Somogyi Néplap, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
Takarékosság = ésszerűség N emrég több üzemben jártam, s arra a kérdésre kerestem választ, hogy gazdálkodásukban hogyan támaszkodnak az anyag- és energiatakarékosság adta tartalékokra. Örömmel tapasztaltam, hogy a meglátogatott üzemek és intézmények vezetői és dolgozói jól ismerik a párt, a kormány anyag- és energiatakarékosságra vonatkozó határozatait; a legtöbb helyen intézkedési terveket dolgoztak ki ezek végrehajtására. Az intézkedési tervekben tallózva nem mindegyikben láttam visszaigazolva a határozatok lényegét: az ésszerű, a valódi takarékosságra való törekvést. Elég gyakran formális, látszat megoldásokkal, célkitűzésekkel találkoztam. Egyik vállalatnál a számolószalagot megfordítják és újrarolnizzák. Kétségtelen ez takarékosság: egy szalagra kétszer annyit lehet írni. Igen ám, de annak a dolgozónak a munkabére, alá rolniz az adott időszakra több, mint egy új szalag ára. Nem beszélve arról hogy az így nyert szalaggal sok a bosszúság, mert a gyári rolinizást nem tudja pótolni a kézi erő, a szalag megszalad stb. Másik helyen pedig az illemhelyek világításának csökkentését irányozták elő... Nem célom az ilyen jellegű, néha nevetséges és bosszantó takarékossági akciók fölsorolása. Ugyancsak nem akarom kipellengérezni a külöin-külön szerény megtakarítást eredmé- I nyező, de összességükben fon- j tos nagy értéket megóvó akciókat. Például a csepegő vízcsapok megjavítása, az olaj és egyéb anyag elcsurgások megakadályozása, a rosszul beállított porlasztók beszabályozása stb. De úgy vélem, hogy a figyelmet mégis arra a takarékosságra kell összpontosítani, amely, a gyártási technológiák értelmes felülvizsgálatával, az új. a kevésbé anyag- és energiaigényes termékszerkezet kialakításával érhető el. Vállalati vezetőkkel való beszélgetésekben, sajnos, szinte egységesen kiderült, hogy a tömegszerú gyártásnál nem eléggé érzékenyek a selejtre, mert a na.gy volumen mellett a nyereséget ez alapvetően nem befolyásolja, a selejt- vesztesóget eleve bekalkulálják. Igen ám, de a selejtben rejlő anyag és energia nép- gazdasági szinten pazarlás még akkor is, ha ezt az ösztönzés, az érdekeltség rendszere a vállalattal nem érzékelteti. Ezen a téren a takarékosságra nagy lehetőségek nyílnak. A takarékossági intézkedési tervekben elég gyakran »beruházási tervekkel-« találkozunk, azaz, hogy X időpontban a termelés anyag- és A korszerű nem mindig új A mezőgazdaságban nem ritka, hogy a kényszerűség segít hozzá egy, a korábbinál célszerűbb gyakorlathoz. A májusi, júniusi szinte mindennapos eső rendkívül nehéz helyzetet teremtett a pillangósok és a fúfélék betakarításában. Úgyszólván lehetetlenné tette a fontos feladat végzését, nem is beszélve a minőségi veszteségekről. A hét elején a fejlesztési albizottság ülésén már fölvetődött ez a helyzet óhatatlanul arra kényszeríti a szövetkezetek vezetőit, hogy fontolóra vegyék a technológiai módosítást, mivel a szénakészítést az esők lehetetlenné teszik; a termés megmentése és a takarmányalapok biztosítása érdekében silózzák le a még kint levő pillangósokat és a fűféléket. S épp e hetekben látott napvilágot dr. Bedő Sándor és Petrányi Tibor A pillangósok és fúfélék silózása című könyve, amely kifejezetten a gyakorlatban. dolgozó szakembereknek szól pontosan és szakszerűen. ismertetve a szenázs készítés technológiáját. Igen régóta ismert tartósítási mód a síi ázás, a pillangósoknál és a fűféléknél azonban ez ideig meglehetősen kevés helyen alkalmazták. Pedig korszerű, és — mint a példa bizonyítja — a korszerű sem jelenti minden esetben a legújabbat. Ahogy írják könyvük bevezetőjében: »Asilózás eredményességét kevésbé befolyásolja az időjárás, mert kedvezőtlen időben is lehet silózni.« Ha valaha igen, akkor most különösen kedvezőtlenek az időjárási körülmények. Szinte szükségszerűséggé vált, hogy nagyobb arányban éljenek az üzemek a takarmánytartósításnak ezzel a módszerével A szerzők könyvük első részében ismertetik a silózás során lejátszódó biológiai folyamatokat, majd részletesen tárgyalják a szilázskészítés különböző technológiáit, hangsúlyozva, hogy a módszer egyik alapszabálya: a silózást három nap alatt be kell fejezni. Pontos leírást adnak a munka megszervezéséről, a szükséges eszközökről, beleértve a siló- típusokat is, és összehasonlító módon értékelik az egymene- tes és a kétmenetes technológiát', ezzel mintegy választási lehetőséget adnak az üzemeknek arra, hogy adottságaikhoz, körülményeikhez képest melyik módszer kínálkozik célravezetőbbnek. Könyvük utolsó fejezetében részletes áttekintést adnak arról is, hogy erjesztett pillangósokat és fűféléket miként lehet a legcélszerűbben hasznosítani a takarmányozásban. Lényegében ezzel válik teljessé a szakirodalomban egyébként régóta hiányzó könyv, amelyet a mai helyzetben különösen nagy haszonnal forgathatnak gazdaságaink szakemberei. energiaigényességét csökkentsük ennyi és ennyi pénzre van szükségünk, illetve -innen vagy onnan kell valamit importálni. Valóban, ez sok esetben így van. A régi gyártó berendezéseken már jelenlegi haladó technológiákkal szemben pazarló termelés folyik, de itt nem szabad az üzem kapuinál megállni, hanem — a vállalatok és üzemek közötti összehasonlítás eszközével élve — esetleg szakosítással és kooperációs kapcsolat kiépítésével kell ugyanolyan eredményt elérni, mint a költséges beruházással. A takarékossági programokban gyakran találkozunk az importmegtakarítást célzó beruházások tervével. Ebben a vállalat bizonyos berendezés, gép beszerzését követően kötelezettséget tesz arra, hogy bizonyos importot saját termelésével helyettesít. Ezek a javaslatok azonban alapos gazdaságossági mérlegelést indokolnak, mert e téren a vállalati kalkulációk és a népgazdasági számítások gyakran eltérő eredményt mutatnak. A vállalatoknál valamelyi importtermék gyártása, úgy tűnik, mintha az teljes importhelyettesítés lenne, holott ez gyakran — az alapanyagipar kivételével — csupán verti- kumhelyettesítést jelent. Így népgazdasági szinten az anyagnemesítés hazai hatékonyságát kell összevetni az átlagos ex- partgazdaságossággal. Mert csak így lehet közelítően fölmérni, hogy az importhelyettesítés valóban jelentett-e a népgazdaság számára megtakarítást. ß takarékosság fogalma a termelési folyamatban összefonódik az éssze- i" réggel, tehát tudatos érték- elemző, vállalat- és üzemösz- szehasonlító tevékenységet igényeL Sürgeti a termékszerkezet korszerűsítését, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrások jobb kihasználását. W. I. Gépek a mezőgazdaságnak Ötven vontatott zöldborsócséplő-gépct készítettek már az idén Hódmezővásárhelyen. A rendszergazdaságok a legtöbbet már munkába állították. Képünkön1 a gyári szerelősor. Munkaidő és teljesítmény Tapasztalatok a somogyi építőiparban Valóban nyolc óráig tart-e a nyolc órás munkaidő? Vállalatoknál, szövetkezeteknél — különösen az építőiparban — ez elég gyakran okoz fejtörést A le nem dolgozott munkaóra tetemes kiesést jelenthet. Sokféle oka lehet annak, ha a nyolc órából el-el- vész egy-két órácska, vagy éppen az egész. Tavaly májusban rendelet jelent meg az ÉVM hivatalos közleményében. Ez előírta az építőipari vállalatoknak a konkrét munkaidőmérlegek készítését, a munka nélkül eltöltött órák okainak elemzését A minisztérium a bérfejlesztésekhez adott támogatást is — egyebek között — a munkaidőalap jó kihasználáVannak hetek, amikor egymást érik a látványos események: megannyi állomása, lépcsőfoka a megye fejlődésének. E korban azonban a figyelem azok a mélyebb folyamatok felé irányul amelyek kevésbé látványosan, de makacs törvény- szerűséggel befolyásolják, sőt meghatározzák a megye jövőjét, közéletének alakulását A Hazafias Népfront aligha működhetne jól a különböző társadalmi osztályok, rétegek széles körű véleményének figyelmen kívül hagyásával. A népfrontpolitikának a sokféle javaslat meghallgatása, ütköztetése, magasabb egységbe olvasztása — a társadalmi folyamatok érzékeny figyelése — fontos része; ehhez igazodik a Hazafias Népfront szervezetének hétköznapi munkája is. így kerülhetett sor a héten Kaposváron a három megye.— Somogy, Baranya, Zala — népfront-tisztségviselőinek megbeszélésére, amelyen Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára vezette a termékeny eszmecserét. Ez a sajátos fórum hozzájárulhat a szocialista demokrácia fej lökéséhez, társadalmunk legidőszerűbb gondjainak még jobb felismeréséhez. S ez közelebb hozhatja, segítheti a megoldási Több fontos kérdésről tárgyalt a héten a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Azonnali megoldással nem kecsegtető témák szerepeltek a napirenden. A mezőgazdasági termelés, a felvásárlás és a feldolgozás kapcsolatának kérdése például szorosan összefügg. Az egyes elemek jő összehangolására lenne szükség. Lenne, mert nem mindig van így! Tulajdonképpen egy folyamat három részéről van szó. A három szakasz érdekeltségi rendszere néha öncélú, s nem egymást kiegészítve segítik a végső célt: a kiegyensúlyozott, sokoldalú ellátást és verseny- képes exportot Sőt, néha egyenesen ellentét van a termelők és a felvásárlók között. A versenynek, vetélkedésnek van értelme, de semmiképpen nem itt! Jó értelemben vett integrációra lenne szükség — a fogyasztók, mindannyiunk érdekében. Az életszínvonal növekedését sokan — teljes joggal — szorosan összekapcsolják a lakáshelyzet alakulásával. Az önálló lakás minden családnak alapvetően fontos (és jogos) legfőbb álma. Olyan igény ez, amelyet megvalósítani nem lehet máról holnapra. S bár több mint egy évtizede országosan is hatalmas erőfeszítésekkel folyik a lakásépítés, még mindig nem látható az »alagút» vége. Az egyik ok: nem elegendőek az ország építőiparának erői. A lakásépítésen kívül iskolák, egyéb intézmények emelése és ipari beruházások is lekötik a kapacitást. So- mogvban az V. ötéves tervidőszakban több mint egymilli- árd forint értékű építésre hiányzik az ember, gép és anyag. Ez gyakran vezethet tervszerűtlen kapkodáshoz, pedig a meglevő erők különleges megbecsülésére és átgondolt fel- használására van szükség. Ezért tárgyalt a végrehajtó bizottság a héten a két nagy építőipari vállalat munkájáról, feladatainak, pontos meghatározásáról S egyben elkezdődött a VI. ötéves tervre való fölkészülés is. Bár elmúlt Medárd napja s jegyre közeledik a nagy, nyá- I ri betakarítások ideje, válto- I zatlanul hiányzik a tartós, szá- I ráz, meleg idő. A héten me- [gyeszerte megkezdődött a zöldborsó szedése és gyári feldolgozása. Ez mintegy az aratás főpróbájának is tekinthető. A traktorosoknak, kombájn vezetőknek egy cseppet sincs köny- nyű dolguk, hiszen a gyakori esőzések miatt a legtöbb völgyben áll a víz, a nehéz gépek nem éppen fürgén mozognak a felázott földeken. A Nagyatádi Konzervgyárban már — a korábbi .évekhez képiest — így is pár nappal később kezdődött a feldolgozási szezon. Az esők többször megtréfálták a balatoni üdülőket is. Ennek ellenére egyre több a kocsi az utakon, a sátor a kempingekben, és az üdülni, szórakozni vágyó ember a strandon, az éttermekben, s a zenés-táncos helyeken. Idegenforgalmunk jó esztendő elé néz. Például 60 százalékkal több osztrák turista érkezett eddig, mint a tavalyi év azonos időszakában; tovább nőtt a hazai gépkocsitulajdonosok tábora, s így a belső turizmus is évről évre fejlődik. A héten a legtöbb gyermeküdülő benépesült a Balatonnál s kinyitott minden, eddig zárva tartott idénybolt és üzlet. Már csak egy hiányzik: a tartósan jó idő. Qsupor Tibor sához kötötte. Milyen eredményeket értek el a vállalatok a megyében? Először az állami építőipari vállalat (SÁÉV) munkaügyi osztály- vezetőjét, Horváth Sándort kerestük meg. — Mi már a rendelet megjelenése előtt másfél évvel foglalkoztunk ezzel a kérdéssel — mondta Horváth Sándor. — Az 1975-ös év lezárása után középtávú bér- és személyi jövedelem-politikai koncepció készült, s ennek részeként kidolgoztuk a munkaidő jobb kihasználásának feltételeit Kiderült: rengeteg az elveszett idő a vállalatnál. Az építőipiar sajátos munkaidőbeosztás szerint dolgozik. Van a 40 órás téli időszak és az átmeneti, 44 órás tavaszi és őszi. A munka dandárja nyárra jut: akkor heti 48 órában dolgoznak az építők. A SAÉV-nál ennek alapján számították ki az egy évben teljesíthető összes órák számát. Ez 2288. Ebből természetesen leszámítanánk a hétköznapra jutó fizetett ünnepnapiak — ezek száma minden évben más és más. Egésznapos kieséseket jelent a fizetett szabadság, az egyéb fizetett távoliéi a betegség, a fizetés nélküli szabadság és az igazolatlan távoliét. Általában személyenként 30 nap esik ki, főleg . betegség és szabadság miatt. A munkaidőalapot tovább kurtítják az úgynevezett törtnapios hiányzások: amikor a dolgozók ilyen vagy olyan okok miatt egy-két órát vagy akár fél napot a munkahelytől távol töltenek. Így a 2288 órából csak évi 1980 óra marad. — Hogyan lehet elérni, hogy a nyolc óra valóban nyolc óra legyen? — Legelőször is föl kellett térképezni a helyzetet, majd különböző intézkedések születtek. Igazolatlan mulasztásoktól visszatartó szankciókat is hoztunk. Aki kétszer marad távol indokolatlanul, automatikusan kizárja magát a nyereségrészesedésből Nagyobb figyelmet szenteltünk a törtnapos hiányzásokra. 975-b^ji még átlag 48 óra jutott egy dolgozóra évente: tüdőszűrés. vonatok és buszok késése, hivatalos ügyek elintézése és még ki tudja hányféle ok miatt. Mi ennek úgy próbáltuk elejét venni, hogy piéldául a tüdőszűrést megegyezéssel átszerveztük : nem a munkásaink falujában került rá sor. hanem a válla- latp központiban. Jobban odafigyeltünk egyéb esetekre is és rendszeresen ellenőrizzük a munkaidő pontos kezdetét, befejezését. így négy év alatt sikerült komoly javulást elérni. A törtnapios hiányzások 48 órás átlagát tíz órára csökkentettük. — Miben nem tudnak változtatni? — Nem tőlünk függ a menetrend pontos betartása; bejáró munkásaink néha késnek. Akadnak 'olyan helyzetek is, amikör különböző ügyek intézésére el kell engednünk az embereket Jó piélda a házépítés. Ez gyakran rengeteg időt elrabol dolgozóinktól . munkaidőben járnak építési engedély, OTP- kölcsön után. Ki tudná megtagadni ilyen esetben a kérést? Nyáron nálunk 5.45 órakor 'jár le a munkaidő, akikor már sehol sem fogadják dolgozóinkat Az idén mégis — 1975-höz képiest — mintegy 60 órás javulással számolunk. Ez 60 ember munkaideje. Jó eredmény ez, a mai munkaerőinséges időben. A teljes munkaidő kihasználásának csak egyik módja a különböző hiányosságok, az indokolatlan távolmaradás megszüntetése. Igen fontos, hogy a nyolc óra alatt dolgozóknak mindig legyen munka, anyag, gép a kezük alatt. Tehát ne legyenek kényszerszünetek az építkezésen. Ez elsősorban a vállalati központok, építésvezetőségek üzemszervező munkájától függ. Sokat tehetnek a munkások is. — Mviel ösztönzik őket erre? — kérdeztük Dombói Jánostól, a Somogy megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalat főmérnökétől. — Elvünk, hogy közvetett módszerekkel, az érdekeltségi rendszer szüntelen fejleszté-. sével — finomításával ösztönözzük a munkahelyeken az embereket a többtermelésre. Ilyen piéldául a teljesítménybérezés. Most dolgozóink 85 százalékát érinti, de tervezzük további kiterjesztését is. Olyan bérrendszert dolgoztunk ki, amely rugalmas es jól alkalmazkodik a helyi feladatokhoz, azok gyors megvalósítását segíti. Vannak bizonyos összegek, amelyekkel az építésvezetőségek gazdálkodnak. Célfeladatokat adnak ki: p>éldául egy brigád meghatározott időre rakja össze egy épület vázszerkezetét vagy gyorsan, jó minőségben végezzenek az alapozással. A célfeladatra meghatározott összeget tűzünk ki; az összeget a brigád kapja, s az elosztást saját hatáskörükben végzik. Hiszen ők tudják a legjobban, hogy ki mennyit dolgozott, serénykedett. Tavaly piéldául 2,5 milliót fordítottunk a szocialista munkaverseny premizálására, s ez is a több munkára ösztönözte dolgozóinkul O. T.
