nevezett csapatot meg, nem is tudjuk összeszámolni. Tehát a megyei tanács gárdája a több száz so­mogyi csapat legyőzésével ju­tott el a legjobbak közé. A megyei döntők az április 23-i nagyatádi szolidaritási nap egyik programjaként rendez­tük meg, ahol az egész nap a VIT szellemében zajlott le. Ezt május 21,-én a barcsi kis VIT követte, ott a járás fiataljai sportrendezvényeken, kulturá­lis bemutatókon, tábortűzön vettek részt, valamint a külön­böző VIT-ek jellemző táncait tanulták meg. Kaposváron egy hétig tartott a VIT-program, melyben kiál­lítások, filmvetítések,, pol-beal koncertek, bemutatók és él­ménybeszámolók is szerepel­tek. Ez a május 22—27-ig tarte rendezvénysorozat szinte ai egész várost »-átszőtte«, mivel az egyes műsoroknak, kiállítá­soknak több intézmény adott otthont. A kiemelt rendezvényei* mellett szinte valamennyi szervezetnél tartottak és tarta­nak esteket, zenehallgatást, vetítéseket, túlórákat a VIT szellemében. Jól sikerült pél­dául a május 28-i lengyeltóti kis VIT, ahol a környező köz­ségek fiataljai gyűltek össze. Július 2-án a siófoki járás fiataljait várja a Balatonlelle • és Balatonboglár közötti Vár­domb, ahol sportesemények, lövész- és víziversenyek, túra, valamint amatőr művészeti bemutatók és este tánc szere­pelnek a programban. Az »igazi« VIT ideje alatt sem fog elszunnyadni a »VIT-láz«. Akkor kerül sor Balatonfeny- ves alsón a mezőgazdaság) KISZ-alapszervezetek titká­raival egy utolsó kis VIT-re. A megye valamennyi váro­sában és nagyobb települüsén a megemlékezéseken túl a fiatalok VIT-parkokat és -ba­zárokat hoznak létre, valamint VIT-kirakatok rendezése ' is szerepel a tervekben. Augusztus 5-én, a kubai ta­lálkozó utolsó napján Kapos­váron nagyszabású karnevál lesz a Centenáriumi parkban. Július 28-tól augusztus 5-ig tart Havannában a VIT, de a megyei program augusztusban sem fog véget érni. A küldöt­tekkel tervezünk élménybe­számolókat, valamint a szerve­zetek ifjúsági vitakörökön fogják feldolgozni a tapaszta­latokat. Az újságíró kérdéseire is kalákában válaszolnak. Az egyik mondatát a másik erő­síti vagy cáfolja —kritikai vagy egyetértő gesztussal kí­sérik. Néha egész kis kánon alakul prózában, máskor csak némi ritmusos kíséret. Azt hiszem, kottapapírra kellett volna írni a velük folytatott beszélgetést, úgy jött volna ki, alá és fölé helyezett hangsú­lyokból és ellenpontokból — az összhang. A Kaláka együttes 1969. no­vember 29-én alakult. Né­gyen vannak, a Gryllus test­vérek, Dániel és Vilmos Radványi Balázs és Huzella Péter. Közülük hárman együtt jártak zepei általános iskolába. — Nagyon jó alapokat kap­tunk. A naponta felhangzó közös éneklés, a kamarazené­lés’ a kórusgyakorlat indított el bennünket, s jelölte ki az utunkat. Külföldön úgy hatá­rozzák meg együttesünk ho­vatartozását, hogy »folk group«. Meft nem elektromos hangosítással dolgozunk, »né­pi hangszeres, énekes cso­port« vagyunk. — Ez azt is jelenti, hogy ki­lógunk a különféle skatu­lyákból. (Néha ez jó, néha meg hátrányos.) Ritkán ját­szunk »népzenét«, saját szer- zeményűek a számaink. A legtöbbször irodalmi alap­anyaggal dolgozunk, verseket zenésítünk meg, mégsem csupán irodalom a műsoruk, hiszen a zene változtat, vál­toztathat a vers irodalmi akusztikáján. Most a rádió­ban a sanzonrovat foglalkoz­tát bennünket, bár aki szi­gorúan veszi, az mégsem tart bennünket sanzonéneke­seknek. — Pedig a mi módszerünk egyáltalán nem új, sőt igen­igen régi, A XVI—XVII. szá­zadban ugyanis nem olvasták a verseket, nem is mondták, hanem énekelték. Balassi köl­teményei még hangzásában is hasonlítottak a mi előadás­módunkhoz: ének — ütős. pengetős kísérettel. — Amikor elkezdtük, több­féle út állt előttünk. Virág­zott a beat, az akusztikus együttesek egész sora aratott sikert. Már megvolt az első pol-beat fesztivál is. Hozzánk az ősi népzene állt közel. Az ösztönösnek mondható egy­két év után rájöttünk arra, hogy nem elég a sláger férc­szövege. A népi ihletésű igé­nyesebb szöveg szükséges. Ek­kor folyamodtunk a versek megzenésítéséhez. — Csakhogy a versek nem húzhatók rá egy-egy népdalra. Kerestük az útat most már a népdal, népzene eszközeivel való, minél hűségesebb iro­dalmi tolmácsoláshoz. — Ahány vers, annyiféle zene. Nem kötöttük le ma­gunkat soha egyetlen stílus­hoz sem. Különféle zenei irányzatokat művelünk, min­dig az irodalmi szövegnek alárendeltem. Ifivezető-tanfolyam Balatonfenyvesen Az úttörőmozgalomban tevékenykedő kétszáz tflvezetö vett részt Somogy minden részé­ből a Balatonfenyvesen rende zeit egyhetes tanfolyamon. Program jukban többek között raj­vita, tapasztalatcsere, módszer tani megbeszélés, kirándulás, akadályverseny, szolidaritási karnevál szerepelt. Képünkön: az ifivezetök vidám játéktanulással készülnek a következő úttörőmozgaimi évre, Radványi Balázs, Gryllus Dániel. — A fellépések kovácsoltak bennünket együttessé. S a sa­ját ötletek mellé egyre több »megrendelés« érkezett. Ze- nésítsünk meg verset írjunk drámához zenét. Csináljunk összeállítást egy-egy nép ze­néjéből ... Adjunk műsort gyerekeknek. — A gyerekeket külön meg kellett »tanulnunk« ! Most már tudjuk, hogy nem kell velük aranyoskodni és vigyo­rogni, nem kell sokat mon­dani, gyarsan. Hanem keveset de azt őszintén. És komolyan. A gyerekek értik. Sok mű­sort adunk nekik Levente Péter társaságában. — Eleinte mi is 2—4 per­ces »számokat« készítettünk. (Az elsők között volt Petőfi: Megy a juhász szamáron. Arany: Egri leány.) Majd hosszabb versekkel próbálkoz­tunk. Most is repertoáron van Weöres Sándor: Az éjszaka csodái. A nagy vállalkozások egyike volt az Antigoné kó­rusának »eljátszása« zenével, Latinovits, Mensáros, Kozák András, Monori Lili társasá­gában. Erről rádiófelvétel is készült. A Thália Színházban A hétfejű tündérben ugyan­csak mi adjuk a zenét. Most pedig részesei vagyunk egy érdekes kísérletnek: Shakes­Huzella Péter, Gryllus peare Hamletiének monodrá­ma változatát mondja el Ko­zák András. Az összes több) szerep a miénk. Zenével je­lenítjük meg Claudius udva­rát és Offélia őrülését, a szí­nészek szereplését, s a szel­lem hangjait egyaránt. — Ennek okán kibővült a nézőink, hallgatóink köre is: míg a beategyüttesek általá­ban kortársaiknak és a náluk fiatalabbaknak zenélnek első­sorban, a mi fellépéseinken már megjelenik a náluk idő­sebb generáció is. Négyük közül hárman hu­szonnyolc évesek, csak Gryl­lus Vilmos fiatalabb náluk. Mind a négyen műegyemet végeztek. A kortárs együtte­sek körül gyakran harsog a pletyka szétválásról, »átiga­zolásról«. Köröttük minden csendes. Vitáik — vérre me­nőn — csak a komponálás­nál vannak, és a futtbaEpá- lyán, ahol ketten ketten, áll­nak egymással szemben, csa­patot alkotva. Két fellépőru­hájuk van, egy díszes, húzott ujjú, színpadias, és egy feke­te; de ha lehet, civjlben mu­zsikálnak. Emberközelben.. Tardai Aliz P Népszerűtlen pólyán Vilmos, Amikor arra kértem a ka­posvári pályaudvar állomásfő­nökét, hogy ismertessen össze egy nemrég munkába állt fia­tallal, csak hosszas keresgélés után bukkant ifjú Sztankó Sándor nevére a felolvasó­könyvben. Másnap a forgalmi irodában találkoztunk. Asztalán szünte­lenül csengtek a telefonok; többször is félbe kellett szakí­tanunk a beszélgetést. Először a tegnapi tapasztalatomat em­lítettem, amire egyetértőén bólintott. — Nagyon kevés a fiatal ná­lunk. Nem is csodálkozom: ünnepen, vasárnap, éjszaka vagy hóban, fagyban egyaránt át kell venni a szolgálatot. Ezért nem népszerű. Én sem készültem vasutasnak, a je­lentkezési lapomon csak má­sodikként jelöltem meg a sze­gedi Vasútforgalmi Szakkö­zépiskolát. Szobafestő akartam lenni, mégis az utóbbi helyre vettek föl. — Ügy tudom, a szülei is itt dolgoznak. — Amikor tavaly ősszel ide kerültem naplózónak, apám örült, hogy folytatódik a csa­ládi hagyomány. Közben meg­szerettem ezt a pályát. Sokat köszönhetek a munkatársaim­nak, akik főként a gyakorlati munkában voltak segítségem­re. Az iskolában ugyanis az oktatásnak ezt az oldalát egy kicsit elhanyagolták. — A fiatalok általában olyan állásra vágynak, ahol alkotó fantáziájukat szabadjára en­gedhetik, és ahol munkájuk kézzelfogható eredményét lát­ják. Itt pedig szabályzatok, előírások kötik meg a kezét. Nem terhes ez egy pályája elején álló fiatalembernek? — A vasút zökkenőmentes munkájához elengedhetetlen a legszigorúbb fegyelem. Ha tet­szik, ha nem, ehhez alkalmaz­kodni kell. Nekem nem oko­zott gondot. Az alkotó mun­káért pedig, úgy érzem, bőven kárpótol az a felelősség, amellyel naponta az emberek ezreinek biztonságos utazásá­ra ügyelünk. — Milyen lehetősége van a továbbtanulásra ? _ Vasúttiszti tanfolyamra a karok jelentkezni. Ezért nem érzem elfecséreltnek azt az időt, amelyet ebben az alacso­nyabb munkakörben töltök el. Igaz. ugyan, hogy végig kell járni az úgynevezett »szamár­létrát«, de így válik aztán a kezdőből igazán jól képzett szakember. — Létezik-e az a régen so­kat emlegetett vasutasszív? Büszke-e a munkahelyére az a néhány fiatal, aki végül is erre a pályára lépett? Elgondolkodva válaszol. — Azt hiszem, mindenki is­meri a vasutasok szellemi ké­pességedről kialakult, teljesen alaptalan véleményt. Egy kis­sé minden vasutast bosszant ez, és ilyen előítéletek mellett nem szívesen dicsekszik azzal, hogy a MÁV-nál dolgozik. Pe­dig kevés olyan munkahely van, ahol annyian tanulnának tovább — akár a legmagasabb szinten is —, mint nálunk. Beszélgetésünknek egy te- Hervonat dübörgése vet véget. Ifjú Sztankó Sándor gyakor­lott mozdulattal a hangosbe- szélő kapcsolójához nyúl, és halkan, a mikrofonhoz egészen közel hajolva megszólal: »Fi­gyelem! A második vágányon tehervonat halad át. A vágány mellet kérjük, vigyázzanak!« L. J. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom