Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-09 / 134. szám
(Tolytatis az t. oldalról) Kádár János beszéde a debreceni aklívaölésen szocialista rendszerünk, belpolitikai helyzetünk tovább szilárdult. A »-szocialista, rendszer-« kifejezés történelmileg azt a társadalmi rendet jelöli, amely megszabadította a dolgozókat az embernek ember általi kizsákmányolásától munkásosztályunkat és pa rasztságunkat a tőkések és- í földesurak diktatúrájától, biztosítja nemzetünk szabad fejlődését és felvirágzását. A szocialista rendszer népünk saját társadalmi rendszerévé vált, amelyet értékel, óv, erősít és kész továbbfejleszteni. Belpolitikai életünkben időszakonként jnás-inás vonások jellemzik a fejlődést. Így az utóbbi időszaknak' nagyon fontos vonása, hogy mind nagyobb társadalmi szerepet betöltő értelmiségünk egésze magáénak vallja és támogatja a munkásosztály forradalmi pártjának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak a • politikáját. Üj eleme a belpolitikai fejlődésnek, hogy teljesen rendezetté vált' az állam és az egyházak viszonya. Ez a folyamat különösen az utóbbi evekben bontakozott lti és ment végbe, s ennek a szocialista építőmunka, a népi' allam és az egyházak szempontjából is nagy a jelentősége. Üj társadalmi rendszer, új világ született Magyarországon, s örvendetes és jó, hogy a hívő emberek és maguk az egyházak is megtalálták benne helyüket. Belpolitikád helyzetünk tehát a XI. kongresszus óta tovább szilárdult, társadalmunk politikai viszonyai megfelelő irányban fejlőditek és kézzel fogható, jelentős eredmények születtek a gazdasági építő- munkában. Ez utóbbiak értékét 'külön is növeli az a lény, hogy a nemzetközi gazdasági élet az elmúlt 'években számunkra kedvezőtlenül alakult, ami komoly nehézségeket okozott, majd hangsúlyozta: a kongresszus óta eltelt időben megfelelően végrehajtottuk az ötéves terv időarányos feladatait, ami nagyon fontos és jó eredmény. A gazdasági munkának, mint a szocialista építés döntő területének a kérdései természetesen előtérben állnak Hasonlóan nagy ügyeimet kell azonban fordítanunk az ideológiai, a közoktatási, a kulturális munkára is. mert a fejlett szocialista társadalom építésében most már nemcsak az anyagi, hanem a szintén nélkülözhetetlen tudati feltéteteket is meg kell teremtenünk. Az eddiginél jobban, komolyabban kell foglalkoznunk az ifjúság nevelésével. Fontos része ennek a szakmunkásképzés, az ipari munkásosztály, és ma már a mezőgazdasági dolgozók utánpótlásának biztosítása. Fordítsunk kellő figyelmet a növekvő társadalmi szerepet betöltő értelmiség utánpótlására, az egyetemi, a főiskolai diákokra. S amikor az ifjúság neveléséről beszélünk, elsősorban az ifjúság munkára nevelésére gondolunk. Olykor ugyan a szabad idő helyes eltöltése lép elő központi problémává, de úgy vélem, a munkaidő megfelelő eltöltésével is foglalkozni kell. A KISZ munkája az utóbbi években fejlődött, ifjúsági szövetségünk mind jobban megtalálja a fiatalok számára megfelelő mimika- módszereket Fontos a kulturális neveiés, a színvonalas szórakozás. De még fontosabb — s ehhez kérjük a szülők, a pedagógusok, s természetesen a párt- és társadalmi szervezetek segítségét is — a munkára nevelés. Az. hogy minden fiatal megértse: úgy tűnik a szocialista rendszerben Is érvényes a bibliai átok, amely szerint mindenki csak I SJSjE arca verítékével, munkával keresheti meg mindennapi kenyerét A párt nagy figyelmet fordít társadalmunk szocialista vonásainak erősítésére. Ennek megfelelően kell foglalkoznunk az idősebb nemzedékek nyomdokaiba lépő fiatalokkal is. Tulajdonképpen nagyon könnyű szót érteni velük, főként, ha az idősebbek visszagondolnak arra, hogy fiatal korúikban nekik is minden sürgős volt mindent komolyan vettek, s az öregeket ők is kritikus szemmel nézték. Fiataljaink azt mondják, hogy majd ők megmutatják, hogyan kell világot formálni. Mi erre azt mondjuk: helyes, de a világnak szocialistának kell lennie! És ha tudnak, alakítsanak ki miég szebb szocializmust •— emiatt nem fogunk irigykedni rájuk. _ De tudniuk kell, hogy aki a társadalom rendes tagjaként, tisztességes emberként akar élni, annak sokféleképpen fel kell készülnie az életre. Szakmai tudásba^ is, társadalmi felelősségben és más tekintetben is. A régi társadalom maradványai ma még sokak szemléletében élnek. De a fiatalok ne ezek példáját kövessék, hanem azakét — és ők vannak többen —, akik tudják, hogy az egyén csak a közösséggel együtt boldogulhat igazán, az egyén a szocialista társadalomban bontakozhat ki teljesen. Néhány évtizede még sokakban élt valamiféle nosztalgia a fejlett kapitalista országok életkörülményei iránt. A fiatalok is átvették például a hajviseletet, a divatot, de azután rájöttek, hogy nem ez a dolgok lényege. Sokan utaznak külföldre. Akik nyitott szemmel járnak, mindinkább kiábrándulnak abból az illúzióból, amit valaha Nyugat - Európa, a fejlett kapitalista világ jelentett az emberek számára. Mert amíg a mi társadalmi rendszerünkben biztosított az ember szabad fejlődése, s nálunk létbiztonság van, a tőkés országokra a létbizonytalanság a jellemző. Ez nemcsak a munkanélküliség veszélyét jelenti, hanem például a betegséggel járó anyagi terheket is. Ezért azok is. akik szeretnek utazni, általában kétszer örülnek: amikor elindulnak és amikor hazaérkeznek, s akkor jobban, amikor újra itthon vannak. Az itt töltött két nap alatt nagyon sok emberrel váltottam szót. Találkoztam szocialista brigádvezetőkkel, nagyon hasznos, tartalmas gondolatokat vetettek föl Általában munkásoktól, parasztemberektől értelmiségiektől sok olyasmit hallottam, amä szocialista társadalmunk közös kérdéseit érinti. Valamennyiükből ügyünk előrevi telének szándéka sugárzott De másképpen, nagyobb erővel, mint harminc, húsz vagy tíz évvel ezelőtt. Ez, az emberek gondolkodásában bekövetkezett változás a legfontosabb számunkra. A Magyar Szocialista Munkáspárt sorain belüli egység és egyetértés a kiindúlópontja a nemzeti összefogásnak, mert ha a párt nem volna egyséig; akkor a nép sem volna az, A mostani látogatás során is szinte kézzel foghatóan érzékeltem a magyar nép szocialista összeforrottságának további erősödését. Övnunfc és gyarapítanunk kell minden eredményünket, de elsősorban a párt és a tömegek összefor- rottságát, egységét, népünk egyetértését. Ez a legfőbb hajtóerő népünk számára a gyárakban és a földeken, a tudományos életben, a közoktatásban, a kultúrában. Ez a legfőbb kincsünk, vigyáznunk kell rá s törekednünk keli erősítésére. 1 1 i- i Az országban is, Hajdú megyében is jelentős erő van a szocialista építőmunka töret len folytatásához. Ilyen erő az. hogy a párt politikájáért, egységben és psszeíoirottsággal dolgozik a párt tagsága, így dolgozunk valamennyien a központban is, a megyékben is. Nagyon fontos, talán elsődleges erőforrás, hogy jól értve a párt politikáját, még jobban alkalmazzuk azt a gyakorlatban, mint eddig. A helyes politikát nem könnyű kidolgozni. A reálisan lehetségesnél nem lehet gyorsabban előrehaladni, hiszen erre történelmi tanulságaink is vannak. A gyakorlati tapasztalatok szerint a pártnak à XI. kongresszuson kidolgozott irányvonala helyes. De írott malaszt maradna, ha Debrecenben, Nádudvaron s mindenütt az országban, ipari és mezőgazdasági üzemekben, tudományos és kulturális intézményekben nem követnék, ha nem teremtenének belőle valóságot. A látottak alapján szívből gratulálok a Hajdú megyei komumnistákmak, pántszervezeteknek, társadalmi szervezeteknek, a megye munkásságának, parasztságának és értelmiségének az utóbbi két és fél esztendőben elért nagyszerű eredményefchez és sóik sikert kívánok további lelkesítő terveik valóra váltásához. A Központi Bizottság első titkára kiemelten szólt a gazdasági kérdésekről. A gazdasági haladáshoz — mondotta — nélkülözhetetlen a technikai fejlődés, a termelés állandó korszerűsítéssé, a jobb munkaszervezés. Szűkében vagyunk a munkaerőnek, és ez belátható ideig így is marad; mert ahol még van helyi tartalék, ott is bizonyára hamar el fog fogyni. Népgazdasági méretekben a termelés növekedésének már sok éve a termelékenység fejlesztése fő forrása, mert nincs új, szabad munkaerő. És mindenütt csak a munka termelékenységének növelésére, vagyis a technika fejlesztésére, a munka jobb megszervezésére támaszkodhatnak. A fejlődés a termelési szerkezet változtatását, a beruházások ésszerűbb, gazdaságosabb, gyorsabb megvalósítását, a határidők és a költségek szigorúbb betartását és a munkafegyelem javítását me^követeH, —- mutatott rá. Ha azonban a munkafegyelemmel foglalkozunk, azt se tévesszük szem elől, hogy megvannak-e az adott helyen a jól szervezett, fegyelmezett munka feltételei. Ahol ugyanis hiányzik a szerszám, az anyag, ott nem lehet fegyel-1 mezett munkát követelni. A munkaidő jobb kihasználásának, a teljesítménybérezés szélesebb körű, hatékonyabb érvényesítésének egyaránt sok tartaléka rejlik még a szervezésben. Minél jobban szervezzük a munkát, annál jobbak lesznék a fegyelmezett munka feltételei. A rendes, jól szervezett munkahelyeken nincs szükség semmiféle különleges ösztökélésre, ott maga a munka dinamikája lendíti élőre az embert. És ha egyáltalán akad valaki, aki kilóg a sorból, azt rendszerint a többi dolgozó igazítja helyié, sokszor még felettesre sincs szükség hozzá. Néha pedig — ha hiányzik a biztatás ■—, biztatni kell Ahhoz, hogy még előbbre jussunk, jobban kell gazdálkodnunk azzal, amink van — mutatott rá- Saját erőinket kell jobban mozgósítani, a fő területekre összpontosítani. A másik nagy lehetőségünk, hogy hatékonyan és jól használjuk ki a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködés lehetőségeit, a szocialista integráció programjának megfelelően bővítsük, gazdagítsuk nemzetközi kapcsolatainkat. Központi Bizottságunk mindig számon tartja, hogyan fogadják határozatait a párttagok, a pártfunfccionáriusofc, az aktivisták, a különféle társadalmi tényezők, hogyan fogadják a dolgozók. Így van ez a mostam áprilisi határozattal is. Hallottuk, hogy a határozatot pozitívan, egyet1 értéssel fogadták, de az is eljutott hozzánk, hogy elgondolkoztatta az embereket, amit a Központi Bizottság az áraikról mondott. Ez így jó, mert olyan valódi problémáról van szó, amellyel foglalkoznunk kell, mert nagyon fontos szerepe van és lehet további előrehaladásunkban. Ha pedig van ilyen probléma, az méltó a párt becsületes, nyílt politikájához, hogy köntörfalazás nélkül, nyilvánosan, népünk előtt is szóljon róla, amint azt a Központi Bizottság áprilisi ülése tette. Kereken kimondhatjuk, hogy a népgazdaság legtöbb ■területén teljesen irreálisaik a termelői árak, s általános szintjük fölötte van a. fogyasztói árszíntnek. Olyan árakkaL dolgozunk, amelyek nem tükrözök pontosan sem a hazai ráfordításokat, vagyis az előállítási költséget, sem az .importárakat, amelyek az utóbbi években, mint ismeretes, nagyon nagy mértékben megváltoztak. Ez utóbbit akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ha nem engedjük korlátlanul érvényesülni a magyar népgazdaságiban a vi- láigpiac hatását. Üzemeinkben, amelyek meglehetős önállósággal dolgoznak, a leg- kulturá'ltabb, legképzettebb gazdasági vezetek sem tudják egész pontosan, hogy abból, amit ők fölhasználnak, valójában ml mibe kerül az országnak. Ugyanis mem reálisak a számítások. A bonyolult dotációs és elvonási, elszámolási rendszer és miegyéb végül is teljesen összekuszálja a képet. Fontos feladat, hogy támogassuk a jobban dolgozó kollektívákat, hiszen nélküle sem a termelési szerkezetváltozás, sem pedig jó néhány más célunk nem valósulhat meg. Arróí azonban ritkán szólunk, hogy a támogatásnak volna egy természetes ellenpárja : mégpedig az, hogy a rosszul dolgozó kollektívákat csak szerényebb mértékben vagy egyáltalán nem kellene támogatnunk. Még akkor sem, ha ennek konzekvenciái vannak. Nálunk azonban manapság az a természetes, hogy a gyengélkedőket is támogatjuk, s ezért viszont a jól dolgozókat adóztatjuk meg. Sokszor még a kezdeményezéstől is elvesszük az élenjárók kedvét, a nem jól dolgozókat, a hátul kultogókat viszont szinte bölcsőiben ringatjuk: hadd éldegéljenek ahogy mondani szokták, a szocializmus mindent kibír alapon. Ezért alakult ki a Központi Bizottságnak az az álláspontja, hogy a termelői árakon határozattan igazítanunk kell, s úgy kell azokat megállapítanunk, hogy jobban kifejezzék a valódi költségeket. Nem lesz könnyű, mert nagy gond, hogy valóban ösztönző, a termelést előrevivő termelői árak legyenek. Természetesen lesznek olyan termelői árak, amelyeket emelni fognak, és olyanok is, amelyeket alacsonyabbra kell a jelenleginél venni Nyilvánvaló, hogy ez bizonyos mértékig a fogyasztói árakat is érinti Az alapvető létfenntartási javakat általában stabil árakkal kell forgalomba hozni. Ez a jövőben is így lesz, még akkor is, ha esetleg valamelyik fogyasztási cikk termelői árának mozgása a fogyasztói árakat is érinteni fogja. Eddig is véd- tük, a jövőben is védjük a fogyasztót, ami azt jelenti, hogy ha valamely árintézkedésünk többletkiadást jelent a vásárlóknak, akkor ezt megfelelő módon béremeléssel vagy valamilyen egyéb formában ellensúlyozzuk. Életszínvonal-politikánk tehát nem változik, a XI. kongresszus, a Központi Bizottság, a kormányzati szervek határozata* továbbra is érvényesek maradnak. Pártunk ügyel arra. hogy életszínvonal-politikánk céljai csorbítatlanul érvényesüljenek a gyakorlatban. A; eddigiekhez hasonlóan ezután is azt az elvet vallja és érvényesíti, hogy a szocializmus építésének együtt kell haladnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Nekünk olyan formában k őrködnünk kell a párt becsületén, hogy semmi olyat nem mondunk, nem teszünk, ami miatt később resteUkednünk kellene. Minden döntésünket úgy kell, meghoznunk, hogy három-öt év múlva is emelt fővel állhassunk az emberek elé. Megérdemlik ezt a párt becsületes és aktív harcosai, akik szívvel-lélekkel képviselik politikáját, és szövetségeseink is, akik. velük együtt munkálkodnak nemzetünk fölemelkedésén, társadalomformáló céljaink megvalósításán. Jó dolog, ha az emberek érzik és látják, hogy a párt állja a szavát. Ennek a jövőben is így kell lennie, minden kérdésben, az árpolitikában csakúgy, mint az életszínvonal-politikában. Mi megígérhetjük, hogy így is lesz. De ehhez az is hozzátartozik, hogy ne hallgassuk el — és nem is hallgathatjuk el —, ha gondjaink vannak. Nem bújhatunk az asztal alá a problémák elől, amelyek közös dolgainkat, szocialista rendszerünk építését, népünk boldogulását és jövőjét érintik. Ezután külpolitikai kérdéseikre tért át Kádár János. Hangsúlyozta: a Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi kommunista mozgalom részeként aktív internacionalista tevékenységet folytat. Elveink, marxista—leninista eszméink, erkölcsi elkötelezettségünk is erre indít bennünket. K iilpolitiká rrkbam arra törekszünk — és ennek helyességét a Központi Bizottság áprilisi határozata is megerősítette —, hogy mindenki számára legyen világos és félreérthetetlen, hogy hová tartozunk, milyen célokat követünk. Ezért nyíltam megmondjuk mindenkinek, hogy e Szovjetunió szövetségesei, a Varsói Szerződés és a KGST tagországa vagyunk. Tagja vagyunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének is. Ehhez "tartjuk magunkat és ilyen alapon politizálunk. Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy a Magyar Népköztársaság hű szövetségeseihez; barátja a nemzeti szabadságukért, fejlődésükért küzdő volt gyarmati népeknek és korrekt partnere a fejlett kapitalista országoknak, a békés egymás mellett élés elve alapján. Ez egyazon politika három — de elválaszthatatlanul összetartozó — megnyilvánulása Meggyőződésünk, hogy továbbra is csak akkor Lehetünk becsületes társai a Szovjetuniónak a közös célokért folytatott harcban:, ha világos és rendíthetetlen a szövetségi viszonyunk és együttműködési készségünk. Azt tartjuk, hogy a harmadik világ országai is, de kapitalista partnereink is akkor tudhatják, mit várhatnak tőlünk, ha világos a pozíciónk. Ezért mi politikánk egyik elemét sem telietjük ki ingadozásoknak. Éppen mert számítanak ránk, bíznak bennünk, számolnak velünk, nem tehetjük, hogy egyszer ezt, egyszer azt mondjuk. Ezért maradtunk hűek már több mint két évtizede irányvonalunkhoz, e tartunk bi a jövőben is szilárdan mellette. A Központi Bizottság első titkára ezután a magyar— amerikai kereskedelmi szerződés kérdéseivel foglalkozott Elmondta, hogy megkö- tése a két ország viszonyának rendezésére irányuló tárgyalásokon vetődött fel. Hivatalos megnevezése »a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása a kereskedelemben«. Rámutatott arra, hogy valójában nincs szó semmiféle kedvezményről, csupán diszkrimináció, vagyis hátrányos megkülönböztetés nélküli kereskedésről van szó. Ezért egyik fél sem tett engedményt a másiknak. Hangsúlyozta, hogy az a politikai vonal, amely élvezi a magyar nép bizalmát és támogatását; és nemzetközileg is elismert, mér akkor formálódott amikor az USA és a NATO-tagok még bojkottál- tak bennünket. S mi ezt a politikát folytatjuk a szerződéstől függetlenül is, tehát nem az Egyesült Államoknak tett engedmény vagy szívesség a séierzSdés me^tótése, hanem a békés egymás mellett élésre törekvő politikánk része, egyenes következménye. Persze az emberek találgatnak — nyugaton is: mit várunk mi ettől a szerződéstől? A magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok növelését várjuk, hisz annak aránya ma a magyar külkereskedelemnek mindössze két százalékát teszi ki. Lehet hát ésszerűen, mindkét félnek előnyösen növelni a jelenlegi csekély forgalmat Md a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok, Kuba, Vietnám szövetségesei vagyunk. Álláspontunkat minden fórumon, tárgyaláson becsületesen képviseljük. Ez azonban nem azt jelenti, hogy élezni akarjuk a vitákat. Ellenkezőleg. Azt szeretnénk, ha csökkennének a feszültségek. Erre törekszünk, s reméljük, hogy együtt járjuk majd a szocializmus útját a Kínai Népköztársasággal. De hogy ez mikor, hogyan következik be nem rajtunk, hanem rajtuk múlik. Alapvető külpoidtSaal célunk egy új világháború kirobban- tásának megakadályozása. A nemzetközi faitéteíLefc biztosítása népünk szocialista építő munkájához. Békére törekszünk, ez politikánk sarkalatos íkérdése, s természetes, hogy őrizzük, védjük, képviseljük a magyar nép jogait, függetlenségét, azt az elhatározását, hogy szocialista társadalmat épít Érmek megfelelően dől gozunk az enyhülés megszilárdításáért, a fegyverkezési verseny korlátozásáért azért; hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejöjjön a stratégiai fegyverekre vonatkozó megállapodás, Harcolunk az atomfegyverek további elterjesztése, a neutronbomba rendszeresítése etilem, küzdünk a Hielsinkátoen elfogadott elvek érvényesítéséért, azért, hogy a belgrádi -í <rr> találkozó néhány év múlva Madridban építő Jelleggel folytatódjék. m > A Magyar Népköztársaság önmagában nem meghatározója a nemzetközi helyzet aüíaktllásának. Mégis ott van a vtilág sorsát formáló erők között, ment társadalmi rendszerét iWetőien a nemzetek élvonalában halad. Külpolitika! törékvésaink is a szocializmus és a béke következetes harcosadnak élcsapatába sorolnak bennünket. A szocialista országok, s a nemzeti függetlenségért, a békéért harcolók közé, együtt a világ korramu- * niste és munkáspártjaival. Így, ezért van súlya, tekintélye a magyar külpolitikának. S szavunk hitelét azok a sikerek adják, amelyeket a hazai építőmunkábsn elér- türik. Akinek eredményei vannak, annak a szavára odafigyelnek. Aki tehát azt szeretné, hogy békében éljen, az becsületesen yégezze el munkáját Aki maga és gyermekei jobb sorsát szeretné annak számára a kötelezettség; a szocializmus eredményes építése, egész népünk javára! Azért kérünk összefogást, támogatást, megértést & segítséget a nép széles tömegeitől, mert mély meggyőződésünk: a párt azért dolgozik, hogy a munkásosztálynak, a szövetkezeti parasztságnak, az értelmiségnek, az egész nemzetnek szebb és jobb jövője legyen. Így, tiszta lelkiismerettel és becsületesen akarunk párton kívüli szövetségeseinkkel is tárgyalni és szót érteni. Lényegében a jövőben is ugyanazt kérjük tőlük, amit saját magunktól követelünk: a felismert, helyes úton haladjunk tovább, az eddigi — s ha lehet, még jobb egyetértésben. Akkor még jobb eredményeket' fogunk elérni — zárta beszédét Kádár János. A Kádár János szavait fogadó hosszantartó, ütemes tapsot követően Postás Sándor zárszavával ért véget a megyei aktívaülés. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizc tságá- nak első titkára — kétnapos Hajdú-Bihar megyei látogatását befejezve — az esti órákban visszaérkezett Budapesti».
