Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-30 / 152. szám

Őriárai a Balaton-parton Rendőrökkel az éjszakában X sóstói Ifjúság kemping csendes. A közeli Pannónia vendéglőben békésen vacso­ráznak, sörözhetnek az üdü­lők. Sötétedik. Az egyenruhás rendőrök a parton cirkálnak. A »civilek« a kempingben néznek körül. Kellemes, lan­gyos este van. A sátorlakck közül sokan már lefekvéshez készülődnek. Az egyik faház­ból gyereksírás hallatszik, s asszonyi csitítgatás. — Jámlbor vidék ez — mon­dom. — Nyoma sincs rend­bontásnak, rendbontónak. — Bár úgy lenne — feleli a fiatal főhadnagy. — Semmi — jelenti a part­ról visszatérő törzsőrmester. — Jó lenne, hagy ez az idilli kép jellemző volna álta­lában a Balaton-partra — jegyzi meg egy kis iróniával a főhadnagy. Sajnos, nem jellemző. Az ellenőrző csoportok eligazítá­sán méltán hangsúlyozta a siófoki kapitányság vezetője: a balatoni nyár a tó közelébe vonzza a bűnözőket, a mun­kakerülőket, a könnyű prédá­ra leső tolvajokat, a prostitu­áltakat stb. Túrázó 'fiatalok kedvelt helye ilyenkor a partvidék. Közülük sokan ösz- szetévesztik a nyári szabadsá­got a szabadossággal. Nem kevés gondot okoznak a rend őreinek, akik mindent elkö­vetnek avégett, hogy megóv­ják őket a meggondolatlan — esetleg súlyos következmé­nyekkel járó — cselekedetek­től. Az éjszaka módónban áll az említettekről meggyőződ­„Bika” az érzékeny szívű Este 10 óra, ugyancsak Sós­tó környékén. A vendéglő már zsúfolt, diszkó van. Az üzletvezető felhívja a rend­őrök figyelmét két idősebb férfiúra. Az egyik félmezte­len. Már »nehezen bírnak« magukkal. A hatalmas terme­tű, tengerészinges, ötveh év körüli férfi széles jókedvében nagyokat üt az asztalra. A fiatalok riadtan nézik. Magas, civilruhás rendőrtiszt lép hoz­zájuk, előveszi igazolványát, majd csendesen, de határo­zottan kéri a »papírokat«. — Menj az anyád... — bődül a tengerészinges, majd válogatott szitkok, sértések özöne zúdul. Már »levegőben lóg« a tettlegesség is, de et­től a két egyenruhás rendőr »megóvja« a renitenskedőket. Elindul a meseautó.. Körülbelül egy óra múltán a kapitányságon. Az öccsöt (K. Károly budapesti garázsmes­tert) elnyomta a buzgóság. A báty, K. Ferenc kanadai ál­lampolgár félig-meddig már józan. Ha egészen halkan be­szél, a hangja akkor is be­tölti a hivatali helyiséget. Pe­dig most halkan akar beszél­ni. Az útlevele nincs nála. (»Félek, hogy elvesztem, azért nem hordom magammal.«) Kihallgatás, jegyzőkönyv. A »gyanú« a lehető legalapo­sabb: hivatalos személy meg­sértése, garázdaság. Az őrna­gyot atyafiságosan, letegezi, majd minden átmenet nélkül sanyarú gyerekkoráról kezd mesélni. — Az apám rugdalt, mint egy kutyát — a hangja el- csuklik. Sír. — Ezért mentem én Kanadába! Ezért! Szegény feleségem — ingatja a fejét —, most odakint vár és nem tudja mi történt velem. .Gye­rekek! Hivassatok egy taxit, azonnal elhagyom a Balaton­partot. A vendéglőben történteket, érthető ' módon, szépíteni igyekszik. — Azt hittem, be akartok csapni. Rövidlátó vagyok. Mit tudtam én, milyen igazol­ványt mutatnak. Nekem is van tengerészigazolványom. Nagyon sajnálom, hogy úgy viselkedtem. Bocsássatok meg nekem! Angyalföldi gyerek vagyok, s igazi magyar. Bár­ki megmondhatja a régi ha­verok közül, milyen gyerek a Bika. Mert engem így nevez­tek az Angyalföldön. Abban az egyesületben bokszoltam, ahol Papp Laci. Csak előbb kezdtem, mint ő. 1948 óta él Kanadában. El­mondja, hogy egy nagy híd­építő cégnél dolgozik, s ke­mény fizikai munkát végez. Ötvennyolc óta minden évben hazalátogat. — Nyolc hónapig megfeszí­tett erővel dolgozom —mond­ja —, s ilyenkor kirúgok egy kicsit a hámból. Nagyon sze­retem a cseresznyepálinkát. Itthon mindig azt iszom. — Kanadában is ki-kirúg a hámból? — Ott nem lehet. Nem en­gedi a munka és a család. Mielőtt távozik, borravalót akar adni az egyik rendőrnek. Mint egy igazi »kanadai ma­gyar úr«. „Elhagyott a Béla” S. Zsigmond 27 éves. — Mikor dolgozott utoljára? — Márciusban. — Most honnét jött? — Pécsről. A napokban sza­badultam. — Mikor érkezett Siófokra? — Ma reggel Dolgozni jöt­tem, kérem... Rajzszakkörvezetők továbbképzése Fonyódon Segédanyagokat készítenek az új tantervhez A Somogy megyei Tanács fonyód-bélatelepi alkotóházá­ban rendezett rajzszakkörve- zetői továbbképzés tegnap fe­jeződött be. Tizenhárom álta­lános : iskolai rajztanár, illetve amatőr — ezek mindegyike szakkört vezet — jelentkezett a tanfolyamra. Hagyomány, hogy Fonyód-Bélatelepen a nyári hónapokban — az egy­re több hivatásos képzőmű­vész mellett — szervezett to­vábbképzés formájában fog­lalkoznak a somogyi amatő­rökkel. , Lettner Sándor festőmű­vész, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola tanára irányítja a tábor munkáját-- Előzetesen fölmérést vé­geztünk a megyében, hogy hol működik rajzszakkör, il­letve azoknak az iskoláknak is küldtünk meghívót, ahol szeretnénk, ha foglalkoznának a tanulók vizuális nevelésé­vel, a tehetséggondozással. Ti­zenhármán jelentkeztek a tan­folyamunkra; kevesen, hiszen jóval több szakkör működik a megyében, — A csurgói diákszínjátszó találkozón a megye középis­kolás amatőr képzőművészei is bemutatkozhattak. Az össz­kép — mint ahogy az ese­ménnyel foglalkozva annak idején már megírtuk — csak­nem elszomorító volt Me­gyénk középiskoláiból hiány­zik a vizuális nevelés, a te­hetséggondozásra alig fordíta­nak gondot, A megyében vég­zett minisztériumi vizsgálat is megfogalmazta, hogy kevés képzőművészeti szakkör mű­ködik Somogybán, a működők színvonala pedig erősen elté­rő. — ötszáznál több rajz ér­kezett a csurgói pályázatra, húszegynéhány munka kerül­hetett csak falra közülük. Erő­sebb rostálással talán még ennyit sem mutathattunk vol­na. — A színvonal alacsony, mi lehet az oka? — A középiskolai rajzszak­körök vezetésére nem ösztön­zik megfelelően a pedagógu­sokat. Túlórában számolják el ott, ahol éppen működik. Ide tartozik az is, hogy a középis­kolákból csakújgy, mint az ál­talános iskolákból hiányoznak a jól fölszerelt szakköri he­lyiségek. Az általános iskolák­ban sem jobb a helyzet. — A teendők? — Az anyagi támogatás nö­velése indokolt lenne. Azután a szakkörvezetők képzésében akarunk előbbre lépni. Ezt szolgálja mostani tanfolya­munk is. — -A továbbképzés program­ja? — Fő ffeladatnak * tekintet­tük, hogy a rajztanárokkal elvégezzük az új tantervvel kapcsolatos munkákat. Az új tantervben a rajzobtatás is megújhodott. A tanulók a törzsanyag mellett kiegészítő anyagot is tanulhatnak. Ezt tekintjük a szakköri munka alapjának: a tehetséggondo­zás »tananyagának«. Jú­liusban sokszorosított for­mában a megye vala­mennyi tanítója és rajz­tanára kézhez kapja azt a se­gédanyagot, melynek alapján az órák anyagát, a szakkörök programját földolgozhatják. Az alkotóházban részt vevő pedagógusok, szakkörvezetők gondot fordítottak az egyéni képességek fejlesztésére is. Rajzoltak, festettek — tanul­mányokat készítettek. Ütrava- lót kaptak az iskolai munka továbbfejlesztéséhez és saját alkotótevékenységük kibonta­koztatásához. H. B. K. István 16 éves. — Felügyeletes vagyok. Két éve farmerokat loptam a földvári Express-táborban. — Most dolgozik? — Segédmunkás vagyok a Csepel-üdülőben. — Hol találkozott a rend­őrökkel ? — A parton. Randevúm volt. A húszéves H. Kálmánt »testvérszerető jó szíve« so­dorta a bajba. Elmondja, hogy tizenhét éves öccse, aki Aszó­don »él«, eltávozást kapott, s ő ment érte vonattal. De el­kerülték egymást, s különfé­le kalandos előzmények után végre egymás nyakába borul­hattak a Balaton cukrászdá­ban. Közben az öcs (apró- cseprő betörésekért ítélték el) eltávozási ideje lejárt. Most hát mindketten itt van­nak. — Dolgozik valahol? — Nincs bejelentett mun­kahelyem. De D. Tibor ma­szek kőművesnél húszforintos órabérért dolgozom. B. S. Katalin bűbájos mo­sollyal egy végtelen, bonyo­lult történetbe kezd, mely a budapesti Déli pályaudvaron kezdődik és a földvári diszkó­ban végződik. A személyi igazolványát természetesen egy barátnőjénél felejtette. Éppen hozzá akart utazni, amikor... Három gimnazista lány azért aggódik, hogy mit szól majd a papa, ha meg­tudja ... M. Erzsébet sokszor látott vendég itt. Sír. »Ha most ki­engednek, hétfőn munkába állok.« Huszonegy éves. Volt már feleség, anya, élettárs, börtönlakó, s különös elősze­retettel látogatja a csapszéke­ket. ■— Most három hétig meg tudtam állni, hogy ne igyák — mondja panaszos hangon —, de most elhagyott a Béla, az élettársam. Azért ittam. Hogy miből, nem kérdeztem tőle. Jő reggelt, fiúk ! Hajpali háromkor friss erők indulnak a Balaton-part­ra. Körülnéznek a zöldövezet­ben, a parkokban, a váróter­mekben. A szabadi állomás előtti padokon farmerruhás legények alusznak. — Jó reggelt, fiúk! A papírok rendben vannak, de az ellenőrző csoport pa­rancsnoka megcsóválja a fe­jét. — Ezt aztán nevezem pihe­nésnek, gyerekek — mondja. — Nem lett volna kelleme­sebb a balatoni kirándulás, ha rendesen kialusszák magu­kat? Nincs pénzük? — Van. — Hát akkor? A fiúk hümmögnek, — Ilyen éjszaka után va­jon mit ér majd a holnapi munkájuk? A kérdésre nem kap vá­laszt. Sz. A. HÉTVÉGI TÁIOLÓ IfjÉsÉp nap és kiállítások Koriüss Péter fotója. Korniss Péter Balázs Béla- díjas fotóművész kiállítása szombaton délután 17 órakor nyűik Siófokon, a Dél-balato­ni Kulturális Központban. Novak Ferenc koreográfus méltatja majd a jó hírű fotós munkásságát, a kiállított anya­got. Korniss őrző művész: op­tikája múlófélben levő világ­ra nyílik, a megtartás szán­dékával. Fotói nemcsak nép­rajzi szempontból figyelemre méltók; nézőjükből érzélmi hatást is kiváltanak. Siófok ad színteret a szö­vetkezeti néptáncosok gála­estjének vasárnap 20 órakor. Délután menettánccal járják végig a szállodasort. A VIII. országos találkozó 24 együtte­sének 1100 tagja bizonyára narr- élményt szerez a Siófo­kon üdülőknek és a helyiek­nek egyaránt. Balatonbogláron szombaton este kezdődnek a hét végi ese- [ menyek : 20 órakor — esős ' időben vasárnap 20 órakor — a szabadtéri színpadon a Lo- comotiv GT vendégszerepei. Ez a népszerű együttes balato­ni nyitóhangversenye lesz. A Balatonboglári Községi Közös Tanács és a Műcsarnok rendezésében vasárnap dél­előtt 11 órakor nyűik meg a Kék és Vörös kápolnában Reich Károly Kossuth-díjas grafikusművész és Somogyi József Kossuth-díjas szob­rászművész kiállítása. Dr. Balassa Tibor, a Somogy m.e- egyi Tanács elnökhelyettese mond beszédet, a kiállítás fő­szereplőinek munkásságát D. Fehér Zsuzsa művészettörté­nész méltatja. Közreműködik Vitay Ildikó. A kiállítást Kratochwill Mimi művészet- történész rendezte. A Siotour balatonföldvári üdülőhelyi klubjában a ter­vek szerint vasárnaptól lesz látható a kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezet' habán kerámiakiállítása. A klub na­ponta 9—13, illetve 15—-23 óráig tart nyitva. Vízváron ifjúsági napot szerveznek vasárnapra. A bar­csi járás összes klubját, illet­ve a nagyatádi és a kaposvári járás legjobbjait várják a rendezvényre. Módszertani bemutatót tartanak Hogyan csináljuk jobban? címmel. Délelőtt sportversenyek lesz­nek. Délután a résztvevők az öreg tölgyes parkerdőbe in­dulnak, ahol berendezett fa­házat adnak át az úttörőknek. Itt lép fel a baranyai KISZÖV tenccsoportja, a Boróka együt­tes, a darányi népi együttes, a vízvári folklórcsoport, illet­ve Muzsay András énekes. A Kaposvári Városi Ter­mészetbarát Szövetség 1978 januárjában űj turistamozgal­mat indított el Kaposvár tu­ristája címmel. Az érdeklődők képzett túravezetők segítségé­vel ismerkedhettek meg a vá­rosunkat körülvevő legszebb tájakkal, azok történelmi múltjával, létesítményeivel stb. A túra úticélok között szerepelt, illetve szerepel a zselickislaki erdő, a Gyertyá­nos-völgy, a töröcskei erdő, a tokaji erdő, Szenna, a Gom­bás parkerdő, a szentjakabi monostor, a kaposvári mú­zeum. Vasárnap a Deseda-tó- hoz indulnak. A kaposvári filmszínházak közül a Vörös Csillagban az esti előadásokon zenés angol dokumentumfilm szerepel a Led Zeppelin együttesről, A dal ugyanaz marad címmel. A Jzabad Ifjúság műsorán a Meghívás egy gyilkos vacso­rára című angol bűnügyi pa­ródia szerepel. S aki a könyvet kedveli? Most jelent meg a Táncsics Kiadónál László Lajos pécsi író új riportkötete Infarktus címmel. A SZOT-díjas szerző a kor egyik legelterjedtebb betegségének emberi, társa­dalmi hátterét ábrázolja könyvében. Legeriák a liréi 1922-ben Dombiratosra ke­rültem. ■ Takonykóros, sintér­nek való lovakat találtam. A földek paréjt termettek, nem volt ló, hogy fölszántsák a földeket. Mezőhegyes három apaállat­tal szolgált ide. A Ráthi-uradalomnaJk ma­radtak eldugdosott kancái. Az intéző, bizonyos Albel Gyula nevezetű, alacsony ember, ne­ki való háromnegyedes lovon járt, hogy a földről is a ken­gyelbe tudjon lépni. Beküldi így márciusi lóla­kodalmak idején a lovát. Ka­tinak hívták, hogy a Násfá- val eresszük össze. Ez a Nás- fa meg egy nagyon szép ká­nya szőrű, magatudó hatéves nóniusz csődör, nézi nagy fennyen az előtte álló Katit. Násfa legyeződött nagy lombú farkával, rá se bojszintott a menyecskére. Ember nem tud olyan szomorúan nézni, ahogy. ilyenkor pislog a dologra fo­gott ló. Ezek nem tudják ma­gukat kelletni, nem tudnak farukat hányva viháncolni a csődör előtt, hogy gyere, te táltosivadék! Áll, várakozik. Ahogy máskor. Ha vasvilla esik is közben, egyet nem nyihhant. Rá-rápillant a híre­sen szép csődörre. Násfa meg kapja a szagultató* állás fris­sen gereblyézett homokját kényeskedve labdázik a fejé­vel, ahogy jó vérű lólegényhez illik. Aztán bámulja az akáco­sokon turbékoló vadgalambo­kat. Itt aztán nincsen semmifé­le rábeszélés. Egyik lovat sem biztathatom, hogy no, gyerünk már, lássuk már a pénzünkért hogy mi lesz. Kati úgy megy vissza az uradalmi istállóba, ahogy jött Az uradalom pos­tása, bizonyos Tanner Vendel nevezetű vezetgette a kis lo­vat. Mondja az intézőnek, hogy a Násfa nem vált a Katira, de eresszük össze a másik nó- niusszal, a Bicskással. Mérges kis öregúr volt az intéző, egy ilyen hírtől teliki- áltotta a határt. Aki félezer cselédnek, béresnek, gulyás­nak, suimmásnak, aratónak, napszámosnak tud parancsol­ni, ne tudjon a Násfának? Ö a Násfa után akarja csíkoz - tatni a Katit, és punktum! A Bicskás szóba sem jöhet. Ballag másnap Vendel, ve­zeti kötőfékszáron a Katit, mondja az intéző hatalmas parancsolatát, hogy semmi más lóvőlegény számításba nem jö­het a Násfan kívül, és csak azt tudja meg, 11 hónapon be­lül kiderül,, hogy házasságon kívüli csikót lopnak a lócsa­ládba, hát körülnézhetik ma­gukat a csődörös urak is, meg a postás úr is. A fene a gir­hes cselédjeit! Kivezetem a Násfát, néz rám meg a Katira, hogy mit aka­rok már megint, hiszen láthat­tam tegnap, hogy ami nem. megy, az nem megy. No, jó1- van, hát akkor mit csináljak? Most mit reszel az ördög ez­zel a piszkos .kényeskedéssel? Majdnem hétszáz csikót mond­hatsz saját kölködnek. Hát együtt voltunk mindig, Nás­fa. Tudom, hogy olyan szakadt horpaszú menyecskékre föl- nyerítettéL, hogy némelyiknek a kutya megkölykezhetett vol­na a horpaszú ban, és sovány gebéket megméneztél, kehese- ket, kaptásokat, csöbörbe lé­pőket, kosfejűeket s más csú­nyákat megszöktettél. Ezt a kerek farú, minden porciká- jában formás kis arany vas­derest meg se szaigulod! Rázogatom a fedeztető pánt­likát a zablakariikákon, sze­resd meg a Katit, szeresd meg egy kicsinyég ezt a gyönyörű szép Katit, te, Násfa, te! Rá se néz. Neki utgyan nem kell! Kati aznap is úgy ment vissza, ahogy jött. Az intéző mérges érdeklődéssel várta Vendelt. Kiszól a nyitott aj­tón: — Na? — Semmi! (Vége következik) Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom