Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-20 / 169. szám

Szabadságok idején sem állhat meg a termelés a gyárban. A vevő akkor is pontos és udvarias kiszolgá­lást vár, ha kevesebben állnak a pult mögött. Akik azért dolgoznak, hogy az ügyfél vagy látogató ne ve­gye észre a szabadságon lé­vők üres helyét, többlet fel­adatot vállalnak. A munkás ilyenkor olyan gépet is ke­zel, amelyik működését nem ismeri tökéletesen. Az elő­adó saját ügyiratai mellett a szabadságon lévő kollégá­jáét is intézi. Az orvos — miután befejezte munkáját a rendelőben — autóba ül, mert a szomszéd rendelő aj­taja előtt is sok a beteg. A kereskedő többet cipel ezek­ben a napokban, mert a sza­badságon lévő kollégája he­lyett is dolgoznia kell. A szerkesztő, amikor el­döntötte, hogy beszámol az újságban arról, ’ hogy mi­ként helyettesítik a szabad­ságon lévőket, felállt az asz­taltól, átment a másik szo­bába, aztán a szabadságon lévő kolléga helyett is elvé­gezte a munkát. Munkatársaink a helyette­sítők helytállásáról számol­nak be. Amikor az asztalra tették a kéziratokat, azt mondták: de jó is azoknak, akik szabadságon vannak. SZABADSAGOK IDEJEN Döccenő nélkül Egy kicsivel többet A ból Kaposvári Húskombinát- összesen 525 mázsa ké­szítmény kerül naponta a boltokba. A vállalat fennállá­sa óta egyetlen évben sem gyártottak ilyen sokat. Az árut nemcsak elkészíteni ne­héz, hanem eljuttatni a bol­tokba, a fogyasztókhoz is. Ezt a munkát a kereskedelmi fő­osztály 42 dolgozója végzi el. — Hány dolgozója hiányzik? — kérdeztük Kocsis László főosztályvezetőt. — Hát kérem: a két osz­tályvezető, és az egyik cso­portvezető beteg. Az egyik előadónkat a beteg gyermeke mellé irta ki az orvos egy hétre. Egy másik előadónk országjárásra indult a csa­ládjával. Tehát ő az évi sza­badságát tölti. Naponta 34— 35 ember látja el a főosztá­lyon a negyvenkét alkalma­zott feladatát. És ez ezek­ben a hónapokban több mint máskor, hiszen nemcsak a két megye — Somogy és Tol­na — boltjaiba kell árut vin­ni, hanem a Balaton-parti üdülők, pavilonok is kérnek. Körbeveszett napok Sok gondot okoz a dolgo­zók helyettesítése a vizsga- időszakban. Különösen ott, ahol' a termelés szalagrend­szerű. Egy iskolába járóért az egész közösség áldozatot hoz, s így árgus szemmel figyelik a tanulmányi eredményét, kü­lönösen azt, nem hagyja-e ab­ba az iskolát. Két országgyű­lési képviselő mondta el ezzel kapcsolatban a tapasztalatait. Radnóti László, a csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet elnöke így fogalmazott: fi— Sok időt áldozunk, nem kevés pénzt költünk a jó fi­zikai dolgozók oktatására. Ez mindenképpen helyes. A jú­nius, július azonban gondot okoz a termelésben. A szalag- termelést különösen visszave­ti, sőt szervezetlenné teszi. Gyakran három-négy munka­művelet kiesik a hiányzás miatt. Mit lehet tenni, mást állítani a helyükre. Persze azok kevésbé gyakorlottak, nem is keresnek úgy ott, s még a légkört is rontja az ő lassúságuk, mert hátráltatja a többi műveletet végző ütemes munkáját. Ilyenkor a terme­lés görbéje zuhan lefelé. — Mi lenne a megoldás? — Érdemes volna országos intézkedéssel segíteni... A vizsgaidőszaknak kellene a mostaninál sokkal hosszabb ideig tartania, s akkor nem egyszerre menne mindenki szabadságra. Kosztolánczi Jánosné is alá­támasztotta ezt a Kaposvári Ruhagyár nyári helyzetével. —Különösen sok bosszúsá­got okoz, amikor a fiatalok el­kezdik az iskolát, élvezik a kedvezményeket, aztán ripsz- ropsz abbahagyják. Nálunk például májusban—júniusban senki sem mehet indokolatlan szabadságra a szalagról a to­vábbtanulók miatt. A mun­kásközvélemény éppen ezért jogosan várja el, hogy aki belevágott a továbbtanulásba, fejezze is be az iskolát, mert nemcsak 6 hozott áldozatot, hanem azok a társai is, akik ott ülnek vele együtt a sza­lagon. Így bizony sok szabad­ság kárbg megy, s a közösség rovására. — Még ha jól kémének — mondja Hartai Tibor külső ellenőr, aki most az egyik be­teg osztályvezetőt is helyet­tesíti. — A pavilonokban szakképzetlen vezetők dolgoz­nak, aztán így küldik a meg­rendelőt: kérek ennyi és eny- nyi szalámit. Azt, hogy sza­lámiból sokféle van', figye­lembe sem veszik. Pedig mi­nőségben és árban különböz­nek egymástól Az egyik pa­vilonban — ahol tánctanár lett üzletvezető — azt láttuk, hogy a párizsi — romlandó áru — kint van a polcon. A tepertőt viszont szigorúan a hűtőszekrényben tárolta. A miértre így felelt: »Én a hi­deg tepertőt szeretem.« Szó­val az ilyen pontatlanságok még tetézik a gondot. Ezt a sok árut • nem könnyű az igény szerint szétosztani. Reg­gel 4 órákor itt más olyan az udvar, mint egy zsibvásár. Akkor rakodnak a túrajára­tok. Azért viszont, hogy ra­kodhassanak, nagyon sok em­bernek kell pontosan dolgoz­ni. A fizikai munkások is sze­retnék szabadságuk egy részét nyáron kivenni. Akik bent vannak, azokra több feladat hárul : megemelkedett a túl­óra. Aki dolgozik, az hetente 2—3 túlórára biztosan számít­hat. Az egyik dolgozónk, Bé­res Barnáné reggel hatra jött és este hatig marad. A meg­rendeléseket gyűjti és' a szál­Vevő mindig van Ezekben a hetekben sem csökken a zsúfoltság a kapos­vári Csemege ABC-ben. A vá­ros lakóinak egy része nyári szabadságát tölti és nyaraló­ként valamelyik Balaton-par­ti üzletben vásárol élelmiszert. Az állandó vevőket azonban bőven pótolja a Kaposvárra özönlő túristák sokasága. A pult másik oldalán most sem lehet lazítani. Éppen ellenke­zőleg : helyt kell állni a hiány­zók helyett is. — Kilenc dolgozónkat he­lyezték ki a Balatonra, öten pedig szabadságon vannak — mondja Fodor István, az ABC vezetője. — A többieknek is folyamatosan kiadjuk a sza­badságot az előre meghatáro­zott terv szerint. — Hogyan állják a sarat így, kisebb létszámmal? — Többet dolgozunk. A vá­sárlóknak nem szabad észre­venni, hogy kevesebben va­gyunk. Úgy szervezzük mega munkát, hogy lehetőleg ne le­gyen fennakadás. Nyitás előtt feltöltjük a polcokat, a hűtő­ket, és ugyancsak feltöltve ad­juk át a váltó műszaknak, hogy minél kevesebb gondjuk legyen vele. Sok árucikket előre csomagolunk, ezzel is gyorsítjuk a munkát, A dél­utáni csúcsforgalom minden­kinek fokozott igénybevételt jelent. Főleg a pénztárosoknak nehéz