Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-19 / 116. szám

HÉTVÉGI TÁIOLÓ Bőrgyógyászok tanácskozása Kaposváron Tegnap délelőtt tanácsko­zást rendezett Kaposváron az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet A szakellátás múlt évi eredményeiről adtak szá­mot a megyei szakfelügyelő főorvosok, kórházi szakorvo­sok; vitát rendeztek a kevés­bé ismert nemi fertőzések ha­tékonyabb gyógyításáról. Dr. Rácz István, az Orszá­gos Bőr- és Nemikórtani In­tézet igazgatóhelyettese — a tanácskozás vezetője — el­mondta, hogy azért esett a vá­lasztás a somogyi megyeszék­helyre, mert ezzel is ki akar­ták fejezni azt az elismerést, mellyel a tudomány mai kép­viselői Kaposi Móricznak, Ka­posvár világhírű orvosának tartoznak. (Kaposi Móricz 1837-ben Kaposváron szüle­tett, Bécsben halt meg 1902- ben.) Két éve emlékérmet ala­pítottak tiszteletére. — Melyek a legfontosabb feladatok a bőr- és nemi be­tegségek gyógyításában, keze­lésében? — A számok azt mutatják, hogy az összbetegforgalom nyolcvan százalékát a bőrbe­tegek teszik ki. A nemi beteg­ségek száma ugyan nem1 csök­kent, de a hangsúly áthelye­ződött a bőr betegségeinek ha­tékonyabb vizsgálatára és gyó­gyítására. Tulajdonképpen nem a betegség van terjedő­ben, bár ezzel is számolunk, hanem a biztosítás kiterjedé­se eredményezte, hogy több a felderített bőrbeteg. Üj je­lenség, hogy az országban több helyen is felütötte fejét a rühesség. Helyi járványok zajlottak le, főleg óvodákban, iskolákban, kollégiumokban. — Somogybán is találkoz­tunk ilyen jelenséggel. A hi­giénia hiányára vezethető vissza e betegség újbóli fel­tűnése? — Ügy tudjuk, hogy nem. Talán emlékszik arra az idő­re, amikor a rühesség népbe­tegségnek számított. Abban az időben valóban a szociális körülmények, a háború szere­peltek okként. A rühesség új­bóli jelentkezésének okát mi abban látjuk, hogy megszűnt a szervezet ellenállóképessé­ge, a védettség. Az iskolaor­vosokra vár az a feladat, hogy leküzdjék ezt a fertőzést. — A nemi betegségek visz- szaszorítása elsősorban a fel­világosítással oldható meg. Egy New Yorkban megjelenő orvosi szaklap írja: — A ne­mi betegségek visszaszorítása’ érdekében a lakosság köré­ben széles körű felvilágosító munkára is szükség van. — Az orvostudomány ren­delkezik olyan hatékony gyógyszerekkel, amelyekkel sikeresen gyógyíthatok a ne­mi betegségek. A gondozó" munkán sem múlik, hogy évek óta nem csökken a ne­mi betegék száma. A szexuá­lis felelőtlenség valóban csak szívós felvilágosító munkával változtatható meg. H. B. Olvasónapló G&Feitosúr Emberöltő A negyvenöt éves Gerencsér . Miklósnak eddig több mint tíz prózai kötete jelent meg, s öt j színdarabját bemutatták. Üj 'könyve, az Emberöltő, váloga­tott riportjainak a gyűjtemé­nye. Az első ciklus dátuma: 1956—57, az utolsóé: 1975—76. Húsz évi riporteri terméséből válogatott tehát, s itt szüksé­gesnek tartam megjegyezni : nem egy úgynevezett szabad­úszó író munkájáról van szó, aki időnként kiruccan a ripor- tázs tájaira, hanem, Gerencsér szavával szólva, egy »robotos« újságíróról, akinek munka­könyvét valamelyik napila­punk kiadóhivatalában őrzik. Gerencsér Miklós több mint húsz éve éli a magyar újság­írók nem éppen nyugalmas éle­tét, s eközben — tulajdonkép­pen mellesleg — írta meg re­gényeit, novelláit, színdarab­jait. Egy József Attila- és egy SZOT-díjjaF a »tarsolyában« fogalmazott számtalan hírt, rövid tudósítást bölcsődék, könyvtárak avatásáról, gyárak, termelőszövetkezetek új ter­mékéről, termelési eredményei­ről, s mindenkor becsülettel eleget tett szerkesztősége kívá­nalmainak. De az író, mégpe­dig az ízig-vérig realista író, újságíróként, riporterként sem tagadta, tagadhatta meg énjét De legjobb témáit nem csupán egy majdani novella vagy re­gény nyersanyagaként fogta fel és raktározta el, hanem azon »melegében« vetette papírra, gondosan ügyelve arra, hogy ez a gyorsaság ne ártson a münka színvonalának. Nem becsülte le a műfajt, nem te­kintette valamiféle szükséges rossznak, amely csupán arra jó, hogy kenyeret keressen ál­tala; akárcsak irodalmunk sok neves prózaírója, költője (Jó­kai, Mikszáth, Ady, Kosztolá­nyi, Móricz stb.), akik szinte halálig hűek maradtak az új­ságíráshoz, a redakció izgal­mas, termékenyítő légköréhez. Külön téma lehetne, hogy az író Gerencsér mit köszönhet az újságíró (gerencsérnek, aki, miként az említettekből követ­kezik, az alkatának leginkább megfelelő írói életformát az újságíróéletben találta meg. Persze az újságíróéletek, élet- felfogások ig sokfélék. Geren­csér a legnagyobbakéhoz igazí­totta a magáét, amikor huszon­évesen, gorkiji gyermekélmé­nyek után az élet »sűrűjébe« indult. »Nem szenzációról beszélek, azokkal nem találkoztam« — írja könyve bevezetőjében. »Számomra a honi élet folya­matos szívverése az igazi szen­záció.« Gerencsér világa a ma­gyar »vidék«. Ahol, mint egyik — éppen somogyi vonatkozású — riportjában írja, »-azt hihet­nénk, nyoma sincs már az Ady által ostorozott magyar ugar- nak.« (Hogy van még nyoma, a többi között erről szól a könyv sok írása.) ötvenhat után, példát véve Móriczról, gyalog járta az alföldi tanya­világot. Az eredmény: sok-sok hiteles vallomás, markáns port­ré, és egy kisregény — egyik legjobb műve —, az Ember a mezsgyén. A Népszabadság vi­déki tudósítójaként a haza va­lamennyi tájegységét »föltér­képezte«, következésképpen Özdon, vagy Nikién éppúgy otthon van, mint a győri Új­városban, születése helyén. Szinte meghökkentő riporteri sokoldalúsága, felfedező, s ta­nulva tanító szenvedélye. Fiúi tisztelettel szól a szakma csín- ját-bínját ismerő öreg kőmű­vesről (valamikor ő is ezt a szakmát tanulta), a »jó haver« szívével örül a lumpenközeg­ből önerőből kiszabadult so­főr vallomásának, példa erejű néptanító-életműveket, »nép­ben, nemzetben« gondolkodni képes falusi és városi patrióta­arcokat mutat fel, s portréi mögé odavarázsolja az ember­nevelő, életet, sorsot meghatá­rozó környezetet, tájat. »Utólag szinte megriadok — írja —, annyi ember tett előt­tem bizalmas vallomást... Rendre elmondták nekem, mi­lyen a sorsuk, s amit elmond­tak, abból azt is megtudhattam, milyen a hazám.« A kötet írásai közül a leg­több a Népszabadságban je­lent meg. Néhány évig a fiata­lok népszerű képesújságját, az Ifjúsági Magazint is szerkesz­tette, s ennek a korszakának jó néhány terméke is a kötetbe került. Az utolsó Ciklus riport­jai főként a zalai és a somogyi tájat, a zalai, somogyi embert idézik, ugyanis legutóbbi t.u- dósítóállomása ezen a vidéken volt. A többi között Tab szín­házi estéiről, Zichy Mihály za­lai szülőházáról, Nagyatád ék- szer-ékesítő asszonyairól, a vaséi tojásfestőről stb. emléke­zik meg sajátos atmoszférát te­remtő írásaiban. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Sz, A. graitiáíel lsét Kiállítás a Vaszary-teremben A könyvesboltokban már gyűlnek azok a kötetek, ame­lyeket a kiadók a május vé­gi ünnepi hétre szántaik; ilyen — és most már hagyo­mányosnak mondható — ren­dezvény a Képcsarnok Válla­lat grafikai hete is. A bemu­tatótermekben tegnaptól a grafikáké a főszerep, s nem­csak látványt ígérnek, hanem elérhető áron lakásunkba is vihetjük bármelyiket. A grafika a könyvhöz ha­sonlóan könnyen gyűjtőszen­vedélyünk célpontjává is vál­hat: nemcsak falon őrizhető kép. hanem eltehető manná­ba is. Múzeumi anyag »raktá­rozható« ily módon — ottho­nunkban. A sokszorosítás is a könyvekhez hasonlóvá teszi, ám hasonlítsuk csak össze egy album reprodukcióival a grafikai lapokat. A különb­ség nyilvánvaló: az egyedi­ség igézetével lepnek meg a sokszorosított grafikák. Talán a legrégebbi műfaj, megjelenésében egyszerűnek látszik, de technikailag bo­nyolultabb a kivitelezése, mint a festményé, s ez a sa­játossága teszi több szólamá­vá a grafikát, a fekete-fehér »képírást«. Rézkarc, famet­szet, litográfia, linómetszet, szitanyomat — oly különbsé­geket tárnak föl a művész számára, melyek a grafikusi tevékenységet színessé teszik. A Vaszary-teremben kiállí­tott művek ízelítőt adnak a grafikusműhelyekben folyó munkáról. Néhány közös vo­nás alapján egy csokorba ál­líthatjuk Hertay Mária, Varga N. Lajos, Zala Tibor. Czinke Ferenc, Csohány Kálmán és Rozanits Tibor egy-egy gra­fikáját. Ki a látvány megörö­kítésével, ki dramaükus »elő­adásmóddal«, ki pedig egy belső kép kivetítésével fejezi ki a természet szeretetét A düreri hagyományok él­nek tovább Rékássy Csaba, Gross Arnold, Tulipán Lász­ló. Kondor Lajos műveiben. A biztos rajztudás jellemzi e művészeket. Mozgalmas jele­neteket részletgazdag meg­munkálással képesek megele­veníteni, magukba sűrítenek regénnyi témákat. A groteszk, a humor iránti fogékonyság jellemzi Banga Ferenc, Gácsi Mihály művé­szetét. A fényképszerű realizmus a teljes hűség képét igyekszik nyújtani, ennek az új tö­rekvésnek is vannak képvi­selői: Vagyóczky Károly, Sá­ros A. Miklós, Kovács Ta­más. S mi a végső út? Kuss János fehér a fehérben, plasztikus hatású grafikája rá a felelet, képének címe Kom­pozíció. A fehér alapra a fehér festékvonal vastagsága rajzol érdekes fény-árnyékot, op-artos kísérletnek is tekint­hetjük. A kiállítás május 25-ig te­kinthető meg. H. B. leni;, színház, opera Feledy Gyula: Ember kecskével. i -I i Schiffer Pál új filmjét, a Cséplő Gyurit játssza a Vö­rös Csillag Filmszínház Ka­posváron, ezt kívánjuk olva­sóink figyelmébe ajánlani a moziműsorból. Társadalmunk olyan kényes problémáját boncolgatja a rendező újra, mint a cigánykérdés. A Csép­lő Gyuri éppen úgy dokumen­tumokon alapul, való világot tükröz, mint a Mit csinálnak a cigánygyerekek? című, ok­nyomozó alkotása, melyet nemrégiben a televízióban is láthattunk. A Cséplő Gyuri abban különbözik az említett dokumentumfilm tőL, hogy meg­próbálja a játékfilm elemeivel dúsítani a műfajt. Vasárnap délelőtt kilenc órakor a Latiinca Művelődési. Központ várja a gyerekeket. Megrendezik a megyei úttörő művészeti szemlét. A gyer­meknapi gálaműsorban a leg­jobbak lépnek.fel: együttesek, szólisták. A szünetben meg­tekinthetik a magyar festők poszterkiállítását. Színházunk vasárnap két előadáson mutatja be Móricz Zsigmond Rokonok című szín­művét A regényt az író lá­nya, Móricz Virág dramati­zálta. Babarczy László rende­zésében látjuk majd a mű­vet A főbb szerepeket Raj­hona Ádám, Molnár Piroska, Kun Vilmos, Kátay End­re m . v., Tóth Éva t. h., Dánffy Sándor, Kiss István és Kiss Jenő alakítják. Gazdag programmal várja szombaton a nézőket a bala- tonbogláni Vikár Béla Műve­lődési Központ is. Itt a Nép­színház vendégszerepel. Bizo­nyára nagy sikert arat majd a Zenés legenda és regélő cí­mű összeállításuk 17 óra 30 perckor. Húsz órakor az ope­rabarátoknak különleges él­ményben lesz részük. A Nép­színház énekesei Muszorgszkij Egy éj a kopár hegyen cím­mel adják elő az eddig A szo- roncsinci vásárként játszott vígoperát. Kálny. Zsuzsa, Vaj­da Dezső, Bihari Tóth Zsu­zsa, T. Nagy Miklós, Németh József,. Szabó Zoltán formálja meg majd többek között az opera szerepeit. Vezényel László Endre. A rendező: Kertész László. A Budapest Táncegyüttes is Somogy vendége ezekben a napokban. Vasárnap délután 16 és este 19 órakor a,Tánc­színház-sorozatban adnak mű­sort a marcali városi-járási művelődési központban. A 16 órakor kezdődő előadásra a központ vezetősége meghívta a járásban működő úttörő és felnőtt itánccsoportakat. A műsor után a Budapest Tánc- együttes tagjai kérdésekre válaszolnak majd. Az együt­tes vezetője Simon Antal Er- kel-díjas. Elsőként Tájak. — emberek című kompozícióju­kat mutatják be, majd a Triptichon következi k : Ki­Legendák a lóról Pokolkő tejet kevertünk török indigóval. Lófarokecset­tel, választóvízzel, hogy a bőrt ne érje, lepuhítottuk a szőrt. Jött rá a gyönyörű, vízálló kék festék. Mint a frissen vert kék vas, úgy ragyogott a ren­delt ló. Majd megbolondult örömében a gazdája. Fizetett. Nem úgy, mint a hadikincs- tár. Tudományunk híre messzi földeket eljárt. Túl a dunai oldalról is vezették át jegyes lovakat festésre. Eleinte nem tudtuk, hogy a csillagos fejű, szárcsapofájúakat mért feste­tik át, hisz olyan szép jegye az a lónak, hogy csuda. Hát lopottak voltak. Ha az ismer­tető jegyek eltűntek, üthette bottal a nyomát a volt gaz­dája. Az öregedő, szürkülő szőrűeket átfestettük feketére, fiatalítottuk. Zöld dió guba- csát megáztattuk gálickőoldat- ban, azzal öltöztettük a lovat. Lettek olyan rigószőrűek, a tulajdon gazdáját elfogta a dadogás örömében. Némely háborúhoz meg olyan flanco­lás kapott lábra, hogy piros farkú, sörényű lovakon sza­ladjon a tiszt. A fehér ló sö­rényét, farkát vörösre, a bar­na szőrűek farkát fehérre fes­tették. Kara Matyi tanítása után a módik olyanok, hogy vissza­visszatérnek. ö is az apjától tudta, hogy a törökök uralma idején annyiféle színben fes­tették a lovakat, ahogy a ka­tonakenyerű emberiségnek változott a gusztusa. Volt idő, amikor a piros színű lovakért égett a kedve a vagyonos katonának. Az ak­kori lónevelők tudtak is olyat pingálni. Mi több, azok között is többféle változatot. Voltak uszályveres színűre festettek, habos szeplősek, vagy szepék, habzó tubinok, ikrás galamb- színűek, pettyesek, tarkafoltos farúak és mások. Magunk között mondogat­tuk hogy több gyászt érdemelt volna tőlünk az öreg Kara, de hát egyre ágaskodott ben­nünk a legényi erő, baródzott a kimondhatatlan, így azután a esíkóslajbi, de ötvengombos, szűr meg csizma, téli készség, pénz kellett ahhoz. A gvárdián jobbágyai vol­tunk továbbra is, de bérbe adva harci ló nevelésére a kincstárnak, szőröstől, bőrös­től. Nagy ígéreteink voltak tőlük, de mindig kicsit kap­tunk. Lopni azért nem lop­tunk. Hanem, ha pap az ol­tárról él, mi a ménes után. Festettünk, orvosoltunk, né­mely lovakat magunknak te­remtettünk, műveskedtünk. Ha van és létezik immáron ágyú­műves, puskaműves, hogyne lennénk mi, lótenyésztők és tanítók egyenesen lóművesek. Hogy erre a szavakkal ke­vert valóságos játékra rábuk­kantunk, emelkedett is gő­gösségünk lajtorjája akkorát, azt hittük, a Fiastyúfcot mi ültettük, pitykegombos lajbdjú csikósok hajtottuk a Göncöl- szekeret. Amúgy meg a világ szigorú volt, kegyetlen. Azért lassan mégis kinőttek a szóm- széd falvak a vermek közül. Karóba vert falak emelked­tek, igaz, nádtetővel, de abla­kokkal immár, s füstölő ké­ményekkel. Kondoros, Szent- andrás, Tornya, Szentes eme- líntettek magukon akkorát, hogy magunk is csak lóhátról értük el róluk a csurgást. No, Cséplő Gyúrt. lencen voltak, Poéma,' Elé­giák. A Mozaik című blokk zárja az estet. A televízióból is jól ismert együttesnek va­lószínűleg sokan tapsolnak majd Marcaliban­Marcalinál maradunk még, amikor a Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum (Rákóczi u. 14.) állandó kiál­lításaira hívjuk fel a figyel­met. A takáosmesterség, a szőlészet és borászat, a járás története bontakozik ki a gazdag anyagból, melyet hét­fő kivételével reggel 9-től délután 17 óráig látogathatnak az érdeklődők. Mit mutat a hét vége a televízió műsorában? Alekszandr Stein fantázia- játéka elevenedik meg szom­baton este 20 órakor a 2. mű­sorban, Alekszandr Biok té­máira. A címe: Verzió. A kecskeméti Katona József Színház produkcióját vendég, Anatolij Novikov rendezte. Az előadás Blök életének drámá­ban és lírában egyaránt bő­velkedő fejezeteit eleveníti föl. Hogyan jut el az egyik legnagyobb szovjet-orosz köl­tő a forradalom ügyének vál­lalásáig: ez a dráma témája. A főszerepet Trokán Péter alakítja. Vasárnap este 20 óra 05 perckor Alekszandr Gelman rövid idő alatt több változat­ban színpadra, filmre rende­zett alkotását, a Prémium című drámát láttatjuk. A szovjet film főszerepét, Pota­pov brigádvezetőt, Jevgenyi) Leonov formálja meg, akit a Belorusz pályaudvar, a Ra­gyogj-, ragyogj csillagom, a Csajkovszkij című filmek­ben is láthattunk. 21 óra 40 perckor portréfilmet sugároz­nak Kolozsvári G randpierre Emilről. Beszélgetőtársa Po- mogáts Béla irdalamtörténész lesz. voltak is űj urak. Az egész térség Kötegyántól mihoz- zánkig Harruckern báróé, ki is a törököt űző keresztényi hadak élelmezési dicsőségé" ért kapta ezt a kis darab föl­det, amelyet lóhátról fél év alatt lehetett volna tán bepo- roszkálni. Ö aztán kisebb úri mivoltokba adta tovább a tá­jékot, ahogy nagy boltosok adnak kis boltosoknak kifelé a portékából. De ezek a ki­sebb urak se tartották magu­kat alábbvalónak Harrucker- nél. Minden kakas úr a ma­ga szemétdombján. Hogy több embernek tehes­sen parancsolni a néptelen- ségtől kongó térségeken, hát hordták a sűrűbb országré­szek megijedt szegényeit. Trencsényi tésztaevő mold­vaiak, máléevők, liptói brin- zafalók potyogtak le a síksá­gokra, s nagy magúkbaféltük­ben szorgoskodtak a nekik idegen megélésen. Mert azok aztán nem ajándékba kapták a zsebkendőnyi pusztarésze­ket. Harmadévre már sarcot vetettek rájuk, és adót, ál porciót. (Folytatjuk.) Somogyi Néplap EH

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom