Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-14 / 112. szám
SzÁrmay Endre r Attűnések Mint a fényreklámon az elmosódó írás arcod meg-megvillan a téli égen a bizonytalanság foszlányai ködöt göngyölnek a messzeségen s fia parázs szemed zöldelö izzása át-áttűnik e lompos homályon mindenki tudja: a megalkuvások, bemocskolnák gyémánt tisztaságod. Emlékezet Mosd meg a csöndben az arcod, fürdesd meg fényben a szemed; hogy íelröptessen a messzeség madara, s fészkébe fogadjon. az emlékezet Bencze József Szembenéz az agg szelekkel Dagadt folyó mosdatja a sarjával ringó berket, s a kint rekedt hal, uszonya hullámot a réten kerget Mire zúg a Napóceán, üde lesz a fáradt pázsit a kaszáló derék borul, és a napcsók izzaszt, lázit Boglya)bólint a dombokon ércet bujtat ott a földmély, évszázados lombos fákból tőzeget gyúrt meddő hőség. Bányász lett az ökrös gazda, glottgatyában, szőrös mellel, térdig áll a berki sárban "^Szembenéz az agg szelükkel. Vajda Ferenc Még nem késő Még nem késő kitörni felszeg magányui\k börtönéből széttörni roncs énjeink rozsdás rácsait még nem késő némán állni szikrázó napsütésben arcunkba szívni forró biztatást még nem késő bevallani szivünk békéjét romboló csalódások sorfala között hogy nem találjuk a régóta hiányzót A kutya három hétig volt kórházban. Amikor a fiú behozta, már két napja lázas volt. Alig volt jártányi ereje a halálos kórtól a beteg állatnak, ezért a karján kellett hoznia. Most eljött, hogy hazavi- gye. Aláírta az átvételi elismervényt, kifizette az orvosi költséget, s elindult a bejárati ajtó felé. Mellette a kutya emelgette puha tappancsait. A fiú úgy gondolta, hogy a pórázt elég, ha a kórház kapujánál csatolja rá, hadd mozogjon addig szabadon. Kinyitotta a nagy szárnyas ajtót, s a kutya gyorsan kisurrant előtte. Sárga, barna, rőt levelek repkedtek zizegve odakünn, a bő levéleső áldón hullt a földre és betakarta az Állatorvosi Klinika útjait. A szél, amely leverte a leveleket az ágakról, meleg jó szagot hozott magával és langyos esőt. A kutya leült, két mellső lábát maga elé terpesztette. Megrezegtette füleit, beleszippantott a fűszeres levegőbe és okos puliszemével nagyokat pislogott. R eggel, ahogy a szódabikarbónáiért kotorászott az éjjeliszekrényre helyezett előjegyzési naptárból a szemébe sütött egy bejegyzés: Csiperke. Pi- ros golyóstollal beírva, bekarikázva, kétszer aláhúzva. Mi lehet ez? — Borenyák tűnődve bámulta a bejegyzést. — Minek írtam én ezt ide? Talán, hogy el ne felejtsek csiperkegombát venni? De hiszen ki nem állhatom a gombát! Később eszébe jutott, hogy ez nem gomba, hanem név. Valakinek a neve. De kinek a neve? — Szívem — szólt ki az asszonynak. — Nem tudod, ki az a Csiperke? Az asszony visszakiabált, hogy nem tudja; talán a tegnapi névestén találkozhattak vele Kelemeneknél. Olyan magas, nyúzott képű pasas lehet az illető, aki éjfél körül jött oda hozzájuk. Lilás, szín játszó nyakkendőt viselt. Borenyák most már emlékezett. Egy ember valóban odajött hozzájuk és ő beszélt neki Csiperkéről. — Tehetséges ember — hallotta vissza a szavait, amint rekedten, kicsit énekelve beszélt —, sőt: kivételes képességű, csak éppen elnyomták, nincs a megfelelő helyen. Neked jó összeköttetéseid vannak és híres vagy az önzetlenségedről, igazán tehetnél valamit az érdekében. Borenyák a hivatalból fölhívta Kelement. — öregem — mondta —, tegnap este nálatok én megígértem valakinek valamit Olyan magas, nyúzott képű volt az illető. Lilás, színjátszó nyakkendőben. Ki az? — Talán Vizeld... — töprengett Kelemen. — De megesküdni nem mernék rá, hiszen tudod, mennyien voltak és köztük számomra is idegenek. Mindenesetre megadom a telefonszámát, csörgess oda. Borenyák odacsöngetett, de Vizek! nem emlékezett Bo- renyákra, így nem is kérdezhetett tőle semmit. Legföljebb tüzet ahogy viccesen mondta. És ő egyébként sem magas, nyúzott képű. hanem kisportolt alkatú, sima arcú. Nyakkendőt meg idoljára az érettségi banketten viselt — Ez a leírás — mondta —, inkább ráillik Kocsonyásra. Ö olyan gyomorbajos külsejű ... Mondom a telefonszámlát, B orenyák sóhajtva tárcsázta Kocsonyást, aki — még mindig az esti muri hatása alatt — jókedvűen tiltakozott — Ügy be voltam rúgva — dörmögte nevetgélve —, hogy még a saját nevem se jutott eszrnbe. nem a másé. Csiperke? Fogalmam sincs, ki bitorolja annak a jóízű gombánál? a nevét! — Ott egye meg a fene! — csapta le a kagylót Borenyák, s elhatározta, hogy nem gondol többet a nyúzott képűre, sem arra a Csiperkére. De a dolog mégsem hagyta nyugodnL Ha már megígérte és ráadásul még az önzetlenségére is hivatkozott az ismeretlen, akikor nem bújhat ki alóla. Különben is meglehet, hogy az a Kőbányai János Á kutya A fiú mögötte állt néhány lépésnyire és nézte. Nem sokáig maradt így. Fölállt, lefogyott testét előre nyújtotta, orra a földön volt, s így elindult, mintha valamit keresne. Azonban alig ért az első fáig, egy pillanatra megtorpant és szaladni kezdett. — Gyémánt, ne hülyéskedj, Gyééémánt! — kiabálta a fiú. — De már rohanva az egyre távolodó fekete szőrgombóc után. Az meg boldogan feszítette kis fehér foltos mellét a sárga. barna, rőt levélruhás szélnek. Hátracsapta a füleit, testén a hosszú csimbó- kos gyapjak áramvonalba rendeződtek. Óriási ugrásokkal repült át a gyűrűző pocsolyák fölött. Nagy, nagy erőt érzett a lábaiban. Egyre gyorsabban futott. Oly mohón vetette magas madárijeszt* wsa akárki Talált valami fejes, akinek kellemetlen lenne, ha a barátját ajánlaná valahol, ezért is fordult őhozzá... De miért éppen őhozzá? Ez most már mindegy! Neki az a kötelessége, hogy erre a Csiperkére valakinek fölhívja a figyelmét. Igen, legjobb lesz Tarczali : exponált helyen dolgozik, talán tehet valamit ennék a Csiperkének az érdekében. Vasárnap találkoznak, akkor majd szóba hozza ezt az ügyet — Ez csak természetes — Tóth-Máté Miklós Csiperke i 9 m m v m wi üi^illőül#II j _________________________________ r h elyeselt Tarczali, amikor Borenyák megemlítette neki Csiperkét — Valamit majd lsem már garancia. A te ba- kiagyalunk. A te szavad ne- rátod, az én barátom is. Azt mondod, tehetséges? — Hogyne, nagyon. Sőt kivételes képességű, csak éppen elnyomták, nincs a megfelelő helyen. — Altkor majd odatesszük! Nem dúskálunk annyira a tehetségekben, hogy egy Csipetke ... — Csiperke! — Igen, persze, Csiperke! Föl is írom... Mi is a keresztneve? Borenyák zavarba jött. Csakugyan: mi lehet annak az embernek a keresztneve? És azt miért nem írta föl? Ezt a melléfogást! De most már nem mondhatja Tarcza- linak, hogy1 nem. tudja. Akkor visszapasszolná az egészet Elkereszteli! Mi illik leginkább egy ilyen Csiperkéhez? Bajos vagy Béla semmiképpen. J A Csiperkéhez igazán a Jenő társul vagy még jobban megy hozzá az Emil. Ez az; Csiperke Emil! — Rendben van —> jegyezte föl Tarczali —, a magam részéről mindent elkövetek. Még ma este fölhívom Királyt, a minisztériumban van fontos beosztásban, nagyon rendes fickó. B orenyák föllélegzett és otthon 'kihúzta az előjegyzési naptárból Csiperkét aki már különben jó helyen van Tarczali noteszában és csak idő kérdése, hogy átkerüljön a Királyéba. Még aznap este át is. került. Tarczali — ígéretéhez híven — telefonált Királynak és előadta, hogy egy nagyon értékes emberért emel szót. — Kivételes képességű — mondta —, de. tudod, az a szomorú, hogy ezt nem tudja igazán kamatoztatni a népgazdaság érdekében. Pedig az ilyen Csiperkékre nagy szükség van! Ezeket nem lehet csak úgy talonba tenni, mert megkeserednék, kiégnek és teremtő energiájuk úgy megy pocsékba, mint a szitába csurgatott óbor. — Fölírom — mondta Király. — Ha te ajánlod, akkor biztosan nem ok nélkül és a fiú magát ebbe az eszeveszett iramba, mintha napokig nem ivott volna vizet, s most szomját enyhítené. Végigszaladt a kerti utakon a pavilonok között, majd kiért a klinika föútjára. A szabad, széles út látványa megrészegítette. Még gyorsabban szedte a lábait. Csodás dolog volt zúgó fejjel szaladni, nyitott szájjal szürcsölni a levegőt, melyet a sebességtől sűrű. hús közegnek érzett. Szélesre kifeszítette a száját — ettől úgy látszott, mintha nevetne. Csak az aszfalt, a fák, s a levelek nyitott tenyereinek színfoltjait érzékelte homályosan. Közben magas hangon fölfölvakkantott, bár ezt nem nevezhetném ugatásnak, de emberi indulatszónak sem. Kiért a főbejárathoz — « portás meghökkenve kapta teszed. Á JSvő héten Erüsz- szelbe repülünk a miniszterrel. majd egy alkalmas pillanatban előhozakodom a' dologgal. De Várj csak, nem értettem pontosan; mi is a pártfogoltad szakképzettsége? t — Mérnök — felelte bizonytalanul Tarczali, mert ágy emlékezett, mintha Bo- renyák azt mondotta volna. Majd kiderül. Most már Király kezében az ügy... Király a repülőgépen, valahol Bécs fölött, szóba hozta Csiperkét, A miniszter éppen szivarra gyújtott, amikor az illatos füsttel szinte egyidőben lebbent föl a név is. — Csiperke Emil — mondta Király — olyan egyéniség, aki megérdemelné a fokozottabb figyelmet Nem fárasztanálak ezzel, miniszter elvtárs, ha itt nem egy nagyon tehetséges emberről lenne szó. Egyesek szerint zseniális. De ahogy ez sokszor lenni szokott, elnyomták; nincs a megfelelő helyen. — Milyen mérnök? — kérdezte a miniszter. — Ügy értem, mi a szakterülete? Király gyorsan a noteszába nézett, de attól semmivel sem lett okosabb. Ott csak annyi állt, hogy mérnök. De milyen...? Megőrült ez a Tarczali, hogy nem mondta? Vagy mondta, csak éppen ő nem jegyezte meg? Most mit mondjon a miniszternek? A nyaka is vizes lett hirtelenjében, amikor a miniszter szivarjára tévedt a tekintete. Hát persze; agrármérnök! Nem is lehetne más ez a Csiperke! Már a nevében is benne van! És lehetséges, hogy éppen dohánynemesítő! — Agrármérnök? — nézett rá csodálkozva a miniszter. — De hiszen ez nem is a mi tárcánkhoz tartozik. — Igaz — sietett a válasz- szal Király —, de én mégis szükségesnek tartottam megemlíteni. Végülás egy zseniális emberről van szó és az a tárcától csaknem független. Ez általános vagy ha úgy tetszik, országos érdek. Nem szabad megengedni, hogy az igazán értékes emberek elkallódjanak ... K irály egészen belehe- vüit, a miniszter gondterhelten hallgatta. Ha ez a Király ilyen profétikus lendülettel beszél, akkor itt valóban egy tehetséges emberről lehet szó. Márpedig ha ez így van, akkor igazán tenni kell valamit az érdekében. Ez a népgazdaság szempontjából sem lehet közömbös. És egy hónap múlva Csiperke Emilt, a Mezőcsaláno- si Állami Gazdaság agrármérnökét kinevezték a bogyópusztai nagy dohánycentrum igazgatójává. Ezep . a tényen a mezöcsalgno^i intézmény vezetőségén, túl. leginkább az érdekelt csodálkozott, ugyanis éppen elbocsátás előtt állt. Mert Csiperke Emil — igaz csak ősszel — hajlamos volt összetéveszteni a dohánylevelet a lósóskával. Ezt egy ideig elnézték neki, de végülis megunták a dolgot. Arra azonban nem számítottak, még a legszínesebb álmukban sem, hogy egyszer majd ilyen csodával határos módos szabadulnak meg tőle. fel a fejét —, s rohant ki az autóknak szélesre tárt nagy, kétszárnyú kapun. A kerítés mellett futott a nyílegyenes utcán. Szürke, végtelen falat látott az egyik oldalon, a másikon pedig az autók elsuhanó kerekeit, egy-egy járókelő bokáját. Testét pattanásig előre nyújtotta és szaladt, szaladt, szaladt. Már nem látott semmit, a környező világ dolgai összefolytak előtte, valami nagyon szép kékséggé. Elvesztette a lábait, a mellét végtelen szélesnek érezte — aztán jóllakottság, megnyugvás és álmosság öntötte el, amely megbénította. A fiú a Rottenbíller utca sarkán talált rá. Amikor fölemelte a fejét, a kutyája szeme még élt. Hirtelen a kékség helyére a fiú arca került. Szólni akart, de csak egy pillanatra villantak ki fogai a fekete gyapjúpofa alól. S még mielőtt végképp mindentől elszaladt volna, nagy, meleg, bánatos szeme a fiú szívébe költözött. Somogyi képzőművészek alkotásaiból Weeber KMn; Bftt, Szabados János; FÜL Gnbcsi Attila: Laci bácsL Kelemen Lajos JELEK Alacsony repülés árnya úszik a tetőn, közel a vadíűhöz ősz homokja szivárog, s kezeddel kört ír, csikóidul lomhán a kútkerők. Lent a széntelep próbál csïllanâst, lassan kirakni vadult, fekete fogakat, hideg vázlatot a kerített éjszakához. ,• Messze: vagdalja, tépi a nádat, furakszik a kérges ágkarok félé a lucskos tél váratlan szele, — zengések reggelig. S mert próbáltad magadat jól védeni, nem hallod, hogy a tépázó zajok, s a viselt csöndek közt újult akarat énéke: szól a harang. \
