Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-01 / 127. szám

é Szovjet javaslat a fegyverkezési hajsza megfékezéséről (Folytatás a 2. oldalon) j Az atomfegyvermentes öve- i zeteknek a világ különböző j térségeiben való létrehozása elősegítheti a nukleáris há- | ború veszélyének csökkenté- | sét, az atomsorompó szerző- | áés hatékonyabbá tételét. A | Szovjetunió a különböző ál­lamok azon törekvését támo­gató elvi álláspontjából ki­indulva, hogy nem engedi meg a nukleáris fegyver meg­jelenését területültön,. el­határozta, hogy aláírja a nuk­leáris fegyver Latin-Ameri­kában történő betiltásáról szóló II. szerződés (tlatelol- cói szerződés) kiegészítő jegyzőkönyvét, s ezzel együtt vállalja, hogy tiszteletben ] tartja az atomfegyvermentes terület státusát ezen a kon­tinensen. Kötelezettségválla­lásunk természetesen csak abban az esetben érvényes, ha más nukleáris hatalmak is tiszteletben tartják e terület státusát és a szerződést alá­író felek biztosiják, hogy a terület valóban, atomfegyver­mentes legyen. A nukleáris energia békés felhasználásának fejlesztése tagadhatatlanul egyik ígére­tes útja az energetikai prob­lémák megoldásának és a Szovjetunió síkra száll az e területen folytatott nemzetkö­zi együttműködés szélesítésé­ért, ugyanakkor teljes bizo­nyossággal ki lehet jelenteni, hogy a nukleáris energia, bármilyen jelentőséggel bír- -jon is, nem egyetlen módja az energetikai problémák megoldásának. Már kezdenek kirajzolódni e problémák megoldásának azok az alternatív lehetőségei, amelyek nem jártnak együtt a nukleáris veszély növekedésé­vel. Ezek közé tartozik a ter­monukleáris szintézis, a nap- és a geotermális energia, va­lamint más, nagy jövővel ren­delkező energetikai források felhasználása. Az említett energiaforrások felhasználá­sának fejlesztésével a nukleá­risnál olcsóbb energiához le­het jutná A Szovjetunió kész konst­ruktív módon együttműködni más államokkal az új ener­giaforrások és energiafajták kutatásában­III A nukleáris fegyverek 11 '* elterjedésének megaka­dályozásáról szóló szerződés rendelkezéseinek hatéko­nyabbá tételéhez közvetlenül kapcsolódik egy másik, nem kevésbé időszerű kérdés — a nukleáris fegyver olyan álla­mok területén történő elhe­lyezésének megakadályozása, amelyek jelenleg nem ren­delkeznék ilyen fegyverrel. Ezt a kérdést szintén meg kell oldaná Gyakorlatilag arról van szó, hogy azoknak az államoknak a területén, ahol jelenleg nincs nukleáris fegyver, a jövőben se legyen ilyen fegyver, sem katonai célú nukleáris fegy­verrendszerek formájában, sem nukleáris / robbanófejek, bombák, töltetek, aknák kész­leteinek formájában. A Szovjetunió kijelenti, hogy kész ilyen kötelezettsé­get vállalni és felszólít ennek megtételére minden más nuk­leáris hatalmat Ha a nuk­leáris hatalmaknak sikerül el­vi megállapodásra jutniuk ezek a téren,, akkor lehetsé­gessé válik véleménycseréjük arról, hogy milyen formában nyilvánuljon meg ez a köte­lezettségvállalás. Ilf A nemzetközi kérdések 11 ‘ között jelentős helyet foglal el a tömegpusztító fegy­verek új fajtái és rendszerei létrehozásának megtiltása. A Szovjetunió véleménye szerint ezt a kérdést már néhány év­vel ezelőtt meg lehetett volna oldani, akkor, amikor először felvetődött. Rövid időn belül, olyan nemzetközi intézkedésekre van szükség, amelyek végle­gesen megakadály ózzák a neutironfegyver megjelenését és kifejlesztését. A neutron­fegyver betiltásáról az utóbbi hónapokban szó volt külön­böző államközi szinteken, be­leértve a legmagasabb szintet is, a nemzetközi közvélemény körében és korunk legnagyobb tudósai között. A vita ered­ményei lehetővé teszik a kö­vetkezők egyértelmű kijelen­tését: — a neutronfegyver az em­berek tömeges megsemmisíté­sének különösen embertelen eszköze; — a neutronfegyver csök­kenti a nukleáris küszöböt, s következésképpen valószí­nűbbé teszi az atomháború isi törését; — ha az államok egy cso­portja rendszerbe állítja a neutronfegyvert, ez elkerülhe­tetlenül maga után vonja, hogy az államok más csoport­ja is ugyanezt teszi, s ez újabb szakaszt nyitna a nuk­leáris fegyverkezési hajszá­ban — hasonlóan ahhoz —, ahogyan a 40-es években az atomfegyverrel, az 50-es évek­ben pedig a termonukleáris fegyverrel történt; ' — egy bizonyos fajtájú neutronfegyver megjelenése csak a kezdete lenne ennek a hajszának: az első után elke­rülhetetlenül újabb, még na­gyobb ütőképességű, még szé­lesebb körű feladatok végre­hajtására képes fegyverfajták jelennének meg, mint ahogy most el tudjuk képzelni, s köztük olyanok is, amelyek túlnőnek egy-egy földrész ha­tárain. Ezekből a vitathatatlan té­nyekből indultak ki azok az államok, köztük a Szovjet­unió is, amelyek a leszerelési bizottság elé terjesztették a neutronlegyver gyártásának, felhalmozásának, fejlesztésé­nek és alkalmazásának betil­tásáról szóló nemzetközi kon­venció tervezetet. Még nem késtünk el: a ne­utronhalál fenyegetése előtt még elzárhatjuk az utat, még megakadályozhatjuk, hogy anyagi formát öltsön. De gyorsan kell cselekednünk! A Szovjetunió ismételten erre szólít fel minden államot, Y A fegyverkezési hajsza ’ * megszüntetésének fel­adata megköveteli a már fo­lyamatban levő, kétoldalú, re­gionális és nemzetközi szintű tárgyalááok • mielőbbi sikeres befejezését. Ez mindenekelőtt a stratégiai támadó fegyver­zetek korlátozásával kapcsola­tos szovjet—amerikai tárgya­lásokra vonatkozik, amelyek arra hivatottak, hogy határt szabjanak a legveszélyesebb, legpusztítóbb fegyverek fej­lesztésének — azon fegyverek kifejlesztésének, amelyek be­vetése a nukleáris világhábo­rú kitörését jelentené. A stratégiai támadó fegy­verzetek korlátozására vonat­kozó megállapodás létrejötte után a legkisebb késlekedés nélkül folytatni kell ez irá- I nyú erőfeszítéseinket. Ezeknek az erőfeszítésének a stratégiai támadó fegyverzetek szintjé­nek lényeges csökkentéséhez, minőségi tökéletesítésük to­vábbi korlátozásához kell ve­zetniük — nyilvánvaló, hogy a felek egyenlő biztonsága és az ezzel kapcsolatos vala­mennyi tényező figyelembe vétele alapján. A Szovjetunió kész komoly, tárgyszerű tár­gyalásokat folytatni ezekről a kérdésekrőL Reális lehetőségünk van arra, hogy gyorsan eljussunk a sikeres befejezéshez az atomfegyver-kísérletek álta­lános és teljes betiltásával foglalkozó tárgyalásokon. A népek másfél évtizede várnak j erre a lehetőségre, a légköri, | kozmikus és víz alatti atom- fegy ver-kísér letek betiltása- j ról szóló szerződés megiköté- I se óta. Az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltására vonatkozó konstruktív meg­állapodáshoz vezető út meg­tisztítása érdekében a Szov­jetunió mint ismeretes, az utóbbi időben számos lépést tett azokon a területeken, amelyeken a leg:több nehéz- | ség mutatkozott. i A Szovjetunió a maga ré- j rzéről továbbra is erőfeszíté- ! seket tesz annak érdekében, I hogy a vegyi fegyverek be- j tiltásával foglalkozó tárgya­lások sikeresen befejeződje- j nek. De ugyanilyen erőfeszí­tésekre van szükség a tárgya­lások többi részvevőjének ré­széről is. Előrehaladott szakaszban van a tömegpusztító fegyve­rek egy 'további fajtája : a su­gárfegyverek betiltásáról szó­ló megállapodás előkészítése is. Ezek a fegyverek a radio­aktív anyagok bomlása so­rán keletkező radioaktív su­gárzással hatnak az élő szer­vezetekre. A tárgyalások rész­vevői már részlegesen egyez­tették a sugárfegyverek ki­dolgozását, gyártását és al­kalmazását betiltó konven- »i ótervezetet. A Szovjetunió úgy véli, hogy minden fölös­leges huzavona nélkül be kell fejezni ezt az ügyet. Lehetőség van arra, hogy gyakorlati jelleget adjunk a fegyveres erők és a hagyo­mányos fegyverzetek csök­kentésével kapcsolatos kér­dések megoldásának. A Szov­jetunió következetesen és ál­landóan síkraszáll az erre vonatkozó hatékony intézke­dések megvalósításáért. Ezek­ről az intézkedésekről külön­böző időpontokban már foly­tak véleménycserék, ideje az általános vitákról áttérni a lényegre. Ideje lenne kimozdítani a holtpontról a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek csökkentésével foglalko­zó tárgyalásokat. Itt dől el a a kérdés, hogyan enyhítsük a katonai feszültséget abban a térségben, ahol az különösen nagy, ahol a két katonai-po­litikai szövetség hadseregei­nek szembenállása rendkívül veszélyes. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csök­kentésével kapcsolatos tár­gyalások évek óta tartó stag­nálásának oka a nyugati tár­gyaló feLek megalapozatlan követelése a fegyveres erők és fegyverzetek úgynevezett aszimmetrikus, azaz a szocia­lista országok biztonságának megsértésével történő csök­kentésére. S bár a nyugati országok által április közepén előterjesztett, némileg meg­újított javaslatokra nagy­mértékben jellemző ugyan­ez az egyoldalúság, a Szov­jetunió a maga részéről kész mindent megtenni azért, hogy a bécsi tárgyalásokon mind­két fél számára elfogadható döntések szülessenek. A NATO-orsizágoktól elté­rően a Szovjetunió már rég­óta nem növeli KÖ2ép-Euró- pában állomásozó fegyveres erőit, s továbbra sincs szán­dékában sem egyetlen kato­nával, sem egyetlen harcko­csival növelni fegyveres erőit. Az európai földrész katonai enyhülése megköveteli más, az utóbbi időben a szocia­lista államok áLtal javasait lépések megvalósítását is — mindenekelőtt azt, hogy az európai biztonsági értekezlet részvevői kötelezettséget vál­laljanak arra, hogy ném al­kalmaznak elsőként atom­fegyvert. A javaslatot előter­jesztettük, elegendő idő volt előzetes tanulmányozására ideje volna egy megfelelő nemzetközi fórumon hozzá­kezdeni közös megvizsgálá­sához. A következő hónapokban befejeződhetnek az Indiai- óceán térségében folytatott katonai tevékenység korlá­tozásával és azt követő csök­kentésével kapcsolatos szov­jet—amerikai tárgyalások. Lehetőség van az előreha­ladásra a hagyományos fegy­verek nemzetközi kereskedel­mének és szállításainak kor­látozásával kapcsolatban nemrég megkezdett szovjet— amerikai konzultációkon is. Ez időszerű probléma és meg­oldást követel. A megoldás a nemzetközi feszültség enyhí­tésével, a nemzetközi béke megszilárdításával, a megle­vő háborús tűzfészkek fölszá­molásával és az újabb tűz­fészkek keletkezésének meg­akadályozásával összefüg­gésben valósítható meg. Nyilvánvaló, hogy a hagyo­mányos fegyverek nemzet­közi kereskedelmének és szál­lításainak korlátozásávai kapcsolatos kérdések megol­dásában a jövőben a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok mellett más fegyver­szállító államoknak is részt kell venniük. I l A fegyverkezési hajsza *’ korlátozását célzó, már érvényben levő megállapodá­sokat és egyezményeket meg kell erősíteni, biztosítani kell általános jellegükéit. kivétel nélkül valamennyi állam csatlakozását Figyelembe véve, hogy az ENSZ-nek 149 tagállama van, nem tekinthetjük normálisnak azt a helyzetet, hogy az atom­fegyver-kísérleteket három kö­zegben betiltó megállapodás­hoz mindössze 106 áLlam, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló meg­állapodáshoz 102 állam, a baktériumfegyverek betiltá­sáról szóló konvencióhoz, a tömegpusztító fegyvereknek a tengerek és óceánok mélyén történő elhelyezését ' betiltó megállapodáshoz 65 állam csatlakozott, s a többi megál­lapodás és egyezmény eseté­ben is hasonló a kép. Az ENSZ-közgyűlés már több ízben felszólította a vi­lágszervezet 'tagállamait, hogy csatlakozzanak a fegyverkezé­si hajsza korlátozását, cálzó, már érvényben lévő megálla­podásokhoz és egyezmények­hez. A jelenlegi helyzet meg­követeli, hogy ezeket a felhí­vásokat végre általánosan ked­vező válasz kövesse, amely kifejezné a világ valamennyi államának egységét a fegyver­kezési hajsza megállítására irányuló törekvésben. Szemmel láthatóan szé- • les körű egyetértés áll fenn azzal kapcsolat­ban, hogy korunk • gazda­sági fejlődése megbont­hatatlan kapcsolatban áll a fegyverkezési hajsza megszün­tetésének és a leszerelésnek a megoldásával. Az ilyen célú gyakorlati akciók eredménye­ként felszabaduló eszközök hatalmas lehetőséget biztosíta­nak az országok és népek jó­létének fokozására, fontos tar­talékot jelentenek a fejleszté­si célokra nyújtott segítség bő­vítéséhez. Minél radikálisab­bak lesznek a megfelelő in­tézkedések, minél mélyebbre és távolabbra hatolnak, annál több pótlólagos anyagi esz­közt fordíthatunk e célokra. A Szovjetunió a kérdés meg­oldásának megkönnyítése cél­jából azt javasolta, hogy a nagy gazdasági és katonai po­tenciállal rendelkező államok — köztük a Biztonsági Tanács valamennyi állandó tagállama — állapodjanak meg katonai költségvetésük konkrét összeg­gel, nem pedig bizonyos szá­zalékkal történő csökkentésé­ben. Ez a megállapodás a kö­vetkező pénzügyi év költség- vetésével kezdődően kiterjed­hetne például egy hároméves periódusra. Ezzel egyidejűleg meg lehet­ne állapodni azoknak a konk­rét összegeknek a mértékéről is, amelyeket a katonai költ­ségvetésüket csökkentő álla­mok a fejlődő országoknak nyújtott segítség növelésére fordítanának. A Szovjetunió, amikor, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka elé terjeszti a fegy­verkezési hajsza megakadályo­zásához vezető gyakorlati utakra vonatkozó elképzeléseit, álból indul ki, hogy a javasolt lépések csak minimálisak. E lenesek megvalósítása nélkül a fegyverkezési hajszát nem lehet megállítani. Ugyanakkor azonban e lépé­sek lényegbevágóak. Megva­lósításuk ténylegesen forduló­pontot jelentene a nemzetközi fejlődés egészére nézve: a fegyverkezési hajszáról és a katonai feszültségről — a ka­tonai enyhülésre, a háborús veszély radikális csökkentésére való áttérést jelentené. Ezek a lépések mind meg­valósíthatóak. Többségükkel kapcsolatban már tárgyalások fo'ynak, s ezek számos eset­ben a befejezéshéz közeled­nek. Más kérdésekben a kö­zeljövőben megkezdődhetnek a tárgyalások. A fegyverkezési hajsza meg­szüntetéséhez a cél elérésére irányuló határozott készség­re,' politikai akaratra van szükség. Minden államra ak­kora felelősség hárul a népek jelenéért és jövőjéért, hogy az az állam, amely a történelmi feladat megoldásában nem len­ne hajlandó az együttműködés­re, bűntettet követne el . az emberiség ellen. Az ENSZ-közgyűlés rendkí­vüli ülésszakának megvan a szükséges joga és meghatal­mazása ahhoz, hogy ténylege­sen elősegítse a fegyverkezési hajsza megszüntetése felé tör­ténő haladást. Ez kötelessége, s ezt meg is kell tennie. Ez­zel az ENSZ-közgyűlés előké­szítené a leszerelési vijágkon- ferencia összehívásának és si­kerének feltételeit. A fegyver­kezési hajsza megszüntetését célzó hatékony lépések meg­tételével az államok áttérhet­nének a leszerelés problémá­jának gyökeres megoldására: az általános és teljes leszere­lésre. Fő feladatunk, hogy közreműködjünk a kéke és a biztonság megszilárdításában Púja Frigyes beszéde az ENSZ rendkívüli ülésszakán Az ENSZ-közgyűlés rendkí­vüli leszerelési ülésszakán, az általános vita keretében szer­dán este hangzott el Púja Frigyes külügyminiszternek, a magyar küldöttség vezetőjé­nek felszólalása. A magyar külügyminiszter beszédében többek között a következőket mondotta : — A Magyar Népköztársa- ság kormánya fő külpolitikai feladatának tartja, hogy köz­reműködjék a béke és a biz­tonság megszilárdításában. Állhatatosan tevékenykedik azért, hogy a politikai enyhü­lés elmélyüljön, a népek és a nemzetek együttműködése erősödjék. Kormányom úgy véli, hogy az enyhülés ügye talán soha nem volt olyan szorosan összekapcsolódva a leszerelés problémakörével, mint éppen most, és hogy a politikai enyhülés eddigi ered­ményei, további sikerei csak akikor biztosíthatók, ha azok hatékony intézkedésekkel egé­szülnek ki a leszerelés terén. Ez a legsürgetőbb teendő nap­jainkban. — Továbbra is nagy figyel­met kell fordítani Európában a katonai szembenállás csök­kentésére. Szilárd meggyőző­désünk, hogy ennek reális le­hetősége adva van, mégpedig úgy, hogy a katonai erőegyen­súly ne billenjen fel, ne szár­mazzék előny az egyik és hátrány a másik fél számára. A szocialista országok ezen elv alapján járnak el a kö­zép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről Becsben folyó megbeszélése-' ken. Reméljük, hogy a tár­gyalásokon részt vevő NATO- országok felhagynak azokkal a próbálkozásokkal. amelyek­nek célja egyoldalú előnyök szerzése, és így lehetőség lesz a tárgyalások folytatására és eredményes befejezésére. — A katonai szembenállás csökkentesét szolgálja a Var­sói Szerződés politikai tanács­kozó testületé 1976. novembe­ri bukaresti ülésének két ja­vaslata iS. Teljesen világos, hogy ha á helsinki záróok­mányt aláíró államok, köztük a négy nukleáris hatalom kö­telező erejű szerződésben le­mondanának a nukleáris fegy­verek elsőként való alkalma­zásáról egymás ellen, ez nagy lépés lenne a nukleáris világ­háború elhárítása terén ál tá­lában is. — A leszerelési tárgyalások problémáit vizsgálva kormá­nyom abból indul ki, hogy a fegyverkezési verseny megfé­kezése, a leszerelés minden ország népének létérdeke. Épp ezért minden ország kormá­nyának kötelessége, hogy a leszereléshez aktívan,, jó aka­rattal és őszinte erőfeszítések­kel hozzájáruljon. Ettől az ülésszaktól pú azt várjuk, hogy megfelelő alkotó légkör kialakításával tegye lehetővé a résztvevő országok küldöt­tei számára a leszerelés terén eddig elért eredmények tár­gyilagos összegezését, a lesze­relési tárgyalások során köve­tendő giapelvek körültekintő meghatározását, a sürgető és megoldásra leginkább érett feladatok kijelölését. — Az általános vita mene­tét küldöttségünk nagy figye­lemmel kíséri. Már az eddigi felszólalásokban, is számos tanulmányozásra érdemes gondolat fogalmazódott meg.. Különösen nagyra értékeljük a Szovjetunió küldöttsége ál­tal május 26-án előterjesztett okmányt A fegyverkezési ver­seny megszüntetésének gya­korlati módszereiről. A ma­gyar kormány az ebben a do­kumentumban foglalt, javas­latokkal teljes mértékben egyetért, és a megvalósításuk­ra irányuló erőfeszítéseket minden eszközzel támogatja, — Változatlanul azon a vé­leményen vagyunk, hogy a leszerelés folyamatában kü­lönös fontosságot és sürgőssé­get kell biztosítani a nukleá­ris leszerelés kérdéseinek. En­nek az ülésszaknak is föl kell hívnia a nukleáris fegyverrel rendelkező államokat: szün­tessék be a nukleáris fegyve­rek előállítását és kezdjenek hozzá a meglevő készletek fokozatos csökkentéséhez, s ennek végső soron el kell ve­zetnie a nukleáris fegyver- készletek teljes és végleges megsemmisítésébe*. — A nukleáris leszerelés egyik fontos közvetlen fel­adatának tekintjük a nukleá­ris fegyverkísérletek általá­nos és teljes eltiltására irá­nyuló tárgyalások meggyor­sítását és mielőbbi sikeres befejezését. Bízunk abban, hogy a folyamatban levő há­romhatalmi tárgyalásokon, amelyeken már jelentős ha­ladást értek el, megoldást ta­lálnak a még nyitott kérdé­sekre. — A magyar kormány nagy jelentőségű lépésnek tekinte­né, ha az Egyesült Államok kormánya véglegesen lemon­dana a nuetronbombának. en­nek az új típusú nukleáris fegyvernek a gyártásáról. A neutronfegyver gyártása és rendszerbe állítása a fegyver­kezési verseny új hullámát indítaná el. és ez komolyan ártana a béke és a bizton­ság ügyének. — Jóllehet a magyar kor­mány a legsürgősebb fel­adatnak a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek kor­látozását és eltiltását tartja, fontosnak és időszerűnek te­kinti azt is, hogy a katonai­j lag jelentős államok kezdje­nek hozzá a hagyományos fegyverzet — míndenekelött a legkorszerűbb és legna­gyobb pusztító erejű fegyver­zet — csökkentéséhez. — Szeretném ezen a helyen ismételten 'kifejezni kormá­nyom reménvét, hogy a X. rendkívüli ülésszak előrevi­szi a leszerelés ügyét azzal is, hogy ráiránvítja az egész vi­lág figyelmét a fegyverkezési verseny igazi okaira. káros hatására, a gyorsabb és na­gyobb arányú leszerelési in­tézkedések szükségességére. Bízunk abban, hogy a rend­kívüli ülésszak ajánlásai alapján a meglevő leszerelési fórumokon is elmélyül és fel­gyorsul a munka — fejezte be beszédét Púja Frigyes. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom