Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-04 / 130. szám

Matyikó Sebestyén József V Es Azután Arai a szenny. Én nem igy képzelteml Határunk: szálkás nyárfa-roncsok a mezsgye, és puha állatok. Igen, a vihar partra becézett fél-istenei! Hal-csontváz, — micsoda játéka a parttalan időnek!? Kátrányfalak szőnek kőribéd turfás-horizontot, fűrész motorjai csigázva hasítnak... »Kiadószoba« itt még a köcsön-pohár is, vissza és újra, micsoda labirintust lélegez emlékezetem?! Aranyhalak csapnak, lila ikrát és tejet. Szünetei a szabadság kopírozott anyajegyei. Reményem szalukapa, törzsökös itt minden mozdulat, kitömött emberségből riadó megbélyegzett mutatvány... Teuton-csákók, mint a moha másnapos találatok akár a lámpázott tojások — Nézem az új földet, nyárfa-roncsok között száritkozom: réz-arcú vén szülék; indián-tollú csónakos kopjafák! Bartók. Varga Imre szobrászművész alkotása. (A Műcsarnokban rendezett kiállítás anyagából. Zelei Miklós Mondd meg mondd meg az égnek a földre ha száraz eső szakadjon a folyónak halasodjon zöld lángokkal berkesedjen a mezőnek pirosodjon pipacsvérbe boruljon az éneknek élesedjen lányok combköze véresedjen madaraknak az égen énekkel függeszkedjenek UJ KIADVÁNYOK Az Akadémiai Kiadó könyvheti újdonságai közt említsük első helyen a Ma­gyarország története tízkö­tetes nagy összefoglaló mű most megjelent hetedik kö­tetét Ez az egykori Oszt­rák—Magyar Monarchia al­konyáról, felbomlásáról szól. A kötet szerzői arra töre­kedtek, hogy a kutatás szak- szerűségét és a korszak drá­maiságát együtt érzékeltes­sék. Kiss Lajos most meg­jelent nagy vállalkozása, a Földrajzi nevek etimológiai szótára több mint 7000 szó­éi kben mutatja be a fonto­sabb földrajzi nevek szár­mazását Kötetében vala­mennyi magyar helység ne­vének történetét jelzi, s ezenkívül sok érdekes kül­földi földrajznév magyará­zatát is megadja. Megjelentette a kiadó A múlt magyar tudósai újabb sorozatát, amelynek kötetei­ben Gunda Béla Bátky Zsigmondról, Gulya János Gyarmatai Sámuelről, Mann Miklós Trefort Ágostonról, Szénássy Barna Bolyai Já­nosról, Szőkefalvy-Nagy Zoltán Ilosvay Lajosról ír, fölvázolva életpályájukat, tu­dományos jelentőségüket. Változatlan, új kiadásban lá­tott napvilágot Gulyás Pál Magyar írói álnév-lexikona. A Gondolat Könyvkiadó újdonsága Róna Tas András A nyelvrokonság című ta­nulmánykötete, amely végig­vezeti az olvasót a nyelv- tudomány történetén, s be­mutatja egyes korszakok, ki­emelkedő tudósok és isko­lák elméletében a nyelvro­konsággal kapcsolatos gon­dolatok fejlődését Az utol­só fejezetben szó esik a nyelvrokonítás dilettantizmu­sáról, így a sokat vitatott sumér-magyar rokonságról is. A Messzi népek magyar kutatói című kétkötetes vá­logatás 29 magyar utazó írá­saiból ad érdekes szemelvé­nyeket Iszlai Zoltán VJ DAL S zél, szél, esőterhű, má­jusi szél. Csipkedő hű­vös van. Az énekta­nárnő mégis vadul cibálja gyerekeiről a kötött mellény­kéket, kardigánokat. A meleg holmik az úttörő- blúz alá gyömöszölöd nek. A toporgó csemeték mellett né­hány anya is térdepel; stop- polgatják a kilyukadt haris­nyanadrágokat Űttörőavatásra készül az ünnepi sokadalom. — Technikai nehézségek miatt az avatás húsz perc múlva indul. A »nehézség-« valószínűleg a mikrofon plusz magnó, plusz erősítő; a mentegetőző szöveget viszont egy nyolca­dikos fiú »említi-«, rekedten ordítva a hangszórós, modern szócsőbe. Az avató osztály rég lent vár a parkban. Lazán hul­lámzik, tréfásan vacog a szemcsés cementszobrok kö­rül. Az avatandók várható be­vonulásának oldalán drome- dár úttörővezető leány. Min­den kíváncsiskodót szigorúan átterel a másik oldalra. Az avatók egy része a föl- fölhorkanó mikrofonba dú- dolgat, szélkíséretteL Később előáll a kijelölt szavaló (vagy szónok?), négyszer is elmond­ja egy vers kezdősorát — Az úttörőnyakkendő a szabadság jelképe ... A mikrofon megint elkrá- kogosodik. Lehet, hogy a vers a beszédkezdet? Most a trombitás fúj na­gyot a bokor mögül. Letor­kolja a kórus, frissen: — Földönégenzengazújdalif- júság, if-júság, ifjúság... Az egyik kölyök túl ele­gáns, egyedi, szürke flanell- ruhában feszít, a fórsrift sze­rint teljességgel átödtöztethe- tetlen. Az énektanárnő — az ég­nél is borúsabb arccal — az utolsó sorba rendeli. ás tanerők közelednek. Borzolt hajjal, szokat­lanul zömökén — az előírásos, fölzsinorozott úttö­rővezetőruhában. — Utoljára mondom el — szól egyikük tagoltan —, aki nem Zsuzsi nénire figyel... Hangját a pajkos szél a fel­hők felé kanyarítja, aztán megint visszadobja. — : 1. különben a lényeg, hogy ne csak szépen énekel­jetek. Egy hosszú-hosszú tanítónő valami törékeny, száraz faág­gal, ismeretlen rendeltetésű vonalat próbál húzni a kavi­csos útra. Mintha költői hul­lámokra írna; a kavicskák befolyjék a reszketeg vona­lat. Két nyolcadikos srác ha­nyagul bemutatja, hogyan kell maradandó limest húzni a kavicson. Az egyik hanyatt dől, a másik erőlködve húz­za. Még egy pár lép elő; egyi­kük hanyatt dől, a másik hagyja. Röhögés, a kárvallott száját rágva táp ászkod ils. M Dal: ... itt is ott is mindenhol kedves hangon válaszol. Kedves hangja elkísér akármerre járok én. Zöld levél, zöld levél, illatot hoz már a szél, kék virág, kék virág, bokrok alatt ibolyák. Még mindig semmi mozgás. A kar unatkozva ümmög. Széledne is, ám a tanárnő csendet parancsol. A fölsallangozott csapat- zászló körül felsős csoport komorlik méltósággal. Renge­teg a pattanás, a bóklászó kéknyakkendős kisdobosokat fensőbbség-esen odébbküddöz- getik. Pöffös hátszelek keletkez­nek. A kórusból néhányan az Ugyan édes komámasszonyt 'éneklik kánonban. Mások a Nyári éjjel izzik a galago­nyát játsszák, amolyan pan­tomimesen. A lenge fűben három fiú birkózik. Inkább a hi­deg miatt hetvenked- nek, szívesebben melegedné­nek egymáshoz bújva, mint a bárányok. ... bármely ég néz le rája, küzdő korunknak új nemzedéke mind itthalad ve lünk... A hangosításért felelősség- teljesen izguló, szemüveges, fiatal tanár hétrét görnyedve bonyolít színes huzalokat. A mikrofon — úgy tetszik — öreg, nehézkes Tesla-mag- nókkal van zavarbaejtő ösz- szeköttetésben. öt-hat cseppenő orrú, indlg- nálódott mama — abszolút antipedagogikusan — kabátot oszt a didergő fogadócsoport­nak. A dromedár leányka két­ségbeesetten közibük ront. A fogadási oldal felé mutogat. Jönnek a fölavatásra a ne­gyedikesek ! Bár a szél erősödik, tisztán hallani: ők is énekelnek: ; ;. hogyha mindenütt hallani nótánk ... Hírvivők válnak le a köze­ledőkről. Odarohannak a fo­gadókhoz, mondanak valamit, s elvegyülnek. A negyedike­sek azonban lecövekelnek. Két fogadó hirtelen ößsze- pofozkodik. Elfeledkezik magáról a csa­patzászlótartó is. Bámészan keresztbe fekteti a vállán a zászlórudat. Egy tanárnő rá­int, a fiú zavartan haptákba merevüL A szócsöves a közönségnek: — Kérjük a szülőket, a be­vonulási sávot szabadon hagyni. Köszöntem. A szülők — akár a metró­felügyelői utasításkor — ösz- szerezzenmek, egymásra te­kintenek, meghátrálnak. A fényképész csorba fésű­vel a szavaló hajának esik. Ahá! Jönnek a kerületi fel­nőttküldöttek. Az úttörőveze­tő nő mindeniküket bemutat­ja egy eddig észrevétlenül álldogáló idős bácsinak. Le­het, hogy régi tanár, lehet, hogy a patronáló veterán. A sudár szép kerületi főnök szoknyáját fölfújja a szél; hagyja, fehér kombiné hab­zik a nyilasából. — Induljatok már, Sára! — süvít föl egy sztentori hang — Bal, bal-jobb-bal! A szél kegyesen eláll. — Icipici csapatunk, kisdobosok mi vagyunk. Télen-nyáron dolgozunk, mégis vidámak vagyunk. Megérkeztek. — Ezerbezeregv száznegy­venkettes úttörőcsapat, vííí- gyázz! A csapattitkár jelent. — Fogadás zászlóval: tisz- teee-legj ! A z úttörővezető megnéz! a kezében fickándoző papírlapot. A forgató­könyv szerint nagyot bólint. Az öreg magnókból megle­pő erővel zene támad. A Him­nusz. Az avatás megkezdődött Pár perc, és úttörő lesz a kicsi lányból. Arcán feszült figyelem, ke­ze a kékselyem nyakkendőre téved. Ma hordja utoljára. Hazafelé a vörösben dnbn« Magyar könyvművészet Már 1953-ban a háború dúl­ta nyomdák helyreállítása, a könyvkiadók államosítása után, a fejlődő olvasói igény kielégitése mellett is súlyt helyezett a Népművelési Mi­nisztérium a könyvek eszté­tikus megformálására és ezért létre hozta a Könyvművészeti Bizottságot. A bizottság, hogy a kiadókat a cél elérésére ser­kentse, a többi, magas könyv­kultúrájú európai országhoz hasonlóan meghirdette az »Év legszebb könyve« versenyt. A versenyt, melynek elsőren­dű célja a nagy példányszá­mú tömegkiadványok művé­szi színvonalának emelése volt. Az első nemzetközi si­ker: 1958-ban a brüsszeli világkiállítás aranyérme. A verseny mind az olva­sók, mind a kiadók körében nagy érdeklődést keltett ,.956-ban már négy, 1959-től pedig kilenc kategóriában ér­tékelték a kiadványokat, ame­lyek az I. nemzetközi könyv­művészeti kiállításon (IBA) Lipcsében további nemzetkö­zi elismerést szereztek a ma­gyar tipográfusoknak és mű­veiknek. Az itt kapott hat aranyérem- között volt Agg- házy Mária könyve a Régi magyar faszobrokról és Hof~ fér Edit—Fél Tamás—Csilléry Klára Ungarische Baukunst című könyvének első kiadása. Az aranyérmek mellett még 11 ezüst- és 9 bronzérem ju­tott a magyar könyveknek­A hazai verseny tovább fej­lődött, 1958 óta külön kiad­ványban jelenik' meg az a fényképes, többnyelvű tájé­koztató, amely ismerteti az év végi verseny eredményeit. A II. lipcsei IBA 1965-ben to­vábbi sikereket hozott. Ekkor tüntették ki a magyar könyv­művészet egyik kimagasló alakját, az idén elhúnyt Len" gyei Lajost a legnagyobb nemzetközi könyvművészeti elismeréssel, a Gutenberg díj­jal. öt aranyérmünk egyikét az ő gyönyörű Alberto-albu­ma kapta! À könyvművészed fejlesztése érdekében 1957-ben létrehozott Magyar Helikon Kiadó munkásságát ezen a ki­állításon 2—2 arany-, ezüst- és bronzérem dicsérte, majd a III. IBA-n a kiadó kapott könyvművészeti tevékenysé­géért aranyérmet A verseny lebonyolításál 1970-ben a Kulturális Minisz­térium Kiadói Főigazgatósá­gától a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülé­se vette át. Azóta minden év­ben ez a verseny jutalmazta könyvművészetünk legjobbja­it. 1975 óta két szakzsüri bírál­ja és értékeld a mintegy négy­ezer kötetnyi évi könyvter­mésből a kiadók és az előzsü- rik döntése alapján kiváloga­tott 220—250 művet Az 1977. évi IV. IBA hozta az eddigi legnagyobb nemzet­közi sikerünket Könyvművé­szeti és elméleti munkásságá­ért Gutenberg-dijjal jutal­mazták Haiman Györgyöt, az Iparművészeti Főiskola tipog- rafikai tanszékének tanárát A klasszikus művek legszebb megformálásáért különdíjat kapott a négykötetes Shakes­peare összes drámái kiad­vány. Ezen kívül még sok díj biztosította a 71 kiállító or­szág versenyében élért előke­lő helyezésünket Az idei, a huszonötödik »Szép magyar könyv-« verse­nyen a zsűri 11 kategóriában 42 könyvet tüntetett ki díjjal és 31 mű kapott oklevelet A huszonötödik évforduló megünneplésére több rendez­vénnyel készül a könyvszak­ma. Az ünnepi könyvhét al­kalmából hat városban mu­tatták be a verseny díj nyerte* * * könyveit. Könyvművészétünk újabb nemzetközi vizsgára készül: az idei Schönste Bücher ^u* aller Welt versenyben a tava­lyi 45 szép kiadvány ad szá­mot a világnak könyvművé-, szetünk mai helyzetéről. B. Chromy: »Piéta». Kisplasztika. ———«'» - —f ír ­A múltkor fönt a Várban találkoztam régi jó bará­tommal, Zsubernyák Bandi­val. Nagyon megörültünk egymásnak, kérdezgettük az ilyenkor szokásos hogyis- minteket. Bandi elmondta, hogy épp a Hiltonból jön, szellőzködik egy kicsit, mert több órás fárasztó tárgyalá­sa volt amerikai partnerei­vel. — Nocsak! — mondtam én. — Hát mi vagy te most? — Én vagyok a BIEKl. — Az mi? — Nem hallottál még a BIEKI-röl? — nézett rám csodálkozva. — Persze, persze! Valami rémlik, mintha olvastam volna — próbáltam kivág­ni magam szégyenkezve, mert úgy mért végig a barátom, 'mintha azt mond­tam volna, hogy nem tudom ki az a Gujdár. — Na ne viccelj! »Mintha olvastam volna«... Másról sem írnak a lapok, mint rólunk, a mi eredményeink­ről. Es a rádió, és a tévé... Csuda pofa vagy, a régi ug­ratás: »Valami rémlik!«... Apró, óvatos kérdésekkel tikeréit megtudnom, hogy ez Sólyom László fstvánháza a bizonyos BIEKl valami ku­tatóintézet, amelyet Zsu­bernyák szervezett, alig há­rom éve, és olyan példásan, hogy a hasonló intézmé­nyeknél szokásos munkaerő harmadával dollármilliók­kal mérhető csodálatos eredményeket tud fölmutat­ni. — Es hogyan csinálod? — kérdeztem, amikor már nagyjából sejtettem a lénye­get. — Pofonegyszerűen. Elő­re kiküszöböltem a legna­gyobb magyar átkot: a név­napot. — Értem. Megtiltottad, hogy az intézetben névnapi ünnepséget tartsanak. — Nem, Én mérnök va­gyok, reálisan gondolkodom. Tudom, hogy hiába könyör- gök a Dunának, hogy for­duljon meg és folyjon észak­nak. .. — Megvan! Csak munká­ló után köszönthetik egy­mást a dolgozók. * — Az ilyesmit nem szok­ták betartani, és ha mégis, másnap másnaposak. — Akkor hát? — Nézd, öregem, naptár­készítőink az utóbbi években a leglehetetlenebb nevek­nek is fölkutatták a névnap­ját. — Előveszi a noteszét, és olvassa: — Van Bende­gúz napja január 11-én, és Eufrozina szeptember 25-én, de Kreszcenciából kettő is április 19. és július 15-én. Az avagy szeptember 2-án. Az intézetnek van körülbelül százötven dolgozója. Ez jó esetben, például sok azonos név, száz nap, személyen­ként 4—8 óra. Nos, ezt én egyetlen húzással töröltem. Három éve, amikor meg­szerveztem az intézetet, csak olyanokat vettem föl, akit ha férfi, Istvánnak hívnak, ha nő, Ilonának. — Tehát augusztusban két-három nap alatt lezaj­lanak a névnapi ünnepsé­gek. ÚriásiJ — Még óriásibb! — neve­tett fölényesen Zsubernyák. — Augusztus második felé­ben két hétre szabadságra megy az egész intézet. No, mit szól hozzá? — Add csak ide azt a noteszt! válaszoltam, majd föllapozva a névnapokat, a tőlem telhető legfinomabb gúnnyal ráolvastam: — Vagy­is senkit nem ünnepelhet­nek a dolgozóid, kivéve té­ged, akár négyszer is. — Ol­vastam: — Endre: február 4., május 21., november 10. és november 30. — Endre. Igen. valami­kor úgy hívtak, de három éve belügyminiszteri en­gedéllyel Istvánra változtat­tam a keresztnevemet És arról sem olvastál, hallottál hogy a BIEKl-t a szakmá­ban csak Istvánháza néven emlegetik? * * * Valóban nagy ötlet. Ter­jeszteni kellene, hiszen rengeteget takaríthatna meg a népgazdaság, ha az egyes vállalatokat, hivatalokat, in­tézményeket Jánosházának, Bélaházának vagy Csillahá­zának hívnák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom