Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-06 / 131. szám
I Tehermegosztás »A eswgól gazdaságra olyan terhelt nehezednek, amelyek lehetetlenné teszik gyors fejlődésüket. Megoldást csak az hozhat, ha mielőbb megoszlanak ezek a terhek.« Nemes István, a Nagyatádi Járási Pártbizottság munkatársa mondta ezt jó egy éve. Azóta valóra vált ez a gazdaság jövőjét meghatározó óhaj. A napokban társulás jön létre, melynek keretében a kaposvári főiskolai tangazdaság átveszi a csurgói sertésszaktelep szakmai irányítását, működtetésének gondjait és a teleppel kapcsolatos anyagi terhek túlnyomó részét. Hogyan válhatott a fejlődés gátjává egy korszerű létesítmény? Ami a tsz-nek nyűg volt, hogyan lehet »jó üzlet« az állami gazdaságnak? Tsz-tagok'oól hogyan válik egyik napról a másikra ÁG-alkabnazott? Megannyi izgalmas kérdést vet föl a csurgói szaktelep története. »Kedvezőtlen adottságú, szegény tsz-elk egyesüléséből alakult 1970-ben a jelenlegi Zrínyi Tsz. Már az első év bizonyította, hogy az egyesülés önmagában semmit sem oldhat meg. Hiába a hatezer hektár, a gazdaság attól még nem lett valódi nagyüzem. Szétszórt, gyakran még az uradalmak korából maradt létesítmények és öreg gépek : ez volt a közös vagyon. Ezen a helyzeten kívántak változtatni egy 46 milliós sertés- szaktelep megépítésével. Mikor az elgondolás megszületett, még 70 százalékos állami támogatás volt érvényben, mire azonban a falak álltak, a dotáció 30 százalékosra olvadt A változás egy csapásra 30 milliós »adósságba« sodorta a tsz-t így szólt a másfél év előtti történet. Azóta már a gazdaság szakemberei közt is akad, aki úgy látja: nem csupán ezen múlt Megalapozatlan beruházás volt ez, amelynek eredményes üzemeltetése valószínűleg akkor is meghaladta volna a gazdaság erejét, ha a régi támogatási rend marad. A Kahyb szaktanácsadója, Grünfelder Gábor, évek óta figyelemmel kísérte a telep munkáját^ — Ilyen méretű itelep működtetése és irányítása túl nagy feladat volt a csurgói tsz-nek. Olykor alapvető feltételei sem voltak meg az eredményes munkának. A szükséges kukoricamennyiséget például mindannyiszor betárolták, mikor azonban a szükség úgy hozta, egy részét pénzzé tették. Így történhetett, hogy tavaly több mint két hónapon át nem láttak kukoricát a sertések. Nem csoda, hogy romlottak a termelési mutatók, — Az év végi közgyűlésen persze mindez már úgy tűnt, mi idéztük elő a veszteséget — emlékezett Berkes * István telepvezető. — A gazdaságban mindenki »úgy tudta«, a sertéstelep a szegénység oka. A nagyberuházás kamatai már eddig is nagy terhet jelentettek a tsz-nek, jövőre. viszont már — további haladék híján — meg kellett volna kezdeni a hitelek törlesztését Csupán ez évi ötmilliót vitt volna el a gazdaságból. Ekkora mínusz még kiemelkedően jó gazdasági évben is lehetetlenné tette volna a fejlesztést. A főiskolai tangazdasággal való tehermegosztás a 24. órában történik. Mit jelent a telep számára ez a változás? Berkes István: Elsősorban az ahrakfelhasználás hatékonyságában és az önköltség csökkenésében várok előrelépést. A telep jelenlegi hízó- kiboosátása 8 ezer körüli. Minimális ráfordítással ez 10 ezerre növelhető. Valamivel nagyobb áldozatvállalással pedig mód van a 20 ezres szint elérésére. A tsz erre nem is gondolhatott, de az ÁG szakemberei bizonyára számításba veszik ezt a lehetőséget MAI KOMMENTÁRUNK Kipipált feladatok A telep dolgozóitól — akik továbbra is helyükön maradnak — aggodalmaskodást, a változásoktól való félelmet vártam. Mint kiderült szó sincs efféléről. Pókos János inszeminátor: Nyomasztó volt, hogy bárhogy dolgoztunk is, »veszteséget« termeltünk. — A változás valószínűleg magasabb követelményeket és szigorúbb fegyelmet hoz. — Nem félünk mi a munkától, különösen, ha végre az eredmények papíron is eredmények lesznek. Bosznai Sándor gondozó : Reméljük, ezután is megfizetik a munkánkat — Biztos, de meg is követelik majd... — Ezzel eddig sem volt bej. Csupán egytől tartok, hogy például pont olyankor Out rám a szabadnap, amikor esik az eső és nem lehet dolgdzni a ház körül. Eddig »hozzá lehetett igazítani« a szabadnapot az időjáráshoz. Horváth Jánosné gondozó : A gazdaság sem jár rosszul velünk. Négy kivételével valamennyien szakmunkások vagyunk. Legtöbbünk itt dolgozik a kezdet óta. A csurgói tehermegosztás végül is nem csupán ésszerű, de kölcsönösen előnyös megoldás. A tsz űj esélyeket nyer, az állami gazdaság pedig viszonylag olcsón bővítheti termelését, az ötéves terv végére megközelítve a 40 ezres hízóki bocsátást. B. F. Keveset beszélünk olykor a kis ügyekről. Egy tanácskozáson szenvedélyesen ostorozták azt a szemléletet, amikor kipipálják a feladatokat. Ez mechanikus, sokszor lélektelen munkát jelent. Ha valahol megkérdezik, hogy megtartották-e a tanácskozást, felmutatják a munkatervet, hogyne, már ki is pipáltuk. A pártmunkában nem lehet különbséget tenni a kis és a nagy ügyek között. Egyformán lelkiismeretesen kell őket elvégezni, mindig figyelve a nagyobb összefüggésekre is. A párttaggyűlésekről úgynevezett emlékeztető készül. Fontos, a későbbi munkát is segítő dokumentumok ezek. Ahol gondosan állítják össze, ott tömören tükrözik: miről tárgyaltak a kommunisták fórumán, kinek milyen fontos javaslata volt, s miben döntöttek. A járási, a városi párt bizottságok tapasztalata szerint nagyon sok esetben éppen csak papírra vetnek valamit, így e dokumentumok nem tükrei az alapszervezet tevékenységének. Azt már csak mellékesen szokták megjegyezni, hogy egyikmásik helyről igen késve érkezik meg az emlékeztető másolata a pártbizottságra. Az emlékeztetők és a jegyzőkönyvek alapvető pártiratok, ezekből kiolvasható évekre visszamenően a helyi párttörténet. Elképzelhetetlen egy-egy taggyűlés előkészítése anélkül, hogy a hasonló témájú fórum dokumentumát ne vennék kézbe. S különösen nagy a szerepük az emlékeztetőknek, amikor a vezetőség a beszámolóra készül.1 A pártmunka tervezésekor szintén szükség van rájuk, s nem nélkülözhetne például az információ készítésekor sem. Ha ugyanis átgondoltan rögzítették, mi történt a taggyűléseken, akkor megfogalmazták azt is, milyen volt a fogadtatása a felsőbb pártszervek határozatainak, mint alkalmazták ezeket a saját körülményeikre, milyen feladatokat határoztak meg ezek szellemében. A területfelelősi rendszer alkalmas arra, hogy a helyszínen tájékozódjanak a párt- bizottságok munkatársai ebben a témában. Az aktívák, a választott testületi tagok szintén sokat tehetnek azért, hogy komolyan vegyék az emlékeztetők összeállítását minden alapszervezetben. Szó sincs róla, hogy mindenhol a munka gyors letudása, a felületesség miatt pontatlanok e dokumentumok. Előfordul, hogy a tapasztalatlanság, à felvilágosítás, a tájékoztatás hiánya miatt nem eléggé tartalmasak. Érdemes nagyobb figyelmet fordítani minden ilyen dologra, hiszen a feladatok ki- pipálása nem’ fér össze a mozgalmi munkával. Sokkal előrelátóbb munkára van szükség minden területen, s a párttagság érdeke is, hogy ezt mindig kérje a vezetőségtől. L. G. Környezetvédelmi világnap Erdők az embereknek À résztvevőknek három láda Pepsi-Cola állt a rendelkezésükre, hogy a szórójukat oltsák. Általában ilyenkor elszórt kupakok jelzik : nem volt fölösleges a bevásárlás. Ám ezen a napon — bár a kóla elfogyott — kupakot sehol sem találtak. Mindez a csekélységnek tetsző »esemény« a napokban volt Ágneslakon. A Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottságának környezetvédelmi munkabizottsága ott rendezett megemlékezést a környezetvédelmi világnapról. Persze, könnyű magyarázatot találni: az alkalom sugallta, hogy legalább ott mindenki vigyázzon. Tegyük azonban hozzá, hogy a meghívottak között szakmunkástanulók is voltak, vagyis a felnőtteknél szabadabban viselkedő fiatalok. Ám ők a korábban végzett munkáért kitüntetést vettek át: a környezet szépítésében és Csurgón a fásítás során elért eredményeikért. S azt is hozzátesszük: egyetlen gally sem »tűnt el« az ágneslaki arborétum féltve őrzött és gondozott faritkaságairól. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert míg az egyik oldalon azt látják célszerűnek, hogy az arborétumok kapuit megnyissák a . nagyközönség előtt, a másik oldal éppen a károktól féL A környezetvédelmi világnap (június 5.) megtartását 1972-ben határozta el az ENSZ. Eddig csak országos eseményekkel emlékeztünk meg a világnapról, az idén azonban már megyei rendeztó Gábor, a Kaposvári Állami Erdőrendezőség igazgatója tartott előadást »A közjóléti erdők (parkerdők, arborétumok, kastélyparkok, pihenőerdők) szerepe és fejlesztésének feladatai a megye környezet- védelmében« címmeL Különösen az 1976. évi II. törvény elfogadása óta — amelyik a környezet védelméről rendelkezik — fölösleges beszélni e törekvés nagy fontosságáról. Ebben a jogszabályban arról is szó van, hogy az erdők összterülete nem csökkenthető, a fasorokat, zöldterületeket csak meghatározott esetekben és módon szabad megszüntetni. Nem a természet iránti »elvakultság* mondatta ki ezeket, hanem a társadalmi igény: legyen hol pihenni, legyen hova kirándulni, legyen mód feloldódni a Környezet szép békéjében. Ezt a célt szolgálják a pihenő-. a park- és a kirándulóerdők. I-de sorolhatók azonban az arborétumok, a kastélyparkok is, amelyek az oktatási, egészségügyi, néha tudományos kutatási célokon kívül az emberek rövid kikapcsolódását és felfrissülését is szolgálják. Somogy megyében jelenleg tizenhárom parkerdő van. Ezeket azért soroljuk fel, mert solan nincsenek tisztában azzal, milyen szép helyekre vezethet egy-egy kirándulás. Balatonföldváron, Bogláron, Fonyódon, Somogyvá- ron, Kaposvár környékén a gombás-desedai, a tokaji, a gyertyánosi és a hetényi. vénnyel is köszöntőitek. Szán-1 Barcs környékén a darányi, a, somogytarnócai, a vízvári, Nagyatád környékén pedig a fácánosi és a mikei parkerdő várja a kirándulókat. A tizenhárom parkerdőre 14 millió forintot fordítottak, fenntartásuk pedig évente egymillió forintba kerül. Gondolom, kevesen tudják, hogy a megyében van az ország legnagyobb tiszafája: a hencsei kastélypark dísze. A megyében egyenként több mint ötven kastélypark, arborétum van. Közöttük a legszebb kétségtelenül az ágneslaki, ez azonban el van zárva a nagy- közönség elől. Nyilván a károktól félnek kezelői, ám az ott láthatók szépsége indokolná, hogy nyílttá tegyék. Madarak és fák napja — ismerős a kifejezés, ám annál elhanyagoltabb maga az esemény. Pedig 1906-ban az akkori közoktatási miniszter rendeletben írta elő megtartásának kötelezettségét. A jogszabály azóta is érvényben van, ám az iskolák, oktatási intézmények nem vállalják megtartását a tanítási napok terhére. Érdemes azonban elgondolkodni azon, hogy nem lehetne ez a tanterv része? Hiszen egy-egy ilyen alkalommal legalább annyit — ha nem többet — tanulhatnának a kisdiákok, mint egv biológiaórán. S éppen az ilyen alkalmak fejlesztenék ki azt a szellemet, amelynek megléte esetén nem kellene a kastélyparkok, arborétumok kezelőinek attól félniük, hogy a sok látogató egyúttal nagy károkat is jelent Mészáros Attila Beleszólási jog a lakosságnak Törvény készül a városépítésről Egy korábbi minisztertanácsi határozat értelmében megkezdődött a városépítési törvény kidolgozása. Miért válik a törvény szükségessé? — erről tájékoztattak az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban. — Az utóbbi évtizedben számos problémát vetett föl az élet és a gyors fejlődés — mondta Paksy Gábor főosztályvezető. — A települések fejlesztése során például nem fordítottak kellő figyelmet a közöttük levő területekre, így a Balatonnál és más üdülőtelepek környékén elszaporodtak az engedély nélküli építkezések. Emiatt rendszertelen, szétszórt »üdülőhalmazok« születtek. Korábban — mint ismeretes — új városok is létesültek ott, ahoi az iparfejlesztés megkívánta — különösen a kezdeti időszakban —, s ezek inkább lakótelep jellegűek lettek. A jövő igényeinek a hagyományos régi lakótelepítés sem felel meg. (Ma ezek jó része alvó városrész, a lakosság máshova jár szórakozni, kikapcsolódni, sőt vásárolni is.) Másrészt: a területek felhasználásánál az összhang hiányában mást akartak a tanácsok, a különböző iparágak és a vállalatok. Egyes beruházások és fejlesztések nem voltak összehangolva a társadalmi és népgazdasági érdekekkel. Ma már arra is igény van, hogy a lakosság beleszólhasson a városukat, kerületüket érintő fejlesztésekbe, mind többen szeretnének aktívan közreműködni környezetük formálásában, szépítésében. (Lágymányoson például toronyház-kollégium épül az egyik játszótér helyén, s erről nem tájékoztatták a környékbelieket.) A fejlődést néha a rendelkezésre álló pénzösszegek is megszabták: annak az elképzelései valósultak meg, aki a pénzt adta. így egyes ágazatok, vállalatok, csoportok — sőt néha személyek — érdekei is -érvényesülhettek — nem egyszer a társadalom rovására. A hatvanas évek elején hozott építésügyi törvény ma már nem tudja átfogni és megoldani például a terület- felhasználással, a területek rangsorolásával, az építési tilalmakkal. a telekalakítással és a cserelelekadással kapcsolatos feladatokat. Nincs összhangban a kisajátítási és több más rendelettel, a beruházások rendjére és a tanácsokra hozott jogszabályókkal. Mindezek orvoslására készül az új, átfogó városépítési törvény (nevezhetjük országépi- tési törvénynek is), amely népgazdasági szinten kivan összhangot teremteni a különböző szervek intézkedései között, biztosítja az össztársadalmi érdek elsőbbségét, a környezet védelmét, s a lakosság beleszólási jogát az őket érinltő fejlesztésekbe. A készülő törvényszervezetet széles körben, társadalmi fórumokon vitatják meg, azt követően végleges változata kerül majd tárcaközi egyeztetésre, s az országgyűlés elé. Rendszeres mérést, ellenőrzést ... és szükség szerinti segítséget — tehetnénk hozzá a címhez, mint az itt következő témához kapcsolódó fontos ki vánalmat. Az utóbbi időben úgy adódott, hogy a megye Ipari és .mezőgazdasági üze meiben számos szocialista bri gáddal ismerkedtem meg, tapasztalatokat szereztem mun kaversenyekről, kezembe ke rültek több oldalon át sorolt vállalások, munkahelyi és társadalmi célokat szolgáló felajánlások. Beszélgettem a versengő közösségek tagjaival akik lelkesen magyarázták, melyik feladatot miért tűzték ki, és hogyan kívánják teljesíteni; milyen módszert alkalmaznak a brigádtagok mozgósítására és arra, hogv a közösség minden tagja részt vegyen az önkéntes vállalások valóra váltásában. Jóval következetesebbé vált a versenyzés, a szocialista bri- gádmozgaiom egész folyamata, mint évekkel ezelőtt volt — ez következik a mostani tapasztalatokból. Kevesebb a formai elem és több a »megfogható« tartalom a vállalásokban, a felajánlásokban, ugyanakkor a célok is jobban felismerhetőkké váltak. Nemrég került a kezembe az a tájékoztató, melyben a balatoríszabadi November 7 Termelőszövetkezet szociális ta brigádjainak tagjait, a munkaverseny részvevőit meg ismertetik a kitüntetések, címek, jutalmak megszerzésének feltételeivel. Szipli Endre, a gazdaság versenybizottságának elnöke a tájékoztató ösz- szeállításánál a Minisztertanács, a SZOT, a KISZ KB ér a MÉM múlt évi határozatál vei,té alapul, ezeket adaptálta a szövetkezet viszonyaira Nemcsak arról szólt, mit kell tenni a kitüntető címek egyszeri vagy többszöri elnyeréséért, hanem arra is kitért hogy a közösség fegyelmi helyzetének romlása, a közösség' követelmények teljesítésének elhanyagolása végső soron a szocialista munkaversenyből való kizáráshoz vezethet. Beszélni kell ezekről a követelményekről és a következményekről. Például arról, hogy az adományozó at elismerést, kitüntetést visszavonhatja, és ilyenkor az érintett elveszti rpindazokat a jogait, amelyek ehhez a kitüntetéshez fűződnek. A visszavonást — az előző tsz-példánál maradva — a szövetkezeti demokrácia fórumai önállóan is kezdeményezhetik. ha erre megfelelő okot látnak. Ahhoz, hogy mindig tárgyilagos értékelést adhassunk egy-egy versengő munkahelyi közösségről, nélkülözhetetlen tevékenységük rendszeres mérése, ellenőrzése. így a hibák, a gondok menet közben észlelhetők, s az idejekorán jött támogatás esetleg még hozzásegítheti a közösséget ahhoz, hogy sikeres esztendőt zárjon, megfeleljen a követelményeknek, és ott lehessen a sorban, amikor az eredményeket értékelik. A kontroll azért is jó, mert így önmagát ellenőrizheti a versengő munkahelyi csoport; mindig tudja, hányadán áll a vállalások teljesítésével. Ennek ismeretében válhat a munka egyenletessé; a teljesítmény kiegyensúlyozottá, és könnyebben elérhető a kitűzött cél. „ _ I i
