Somogyi Néplap, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-14 / 164. szám

KÖNYVESPOLC Szapudi András: Nyárfa kórus ! Szellemes ri­porteri »villa­násokra«, imp- ' resszionista í nagyvonalú­sággal festett I képekre, poé- zisbe hajló stí­lusfordulatok­ra felkészülve vettem kézbe a napokban Sza­pudi András­nak, lapunk főmunkatár­sának a Koz­mosz Kiadónál most megjelent , — második — kisregény- kötetét. A szerzőt afféle Krúdy-típusú a nagyvilágban könnyed lép­tekkel járó­kelő, szívin­farktusra ke­véssé hajla­mos, gördülé­keny gondol­kodású em­bernek ismer- /tem meg ko­rábban, akiről szinte lerí, ihogy minde­nütt otthon ér­zi magát : ám azt sohasem emlegette, hogy valahova széttéphetetlen em­lék - ökérrel kapaszkodik, hogy valahova vissza-vissza settenkedik szellemi baran­golásaiból. A tanulság: jóvá­tehetetlen hiba a szépírótól szellemi önleleplezést várni — élőszóban. Különösen ak­kor, ha az alkotó emlékezete a gyermek- és kamaszfcorhoz tapad. Szapudi ugyanis elsősorban ezt az időszakot — az ötve­nes évek második felét — idézi fel három kisregényé­ben. Az ellenforradalom utá­ni konszolidáció, a talpraál- - lás esztendeit, vagyis azt a történelmi pontot, amelyről még jól láthatók a korábbi félfeudális életforma és a sze­mélyi kultusz nyomai, illetve a jövő egyre erősebben kiraj­zolódó körvonalai. Ezt a ket­tősséget viselik magukon a kényszerformálta hősök, és ezt a gyors változást mutatja a szerző szeretett tája, a Han­ság. Ahogyan a víztől 'közre­fogott, mocsaras-tőzeges, va­dakban bővelkedő »rabsicpa- radicsom« megszelídül és ter­mővé válik a KISZ által moz­gósított diáksereg kezétől, úgy fejlődnek meggyőződéséé szocialista emberré Szapudi első és harmadik írásának — A besenyő és a Nyárfakó­rus — elmaradott környezet­ből származó hősei, az »ösz­tönember« Törő Vendel és a félárván, szegénysorban ne­velkedett Varga Edit. Egyikük céltalanul kuj tangó orvvadász, ból lesz a hálátlan vezetősor­sot készséggel vállaló műszaki emberré, másikuk a tovább­tanulás lehetőségét áldozza fel a közösségi tevékenysé­gért és a házasságért, amely­ben egy kitűnően képzett, de a társadalomban helyét nem lelő pedagógusférj »nevelését« is vállalnia kell. így, vázlato­san, talán kissé sematikusnak látszik a cselekmény. A szer­zőnek azonban elegendő mód­szer és eszköz áll a rendelke­zésére ahhoz, hogy derűlátó igazságáról a legborúlátóbb olvasót is meggyőzze. Hadd említsük mindenek­előtt az álommotívumokat, amelyekből kiderül: a régi életmód kísérteted — a nincs- telenség, az éhezés, a szülők­től kapott üüegek, az édes­apja erőszakos halálának em­lékei — visszajárnak, a régi Hanság életmód-mocsara visz- szahúz. Ugyanezt a tényt hangsúlyozzák az első kisre­gény szociográfiai pontosságú, tömör leírásai — ez Szapudi egyik legjellemzőbb és legsi­keresebb írói módszere! — az alkoholfogyasztásról, a »bese­nyők« kocsmai bicskázásairól, a tiltott határátlépésekről. Naturalista alkotók tollához illő világ ez, ám törvénysze­rűvé teszik a fölöslegesen so­hasem részletező, nagyvona­lúan realista írásmódot az élettények: a vad vidék és a vad emberi természet megsze­li dülése, aminek hiteles áb­rázolásához sok-sok hangulat tos tájleírás is hozzájárul. À hagyományos szépliteratúra eszközei és a modern regény időfelbontásos, látomásos, »ki- hagyásos« megoldásai szerve­sen illeszkednek egymáshoz a laza szövésű művekben. Szarosabban komponált szerkezetű, drámaibb tömör­ségű írás a kötet sorrendben második kisregénye, a Pofo­nok, amely — az egyik fősze­replő, Varga Edit KISZ-ve- zető személyével — tematiku­sán kapcsolódik a Nyárfakó­rushoz. A konfliktus itt is az ösztönvilág és a társadalmi követelményrendszer közt megy végbe, ám a történet középpontjában álló tizenéves lány. — Takács Teca — a másik két mű főalakjaival el­lentétben — kulturált környe­zetet hagy el az értelmetlen csavargás, az alkohol és a »teljes szexuális szabadság« kedvéért. Az író és KISZ-ve- zető hőse nyomozni indul, s arra a következtetésre jut, hogy a kislányt közéletünk égővörös színű látszatai, ha­zugságai szorították a társa­dalom perifériájára. Megtud­ta, hogy gyárigazgató apjá­nak és egyszerű származású nagyapjának sokat emlegetett munkásmozgalmi múltjában sok a tisztázatlan tény, meg­elégelte, hogy ő az iskolában — egy vezető funkcionárius lánya, s inkább a rousseau-i »természetes egyenlőség« mellett döntött. »RázÓ6« ez a téma, végigvezetéséhez az író­nak is jó adag körmönfont- ságra van szüksége, hogy ne irányítsa »antihősnőjét« natu­ralista módon a börtönbe, vagy lányregényes hepienddel egy boldog házasság révébe. A szerző itt is a legnépsze­rűbb megoldást választja: megpróbál — bár óvatosan — bízni a pedagógiában. »Sín­re teszi«, elindítja Tecát visz- szafelé, de csupán egy-két lé­pést kíséri. Hogy logikusan teszi, bizonyítják a mű — esszéstílushoz hasonlatos — sok párbeszédbe, levélbe rej- I tett lélektani eszmefuttatásai, a leány környezetének, apjá­nak, testvérének higgadt »él­veboncolása«, a galeri-pszi­chológia szemléletes bemu­tatása. Szép, izgalmas írás, amelynek egy-egy megoldásá­val és végkifejletével ugyan lehet vitatkozni, ám humaniz­musával semmi esetre sem. Ügy érzem, irodalmunk — akár hétköznapi tudatunk — túlságosan a gondokra, hibák­ra, fogyatékosságokra össz­pontosít mostanában. Mintha elfelejtettünk volna örülni eredményeinknek. Nos, Sza­pudi András tárgyilagos, de derűlátó hangvételű kisregé­nyei ezt a »hiánycikket« — a közösségibe és az önmagunk­ba vetett bizalmat — igye­keznek pótolni. Igen sikere­sen. Lengyel András Hétvégi tájoló Gálaest és tárlat Új Ikarusz-hus&ok Kalínyinhan Guruló lakások a szibériai olajmezőkre Olimpiai emblémás termékek Kemény munkát követel az emberektől a mezőgazdaság a Kalinyin területen. A nem fe­kete föld övezet fejlesztésére egyre nagyobb összegeket for­dítanak, ez azonban nem pó­tolhatja a szervezett, gondos és időben elvégzett munkát. Testvérlapunk, a Kaiinyinsz- kaja Pravda első oldalon ad hírt a kiváló brigádokról, s a lemaradó kolhozokról, szov- hozokról is. Legutóbb arra mozgósította eredményesen a kolhoztagokat, a szovhozdol- gozókat, a családtagokat, hogy minden szál takarmányt gyűjtsenek össze a réteken. A kubai VIT tiszteletére ünnepi műszakokat szervez­tek a Szovjetunióban. Test­vérmegyénkben kétszázezer fiatal dolgozott, közülük na­gyon sokan a mezőgazdaság­ban, elsősorban a takarmány- begyűjtésben. Kalinyinban több komszomolista brigád szorgoskodott a nyolcemeletes lakóházak építésén az új la­kótelepeken. A fiatalok a meg­keresett rubelokat a VIT-alap javára fizették be. E mozgalmakban minden­hol élen jártak a kommunista brigádok. E közösségek képvi­selői a közelmúltban gyűltek cTsze területi értekezletre, s megvitatták feladataikat. Mint megállapították, 470 ezer dolgozó vesz részt a mozga­lomban, közülük 234 ezer már kommunista brigádtag. Eddig 6141 brigád érdemelte ki a kommunista címet, 18 ezer pedig küzd érte. Különösen szép eredmény, hogy huszon­egy vállalat, kolhoz, intéz­mény már megkapta a kom­munista közösség kitüntető címet. A kommunista brigádok mindennapos tetteikkel sze­reznek tekintélyt maguknak. A termelésben elért sikereik­ről gyakran írnak az újságok. A rzsevi autó—traktor villa­mosberendezések gyára pél­dául jubilált az egyik termé­kével, a dízel-motorindítóval. Elkészült az egymilliomodik darab. Az elsőt hat évvel ez­előtt gyártották. Naponta két műszak nyolcszáz indítót sze­rel össze. Az egymilliomodi- kat június 22-én délután 3 óra 20 perckor vették le a sza­lagról. A jubileumi terméket a gyári ünnepség végén elhe­lyezték a házi múzeumban. A hazánkban is jól ismert Kalinyini Exkavátorgyár újabb elismerést kapott. Az EO—3322B jelű hidraulikus exkavátorra ezután fölfesthe­tik a kiváló áru jelet. Külföl­dön — így hazánkban is— a jó minőségük miatt kereset­tek a kalinyini exkavátorok. A brigádok felajánlásai tes­tesülnek meg a cím megszer­zésében. Magyarországról sok árut szállítanak Kalinyinha is. Az Ikarusz-fouszok a legnepsze- rübbek és a legismertebbek. Most négy vonalon Ikarusz— 260-as kocsikat állítottak for­galomba. A már most meg­kedvelt buszokra a legjobb gépkocsivezetőket ültették. A környezetvédelmet szol­gálja, hogy tervszerűen fej­lesztik a trolivonalakat. Az el­ső 1967-ben épült meg, s ma már hetvenkét kilométeres távolságon járnak a piros ko­csik. A legújabb vonal hét ki­lométeres, s a tervek szerint november 7-én adják át a ka- linyiniaknak. Az egész Szovjetunió ké­szül a XXII. nyári olimpiai játékokra. A kalinyini villa­mosberendezés egyesülés nagy megrendelést kapott. Az olim­pia résztvevőinek egy része 32—34 emeletes toronyházak­ban lakik majd. A vendége­ket gyorsliftek viszik fel a lakásokba. A kalinyini vál­lalat készíti a vezérlőberen­dezést a liftekhez. Az első szállítmányt elvitték Moszk­vába. A kalinyini üveggyár olimpiai emblémás poharakat készít. E terméke olyan sikert aratott, hogy oklevéllel tün­tették ki érte. A Visnyij—Volocsok-1 fafel­dolgozó üzem termékei a fa­vágók és az olajmunkások ké­nyelmét szolgálják. A tyume- nyi erdőkbe és olajmezőkre guruló lakásokat és ebédlőket szállítanak. A kényelmes va­gonok a rossz idő, a hideg elől is menedéket nyújtanak. Az idén 127 guruló lakást, 50 ebédlőt küldenek Szibériába. Ezenkívül guruló orvosi ren­delőre, irodára, klubra is van megrendelésük. Kálmán Imrével kapcsolatos hír, hogy az ivanovói zenei vígszínház Kalinyinban ven­dégszerepelve bemutatta a Marica grófnőt, mégpedig nagy sikerrel. A testvérlap munkatársai közül M. Matuz- ka írt kritikát, aki már járt Somogybán, látta Siófokon a Kálmán Imre-múzeumot is. Az elismerések mellett szóvá tette, hogy a tánckamak nem sikerült a tüzes csárdás, a né­ző olykor azt hihette, hogy kozáktáncot járnak. Az iva- novóiak még Johann Strauss Cigánybáróját is bemutatták testvérmegyénkben. Lajos Géza Ma nyílik meg az a kiálli- . tás a Somogyi Képtárban — Kaposvár, Május 1. utca 12.. —, amely méltán nevezhető ünnepi eseménynek: Somogy festészeti hagyományait állít­ja a figyelem központjába. Olyan művészek festményeit látjuk majd, mint Zichy Mihály, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Kunffy Lajos, Galimberti Sándor, Bosznay István, Balázs János és Ber- náth Aurél. Siófokon a Népművelési In­tézet és a Dél-balatoni Kul­turális Központ közös ren­dezésében tartják meg szom­bat este 20 órakor a művelő­dési intézmény színháztermé­ben az amatőr művészeti tá­bor gálaestjét, melyen a zalai Honvéd Táncegyüttesnek, a csurgói gimnázium kórusának és kamaraegyüttesének, vala­mint a kaposvári Táncsics Színpadnak tapsolhatunk. Már folynak a Siófoki Nyári Szín­ház elnevezésű rendezvényso­rozat legfontosabb produkciói­nak próbái is. Mint arról már beszámoltunk: Ruszt Jó­zsef, a Népszínház főrendező­je állítja színpadra a Capek testvérek egyfelvonásosát. A végzetes szerelem játékait. Ebben olyan színészeket lá­tunk majd a húszadikai be­mutatón, mint Hetényi Pál, Farády István, Trokán Péter, Kézdy György, Biluska An­namária, Andorai Péter, a kecskeméti színház volt veze­tő művészei. És egy megle­petés: Adamis Anna, akit eddig szövegíróként ismer­tünk! A másik egyfelvonásós Dürrenmatt Pör a szamár ár­nyékáért című darabja, mely eddig rádiójátékként volt is­mert. Színpadra a rendező, Ruszt József érdemes művész alkalmazta. A Siotourtól kaptunk egy telex jelentést: szombaton délelőtt 10 órakor nyílik a balatonföldvári üdülőhelyi klubban a Balaton és az ide­genforgalom című fotókiállí­tás, melynek anyaga pályázat után alakult ki. Negyvenhat fotós 198 fekete-fehér felvé­tele és 152 diapözitívje volt versenyben. A bíráló bizott­ság 30 fotót és 11 diasorozatot választott ki. A kiállítást 25-ig tekinthetik meg az érdeklő­dők. .................... Fonyódon szombaton az OR1 rendezésében a Halló, itt Balaton! című műsor látható. Balatonbogláron az Állami Népi Együttes lép fel szomba­ton este 20 órakor a szabad­téri színpadon. Rossz idő ese­tén vasárnap tapsolhatnak a nézők a nagy hírű együttes­nek. Mától a balatonlellei if­júsági tábor is jelentős ren­dezvénysorozat színhelyévé válik: a megyei KlSZ-bizott- ság, a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága és a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár szervezésében olvasótábor nyí­lik. Kilencven szakmunkásta­nuló fiatal kap nagyszerű programot egy hétig. A megyeszékhely elsősorban moziprog.ramot kínál: a Vörös Csillag Filmszínházban a ko­rábbi előadáson az amerikai Serpico, az estin a francia A bosszú című film pereg, olyan szereplőkkel, mint «A1 Pacino, illetve Romy Schnei­der és Philippe Noiret. A Szabad Ifjúság a Tüzes gye­rekkor című szovjet és az Ilyenek voltunk című ameri­kai filmet játssza. Lépjünk a megyehatáron túlra! Pécsen ma megkezdőd­nek a Pécsi Nyári Színház bemutatói. Euripidész Hekabé című drámáját játsszák Bucz Hunor rendezésében, művé­szeti tanácsadó Babarczy László, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója. A tettyei helyszínen kívül a Csontváry Múzeum udvara is színtér lesz: itt bábelőadást tartanak. Holnap a szabadté­ri táncszínben balettestet ren­deznek: Monteverdi, Bach, Orff zenéj-ére táncolnak majd a Pécsi Balett tagjai. Könyvajánlatunk ezúttal egy második kiadásban meg­jelent háborús regény Stephan Heym Keresztesvitézek című műve, mely az Európa Kiadó­nál látott napvilágot Bányay Geyza fordításában. A máso­dik világháború összetett, em­beri sorsokat felmutató rajzát kapjuk a regényben. Balázs János képe a Somogyi Képtárban. KÜRTI ANDRÁS Csodák a színházban 9. Szórády nagyvonalúan le­gyintett. — Macsika vigye a kétszer­kettőt! Nem vagyok én szám­kukac könyvelő, sem tervező­mérnök, sem tanító, sem fize­tőpincér ... Művész vagyok, színész, akinek kolosszális ter­vei vannak a jövőre. Először is — önálló előadóest. Évek óta nyúz a Rendezőiroda, de eddig féltem. Egyszál magam a dobogón, se partner, se moz­gási lehetőség, se függöny, ha megakadnék a szövegben. De hát most mindez a múlté. Le­het akár háromórás a műso­rom. Rengeteg vers, kevés pró­za, néhány sanzon, pár aforiz­ma. Olyan szöveg, ami engem fejez ki, és amivel én fejezem ki véleményemet a világról. Arany, Vörösmarty, Dante, Goethe, Karinthy és főleg és elsősorban Ady... És az idén nyáron nem lazsálok. Rájöt­tem, hogy engem butit, eltu- nyít, lehúz a semmittevés .., Hívnak a szegedi szabadtérre, Gyulára, Szentendrére, a Margitszigetre, válogathatok... Persze, az egészből csak akkor lehet valami, ha maga, édes gondoskodik a bogyóutánpót­lásról, szorgalmasan főzi *oe- kem a mestabint... Doktor Vahalla Anna ke­ményen a férje szeme közé nézett. — Egy fityiszt! — mondta. — Azt kap maga tőlem! Azt főzök én magának! Egy szem nem sok, de annyit sem! — Jól van — bólintott ko­moran a színész. — Akkor csak egy utam, egy választá­som lehet. Hogyan is mondja Harpagon A fösvény hetedik jelenetében, pedig neki csak a pénzét vitték el? ... Karikírozva, ripacsmód dek- lamálva, öniróniával citálta a kétségbeesett zsugorít, de mégis volt valami a hangjá­ban, amitől a hideg futott vé­gig az asszony hátán. Ez az őrült, ez képes... A szomszéd szobában íel- csörgött a telefon, Anna sza­ladt át, aztán már jött is vissza. — Ez is új tempó — mondta csinált könnyedén —, most már a szeretői csak úgy idetele* fonálnak. Tessék, menjen, gondolhatja, hogy nem velem akar bájcsevegni a tündérké­je. — Valami szédült tyúk hí­vott föl — újságolta közönyö­sen. — Hogy találkozzunk a szokott helyen, hogy vele ezt nem lehet csinálni, miért nem akartam fölismerni valami fo­lyosón, tisztázzuk a dolgokat. Próbáltam megtudni, hogy miféle dolgokat, próbáltam neki megmagyarázni, hogy összetéveszt valakivel, láttam, reménytelen, letettem a kagy­lót. nincs időm ilyen hülye­ségekre ... Hol is tartottunk? Ránézett a feleségére, az töprengve viszonozta a pillan­tását. Ez a Bélu, ez vagy a világ legjobb színésze, vagy a mestabin tényleg nemcsak az osztást, szorzást fújta ki a fe­jéből. Hanem ezt a három hónapja tartó viszonyt is azzal a csinos barnával, és amiről ő — egy névtelen jóakaró le­veléből — már a második hé­ten értesült. — Belátom — mondta —, hogy nagyon merev voltam az imént. Mindenképp hiba len­ne, ha egyik napról a másik­ra abba kellene hagynia a mestabin szedését. Egyrészt biológiai károsodást idézhetne elő ez a drasztikus elvonás, meg aztán tényleg bűn volna visszavenni magától a megta­nult szerepeket, elismerem. Majd úgy csináljuk, hogy fo­kozatos csökkentéssel, és ál­landó orvosi ellenőrzés mel­lett kialakítjuk azt a heti mestabinadagot, amellyel, hir­telen nem tudok jobb kifeje­zést rá, szinten tartjuk mind­azt, amit eddig tanult. És ami biztosan, nem jár káros élet­tani következményekkel. Nos, áll az alku? Szórády felvillanyozva lé­pett oda, megcsókolta a hom­lokát. — Persze, drága... Leg­alábbis egyelőre. Mert ha a tudomány érdeke úgy kívánja, hogy ne csak csökkentsük, ha­nem időnként növeljük is a porciót, akkor ugye más a helyzet. Jöhet egy új darabban egy új szerep. Egy nagyon jó szerep. Doktor Vahalla Anna moso­lyogva bólintott, közben azt gondolta magában : »Azt ugyan lesheted, te csirkefogó, hogy megint kilenc szemeket zabálj föl naponta, hogyne, hogy egyszer esetleg engem is elfelejts, a mi szerelmünket 1» egyszerűen elfelejtsd!... Va­lami szédült tyúk él mellet­tem, úgy tesz, mintha tíz éve a feleségem lenne... Nem, eb­ből nem eszel, angyalom!« Érdekes, ezt tegezve gondol­ta. (Vége) Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom