Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-18 / 167. szám

ORENBURG, 1978 Tervszerűség és környezetvédelem Kompresszorállomások, hegyek és nárciszok A hűsíti kompresszorházak. Orenburgról néhány évvel ezelőtt még csak fagyon kevesen tudták, melyik részén fekszik a Szovjetuniónak, azt pedig talán még kevesebben, hogy ott, az Ural lábai­nál található a vilá g legnagyobb kiaknázatlan földgáz- készlete. Ma, ha elhangzik a neve, mindenki az épülő gázvezetékre gondol. Hét szocialista ország közös vállal­kozására, amelyről 1974-ben született megállapodás Szó­fiában, s amely karnyújtásnyira van a megvalósulástól. A másik dolog, amire óhatatlanul felfigyel, s amit termé­szeténél fogva — mi tagadás — kissé kétkedve is fogad az ember, az a sok-sok felsőfokú jelző, amellyel ezt a beruházást, az építkezéseken dolgozók munkáját illetik — nemcsak a KGST tagállamaiban, hanem szerte a vi­lágon. S végül, ami számunkra külön is érdekes: ha az építők munkáját értékelik, a magyarokat mindig az első helyen, vagy az elsők között említik, dicsérik. A nárciszok völgyében »A természet hatalmas, az ember parány. Ezért az em­ber léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg és használja fel erőit sa­ját hasznára« — mondta dr. Szent-Györgyi Albert profesz szór. A környezetvédelem, ép­pen az emberi lét miatt, ko­runk egyik legfőbb feladatává vált Kérdés azonban, hogy helyesen értelmezzük-e mind­azt, amit e fogalom takar. A környezetvédelem hallatán egyértelműen a talaj, a víz és a levegő jut eszébe mindenki­nek, miután e három elem tisztasága az ember létének alapja. Ennek megóvását cé­lozza minden ténykedés. Nem ilyen egyértelmű azon­ban a szennyeződés lehetősé­geinek, forrásainak értelmezé­se, valamint az sem, hogy maga a környezetvédelem ki­nek a feladata. A levegőt pél­dául nemcsak az autók kipu­fogó gáza, a gyárak kémé­nyei szennyezik, hanem az el­szórt szemét, a bomló ételma­radékok. Az is tény, hogy kör­nyezetünk közvetve is károso­dik, például a túlzott műtrá­gyaadagolás, a vegyszerek helytelen használata is talaj- szennyező tényezővé válhat. A környezetszennyezésnek igen széles skálájával találkozha­tunk Somogybán is. Közülük csupán néhány példa. Megyénk székhelyén siral­mas látvány a színházpark. A városgazdálkodási vállalat dolgozóinak fáradságos mun­kája hiábavaló, szétszórt sze­mét, hulladék mindenütt, a gyepszőnyeg, a parkosított te­rület agyontaposott. Természe­tes vizeink tápanyag-feldúsu- lása szinte rohamos, a termő­földeknél alkalmazott, a szük­ségesnél nagyobb tápanyag­visszapótlás miatt. Jó példa erre a Balatonmária-fürdőnél Speciális idegenforgalom; * A kongresszusi turizmus A kongresszusi turizmus ke­retében az idén mintegy 14 ezer külföldi vendég — tudó­sok, szakemberek *- Ismerked­nek meg hazánkkal az IBUSZ kalauzolásában, kétszer annyi­an, mint tavaly. Ennek a spe­ciális idegenforgalomnak a le­bonyolításáról, továbbfejlesz­téséről adtak tájékoztatást az utazási irodánál. A különféle tudományok és a műszaki fejlődés nemzetközi eredményeinek megismerésé­re az MTA, a MTESZ és más szervek évente 100-nál több nemzetközi tanácskozást, kongresszust, szimpoziont Ten­dernek, amelyeken gyakran nemcsak Európából, hanem más földrészekről is eljönnek egy-egy szakma kiválóságai Magyarországra. A vendégek elszállásolásáról, idegenfor­galmi programjaik szervezésé­ről az utazási irodák gondos­kodnak. Az IBUSZ az idén 60 tanácskozás ilísztvevőinek el­látását, programjait szervezi, intézi. Ezek közül még mint­egy 20 nemzetközi rendezvény a következő hónapokban bo­nyolódik le. A nemzetközi. tanácskozá­sokra érkező tudósok, szak­emberek egyben turisták is, akik magas színvonalú ellá­tást és rendszerint a tanács­kozás témájához kapcsolódó kirándulásokat, szakmai uta­kat igényelnek. A szeptem­berben megrendezésre kerülő öntő kongresszus résztvevői — több mint 30 ország mérnökei — például a miskolci, a Le­nin Kohászati Művekben és a Zománcipari Művek kecske­méti kádgyárában kívánják bővíteni tájékozottságukat. A kongresszusok résztvevői sokszor feleségükkel, család­tagjaikkal érkeznek, s azok szabad idejének tartalmas el­töltéséről is az IBUSZ gon­doskodik : divatbemutatót, fő­zőtanfolyamot, kirándulást szervez számukra. A kongresszusok megrende­zésének állandó gondja a megfelelő teremhiány. Ennek enyhítésére Budapest mellett egyre gyakrabban rendeznek tanácskozásokat más városok­ban, így például Keszthe­lyen, Székesfehérváron, Deb­recenien és Pécsett, a Balatonba torkolló övcsator­na, mely augusztusra már tel­jesen zöld felületű a békalen­csétől. Szót kell emelni Ka­posvár ragyogó természetvé­delmi területéről, a Deseda víztározó megóvásáról. A tó­partra mind nagyobb szám­ban kisodródott haltetemek már figyelmeztetésül szolgál­nak! Sorolhatnánk tovább a kü­lönböző tényezőket, okokat, de inkább a megoldás keresése látszik célravezetőbbnek. Na­gyon lényeges és hasznos len­ne, ha üzemeink, vállalataink, gazdaságaink (különösen az erősen szennyező jellegű egy­ségek) épp úgy környezetvé­delmi terv szerint dolgozná­nak, mint ahogy a gazdasági tervüket is évről évre elkészí­tik. Feltétlenül nagyobb elő­relépést jelenthetne, mint az évente kifizetett büntetés. A megyei, városi környezetvédel­mi bizottságnak kellene ellát­ni a tervek teljesítésének el­lenőrzését. Legegyszerűbben ez úgy oldható meg, hogy egy- egy bizottsági tagra két-há- rom üzem, gazdaság jut, ame­lyet évente legalább két eset­ben felkeres és ellenőriz. Az ellenőrzés eredményének érté­kelése, a szükséges intézkedé­sek, javaslatok meghozatala már bizottsági feladat lehet, melynek további végrehajtását a kijelölt bizottsági tagok a már jelzettek szerint ellen­őriznék. A látogatásoknak — természetesen — nemcsak az ellenőrzés a célja, legalább annyira fontos a szaktanács- adás. Nem hagyható figyelmen kí­vül az érem másik oldala, az elismerés, a jutalmazás sem. Ahol ugyanis példásan törőd­nek a környezetvédelemmel, ahol az erre vonatkozó tervü­ket túlteljesítik, ahol ember­centrikus az egész üzem fel­fogása és ténykedése, a jól megérdemelt és nyilvánosság­ra hozott elismerés a többi üzem számára is serkentő ha­tású lehet. A környezeti károsodás ve­szélyeit felismertük. Ismert az Is, hogy a tudomány megta­lálta a veszély elhárításának módját; és ami még ennél is fontosabb, a megelőzés 6zak­Külföldi és magyar fiatalok kedvelt üdülőhelye az Ex­pressz Ifjúsági és Diák Utazá­si Iroda balatonföldvári nem­zetközi tábora. A program- szervezői, az idegenvezetői, a portási teendőket jórészt fő­iskolások és egyetemisták lát­ják eL A tábor gondozott, s szép környezetben fekszik. Egyszerre 550 vendéget tud fogadni. Egyelőre magánhá­zaknál is helyeznek el fiatalo­kat (Májusban kezdték meg egy új szálló építését, az át- a. ást jövő nyárra tervezik.) Legtöbb üdülővendég a szo­cialista országokból jön, de voltak már görögök, olaszok, franciák és japánok is. Színes­változatos programokat szer­veznek az esős napokra és az esti órákra. A portán kissé idegen kiej­téssel beszélő lány segített az ügyeletesnek. Szvetlána Bar- dadim szakmai gyakorlatát tölti a táborban. A Vendéglá­tóipari Főiskola harmadéves hallgatója. Szívesen ült le be­szélgetni, örül minden új is­meretségnek. — A kijevi Könnyűipari Egyetem Közgazdasági Kará­nak negyedéves hallgatója va­gyok, levelező tagozaton. Há­rom éve jöttem Magyaror­szágra, itt a főiskolát nappali tagozaton végzem. Az otthoni egyetem kínálta fel a lehető­séget, hogy külföldre menjek tanulni. Az olimpiára készü­lünk, szükség lesz idegenfor­galmi szervezőkre. — Nem jelent nagy megter­helést egyszerre két helyen vizsgázni? — Évente kétszer megyek haza 4 félévi és az év végi mai útjai is világosak. Mi hát a teendő? Talán a leglényege- sehb : a . környezetvédelem nem lehet kampánymunka, hanem az emberiség minden egyes tagjára vonatkozó össztársa­dalmi feladat az év minden napjában, a nap mindén órá­jában. El kell érni, hogy a környezetvédelemről — amely lassan önmagától összeolvad a munikavédelemmel és a polgá­ri védelem egyes fázisaival — . olyan ismerete legyen az állampolgárnak, amely bizo­nyos mértékig az általános műveltség fokmérője is lehet. Az oktatás igen jelentős lé­péseket tett már e téren. A Kaposvári Mezőgazdasági Fő­iskola hallgatói az utolsó fél­évben önálló tantárgy kereté­ben hallanak előadásokat er­ről. Az oktatás anyaga nem­csak a már említett levegő-, víz- és talajszennyeződés kér­déseivel foglalkozik. Az álta­lános ismeretek mellett szó esik a környezetvédelem elvi és jogi kérdéseiről, biológiai és közegészségügyi problémái­ról. Sonra kerül természete­sen az állattenyésztés egyéb területe — a trágyakezelés, a takarmányozás környezeti té­maköre is —, valamint a ra­dioaktív szennyezés, korunk egyik legsúlyosabb gondja. Az anyagot a szabad idő felhasz­nálásának, szervezésének, irá­nyításának témája teszi teljes­sé. Kormányzatunk igen nagy jelentőséget tulajdonított az oktatásnak, ismeretterjesztés- rjék. Ha ki merjük azt mon­dani — márpedig így van —, hogy az emberiség, amióta lé­tezik, de különösen az utóbbi évtizedekben több pusztítást okozott Földünkön, mint az összes természeti katasztrófák együttvéve, akkor legyen erőnk kimondani az »állj-t«, és egyúttal azt is, hogy a kör­nyezetvédelem a kollektív ön­képzésen keresztül minden egyes állampolgár kötelessége. A legszélesebb körű társadal­mi összefogással most már nemcsak kellemes környezetet kell az emberiség számára biztosítani, hanem lassan ma­gát az embert kell megmente­vizsgákra. Eddig jeles ered­ménnyel végeztem. Szívesen tanulok, így nem okoz nehéz­séget e kettős feladat telje­sítése. — Miért éppen Magyaror­szágot választotta? — A kijevi egyetemen két magyar csoporttársam volt, ők sokat meséltek az országról, képeslapokat, fényképeket mu­tattak. Nagyon tetszett a nyelv is. Nem bántam meg, szeretek itt lenni. Most mar a barátaim is mind Magyaror­szághoz kötnek. — Mi a feltűnő a magyar főiskolán? — Itt szigorúbb a vizsgáz­tatási és a felvételi rendszer. — Milyen országokba men­tek még szovjet diákok ta­nulni? — Lengyelország, Bulgária, NDK, Románia és Csehszlo­vákia képez szakembereket A budapesti főiskolán nyolcán tanulunk.-• Mit csinál a szakmai gyakorlat alatt? — Júniusban a budapesti SZOT-szállóban voltam fel­szolgáló, itt egy hétig mint programszervező, majd por­tás és idegenvezetőként dol­gozom. Szvetlána huszonkét éves, három nyelvet beszél. A moszkvai olimpián a szovjet idegenforgalmi szervezés első szakembereinek egyike lesz. A huszonkét éves Undine Presler NDK turistacsoporttal jött nyaralni Balatontóldvár- ra. Gimnáziumi tanárnő, ta­valy úttörővezető volt a fo- nyódi táborban. Berlin mel­lett lakik, most tíz napot tölt a Balatonnál, Husztra ebédidőben érkez­tünk, Bendák Károly telep­vezetőt mégsem az étterem­ben, hanem az irodájában ta­láltuk meg: — Az építkezésein részt ve­vő hazai vállalatok vezetői éppen most járják be az egész magyar szakaszt, Huszt- ról ma mentek tovább. Ta­lán nem tűnik szerénytelen­ségnek, ha azt mondom, elé­— Nagyón tetszett a magyar úttörők felszab adui tsága, vi­dámsága. Kirándulásokon, csoportfoglalkozásokon sokat énekeltek. Nálunk kevésbé ol­dott a hangulat. Kristina Koppig Lipcséből jött, a német Jugend Turist- nál választotta ki a földvári tábort. — Már sokfelé jártam Ma­gyarországon, a Balatont azonban még nem ismertem. Színvonalas az elhelyezés és az étkeztetés, bár az itteni konyhát nehéz megszoknunk. Az esti diszkóműsornak a fiúk örülnek a legjobban, ilye.ikor ismerkednek a ma- g: . lányokkal. A lengyel Zofia Raczynska a krakkói Ifjúsági Rádiónál dolgozik. — Mi a rádió legkedveltebb műsora a fiatalok körében? — összeállításokat készí­tünk a különböző nemzetek ifjúságának életéről, megis­merkedünk felfogásukkal, problémáikkal. Nagy sikere volt az amerikai műsornak. Most egyesítették a lengyel if­júsági mozgalmat, -az ott fel­merült kérdésekkel sokat fog­lalkozunk. Igyekszünk színes­sé érdekessé tenni az adáso­kat. Szoros barátságok szövőd­nek a balatonföldvári tábor­ban. Beszélgetőpartnereim bú­csúzóul mindig megemlítették, hogy idegenvezetőjük — ő mindezt kissé zavartan for­dította — kedvessége, figyel­messége kellemes pihenésük egyik alapja. Izményí Éva gedetten távoztak, és mindent megígértek, ami további mun­kánkhoz szükséges. Tervünk, hogy a kompresszorállomást határidő előtt, az év végére üzembe helyezzük. Ez azon­ban nemcsak, és — három esztendő tapasztalatai alapján Karcsi bá’ a telepvezető. nyugodtan mondhatom — nem is elsősorban az itt dol­gozókon múlik, hanem min­denkin, aki ennél a beruhá­zásnál valamilyen formában érdekelt. A kompresszorállo­máson kívül 140 lakást, ezer adagos önkiszolgáló éttermet, iskolát, orvosi rendelőt és más létesítményeket is építettünk Huszton, s a 200 ágyas kór­ház november 7-re szintén el­készül. De ne higgyék azt, hogy itt mindig minden ilyen szép volt, mint most! Amikor három éve kijöttem és bele­kezdtem ebbe a munkába, a számomra teljesen idegen kö­rülmények, a feladatok nagy­sága miatt igen sok álmatlan éjszakám volt Olyan problé­mákkal találtam szemben magam, amilyenekkel addig odahaza nem találkoztam. De j így voltak munkatársaim is. Ma viszont már büszkén — és talán egy kicsit nosztal­giával is — gondolunk a kez­detre, arra, hogy meg tudtunk birkózni a gondokkal. A mun­kálatokkal jól állunk: a kompresszorállomás épületei már készek, s a szerelés több mint hatvan százalékát is el­végeztük. Huszttól nyolc kilométerre, Iza község határában a komp­resszorállomáson a munkások csak megerősítették a telep­vezető — maguk között így hívják: Karcsi bá’ — szavait. A hét pasztellkék kompresz- szorház árnyékában — gu­micsizmában, legalább bokáig süllyedve a sárban — csak rövid ideig beszélgethettünk, hiszen mindenkinek dolga volt. Mindenesetre megálla­podtunk, hogy este majd ta­lálkozunk a klubban. Addig is — mondták —, ha már mindent megnéztünk a komp­resszorállomáson, menjünk el a nárciszok völgyébe, ahová hazautazás előtt szinte nün- den magyar ellátogat, hogy ezzel a szép, Huszt környé­kén vadon termő virággal kedveskedjék az otthoniak­nak. A nárciszok völgye valóban gyönyörű volt Ahogy a sze­merkélő esőben a teljes szép­ségükben pompázó virágokat szedtem, egyre csak az mo­toszkált a fejemben, vajon a kint dolgozók és otthon ma­radt családtagjaik hogyan tudják elviselni azt a hosszú időt, amit egymástól távol kell eltol térniük. Este a klub­ban is ez volt a fő beszéd­téma: — AM nem volt tartósan távol a családjától, az meg sem tudja érteni, milyen lel­ki megterhelést jelent szá­munkra ez a hosszú távoliét — mondta Nagy István kar­bantartó, aki AlsózsoIcáról két esztendeje érkezett Husztra. Az emberek döntő többsége évente kétszer, szabadsága alatt, találkozik családjával. Nékem szerencsém volt, hi­szen a feleségem egy év múl­va szintén kijött dolgozni, de a gyerekek változatlanul ott­hon vannak. A munka maga, bármilyen nehéz, óriási vonz­erőt jelentett szinte vala­mennyiünk számára. Nemcsak az anyagiak miatt, hanem mert olyan feladatot kap­tunk, amilyet otthon csak ritkán lehet kifogni: dolgozni egy olyan nemzetközi beru­házáson, amely egyedülálló a világon, azt hiszen, olyan rit­ka alkalom, amellyel minden szakmáját szerető, értő em­ber szívesen él. — Magam is hasonlókat éreztem, mint Pista. Nem is elsősorban akkor, amikor ki­jöttem, hanem utána, ahogy már benne voltam a munka sűrűjében. Icával már hosz- szabb ideje leveleztünk, de személyesen még nem talál­koztunk — mesélte Tóth La­jos pécsi autószerelő. — Küld­tem hát a leveleket Kapu­várra, hogy (kicsalogassam — és sikerült. Itt jegyeztük él egymást, itt házasodtunk ösz- sze... Mint a mesében — gondol­tam akkor este Huszton, s az­tán még sokszor Ivano-Fran- kovszkban, Bogorodcsányban, Guszjatyinban. Ezeknek a meséknek azonban hús-vér embereik a szereplői, s a helyzetek sem kitaláltak — valóságosak. A husztiaktól, kísérőimtől. Erdei Zoltán kul- túrfelelőstől és Kozák Attila stúdióstól úgy búcsúztam, hogy egy kicsit irigyeltem va- lamennyiüket embert próbá­ló-formáló helyzetükért. Kocsi MargIS (Folytatjuk.) ni. Pecze Lajos főiskolai docens Külföldi fiatalok Balatonföldváron Változatos program a nemzetközi táborban — Milyen tapasztalatai van­nak az ifjúsági mozgalomban?

Next

/
Oldalképek
Tartalom