Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-12 / 110. szám

Brezsnyev látogatásának értékelése A szovjet vezető testületek határozata i Äz SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnöksége és a minisztertanács jóváhagyta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a legfelsőbb tanács elnöksége elnökének az NSZK-ban tett utazása során kifejtett tevé­kenységét, s a nagy politikai fontosságú út eredményeit. A három vezető szovjet testület közös határozatban értékelte az utazást, Leonyid Brezsnyev tárgyalásait, a kö­zös dokumentumokat.-Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnöksége és a Szovjetunió Minisztertaná­csa azt a meggyőződését jut­tatta kifejezésre, hogy a kö­zös nyilatkozat, valamint a Szovjetunió és az NSZK hosz- szú távú gazdasági és ipari együttműködésének fejleszté­séről és elmélyítéséről létre­jött megállapodás jelentős mértékben megszilárdítja és kiszélesíti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatait, s ezek eredmé­nyeként megszilárdulnak és elmélyülnek a nemzetközi életben megindult pozitív fo­lyamatok, amelyek különösen a Szovjetunió és az NSZK 1970. augusztus 12-én megkö­tött szerződése eredménye­képpen kezdődtek meg. Ez a szerződés változatlanul alap­vető jelentőségű a két ország kapcsolataiban, s továbbra is egyik meghatározó tényezője Európában a feszültség csök­kentésének, a biztonság meg­szilárdításának« — állapítja meg a szovjet vezető testüle­tek állásfoglalása. A három vezető testület megelégedéssel állapítja meg, hogy a látogatás során meg­erősítették s dokumentumok­ban is rögzítették: a félék egyaránt úgy vélik, hogy a béke az a legfőbb kincs, amelyre a két ország politi­kájának irányulnia kell, épp­úgy, mint más országok erő­feszítéseinek is. A látogatás idején végzett gyümölcsöző munka arra irá­nyult. hogy minden módon hozzájáruljanak azokhoz a konkrét és hatékony erőfeszí­téseikhez, amelyek egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú vonat­kozásban egyaránt az enyhü­lés folyamatának elmélyíté­sére irányúnak a Helsinkiben aláírt záróokmánynak megfe­lelően, elősegítik, hogy min­den lehetőséget és eszközt felhasználjanak a fegyverke­zési hajsza megszüntetése ér­dekében, mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyve­rek terén, előmozdítják a fegyverzet korlátozását konk­rét leszerelési intézkedések megvalósítását «-Ha sikerül valódi előrehaladást elérni e téren, akkor az minden nép érdekeinek megfelel« — álla­pítja meg a szovjet vezető testületek határozata. Az SZKP KB Politikai Bi­zottsága, a legfelsőbb tanács elnöksége és a miniszterta­nács nagy jelentőséget tulaj­donít a látogatás gazdasági téren elért eredményeinek is. A szovjet vezetés Leonyid Brezsnyevnek a kölcsönös megértés, a nyíltság és a nö­vekvő bizalom jegyében végbe­ment látogatása eredményeit megvitatva kifejezésre juttat­ta, hogy a jövőben is szilár­dam ilyen szellemben kíván cselekedni. Célja az, hogy emelje a kétoldalú kapcsola­tok minőségét és szintjét, biztosítsa, hogy e kapcsola­tok Európában, s általában az egész világon a stabilitás és a jószomszédi viszony össze­tevői legyenek. »■Leonyid Brezsnyevnek. az NSZK-ban tett látogatása nagy nemzetközi fontosságú esemény volt, újabb jelentős hozzájárulás az SZKP XXV. kongresszusa külpolitikai irányvonalának megvalósítá­sához, pártunk és államunk lenini békepolitikájának érvé­nyesítéséhez. Újabb szakaszt jelent a politikai enyhülés fejlődésében, elősegíti annak az alapnak létrehozását, ame­lyen a politikai enyhülés ka­tonai térre is kiterjesztik — állapítja meg az SZKP KB Politikai Bizottságának. a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének és a Szov­jetunió Minisztertanácsának csütörtökön közzétett együttes határozata. NSZK • Leonyid Brezsnyev bonni látogatásának eredményei összességükben feljogosítják a nyugatnémet kormányt ar­ra, hogy megállapítsa: a talál­kozó egy lépéssel közelebb juttatta az NSZK-t a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolatok normalizálásához. Az 1969- ben Willy Brandt és Walter Scheel által kezdett utat foly­tatni kell, ez az egyetlen út, amely biztosítja a békét — jelentette ki a nyugatnémet paralamentben csütörtököm felolvasott kormánynyilatko­zatában' Helmut Schmidt kan­cellár. A bonni kormány tudatában van annak, hogy keleti politi­káját az NSZK lakosságának nagy többsége helyesli és tá­mogatja. A Brezsnyev-látoga- tás eredményei csali megerő­sítik, hogy ezt a politikát folytatni kell — hangsúlyozta a nyugatnémet kormányfő. Schmidt részletesen szólt a tárgyalásokon érintett téma­körökről és az aláírt megálla­podásokról. A látogatás lég­köréről szólva rámutatott: "Az a nyíltság és bizalomteli hangnem, amelyben, kétolda­lú kapcsolatainkról és a nem­zetközi fejleményekről be­széltünk, olyan előrelépést je­lent az egymással való érint­kezésiben, amely egy évtized­del ezelőtt egyszerűen elkép­zelhetetlen lett volna.« A leszereléssel kapcsolatban Schmidt felhívta a figyelmet arra, hogy mindkét fél hitet tett a Helsinki záróokmány­ban foglaltak teljes megvaló­sítása mellett. A parlamenti vitában fel­szólalt a jobboldali ellenzék két vezetője, Helmut Kohl és Franz-Josef Strauss is. Kohl elismerte ugyan, hogy az NSZK számára' fontos a jó­szomszédi kapcsolatok fenn­tartása a Szovjetunióval, ugyanakkor azonban keveselte a látogatás eredményeit és azt hangoztatta, hogy »csak a tetteken és nem a szép sza­vakon lehet majd lemérni az aláírt dokumentumok érté­két«. Aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a kor­mány készségét nyilvánította a bécsi haderő- és fegyverzet- csökkentési tárgyalásokon ho­zandó határozatok végrehajtá­sára a nyugatnémef hadsereg­ben. Strauss is kénytelel volt be­vezetőben elismerni, hogy a szovjet—nyugatnémet párbe­széd "új hangokat« hozott és légkörének őszinteségében, tárgyszerűségében még az el­lenzék is nehezen talál kivet­nivalót. Egyben azonban azt követelte, hogy "az enyhülési politikát az eddigieknél biz­tosabb alapokra építsék«, de eközben a nyugatnémet kor­mány "ne tévessze szem elől szövetségi érdekeit.« A vitában felszólaló Her­bert Wehner a szociáldemok­raták, Hans-Dietrich Genscher pedig a szabaddemokraták nevében támogatásáról bizto­sította a kormánynyilatkozat­ban fogLalt nyugatnémet ál­láspontot. Genfben. a nemzetek palotá­jában, csütörtökön befejezte munkáját a leszerelési bizott­ság tavaszi ülésszaka. A részt­vevők jóváhagyták azt a jelen­tést, amelyet a bizottság az ! NSZ-közgyülés rendkívüli, a leszerelés kérdéseivel foglalko­zó ülésszaka elé terjeszt. Háromnapos hivatalos láto­gatásra Bécsbe érkezett Bohus- lav Chnoupek csehszlovák kül­ügyminiszter, aki ebben a mi­nőségében harmadik ízben jár Ausztriába. Szptrosz Klprianu ciprusi el­nök szerdán fogadta az orosz pravoszláv egyház Nicosiában tartózkodó delegációját. A kül­döttséget Pimen, Moszkva és minden oroszok pátriárkája ve­zeti. A találkozón a ciprusi ál­lamfő nagyra értékelte a Szov­jetunió és Ciprus közötti kap csatátok jelenlegi állását. Az angolai hivatalos hírügy­nökség újabb részleteket tett közzé a május 4-i támadásról. A Dél-afrikai Köztársaság csa­patai — amelyben a szemtanúk szerint portugál zsoldosok is részt vettek — bombatámadás­sal kezdődött, majd ejtőernyős alakulatok szállták meg a tér­séget, ahol namíbiai menekül­tek éltek. A betolakodók a bombatámadás után épen ma­radt házak lakóit könnygázzal az utcákra kényszerítették, ahol kegyetlen vérengzést foly­tattak. A halálos áldozatok szá­ma több mint 700. Salvo Sotelo, aki a spanyol kormányban az Európai Gaz­dasági Közösséggel való kap­csolatok miniszterhelyettesi tisztét tölti be, nem hivatalos tárgyalásokat folytatott Louis de Guiringaud francia külügy­miniszterrel. Száz baloldali diák szerdán megszállta az isztambuli mű­szaki főiskola épületét — tilta­kozásul két társuk meggyilko­lása ellen. A két baloldali diá­kot kedden szélsőjobboldali diákszervezetek tagjai lőtték le. Takarékosságra, önmérsék­letre és kemény munkára szó­lította föl Portugália népét Mario Soares miniszterelnök. Egyórás rádió- és tv-beszédben bejelentette, hogy másfél évig tartó kemény tárgyalások után végre létrejött a megállapodás a Nemzetközi Valutaalappal, s %nnek értelmében 50 millió dol­láros hitelt kap Portugália. Az Indonéz kormány az idén további tízezer politikai fog­lyot kíván szabadon bocsátani — jelentette ki Sudomo, a biz­tonság és közrend helyreállítá­sáért felelős parancsnokság vezetője. Az érintetteket azzal a váddal tartóztatták le, hogy részt vettek az 1965. szeptem­ber 30-i eseményekben. Merényletet követtek el is­meretlen tettesek New York­ban, szerdára virradóan, Toni Frlan, az amerikai—jugoszláv klub elnöke ellen. Négy lövést adtak le rá; a golyók a gyomrába, kezébe és a lá­bába fúródtak. Frlan ál­lapota életveszélyes. Az idén már hasonló merényletet kö­vettek el Vjekoszlav Radovics, a Vidici című New York-i hor- vát folyóirat főszerkesztője el- 1-n is. ! Az olasz belpolitikai helyzet — Moro halála után Budapest—Teherán Meghiúsítják a jobboldal terveit Sokoldalú kapcsolatok Az öt pártra kell bízni a rend védelmét Az olasz politikai körökben és a sajtóban élénk visszhangot váltott ki Francesco Cossiga belügyminiszter lemondása. Cos- s’iga ilyen formában vonta le a tanulságot a biztonsági szer­vek tevékenységének kudarcából. Az Ansa olasz hírügynök­ség jelentése szerint még nem tisztázódott, hogy Cossiga le­mondását elfogadják-e vagy sem. A különböző pártokat, po­litikai irányzatokat más és más meggondolások vezetik a döntés megítélésében. Külön­böző okokból ugyan, de a leg­több párt azt követeli, hogy magas szintű fórumon érté­keljék/a jelenlegi belpolitikai helyzetet. A kormányt támo­gató parlamenti többséget al­kató pártok vezetői csúcsta­lálkozóját követeli a szociál­demokrata párt. Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt titkárságá­nak és vezetőségének tagja nyilatkozatban helyeselte Cos­siga lemondását. Kijelentette: a kormányt támogató öt párt­ra kell bízni a demokratikus rend védelmének kérdését és az állampolgárok biztonsága érdekében teendő intézkedése­ket. Mint a politikai megfigyelők előre megjósolták: a keresz­ténydemokrata párt konzerva­tív szárnya, most, Moro halá­la után egyre nyíltabban tá­madja a kommunista pártot, a terrorista szervezetek tér­nyeréséért alaptalanul az OKP-t akarván felelőssé ten­ni. Andreotti pártjának kon­zervatív szárnya egyre han­gosabban követeli, hogy "te­gyék láthatóbbá a keresztény- demokrata kormány és a kommunista párt között húzó­dó válaszvonalat«. Almirante újfasiszta pártja, az MSI, azt követeli, hogy Cossiga után mondjon le az egész Andreotti kormány is­A terrorista csoportok Moro meggyilkolása óta sem szüne­teltetik akcióikat. Csütörtökön Milánóban két álarcos terro­rista megsebesítette — a lá­bán — egy amerikai bank mi­lánói képviseletének olasz igazgatóját, a 37 éves Marzio Asta.ricát. A férfi otthonából jövet kocsija felé igyekezett, amikor az ismeretlen tettesek négyszer rálőttek. Az egyik golyóval a gyomrát, a másik hárommal pedig a lábát talál­ták el. Astaricat egészségi ál­lapota súlyos. A terroristák­nak sikerült a tett helyszí­nén várakozó gépkocsin el­menekülniük. Csütörtökön a római rendőr­ség bejelentette, hogy megta­lálták a "Vörös Brigádok« egyik kommandójának búvó­helyét. E csoport tagjai ápri­lis 11-én Torinóban halálos sebet ejtettek egy börtönőrön. A tragikus esemény meg­rázta, fölháborította ugyanak­kor mozgósította is a demok­ratikus Olaszországot, hogy fokozza küzdelmét a fasiszta diktatúra elleni harcokban született köztársasági rendre, mert csapások ellen — Írja N. Prozsogin, a Pravda római tudósítója az Aldo Moro meg­gyilkolása után kialakult olasz belpolitikai helyzetről. A Pravda tudósítója rámu­tat: néhány politikai párt kép­viselőinek ingadozása hozzájá­rult a jobboldali erők kulisz­szák mögötti manővereinek megélénküléséhez. Ezek a köz- társasági rend kompromittá- lását, végsősoron azt célozták, hogy ismét tekintélyuralmi rendszert kényszerítsenek az országra. A terroristák álfor­radalmár kijelentéseire speku­láló reakciós propaganda ugyanakkor megpróbált árnyat vetni a baloldali erőkre, egy­értelműen arra célozva, hogy a mai Olaszország minden ba­ja-a munkásmozgalom és an­nak élcsapata, a kommunista párt "bűne«. A kommunista és más baloldali, demokrati­kus pártok szilárd álláspontja meghiúsította az Olaszország visszavetésére, a zűrzavar és kaland légkörének megterem­tésére irányuló próbálkozáso­kat A Pravda tudósítója kieme­li: az a körülmény, hogy a terroristáknak sikerült a meg­erősített rendőrkordon ellené­re észrevétlenül a város köz­pontjában elhelyezni a Moro holttestét szállító gépkocsit, megerősíti azt a feltételezést, hogy a terroristáknak befo­lyásos segítőik vannak. Arra a kérdésre, hogy miért éppen Aldo Morét szemelték ki a terroristák, a Pravda tu­dósítója Enrico Berlinguert idézve rámutat: Moró volt az a kereszténydemokrata poli­tikus, aki megértette a váltó" zások szükségességét, kész volt az együttműködésre az ország munkásmozgalmával. Messzire tekintő politikus volt, aki képes volt meglátni az or­szág politikai fejlődésében az új elemeket. Éppen ez váltot­ta ki ellene az eszeveszett kommunistaellenesek gyűlö­letét. A kommunisták sohasem titkőltak a kitűzött célok el­éréséhez vezető úton levő ne­hézségeket. "A harc nem lesz sem rövid, sem könnyű« — erősíti meg az OKP vezető­sége által elfogadott határo­zat. A kommunista párt éber­ségre szólít föl bármilyen újabb aknamunka ellen. A tragikus események elle­nére az olasz nép elég erős ahhoz, hogy országát a de­mokrácia, a társadalmi hala­dás és a béke útján tartsa írja a Pravda tudósítója I kancellár es a neutronbomba »Nos meggyőződhetett róla a szövetségi kancellár úr, hogy úi. humánus fegyverünk a neutronbamba milyen fejlettségi szintet ért el«. Ugyan ki gondolná, hogy a magyar—iráni kapcsolatok a hatalmas távolságok ellenére több mint fél év ezredes múlt­ra tekintenek vissza, hogy a perzsa uralkodók követei jó néhányszor megfordultak Má­tyás király budai palotájában, vagy hogy három évvel a mo­hácsi csata előtt a perzsa sah többször is figyelmeztette II. Lajos királyt a török veszély­re. Napjainkban Magyaror­szág és Irán nemcsak földraj­zilag esik távol egymástól, de különböző a két ország társa­dalmi berendezkedése is. A kétoldalú kapcsolatok mégis az utóbbi két évtizedben in­dultak el a gyorsabb és tar­talmasabb fejlődés útján. A hazai üzletekben lépten- nyomon találkozhatunk iráni termékekkel — kötöttáruk­kal, cipőkkel, szőnyegekkel —. textiliparunk egyik jelentős alapanyaga, a nyers pamut egy része ebből a Icözép-keleti országból érkezik, nem is szól­va a népgazdaság számára oly fontos kőolajról, amelyből több mint háromszázezer ton­nát importálunk a magyar termékekért cserében. A föld­rajzi távolság nagyságára cá­folnak rá azok a létesítmé­nyek is, amelyek a magyarok kezemunkáját, szakmai hír­nevét öregbítik Iránban: a bá­bolnaiak baromfitelepei, a magyar vágóhidak és húsüze­mek, hűtőházak, továbbá a Shiraz, Gorgan és Makoo kör­zetében elindított mezőgazda- dasági fejlesztési programok. Hazánk a felszabadulás után 1955-ben kötött először kereskedelmi megállapodást Iránnal. A gazdasági kapcso­latok látványos fejlődésére azonban csak 1973-tól került sor, amikor Irán az olajárak emelkedésének következté­ben nagyszabású fejlesztési programokba kezdet. Ma már ott tartunk, hogy a tavaly alá­írt megállapodás az árucsere­forgalom megduplázódásával, a kétszázmillió dolláros bűvös határ átlépésével is számol. Természetesen, a két ország képviselői az árucsere mellett egyre nagyobb figyelmet szen­telnek a kooperációs lehetősé­geknek, a harmadik piacon való együttműködésnek. Eb­ben a szellemben jött ‘például létre a Hungarocamion szállí­tási vegyesvállalata, vagy a Medicor Műveké, amely sebé­szeti műszereket készít Irán­ban. Szó van arról, hogy ma­gyar szakemberek is bekap­csolódnak az iráni bauxitku- tatásba, a timföldgyártás ki- fejlesztésébe, valamint az inf­rastruktúra kiépítésébe. Ez utóbbinál a tapasztalatok sze­rint elsősorban a komplex ok­tatási központok, valamint egészségügyi rendszerek jö­hetnek számításba. A magyar—iráni kapcsola­tok sokrétűségére utal a gaz­dasági téren elért eredménye­ken túl az is, hogy a perzsa irodalom remekeit régóta for­dítják magyar nyelvre. Rend­szeresek a két ország képvi­selőinek találkozói is. Vendé­günk, Reza Pahlavi sah nem most először jár hazánkban. 1966 őszén már tárgyalt Bu­dapesten — ellátogatott Irán­ba Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is. Akárcsak akkor, minden bizonnyal most is nagy figyelmet szentelnek a két ország sokoldalú együttműködésének, melynek lehetőségei még távolról sin­csenek teljesen kihasználva. R, M-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom