Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-10 / 135. szám
KI já a mezőgazdaságba? Harminchatból négy..; A fény mu A Lábodi Általános Iskola idén végző 36 nyolcadikosa közül négy választott mezőgazda- sági pályát. Az arány különösen elgondolkodtató, ha tudjuk, hogy a gyerekek szüleinek ké' harmada a mezőgazdaságban dolgozik. A nem mezőgazdaságba készülő 32 tanuló közül — pedig ez az igazgató szerint az átlagosnál gyöngébb képességű évfolyam — 11 készül középiskolába, a többiek ipari szakmunkásképzőbe. öt gyerek ipari területre akar menni, segédmunkásnak. Sokak — így az iskola igazgatójának —' véleménye szerint ennek az az oka, hogy a mezőgazdaság munkakörülményei »még nem versenyképesek-“. A fiatalokat riasztja, hogy az állattenyésztésben például nincs szabad szombat, gyakran még szabad vasárnap sem. Pedig a mezőgazdaságnak szépségei is vannak. Jó néhány munkahely körülményei már bízvást versenyezhetnek az ipari üzemekével. Régről maradt előítéletek sora okozza, hogy a pályairányításnál ezek a szempontok elsikkadnak. Az iskolák — így a lábodi is — igyekeznek megismertetni és megkedveltetni tanulóikkal a mezőgazdaságot. Jó lehetőséget adtak erre a tsz gépműhelyében tartott gyakorlati foglalkozások.. A következő tanévien már gépészszakkört is szerveznek). Tanulságos volt meghallgatni: hogyan választotta a négy lábodi tanuló a mezőgazdaságot. Közülük Radak Jancsi a legjobb tanuló. Eredménye 4,1. Édesanyja az állami gazdaság fűrészüzemében dolgozik, apja a gazdaságban gépkocsivezető. — Eredetileg Székesfehérvárra készültem híradástechnikai iskolába. Azután meghallottam, hogy az idén először indul állategészségőr szak a kaposvári mezőgazdasági szakközépiskolában, és azt is, hogy ide felvételi nélkül mehetek. — Csupán ez szólt a pálya mellett? — Az is, hogy szívesen foglalkozom állatokkal, szeretem a biológiát. Több ismerősöm is beszélt erről a munkáról. — Tudod, hogy mi a dolga egy állategészségőrnek? A bizonytalan válasz így végződött: »... meg azután lehet, hogy még tovább tanulok, állatorvosán.« — Társaid mit szóltak választásodhoz? — Gúnyolódtak, de engem nem zavart. Amikor a »tréfás« megjegyzéseket idézte, jelenlevő társaiból kitört a nevetés. Gyerekesség — magyarázták többen is. Persze, csakhogy ezek a gyerekes élcek jórészt a felnőttek »komoly« megjegyzéseiből táplálkoznak... Jancsi édesanyját a munkahelyén kerestem meg. — Nem akartunk beleszólni a gyerek választásába. Jó, hogy így alakult: a múszerész- ség nem neki való. Ahhoz több pontosság kell Itt talán jobb eredményt ér el és akkor tovább is tanulhat Iván Laci négyes tanuló, és Balatoniboglárra készül kertészeti szakközépiskolába. Szül- lei ugyanott dolgoznak, ahol Jancsié. — Miért választottad ezt a pályát? — Szeretem a természetet, a növényeket. Ha majd végzek, szeretnék tovább tanulni az egyetemen... Kis György Attilának »mindegy volt«, csak gépek közé kerülhessen. — Eredetileg gépszerelő akartam lenni, de csak növénytermesztő gépésznek vettek föl. Hármas tanuló vagyok, de azt hiszem, ha jobb lennék is, hasonló pályát választottam volna. Attila édesapjával a lábodi tsz. nagykorpádi tehenészeti telepén találkoztam. — Nem akartunk beleszólni, hogy hova megy. Sok példa van rá, hogy a szülők erőltetik a gyereket, azután az. egy-két év után otthagyja az iskolát Igaz. én ajánlottam neki, hogy legyen kőműves, de ő nem akart. — Mit szólt volna, ha fia ide akar jönni a tehenészetbe? — Engedtem volna. Itt sem lett volna rosszabb helye, mint bárhol. — Ismerőseinek a gyermekei között akad-e, aki mezőgazda- sági pályát választott? — Nemigen. Kis György Sándor mentes az előítéletektől és »presztízs- szempontoktól«. Számára jó munka az, amelyiket jól megfizetik. Alighanem ezért mondta: nem tudja, miért nem jön több fiatal a tsz-be ... A negyedik tanuló, Keresztes József a közepesnél is gyöngébb volt. Az ő pályaválasztása voltaképpen véletlen- szerű. — Pék akartam lenni, azután úgy gondoltam, az tül nehéz munka. Csurgóra megyek növénytermesztő gépésznek. Szüleim nem bánják. — Milj'en más lehetőséged lett volna« — Nem is tudom. A választás bizonytalan Indoklásai, vagy Jancsi »ugratása« a pályairányítás fogyatékosságaira és a közfelfogás torzulásaira mutat. Lehet, hogy találtam volna iskolát, ahol reálisabb az arány, mégsem hiszem, hogy a lábodi tapasztalatok egyedülállóak. Végül is mindez nemcsak pálya- választási kérdés. A mezőgazdaságnak sem jó bárki. Akárcsak az iparban, ott is egyre több nagy tudású, jól képzett szakmunkásra van szükség. Bíró Ferenc Tízezer fogyasztó, 130 transzformátorállomás, 240 kilométer hosszú közép-, ugyan- ennyi kisfeszültségű, két nagyfeszültségű hálózat tartozik hozzájuk. Kaposvár és Nagyatád között 21 kilométeres, a megyeszékhely és Szigetvár között pedig 20 kilométeres szakaszt üzemeltetnek. A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat kaposvári vidéki kirendeltségének működési területét tizenhatan járják négy gépkocsival. Kettőn URÍÍ-készülók is van. Átlag 18 órán belül minden hibát kijavítanak. A Puskás Tivadar szocialista hrigád tagjai 1975-ben nyerték el a Magyar Villamos Művek Tröszt kiváló brigádja címet. Vezetőjük tavaly a szocialista munkaverseny győztese lett. Az idén a szakma kiváló brigádja címet pályázták meg. A brigád 1968-ban, alakult olyan emberekből, akik ma már húsz éve a törzsgárda tagjai. A vállalat 38 kirendeltsége között évek óta az elsők Ésszerű és lelkiismeretes munkájukkal, újításaikkal milliókat takarítanak meg, pedig többségük nyolc általánost végzett szakmunkás. Csakhogy az évek alatt a szakmájuk mellé az összes szükséges tanfolyamot elvégezték sőt Bogdán Ottó mes- terszakmunkás-vizsgát tett. Egy segédmunkás társuknak minden vágya az volt, hogy gépkocsivezető lehessen. Igen ám, de nagy a család, s az oktatásra befizetendő összeg sehogy sem gyűlt össze. A brigád »összedobta« a pénzt — ötévi törlesztésre. Nagybajom és Böhönye között, az országút 6zélén áll a két bumfbrdi, sötétzöld autó. A szerelők a magasban a legnépszerűtlenebb munkát végzik: a vezetékek tartóoszlopait festik. Átintegetnék egymásnak, hogy rövid beszélgetésre a földön találkozzanak A brigád többsége Kaposfőről, Nagybajomból, Kutasról, Somogyjádról, Hetesről, Si- monfáról jár be a megyeszékhelyen levő kirendeltségre, majd onnan a munka színhelyére. Még meg is jegyzik, hogy hat kilométert kocsiznak, mire az első fogyasztói elérik. Azt számolják hogy ha a területük közepéről indulnának reggelenként, menynyivel jobban 'kihasználnák a gépkocsikat, mint így. Kismihály József például háromnegyed ötkor indul, este fél hétre ér haza. Mégse menne máshova dolgozni. Egyedül ezen a kirendeltségen nincs munkaerőhiány, mert innen legföljebb a bevonulás vagy a nyugdíjazás miatt mennek el az emberek. Hallottam már olyat, hogy amikor nehezebb feladatok kerülnek sorra, néhány munkahelyen egyeseknek »halaszthatatlan elintéznivalójuk« akad, s szabadságot vesznek ki. Rákérdezek: itt is élőfor- dul-e ilyesmi? — Dehogy hagyjuk vízben egymást — szól Geiszt József —, hiszen tudjuk, ha valaki nem hajt, a másik kettőnek többet kell dolgoznia. Szóba kerül a házi pénztáruk. — Ha a különvállalásainkért pénz áll a házhoz, nem osztjuk föl, hanem abból járjuk az országot. Legközelebb egy észak-magyarországi túrát tervezünk. Aztán elmesélik, hegy most milyen hétvégi beosztással építik egyszerre két társuk családi házát. Magyar János barmíncnégv éves. Ennél a vállalatnál nö.í fel, s annak idején a mostani beosztottaitól tanulta a szakmát Nem szégyelli belátni, hogy amit 6 az íróasztal mellett kigondol, az néha szerelés közben másképp néz ki. Ilyenkor fejet hajt. Szívesen módosítja eredeti elképzelését, ha a brigádtól olyan javaslatot kap, amely olcsóbb, gyorsabb munkát eredményez. Az utolsó öt év alatt majdnem kétmillió forintot takarítottak meg. Mivel? Például a bontott vezetékeket úgy kezelik, hogy ismét felhasználhassák. Ésszerűen tervezik meg útvonalaikat, s a fogyasztói szolgálatot. Okosan használják az erőgépeket és a gépjármüveket. Hatezernél jóval több órát szántak társadalmi műn* kára. Ennek az értéke meghaladja a másfél millió forintot Jakab Ernő, a Kadaxkűti Nagyközségi Közös Tanács építési előadója: — Az, hogy nálunk hoazszabb ideig soha nincs áram- kimaradás, a Puskás Tivadar szocialista brigádnak köszönhető. Bármilyen gondunk adódik, csak egy telefonba kerül; nem tudom, hogyan csinálják, de szinte csoda, milyen gyorsan a helyszínre érnek és dolgoznak. Sok társadalmi munkát is végeztek. Többek között gyerekintézményeinkben szereltek villanyt, s a távol eső Göndöc dűlőbe hat családnak vitték el a fényt. Gombos Jolán Lyukszalag-előkészítő gépek a Szovjetunióban Szolgáltatás — szépséghibákkal MINDEN ÉVBEN örömmel hallom, hogy vállalatok, szövetkezetek ennyi és ennyi milliót fordítanak a szolgáltatás fejlesztésére. Űj gépeket vesznek, szolgáitaftóházat építenek, kocsikkal, műszerekkel gazdagodnak. Nő a teljesítőképesség, a kiszól gátas kultúrája; több a kényelmünket elősegítő hasznos szabad idő. Mert a harmadik ágazat világszerte tapasztalható rendkívüli ütemű fejlődése két töröl fakad. A körülöttünk levő, bonyolult szerkezetű tárgyak javításához, üzemben tartásához sokszor valódi szakember keli, és a szabad idő növekedésével megnő az ember lehetősége önmaga jobb megvalósítására. Ezért jó, ha Kaposváron azt látom, hogy korszerűsödik az üzletháiózaf ; az új boltok jobban megfelelnek a célnak, képesek befogadni, áruval ellátni a megnő v ekedett vásárlótábort. Ezért jó, hogy ilyen nagymértékben nőtt az utóbbi egy-két évben a Patyolatnál a textiltisztítás. Valóban gyorsan és zömében minőségi hibától mentesen képesek a hatalmas tömegű agyneműt, öltönyt, fehérneműt mosni, vasalni. Örülök a Gelka és a különböző, szövetkezetek műszerezettsége szüntelen fejlődésének és a kisiparosok nagyobb vállalkozó kedvének is. Valóban minden ilyen simán menne? A szolgáltatás különös munka. Igén gyakran személyes kapcsolatokon alapul. Ahogy az orvosnál a gyógyulás szempotjából nem közömbös, hogy ismerős, barátságos hangot, gesztust lát, tapasztal-e az ember, valahogy így van a szolgáltatással is. Ha szerelőt hívunk, valamit javítani kell. Mert rossz, elromlott. S minthogy általában nagy értékű, elektromos gépekről van szó, az ember hangulata .nyomott, idegesebb. Egy-egy mosógép, hűtőszekrény, televízió kieseset az egész család érzi — megszokott életritmusa változik kényszerűen. S ha másutt talán elfogadja is a hivatkozást az anyagellátás nehézségeire, a kevés munkaerőre, itt már nem tudja .Mert a tétovázás, az időhúzás, a valóban meglevő »objektiv nehézségeit« személyesen és közvetlenül érintik. Etáért jó, ha nő a szolgáltatók gépeinek száma, ha mindig többet és többet tudnak végezni. De ez önmagában még aligha elég. Egy jellemző történet. Áz újonnan vásárolt porszívó nem működik úgy, ahogy kellene. Irány a Gelfka, a készülék garanciális. Adatfelvétel, egyebek, négy nap múlva jöhet érte... A tulajdonos négy nap múlva megjelenik. »Kész? Kész. Mi baja volt? Tulajdonképpen semmi. Semmi ? De hát... Kérem, műszerekkel alaposan megvizsgáltuk, nincs semmi baja.« A tulajdonos leforrázva viszi készülékét, amelyről műszeres vizsgálattal megállapították, hogy jó. Vagyis az ő ítélete volt rossz. Műszerek bizonyították be; pancser vagy. Viszont a porszívó ezután sem működik rendesen. Mit lehet tenni ? Maszek szerelő. Nem vizsgálta műszerrel, csak öt perc alatt kijavított egy jelentek- telen gyártási hibát. Egy ötvenesért. Garanciális határidőn belül Az ember életében nem központi kérdés a por szí .o. De ezekben a napokban azzá lett. Azzá leit egy asszonynak is száz forint. A vasipari szövetkezet órásaitól kért volna vissza ilyen összegű javítási díjat. Három alkalommal vitte el ebédlöóráját javítana. háromszor hozta vissza javitatlanul. De az el nem végzett munka díját elkérték. Elkérte az az órás- i mester is, aki végül működőképessé varázsolta az órát. Az asszony kétszer fizetett az egyszeri szolgáltatásért. Így járt egy ismerősöm is, aki szemüvegét javíttatta. S a kész, kifizetett, javított szemüveg otthon szépen két részre vált. »Nem olvasta a papíron; felelősséget nem vállalunk« — vonták meg váltókat az üzletben. végezKéprteSZOLG ALTATÁST ni felelősség nélkül? leneég. Pedig van ilyen. Ma a szolgáltatást igénylő állampolgárnak szinte semmiféle érdekvédelme nincs. Az ilyen vállalatoknál, szövetkezeteknél dolgozók is csaik egyszerűen műszerrészek, mesteremberek. Kiváncsi lennék, ta- nulitalk-e ember-ismeretet, elemezték-e a társas érintkezés szabályait? Mindazt, amit e fontos ágazat szakembereinek ismernie keli, ha azt akarjuk, hogy valóban az legyen, ami a neve; szolgáltatás. Csupor Tibor Ismerkedünk. Bemutatják a brigád legfiatalabb tagját, aki az első érettségizett ember: Fábián Gábor. — Megtiszteltetésnek veszem, hogy ebben a brigádban dolgozhatom. Szakmunkástanulóként ismertem meg őket, és kezdettől arra törekedtem, hogy maguk közé vegyenek. Vüncs Ferenc alacsony ember. Viccel üti el a pátoszt. — Mi meg örülünk neki, mert jó magas gyerek, s hosz- szú lábával ’ hamarabb megteszi a nagy távolságokat, mint mi. Fábián Gábor azért, hogy még több hasznát vegyék, most a gépkocsivezetést akarja kitanulni. Egyébként ő a kevés kaposvári közé tartozik. Egerben, a VILATI Irányítástechnikai Berendezések Gyárában évente mintegy ötszáz Prepámat típusú lyukszalag-előkészítő gépet gyártanak szovjet megrendelésre és a KGST- tagországoknak. árellenőrzés a téeszekben A termelőszövetkezeti árellenőrzés jelenlegi rendszere 1970 óta működik. Korábban, amikor csaknem minden termék árát központilag határozták meg, sem az áralkalmazás, sem az árellenőrzés nem okozott különösebb gondot. A mezőgazdasági eredetű termékeik jelentős hányada jelenleg kötött, vagy a behatárolt áras termékek csoportjába tartozik, és csak kisebb része ún. szabadáras cikk. A mezőgazdasági termékek fel- vásárlási árának betartása, illetve befolyásolása a szocialista felvásárló szervezet dolga. A mezőgazdaság »ipari üzemeiben«, köztük a termelőszövetkezeti melléküzemágakban előállított termékek többségének az ára viszont a szabad árformás termékek körébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a termékeknek az árát a tsz-nek saját magának kell kialakítania. a gyártási költségek, az érvényes árszabályozó rendelkezések előírásai és a piaci helyzet mérlegelése alapján. A íwz-ek árellenőrzése főleg esteknek a termékeknek az ár kialakítására irányul, ami kezdetben sok gondot okozott az üzemek vezetőinek. A mezőgazdaságon kívüli ágazati előírások ugyanis idegenek voltak számukra, azokat meg kellett ismerniük. Az üzemi ármunka javítására széles körű intézkedéseket hoztak mind a főhatóságok, m.ind á helyi árhatóságok. 1975-bep valamennyi tsz elkészítette — tőbbé-kevésibé jól — az árszabályzatát. Eddig az árel- lenőrzésben főleg a segítő jelleg ural kodott. Természetesen ez nem jelenti azt. hogy m,a már nem adunk semmilyen segítséget, tanácsot az üzemeknek, ha azt igénylik. Véleményünket. tanácsiunkat most is készséggel közöljük, ha konkrét témákkal keresnek föl. Viszont ma már sokkal nagyobb gondot fordítunk az ellenőrzésre, és igényesebbek lettünk az ármunkával kapcsolatba!!. Az ellenőrzések tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az üzemek árszabályzata még mindig nem felel meg a kívánalmaknak. Lehet tapasztalni tartalmi és formai hiányosságokat is. Ez abból fakad, hogy sok toz-oeti mégi mindig nincs — gyakran, még ott sem, ahol az indokolt lenne — megfelelő képzettségű szakember. Azokban az üzemekben, melyekben a személyi feltételeket megteremtették, észrevehetően javult az ármunka, és lényegesein kevesebb és kisebb jelentőségű hiányosságokat tár íeL az ellenőrzés. Ezekben a tsz-ékben naprakészen vezetik az árnyi'l- váratartást, időben módosítják az árszabályzatot, lia valamilyen árképzési rendelet vagy jogszabály, esetleg a belső üzemi körülmények azt ügy kívánják. Ahol az árszabályzat karbantartására nem fordítanak kellő gondot, ott vagy az üzem jár rosszul, vágy a jogszabályokkal kerülnek ellentétbe. Ez utóbbiból ered a legtöbb gond. Míg az árszabályzat hiányosságait kifogásolja az ellenőrzés, addig csak figyelmeztetés a következmény. Viszont az elavult árszabályzat szerint alkalmazott ár az üzem számára ráfizetést, veszteséget jelent, vagy jogtalan többletjövedelmet, esetleg tisztességtelen hasznot. És ez már súlyosabb elbírálás aiá esik. A legtoWb oehézsséaet » l árváltozások hatása és az egyes árképzési tényezők változása idézi elő. Ilyen esetekben általában törvényes lehetőség van az áremelésre. Viszont az áremelési szándékot több szabad áras terméknél előzetesen be kell jelenteni, amit — a jogszabályok által előírt határidőn beliül — legtöbbször elmulasztanak az üzemek. A törvényes lehetőség ki. nem használása sokszor behozhatatlan hátrányt jelent az üzemnek. A múlt évben 23 esetben figyelmeztettük az üzemek vezetőit a kisebb hiányosságok megszüntetésére. Fegyelmi eljárást kétszer kezdeményeztünk. A károsultak kártalanítására szintén két esetben került sor. Egy üzem — tisztességtelen haszon miatt — gazdasági bírságot fizetett. Az árellenőrzést természe- I tesen nem akkor tekintjük I hatékonynak, ha minél több eljárást kell indítani. Fontosabbnak tartjuk a hiányossá- , gok feltárását és azok toija- ; víttatását, elősegítve ezzel azt. hogy a népgazdaság által meghatározott árszínvonal a ’ tervezett kereteken belül maradjon. Jablonkai Béla,
