Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-23 / 146. szám
Orsságos továbbképzési központ Barcson A zeneszemmáriiim rangja és jövője 'Kr. Úttörők Országos Szövetsége, a Kórusok Országos Tanácsa, a megyei és a barcsi nagyközségi tanács, a helyi zeneiskola együttműködése közmegelégedésnek örvend. A fúvószenekari karmester-szemináriumra, melyet második alkalommal rendeztek meg a rigóéi Erdészeti Szakmunkásképző Intézet kastélyépületében, az idén ötvenen jelentkeztek. Szabó László, az Állami Operaház nyugdíjas trombitása, a Magyar Néphadsereg zenei szak- középiskolájának tanára mondja: — A tavalyi harminc hallgatóból szinte minden zenetanár visszajött, s a szeminárium hírére újabb vendégek is érkeztek. A június 9-én kezdődött szeminárium ma ér véget. A tanfolyam, a továbbképzés programjáról, máris észrevehető eredményeiről beszélgettem a szeminárium neves szakembereivel. — A szeminárium résztvevőinek tudásszomja óriási, az itt töltött napokat megsokszorozott erővel energiával igyekeznek hasznosítani. A kéthetes kamarazenei oktatásban, úgy érzem, szép eredményt értünk el, elsősorban a tájékozódásban — mondja Szalbó László. — Olyan ismeretekkel gazdagodtak az országból idesereglett zenetanárok, amelyeket a tehetség- gondozásban kamatoztathatnak tanítványaik körében, és arra is volt idő, hogy nyolc magyar művet megtanuljanak. Szinte mindenki gyorsán lekottázta ezeket, hogy otthon megtanulják a zenekarok. Itt van nálam valameny- nyi hallgató címe, s ha egy új fúvószenekari mű napvilágot lát, nyomban pastázom számúkra... HÉTVÉGI TÁIOLÓ Sztárok a filmvásznon — Milyen- | nek ítéli a mai fúvósze- f nekari irodalmat? — Szegényes itthon is, kül- I földön is. Sok ' az átírás. De Magyaror- I szagon kezd p meghonosod- | ni a rézfúvós 1 kamarazené- g lés, a zene- I szerzők is be- g csülik. A Ma- I gyár Néphad- f sereg zenei | szakközép- iskolája ed- I dig huszonegy I zeneszerzőtől I kaipott új mű- | vet. Húszhuszonöt évi munkánk ered menye kezd beérni Hollós Lajos, a KÓTA fú vószenekari bizottságának a titkára, a rigóéi szeminárium egyik fő szervezője szerint azért is jelentős a barcsiak kezdeményezése, mert zeneoktatási rendszerünk kereteiben eddig nem sikerült helyet találni a fúvószenekart karmesterek képzésének. A fúvószenekarok országos minősítése során szerzett tapasztalatok sürgetően vetették tói egy olyan szabad oktatási forma szükségességét, amely lehetőséget ad a működő karmesterek elméleti és gyakorlati továbbképzésére, függetlenül korábban szerzett képesítésüktől. A programfüzet gazdag »tananyagról-« árulkodik, összhangzattan, formatan, műelemzés és hangszerelés — Balázs Árpád Erkel-díjas zeneszerző vezetésével. VeÁsatás és honismeret A nyár nemcsak a nagy mezőgazdasági munkáknak és az idegenforgalomnak, hanem az ásatásaknak is az időszaka. Szinte kirajzanak a múzeumokból a régészek, kis _ munkabrigádok kapnak ásóra-la- pátra, s évszázados titkairól vallatják a várromot, települést, templomot rejtő dombo kát. Egy-egy ásatás nem mindennapi esemény. Mozgósítani képes. Helytörténeti érdeklődésű tanárok, lokálpatrióták, lelkes iskolások, kíváncsi parasztéin berek járnak a kibontott sírok, öreg kőfalak körül. Hiszen az ásatás nem lehet szűk, belső, szakmai ügy. A régi történelmi, művelődéstörténeti emlékek akkor lesznek igazán értékekké, ha mindannyiunkat i gazdagítanak. Az érdeklődés sokszor csak puszta kíváncsiság, az ásatás romantikájának szól. Vajon lehet-e több ennél? Erről kérdeztük dr. Magyar Kálmánt, a Rippl-Rónai Múzeum tudományos főmunkatársát, több somogyi és országos ásatás vezetőjét. — Néhány éve ötvöskónyiban ástunk; feltártuk az ottani reneszánsz váracskát. Később elmentem a községbe, kíváncsian, hogy a feltárás után mi maradt meg az emberekben. A leletek feldolgozása megtörtént, vaskos dolgozatban közreadtam a vár történetét és a leleteket értelmező munkámat Előadást is tartottam ott annak idején. Látogatják-e a várat most, ismerik-e történetét a helybeliek? Vam-e helye az ötvöskó- nyiak önmagukról és a környezetükről vélekedő gondolkodásában ennek a régi, középkori emléknek? Erre voltam kíváncsi. — Mire jutott? — Nem sokra. Tudják — bár nem mindenki —, hogy van egy vár a község határában, s ezzel általában kész. Amikor ott jártam a tanácsnál, a vár történetét bemutató munkából nem volt egy darab se. Nem is nagyon tudják, hogy ilyen megjelent. Pedig az ötvöskónyi vár feltárásánál több oldalú társadalmi segítséget is kapott a régész. Ez a korabeli híradásokból is kitűnik, de Magyar, Kálmán is megerősíti. 1970— 71-ben a nagyatádi gimnázium és az általános iskolák társadalmi munkával segítették az ásatást A járási hivatal igyekezett több szervet mozgósítani: szerszámokat szerzett, és elküldte egy hétre a költségvetési üzem kubikos- briigádját E munkákra sajnos elég kevés a pénz, igen sokat számít az önzetlen támogatás! — Ugyanezt tapasztaltuk Barcson is, amikor a Dráva mentén előkerült a híres bö- dönhajó. Ez a több száz éves vízi jármű lehet a majdani múzeum alapja — vélték a nagyközségben. Munkagépeket adtak, emberek segítettek a leletmentésben. Babócsán hasonló segítséget várunk. Itt a vár közelében, a Szent Miklós kolostor feltételezett helyén kutatjuk a Tibold-nemzetség korai fészkeit. A. község honismereti szakköre sok leletet és adatot összegyűjtött már, s ez megkönnyíti a régész dolgát Általában az a tapasztalatom, hogy a hazai táj, a szű- kebb környékhez való viszony tisztázását, a lokálpatrióta érzelmek ápolását segítik az ásatások. Ha megjelenünk egy-egy község határában, ez vonzza az érdeklődőket. Hogy a puszta kíváncsiságból lesz-e magasabb szintű érdeklődés, ez gyakran a helyi tanács ve-1 zetőitől, a pedagógusoktól és a honismereti mozgalom helyi aktivitásától függ. Jó példa éppen Babócsa, ahol sokat segít Arató Béla, Régi igazság: a lakóhely környékének, értékeinek, múltjának megismerése és az ahhoz való ragaszkodás nélkül nincs igazi hazaszeretet sem. Ebben lehet a honismereti mozgalomnak igen nagy szerepe. Az ásatásoknál a korszerűen gondolkodó tanácsi vezető nemcsak a lokálpatrióta hevület fölkeltésében láthatja a dolog értelmét, hanem távolabb tekintve, az idegenforgalom majdani fellendülését is várhatja. A társadalmi segítségnek megvan a maga tudományos haszna is. Sok kéz, több munka — gazdagabban kerülnek elő a leletek. S ez nemcsak minden régésznek, hanem a helyi lakosságnak is érdeke. Os. T. Ion, örvendetes, hogy a jó 2.-.i. .2. v-‘i-,n toijij oarcsi szemináriumi résztvevővel is találkoztam. Tavaly óta sokat fejlődtek. És máris itt vannak megint. A magyar úttörőzenekarok legjobbja jelenleg a barcsi. Ezt megközelítőleg remekel a kaposvári együttes. Két nagyszerű fúvószenekarral büszkélkedhet Somogy. — Barcs szerepe tehát jelentős a hazai fúvószenekari karmester-továbbképzés fejlődésében. — Igen. Éppen ezért a nagyközségben fúvószenekari továbbképzési módszertani központ körvonalai kezdenek kibontakozni. Bauer Vendel, a szeminárium szervezője, a barcsi zeneiskola igazgatója már nemcsak az ország legjobb úttörőzenekara vezetőjeként ismert ember, hanem beírta nevét az országos gondokon enyhíteni próbáló tanfolyam elindításával is. Soós Dezső, a járási művelődésügyi osztály vezetője: — Már tavaly is sok barátot szereztünk, táboruk az idén tovább szélesedett. Túlnőtt a szeminárium azon a kereten, ahogy még az idén is működtetjük. Nem szabad mindent a zeneiskola igazgatójának a nyakába varrni — tudjuk. Ezen is segíteni akarunk. Tervünk, hogy a Barcson, a majdan épülő új középiskolai kollégiumban helyezzük el a szeminárium résztvevőit, mivel a rigóéi kastélyiskola elszállásolási lehetősége nem kielégítő. Különben számos külföldi érdeklődő is sürgeti, hogy továbblépjünk. H. B. Latínovics Zoltán-emlékki- állítás nyílik szombaton délután 15 óra 30 perckor a ba- latonszemesi művelődési házban. Rendezője a Dél-balatonj Kulturális Központ, a Balatonszárszói Községi Közös Tanács és a szemes! művelődési intézmény. A kiállítást Boi- kay Géza nyitja meg. Latino- vits Zoltán a Műszaki Egyetem építészkarán szerzett diplomát, majd segédszínésznek szerződött Debrecenbe, ahol Szendrö József volt az igazgató. Pályája következő állomásán, Miskolcon már vezetőszínésszé lépett elő. 1962-től a Vígszínház, 1966-tól a Thália Színház tagja. Kecskeméten vendégszerepeit, majd ismét a Vígszínház következett. 1971-től vidéki színházaknál vállalt szerepeket. Veszprémben nemcsak játszott, hanem rendezett is. Díjakat kapott, köztük az érdemes művész címet. Nyugtalan, sajátosan közösségi színházi formát megvalósítani vágyó, teoretikus elme volt. 1976-os tragikus halálával a kortársi művészet nagy alakja távozott. Színpadi szerepei közül O’ Neül Amerikai Elektrájának Orinja, Thomas Mann Mario és a varászlójának Cipollája, Örkény István Tótékjának őrnagya, Shakespeare Rómeója, Molnár Ferenc Lilioma, Csehov Ványa bácsija, Pirandello VI. Henrikje említésre méltó. Filmjei közül Balatonsze- mesen egész nyáron vetítik majd az Isten hozta, őrnagy úr! címűt — képünk ebből való —, az Ötödik pecsétet, a Sellő a pecsétgyűrűn két részét, valamint a Pendragon legendát A déli part további műsorokat is kinél. Áz Országos Rendező Iroda égisze alatt pénteken a Halló, itt Balaton! címmel az Expressz együttes és neves táncdalénekesek műsora pereg a balatonboglári szabadtéri színpadon pénteken este 20 árakor. Balatonlelle szombaton este 20 órakor á Csárdás show-nak ad szabadtéri otthont. A kiállítások közül megemlítjük a siófoki Be- * szed es József Múzeum vízgazdálkodási állandó bemutatóját, valamint a nagyatádi Gábor Andor Városi Művelődési Központban látható kiállítást Tamás Noémi, Körösényi Tamás, Lóránt Zsuzsa, Esku- lits Tamás munkáiból. Mind a négyen tagjai a Fiatal Képzőművészek stúdiójának. Nagyatádról szóivá említhetjük a FÉK rendezvényét: ju- niálist tartanak, egész napos kirándulást szervezve a parkerdőbe. A megyeszékhely hétvégi kulturális programját úgyszólván a mozik műsora képezi. A kaposvári Vörös Csillag Filmszínház két francia filmet kínál a hét végére. A korai előadáson vetítik Philipe de Broca rendezésében A javíthatatlan című szinkronizált vígjátékot. Broca volt a rendezője a Cartouche-nak, A riói kalandnak, az Egy kínai viszontagságai Kínában, című filmnek és a Marie szeszélyeinek. A film főszereplőjét nem kell bemutatni: Jean- Paul Belmondo! Partnernője Geneviève Bujáid, akit az Anna ezer napjában, illetve A haoorúnak vége című alkotásban láttunk. Hajtóvadászat a ebne az esti műsorban vetített francia—olasz filmnek. Rendezője Serge L. Roy. A neves sztár, Mvmsy Farmer által megformált lány egy normandiai kisváros közelében bérel tanyát. A vadászgató helyi hatalmasságoknak azonban ő lesz a célpontja... A Szabad Ifjúság Filmszínház műsorából A leigázottak bolygója című scifit választottuk. Mivel fantasztikus filmeket ritkán láthatunk, az NDK-beli alkotás, Gottfried Kolditz filmje bizonyára sok izgalmat tartogat a fiatalabb Aézők számára. Legendák a lírái — Na, látod. Ez kellett ne- ban, vagy engem. De nékem kik. Biznyosan nem úgy jöt- nem volt sürgős. Szó se poty- tek vissza, ahogyan odamen- tyant közöttünk. Csak az ték! A franciák részéről meg- öreg Zámbó tett aggodalmas bocsáthatatlan /udvariatlanság megjegyzéseket olyankor, ha lett volna két ilyen, most is együtt szálltunk nyeregbe, gusztusos nőt alcsuti mivol- hogy vigyázzak, le ne essen a túkban hagyni. lány. Hát hogyne vigyáznék, — Mit jelent a franciáiknál amikor mióta, csak vagyok, ez a fajta udvariasság? vigyázok rá. Hát a magamét — Hogy a te szavaiddal él- cs^t nem ejtem le talán! jek, megszökték őket, hogy a De hát ezt ilyen nyíltan ló a lovat. Azt jelenti. Hát nem lehetett az öreg Zárnbóezek otthon voltak Napóleon hoz vágni, mert ha ákarta, fényes grófi, báród tisztjei kö- tudhatta ő is, hányadán álzött, ahogy a lovak otthon iunk. Meg tudhatta minden vannak a lovak között.- idősebb lánya, akik pártában Napóleon után nagy ínségek élték továbbra is szép, tiszta következtek élelemben, iga- életüket. Csak az volt a baj, vonóban, pénzben. Még ne- hogy a legidősebb, a Sári nekünk, gatyában járó csizma- vezetű — mikor Ferenc újra soknak is levettek a béréből, beleerősödött a trónusába, s A 18 krajcár bizony 12-re kiterjesztette iskolázási lehe- zsugorodott. Rámtették a ha- tőségeit a magyar lányságra disarcot. Legényeim helyett, is —, bevonult Bécsbe, vala- akik elhányódtak a győri csa- milyen kirurgusi palotába, ta révén, nem vettek másokat ahonnét évről évre szakembe- A iászám leapadt tízre. Ma- resedve jött haza. Első nyá- gam étettem, csutakoltam dón, ha megfordultam nagy hármat. Maradt két legényem, ritkán náluk, ferdén nézdegélt váltva takarmányoztak, va- rám, nem szólt hozzám egy kartak. Hanem ott volt segít- szót se. Míg azelőtt; Lina ki- ségül Linus. Senderedett, bim- esi korában beszélhettünk bósodott. Kinőtte a régi hu- egymással akár órákon át. No, szárgúnyát. Szeretett. Sokáig gondoltam, így van ez, nemnem tudtam, a lovakat-e job- hiába mondják, Bécs nem ád, vesz el az észből meg mindenből. Minél inkább felfu- valkodik valaki, annál kisebb hely marad benne a szívnek meg az észnek. Második nyárom, hogy haza- száll Sári a nagy nyári vakációban, megyek hozzájuk, JSjrnreccsent, hogy mit járkálok én hozzájuk. Nem készültem a váratlan kérdésre, de visszaadtam a tromfot. — Tudtomníal nem tehoz- zád járok! No, több se kelleti Azután a köszönésem is csak foghegyről fogadta. Gondoltam, tőlem, pajtás, ellehetsz ítéletnapig is, ha Linus nem változtatja meg lovakkal kezdődött vonzalmait. Nékem akkor az öszvér is ember. így, lovak, gondok meg urak szolgálatában ütötte el életünk órája az 1815-öt. Napóleont elcsapták a császárságból. Bulanzsé Péter a man- zárdszobában nem hujámga- tott, hogy ugye megmondtam, ugye én előre megmondtam, mi lesz a vége! Éngem az egészből az izgatott, hogy most mi lesz azzal a rengeteg, mesterré ki tenyésztett lóval? Hát az prédára megy. Elkótyavetyélik, az írmagja meg nem marad! Micsoda kiváló lótulajdonságok pusztulnak el, ha egy Napóleon napja leáldozik — Törvényszerű, törvényszerű — mondta Bulanzsé. — Amikor rendszer változik, pusztul az érték. Képtárak, műkincsek, magánbirtokok, fejek hullanak szét — De olyan lovakat nem lenne szabad ... Apámtól háromszor is kaptam egymás után levelei amikben magukról alig ír, hanem a napóleoni lovakról. Fiam, manapság annyi rossz lóért bűnbe esnek az emberek, hát egy-két jó francia lovai ott is vagytok a tövén, szerezzetek! Tegyetek valamit! Raboljatok, ha pénzetek nincs. Naponta árverezik a zsákmányolt ikatonaméneseket Bécsújhelyen. Mint valami velőig vágó vészkiáltás, úgy vágott csontjaimba apám ri- mánkodó szava: akár lopva is! Lopva! Mondom Zámfoónal^ olyan hitványak a gebéink, hogy. ezek utódait úgy kell majd kötéllel emelgetni, nehogy lóvá tudnának emberedni. Hát valahogy szerét ejthetnénk néhány darabnak. No, számolt ■ Zámbó, számitgatott. Beszélt ispánnal, kurátorral. . Nemsokára egy hajnalon megindulunk a hadilovak árverésére. (Folytatjuk) Somogyi Ném zénylés — Lendvay Kamillával és Párkai Istvánnal, fúvós kamarazene Kovács Béla és Szabó László irányításával, zenetörténet, módszertan. — Hollós Lajostól, kultúrpolitikai kérdésekről adott tájékoztatót Maróti Gyula. Az úttörőmozgalom működésébe is bepillantást nyertek a szeminárium résztvevői, kirándulások, hangversenyek tarkították, gazdagították az itt töltött napokat. Balázs Árpád • Erkel-díjas zeneszerző már a minisztériumnak készülő jelentést fogalmazta ottjártunkkor. Az elégedettség, a végzett munka öröme vibrál szavaiban: — A szeminárium anyaga olyan stúdiumokat pótol, amelyeknek a helyét még nem találták meg a hazai művészetoktatásban.. A tavalyi és az idei szeminárium és a közben eltelt zeneiskolai gyakorlati munka együtt adja meg a kívánt eredményt. Hogy menyire jól érzem magam ebben a társaságban és fontosnak tartom ezt a munkát, nem dicsekvésből mondom: egy fontos nemzetközi fórumot hagytam ott emiatt.. A fúvószenekarok két funkciót tölthetnek be. Ünnepségek, fölvonulások nélkülözhetetlen szereplői, ám ennél igényesebb föladatuk is lehet, ez pedig a koncertdobogón való szereplés, a kamaramuzsikálás. — Részt vett a kaposvári úttörőzenekari találkozón, minősíteni tudja a hazai zenekarok tevékenységét Mit tapasztalt? —- Hozzáteszem, Siklóson is megfordultam, a várfesztivá-