a dolguk, hiszen olyan­kor mindenki siet, ideges. És persze nem szabad megfeled­keznünk a tanulóinkról sem. Ók fölváltva veszik ki az egy­hónapos szabadságukat, akik itt vannak, sokat segítenek, — Mi jellemzi az élelmi­szer-kiskereskedelmet nyáron? — Tejből és kenyérből ke­vesebb fogy, mint máskor, éppen a távol lévő törzskö­zönség egy része miatt. Szom­batonként azonban néha fel­borul a számításunk. Ha esős hétvége ígérkezik, sokan itt­hon maradnak a vikendre ké­szülők közül, ezért kénytele­nek vagyunk utánrendelni ezekből az árukból. Sörből általában ki tudjuk elégíteni az igényeket, persze Balatoni világos nem mindig van elég. Az úgynevezett száraz áru — tehát a téliszalámi, a gyulai kolbász — nem sokáig marad a pulton, ezekből sajnos ke­veset kapunk. Bőven fogynak viszont a konzervek, levespo­rok, ezeket leginkább külföld­re induló honfitársaink vásá­rolják. A külföldiek is szíve­sen megfordulnak nálunk. A nyugatnémeteknél például a szovjet pezsgő a sláger. Tíze­sével viszik. Sok pécsi is be­jön hozzánk. A Balatonra me­net megállnak itt egy kávéra; egyúttal bevásárolnak. Tő­lünk viszik a tőkehúst, a fel­vágottat. Érdemes még " meg­említeni azt, hogy a gyü­mölccsel, zöldségfélékkel »ki­jövünk« az áruház elé, így is takarékoskodunk a vásárlók idejével. Aki csak ebből akar venni, nem kell odabent a pénztárnál sorbaállnia. — Munka tehát most is van bőven. Gondolom, az üzletve­zetőnek sem ártana egy kis pihenés. Mikor veszi ki a szabadságát? — Majd szeptemberben, ha a többiek már letöltötték. Ná­lunk ez évek óta így szokás. lítást intézi. Azok helyett is, akik pihennek. Csak így ér­hetjük el, hogy a vevők min­dig megtalálják az árut a boltokban. Azt a napi több mint öt vagon árut 35 teherautó hord­ja szét A feladat nagyságát jól szemlélteti, hogy Somogy­bán 641, Tolnában pedig 301 boltot látnak el áruval. A »■menetrend« a túrajáratok számára szinte percnyi pon­tossággal írja elő, hogy mi­kor, hol kell tartózkodniuk. Ma például — a héten már másodszor — az egyik kocsi a Nagyatád—Háromfa—Babó- csa—Bélavár útvonalon köz­lekedik. Reggel 6-kor indul és este fél hétkor ér haza. Azok­nak a boltoknak a neve, ahol árut rak le, csak egy sűrűn gépelt oldalra fért rá. — És ez csak akkor telje­síthető, ha nem betegszik meg a gépkocsivezető, ha nincs műszaki hiba, ha min­den boltos segít, ha ... nem folytatom tovább. Szóval csak egymást támogatva oldhatjuk meg a feladatot À Csepel Művek Egyedi Gépgyára Kaposvári Nehéz­gépgyárában az év elején — i dolgozók egyetértésével — szabadságolási ütemtervet készítettek. — Ezt tulajdonképpen sike­rül is betartanunk — mond­ja a munkaügyi osztályveze­tő —, de ha valakinek nem abban a hónapban -érkezik meg a beutalója, mint ami­korra számított rá, természe­tesen eltérünk az ütemterv­től. Mindenkinek úgy osztot­tuk el a szabadságát, hogy a főidényre is, a ház körüli teendőkre, s a váratlan dol­gokra is jusson belőle. A fiatal, alakulóban levő gyár munkásainak felvételé­nél ügyeltek arra, hogy az új dolgozó többféle tevékeny­séghez értsen. így előfordul­hat, hogy például a trhk kar­bantartók hegesztőnek, laka­tos munkát végeznek, vagy éppen gépet javítanak, mikor mire van szükség. — ök egyébként huszonki­lencen vannak, s közülük most, amikor a nyár derekán járunk, hárman töltik a sza­badságukat — tájékoztatott i Bévárdi József műszaki osz­tályvezető, aki egyben a kar- 1 bantartók irányítója is. Abban az üzemben, ahol áprilisban a gyár első kész­terméke elkészült, ötvenhatan dolgoznak. Egy ember beteg, heten nyaralnak. — Az univerzális szakem­berek könnyen beállnak a hiányzó társuk helyébe — mondja Birovits József, az AVS üzem vezetője. — Rá­adásul olyan gépet is három műszakban járatunk most, amit eredetileg két műszakos tevékenységre terveztünk. A gépgyárban pillanatnyi­lag több szakember van, mint gép. A múlt héten, amikor a helyzetfúrón dolgozó Bátori József töltötte a szabadságát, az előrajzoló Matics Gyula minden fönnákadás nélkül helyettesítette. Most pedig a Balatonban lubickoló Fülöp László gyalus gépe mellett ta­lálni Cser Istvánt, aki egyéb­ként marós. Ennek Gyökér Zoltán, harmadikos szakmun­kástanuló .örül a legjobban. — Miért? — Mert ilyenkor a meste­rem, Cser István megengedi, hogy az ő gépén én végez­zem el az egyszerűbb felada­tokat — mondja a fiú. — Sokkal jobban telik az idő, ha dolgozom, mintha csak pepecselnék. Meg aztán nem­csak nézni akarom a szakmát. A műhelyben majdnem minden szakmunkás mellett vannak tanulók, akik lesik, hogy mikor kapnak feladatot, ök is szívesen segítenek a távollevők helyettesítésében. A nehézgépgyárban nem okoz gondot a szabadságok kiadása. A nehézgépgyár munkásai több tevékenységhez is értenek. A sütőkemencék mellett Árnyékban is 28 fokot mu­tat a hőmérő higanyszála, a nagyatádi kenyérgyár sütödé­jében pedig 40 fok körül van a hőmérséklet. Uborkaszezon kivételekkel Nyáron nincsenek hivatali ügyeink, egészségesek va­gyunk, nem szerkesztünk be­adványokat ... Nyaralunk. A tanácson is uborkaszezon van ilyenkor, az emberek ősztől tavaszig rohamozzák meg a hivatalokat. Dr. Varga László, a Kapos­vári Városi Tanács igazgatási osztályvezetője elmondta: — Mi is igazodunk ahhoz, hogy ügyfeleink ilyenkor a hivatalba járásnál kelleme­sebb dolgokkal foglalatoskod­nak. Pontos szabadságolási ütemtervünk van és azt szi­gorúan be is tartjuk. Egy cso­portból egyszerre csak egy ember lehet szabadságon, s a többiek elvégzik a munkáját. Helyettesítési rendszert dol­goztunk ki — korábban ilyen nem volt — és minden terü­lethez az állandó ügyintézőn kívül értenie kell valaki más­nak is. — Az ügyintézésre a har­minc napos határidőt tud­ják-e tartani? — Csak az egészen különle­ges esetekben nem. De akkor is kikerüljük a bürokratikus utat* nem függesztjük föl az eljárást, hanem a helyettesítő levélben, vagy személyesen tudatja az ügyfelekkel, hogy egynéhány nap türelmet ké­rünk. — Van olyan munkakör, amelyben nem tudják megol­dani a hiányzók pótlását? — Az anyakönyvi csoport­ból senki sem nyaralhat. Nya­ranta esküvődömping van, mindenkinek itt kell lenni. Szombatonként 10—15 pár mondja ki a boldogítót, s ma már egyre több a hétköznap rendezett esküvő. Nemrég ment nyugdíjba Tarr Imre bá­csi, városunk népszerű anya- könyvvezetője, most négyen dolgoznak helyette, s teszik föl a menyasszonynak és a vő­legénynek a nagy kérdést. Választhatnak az ifjú párok, hogv nő, vagy férfi előtt »nyilatkozzanak«. A lakásügyi csoportnál szin­tén nincs szabadság, csak te­lelni fognak az ott dolgozók. A lakáselosztásnál mindenki­re szükség van. Áttérünk a lakásigények gépi feldolgozá­sára, a SZÜV számítógépei csinálják a besorolást, ez a munka most is tart. A gép a megkapott adatokból pon­tozza majd az igényeket, s a legtöbb pontot elérő család ke­rül az első helyre. Készítjük az 1979-es lakáslistát, végre rátérünk az előírt rendszerre, a jövő évi névjegyzék kará­csonyi ajándékként december­ben kikerül a hirdetőtáblákra, s ezután minden évben így lesz. . — A »főnök« mikor mehet szabadságra? — Tavaly nem voltam. Csak akkor mehetek most is, ha két-három hétre előre min­den ügy »tisztába van téve«. A helyettesítésem és sok más... J — És ha nincs osztályveze­tő, akkor ahogy mondani szo­kás, cincognak-e az egerek? — Nálunk szerencsére nem ettől függ a munka. A cso­portvezetők itthon vannak, s a feladat sem lesz kevesebb. Az új helyettesítési rendszer­rel megelőzzük a sokhelyütt jellemző morgolódást: »már megint helyetted kell hajta­nom«. — A kenyérgyárban össze­sen 62-en dolgoznak, és közü­lük a nyári hónapokban 8—10 ember állandóan távol van. Ma például heten évi rendes szabadsagukat töltik, hárman pedig betegek. Ennek ellenére a napi 90 mázsa kenyeret és az ötvenezer süteményt elkeli készítenünk — mondja Kunics József, a kenyérgyár vezetője. Ezt úgy oldják meg, hogy minden öt munkás mellé egy állandó helyettest is alkalmaz­nak a heti pihenőnapok, sza­badságok miatt. Ezen kívül a dolgozók naponta 1—2 túlórát is kénytelenek vállalni. Reg­gel 4 órakor kezdődik a sütő­ipari termékek szállítása és a kora délutáni órákban fejező­dik be — mondja Méhes Jó­zsef gépkocsivezető, aki 1962 óta dolgozik a kenyérgyárban ebben a beosztásban. — Minden évben így van ez a nyári hónapokban, ilyenkor több a túlóránk, mint egyéb­ként. A héten is azért dolgo­zom naponta 1—2 órával töb­bet, mert az, egyik gépkocsi- vezető társunk szabadságon van. Marai György sütőipari szak­munkás, brigádvezető. Ugyan­csak melege van a vetőgödör­ben. A forró, barnás-piros, illatos kenyereket szedi ki a kemencéből. — Ha hívnak bennünket helyettesíteni, vagy túlórázni, szívesen tesszük, hiszen a ke­nyérre mindig szükség van, nem hiányozhat a vásárlók asztaláról. Olyan is előfordul ilyenkor, hogy a hét minden napján, még vasárnap is dol­gozunk. Most frissen jöttem vissza az üzembe, mert két hetet a Balatonon töltöttem. Szimbalek Józsefet a da­gasztó mellett találtuk. — Ma délelőtt 11 órára jöt­tem be, de itt leszek este 9-ig. Sokszor még 3 túlórám is van, ha úgy kívánja a lét­szám. Az idén még nem vol­tam szabadságon, az őszre tartalékolom. Meleg van a sütödében, meleg van a raktárban is, ahol szép rendben sorakoznak a szállításra váró kenyerek. Nem hiányozhatnak az élel­miszer-üzletekből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom