Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-03 / 129. szám
Feladatok 1990-ig A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztési céljai Értékelte, és a változó körülményekhez igazodva újra fogalmazta megyénk szarvasmarha-tenyésztésének hosszú távú feladatait a megyei tanács. Olyan célokat fogalmazott meg, amelyekért érdemes és minden eddiginél egységesebben, szervezettebben kell is dolgozni. Mérleg — öt év után öt év távlatából megállapítható^ hogy az 1972-es kormányhatározat jól szolgálta az ágazat fejlesztését: a tervezettnél gyorsabban nőtt a tejtermelés, fokozódott a kon- j centráció, a szakosodás, javult az állategészségügyi helyzet. Ám igaz, hogy a szarvasmar- ha-tenyésztés okozza ma is a legtöbb gondot. Mérsékelten fejlődött a takarmány term elés, -tartósítás és -felhasználás, nem éri el a tervezett szintet az állomány nagysága, nagy a lemaradás a beruházásokban, nem beszélve a termelési eredményekben mutatkozó indokolatlanul nagy különbségekről. A múlt év végén a tervezettnél hét százalékkal volt kisebb a szarvasmarha-állomány; hiába teljesítették túl állami gazdaságaink létszámtervüket, s mérséklődött a kisüzemi gazdaságokban is a tehénállomány csökkenése, a termelőszövetkezetek a beruházások lelassulása, a szaporodásbiológiai és jövedelmezőségi gondok miatt nem érték el céljaikat Bár számottevően nőtt a tejtermelés, az országos átlaghoz viszonyítva még mindig alacsony a színvonala, és igen nagy a különbség is egyes gazdaságok között A takar- mánytenmelés és -felhasználás összetett gondjai és hibái mellett tsz-einkben a tervezettnél m-'ntegy 3300-zal kevesebb férőhelyet létesítettek, és nyugtalanító a helyzet az ágazat szakmunkás- és szakember-ellátottságát illetően is. A jövő útjai Somogybán az adottságok, a hagyományok, a népgazdasági igények miatt hosszú távpn is fontos ágazat a szarvasmarhatenyésztés. A már megkezdett szakosodásnak megfelelően, a most jóváhagyott terv alapján 1930-ig a megye tehénállományának 25—30, 1990-ig 50 százaié/«! intenzív tejtermelő lesz. a Balaton-parton, a Kapos völgyében és Dél-Somogy jobb gazdaságaiban alakulnak ki a tej hasznosítás tájkörzetei. Elérhető az a cél, hogy az állomány a tervidőszak végére 3500, 1985-re 4500,J és 1990-re legalább 5000 liter tejet termeljen. Fontos feladat az egyhasznú hústermelő állomány folyamatos növelése, és három — a Zselicség, a tatai domb idők és a Nagyberek: — húshasznosítási tájkörzet kialakítása. A program szerint az 1980-ra tervezett 13—15 százalékos arányról 1990-ig 35—40 százalékra nő a hústermelő állomány nagysága. A két fő cél meghatározza a harmadikat: a jelenleg 45százalékos arányt képviselő kettős hasznosítású állomány fokozatos csökkentését. A szakosodás és a genetikai program végrehajtásával párhuzamosan szükség van az állo- tnány folyamatos növelésére; a tehénállomány évi két—két és fél százalékos növekedésére. A végrehajtásnak fontos láncszeme o hasznosítási iránynak megfelelő tartástechnológia kialakítása. A tejtermelésre szakosodé üzemeknek igényesebb, de gazdaságosan kivitelezhető feltételeket kell teremteniük. A hústermelő állomány épületigényét csökkenteni kell, s a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldásokat kell alkalmazni. Döntő változásra van szükség a takarmánygazdálkodásban, a minősítésen alapuló takarmányfel- használásban. Feltétlenül szükség van o termelési rendszerek hatásának fokozására, a társulások elterjesztésére és a szakmunkások, az egészség- ügyi középvezetők, a szakmérnökök szánnának gyarapítására. Adottságok és tartalékok A megyei tanács ülésén tízen kértek szót és mondtak véleményt az ágazat helyzetéről, jövőjéről. Kritikus és önkritikus, felelősségtől fűtött észrevételek tették teljesebbé az értékelést, a távlati programot. Abban valamennyien egyetértettek, hogy a célok eléréséhez megvannak a lehetőségek. A végrehajtás azonban az ágazat valamennyi dolgozójától, irányítójától szervezettebb, fegyelmezettebb és elmélyültebb munkát kíván. Somogybán meglehetősen nagy, és eddig kellőképpen ki nem használt szellemi kapacitás van. Jól tükrözte ezt többek között dr. Tamás Károly- nak, a mezőgazdasági főiskola főigazgató-helyettesének a véleménye, aki nemcsak, a fejlesztés gazdaságossági követelményeire irányította a figyelmet, hanem arra is, hogy vannak olyan kutatási eredmények, amelyeket máris és sokkal szélesebb körben lehetne hasznosítani. Szövetkezeteink többsége nem használja ki megfelelően azokat a tudományos tapasztalatokat, amelyek itt helyben, a mezőgazdasági főiskolán halmozódnak föl. A program átfogó célt, általános feladatokat fogalmaz meg. Végrehajtása csak ügy sikerülhet, ha ki-ki a saját üzemi adottságaihoz igazítva keresi a megoldás legcélravezetőbb módját Erre hívta fel a részvevők figyelmét Antono- vics Dániel, a pusztaszemesi szövetkezet vezető szakembere. Fokozni kell a kezdeményezőkészséget, javítani a szervezettséget, az irányítás színvonalát V. M. Nékem a jő se kell? Nem akárki fekhet ide! Maradt a böcsületból. Etel nem tágít, odaül mellém. Nézem, olyan sziromra feslett szeme van, mint régen. Kicsi mosolygó ráncocskák rajzolódtak ugyan alája, de nem csúnyult Most látom a könyöke gombját, ahogy kezeire támaszkodik ültében az ágyon. Kicsikét tán keményebb lehet a pogácsája, de a szépségéből nem apadt le egy kummanat Na, nem is állom meg, odapuszilok. De csak kapom magam, se szó, se beszéd, pont ügy a kajla bajusszal prémezett szám irányába esett hát meglehintem. Erre Etel, de fölugrik ám égy villanat alatt, lerúgja papucsát, odapuffan mellém. Otthon vagyok már! De puszil, mint a sebes eső, mint aki negyven év késedelmében van. Adósa ón nem maradtam soha még senkinek, csak rakom aztán vissza olyan sebes vágtatásban, hogy a végén le- rázódott rólunk minden gúnya. Nyáron amúgy se sok göncben jár a szegény ember, hát úgy repül le rólunk minden, akár őszi fáról a levéL Jaj, az anyádnak azt a sima suttyamentumos bodzafavirágját, te, hát miit rejtegettél te előlem, hisz olyan vagy, mint a csurrantott méz! Nyalábolom föd fektémből, de hurcolom a házukon végig, hogy a lába se éri a földet, ö meg kapaszkodik, átfog kezével, lábával, mosolygödrei, a jóság örvényei pirkad- nak ki arcán, kicsiket nevet, mint a fiókgalam. Ügy aluszunk el Etellel ösz- szefonódzkodva, mint a szőlőinda. De hunyunk olyan ájult pilledtséggel, csak arra ébredünk, égő mécsessel áll ágyun fölött Misa. Jelenti, hogy hozott rühkenőcsöt. De már megy is, ne hiányolják a lovak. Sötétben maradtunk. Mondom Ételnek, e, ez a Misa gyerek most téged biztosan megsuhint. — Nehogy azt hidd. — Hát? Mit mond? Megdicsér, hogy ez a jó asszony, a hűséges, meg így, meg úgy. • — Nem tudom, mit mond. Te mit tennél? — Nehéz más helyébe tudnom magam. Ahhoz nékem Misának kéne lennem, akkor azt tenném, amit ő. — A magad helyében? —- Nem álinék jót maVilágostól Edericsig A déli part fényforrásai A hét középén kétnapos tanácskozáson vettek részt Siófokon a déli part viliamos- energia-ellátásáért felelős szakemberek. A fő idénnyel kapcsolatos sajátos feladatok megbeszélésén kívül ezúttal az elmúlt hét esztendő eredményeit is számba vették, s a szokásosnál is jóval nagyobb távlati cél elérése végett mérték föl lehetőségeiket. Balatonvilágostól Edericsig végigjárták a DÉDÁSZ létesítményeit, és a két üzemigazgató, a siófoki Szigeti János és a keszthelyi Tatár Dénes számolt be az elmúlt években végzett munkáról. Részletesen, számot adtak eredményeikről, gondjaikról a kirendeltségvezetők is. A tanácskozáson és a »bejáráson« részt, vettek a pécsi központ műszaki szakemberei : főosztályvezetők, osztályvezetők a DÉDÁSZ műszaki igazgatóhelyettesével. Szabó Antallal az élükön. A tapasztalatokat összefoglaló értekezlet szünetében vele beszélgettünk. — A vizsgálódás és a tanácskozás célja ezúttal a hagyományos szezon előtti felkészülésen kívül a 6. és a 7. ötéves tervben megvalósítandó fejlesztés lehetőségeinek tanulmányozása, mondta az igazgatóhelyettes. Mindenekelőtt az eddigi eredményeinket vettük számba, s feltettük magunknak a kérdést: régebbi terveink megvalósul- tak-e a kívánt színvonalon, s vajon képesek voltunk-e az élet igényeihez alkalmazkodni? Nos, a vizsgálódó szakemberek ítélete pozitív az elmúlt hét esztendő munkájával kapcsolatban. A Balaton- parti kirendeltségek sok gondjuk ellenére igyekeztek a lehető legjobban dolgozni. — Gondolom, az új regionális terv a DÉDÁSZ elképzeléseire is hat — Természetesen. Ezen a tanácskozáson az új regionális terv már részben ismert legfontosabb elvednek szellemében 10—15 évre felvázoltuk programunkat. Mindenekelőtt az alapvető hálózatok fejlesztésével kapcsolatos döntéseink helyességéről győződtünk meg a helyszínen. Megnéztük a létesítendő 120 kilovoltos alállomások és távvezetékek helyét is. íme egy konkrétum: Keszthelyen a 400 kilovoltos alállomásunfc a nemzetközi villamosenergia- hálózati rendszer egyik csomópontja lesz. Megvitattuk továbbá a középfeszültségű vezetékrendszerek telepítési terveit, valamint a kisfeszültségű hálózat továbbfejlesztésének távlati elképzeléseit. magmért, annyi bizonyos. Mit tennék, mit mondanék, ki nem találhatom, de nem a lovakat rühölném ilyen látvány után. Ezalatt föttöltöztam, megyek Misia után. Az én lovam körül bajai, vízzel akarja leönteni. Nem engedtem. Meleg lovat nem szabad abárolná! Száraz szalmacsutak annak az orvossága. Lehányom a habját, nehéz gyerek ez a Misa, érzem, a csutak alatt rezeg a csikóm lába. Akár az enyém. Rühöljük aztán, a Misa lovait is. Beszédjén, mozgásán nem látszik, hogy a vasvillát nézné. Szelíd, mint a nyárfa. Mikor elkészülünk, mondom, gyógyulásig háromszor is megkenheti napjában. Közben szénalevélből főzött borogatásokat rá ! Mehetnékem van erősen, mondom is. — Reggel lesz, mire hazaérek. Misa marasztal. Eted is. Legalább egyek. Kedvesek. Nem játszhatják. Nem maradi mutatványosok ezek. — Az ágyatok szalmája is meggyulladna alattam, ha maradnék ! — Megbántad? — kérdi szemével Etel. — Misát sajnálom. — Engem? — Én annyira szeretem Etelt, annyit szenvedett mellettem, örülök, ha keze nyomán ehetek, hallhatom papucsa csattogását, ha még egy kicsit tör-leszthetek neki a sok tízévi szenvedésért. El is hagyhatott volna, rosz- szabbul is lehetett volna, boEzenkívül elemeztük a fogyasztó kiszolgálásával kapcsolatos tapasztalatokat, meghatároztuk a korszerű élet- körülményekből adódó — és a sajátosan balatoni jellegű — feladatainkat is. A 6. ötéves tervben, becslésem szerint mintegy 200 millió forint értékű fejlesztésre lesz szükség a déli parton. — Említette, hogy a főidény sajátos feladatokat ró a DÉDÁSZ-ra is. — Igen. A Balaton parti áramfogyasztók zöme csak nyaralási időben »fogyaszt«. A közvilágítás iránt is más az igény nyáron, mint télen. Kisfeszültségű nagy keresztmetszetű hálózatokat kell létesíteni, amelyeket csak a főidényben kapcsolunk be. Talán nem érdektelen a fogyasztó szempontjából, ha elmondom, hogy május tS-től szeptember 15-ig minden Ba- laton-parti községben alkalmazunk egy dolgozót, aki a hibabejelentéseket továbbítja a szerelőkhöz. Ezeknek az embereknek a lakáscímét, telefonszámát valamennyi üdülőben, üzletben jól látható helyen kifüggesztettük. A hibajavítók pedig reggel 7 órától este 11-ig vannak szolgálatban. — A fogyasztó zavartalan áramellátást vár a DÉDÂSZ- tól. Mit kér a DÉDÁSZ a Balaton-parfci főidényben a fogyasztóiktól? — Néha egy kis türelmet Különösen zivatar esetén, amikor rengeteg javítanivaló akad, s bizonyos fontossági sorrendet kell betartaniuk a villanyszerelőknek. Sz. A. Vizsgázók Az első évfolyamosok legnehezebb vizsgájára, az állat- élettan szigorlatra toppantunk be a mezőgazdasági főiskolán. Erről a tárgyról mondják, hogy ha valaki átmegy belőle, már nem nagyon választja el semmi attól, hogy elvégezze a főiskolát. Éppen a mondat közepén tartott az aznapi első felelő, amikor benyitottunk — Kállai tanár úr nem kis rosszallására. Mindenesetre plusz kérdést jelentett érkezésünk a vizsgázó számára : mi okozza a pillanatnyi zavart feleletében az idegenek jöttére? A .tanár úr természetesen a kémiai és biológiai folyamatokra volt kíváncsi. A vizsgázó, aki egyébként jó eredménnyel fejezte be a szigorlatot, ezt is tudta. szorkánnyá, szattyán fenekű vén zsörtölődő pokolküszöbbé lehetett volna közben, hogy nem lett sarjadékunk. — Gyere gyakran! —mondta Misa, míg kezet nyújtott. — Nehogy negyven év múlva lássunk, mint most, mert akkor, már talán nem is itt lakunk! Reggel, még jó harmaton hazaérek, az éh asszonyom fönt csörtög. Már megfejt, meleg tej, nagy zöld mázas köcsögökben az asztalon, oldalnyi avas szalonna, zöldhagyma, sókupa. A lányok ágyaznak, a három legény állatot etet. Dologra mennek, ki a lóhoz, ki marhákhoz, ki a járgányos vízhúzáshoz. Lányok idohánypalántálni, maradunk ketten Pircsivel. Gondolom, én is az orrom alá hányom azt az ötven-hatvan falatot, s nézem, hol hagytam aoba. Siethetnékem van. Ügy érzem, minden rá van írva a polaszijamra. Mikor magunkra maradunk, azt mondja Pircsi. — No, tán elszaladt kendtől a cocó, hogy ennyi ideig odaküjtorg'jtt? Ha mgr kérdez, akkor baj van. De hírhozó hogy is érhetett volna ide előttem? — Hallod, ilyen sunyi lóval se volt még dolgom. Jó ló, jó ló, hagyom a kiskon- doi'os eiőct, régi c’mborával akadtam össze. Kinézek egyszer, se ló. se nyoma. Ment kancaszimaton. Erdőhegynek. Na, gyalog utana. (Folytatjuk) A főiskolán igyekeznek kikerülni azt az esetlegességet, melyet az egy felelet alapján történő osztályozás okoz. A tanár előtt ott van mind a száz, első évfolyamos hallgd- tó egész évi teljesítménye. Feleletek az oktatógéppel, zárthelyik eredménye, gyakorlat. A vizsgát egy úgynevezett belépő vizsga előzi meg. Ezek alapján már kialakul a kép: a hallgató mennyire van az ismeretek birtokában. — Előfordul, hogy valakinek az év közben meg a zárthelyi dolgozatok alapján nyújtott teljesítményét jobbnak értékeltem, minit amit a szóbeli vizsgán nyújtott — mondta a tanár. — Ilyenkor nem elégszem meg azzal, amit elmond, mert ha mindent összevetek, kettest érdemel a hallgató. Igen ám, de tudom, hogy a kettes nem fejezi ki a tudását, csupán arról van szó, hogy a vizsgára nem készült föl rendesen. Miért? Az az ő dolga. Mindenesetre utóvizsgára küldöm, ahol rendszerint hármast vagy négyest érdemel. — A hallgatók hogyan fogadják ezt? — Ezt tőlük kérdezze meg. Nem volt rá mód, mert aki bent ült a vizsgán, azzal nem lehetett beszélgetni, aki meg kint szorongatta a jegyzetét, azt nem lett volna ildomos zavarni. — Ebből a tárgyból nincs halasztott vizsga. Miért? — Mert ha csak egynek is adnék halasztást, akkor újabb kilencvenkilenc jönne. Aki nem tud fölkészülni, eljön utóvizsgára. Ez az államvizsga eredményébe ugyanis rendes jegyként számít Ha sikeres utóvizsgát tesz valaki, tulajdonképpen nem veszít. .Belepillantunk az osztályzatokba. A tanár meg a tanulmányi osztály munkatársa is azt mondja. ebből a »mumus« tantárgyból az idén jobban veszik a hallgatók az akadályt, mint tavaly. Akkor mindössze két jeles eredmény volt az egész évfolyamban, a mostani elsősök közül már hatan kapták meg a legjobb jegyet. Igaz, a sikertelen vizsgázók száma is tíz fölött volt S. M,
