Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-19 / 168. szám

Osztopáni aratók BeszéÊegætés SBiSSUsŐS előtt Péter-Pál után két héttel az előző, napi eső után szinte gőzolgött a gabonatábla az oszlopán! határban. A nagy munka még mindig nem kez­dődhetett. »Talán délben el­indulhatunk« — mondták a kombájnosok, akiknek izgal­máról csak a szokásosnál gyorsabban fogyó cigaretta árulkodott. Az előző napokon nemegyszer végignézték már a »csatateret«. Aggódással és bizakodással. Az előbbire a sorozatos zivatar okozta dő­lés, az utóbbira a tömött ka­lászok adtak alapot. — Nyolc éve, amikor a gazdaságban kombájnozni kezdtem, huszonmázsás táb­lákon arattunk, most meg bosszankodunk, ha egy terü­let »csali« 40 mázsát ígér — így Sziládi Zoltán kombáj- nos. Ahogy becsültük, nem egy tábla termése 50 mázsán is fölül lesz. Az olyat öröm vágni... A megrendelt E 516-osok az osztopáni tsz-be sem ér­keztek meg, így SZK—5-ösök- kel erősítették meg a betaka­rító gépparkot. Vajon győ­zik-e majd? Nemrég egy szak­ma; tanácskozáson mondták el, hogy az SZK—5-ösök ideá­lisak egy 30—35 mázsás bú­zában, de »kifulladnak« az 50 mázsásban ... — A mi tapasztalataink sze­rint ezek a gépek — megfe­lelő beállítással — nagyobb termésű táblákban is jók. Dőlt búzában pedig egyene­sen nélkülözhetetlenek — mondta Bajzik István műsza­ki vezető, alá ezen a napon már »kötetlen munkaidőben« dolgozott. — Korábban én is éveken át kombáj noztam. Amikor ’59-ben kezdtem, még az SZK—4-es is a technika cso­dájának számított. Ezek a gépek aligha kaphatnak na­gyobb dicséretet, mint hogy közülük egyet még ma is használunk. Ezen tanulnak a legfiatalabb kombájnosok. A hónap végéig minden­képpen be akarják fejezni az aratást. — Elkészültünk rá, hogy a következő napokban a gyere­keinket csak alvás közben látjuk. Ilyenkor a munka töl­ti ki a nap minden percét — mondta Osztopáni János kom­báj nos. Közhelynek számít, hogy most az aratókon ■ az ország szeme. Vajon ők őrzik-e ezt a figyelmet? — Őszintén szólva, ilyenkor nincs módunk rádiózásra, még kevésbé tv-nézésre. Talán fur­csa, de a faluban kevesebb szó esik az aratásról, mint a riportokban. — Hogyan szervezték a munkát? Mi áll többet: . a kombájn, vagy a szállító jár­mű? A félig tréfás kérdésre ko­molyan válaszoltak. — Legjobb, ha egyik: sem. Olykor persze akad néhány perces »kényszerpihenő«. Ilyenkor mindig a kisebb ér­tékű gép alkalmazkodik a na­gyobbhoz. Ha egy kombájn 10 percet áll, az nagyobb kár, mint ha egy teherkocsi fél órát... A gazdaságok jó részében a kombájnosok célprémiumot kapnak a szem veszteség mér­sékléséért. Osztopánban nem. — A kisebb szem veszteség nem lehel prémiumfeltétel. Hiszen a kombájnos nem azért kapja a bérét, •mert »ül a gépen«, hanem mert a leg­jobb tudása szerint arat, mi­nimális szemveszteséggel. Ez munkájának az alapkövetel­ménye ... A célprémium húzóerejét persze az osztopáni vezetők sem vitatják. Itt a komplex brigádok közös teljesítményét, a valódi pluszot jutalmazzák. — Ilyen premizálás mellett egy kombájn meghibásodása közös gond. Senki sem járhat jól a másik rovására. — Kora reggeltől estig a fülkében egyedül... Mi min­denre gondolnak ilyenkor? — Családi dolgokra — vá­laszol Tóth József tehergépko­csivezető, aki korábban a tej­ipari szállítási vállalatnál dol­gozott. Ott éjfélkor már jó reggelt köszönték. Ehhez ké­pest a mostani hat órai kez­dés már szinte délelőttinek tűnik... — Máskor a fordulókat szá­moljuk. Hogy mennyit keres­tünk már aznap. Minél többet vagyok úton, annál gyorsab­ban telik a nap. — A kombájnosoknak nincs ideje gondolkodni. Állandó ii­I gyelemre van szükség — vet­te át a szót Sziládi Zoltán. Hitetlenkedem: ugyan mit lehet figyelni 14 órán át? — Aki, nem ismeri a gé­pet, az egyszerűen azt mond­ja, zúg a motor. Valójában az a zúgás tucatnyi különböző hangból áll. Minden alkat­résznek megvan a jellegzetes rezgése. Sok mindenről árul­kodik. Míg beszélgettünk, a végre júliusiasan tűző. nap fölszip­pantotta a párát Az emberek -, »OT^khez indultak .... Azóta — vasárnap is — megállás nélkül — mentek a gépek. Tegnap estig 320 hek­tárral — az összes terület jó harmadával — végeztek. Ha befejeződik a takarmánybúza vágása... Az osztopáni kom­bájnosok állják a szavukat. B. F. Nyugdíjazáshoz közeledve Tájékozódjunk a A nyugdíjkorhatár betölté­se előtt mind gyakrabban szó­ba kerül, vajon hogyan ala­kul a nyugdíjas életük, meny­nyi nyugdíjat kaphatnak. Az öregségi nyugdíj össze­gét alapvetően a nyugdíjra jo­gosító idő és a havi átlagke­reset határozza meg. Ezért az előzetes számolgatás előtt ér­demes tisztázni, hogy tulaj~ donképpen hány évet, napot lehet elismerni a nyugdíjhoz. Erre az előzetes számolásra az ú—mevezett igényjogeiismerési kérelem szolgál, aminek be­nyújtására az öregségi korha­tár előtt egy évvel van lehe­tőség. A figyelembe vehető szolgálati időt kérelemre a lakhely szerinti társadalom- biztosítási igazgatóság (kiren­deltség) igazolja. A szolgálati időt elsősorban a társadalombiztosítási szer­vek nyilvántartásai alapján kell figyelembe venni. A fi­gyelembe vehető idő minden naptári napját — tehát a közbeeső heti pihenőnapokat és munkaszüneti napokat is — számításba kell venni. így 365 napiári nap egy év. Fon­tos tudnivaló, hogy ugyanazt a naptári időtartamot csak egyszeresen lehet figyelembe venni, valamint az is, hogy a 1929. január 1-e előtti időt nem lehet beszámítani. A társadalombiztosítási n-'ilvántartásokban csak úgy lehet utána nézni a bejelenté­seknek, ha a kérelmező vala~ mennyi munkahelyét felsorol~ Jft­szolgálati időről Sokan kihagynak egyes munkahelyeket, mondván, hogy a volt munkaadó biz­tos nem jelentette be, vagy ott csak rövid ideig, volt munká­ban. Ez helytelen, mert né­hány nap is befolyásolhatja a nyugdíjast, illetőleg a föltéte­lezett mulasztások néha meg­bosszulják magukat, s így bi­zonyos. időszakok kiesnek az összegyűjtött évekből. A társadalombiztosítási nyilvántartásban nem szerep­lő idők figyelembe vételére az érvényes jogszabályok több lehetőséget adnak. Így a be nem jelenteti időket lehet bi­zonyítani : a munkakönyvnek a kiállítás napját követő időre vonatkozó bej egyzéseivel / egy­korú okirattal; a munkáltató vagy jogutódja által — ey. eredeti nyilvántartások alap­ján — kiállított okirattal; és egyéb hitelt érdemlő módon. ■ Az egyéb hitelt érdemlő iga­zolási módok közé tartozik a tanúvallomásokkal való bizo­nyítás. továbbá a társadalom- biztosítási szerv által végzett helyszíni vizsgálat. Egyes esetekben a szabad bizonyítás nincs megengedve, hanem a jogszabály pontosan meghatározza azt a kötött for­mát, amellyel a szolgálati idő bizonyítható. Senki se kezdje meg jóval a nyugdíjazás előtt az igazold~ sok gyűjtését, mivel nem biz­tos, hogy a volt munkatárs, a munkaadó igazolására" szükség lesz, illetőleg a bizonyításban .felhasználható, S, Gy. Vállalatok és szövetkezetek termelési kapcsolatai a megyében Konferenciát rendez­tek a kooperációról (termelé­si kapcsolatok megvalósulásá­ról) a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság igen aktív somogyi szövetkezetpo­litikai szakosztályának rende­zésében tegnap, Kaposváron. Az ipari termelési kapcsola­tok helyzetét elsősorban a 'Szövetkezetek szempontjából vizsgálták. A szövetkezetek egymás közti együttműködé­sét és az állami iparral meg­valósuló kapcsolataikat ma ország- és megyeszerte bizo­nyos tisztázatlanság jellemzi, jóllehet mindegyik félnek ér­deke a kiterjedt hosszú ■ és középtávú tartalmas kooperá­ció. Somogybán tízéves rekonst­rukciós program keretében, döntő részben végleges telep­helyre kerültek a szövetkeze­tek. Ez megnövelte a szerve­zettséget, a műszakszámot és az együttműködés lehetősé­geit.. Erről tanúskodnak a számok. A megyében tavaly csaknem háromszor annyi kooperáció létesült. mint 1975-ben. A múlt évben több mint 90 termelési kapcsolat jött létre, 220 millió forint értékben. Ennek csaknem há­romnegyede ipari, s 29 szá­zaléka építőipari együttmű­ködés volt. A- kapcsolatkere­sés irányát jellemzi, hogv a szövetkezetek egymás között megértőbb partnereket talál­tak (59 százalék), mint az mari vállalatoknál Gt száza­lék!. A legnérszerűbbek a vasipari és az építőipari hát­teret biztosító együttműködé­sek voltak. A tervidőszak el«ő évét egyebek között az is jelle­mezte, hogy ezek a kapcso­latok megszilárdultak és tar­tóssá' váltak. Az érdekeltség eltolódott az olyan jellegű kooperációk felé, ahol a fe­lék egyenrangúnak érezhet­ték magukat e viszonyban. A népgazdaság tartalékai­nak jobb feltárását segíthetik ezek a kívánatos kapcsolatok. Továbbfejlődésük akadályait ma ez együttműködés bizo­nyos jellemzőiben kell keres­nünk. Egy-egy ilyen viszony létrejöttét ma sokszor a spon­taneitás jellemzi. Szükség- helyzet alakul ki valamelyik vállalatnál: kevésnek bizonyül a kapacitás, elromlik a szer­szám, vagy gép, s. a fél ilyen­kor gyorsan mozgósítható partnert (kapacitást) keres. Az is előfordul, hogy a válla­latok és a szövetkezetek a hosszabb távú kooperációhoz nem választanak elég gondo­san megfelelő partnert. Ezen változtatni kell. A jobb termelési kapcsola­tok kialakításának van né­hány, a megye jelenlegi gaz­dasági fejlődésével szorosan összefüggő akadálya is. Eze­ket Somogy gazdasági élete mintegy magával hordozza. Ilyen például a munkaerő hatékony foglalkoztatásának kérdése. A megyében roppant nagy szélsőségek -vannak e te­kintetben. Egy emberre átla­gosan 350—370 ezer forint ér­tékű ipari termelési érték jut, de akad olyan somogyi ter­melő is, ahol százezer, má­sutt félmillió ez az érték. A termelés értéke az állami iparban magasabb. A szövet­kezetek sajátos körülményeik (szolgáltatások, könnyűipar stíb.) miatt jóval elmaradnak, ettől. Gyakori tapasztalat, hogy néhány ipari szövetkezet alaposan elaprózza tevékeny­ségét. Ennek egyik ellenszere lehet a széles körű, jövedel­mező kooperáció. Egyelőre még sok a tarta­lék. A somogyi vállalatok sem veszik egyforma mérték­ben igénybe az együttműkö­dést. Van, ahol ez a munka- időalapból mindössze 1000— 4000 órát tesz ki. másutt (Me­zőgép, villamossági gyár) el­éri a 250—280 ezer órát is. De a partnereknek is csak a töredéke somógyi. (A villa­mossági gyár 9 kooperáló szö­vetkezete közül csak kettő megyei.) A jobb termelési együttmű­ködéshez szükség van arra, hogy a vállalatok lássák be: a szövetkezet is szeretné, hogy jövedelmező legyen ez a kap­csolat. Vigyázni kell, nehogy a nagyipari kooperáció során ■konzerválódjon a műszaki kultúra. Mindkét fél érdeke, hogy a partner évről évre mi­nél komplettebb terméket hozzon létre. A szakmai tudás rend­szeres átadására is szükség van, a betanítástól a doku­mentáció rendelkezésre bocsá­tásáig. A megbízható és vi­rágzó kooperációnak nagyon fontos elvé : a partnerek ne Csak a munkaerőt lássák egy­másban. Ne legyen a koope­ráció az egyik fél számára sem á kiszolgáltatottság foko­zásának eszköze. Ebben az SZVT is szeretne segíteni, például kapacitásbörae rende­zésével. A konferencián — amely egy tervszerű, kooperációs te­vékenység megyei nyitánya lehet — Szabó Imre, az OKISZ osztályvezetője tar­tott előadást, dr. Orosz Lász­ló, a megyei tanács ipari osz­tályvezetőié és Vermes Gá­bor, a KISZÖV osztályveze­tője korreferátumot. A jelen­levők észrevételeikkel egészí­tették ki az elhangzottakat Cs. T. Esztergagépek Irak részére A SZIM Kőbányai Gyára kettő millió dolláros megrende­lést kapott finn üzletfelein keresztül Irak részére. Ötszáz egyetemes esztergagépet gyártanak különleges kivitelben * klimatikus viszonyoknak megfelelően, Megtérül-e? R ámnyitották az ajtót, és első mondatuk meghökken­tett: »Az a bűnünk, hogy összeházasodtunk.. .« Két életerős, csinos ifjú látogatott a szerkesztőség­be. Máskor derűsek lehettek, életkedvtől duzzadok; alkatuk ilyen, nem volt nehéz, fölfedezni. De most keserűek és tü­relmetlenek voltak. Hellyel kínáltam őket, és azt hiszem, megismertem a történetüket. Mondanám a nevüket is, de féltem őket. Meg azután mások: egyedülálló leányzó, sót férfi is jött már ugyanezzel a panasszal. Nekik ugyan nem az volt a »bűnük«, hogy összeházasodtak, hiszen egyedül élnek. Mostani látogatóimmal együtt azonban ők is nyelv­tanárok. S ahogy elmondták a keserveiket, egyetlen mon­datot fogalmaztam meg magamban: vajon megtérül-e az anyagi-szellemi, az egyéni-társadalmi befektetés? Nevezzük hát Tibornak a férfiút és Ircsinek a hölgyet, akik pályakezdő középiskolai tanárok, és »mellesleg« egy két és féléves, aranyos kislány büszke szülei. A férfi jó állást kapott Kaposváron, elégedettek. Az asszonyka azon­ban nem tud nyugodni, mert munkahelye van, de mégsem élhet a hivatásának. Tanítani szeretne — képességeinek, képzettségének és elhivatottságának megfelelően (ez utób­bira is esküszöm, mert hallottam szenvedélyesen vallani pályájáról!), de nincs rá módja. Pedig végigkilincselte már az összes iskolát Somogybán; sőt, a hivatalos szerveket sem »kímélte«. Hiába. Majdnem sírt, amikor nálam voltak, (de nem a könnyei hatottak volna rám). Egymás szavába vág­va — csak a hitelesség kedvéért —, és nagyon keserűen idézték föl a kálváriát. Megkísérlem hát dióhéjban össze­foglalni a történetet, hiszen mondanivalóm jóval több an­nál, mint amit két ember rövid életútja jelezhet A férfi kaposvári, az asszonyka budapesti. Együtt jár­tak a debreceni egyetemre, mindketten orosz és angol szakra. A lány egy évvel később kezdett, és még egyetemis­ta korukban összeházasodtak. A fiú Kaposváron »gyako­rolt«, a lány megfeszített erővel tanult Debrecenben, kis­lányuk pedig Budapesten nevelkedett a nagymamánál. Szét­szórtan élt a család, hogy annál szorosabb egységben éljen — Kaposváron, ha már a két kézben két diploma lesz. A fiú főiskolán kapott állást; szerették, megbecsülték; ígér­ték: nejének elhelyezkedését is segítik majd. A középiskola — ahol a fiút éretté nyilvánították — mindkettőjüket szí­vesen várta. Tibor azonban nem akart hálátlan lenni. A fő­iskolán — ahol ötödik évét munkàbrn töltötte — jól érezte magát; »tisztességtelen« lett volna odébbállni, amikor már a diploma is a kezében volt. Megpályázta az állást, és ma­radt. Közben felesége diplomája is »érett«; kutatni kezdett hát. Volt középiskolájában szigorú és megmásíthatatlan »nem« fogadta. Pedig csak azt kérte, hogy a megígért két — orosz—angol szakos — állás közül az egyiket nyerje el élete társa. Nem. »Ha ketten jöttek volna, az más. De nőre nem lehet tagozatos osztályt bízni...« (!) A főiskolán, ahol megígérték a segítséget? »Házaspár nem dolgozhat együtt« — mondták szigorúan — több álláshely birtokában. A férj­jel különben is terveik vannak, az asszony alkalmazása »nehezítené a káderpolitikát...« Értesülésem szerint ötven­nél is több házaspár dolgozik ott együtt, s most velük kez­dik a »rendteremtést«. Tibor végigjárta vagy telefonálta Somogy valamennyi középiskoláját. A válasz? Orosz szakos van elég, második idegen nyelvet oktatóra pedig nincs szükség... A szülőhelyhez kötődés a férfiban volt erősebb. Ircsi Kaposvárra jött, pedig Budapesten és Sopronban is kaptak volna képzettségüknek megfelelő állást! Meg sem pályázták... Ircsi — az orosz—angol szakos kö­zépiskolai tanár —, nevelő lett egy általános iskolai nap­köziben .. .Vajon megtérül-e az anyagi-szellemi, az egyéni­társadalmi befektetés? Többen nyugdíjba mentek, szülési szabadságra távoz­tak»szakos« pedagógusok is. Ircsi általános iskolába is szí­vesen ment volna. De. »így is sokán vagyunk, el tudjuk végezni a távozók munkáját.« (Sokan voltak? Vagy a fi­zetésemelés után is a túlóra-imádat a meghatározó?) Ircsi Fonyódra, Dombóvárra is elment volna »utazó nagykövet­ként«, de nem kellett. Pedig tanítani akart! S ez nagy szó. Nem állásra és fizetésre volt szüksége! Járt egy magyar—angol szakos középiskolai tanár is nálunk, aki kollégiumi nevelő, s »kegyelemből« óraadó le­het egy középiskolában. Miközben számos főiskolai végzett­ségű ember tanít nyelvet a középiskolákban. Tibor és Ircsi elbeszélése után a téma nyomába ered­tem. Tapasztalataim szomorúak. Statisztikákat néztem át, tájékozódni próbáltam a megyei művelődésügyi osztályon, és csak megerősödött bennem a kérdés: vajon megtérül-e az anyagi-szellemi, az egyéni-társadalmi befektetés? Bol­dog lennék, ha igennel válaszolhatnék. Nem tehetem. A ta­nárképző főiskolákon — az oroszon kívül — angol, német, sőt helyenként francia szakos általános iskolai tanárokat is képeznek, de az általános iskolákban (Somogybán) a köte­lezőn kívül nincs más nyelvoktatás ! Lehetne, de nincs. Egy szakember azt mondta: »A nyelvszakosokat nem a népok­tatás számára képezik.« Akkor miért? Könnyű lenne azt mondani: ne képezzenek tanárokat... Nincs sok erkölcsi alapom hozzá (hiszen valamikor három idegen nyelvet is tanultam, és egyet se tudok igazán), hogy kimondjam: Eu­rópában szinte csalt minket neveznek »egynyelvű« nemzet­nek. Ne képezzenek nyelvszakos tanárokat? Vagy inkább meg kell teremteni á nyelvtanulás feltételeit, föltámasztani az igényt, hogy ne maradjünk »egynyelvű« nemzet. Kama­toztatni kellene a szellemi tőkét! A magyar—angol szakos rendszerint csak magyart taníthat, s a szakközépiskolákban még nehezebb a helyzet. Megtudtam: a matematika szakra jelentkezőknek már 13 pont is elég az egyetemi felvétel­hez: a nyelv szakra 17 ponttal is alig jutottak be a hall­gatók. A legjobbak tehát nyelvet tanulnak. Megtérül-e a szellemi befektetés? Somogybán nemzetiségiek is élnek. Szulokban például három osztálycsoportban folyik német nyelvoktatás, de : egyikben sincs képesített tanár... Erre mondta az egyik megyei irányító: »Ha arányosan tudnánk elosztani a peda­gógusokat, nem lenne ennyi képesítés nélküli...« Néztem volna a statisztikát. ’De belőlük nem tudjuk meg, hogy hány nyelvszakos él és dolgozik a megyében. A minisztérium az 1977—78-as összesítő statisztikai jelentésé­ben nem mutatja ki a nyelvszakosokat; a megye sem tud­ja, hogy mennyien vannak, hányán kaptak más beosztást, .mennyit, képeznek évente. Az általános iskoláknak lehető­ségük van arra. hogy rendkívüli tantárgyként idegen nyel­teket tanítsanak. Nem teszik. A középiskolákban a kép­zett tanárok felvételét a protekcionizmus és sok más »meg­fontolás« motiválja.,. Gondolatébresztő valóság. T ibor és Ircsi — két hét után — szinte berepültek az ajtón. Vidámak voltak és felszabadultak. »Már nem is olyan nagy bűn, hogy összeházasodtunk.« Ircsi hivatástudatának megfelelő állást kapott. A férj bá­tortalanul megjegyezte: »Azt mondta a nejem: már nem ■is olyan sötét ez a Somogy...« Hiszem, hogy senkinek sem az, aki megtalálja élete, hivatása értelmét, önmaga boldogulását. S hogy ez ügyben még van mit lennünk? Érdemes ezen is elgondolkodni... Jávori Bel*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom