Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-24 / 147. szám
Marcali tapasztalatok Á munkásművelődés helye a közművelődésben Marcali lakosságának j hatvanöt százaléka munkásként keresi a kenyerét,. a vá- ! ros nagy lépéseket tett előre az iparosodás útján. Érdemes egy pillantást vetni a munkásság összetételére. A szakmunkások száma valamivel több, mint a betanítottaké: 1996-ot, illetve 1692-őt tartanak nyilván a statisztikai kimutatások. A segédmunkások száma mindössze 613. A művelődésügyi osztály adatai között az is szerepek hogy mintegy hatszázzal több a férfi munkaerő, mint a női. E néhány adat is iputatja, hogy Somogy legifjabb városának a lakossága — számában gyarapodva — az átrétegeződés — mondjuk így, hogy a munkássá válás — korát éli. A közművelődés irányításában nélkülözhetetlenek ezek a fölmérések, a belőlük levont következtetések pedig irányt mutatóak lehetnek. A marcaliak törekvése az, hogy a közművelődésben megtalálják a munkásművelődés ; helyét; módszereiben, tartalmában kidolgozzák az átrétegeződés folyamatának elősegítését, a munkások személyiségének és műveltségének gazdagítását, ami természetszerűen a munka minőségében is megnyilvánul. A marcali városi párt-végrehajtóbizottság 1977- ben tárgyalta az üzemi köz- művelődés helyzetét, és kijelölte a feladatokat. A testület a közelmúltban áttekintette, meddig jutottak a városban a határozatok megvalósításában. A mostani mérleg arról árulkodik, hogy a gazdasági vezetők egy része még mindig nem tekinti kötelességének a közművelődési törvényben is megfogalmazott feladatok teljesítését. Az üzemi felelősök személye gyakran változik, annyi időt sem töltenek egy helyen, hogy legalább megismerjék feladatukat Az üzemi közművelődési tervele többsége nem tartalmazza azokat a tennivalókat, melyeket a már említett helyi határozatok megszabtak, illetve az egységes városi közművelődési J.erv tartalmaz. A munkásművelődés helyi gondjai olvashatók ki a különböző területek elemzéséből. Csak kis mértékben érezteti hatását a beiskolázásnál a munkahelyi ösztönzés, a szocialista brigádmozgalom. Nincs megfelelő kapcsolat a közoktatási intézmények és az üzemek között. Nem is sikerült létrehozni kihelyezett üzemi általános iskolai osztályt, tagozatot, eredménytelennek ítélik a városban a Mindenki iskolája-akciót. A marcali munkások között még mindig sokan vannait, akik nem végezték el a nyolc általánost, illetve koruknál fogva még beiratkozhatnának a dolgozók általános iskolájába. (1976-ban 126-an tettek sikeres vizsgát, tavaly 59-en, az idén valamivel többen, 80-an.) Kérdés, hogy kapnak-e kellő segítséget az üzemek, a szocialista brigádok a munkásművelődés előremozdításá- hoz? Egy megállapítás a művelődésügyi osztály beszámolójából erre is választ ad, ha kissé szűkszavúan is: — Több üzemben figyelembe sem veszik a különböző intézmények, szervezetek kezdeményezéseit. Az ismeretterjesztő szervezet fölhívására csupán négy üzem kötött szerződést előadásokra. Marcali bővülő kulturálódási lehetőségei közé tartozik a képtár, melynek megteremtésével példát mutatott a város. Ám a képtár még nem tölti be azt a szerepét, amelyet neki szántak. A munkás- művelődés egyik fontos bázisa lehetne, látogatottsága azonban nem kielégítő. A helyi gondokon nemcsak a gyárkapukon belül lehetne enyhíteni, hanem a közművelődési intézményekben is. Hiányzik a személyes kapcsolat, nem adnak elegendő segítséget az üzemi köz- művelődési munkához. Pedig a könyvtár üzemi kapcsolataiból lehetne tanulni. Az olvasómozgalom eredményei dicséretesek. Jó példaként említhető a magas- és mélyépítő vállalat szocialista brigádja, mely a politikai oktatáshoz kapcsolta a könyvtárlátogatást A marcali tapasztalatok aligha nevezhetők egyedieknek. De az bizonyos, hogy a munkásművelődés bármely területén csak akkor érhetünk el eredményt, ha a helyi feladatokból indulunk ki, és egyesítjük a helyi erőket. H. B. Dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója írja .egy levélben: »Mohácsi csata című képét (olaj, vászon, 9x130 cm) a Magyar Nemzeti Galéria naiv művészeti gyűjteménye részére elfogadjuk, és ezúton mondunk érte köszönetét«. A címzett: Bodor Lajos, a Volán 13. számú Vállalatának asztalosa. A családi házából dallamos citeraszó szűrődik az utcára. Bodor Lajos saját készítésű hangszerén játszik Diófából faragta. Egy kiállításon ezer forintot akartak adni érte. Sok citerát elajándékozott már, de ez a szívéhez nőtt. A legközelebbit a télen faragja. A kislánya általános iskolás, és szeretné, ha ő és társai megismerkednének a népi hangszerrel. — Apám a szentmiklósi uradalomban bognár volt. Én is azt a szakmát tanultam, és húsz évig dolgoztam benne. A Gellért-fürdőben asztalos lettem; a munka mellett meg is szereztem az ehhez szükséges papírt Szeretek olvasgatni, és a munkás- szálláson végighallgattam az összes TIT-előadást. Pihenőnapon, szombaton, vasárnap, legszívesebben a képtárakat, a kiállítótermeket jártam. Egyszer, a Mezőgazdasági Múzeumiban lerajzoltam az állatokat 1964-ben került vissza Somogyba. A házassága kötötte a kaposvári, kicsi házhoz. A anyósa boldog, ha vője megpendíti a citerát — Az apám is sok citerát készített játszott is rajtuk. Úgy halt meg, hogy nem adta tovább nekem ezt a tudását Már felnőtt fejjel próbálkoztam a citerafaragással, úgy látszik, az ujjaimban volt Magamtól jöttem rá minden fortélyára. Bodor Lajos tizenkét éve mindennap hattól kettőig dolgozik a Volán asztalosra Ihelyében, Az autóbuszok ablakait illeszti a helyükre, vagy a teherautók platóját, oldalát készíti, javítja. Szereti a munkáját Csöndességével megnyerte a munkatársak rokonszenvét Ha kiállításon látják Bodor Lajos fafaragásait, használati tárgyait vele együtt örülnek. Festményei előtt elidőznek. Néhanapján meglátogatják, valamelyikük magnót is hoz, hogy fölvegyék barátjuk szép játékát. — Elnnék különösen örülök. Ha játszom, akkor igyekszem •minél tökéletesebben eltalálni a hangokat, és nem élvezem annyira, mintha hallgatom a muzsikát. Jó érzés visszahallgatni a szalagról! Néha elcsodálkozom: ezt én játszottam? ... A gondosan rendben tartott kertben van ,a két kis műhely. Az egyikben faillat, a másikban olajfesték szaga: — Ilyen nagy dolgokba mertem belebátorodni. Nem is tudom hogyan. A magam örömére... Mindig úgy éreztem, hogy kell még valami az életemhez, hogy igazán boldog legyek. Az ecsetkezelést a vállalatnál Indított képzőművész-szakkörben sajátítottam eL Nyolcán voltak a szakkör tagjai, Leitner Sándor festőművész tanította őket. Aztán egyedül maradt az idősödő asztalos. Azóta néha a festő látogat el Bodor Lajoshoz. Megnézi a munkáit, s pár hasznos szóval segíti. A város képzőművészeti kiállításaira mindig kap meghívó^. — Ha a megnyitóra nem is tudok elmenni, másnap, harmadnap már elindulok. Sokat tanulok a kiállításokon ...' De mindig munkás akartam lenni, az is maradok. Kizárólag a saját kedvtelésemre faragok és festek, még csak nem is gondoltam kiállításra. Felszabadulásunk harmincadik évfordulóján a Magyar —Szovjet Baráti Társaságot ajándékozta meg a háború befejezését ábrázoló képével. Ekkor érkezett hozzá látogatóba F. Mihály Ida művészet- történész, és tanácsokkal látta eL — Azt mondta, hogy a fafaragásban ne azt csináljam, amit mások, hagyjam el a népi tányérokat, inkább a figurák tetszettek neki. Ehhez is van nagyobb kedvem, s az egyszerű díszítéshez. Az ő tanácsára született meg a régi, balatonboglári piacot ábrázoló festményem. Azt akarom megfesteni, amire a gyermekkoromból emlékszem, ami már eltűnt napjainkra, mint például ez a piac is, melynek a helyén most autók parkolnak. Gombos Jolán A fruskák a járda szélén álltak, és keservesen sírtak. — Anyukám! — nyafogta a kisebbik, a nagyobb meg el-el- csukló hangon bömbölt. Késő este volt, s a néptelen utcán messzire szálltak a panaszos hangok. Egy arra vetődő kései gyalogjáró meglepődve fülelt feléjük, de ahogy közelített a lányokhoz, az elszánt zokogás hirtelen abbamaradt. Nem is folytatódott addig, amíg vagy húsz méterre nem távolodott tőlük. Akkor újult erővel tört fel a panaszáradat, s a gyalogos — idősebb férfiember — döbbenten fordult hátra. A »hölgyek« úgy látszik csak erre vártak, mert e pillanatban harsány kacagás hallatszott, a lányok egymásba kapaszkodva, önfeledten nevették a beugratott idegent. Az kissé zavartan folytatta útját, ám ahogy elfordult, s pár lépést tett, újra felhangzott a sírás — ha lehet még keservesebben, mint előbb. A férfi egy darabig tartotta magát, aztán győzött az emberi kíváncsiság: visszafordult Harsány kacagás fogadta. A túlsó járdán éltes hölgy közeledett, oldalán unokájá- vaL A lányok csendesen és látszólag közömbösen beszélgettek, mintha mi sem történt volna. De amint a két Tihany madártávlatból Új városrészek, üdülők a tengerparton A Szovjetunió alkotmánya képekben A világ közvéleményének a középpontjában áll a Szovjetunió alkotmánya, s a köztársaságok ennek szellemében megfogalmazott, már elfogadott alkotmánya is. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házának kiállításait a szocialista brigádok tagjai, az MSZBT-tagcsoportok képviselői, a más programokra érkezők mindig megnézik. Most például érdekes összeállítás látható A Szovjetunió alkotmánya a fejlett szocializmus alkotmánya címmel. Amíg ott voltam az emeleti teremben, sok édesapa, édesanya jött he gyermekével — a rajzfilmbemutatóra hozták őket —, s egy-egy rakétás, harckocsis kép láttán temérdek kérdési tettek föl szüleiknek. Jól kiválasztott fényképek, adatok beszélnek arról, mint hatja át az egész szovjet társadalom életét az alkotmány. A döntés előkészítésének folyamatába avat be mindnyájunkat, hogy száznegyvenmillió ember vett részt az országos vitában, s az alkotmánybizottság száztíz cikkelyt megváltoztatott a megfontolt, megalapozott és okos javaslatok nyomán. Vidám fiatalok mosolyogtak az egyik képről. Kart karba öltve vonultak népviseletben. Láttam közöttük oros^, ukrán, grúz, tadzsik, kirgiz, litván fiút és lányt A nemzetiségi politika jelképének éreztem én is. A közéletben egyre több nő és fiatal vesz részi. A tanácsok küldöttei között a nők aránya 49, a harminc éven aluliaké pedig 18 százalék. A fotókon fölelevenedett á XXV. kongresszus* aztán Brezsnyev látogatása a moszkvai Lihacsov-gyárbam. Az autógyári dolgozók mindennapi helytállásukat bizonyítják munkájukkaL A munkások 73,2 százalékának van a Szovjetunióban közép-, illetve felsőfokú végzettsége. A fejlődés lemérhető, ha hozzátesszük, hogy negyven évvel ezelőtt mindössze nyolc százalékuknak volt. A népgazdaságban foglalkoztatottak közül tizenkét és fél millió ember felsőfokú végzettségű. Negyven évvel ezelőtt 1,2 millió volt a számuk. Jól ismert képre bukkanok, néhány férfi az állást kínáló niagy hirdetéseket böngészi. A Szovjetunióban ugyanis a munka keresi az embert. Egyre többen üdülhetnek. A szovjet üdülőkben és szanatóriumokban egyszerre 735 ezer _dolgozó pihenhet. Az egészségügyi színvonalra jellemző, hogy a világ 2,8 mill’d orvosa közül 862 ezer a Szovjetunióban dolgozik. Minden dolgozó a fizetésének 50—100 százalékát kitevő tlppénzt kap betegsége idején Ez az összeg a munkában eltöltött évektől függ. Aki járt a Szovjetunióban, megcsodálhatta a hatalmas építkezéseket, a szép, új lakótelepeket. A szovjet állampolgárok ötvanhatmillió lakást kaptak az 1951—77 közötti időszakban, így kétszázmillió ember helyzete javult ezzel. A közművelődést szolgálja a könyvkiadás fejlődése. 1918— 1976 között például 2,8 millió könyv és brosúra jelent meg A szovjethatalom éveiben a világ 136 országában élő írók 73 ezer könyvét adták ki. A Szovjetunió múzeumait évente százharmincmillióan látogatják, s személyes tapasztalataim alapján mondhatom, kitűnű ismertetőket kapnak a gazdag kiállításokról. A Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének ma már több mint ötvenmillió aktivistája tevékenykedik. Az egyik kép az októberi forradalom 60. évfordulójának tiszteletére rendezett nemzetközi találkozón készült. A kiállítás bemutatja * szovjet hadsereget, s a Szovjetunió békepolitikájának eredményeit is. Az egyik fotón a békeszerető erők nemzetközi fórumát láttam, a másikon pedig azt, amikor L. I. Brezsnyev Helsinkiben aláírta a záróokmányt. A vidéki MSZBT-tagcsopor- tok munkáját segítené, ha egy-egy ilyen kiállítás a fővárosi bemutató után körbeutazná az országot. L. G. Egyenjogúság ember kellő távolságra ért, felzendült a kétszólamú kórus. Az asszóny mint akit kígyó csípett, perdült hátra, s igazán mulatságos volt, ahogy résztvevő arckifejezése egyik pillanatról a másikba döbbent és értetlen ábrázatot öltött Harsányan kacagtak a lányok, nevetésük csengve táncolta körül az immár mind bosszúsabbá váló hölgyet. Aztán húsz év körüli fiatalember bukkant föl. Rutinos pillantása végigsiklott a két lányon, ahogy .elhaladt mellettük, a lányok meg közömbös arccal meredtek a háta mögötti messzeségbe. De a ’kellő távolba érve, a fiatalembert is megállította a hangos sírás. Érdeklődve visszafordult, sőt még egy lépést is tett a lányok felé, ám a harsány és gúnyos kacagás megértette vele, hogy csúfot űztek belőle. Tíz óra felé járt A lányok pszichológusi éleslátással ugratták be a kései hazatérőket. Ácsorogtak a járda szélén, cigarettáztak, és remekül szórakoztak. Sokat változott a világ nagyszüleink kora óta. Akkor, ha egy hölgy bokája elővillant a hosszú szoknya alól, már ledérnek számított, s kalandra csábította a férfiszíveket. Sok minden fejlődött azóta, és a nők megtalálták helyüket igazán örvendetes dolog, hogy társadalmunkban, egyenjo- gúakká váltak a »teremtés koronáival«. Elég, ha csak a minden családot érintő gyermekgondozási segélyre, vagy az anyákat védő törvényekre gondolunk. Sajnos minden szép és jó dolognak megvan az árnyékos oldala is. Nem vagyok elfogult, de még férfitól sem szép, amikor például nyílt utcán, szórakozóhelyeken elkáromkodja magát. És idegenkedem attól az egyenjogúságtól, amelyik a nőket is »megtiszteli« a trágár szavakkal. Mondom, nem vagyok elfogult, mégis elriaszt az, amikor egy-egy hölgy a rosszul értelmezett egyenjogúság nevében hasonló kifejezésekkel fűszerezi beszédét. Jó volna végre belátni, hogy a férfi és a nő közötti egyenlőség nem jelent azonosságot. Nem kívánok a trágárságok filológiai értelmezésére kitérni, enélkül is könnyű belátni, hogy a káromkodások java része »férfikórusra szól«. Nem hiszem, hogy alapigazságot ismerek föl, amikor kimondom, hogy a nő, nő marad. Az imént leírt »játék«, legyen bármilyen vidám és szórakoztató, még fiatal fiúktól sem elfogadható. Vajon mi történt volna, ha arra téved egy riadóautó, mit tettek volna a rendőrök a lányokkal? Bókot aligha kapnak, inkább a rendbontásért járó figyelmeztetést. S ajnos statisztikák szólnak arról, hogy az egyenjogúság betört a »kevésbé illő« területekre. Szép arányban vannak nők az alkoholisták között, és akad bűnöző • is. Ezt taglalni persze hosszadalmas volna, s nem is e rövid írás feladata. Az sem bizonyos, hogy a tréfás kedvű lányoknak közük lesz valaha az »alvilághoz«. Bízom abban. hogy semmiképpen sem. De akkor is ízléstelen, disszonáns dolog, ha nők vagy lányok olyan szórakozást keresnek maguknak, mely a férfiaknak sem válik éppen dicséretükre. Benesik András 1 ina^a örömére
