Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-19 / 168. szám

röuzft(£ &zadzcizL5~slgJ A Somogyi Néplap július 6-i számában Krénusz Ist­ván kaposmérói lakos segítséget kért, mert épülő lakó­házát nagy feszültségű vezeték keresztezi, és az építést nem tudja befejezni. Közöljük, hogy a kaposméröi tanács az építési engedélyt a DÉDÁSZ szakvéleménye nélkül ad­ta ki, s bár tudott a vezeték áthelyezésének szükségessé­géről. a megrendelést csak 1978. május 26-án küldte meg üzemigazgatóságunknak. Sajnos a munkát kapacitáshiány miatt csak 1979-ben tudjuk elvégezni A levélíró és társai segítségére csak annyit tudunk tenni, hogy — amennyi­ben az anyag is rendelkezésre áll — a vezetéket 1979 első negyedévétiek elején áthelyezzük. Tisztelettel: Szakanyi (jjfiiJa igazgató, Dél-dunántúli Áramszolgáltató , , Vállalat kaposvári üzemigazgatósága Tisztelt Szerkesztőség! 1977 július 11-én vásároltam egy Sanyo típusú mag­netofont, amelyet 1977 októberében beadtam javításra a Csurgói Napsugár 1SZ nagyatádi kirendeltségéhez. A ké­szüléket megjavítani nem tudták, igy az állandóan ván­dorolt a lakásom és a szerelőműhely között. 1978. június 5-én ismét beadtam, ekkor a szerelő elküldte a Ramovill Híradástechnikai Szervizbe, Budapestre. Ennek a javítási akciónak már tíz hónapja, s a mag­nót azóta használni nem tudom. Időközben a készülék garanciája is lejárt, és a magnó sehol, holott a jótállási jegyzék szerint ötszöri javítás után a szerviz cserekészü­léket köteles adni. Vagy tán mégsem? Tisztelettel: (Qua in CUtndtf. 7551 Lábod. Kossuth u. 93. A Fonómunkás Kisszínpad estje Csillagos ég alatt A szentjakabi nyári esték harmadik rendezvénye végre a szabadban, a középkori romok között zajlott le hétfőn. A Kaposvári Fonom.unK.as Kis­színpad mó-nra, meg a kelle­mes meleg mintegy négyszáz nézőt vonzott a szentjakabi dombra. Elsőként a Szomorú város című, felnőtteknek szánt me­sét mutatták be, amit a szín­pad egy éve tart műsorán. Az együttesnek jő a kapcso­lata a csehszlovákiai magyai irodalom képviselőivel, é« sze­mély szerint Gál Sándorral is, így kézenfekvő volt, hogy a király című kisregényének egy fejezetét használta föl Vé/tes Elemér, forgatókönyve meg­írásához. Ezenkívül Laco No- vomesky, Milán Rufus és Mi- loslav Valek művei szolgálták alapul. A zeneszerzők Diny- nyés József és Gulyás József voltak. A kolostor kerengőjében különös hangulatot teremtett Mendelssohn és Beethoven he­gedűversenyének részlete, s a népi zenét szerencsésen egé­szítette ki Block Tamás szép gitárjátéka és kellemes ének­hangja A koldus szerepét Tol­nai Mária formálta meg hatá­sosan. . A következő darabot Is ő »•vitte« elsősorban, bár társai is őszinte lelkesedéssel és hit­tel vettek részt Csingiz Ajt- matov Az első tanító című kisregényéből készült egyfel- vonásos előadásában. Az előadás érdekessége, hogy négy új szereplője volt: Tolnai Mária mellett Tóth Anna, Máié József és Benket Katalin. A Fonómunkás’Klub a há­zigazdája a szentjakabi nyári estéknek. Tagjai, akik jórészt azonosak a színpad tagjaival, nemcsak a produkcióban ha­nem a technikai előkészítés­ben is nagy munkát vállaltak. Most már a következő hétfő­ről beszélnek: a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes Szí,má­dénak és a Kaposvári Tán­csics Mihály Gimnázium Di­ákszínpadának közös estjét ké­szítik elő. G. J. Kávét talált a szonda Nagy László afféle szenve- délytelen »kisember«. Napjait valahol a megyeszékhely köze­lében állatok istápolásával tölti, esténként pedig — a kocsma helyett — otthon, pa­pucsban múlatja idejét. Tegnap azonban olyas»"»i esett meg vele. ami szinte porrá zúzta a tejbe és a fő­nökébe, no és az »egészség­ügyi igazságszolgáltatásba« vetett — korábban meg,rendít­hetetlennek hitt — bizalmát. A szokásos reggeli tojá.srán- totta után megédesítette szá­ját egy adag kávéval, maid begyalogolt a Kaposvári Ál­lami Gazdaságba —, s a ren­dészbe ütközött. — Fújjon bele! — rikkan­totta a rendész, s állatgondo­zónk elé tartotta — a szon­dát. Ö rálehelt, s néhány pil­lanat múltán megdöbbenve vette tudomásul — az elszí­neződést. »A koffeintől és a cukortól van« — vigasztalta magát, ám a rendész és a munkave:vtő szigorúan föi- medt rá: — Aha, szóval maga piált! Menjen haza, igazolatlan, tér­csökkentés. prémiumelvonás! — Hősünk hiába mentegető­zött. Elment hát a megyeszék­hely kórházának baleseti osz­tályára. majd a laborba, hogy véralkohol-szvitjét megvizs­gáltassa. Am itt is falba ütkö­zött. »Nem tehetem — mond­ta az ügyeletes —, mert sem a munkahely, sem a rendőrség nem kérte, s egyébként is, hi­ánycikk a kémcső!« Hősünk következő útja az igazgató főorvos előszobájába vezetett. Csakhogy ott is hiába esküdözött, hiába ígérte, hogy szerez kémcsövet ládaszámra: kitessékelték. Elúszott hát a napi bér, a premium — és a Tekintély, lis állatgondozónk lehorgasztott fejjel hazafelé caplatva le­vonhatta a következtetést: a rendésznek, a műszakvezető­nek és a baleseti osztálynak —; példákat kell statuálni. L. A. AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 168. szám. Szerda, 1978. július 19. „Az őrsvezető tartogasson meg lepetéseket!“ Hangos fogadtak Előre köszöntéssel kiskcVoádi őrsve­zetőképző tábor kapujában az ügyeletes pajtások. Ellenőriz­ték, hogy kihez jöt'.em, csak pontos egyeztetés után enged­tek be, mondták is: rend a lelke mindennek. A festői környezetű tábor­ban épp szabad foglalkozás volt, vidám zsivaly hallatszott. Egy csapat fiú a billiárdasz- talnál szórakozott. Egy-egy jói sikerült találatot élénk tetszés kísért. Távolabb ping-pong- labda pattogott az asztalon, mások komolyabb foglalatos­ságot találtak: kérdőíveket töl­töttek ki. Találomra elkértem egyet. Ez állt rajta: Freisz Kázmér, a zamárdi általános iskola tanulója va­gyok. Az úttörőcsapatban raj- I vezetőként tevékenykedem és a csapat faliújságját is szer­kesztem. Kiderült’ még, hogy I tanulmányi eredménye kitűnő, szorgalma és magatartása pél­dás. Kedvenc tantárgyai a matematika és a földrajz. Torlódás nélkül Gyors segítségre volt szük­ség a június 25-i Balaton- parti tornádó pusztításai után. Mint arról hírt ad­tunk: a természeti kataszt­rófa különösen nagy káro­kat okozott a félkész építmé­nyekben. Az esős időjárás miatt is nagy szükség volt arra, hogy a pusztulást mi­előbb helyreállítsák a káro­sultak. A társadalmi összefogás szép példáinak tanúi lehet- __ tünk. Enyhített a nehézsége­den az, hogy az újjáépítéshez gyors, hathatós segítséget tudtak adni a Tüzép telepei. A megyei és helyi tanácsok fölmérték a károkat, a káro­sultak számát, igényét, és je­lezték ezt a Dél-dunántúli Tüzép Vállalatnak. A Tüzép kapcsolatba lépett az Érdért vállalattal, a CEMÜ Nyerges­újfalui Eternitgyárával, a Tégla- és Cserépipari Tröszt kaposvári, győri és békéscsa­bai vállalataival. Ennek kö­szönhető, hogy szinte azonnal 800 köbméter. tetőszerkezeti faanyaggal. 300 000 síkpalá- val, 300 000 cseréppel, 15 000 hullámpalával álltak a káro­sultak rendelkezésére. A tor­lódásokat hosszabbított és vasárnapi nyitva tartással há­rították el. Többletfeladatot vállalt a MÁV és a 13. sz. Volán Vál­lalat is: kellő időben bizto­sították a szállítóeszközöket, s így torlódás nélkül megér­keztek a szállítmányok. Nagyon szeret olvasni, s ha van ideje, szívesen hallgat ze­nét. Arra a kérdésre, hogyan le­hetne érdekesebbé tenni az őrsök életét, azt válaszolta: Az őrsvezető minden őrsi foglal­kozásra tartogasson meglepe­tést. Zsovár Mária táborvezető: — A táborba 190 pajtás ér­kezett. Legtöbbjük az ötödik osztályt végezte. Tíz napig vannak itt. Három napon ke­resztül minden pajtás egyfor­ma feladatokat kap. Hat na­pot valamennyi raj más-más programmal tölt el. Hat rajt hoztunk létre 18 őrssel. A kép­zés az őrsökre épül, a Dajtá- sok önmaguk terveznek és ön­állóan hajtják végre a felada­tokat. J. L. Veszprémi gyújtógyertya „Éhes” a pincéé Kutyaéiet A Bakony Fém- és Elektromoskészülék Művek gyújtógyer­tya üzemében új konstrukciójú gyújtógyertya gyártását kezdték meg. A próbasorozatbán legyártott tizenöt ezer da­rab »Bakony« gyújtógyertya, a műszeres és gyakorlati vizs­gálatok alapján felveszi a versenyt a már ismert márkájú gyertyákkal. 1980-tól előreláthatóan évi tízmillió darab »Bakony« gyújtógyertyát készítenek Veszprémben. A ké­pen: Csomagolják a gyújtógyertyát. Hűvös éjszaka van. Lent a völgyben nyolc új ház. Kettő­ben még senki sem alszik, s a középen álló ürességét egy kutya őrzi hosszú láncon. Nem valószínű, hogy a házba belopnak bármit, mert min­denki tudja: a kutya harap. Ha van mit. S ha sokáig nincs, nem marad más, mint a fű. A fűbe harapás. Lehet vagy egy hete, hogy ez a kutya nem harapott még jószándékkal sem. Éjje­lente, ha rákezdi a panaszos vonítást, minden fajtársa el­hallgat a kornyéken. Ebszoli­daritás. avagy a kutyák »em- j bersége«? Figyelnek, varnak. 1 Vajon hová sorolandó a ré­gi tapasztalat, hogy a nem kívánatos, jó álmot elűző hang a tégla falán, az ablak üvegén és az aludni vágyó párnáján át is eljut a halló­idegekbe? A hangtan foga­lomkörébe? Inkább a lélek­tanéba. Már akinél van mit tanulmányozni. (A tulajdonos két utcával arrébb lakik, s talán éppen az igazak álmát alussza.) A kutya szívós. De hangja minden éjjel változik egy kutyaoktávnyit a pana­szostól a könyörgő felé. Van. akinek egykutya. Vajon ki bírja tovább? Fogadjunk? Hiszen a tét csak egy kutya­élet. F. G. 7ARM <0R0li Válasz ' - albérlő panaszkodik .zonyának: Hallatlan, kérem, a szájvíz, amit bekészít ne­kem, mindennap piszkos. A háziasszony legyint: —1 Mondja már. Ügy is kiköpi. Szerencse Arisztid hosszabb távol­iét után újra megjelenik a klubban, és büszkén mesé­li: — Most jövök Indiából, ahol tigrisre vadásztam. — És szerencsével járt a vadászat? — kérdi tőle Tasziló. — Meghiszem azt — fe­leli Arisztid —, egyetlen­eggyel sem találkoztam. Ok Kovácsnak volt egy nő­ismerőse, aki feljárogatott legénylakására. Azonban valahányszor felment hoz­zá, távozáskor mindig ki­jelentette : — Vedd tudomásul, hogy többé nem jövök fel ide. — Aztán miért nem? — Mert én tisztességes nő vagyok. — És miért jöttél fel eddig? — No hallod, hiszen eb­ből élek. Illatos vicc A turistacsoport Kölnbe érkezik. Az egyik pesti rögtön lemegy a folyó­partra, belemartja zseb­kendőjét a vízbe, és meg­szagolja. Aztán fejét ráz­va így morfpndíroz; — Előre sejtettem, hogy az egész kölnivíz-história csalás. Ébresztő Kovács találkozik Sza­bóval egy órásüzlet előtt. — Bemegyek ide az üz­letbe egy vekkerórát ven­ni — mondja Szabó —, mert olyan mélyen al­szom, hogy reggel soha­sem tudok felkelni. — Látod — feleli Ko­vács —, nekem nincs szükségem vekkerre. Van egy négyhónapos fiam, az minden reggel felébreszt az ordításával. Szabó elgondolkozik : — Jó, jó, de hogyan ál­lítod be? A mogos tor titka A száztíz éves bácsiká­tól megkérdezi valaki : — Mondja, bácsi, ho­gyan érte meg ezt a szép kort? A bácsi csöndesen fele­li: — Volt türelmem. Scmggi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztő: JÁVORI BELA Főszerkesztő-h. : Paál László Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor ti. 2. Postacím: Kaposvár, Pf. 31. 7401. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, La tinea Sándor ti. 2. Postacím: Kaposvár, Pf. 31, 7401. Telefon: 11-516, 11-510. Felelős kiadó: Doniján Sándor. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivata­loknál és postakézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 20 Ft. Index : 25 967 ISSN 0133—0608 Készült a Somogy megyei Nyom­daipari Vállalat kaposvári üzemé­ben. Kaposvár, Május 1. u. 101. Felelős vezető: Farkas Béla igazgató. Kéziratokat nem őrzünk meg nem küldüíijt vissz«» Pesti vendégem szeme megakad az étlapon, és ujjúval a sor közepére bök. »Rózsa Sándor ked­vence«. — Ebből vajmi keveset le­het megtudni — sóhajtja. Hívom az ifjú pincért : — Mondja csak: mi volt Rózsa Sándor kedvence? — Tet­szik parancsolni? — kérdez vissza ámulta, de felet­tébb udvariasan. — Csak azt szeretném tudni, hogy mi ez a Rózsa Sándor kedvence... — Nem értem, kérem tisztelettel. — Jó, akkor megközelí­tem a témát — kedceskedek. Itt áll az étlapon, hogy Rózsa Sándor ked­vence. Szeretnénk tudni, hogy mi ez, és hogyan készítik. — Ez kérem sült­hús krumplival meg rizzsel. — Rögtön arra követ­keztetek, hogy »összehúzott szem­öldökű« ismerősünk nem tartozhatott az ínyencek közé. Nimbusza révén mégis csak kedvenc étele mellett dön­tött a vendég — és elámult. Kétféle hús, más-más ízek­kel fűszerezve, ap­ró májdarabkák­kal, és még nem tudom mivel »ékít­ve■», szóval az étel kitűnő. Ezután kérek két adag túrós pala­csintát. A fiú visz- szalép: — Hozha­tom egybe? — Ter­mészetesen — mon­dom —, és ha kér­hetem. két adag tejföllel... El­megy, néhány lé­pésnyire megtor­pan és visszajön: — Túróscsuszát tet­szett kérni? — Nem, palacsintát. Láthatóan meg­döbben: — És tej­föllel? — Igen, kéi adag tejföllel. De hát a palacsin­tára nem szoktunk tenni... — igyek­szik lebeszélni c »mániámról«. — Most az egyszer te­gyenek, kérem az ég szerelmére. És hozta a két adagol két tányéron, egy tejföllel, viszont udvariasan. A pesti vendég rögtön ráhibázott az »eszmei mon­danivalóra«: — Alighanem »éhes« a pincér. még nem ette vé­gig a Becsali étlap­ját, azért nem tud­ja, hogy mi micso­da... J. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom