Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-10 / 135. szám
Soós István kiállítása a Somogyi Képtárban A szociális gondozás tartalékai A megyei tanács legutóbbi ülésén, az idős emberek s '.ociális helyzetének bemutatása során a társadalmi gondoskodás széles skáláját ismerhettük meg. A segélyezés millióiról, az öregek napközi otthonairól, az étkeztetésben, a házi szociális gondozásban részesülők nagyszámáról, a mindig segítőkész vöröskeresztesekről, úttörőkről, szocialista brigádokról olvashattunk a jelentésben. Most elsősorban a gondokról szeretnék szólni. Mivel a gondozási Tormák közül a légújabb az öregek naoközi otthona — és sajnos ennek létjogosultságát vitatják leginkább —, ezért bizottságunk ezek vizsgálatára fordította a legtöbb időt. Az öregek napközi otthona alkalmas a járóképes, idős emberek fizikai és szellemi gondozására. Ahol nem működik megfelelően és gyéren látogatott, ott nem az öregek napközi otthona. mint gondozási forma, vagy az idős emberek, a gondozottak hibásak, hanem azok, akik nem teremtenek meleg otthont számukra Ott van haj, ahol a helyiségek 1 hidegek és ridegek, nincsenek újságok, folyóiratok, nem gondoskodnak az öregek foglalkoztatásáról, az egészségügyi dolgozók nem látogatják őket, és a lemezjátszóban egerek tanyáznak. De ahol a termek nemcsak fizikai értelemben melegek, ahol a gondozónők kedvesek, a gondozottak kézimunkáznak vagy műanyag hulladékból gyerekjátékokat formálnak,, ahol tiszta asztalon meleg ételt tálalnak; fürdési, mosási lehetőség van, és a körzeti orvos, a gondozónő • is meglátogatja őket, oda szívesen járnak az idős emberek. Nehezen tudom elfelejteni azt a jó nyolcvanas, somogyfajszi nyugdíjas postásnőt, aki könnyekig elérzéke- nyülve mondta: neki a szó legszorosabb értelmében az életet jelenti az öregek napközi otthona. Ezt az intézményt és a házi szociális gondozást vizsgálva kei, körülményre kellett figyelni. Az egyik az, hogy a helyi vezetők nem mindig szervezik kellő gonddal a segítőkész lakosság, az ifjúság, a Hazafias Népfront nöbizottsá- ga, a Vöröskereszt, a szocialista brigádok, a társadalmi gondozók munkáját. Sokan szívesen segítenének ugyan, de nem tudják, hogy hol és kinek. A másik körülmény: rendkívül lassan reagálnak a sürgős ellátásra szorulók gondozási igényére. Ha betegség vagy baleset miatt egy magányos öreg ágynak dől, hosszú napok, hetek után vesznek tudomást róla, és csak ezután sorolják az ellátandók közé. . A Balaton-parti településeken igen magas az öregek aránya. Számukat növeli azok is, akiket gyermekeik a városi lakótelep szűk lakásaiból a rosz- szul téliesített villákba telepítenek. Sokan vannak közöttük olyanok, akik kifejezetten jó anyagi körülmények között élnek, magas nyugdíjuk van, sőt a hozzátartozók is szívesen áldoznának, és gondozót keresnek a községben. Akadnának is olyanok, akik vállalnák a gondozásukat, de az egymásra találásnak, az ilyen akciónak nincs gazdája. A szociálpolitikai feladatok megoldásához, az öregekről való gondoskodáshoz nem kell mindig pénz. Néha a jóindulat, a segítőkészség, a szív is elég. Nem kell pénz ahhoz, hogy egy úttörő időnként házhoz vigye az ebédet, egy könyvet, vagy a KISZ-esek két szál virággal köszöntsék a névnapját ünneplő öreget; a szocialista brigád redbe hozza a megrongált tetőt, elrendezze a téli tüzelőt. Az sem kerül pénzbe, ha a község értelmiségi dolgozói az öregek napközi otthonában elbeszélgetnek a gon- dozottaklcal az őket érdeklő témákról, egészségügyi, nyugellátási kérdésekről stb. A vállalatok és intézmények is többet törődhetnének nyugdíjasaikkal. Nagy szeretettel »leírják« őket a listáról, gyakran azt sem tudják, él-e vagy hal az az ember, aki egész életét az üzemben, a tsz-ben becsületes munkával töltötte. Meggyőződésem, hogy a szociálpolitika anyagi ráfordítás nélkül is, a társadalom szeretetteljes gondoskodásával, nagy odafigyeléssel és sok szívvel — ha nem is szociális otthoni helyeket — elfogadható, emberhez méltó körülményeket tud teremteni számukra. Minden társadalmi rend bizonyos fokú erkölcsi értékmérője, hogyan gondoskodik a munkában megfáradt vagy megrokkan emberekről. Olyan ellátási rendszert és i rendet kell kialakítanunk, hogy a mai fiataloknak annak idején ne legyen szükségük semmiféle akcióprogramra, nekik már természetes, megalapozott és jól szervezett legyen az öregekről való magas szintű gondoskodás. Dr. Szekeres László Újjáalakult a somogyi kempingklub Kétnapos találkozó Balatonszemesen Oi A Magyar Camping és Ca- rfsavanning Club 1965-ben ala- jkult meg, ám töfbb mint egy évtizednek kellett eltelnie ah- hbz, hogy életképessége bebizonyosodjék. A szervezet működésében új fejezet kezdődött 1976 augusztusában, amikor a közgyűlés határozatot hozott a klub tevékenységének a javítására, serkentésére. Az MCCC főtitkára, dr. Menyhárt Ádám, a klub lapjában így nyilatkozott a hazai kempingmozgalom helyzetéről: — A változásokat alighanem a számok érzékeltetik a legjobban: 1976-ban Magyarországon 586 ezer yendég volt a kempingekben, fcözü- Lük 189 ezer külföldi, 397 ezer pedig hazai. 1977-ben 32,3 százalékkal többen kempingez- tek, tehát egy év alatt 61 ezerrel gyarapodott táboruk. A kempingezés népszerűsége mellett szól az is, hogy jelentősen több tagja van ma már a Magyar Camping és Caravanning Clubnak. mint akár csak két éve. 1976-ban mintegy hatszáz család alkotta a klubot, 1977 májusában már háromezren voltaik, az év végéig pedig több mflmt ötezren. A főtitkár arról is szólt, hogy 1978-ban sokat várnak a huszonhárom önálló csoporttól. A csoportok jelentős anyagi támogatást kaptak, a Somogy megyeiek negyvenezer forintért vásárolhatnak kempingfelszerelést. Megyénkben jelenleg negyven tagja van a klubnak, mely 1976-ban alakult, s tavasszal alakul újjá a klub. vezetősége. A kempingmozgalom további építésére tesznek lépéseket valamennyi megyében; a taglétszám növelése mellett a táborozási lehetőségek bővítése a fő cél 1978-ban, illetve az ötéves tervben. 1978 év végéig mintegy tízezer családdal számol az MCCC, az ötéves tervben pedig mintegy 17 ezer új kempinghely létrehozásán munkálkodnak. A Magyar Camping és Caravanning Club nemzetközi tevékenysége is javításra szorul Elsősorban a szocialista országok keptingszervezetei- vel teremtenek szorosabb együttműködést, nagyszabású körutakat szerveznek, melyekre az idén először kerül sor. A magyar klub lesz a »házigazdája« a június 16-i körútnak, mely Budapestről indul, és Zakopanét, a Tátrát, Pozsonyt, a Balatont érinti. Országos klubtalálkozót szerveznek Dunaújvárosban június 1-én, 2-án, szlovák nemzeti találkozóra indulhatnak az MCCC tagjai június 16-án. A somogyi csoport legközelebbi programja: június 17— 18-án klubtalálkozó színhelye lesz a balatonszemesi Vadvirág kemping. Indulás szombaton Kaposvárról, a Vörös Csillag filmszínház élői 9 órakor, illetve találkozás a1 kemping irodájánál 10 órakor. A Magyar Camping és Caravanning Club somogyi csoportjába jelentkezni lehet a Siotour kaposvári irodájában, Május 1. utca 7. szám alatt. A hraviirja Lear király. À graöt szürkéjével az árnyalatok egész birodalmát képes megteremteni Soós István grafikus, akinek tegnap délután nyílt kiállítása a Somogyi Képtárban. A Kaposváron élő művész a képtárnak ajándékozta műveit, s az intézmény azzal fejezi ki háláját, hogy a közönség is viszontláthatja, illetve a fiatalok megismerhetik Soós István sajátos, egyéni képi világát. Soós István a századforduló évében, 1900-ban, született Nagykanizsán. Budapesten szerzett oklevelet, s lsét év múlva, 1927-ben azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy bemutatta a Rippl- Rónai József temetéséről készült pasztellra jzai t. A művészpálya mellett említésre méltó képzőművészeti szervező és irányító tevékenysége is. A héáború utáni Kaposváron hozzálátott, hogy megszervezze a Balázs János képzőművészeti szakkört, majd az ötvenes években a somogyi képzőművészek csoportját ix-ányítottta. A múzeumi munkából ugyancsak kivette a részét: talán kevesen tudják róla, hogy ő szervezte meg az első kaposvári kiállítást 1945 után. A dunántúli városok között cserekiállításokat rendezett. Múzeumi tevékenységéhez tartozott a restaurálás is. Első ilyen jellegű munkája a toponári Dorfmeister- freskók helyrehozatala volt, a háborús években Aba-Novák Vilmos székesfehérvári freskóin dolgozott. Fölfigyeltek erre a képességére, s egy pályázat után ő restaurálta a sárvári templom freskóit. A Somogyi Képtár új kiállítása Soós István grafikusi munkásságát mutatja be, nem Könyvtárnyi kis kötettel lepte meg olvasóit a Magvető Kiadó. Vékony füzetek, formátumukkal és címlapukkal inkább emlékezetünkbe idézik az egykori ponyvát, mint az irodalmi igényű könyvsorozatokat. Sokakat bizonyára ezért vonzanak ezek a kötetek. De néhány forintért igazi irodalmat kapnak... A Rakéta regénytár(ra-re) könyvhétre megjelent füzetei között találunk néhány valóban figyelemre méltó művet. Ilyen Lengyel József pamflet stílusjegyekkel gazdag kisregénye, a Fegyverhordó Ndolo naplója. B efej ez ellenségében is remek írás. Lengyel 1958- ban fogalmazta papírra. Nemrégen vetítettek a mozikban egy angol filmet, nagy siker volt: Péntek sziemszögéből láttuk a jól ismert Robinson-ka- landot A szolga perspektívájából természetellenes, nevetséges robinsoni viselkedést, a faji felsőbbrendűség gyakorlati megvalósításának kísérgzarepelnefe itt korábbi művei, festményei. A hatvanas évektől érlelődő krétarajzai három csoportba porolhatok. Bár technikailag hasonló módion készült valamennyi, mégis elválaszthatjuk a hagyományos portrékat azoktól, melyéket a képzelet s tült. A grafit, a színes kréta a művész különös vízióit rögzíti. Ezek a látomások azért is sajátosak, mert inkább humorosak, olykor pedig szatíriKönyvespok ra-re letét Nos, Lengyel József e művében messze megelőzte a filmet A »nagy Afrika-vadász«, szánandó, ugyanakkor mulatságos kalandjait láttatja Ndolo szolga szemével. Fontos mű Michael Scha- rang marxista osztrák író nyers, bátor munkásregénye, a Traktor Charly. Egy fiatal cselédgyerek munkássá válását, érését ábrázolja Scha- rang; írásával a hires film, A munkásosztály a paradicsomba megy stílusát idézve meg. A sorozat nagy nyeresége ez a kötet, s egyben nálunk ismeretlen írót avat Az osztrák regény szinte figyelmeztet az ilyen, valódi életanyagot feldolgozó munkástémájú magyar regények hiányára! kusak: nyoma sincs a lélek belső viharának, a félelemnek, a rettegésnek. Az öregkor árnyék nélküli bölcsességként vetítődik a grafikai lapokra. Külön csoportot alkotnak a szecessziós ízű színes krétanajzok, melyek a klasszikusok iránti vonzalomról, nosztalgiáról árulkodnak. Bármely rajzát nézzük is, maradandó élményt nyújtanak a természet—ember ihlette művek. i„., H. B. Ha Schaxamg műve politizál, akkor ez még inkáb érvényes Julio Cortázar friss stílusú, gunyoros, Fantomas a vámpírok ellen című kisregényére, melyet a szerző képregényelemekkel tett még színesebbé. Műve pol-fiction, noha az emberiség történetében néhányszor már égették a könyveket. Témájában a kisregény rokon Bradbury híres 451 fok Fahrenheit-jével. Fantomas a multinacionalista vámpírok ellen bizony kevés egymagában,. A kötetet a II. Russel-bíróság jelentése zárja. Riport a műfaja Jerzy S. Sito lengyel író LSD című füzetének. A szerző részt vett egy kábítószerszeánszon, mint beavatandó személy. Élményeit próbálta megfogalmazni, számomra kissé szürkén, noha hitelesen. A ra-re sorozatiban három, filmen már sikert aratott alkotás is szerepel. Mervyn Jones John és Maryjéről már beszámoltunk, ajánlva az ol- !/ásóknak. Leonardo Sciascia fiam kis híján nyolcéves volt, amikor meg- hrapta egy kutya. Osztálytársai diadallal kísérték haza a térről. — Az Adi küldte rá! — kiabálták. — Az Adi. Lemegyünk a körzeti rendelőbe, határoztam el. Ott van a tér sarkán. A gyerek- csapat . visszakísért. Mert olyan nagyra van a kutyájával — magyarázta egy koravén kislány. A rendelő előtt erélyesen elbúcsúztam tőlük. Csalódottak voltak, hogy nem csödülhettek be velünk. Vékony, fiatal orvosnő for gadott. Megnézte a gyerek lábát, azután a szék karfája után tapogatott, belebújt halványkék kardigánjába. — Tessék bevinni a sebészetre. Csak három villamosmegálló. Fiam piszkos keze megille- tödötten simult ideges tényé- rembe. Akkor most előbb még haza kell mennünk az apja munkaadói igazolványáért. Anélkül nem fogadnak a kerületi rendelőben. Gyerekkoromban — dohogtam az úton — a falusi doktor bácsinak mindenhez kellett értenie. Az nem passzolhatott tovább a szakorvoshoz. K fi A portásnő közölte, hogy több számot ma már nem adhat ki a sebészetre. Opál- üveg-fal választotta el tőlem. Bebeszélvén hozzá a kör alakú nyíláson, a tényállást röviden ismertetve, megállapíthattam, hogy jó étvágyú lehet. Valóságos spájzt rendezett be magának a kalákájában. — Ja? — mondta. Odafönt már takarítottak. Csizmás öregasszony törölget- te a követ. Eltűnődtem, vajon már indulásra készen húzta-e föl a csizmát, vagy abban van egész nap. Vajon nem kötelező-e a rendelőben az utcai ruhát levetni. Ráértem az igazgató főorvos helyett megváltani a kis világot: ültünk az üres emeleten egy pádon, a Sebészet feliratú ajtóval szemben, amelyen még ez a felirat is állt: Kopogással ne zavarjuk a rendelést. •— Azt mondta a kutyának, fogd meg! — szólalt meg váratlanul a fiam. f \f á» m o A csizmás asszony némán tevékenykedett körülöttünk. A csend elbágyasztott. Végre kinyílt az ajtó. Felpattantam. — Majd a kollégám — mondta egy fehér köpenyes férfi, sztetoszkóp fekete kábelével a nyakán. Visszaültünk. Amikor aztán bejutottunk, és bediktáltam az adatokat egy kartonlapra, továbbá egy nagy könyvbe, és megállapították, hogy a gyermek apjának munkaadói igazolványa lejárt, hiányzik belőle a legutolsó pecsét — sor került a kutyaharapás megtekintésére is. A sebész Molotovra hasonlított, csak nem volt cvikkere. ölébe vette a gyerek lábát, megnyomkodta. — Ezzel, kérem, fölösleges volt idejönni — állította le a gyerek talpát, s állt fel maga is. — De azért opportunus lesz megérdeklődni, be volt-e oltva az a kutya. Bár nagyvárosi állatnál remélhető, ugyebár. Azt az igazolványt meg tessék érvényesíttetni. log Ismét kint voltunk az utcán. Fel kell hát hívnom Adi anyját. Már csak azért is, nehogy legközelebb nagyobb baj származzon a kutyasétáltatásnál. Nem könnyű ügy. Alig ismerem, egyáltalán nem ismerem, szülői értekezleten találkoztunk csupán. Szép asz- szony, kissé nagy darab ugyan, erre mondják, hogy királynői termet, aranyszá- lakkal futtatott bronz konty- tyal. — Nem tudom, hallottad-e, mi történt ma délután — kezdtem óvatosan. Nem, nem hallotta. És miután már hallotta: — Ez hülye — mondta magvasan. — Ügy megverem, de úgy... Könyörögni kezdtem. Rogy nem azért hívtam. Csak hogy megmagyarázza a kislánynak, mi lehetett volna belőle. És talán a többiek is tehetnek róla. Talán cukkolták. Hergelték. Nem tudhatjuk, nem voltunk ott. Nagyon kérlek Adi anyukája kifakadt. — Te nem ismered — mondta fenyegetően. — Megjátssza a kisasszonyt. De én majd helyrezökkentem a fejét, ne félj. Egyébként, ha valami anyagi természetű kár... természetesen megtérítjük. Megnyugtattam, és nyugtalanul tettem le a kagylót. Benéztem a fiamhoz. Elveszetten üldögélt kuglibábui közt a földön. Még egy tisztességes kutyaharapást sem sikerült produkálnia. Béna hadfiként szeretett volna reggel, mankóval a hóna alatt belépni az osztályba. Vigasztalni akartam. Elterelni a gondolatait. Az éjszakája felöl sem voltam egészen nyugodt. Ha álmában sikoltozni kezd...? — Te — mondtam szerencsés ötlettel —, hiszen neked nemsokára születésnapod lesz. Ideje megbeszélnünk, hogy is gondolod ? Meg akarsz hívni valakit az osztályból? Akikkel ma fociztál? Mit szeretnél? Fiam kiürült tekintete megtett párás fénnyel. — Kutyát — felelte. Ember Mária maffiaregényeiről ismert nálunk. Kiváló holttestek című kisregénye úgy indul, mint egy detektívregény, majd a fikció régióiba emelkedik. Stílustörés érhető tetten. Paul Guimard Az élet dolgai című munkáját is láttuk 'már filmen. Autóbalesetet ír le, szinte a tényirodalom eszközeit használva. Egzisztencia lista mű, a kikerülhetetlenséget érzékelteti. Az ember nem tehet a sorsa ellen, kiszolgáltatott a véletleneknek, melyeik hozzátartozóit még , a halála után is zaklatják majd. Gyurkó László Halálugrás című műve hömpölygő folyam. De parttalan. Gyurkó nem elégszik meg azzal, hogy író, e művében — s már a Don Quijote drámájában is — »szépírni« akart Ez sikerül is, de műve így elveszti markáns vonásait. L. L. Somogyi Néplap illí. • : r
