Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-20 / 143. szám

t \ Hétfőn délelőtt az MLSZ újjáalakított tanácstermében megbeszélésre jöttele össze az NB Il-es os-ztá'lyozóra készü­lő sportegyesületek vezetői. Saiga Lajos, az MLSZ titkára bejelentette, hogy az 1978— 79-es bajnoki évben NB I.. NB II. osztályú és megyei bajnokság lesz. Az NB II-ben három csoportban, csoporton­ként 20 csapattal bonyolítják Le a mérkőzéseket, a csopor­tok közép, nyugat és kelet néven szerepelnek. Az osztályozóra jogosult csapatok közül az Auras és a Seilye, valamint Pest megye, Komárom megye, Zala megye és Veszprém megye bajnoka nem élt azzal a lehetőséggel, hogy osztályozón részt ve­gyen. A sorsolásnál nyolc csapatot kiemeltek, ezek. erő­nyerők és csak a második fordulóban kapcsolódnak be a küzdelmekbe. Czékus La­jos, az MLSZ főelőadója is­mertette a lebonyolítás sza­bályzatát, amely szerint a mérkőzéseket oda-vis?zavágó alapon kell lejátszani az UEFA Kupa rendszerében. A párosítás'a következő: Sporthírek Notttnghamban befejező­dött a kétnapos nemzetközi kajak-kenu verseny, amelyen a magyar élgárda tagjai is részt vettek. A Reuter hétfői jelentése szerint a zárónapon két magyar győzelem szüle­tett A C—1 1000 m-es szám­ban Wichmann Tamás 4:03.07 perccel győzött míg a C—2 1000 m-és futamban a Bu- day—Frey kettős 3:42 perccel lett első. * » « A lengyelországi Zielona Gorában véget ért a 19 éven aluli öttusázók junior viadala. Eredmények: Egyéni : L Phelphs (brit) — Hegyi gyorsasági pálya- avátó versenyt rendezlek a hét végén Egerben ; az Inter- ag Shell versenyzője, a So­mogy megyei Tóth János BMW 220-as típusú gépko­csijával az első helyen vég­zett A 6,2 kilométeres távot pályacsúccsal, 3 perc 16 má­sodperc alatt tette meg, sza­kadó esőben. Szçlnoki MÁV—Kun Béla SE; Debreceni Kinizsi—Kis­várba; Recsk—Nagybáto.nv; Lehel SC—Hajdúszoboszló; Kecskeméti TE—Mohács; Ka­posvári Táncsics—Keszthely; Kiss J. SE—Véménd; Edelány —Nyírbátor; Körmend—Mo- tim TE; Ikarus—Szondi SE: Dunaújvárosi Építők—Paks; ÉGSZÖV—-Április 4. Vasas; Békés megye bajnoka—Szen­tes; Bélapátfalva—Borsodi Bányász; Siófok—Sabaria; Dunakeszi Vasutas—ESMTK; A mérkőzéseket június 24- én és 28-án játsszák, majd a második fordulóra július 1-én és 5-én kerül sor. Szombaton a' kezdési időpont 16,00 óra, szerdán 16.30 óra. Békés me­gye bajnokát szerda délig a megyei labdarúgó szövetség jelenti, mivel Orosháza és Nagyszénás ügyében addig döntést hoznak. Pcrlov győzött Belgrádban Belgrádban, a Crvena Zvez- da stadionban felállított szo- rítóban, több mint 40 000 néző előtt a 29 esztendős Ma­te Parlov megvédte félnehéz- súiyú hivatásos világbajnoki címét a két évvel fiatalabb angol John Conteh elleni mér­kőzésen. Rendkívül heves küz­delmet vívtak, 15 menetben. A három ítélkező bíró kö­zül kettő ítélt Parlov — és egy pedig Conteh javára. Magyarország harmadik a súlyemelő EB-n Mióta két fogásnem szere­pel a súlyemelő-világverse­nyek műsorán, a magyar csa­pat ilyen sikeresen még nem szerepelt, mint most, a havi- rovi Európa-bajnoksáigon. Csa­patunk mérlege kitűnő: az összetettben három ezüst, két bronz, két negyedik, egy ötö­dik, egy hetedik és egy nyol­cadik hely jutott neki. Ezzel 32 olimpiai pontot gyűjtöttek, eredményességben megelőzve Befejeződött a megyei labdarúgó-bajnokság a stuttgarti VB-n és EB-n nyújtott teljesítményt, össze­sítésben a Szovjetunió végzett az első helyen, s Bulgária lett a második. A 3. helyet a ma­gyarok szerezték meg az EB pontversenyében. Adósak vagyunk azonban még néhány egyéni eredmény­nyel. A fél nehézsúlyban Re- hus-Uzor György a 4. helyet szerezte meg összetettben. Mögötte Antalovits Ferenc az 5. lett Rehus-Uzor szakítás­ban bronzérmet szerzett A nehézsúlyban induló Szálai György összetettben ugyancsak a 4. helyen végzett, lökésben — a szovjet Zajcev mögött — ezüstérmet nyert Oácsi Mihály kiállítása Balatonberénwben Az utolsó virág. A dél-balatoni kulturális rendezvények nyári prog­ramjaként kiállítás nyílt Gácsi Mihály Munkácsy- díjas grafikusművész alko­tásaiból vasárnap Balaton- berényben, a klubkönyvtár­ban. Somogy balatoni »csücske«, Balatonberény a tó sekély vizével a gyerekes családok kedvelt fürdőhelye. Látniva­lódban nem gazdag, de rö­vid idő alatt mégis híre kelt. hogy temploma értékes mű­emlék. A falak »csontváz« külseje arról árulkodik, hogy a szakemberek az építészeti emlék föltárásán fáradoznak. Sokan megállnak, hogy a fényképezőgép segítségével megörökítsék Berény neveze­tességét. A somogyiak szeretnék, ha nyaralóvendégeik a kellemes kikapcsolódást, a nyaralást tartalmas programmal töl­tenék meg; az utóbbi évek­ben például fölmérték, hogy hol fogadhatnának kiállításo­kat. Így jött számításba Ba- latonberçny. Az is »segített«, hogy itt él nyaranta a nagy- kanizsai Szemenyei Ferenc festőművész, ő volt a- kezde­ményező a kiállítási program kialakításában. A balatonbe- rényl klubkönyvtár két he­lyiséget kínál arra, hogy kép­zőművészeti alkotásokkal rendezzék be. Az idei évad két kiállítását az elmúlt évek jó tapasztalatai alapján ter­vezték. A nyitó rendezvényen Zala megye neves grafikusmű­vészét mutatja be a balaton- berényi tárlat: Gácsi Mihály művészete arra is garancia, hogy a vidámság jegyében nézzünk képzőművészeti alko­tásokat. Gácsi Mihály nemrég tele­pedett le Zalaegerszegen. Az ötvenkét éves grafikus 1949- ben iratkozott be a Képző- művészeti Főiskolára, innen az útja Szolnokra, a képző- művészetet szerető és párto­ló Tisza-parti városba veze­tett, 1954 óta rendszeresen vesz részt különféle tárlato­kon. 1963-bán önálló kiál­lítást rendezett a Fiatal Képzőművészek Stúdiója ke­retében, négy évvel később Szolnokon, illetve Budapesten a Dürer-teremben újra je­lentkezett műveivel. 1973-ban Munka, csy-díjjal jutalmazták munkásságát. Gácsi Mihályra is vonatko­zik az a megállapítás, hogy »a rajz minden jó emberi ké­zi munkának nélkülözhetetlen alapja és legegészségesebb kormányozója«. A , nagyszerű művészettörténész, Lyka Ká­roly szavai ezek. Gácsi a tökéletességig megtanult raj­zolni, e művészet hódolója­ként, elődei tisztelőjeként ki­fejezésre is juttatta, hogy a szép és értelmes vonal, tónus az emberi megnyilatko­zás egyik alapvető formája. Talán a legősibb eszköz. Dü­rer-emléklapja az egyetemes rajzkultúra nyomán szüle­tett. A Lovag — halói — ördög című Dürer-emlék­lap azonban többről árulko­dik: nemcsak a grafika esz­közei bizonyultak maradandó­nak, öröknek, hanem a tör­ténelem folyamán a témák is ismétlődnek. Gácsi Mihály politikus művész. A meggyö­törtek, a megkinzottak, a mégalázottak oldalán áll — Dózsa-sorozatát említhetjük erre példa gyanánt —, s ké­pes arra, hogy ne csak egy elnyomott osztály nevében tiltakozzon az embertelenség ellen; világegyetemet is fél­tő művész. A végső pusztu­lás ellen még erőteljesebben ágál. Az utolsó virágok című grafikája a féktelen emberi vágyakat éppúgy elveti, mint a gépvárakban rejtőző, fe­nyegető atomot... A Könyv­égetés című grafika egyenes folytatása az említett gon­dolkodásmód kifejezésének, ebben az esetbeij azt mond­ja a művész: a könyv halá­la az emberiség pusztulása. Gácsi Mihály humorral megáldott ember. Amit any- nyira hiányolunk a művésze­tekben, azt nála »megkapni«. Nem tartja magához méltat­lannak a grafikusi humort, szatírát, s ez valóban fegyver Gácsi kezében. Nevettet, de nemcsak mások példáján ; egy-egy alakban mindenki magára is ismerhet... 1 Horányi Barna (Folytatás a 4. oldalról) Nagyatád—Balatonboglár 6:3 (2:0) Balatonboglár, 150 néző. V.: Szabó T. Nagyatád: Zsobrák (Benlcő) — Szabó L., Fodor S., Horváth, Hoffmann, Harcz, Fodor Cs., Sza­bó J., Mohácsi, Ilics, Simon (Var­ga). Edző: Papp István. Balaton­boglár: Fáncsi — Györkös, Muszti II-, Faszer, Muszti I. (Dékány) Osváth, Pintér I„ Oláh (Kovács). Sziládi, Kalász, Gergye. Edző: Bolla László. A vendégek két gyors gól­ját a hazaiak még egyenlí­teni tudták, de a későbbiek­ben jobb helyzetkihasználá­sukkal mégis az atádiak ke­rültek fölénybe. Góllövőik: Ilics (3), Mohácsi (2), Fodor F., illetve Osváth (2), mind­kettő 11-esből, és Muszti II. Jók: Horváth, Mohácsi, Ilics, Simon, illetve Györkös, Musz­ti II., Pintér I. Nagyatád ifi—Balatonbog­lár ifi 5:0 Hűvösvölgyi Péter Latlnca SE—Tab 4:2 (4:0) Marcali, 250 néző. V. Vaj­da. Latlnca SE: Fodor — Horváth, Kozma, Kolozs, Beck, Palasics (Vecsera), Skáfár, Bakonyi, Bors­fái, Húznák, Tóth (Gombai). Ed­ző: Kisborsó Imre. Tab: Kiss — Mireider, Szabó G., Vendl, Mol­nár J., Csontos, Szabó Gy., Gyür­ke (Androsits), Gere, Kovács, Berki. Edző: Czabula Miklós. A változatos, sportszerű, jó iramú mérkőzésen a jó for­mában levő Tóth mesterhár­masa döntötte el a mérkő­zést. Góllövőik: Tóth (3), Bors­fái, illetve Szabó G., és And­rosits. Jók : Kozma, Kolozs, Tóth, illetve Szabó G., Vendl. Tab ifi—Rákóczi II. ifi 1:0 Giber líároly Kadarkút—Szőnyí SE 2:0 (1:0) Taszár, 100 néző. V. Péter Gy. Kadarkút: Turmann — Lóki, Horváth, Kiss, Mészáros (Nagy J.), Szigeti, Nagy L., Matán (Sen­ke), Harczos, Miovecz, Gerkovics. Edző: Matán József. Szőnyi SE: Baranyai — Nagy, Cselinák, Ha­rangozó, Páger, Gevaly, Szőlősi (Púpos), Strublies, Hóda, Várhe­lyi, Reznek (Tóth). Edző: Baki József. A taszáriak két tizenegyest is hibáztak e közepes szín­vonalú mérkőzésen. A játék képe alapján a döntetlen igaz­ságosabb lett volna. Góllövők: Szigeti (2). Jók: Turman, Szi­geti, Gerkovics, illetve Nagy, Harangozó, Páger. Balatoni Sándor A forduló válogatottja: Turman (Kadarkút) — Kar­sai (Barcs, Péntek (Csurgó), Kesztyűs (Lengyeltóti), Tóth (Lengyeltóti), Szigeti (Kadar­kút), Pintér I. (Balatonbog­lár), Ilics (Nagyatád), Cser­völgyi (Barcs), Tóth (Latin- ca SE), Bántó (Táncsics SE). A bajnokság végeredménye: 1. Táncsics SE 34 25 5 4 119-25 55 1 2. Marcali SE 34 22 7 5 80-27 51 3. Barcs 34 20 8 6 61-30 18 4. VB KM V. 34 19 7 8 77-40 45 5. Nagyatád 34 17 7 10 56-47 41 6. Balatonlelle 34 15 6 13 78-59 36 7. Kadarkút 34 13 8 13 64-55 34 8. Tab 34 13 8 13 49-61 34 9. Csurgó 34 13 7 14 43-51 33 10. B.-boglár 34 12 7 15 59-62 31 11. Lengyeltóti 34 11 9 14 61-73 31 12. Latinca SE 34 13 5 Í6 52-64 31 13. B.-földvár 34 10 9' 15 69-79 23 14. Zimány 34 10 8 16 52-78 28 15. Fonyód 34 12 1 21 47-87 25 16. Lakócsa 34 10 4 20 50-78 24 17. Szőnyi SE 34 8 4 22 38-73 20 18. Somogysz. 34 4 i u 47-103 16 No, bámultak is nagyot az lyik háborúban, ahol elmaradt Eszterházi leszármazottak, a bal lába. Hűséges szolga le­nem szóltak, csak azon nap hetett, bizalmas állásban, al- estéjén. Szalad belső szobalá- sószámtiszti minőségben tette nyuk, szélszárnyon járó Fru- dolgát Alcsuton. Hét lányt te- zsinájuk egy kosámyi nya- remtett De azok voltak olyan lánksággaL Jobban esett, mint aranyból cseppentettek, hogy a az ostorvég csattogása. napra lehetett nézni, rájuk Szomorúságra se okom, se nem. időm nem akadt. A szakmát Zámbó nem kereshetett so- mindenestül szerettem, mert ló kát. Kilenc szájnak kellett volt a közepébe téve. A tájé- összegereblyézze a betévő fa­kot is megszerettem minden- latot, de éltek olyan szép sze- féle kapaszkodóival, szépséges rénységban, hogy azt a ma­sötét erdőivel, tavas folyóaval. gunkfajta messziről jöttek Mezőhegyesre emlékeztetett, egészen. megkívántuk. Én Mivel ott ilyen nincsen. De ugyan a magam mezőhegyes! tán nékem épp ezért kívána- neveltségével nem mertem tos. Benne vannak apámék, volna közéjük kéredzkedni, anyámék, kicsi testvéreim, bár kedvesek voltak egytől Haza nem mentem, akármek- egyig bárkivel, fejősgulyástól korát sóhajtoztam is utánuk, a kanászbojtárig, de magahor- Ment a levél. Olyan gyorspos- dásuk, öltözékük azt első lá- ták száguldoztak, hogy egyik tásra is kizárta, hogy akárki hónapban írt levelemre másik odadörzsölődjön hozzájuk, hónapban meg is válaszoltak. Zámbó elözvegyültségében Ha nem voltak betegségben, maga marékolta egybe a csa- vagy valami fáradalmas nagy ládot, s olyan aggodalmasan dologidőben. vigyázta életüket, hogy még Szomorúságra, ha kicsit be- engem is beavatott. A legki- lém rugdaltak, sem Időm, sem sebb lány, Paulina már négy­okom. Ott volt Bulanzsé Péter, éves korában fölkéredzkedett Mindennapos összejárkálásban az egyik grófi gyerektől ki­teltek napjaink. Lovászlegé- nőtt, elfelejtett pánira, öreg nyedm, velem karosak, jó tor- volt, szelíd. Nem is kötöttük kú, mulatós, nót&s legények, jászolhoz soha. Ment, ahová barátaim. Meg Zámbóék. Azok kedve tartotta. Nem tudtuk a sor elején. igazi nevét, talán sorsa miatt Ez a Zámbó egyik Eszterhá- mindenki Kegydíjnak titulál- zd mellett hadakozott vatame- ta. Lina összeszokott a Kegy­díjjal. Zámbó meg nem ögyít­hette örökösen legkisebbik Linkáját, hát az én legényeim k ígérgették, ha fölkéredzke­dett a hátasra. Ahogy Lina nődögéit, úgy magasodott közöttünk a ba­rátság. Tízéves korában már kikunyerálta az apjától, hogy a lovagláshoz huszárruhát csi­náltasson. Inkább lemond évi három másikról egy huszá­rosért. Amikor abba beletette magát, csuda szép kis arcocs­kájával, pattant belőle olyan kedves kis kölök, hogy min­denki beleszeretett. Nem uri- zált, nem hányta, vetette ma­gát. De iskolába nem járt volna, ha mi nem muszájít- juk. Csak a lovak, meg a lo­vak! Kifogtunk rajta. Addig nem jöhetett se istállóba, se jártatásra, míg az uradalmi mester leckeszabatáit le nem tudta. Neveltük. Jött nagy ir­kalobogtatva naponta, kész a penzum, leírta, megtanulta. Mondott német verseket, da- , lolt franciául, Huncutkodott Ha nem volt türelme az új leckét lovaglásig megtanulni, a két héttel korábban tanul­takat hadarta elő. Mi nem tudtunk incigvancigolm, nem ellenőrizhettük. Kacagott raj­tunk. És mindig veszedelme­sebb lovakra vágyódott. Meg­ülte a, frissen idomítottat, és kezesítette a pányván táncoló szilajt. Ha estefelé, míg az etetés­itatás közötti szünetben kiül­tünk az istálló elé, Lina úgy telepedett közénk, mintha ve­lünk együtt keresné a kenye­rét. Szelídkés nővérei jöttek érte, ránk is mórikáltak, miért nem kergetjük már haza ezt a lányt Száz tennivalója akadna, főzni, varrni szoktat­nák testvérei. Varrt-e, főzött-e, mink azt nem tudtuk. De sze­rettük, hogy szeret bennünket. Jelenlétében so lia nem beszél­tünk a magunk szája szerint Egy fenét egy árokparton ter­mett szót el nem gurítottunk. A puszta ottléte béklyózott bennünket Nő volt, fiúnak öltözve. S nemcsak a lovakról szóló legendák, tulajdonság­történetek, családfa-históriák érdekelték. A híresebbek szü­letési adatait is tudta. Számon tartott százig való lovat szí­nével, szokásával, fajtájával együtt. Gyakran átmentünk a csanaki méneshez. Addig kun- csorgott jött velünk. De nem a Kegydíjon, arról leért volna már a lába. Ismerte a hartai csikósakat és lovaikat éppúgy, mint a csákvári idomítókat Hanem, ahogy nagy havak­kal' ránkszakadt az 1789-es év januárja, s vele az urakra a borzalmas hír: jön Napóleon!, szedelőzködtünk mi is a pa- ranősolatok szerint Beköltö­zünk Tatára, egymás hegyen- hátán ember, állat. Nem jött Napóleon. Vissza régi fész­keinkbe. Már nem jön,' már nem jön, pedig igaz izgalom­mal vártuk md, csikósok és hasonszőrű uradalmi parity- tyafenekűek, hiszen annyiszor vert róla a história éveken át, hát nagyon szerettük volna a magunk szemével is látni. Létezik ő, vagy csak a nevé­ben riogatják az errevalósia- kait. Közöttünk, az sugódott hogy az nekünk jót hozna. (Folytatjuk) Somogyi Néplap Osztályozó az NB IS-be jutásért Otthonukban kezdenek a Somogyiak 5300. . .9. Mizsér (magyar 4896. Csapatban; 1. Legia A 15 22: 5. Magyarország; 14 500.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom