Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-11 / 136. szám
Szemléi Ferenc Kézzel, se késsel r Máshol a fű suhintó kasza-él nyomában hanyatlik sebfen hátra. Itten kézzel, se késsel nem nyúlnak mezítelen tövéhez, mely álmatagon henyél az elhagyott kert hallgató kerek terében, napról napra s éjről éjre növekedik, s esetleges veszélyre , ügyet se vet. Holott heves szelek frontáttörést jeleznek. Néhanap vihar üvölt föl. Mennydörög. De főleg kaszálógépek, s pengék hangja nő meg a ritka csendben. És az ég alatt alattomos zajokként gyűl a lét mögött rejlő fenyegetés. A néma fű meg-megremeg és meghajtja néha balsejtelmektől ingatag fejét. Céllövölde. Anna Margit Kiállításáról. Nem ér 5 semmit, az égvilágon semmit. Vásárolt két tubus altatót, két szemet már le is nyelt, de aztán a harmadikat mégis kiköpte, és alaposan kimosta száját a csapnál, Még megszűnni sem képes, pedig már nem hisz a lélekvándorlásban, s abban, hogy utána kutya ké-. pében születik újjá. Nem, nem hisz többé sem a lélekvándorlásban, sem másban: Atmanbrahman, tat twara asi? A fenébe, régen vége ennek is, az utolsó a zenbuddhizmus volt. Iszom vele egyet? Ö ivott. Az altatókkal bizonyára nagyszerűen keveredik a bor — gondoltam. — Hiszen te ismered Astri- dot — mondta. — Persze, persze, hogy ismered. Szerinted is szép, mi? Mindenkinek tetszik, mindenki utána fordul Ugye, megérted, hogy az ember megőrül az ilyen nőtől? Van benne valami óegyiptomi, különösen a szemében. .. Már az iskolából ismertük egymást. Akkor én voltam majdnem a legnagyobb az osztályban és ő nem volt valami ügyes, erre emlékszem. Miikor tizenkilenc éves lett — épp Angliából jött haza —, kezdtem járni vele ; akkor vettem észre, milyen átkozottul csinos. Azt hiszem, Angliában kezdődött nála a dolog, mindenesetre engem rögtön megpróbált a «•szellemi útra-« terelni. Kiderült, hogy helytelenül lélegzőm, görbe a gerincem, és le kellett szoknom az ivás- ról meg a dohányzásról. Én meg mindent megtettem. Hát érted te ezt? Fejen álltam, és behúztam a hasamat, míg belül fölragadt a,hátamra; visszatartottam a lélegzetemet, míg a szemem kiguvadt a vörös fejemből... És miért? Alig egy puszit kaptam érte, azt is csupán éterien, a homlokomra. ö annyira tisztává lett. Nemsokára elcipelt egy indiai body- -building-pofához. Majdnem mind szüzek jártak oda, a legkülönbözőbb korúak, és mind ragyogó pillantással meredt a fickó bronzmellkasára. Egy bronzcsengővel csengettek, és hátul trónolt egy B u d d h a -szó bor, az is. bronzbóL Ifjan, frissen és teli életerővel! Jó egy évig gyakoroltam velük mindent — atya isten! —, aztán jött az átlényegülés! Mintha nem lettem volna már eléggé átlényegülve. Ha találkoztunk, csak ujjbeggyel érintettük egymást — de hát olyan szép nő, ezt el kell ismerned. Talán valami óindiai is van benne. Ö maga mögött hagyta a testét: azt a testet! Már keresztbe-kasba úgy megtisztította, hogy csupán egy »edény« vált belőle. Ekkor már a pillantás szélével se érintettük egymást. Nem, ne csóváld a fejed, én mindent megpróbáltam, akkor még nem voltam ilyen hülye! De mi az eget csinálsz, ha a lány egy csöppet sem iszik és minden »alsóbbrendű« zenét megvet? Ne röhögj! Megpróbáltam én a , lelkén keresztül is, például holdfényes sétákon, amit annyira szeretett. Egyszer megesett, hogy végre ideadta a kezét, és még a szemébe is nézhettem. Nekiestem, rávetettem magam, és szájon csókoltam. Talán mégsem vagyok valóban tiszta, vélekedett, és letörülte zsebkendőjével mindig hibátlanul kirú- zsozott száját. No! Talán keresnék magamnak egy lányt, amelyikkel ilyen dolgokat művelhetek? De hát ez a nő a gimiben nagyban csó- koilózott! És hogy! Ekkor indiai filozófiát tanult, s egy hét múlva kegyesen visszafogadott. Utána antropozófia következett. Az egy kicsit kellemesebb volt: egy koncerten vagy máshol tarthattam a kezét, egyszer pedig arcunkat összeérintve órákon át néztünk ki a tóra. Ekkortájt harmonikusan mozgott, hát én is úgy mozogtam. Mire eljutottam a meggyőződéshez, jött Swami Sivananda. Ez még mélyen szántóbb és őseredetibb volt. Astrid a mester egyik -tarka képét akasztotta az ágya fölé. Életre keltettük farokcsontjainkban a kundalinit. és füstölő botocskák mellett órákon át mantárat énekeltünk. Ö ezután már csak nagyon halkan beszélt, és nem viselte el a zajt meg a bűzt Ezért aztán migrénje támadt kun- dalini felszállt: érezte határozottan. Ekikor kínomban lefeküdtem egyik kolléganőmmel- Nem volt (különös: talán igaza lehetett Astrid- nak, s az ő asztrál teste magasabb örömöket nyújtott Egy napon aztán én is éreztem lenn a kundalinit Nála természetesen már a szív magasságában járt De én közben egészen belegabalyodtam a hitbe. Te jó ég, csak ne jött volna hirtelen, ne mesélte volna, hogy most már tudja : a Azt mondta, én már hónapok óta a föld felett, a fel- legekben élek, és észre se veszem őt! A főid a fontos, a gyökerek, az alap. Egy darab kenyér vagy fa ... egyszerűekké kell vámunk. No, ez volt a zen-buddhíz- mus. Astrid vett egy íjat fölakasztotta az ágya fölé, nagyon érzékenyen virágokat helyezett bele, és még verseket is kezdett írni. Ekkor aztán megembereltem magam, és indiai maradtam — igaz, hogy már nem okozott annyi örömet. Ö összecsapta a tenyerét, és kérdezte: hallom-e egyik marka hangját, miközben minden pillanatban Wu-t kiáltott! Egyszer hirtelen lekent egy pofont — minden tele volt zennel, még az is, ha egy kutya szép hosszú, sárgát csinált az utcán. Az utolsó magános tücsök egy magános őszi ágon ciripelt, mindennek el keli múlnia, még talán nekem is — vagy: ha fölkel az ezüstös hold, hallom, hogyan dörzsölődnek egymás! hoz halkan hajszálaim az őszi szélben. Elhatároztam, hogy ezt nem csinálom vele; végül is van nekem saját elképzelésem. No és akkor, tegnapelőtt — érted te ezt? — egyszerre kimonót vett fel", föltűzte a haját, és virágok között teát öntött, de úgy. hogy nem bíram ellenállni. Volt benne valami ójapámi. Elkezdtem lelkesedni a zenéért egész éjszaka mindenféle szakkönyvet bújtam, és erre mit találok ma a levélszekrényben? Hát ezt. »Kedves Viktor, talán kissé meglepődsz, ha megtudod, hogy Jean Zimmermannal elutaztam két hétre síelni. Kel nekem egy kis szórakozás. U. i. Ne vedd túl tragikusan. hogy ezzel vége közöttünk az ügynek. Hiszen úgysem volt 1« iztiink soha semmi lényeges. Neked végül is ott vannak a túlhajszolt keleti tanaid.« Bencze József Térdeltem a kévén... Térdeltem a kévén, szorítottam hitem, gondcsillagos zsákjuk vállukra segítem Tenyerükbe hulltam, mint megérett búza, szívem a zsákjuk föld mélyéig húzza. Tíiskekörmü bokorban Tüskekörmű bokorban a ruhám elszakadt. Torzsától felsebzett lábbal te futottál felém búza virágcsokorral, s játszottunk tovább felnőtt gondokkal kuncogva. I Liliputi élet az emléked éget, csak ne érnél soha a szivemben véget Napsugár és fénycsoda, sorsunkat álmodta, arcodnak pipacsát vágy festetté oda. Támaszkodó. (Czinder Antal rajza) Ernst Eggimann Az utolsó magános tücsök elvesztettük lábunk alól talajt! Mindenekelőtt én. Forditota: Kurucz Gyula tteqyibeszédek — Gyerekek haldoklik a napi — Hülye vagy. — Ha nem hiszed, nézd: a szőlőkarókra támaszkodik: egyre fáradtabb... — Esteledik. — Véresek a szőlőfürtök is.. i — Mondtam: esteledik. • — És mitől véres a présház fala? — Igyatok! — Félsz a vértől? — Azok a sugarak olyanok, mint a te ujjaid. — Te is megsimogatod néha a feleséged testét az ágyban, úgy kívánsz neki szép álmokat. — Addig uszítottuk a tűz- kutyát, amíg mérges lett: dühében a sötétbe harap, fogai letépik a diófa lehajtó ágairól, a leveleket, tüzes nyelvével meg. nyalja a föléje tartott szalonna- darabokat, zsirkönnyvk a parazsak közé hullik. — Az alattomos parazsak közé. — Ne szövegelj annyit, inkább tartsd az enyémet ist — Hová mész? ugatnak a rókák. Hosszan, fájdalmasan. — Miért szaggatják az este csöndjét? — Sima a fű mint a bársony. Harmatos bársony. — Az istenit neki! Mi ez? — Mit akarsz? — Hogy kerültél ide? ■— Mit akarsz? — Belédbotlottam1» ; — Érzem. — Kelj föl, mert megfázol. — Mit akarsz? — Kerestelek. — Megtaláltál. — Megsült a szalonna; gyere! — Sírni akarok. — Mii akarsz? — Sírni. Nélkületek. Mindenki nélkül. — Gyere! — Ha nem hagysz, szétrúglak. A fenekedet rúgom szét! — Ugatnak a rókák az erdő szélén, a völgyben. Csak ugatnák a rókák. Tehetetlenül. — Gyerekek, ismeritek azt, hogy: Akácosát, havégigme- gyekrajtadén.. ? — Több vagyok annál. Kom. munista. — Meg nagyképú. — Srácok! Azéjmadár haát- suhana-vá-roson... Éjfélre jár, ésénaz utcát rovom... — Hiszel a komminizmus- b an? — A kommunizmusban... — Ne csak a nyelvtani hibákat javítgasd! — Abban nem hinni kell. Nemcsak hinni kell... — Ti mindig fiol.. .filozofáltok. .. Két pohár bor után mar. játok egymást. Inkább nézzétek az asztalt: mozog! Elindul jobb helyet keresni... És rajta az uborkák, a paradicsomok. . a szalonna, a kenyér... És hagyma is!... Táncolnak! — De mennyien vannak!.. — Sokat ittál. És azótamár mássasszonyálett a lányból... H Somogyi Néplap — Ha elégeted a hagymát, a fejedhez vágom az enyémet is! — Hová mész? — A völgyben, az erdő szélén — Párttag vagy? — Az is. — Nem értem. — De jó ez a hűvös föld! Föld. És mennyire forog. A dió. fával együtt. A diófa másképÁ teljes magyar Shakespeare »Shakespeare egymaga fele a teremtésnek. Nincs olyan indulat, az a szenvedély, az a jellem, melynek mását nem adta, s oly festékkel, mely semmi időmúb tával nem veszti el színét.« Ilyen nagyra értékelte a brit szellemóriást Petőfi, Vörösmarty pedig kijelentette, hogy Shakespeare műveinek jó fordítása felér bármelyik irodalom felével. Magyarul mégis elég későn szólalt meg a, nagy költő, először Kazinczy tolmácsolásában a Hamlet. Ezt azután elég gyors iramban követte a többi, a fordítások azonban jórészt nem az eredeti, hanem silány német átdolgozások után készültek. Így a Hamletinek jó volt a vége, a Lear királyt először Szabolcs vezér címmel megmagyarosítva adták elő. Első 'kifogástalan, magas színvonalú Shakespeare - f ord i tásu nk 1839-ben készült el, ez Vörösmarty Julius Caesar-a volt. A nagy drámaíró műveinek teljes fordítására először a pesti egyetem angol nyelvmesterének lánya, Lemouton Emilia vállalkozott, öt vígjátékot 1845-ben le is fordított, de naív , buzgósága eleve sikertelenségre volt kárhoztatva, fordításai nehézkesek, erőltetették, magyartalanok. Annál több reményei kecsegtetett három legnagyobb írónk összefogása, A triumvirátus létrehozója Petőfi volt 1847 végén egy teljes hetet töltött Aranynál Szalontán, Meghitt beszélgetés közt együtt lelkesedtek Shakespeare-ért Arany a hű barát unszolására ígéretet tett, hogy átnézi és átdolgozza korábbi, nyelvgyakorlatnak szánt fordításait. Petőfi Pesten felkereste Vörösmartyt és őt is megnyert® tervéneík, a teljes Shakespeare-fordításnak. 1848. február 10-én értesítette szalontai barátját, hogy Vörösmartyval erősen dolgoznak. Egy hónappal később új levél ment a Toldi írójához: »... Coriolanusomat már nyomják, s ott az első cím ez: Shakespeare összes színművei. Fordítják Arany. Petőfi, Vörösmarty«. Hát ehhez tartsd magadat Készítsd ed. vagy a János királyt, vagy a Windsorl víg nőket, hogy ha szükség lesz rá, el- küldhesd«. És május 3-án valóban ezzel a címmel kezdték árusítani a pesti könyvárusok a Coriolanust. A gyönyörű tervből, három nagy költőnk közös fordításából — sajnos — kevés valósult meg. A triumvirátus létrehozója és lelke elesett a segesvári ütközetben. Vörösmarty a hazájára zúdult csapás hatására mély apátiába süllyedt. Alig írt valamit A tervhez mégsem lett hűtlen. Abban a pár órápen forog. Furcsán. Az erdő fölött libeg. Az erdő ki akar siklani alóla, mint tavaly a mozgólépcső a lábam alól. Azt sem tudott. Ni csak! Az ujjam magasabb, mint a diófa! Nem tudok belenyugodni ebbe a for. gásba. Csak ne múlna el soha! Nem, nem is múlik el soha. Csak én. Én! Én! Én! És együtt forgok majd a diófával, az erdővel, a földdel! A nyugodt hűvös földdel. Mert én is az leszek. Föld. Mozgás. Anyag. Anyag, amely csak átalakul... Állítsátok meg az erdőt, a diófát! A földet is állítsátok meg! — Fiúk! Tudjátok, hogyan születik a reggel? Nem? Akkor nézzetek az erdő felé! — A törődött akácok lázas vajúdással fejük fölé emelik a napot, amely újszülötti gyengeséggel belekapaszkodik a felhők szélébe. Nagyot sóhajt az erdő, a szőlőkarók egyengetik görbe derekukat, a diófa is megrázza magát: igazgatja leveleit. Égetett leveleit. — A hajnal reggellé erősödött. Falusi József ban, mikor testi-lelki szelw®: dései megengedték a munkát, befejezte a Leart. Arany kedélyét is megmérgezte a nemzeti katasztrófa. Lesújtó hatása alól a kicsinyes élet- körülmények mellett haláláig nem tudott megszabadulni. De így is lefordította a János királyt, a Hamletet, a Szentivánéji álmot; és ővolt a legfáradhatatlanabb hirdetője a teljes fordítás szükségességének. Buzdítására a Kisfaludy Társaság külön Shakespeare Bizottságot szervezett, s ez megbízta legismertebb műfordítóinkat az egyes darabok átültetésével. Szomorúan jellemzi akkori kiadási viszonyainkat, hogy a kinyomtatásra egyetlen intézmény vagy vállalat sem mutatott hajlandóságot. A költségeket egy lelkes iroda- lombarát, Tömöri Anasztáz fedezte váratlan örökségéből, ő fizette a fordítói tiszteletdijakat is. Ilyen körülmények közt jelent meg 1864. és 1878. közt 18 kötetben első teljes Shakcspeare-drámafordításunk. A kiadás azonban üzletnek sem volt rossz, a közönség vásárolta, a példányok hamar elfogytak. Ezért Ráth Mór 1879—82- ban és 1898-ban kiadta újból, sőt ki is egészítette, utolsó kötetként sajtó alá kerültek a szonettek és a különböző versek (Venus és Adonis, Lucretia stb.). A kiadás jogát később a Franklin Társulat szerezte meg és újabb kiadásokat jelentetett meg századunk első éveiben, a világháború kitörése előtt és, 1924-ben. Irodalmi közvéleményünk annak idején büszkén ' hirdette, hogy európai viszonylatban is mienk a legjoob Shakespéare-fordítás. Filo- lógiailag valóban elég hű volt. Ács Zsigmond, Arany László. Fejes István, Gre- guss Ágost, Győry Vilmos, Lévay József, Lehr Zsigmond, Rákosi Jenő, Száz Károly és Szigligeti nem végzett rossz munkát, de fordításuk költőd nyelvünk kifejezőbbé válásával elavult A Nemzeti Színház igazgatója. Hevesi Sándor elég sok drámát fordátlatott le, s az új tolmácsollók közt megtaláljuk Babit.sot (Vihar) Kosztolányit (Téli rege, Rómeó és Júlia) is. Az átdolgozott teljes kiadás azonban csak 1948-ban látott napvilágot négy kötetben. A régi fordítok közül csak a triumvirek és Arany László maradt meg, a többiek helyét Ac-zel Tamás, Áprily Lajos, Babits, Devecseri Gábor, Fodor József, Kardos László, Kosztolányi. Mészöly Dezső, 3;abó Lőrinc, Somlyó György. Vajda Endre, Vas István foglalta el Ez a kiadás hamar elfogyott, s az új olvasók ezreinek és százezreinek igényé* nem lehetett kielégíteni, Shakespeare tartalmi hűség, Csak 1955-ben jelentette meg újra az Űj Magyar Könyvkiadó. A szerkesztő bizottság ismét felülvizsgálta az egyes fordításokat és a 37 dráma közül 11 új fordítót kapott Jékely Zoltán, Lator László, Németh László, Szabó Magda stb. személyében. Az átdolgozott Shakespeare tartalmi hűség, köitőiség és drámai erő tekintetében egyaránt igen jól sikerült. Kardos László bevezetésével két kiadás hagyta el a sajtót, mindkettő tíz- tízezres példányban. Kévéének bizonyult! Ezért 1962- ben 35 ezer példányban az Európa újból kiadta. Ennek a legújabb kiadásnak a beosztása, fordítógárdája, bevezetése azonos az 1955. évivel, de heted k kötet is társult hozzá : a szonettek, lirai és elbeszélő kötetek gyűjteménye. Tulajdonképpen ez az első igazán teljes magyar Shakespeare, mert A főniksz és a gerle, valamint a Versek változó dallamokra ekkor jelent . meg először magyarul, mégpedig a többi verssel együtt Garay Gábor, Kálnoky László. Károlyi Amy, Keszthelyi Zoltán és Weöres Sándor szép, költői fordításában. , Véi-tes y Miklós
