Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-16 / 166. szám
Méhecske ZÜrnm, ramm méhecske Gyünk már s mézecske Ne torkoskod} méhecske, Mert elfogy a mézecske Szorgoskodjál méhecske, Hogy legyen sok mézecske. Erdőben Kf látott már ily csodát Erdőben egy kicsi fát Ebben a nagy rengetegben, Terem gomba bőségesen Ott fut egy kis nyuszika fürge mint egy labda Es látok még ott egy szép szarvasivadékot Fönt az égen ágak fölött Fönt ragyog a napsugár Uhu bagoly örvend a szép napsütésnek repedt fazék kuksol, egy szép fa tövében Esteledik csendes lesz erdő alszanak az állatok is, hazamegyek én is. Nagy Károly V. osztályos ba- latonkercsztúri tanuló versei. GYERMEKEKNEK Zöldborsós üvegekből magnó Löki István és Nikolaus Gábor váltótársak. Gábor most félmeztelenül rakja a szalagról érkező zöldiborsós üvegeket a rakodólapra. Kemény munka, de nem látszik rajta a fáradtság. Amíg dolgozik, barátja a munkát készíti elő, aztán ha eljön az ideje, cserélnek. — Jól jön a pénz, magnót szeretnék ,venni belőle — mondja Pista. — Június tizedikén véget ért az iskola, másf él hét múlva már itt dolgoztam a gyárban. Szülei konzervgyári dolgozók, ő a kaposvári Táncsics gimnáziumba jár. Nyaralni ugyan jobban szeret, mondja, de már tavaly is dolgozott itt a gyárban egy hónapot, s amint a beszédéből kiveszem, büszke önálló keresetére. Gábor is Kaposváron jár iskolába, a mezőgazdasági szak- középiskola tanulója. A Nagyatádi Konzervgyár csomagolójában vagy ötven fiatal dolgozik. Fiúk és lányok szorgalmasan tevékenykednek, bár olykor nehéz ellenállni a játéknak, az ugratásnak. A két fiú naponta 67 bálát rak meg üvegekkel. Reggel hatkor kezdenek, s délután kettőig tart a műszak. Utána? — Hazamegyek, először pihenek egy kicsit, aztán rohanok focizni. Szeretem a sportot, tornatanár akarok lenni. — Ez a munka illik egy sportemberhez, nem? — Hát.. '. kibírjuk! — mondja és nevet De azért bevallja, hogy jó érzés tudni: nem minden hasonló korú csinálná utánuk. Elektromos targonca kanyarodik a serényen rakodó Gábor mellé. Villáit a megrakott plató alá csúsztatja, s amíg elviszi, Pista gyorsan újat tesz a helyére. Látszik, összeszoktak már a munkában. Pista még két hétig dolgozik, azután nyaralni mégy. S ha az idő esetleg rosszra fordul, akkor sem fog unatkozni. Egy gombnyomás az új magnetofonon, s már szól is a kedvenc beatzenekar száma. Nem mondta, mégis tudom, hogy annak az új magnónak, legyen hármilyen márkájú is, szebb lesz a hangja minden másnál. Mert azt a magnót a keresetéből vette! B. A. „Mit játsszunk, Marikám?" Hogyan mértünk hajdanán? A bolygó, amelyen élünk Ma, amikor ruhát varratunk, a szabó, a varrónő első dolga, hogy a centimétert elővéve mértéket vesz rólunk. De vajon miként mért az ember korábban? Valamiféle mércére mindig szükség volt. Természetesnek és kézenfekvőnek tűnt, hogy saját testével mérjen. Így alakult kl a »rőf«, a könyöktől a középső ujjhegyig mért távolság Egy »láb« alatt pedig a lábfej — nagyujjtól sarokig terjedő — hosszát értették. Kézzel mérték az »araszt«, ez volt a kifeszített férfitenyér hossza, a kisujj hegyétől a hüvelykujj hegyéig. Főként a favágók, erdőmunkások használták az »öl« mértékét, mely a kétoldalt kinyújtott kar ujjhegytől ujjhegyig terjedő távolságát jelentette és 1,896 m hosszú volt Végül használatos volt a hüvelykujj szélességét jelző »hüvelyk«. Mivel az emberek korábban is más-más méretűre nőttek, az általuk mért hosszúságok is különbözőek voltak. Szükségessé vált tehát hogy fából vagy fémből dolgozzanak ki pontos mércét. Hosszú ideig még ezek a mércék sem voltak azonosak, mindaddig, LELKES MIKLÓS Cica Ez a cica, de hamis! Látta, aki látta: mivel az ágy jó puha — belebújt az ágyba! Node kérem, ki látott doromboló ágyat?! így az ágyból kiűzték bajszos kiscicámat Később hallom: igencsak dorombol a szekrény! Bosszankodtam a cica álomszuszék kedvén. Ez a szekrény azóta furcsa dolgot láthat: előtte az egerek lábajjhegyen járnak! míg végül az »ősméter« 1— melyet ma Párizsiban őriznek — minden más addigi hosszmértéket felváltott A franciák nevéhez fűződik a hosszmérték kidolgozása: az 1875ben megkötött nemzetkön méteregyezmény szerint a hosszúság egységéül a métert (a Föld délköre negyedének tízmilliomod részét) választották. A Föld, amelyen élünk, a naprendszerbe tartozó bolygó. A naprendszer tagjai mindazok az égitestek, amelyek a Nap körül keringenek, a Merkúr, a Vénusz, a Fold, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz, valamint a Plútó; ezeken kívül a bolygók eddig fölfedezett 31 holdja és a főképp a Mars és a Jupiter között keringő több tízezer kisbolygó. A Föld a Naptól átlag 150 millió kilométer távolságra van, a fény ezt a távot nyolc perc, tizennyolc másodperc alatt teszi meg. Kezdetben az emberek úgy gondolták, hogy a Föld keletkezésében isteni erők működtek közre. Akadt ugyan egy-két tudós a görögök között, aki más véleményen volt, nézeteik azonban nem terjedtek el. A természetfölötti erők által meghatározott világ képe a középkor emberének is elfogadható volt Aki ellentmondott az isteni közreműködést feltételező magyarázatnak, durva megtorlásnak tette ki magát. A nagy földrajzi felfedezések kora még váratott magára, így nem csoda, ha laposnak és korong alakúnak gondolták akkoriban földünket Változás csak a XV—XVI. században következett be, a természettudományok fejlődésével. Ma már magától értetődő, természetes tény, hogy a Föld alakja megközelítően gömb formájú. Belsejének földerítése viszont még mindig izgalmas kérdése a geológiának. A Földet körülvevő levegőburok a legkülső gömbhéj. Ez után következik a kéreg, mely az óceánok, tengerek medre mellett a szárazföldeket is jelenti, ezt az élővilág szférájának nevezzük. A kéreg alatt a Föld belseje található, amelyet több részre szokás osztani: földköpeny, maghéj, belső mag. Az elolvadt drágakő Élt egyszer, valahol az örmény pusztaságon egy szegény tevehajcsár, aki soha más vidéket nem látott, csak jurtája környékét és a hegyi legelőket Történt egyszer, hogy gazdája, a teve tulajdonosa egy karavánnal elindult a messze északra és a tevehajcsárt is magával vitte. Hajnaltól napestig vándoroltak. Amikor a sötétség leszállt, a karavánvezető sátraikat vérér tett és pihenni tért A tevehajcsárok a fűben telepedtek le a tűz körül és álmaikról, vágyaikról beszéltek egymásnak. Mindegyik arról álmodozott, hogy ö milyen jól bánna embereivel, állataival, ha hirtelen gazdag lehetne, egyedül a szegény tevehajcsár, Dzsafár volt, aki azt azt mondta társainak, hogy ha egyszer meggazdagodna, díszes sátrat venne magának, sok-sok tevét tartana, feleségét és gyermekeit cifra ruhákba öltöztetné és bizony eszébe sem jutna többé, hogyan kell dolgozni. A tevehajcsárok a nagy tervezgetés közben elálmo- sodtak és aludni tértek. Mikor hajnalodott, s a karavánvezető kürtje indulásra szólította őket, Dzsafár előbb arab szokás szerint arccal a földre borulva imádságot mondott. Az imádságot befejezve fölemelte fejét a fűből és látta, hogy valami gyönyörű fehérség csillog előtte. Nagyszülei és szülei meséiből hallott már valamit á sejkek és kalifák, nagy-nagy uralkodók kincseiről, akiknek annyi volt a drágakövük, hogy még a papucsukat is azzal borították. — Oh egek, micsoda csalfa délibábok játszanak velem? — sóhajtott fel a szegény Dzsafár, azután felkapta a csillogó drágaságot és tarisznyájába rejtette. Nem szólt 6 egy szót sem a gazdájának, sem társainak, magára hagyta legelésző tevéjét is és otthagyva csapot-papot, tábort-tevét, mielőtt még a szomszédja észrevette volna, gyalogszerrel elindult hazafelé. Vándorolt a forró homokon, de nem érezte a nap forróságát, átkelt szakadékokon, meredek hágókon, de nem érzett félelmet, mindig csak a mesebeli kincsre gondolt, amelyet a tarisznyájában vitt magával. _ Ásta gondolt, hogy vége a nélkülözésnek, minden iffy lesz, ahogyan előző este eltervezte. Tevéket és selyem sátrat vásárol magának, feleségét, gyermekeit díszes ruhákba öltözteti és mások fognak a munkában fáradozni, míg ő csak parancsol nekik. Addig-addig ábrándozott a tevehajcsár, míg hazaért. Megállt rongyos sátra előtt, bekiabált és maga köré gyűjtötte a családját. Azután kinyitotta a tarisznyáját és tenyerébe akarta venni vakító kincsét, de a kincs nem volt sehol. Űjra kifordította a tarisznyáját és keresgélt tovább türelmetlenül, de a fehér kincs eltűnt, elveszett, s a tarisznya fenekén csak egy nagy, nedves folt éktelenkedett. Mert « tevehajcsár tudtán kívül a Jeges-tenger partjánál járt, s a szikrázó drágaság egy jégdarabka volt, melyet a tengeri szél az úszó jégtáblákról hajított a fűbe, a tevehajcsár elé. Így hát elolvadt az úton, s vele együtt elolvadt a remény is, hogy munka nélkül meg lehet gazdagodni. (örmény alapötletből átdolgetrta Meífst v*saí FÜRDŐK Vízszintes: 1. Hozzájutnak. 6. Régi űnmérték. 8. Megfejtendő. 9. Női név becézve. 10. E. E.... 11. Személyének. 13. Félig verő. 16. S. O. 17. Erődítmény. 18. Kényelmes járás. 21. Rálép. 22. Egyik uszodánk tervezője. 24. A ló biztatása. 25. Gyámolított 26. Félág mögé. 27. Nek párja. 28. Juttat. 30. A szurkolók öröme, névelővel. 32. Megfejtendő. 35. Tart a levegőiben. 36. Igavonó. Függőleges: 1. Táplálkozhass. 2. Lyuk a jégen. 3. Hosz- szabb idő. 4. Érint közepe. 5. Zamatos. 6. Rangjelzések jelzője. 7. Megfejtendő. 9. Azonos magánhangzók. 12. Cserépedényekre. 14. Darálják. 15. Vízzel lát eh 17. Metszetted. 19. Koplalása. 20. Javasoló. 23. Idős bácsi, visszafelé. 25. Megfejtendő. 29. Ének. 31. Állatok lakása. 33. Közterület 34 Fűszer, Beküldési határidő: 1978. július 24. Kérjük, hogy a szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermekkeresztre j tvény«. A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát 1978. július 26-án, szerdán, az Otthon és család című összeállításunkban közöljük. A június 25-i gyermekkeresztrejtvényünk helyes megfejtése: Altamira, Szeleta, Skócián, Baradla, Dobsinai. Hevesi Lajos: Jelky András kalandjai című könyvét nyerte: Berkesz Tamás (Mosdós), Horváth Kriszti (Lengyeltóti), Papp Sva és Dévai Krisztián (Kaposvár). A könyveket postán küldjük eL Somogyi Néplap a R J,
