Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-28 / 150. szám

„Tál nagyvonalúak vagyunk” Mit láttak az NDK-ban? Az aratás első hetében í Nemrégiben somogyi szak­emberek 31 fős csoportja járt az NDK-ban, hogy az ottani agrokémiai központok és a gépjavító bázisok rendszerével ismerkedjen. Az egyhetes uta­zás tapasztalatairól négy ve­zető szakembert kérdeztünk. Patcai László gépészmérnök a kaposvári’ főiskolai tangaz­daság fenntartási osztályve­zetője, így érthető, hogy első­sorban a gépjavító bázisokon látottak érdekelték. — Hazafelé jövet mindany- nyian egyetértettünk abban, hogy sajnálhatja a magyar mezőgazdaság', amiért a ko­rábbi években fölszámolta a gépállomások rendszerét. So­kan már nálunk is látják, hogy a nagy gépek magas szintű javítására nem rendez­kedhet be valamennyi gazda­ság. Nálunk is szükség van a műszaki lehetőségek kon­centrálására. Az angermündei gépjavító bázison 92 ezer hek­tárnyi földterület gépeit — egyebek közt 720 kombájnt, traktorokat és tehergépkocsi­kat — javítják. Érthető, hogy ilyen méretek mellett már gáz- daságos bizonyos alkatrészek fölújítása, általában a javító tevékenység. Igaz, NDK-beli kollégáinknak megvan az az előnyük, hogy egységes a gépparkjuk. Egyetlen kom­bájntípus javítását és fenn­tartását 'szervezni egyszerűbb, mint nálunk, ahol a gazdasá­gok fél tucatnál is több tí­pussal dolgoznak. Sokat tanul, hatunk a német szakemberek­től a munkaszervezésben is. — Vannak, akik úgy vélik: a munkastílus, a szervezett­ség foka vagy épp a precizi­tás nemzeti sajátosságokkal is összefügg... tói az anyag- és gépellátásig minden gondot levesznek a gazdaságok válláról. Ezekhez a tapasztalatokhoz kapcsolódott a kőröshegyi tsz elnöke, Bessenyei György. — Pécsről saját tehergépko­csinkon hozzuk az anyagot, miközben Kaposváron — megfelelő százalékért — ad­minisztrálják ennek a szállí­tásnak a tényét. Az NDK-ban a gyárból közvetlenül jut a műtrágya . vagy az alkatrész a fölhasználóhoz. Meglepőd­tek, amikor elmeséltük, hogy egy-egy anyagbeszerző kocsi hány ezer kilométert furiká­zik havonta — gyakran — hiába. Ugyancsak meglepett — ám ezt ott senki sem érezte meglepőnek —, hogy az agro­kémiai központ szállítóeszkö­zei is részt vesznek a ter­mény szállításában. Termé­szetesen akadtak negatív ta­pasztalatok is. Jó volna a kettőt »össze­gyúrni^: hazai eszközeink korszerűségét és jobb lehető­ségeinket egyesíteni az ö praktikus és takarékos szem­léletükkel, fegyelmükkel. Végül is elképzelhető, hogy egy hazánkba látogató NDK- szakembercsoportnak több al­kalma lett volna az ámuldo- zásra, szupergépeink láttán, mégis, nekünk van több ta- nulnivalónk... Ezen a héten a gazdaságok újra indítják a kombájnokat, megkezdődik az elsőként be­érő kalászos gabona, az őszi árpa aratása, majd egy-két hét múlva a búza kerül sor- rp. A hazai mezőgazdasági nagyüzemek jól felkészültek a betakarításra. Az idei aratás nehéznek ígérkezik. Az esőzések nyo­mán alaposan megerősödött a gabona, de még nagyobb gon­dot okoz, hogy a termőterü­let jelentős részén, az őszi- árpatáblák harmadán a ko­rábbi viharok nyomán meg­dőlt a gabona. Ebben a hely­zetben jelentősnek tartják a mezőgazdászok azt, hogy az aratás technikai—műszaki fel­tételei 1978-ban tovább javul­ták. Az idén először a kom­bájnok száma meghaladja a 14 ezret, és további előny, hogy a nagy teljesítményű gépek aránya elérte a 20 szá­zalékot. A betakarítást ez a gépállo­mány 22—24 nap alatt elvé­gezheti, természetesen sok függ az időjárástól; az elmúlt időszakhoz hasonló esőzések bisebb-nagyobb késedelmet okozhatnak a nagy munkában. Ebben az esetben a termény- szárító berendezésekre vár majd nagy feladat. Bár évek óta folyamatosan bővítik a teonénytárolóteret, amely mintegy 9,ß millió ton­na gabona befogadásához elég, mégis szükség lesz bértárolás­ra, amikor is a gazdaságok a Gabona tröszttel megállapod­va ho6Szalbb-r&videbb ideig, »helyben tartják« az elcsépelt, megszárított termést. A nagy nyári szezonmun­kához elegendő vontatót és szállítókocsit biztosítottak. Az üzemekben 56 ezer traktor van, és összes teljesítményük eléri a 3,9 millió lóerőt, ami 5 százalékkal nagyobb a ta­valyinál. Az esetleg még hi­ányzó traktorokat a gazdasá­gok beszerezhetik, a raktá­rakban többféle típust kínál­nak jelenleg is eladásra. Minden évben nagy munkát ad az aratók kiszolgálása. Üzemanyagból várhatóan za­vartalan lesz az ellátás, an­nál is inkább, mert az üze­mek helyi tárolóiban 180 ezer köbméternyi üzemanyag fér el. A betakarítási munkák idején a Mezőgép vállalatok, a mezőgazdasági kirendeltsé­gek, a Gaíbonatröszt vállala­tai ügyeleti szolgálatot tar­tanak, és szükség esetén éj­jel is, valamint a nagy sze­zonban vasárnap is fogadják a földekről érkező szállítmá­nyokat. Az aratókról a vendéglátó­ipari és a szövetkezeti keres­kedelem azzal gondoskodik, hogy 1 folyamatosan szállítja majd az üdítő italokat, éte­leket. Az aratókat a legtöbb nagyüzem konyhája a földe­ken keresi föl, ideiglenes ét­kezdékben szolgálják majd föl a meleg ételt. B. F. Fordulópont a dinnyetermelésben Egy új módszer országos bemutatója Somogybán — Szerintem az emberek megfelelő kiválasztásával, ösztönzéséiül és persze ma­gas fokú vezetői munkával nálunk is feltárhatók a mun­kafegyelem kint látott tarta­lékai. A jövőben rendszeres és kölcsönösen előnyös kap­csolatot szeretnénk fönntarta­ni NDK-beli gazdaságokkal. Müller János, a megyei tsz-szövetség fömunkalarsa szerint az NDK-ban látottak figyelmeztetnek bennünket, tűi nagyvonalúak vagyunk. — Sok esetoen arágabban újítjuk fel az alkatrészeket, mint amennyibe az új kerül, így azután »egyszerűből azon­nal a raktárool hozni. Igaz, egy tsz-gepmuneiy súlyosan lefizetne, na elektromágneses repeaesvizsgalót aüítana mn- kaoa vagy na íemragasziust vegezne. űobb száz gép eseté­ben ugyanez mar gazdaságos. Az lNuK-ban nenugen a Kati »eldoóott« alkatrész. Olykor a legapróbbakat is felújítják. Így azután érthető, hogy en- nek a nagy gépjavító bázis­nak összesen annyi tartalék- alKatresze volt, mint nálunk egyetlen tsz-nek. Vendéglá­tóink nyíltan ki is mondták »ti faljátok az alkatrészt«. (Nem a hazai gazdaságok hi­bája, hogy ez így igaz.) — Koraobi szakmai utak résztvevői tették szóvá, hogy az NDK-ban nálunk már reg elfeledett géptípusokat is hasz­nálnak. — Ennek egyik oka, hogy gépeik eieitaiuana nosszaoo, mint a mieinké. Valóban, ná­lunk már ócskaságszámba me­nő tratorokat is használnak. Gépparkjuk kevésbé korszerű (és mutatós), mint a mienk, de alighanem sokkal hatéko­nyabb és gazdaságosabb. Uton-útfélen láttuk: öreg Ze- tor (nálunk már nem enged­nék a közutakra) vontatta a pótkocsit, amely azonban szé­lesítek és magasítók segítsé­gével úgy meg volt raitva, mint itthon kettő... Dr. Fülöp Mihály, ugyan­csak a tsz-szövetség főmun­katársa, a hetvenes évek ele­jén maga isvrészt vett az első agrokémiai központok tervei­nek kidolgozásában. — Az agrokémiai központok nálunk csak most épülnek, az NDK-ban azonban már 8—10 éves tapasztalatok vannak ezek szervezésében és mű­ködtetésében. Itthon elavult­nak számító berendezések és tárolási módok jellemezték a látott központokat. Mindany- nyiunkat meglepett, hogy ter­mészetesnek tekintették: a műtrágya tonnaszám állt öm­lesztve a szabad ég alatt. A mienknél magasabb szintű volt viszont a központok szol­gáltatása. A talajvizsgálatok­Á dinnyetermelésnek több százéves múltja van. Am amíg az agrotechnika fejlődésével jó néhány kultúrnövénynél sok minden megváltozott — pap­rikát, uborkát egy-két hónap kivételével ma már szinte egész évben fogyaszthatunk: —, a dinnyeérés ideje válto­zatlanul rövid néhány hytig tart. Nem jó ez a fogyasz­tónak, nem jó a felvásárlónak, a kereskedelemnek — a szűk­re szabott idő alatt szinte le­hetetlen a forgalmazást zök­kenőmentesen lebonyolítani — és nem jó a termelőknek sem. Ez azonban csak az egyik oka annak, hogy a dinnyetermelés helyzete, gondjai, feladatai előtérbe kerültek. A belföldi igények és a külföldi piaci lehetőségek figyelembevételé­vel joggal ad okot aggoda­lomra az, hogy csökken a termőterület, A felszabadulás után még tíz-tizenkétezer hektáron díszlett például a sárgadinnye hazánkban, ma ez a terület ezer hektárra zsu­gorodott és messze elmarad a lehetőségektől a termésátlag is. E tényekből következik a feladat: feltétlenül változtat­ni kell a ma már elavult, korszerűtlen termeléstechni­kán, új fajták bevezetésével, technológiai »beavatkozások­kal« szét kell húzni a dinnye­érés idejét. Az ehhez vezető út keresése, az új módszerek gyors elterjesztése adott té­mát annak a tegnapi, bemu­tatóval egybekötött országos tanácskozásnak, melyet a bu­Dolgozik a fóliahúzó-gép. Két hét múlva megérik a zsáki és a somogyvári terme­lőszövetkezetben rendezett a Szövetkezeti Zöldség-gyümölcs Kereskedelmi Központ, a MAE zöldségtermesztési szak­osztálya, a kertészeti egyetem, a kecskeméti főiskolai kar és a megyei tsz-szövetség. Az ország minden részéből egybegyult szakemberek, gaz­dasági irányítók több szakmai előadást hallgattak meg: dr. Nagy József egyetemi adjunk­tus a dinnyetermelés techno­lógiájának továbbfejlesztésé­ről, dr. Dobos László adjunk­tus a váz nélküli fóliataka­dinnye Buzsákon. rás jelentőségéről, dr. Zatyká Lajos, a Kertészeti Kutató In­tézet tudományos munkatársa a váz nélküli fóliás hajtatásra alkalmas paprikafajtákról tar­tott előadást, Kiss István, a ZÖLDKER főosztályvezetője pedig arról szólt, hogy milyen szerepet töltenek be a lakos­ság ellátásában a fóliatartás­sal termesztett áruk. Sokan talán kétkedéssel hallgatták, amikor Kiss László, a buzsá- ki szövetkezet főagronómusa azt mondta, hogy két hét múlva, július 10-e körül meg­kezdik a görögdinnye értéke­sítését és ezt a korai termést a technológiai előírások gon­dos betartása mellett az új módszernek, a váz nélküli fó- liatakarásnalc köszönhetik. Az ez évi százegy hektárból hat hektár fölé húzták ki a sík­fóliát és bár egyáltalán nem kedvezett az időjárás a diny- nyének, az eredmény megle­pően kedvező. A szavaknál többet mondott a gyakorlati bemutató. Más­fél-két. kilós dinnyék dísze­legtek az indákon, s jól mér­hető volt a különbség a szom­szédos kontrollterüiettel, amely fölött nem volt fólia. A somogyvári szövetkezet dinnyeterületén — ahol 55 hektárból öt hek'tár fölött volt fólia — ugyanezt tanul­mányozhatták a résztvevők. S a bizonyság: a fejlődés gyor­sításának, a korai érés eléré­sének egyik módja a váz nél- j küli fóliás termelés. Hazánk- ; ban kísérletképpen az idén ötven-hatvan hektáron vezet­ték be ezt a módszert és en­nek több mint a fele Somogy­bán. van. 1. M. I A vezető tél... a múlt héten említettem: folytatásra ingerlő téma a* »Időtartalék«. Bizonyára emlékeznek még: a veze­tés időtartaléka állt a jegyzet középpontjában. Most azzal a tudattal folytatom, hogy e vérszegény gondo­latsor semmit sem old meg, legföljebb indítékot adhat az »elmélkedésre«, az olvasók véleményének kifejtésére. Őszin­tén szólva jó szívvé?»enném, ha mindenfajta szervezés nélkül ki-ki elmondaná észrevételét, tapasztalatod, a veze­tésről. Örömmel adnánk helyet e hasábokon gondolataik­nak; azt hiszem, értelmes vita kerekedhetne belőle ... De most hadd próbáljam összefoglalni múlt heti mondanivaló­mat. A vezető mindenképpen önmaga felelős vezetői gyen­geségeiért. De amennyiben a közélet, a társadalmi gyakor­lat készteti múltba gyökerező felfogásra, akkor - sem menti semmi, elvégre hozzájárulhatott — ha mással nem, elfoga­dásával — a társadalmi szokás kialakításához. Újítani ná­lunk aztán igazán nem szégyen. Hadakozni a jobbért — egyenesen érdemnek mondható, még akkor is, ha sok po­font kap érte az ember... Beszéltem arról, hogy túlságosan hosszú a vezetők munkaideje, A kérdés csak az: mivel töltik a munkaidőt? És- miért töltik mással, mint amivel kellene? Vagy miért lehet olyan jellemző az aránytévesztés az egyes vezetői fel­adatok között? A vezető fél — írtam a címben, és nem mástól, csak attól, holy felettesei vagy beosztottai rossz vezetőnek tartják. Ezért azután rendszerint kielégít olyan igényeket is, amelyek távol esnének feladatkörétől, vagy legalábbis nem olyan nagy arányban tartoznak hozzá. Több vezetőtől megkérdeztem: van-e munkaprogramja? »Ugyan, hiszen a kisujjamban van minden«. »Fölösleges; az élet diktál, én úgyis hiába tervezek...« »Van, de csak arra jó, hogy megszegjem«. Ilyen és hasonló válaszokat kaptam. Az effajta fölfogás is • hozzájárulhat ahhoz, hogy a vezető nem képes megkülönböztetni alapvető és másodrendű fel­adatait. Előfordulhat, hogy az alapvető feladatok — a fel- készültség, a képesség hiányai miatt — rendkívül nagy terhet rónának rá; meg az is, hogy egyszerűen nem bízik a munkatársaiban, vagy nem tudja kötelességteljesítésre szoktatni őket, ezért azután maga is a könnyebb felada­tokhoz menekül. Nem ez a jellemző, de azért a vezető fél. Attól fél, ha nem ő intéz mindent, ha nem személyesen, foglalkozik a dolgozók ügyeivel, akkor oda lesz a tekin­tély, a népszerűség. Pedig a korszerű vezetést nem ezeken mérik... Egyik intézményünkben döbbenetes kép tárult föl, ami­kor megvizsgálták: hogyan gazdálkodnak a vezetők az ide­jükkel. Kiderült például, hogy a vezetők többsége munka­idejének 52—54 százalékát különböző értekezleteken tölti. Rettenetes. De nehogy félreértés legyen: az értekezletek fontosságát, súlyponti szerepét senki sem vitatja. Viszont változtatásra szorul az értekezletvezetés módszere, a ta­nácskozások gyakorisága, időtartama, és — hogy ironiku­san mondjam — sokszor a tartalomtól »elvonatkoztatott« jellege. Ez utóbbin nem is változtathatunk addig, amíg az üres fecsegést, a semmitmondást, a bő lére eresztett önmu­togatást a demokratizmus egyik megnyilvánulási formájá­nak tekintjük. A szavak értelmetlen áradásával éppen azok­ba fojtjuk bele a szót, akik nemcsak beszélnének, hanem mondanának is valamit. Ma már »szégyenérzet« nélkül le kellene állítani a megrögzött tocsogókat. Órákat nyernénk e szigorúsággal. A vezetői munka egyik leglényegesebb eleme a tájé­kozódás. Mennyi idő jut erre? És — hogy a szak- irodalom szóhasználatával éljek — milyen sűrűségű információ jut el a vezetőkhöz politikai, gazdasági és vál­lalati ügyekről? Ha feladatkörének ezt a részét jól szerve­zi a vezető, eddigi munkájának időigénye szinte töredé­kére zsugorodik. Nem kellene, nem szabadna minden rész­kérdésről tájékoztatni a vezetőt. Befogadóképessége is véges, egyébként is csak a lényeges információkkal tud mit kezdeni, a többit alsóbb szinteken kellene elemezni, és azután intézkedni. Az a szétaprózottság egyik forrása, ha mindenpel, mindig a vezetőt keresik. (Nagyrészt a felelős­ség nem vállalása miatt!) Végtére nem is olyan bonyolult tökéletesíteni a vezetést. Többek között meg kell követelni, hogy ki-ki a saját »lépcsőfokán« felkészülten, képességei javával, becsülettel lássa el a feladatát. Ehhez persze sok­szor jó volna tudni, hogy mi az, és miben áll az illető fe­lelőssége ... És lám, máris több idő maradna a tanulásra—tájéko­zódásra, a napi operatív ügyekre., a fejlesztésre, a távlati feladatokra, a dolgozók .— más színtereken megoldhatatlan — személyes ügyeire, a társadalmi szervezetekkel való együttműködésre, a közös akarat kialakítására. Azaz: a gondolkodva, megfontoltan és előrelátóan vezetésre. A ve­zető fél? Attól kell félnie, ha minderre nem marad ideje. Attól, ha nem látja be: időtartalékai szinte felbecsülhetet­len értékűek. Mondják, hogy sok a belső tárgyalásokra el­fecsérelt idő. Sok, ha_ nem tudják elválasztani a lényegest a lényegtelentől. Sok,' ha nem bízzák azokra, akikre tarto­zik. Sok, ha a dolgozó nem érti meg: öt perc alatt kell el­mondania, amit akar, s nem állhat egy fél nap a rendel­kezésére ... De ezeken lehet változtatni. Nem hiszem, hogy az időtartalékok feltárása az emberség, a közvetlenség és segítőkészség rovására mehet... Nagyatádon felháborodva mesélték: »Képzelje, már néhányszor rányitottunk úgy a főnökre, hogy állt az ab­lakban, és csak nézett. Micsoda ember ez? Mi meg csak hajtjuk magunkat...« Most azután ki a rossz? Nekem ugyanis rokonszenves az ilyen vezető. Mert tud, és akar teremteni magának »csendes órákat«. Legfeljebb azt tesz! rosszul, ha ilyenkor bemehetnek hozzá, ha bekapcsolhatják a telefont. »Egyénieskedik, bezárkózik« — mondták rosz- szallóan. Pedig nem éjszaka és nem otthon kell töprenge­nie a vezetőnek egy-egy újításon, struktúraváltozáson, a szakirodalmon, a tervek előkészítésén, a szervezettség mód­szereinek kialakításán. A »csendes óráknak« megterméke­nyítő hatásuk van. Kell, hogy a vezetőnek ideje maradjon a gondolkodásra ... És végül még egy »adalék«. Óriási időtartalékot rejt magában a bizalom. Mégis: mintha a bizalom társadalmá­ban senki sem bízna senkiben. Gondoljanak csak a renge­teg jelentésre. Nem a társadalmi, állami szervek beszámol- ató jelentéseiről van szó. A vállalatokon, az üzemeken be­lül is óriási energiákat köt le a jelentés, a levelezés, ézæ- ket azután senki sem nézi meg, nem olvassa el, ily módon nem is használhatja föl a munka, a termelés javára. De aki kérte, az kielégül, mert van dokumentum. Pedig ezt a fölösleges időpocsékolást könnyedén ki lehetne iktatni egy szocialista tartalmú elemmel, amelyet tulajdonosi szemlé­letnek hívnak. Igen, ez hiányzik még belőlünk. Nem min­dig érezzük magunkénak a gyárat, a munkahelyet; nem sarkall eléggé öntudatos munkára, kötelességtudatra a tu­lajdonos érdeke, várható nyeresége, erkölcsi és anyagi haszna. Pedig a tulajdonosi szemlélet fokozottabb kialakí­tása — minden munkahelyen — nyilvánvalóan magával hozná a személyes felelősségtudatot is. Tessék elhinni ne­kem: csak ez lehet a bizalom bővizű forrása. M ines ok a félelemre, legföljebb az elmaradott, a kor­szerűtlen vezetés miatt. Talán nem tévedek: a he­lyi megoldások kulcsa minden vezető kezében meg­található. Attól a pillanattól, hogy megválasztották vagy kinevezték őt felelősségteljes posztjára. Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom