Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-10 / 108. szám
A közművelődés nem részfeladat Tapasztalatok és feladatok a barcsi járásban A közelmúltban fontos társadalompolitikai kérdéssel. a Központi Bizottság 1974-es közmüvet ődéspolitikai határozata végrehajtásának ellenőrzésével foglalkozott a Barcsi Járási Pártbizottság. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az elmúlt négy évben a jelentős szemléletváltozás, a fokozódó aktivitás hatására sokirányú munka bontakozott ki a ’közművelődésben. A járás üzemeiben, intézményeiben. az élet szinte minden területén közüggyé vált e tevékenység. Nőtt a társadalmi'rangja, bővültek a művelődés lehetőségei, formái, szélesedett a tömegbázisa, emelkedett a munkások, tsz-tagok, értelmiségiek és a fiatalok cselekvő részvétele a kultúra különböző területein. A haladásban meghatározó szerepe van a pártirányítás színvonalának, komplexitásának, a kulturális pártmegbízatások meghonosodásának: annak hogy a pártszervezetek e területen ■ is eredményesen alkalmazzák a párt általános munkastílusát. Ennek hatására és ezzel egyidejűleg kialakult a helyes munkamegosztás az állami, gazdasági, társadalmi szervek között, megteremtődtek az irányító, tervező, koordináló munka célravezető formái, rendszere. A széles társadalmi összefogás jól segítette, bővítette a közművelődés . feltételeinek, eszközrendszerének megteremtését. A közművelődési tevékenység megfelelően igazodott a járásban végbement gazdasági társadalmi fejlődéshez, eredményesen követte az iparban és a mezőgazdaságban egyidejűleg bekövetkezett változásokat. Kiemelt figyelmet kapott a munkásművelődés. Az üzemekben létrejött közművelődési bizottságok, az üzemek és a kulturális intézmények szorosabbá vált munkakapcsolata segítette a munkások politikai, szakmai, általános műveltségének növelését. Ezt bizonyítja többek között, hogy az elmúlt négy évben, mintegy 850 dolgozó fejezte be az általános iskola 8 osztályát — egynegyede cigány —, és 1150 dolgozó szerzett, illetve szerez levelező úton érettségi bizonyítványt. Kibontakozóban van az üzemekben a szocialista brigádok klubja, bővült az üzemi ismeretterjesztés, csaknem tíz százalékkal nőtt a fizikai dolgozók aránya az olvasókon, belül. E fejlődés mellett ís kiemelt feladatnak tartjuk a munkahelyi művelődés rendszerének további fejlesztését, a szélesebb értelemben vett üzemi közművelődés kibontakoztatását. A lehetőségek, a formák és az eszközök még átgondoltabb alkalmazásával a hangsúlyt a differenciáltabb és a kiscsoportos tevékenységre kell helyezni. A művelődés üzem bázisának erősítésére van szükség. Növelni kell a szocialista brigádok élenjáró, kisugárzó szerepét, valamennyi üzemben létrehozva a szocialista brigádok klubját. Szükségesnek tartjuk — az eddigi gyakorlatát erősítve —, hogy a kulturális rendezvények még jobban kötődjenek az üzemekhez, munkahelyekhez, közösségekhez. Mindezek célja, hogy gyorsítsuk a dolgozók politikai, szakmai és általános képzését, műveltségük növelését 30 éves az Országos Mentőszolgálat Amikor még lovas kocsival szállított a Mentő. Bevetésre készen a Mentőszolgálat repülőgépet Harminc ive. 1948. május 10-én jött létre, az Egészség- ügyi Minisztérium felügyelete alatt, az Országos Mentőszolgálat, az egész ország területére kiterjedő hatáskörrel. Elődei a Budapesti önkéntes Mentőegyesület, a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesülete és még néhány kisebb mentőegyesület. Az OMSZ Budapesten működő főigazgatóságra, területi központokra és az ország területén arányosan telepített mentőállomásokra tagozódik. A mentőszolgálat az elmúlt harminc év alatt az egész országban hatalmasat fejlődött. Míg 1938-ban csak ötvenhét mentőállomás volt, ma százötvenkilenc látja el feladatát. A gépkocsiállomány ezerháromszáz felett van és minden mentőszolgálatot teljesítő gépkocsi URH rádió adó-vevő berendezéssel van felszerelve. Sürgős esetekben az OMSZ repülő gépéi az ország legtávolabbi vidékéről is elszállítják a betegeket a kórházakba. A fejlődésre jellemző, hogy míg harminc évvel ezelőtt, 1948-ban a szolgálat kocsijai kilencvenöt ezer beteget szállítottak, az elmúlt évben 1 7000 000 felett volt a kórházba vitt betegek száma. Az elmúlt években tovább csökkentek a közművelődésben meglevő egyenetlenségek, a központi és társközségek közötti különbségek. Az axna- tőrmozgalom általános fejlődéséhez hozzájárultak a kis községekben létrehozott népi együttesek, kórusok. A tanácsi körzetekben létrejött helyi TIT-szervezetek, az ifjúság aktívabb bekapcsolódása — TIT- és ifjúsági klubok — felélénkítették a kulturális életet, segítették a közéleti aktivitás további kibontakozásét. Továbbra is fontos társadalompolitikai kérdésként kezeljük a közművelődésben meglevő egyenlőtlenségek csökkentését, a kis községek lakossága színvonalasabb művelődési lehetőségeinek megteremtését A rendelkezésre álló eszközök hatékonyabb kihasználásával nagyobb gondot kell fordítani azoknak a formáknak a további fölelevení- tésére (olvasókör, dalárda, szakkörök stb.), amelyeknek hagyományai vannak a községben. A járási közművelődési intézmények tudatosabb tevékenységére van szükség a központi községek segítésében, növelve a kihelyezett rendezvények számát. Másrészt jobban kell mozgósítani a községek lakosságát a 'központi községekben és a járási székhelyen szervezett rendezvényeken való részvételre A járás közművelődésének fejlődésében meghatározó szerepe van Barcsnak. Irányító, kisugárzó hatása az elmúlt években érezhetően javult. Ebben fontos munkát végzett a járási ifjúsági és művelődési központ. A létrehozott amatőregyüttesek, művészeti csoportok helyi és a járás községeiben való szereplése példamutatóan és élénkítően hatott a közművelődés fejlődésére. A zenei nevelésben alapvető változást eredményezett az önálló zeneiskola létrehozása Barcson. 1974-ben 150, jelenleg csaknem 300 tanuló — a járás szinte minden községéből — tanulja a zenét különbőz» szakokon. 660 ifjúsági és 100 felnőtt bérletes látogatja rendszeresen a Filharmónia előadásait. A zeneiskola tanulónak és tanárainak hangversenyei is egyre több látogatót vonzanak. Ifjúsági és felnőtt fúvósZeneka- ruk magas színvonalú tevékenysége ma már elválaszthatatlan a község életétől: szerepléseikkel ismertté váltak a megye határain kívül is. A közművelődés tartalmi továbbfejlesztésével, a felgyorsult politikai, gazdasági és társadalmi fejlődéssel összhangban még tudatosabban ikeűl fejleszteni a Barcson élők és dolgozók műveltségét, alakítani életmódjukat Fontos, hogy figyelembe vegyük: e foglalkoztatottak nagy többsége az iparban dolgozik, helyben lakó vagy bejáró. A régi üzemek mellett több új munkahely is létesült, összehangoltadban kell megszervezni az üzemek közötti tapasztalatcseréket, munkástalálkozókat, közös rendezvényeket, továbbá jobban figyelembe kell venni Barcs növekvő munkás- és tanulóifjúságát elősegítve törésmentes tudati fejlődésüket; azt, hogy bennük teremtődjön meg a munkásosztály magasan képzett és példát adó utánpótlása. A humán értelmiség mellett jelentős az agrár- és műszaki értelmiség szerepe. Szükséges, hogy személyesen is vállaljanak többet a szakmai kultúra terjesztésében, a gazdaság- politikai helyi feladatok kulturális eszközökkel történő megvalósításában. Tovább kell erősítenünk a közművelődés üzemi, iskolai és intézményi bázisait, nyitottabb, szélesebb kulturális munkával növelve e munkahelyekre és a településre gyakorolt kisugárzó hatásukat. Követelmény, hogy gyorsabb ütemben bontakozzon ki a sokoldalú esztétikai nevelés. Ki kell alakítani a művészeti ízlésre jelentős befolyást gyakorló műhelyeket (műtermi lakások, köztéri alkotások stb.), megteremteni a Dráva menti és a járás nemzetiségi hagyományait ápoló múzeumot, a honismereti mozgalom továbbfejlesztésének bázisát A kulturális feladatok végrehajtásában továbbra is számítunk a közművelődés hivatásos és társadalmi munkásainak lelkes, hozzáértő munkájára. Összefoglalva: a mennyiségi növekedés reális ütemének fenntartása mellett a fő figyelmet a minőségre .és az. ezzel összefüggésben felvázolt néhány fő területre összpontosítjuk. Fontosnak tartjuk, hogy ebben a folyamatban a párt-, állami, társadalmi szervek, üzemek, intézmények közös tevékenysége még jobban ösztönözzön a társadalmi és politikai kérdések iránti fogékonyságra. A munka'során kapjon nagyobb hangsúlyt a világnézeti nevelés, a társadalmi, gazdasági, életszínvonal-politikai kérdésekkel való foglalkozás, a szocialista közgondolkodás mélyítése a szocialista emberré nevelés tudatossága. Király György, a Barcsi Járási Pártbizottság titkára Berták Lá&slő versei „Európa közepén holdvilágban” Az új kötet hét évre követte a megelőzőt. Ebben nem sokkal több vers van félszáznál, s abban sem volt sokkal több. De sohasem a mennyiség.. . Most különösen nem. Az Emlékek választása című — a Magvető Kiadónál napvilágot látott — kötet nemcsak a költői életmű eddigi legfontosabb állomása, hanem magának a lírának gazdagítója, úgy tetszik. Előző kötetében, a Fák felvonulásában Bertók ugyanott állt, ahol most — egyik lábbal Vesén, másik lábbal Pécsen —, de most, s nem életkorban óripskamasz- ként, megmagasodva szippant európai levegőt Falu gondja, város gondja, ország gondja, földrész gondja, világ gondja- Magára vállalja költészetében, nem messiásként, nem is cinikus prédikátorként A gonddal viselősek mindig magányosak. Ebből a mélyben gyökeredző, magasba felfutó költészetből is kiolvasható ez. Nem a reménytelenség-jegyes érzés, hanem a megéltség-ke- serűség. *Az emberélet útjának felén« tapasztalata, illú- ziófosztottsága józan, felmérésre és szigorú önvizsgálatra, erőbeosztásra jogosító állapota. Mi változott? Első pillantásra semmi Ugyanaz a világ, ugyanazok a rokonok. A falu, a család, s Petőfi, Csokonai, Berzsenyi, de Csontváry is. Nagy László, Csanádi Imre, Csorba Győző, Várkonyi Nándor, de Kondor Béla is. Verséire, vagy versbe kerülték; Már nem csak az akolme- leg párában, hanem az akol előtti széljárta puszta hidegében is, s a pusztán — szemben az akollal — erőmű épül. Intellektualizálódott, s mert gondolativá mélyült, keserűbb, gúnyosabb lett ez a költészet, Bertók Lászlóé. Valaminek a hiánya süvölt belőle; a hiány teljessége, öröklét nincsenek felismerése, elárult gyerekkor, elszámolatlan forradalmak, rémei terhe. »Noé bárkája tele varjúval, / hova száll, ha itt a galamb, / hova száll a galamb?« Kérdés, féltés. Csupa felismerés ez a kötet: »mert mi vagyunk a legkisebb fiú, / és üres a tarisznyánk...« A falu nem a mesék, hiedelmek világa többé, nem is menedék. Nem vasárnap. Hanem mindaz, ami mögötte van. Amit az alkalmi képíró nem tudhat, nem érezhet föl. De amihez az innen emelkedő kötelezett egy életre, »ne higgye azt, hogy — mert kivált — / elúszhat a törvény fölött.« Kötések és szakítások, vonzások és taszítások ellenerőiből épül konok küzdelemben ez a költészet, gúny fennsíkjain, sőt szürreális magasságokban. Gyönyörű képeket vajúdik világra. íme: »az önfeledt mozdulat néma népdalát«, .. vagy az őszt kifejező »Megint a levelek halála«. Nagy kár, hogy egy költészetet csak úgy lehet jegyzetben felidézni, hogy idézünk. A más műfajok törvénye érvényesül; kevesebb as, ami szól az eredetiről... Mint horgok hal szájába, belénk akadnak sorai, rángunk tehetetlenül. »Pilátushoz mérik az embert / jaj Atyám adj méltó keresztet!« — indítja Kondor Béla képe kérésre. A világ bonyolultsága, szerves és szervetlen anyagok szomszédsága, szándékok ellenárama, »árnyék és fény keresztjén a való« — ebből épül ez a költészet Igen, metsző és vért kiserkentő gúnyból is. Mint a Hátsó udvar, az Azt mondja, a Lesz itt még ünnep versekben. De kemény fogadalomból is: »Saját koporsóm szíves motorja / nem leszek! Veszteségeim / virágozzanak dög hasa alatt, [ országgá épülök szélein.« Fuvallatlágy szelídség helyett mocsarakkal, dögökkel, halálokkal számot vető kemény tudatosság az erősek szűkszavúsága. L. L. rn TÓTH BÉLA Legendák a lóról A lóidomárok körülém. Nem trappoltak egy iramodásnyit se. Ballagtunk a szilajokhoz. Katonák őrizték azokat is puskával. Mit tanul attól a ló? Kerüli messzire, nekünk meg az a dolgunk, hogy összeszoktassuk őket. A szilajok a háromévesekből valók. Ember nem érintette még őket. — Na — mondom —, emberek, először is a szerszámlovat keli nyereg alá tenni. Ugyan van itt ménesszám nyereg alá tanult, de hát azokon nem tudjuk a szilajságot beérni. Ezekhez gyorsjárásúak kellenek, mint ők maguk. Ezért a szerszámlovakat szedjük ki, mindenkinek a gusztusa szerint Azokat bepuhítva nyúlhatunk a többihez. Értették az emberek, hogyne értették volna. Karéjozzák is a negyedfű ménest olyan buzgalommal, majd elszaladnak ijedtükben. Efey Múzsái nevezetű választott leghamarébb csikót. Mondja is, ő arra ráül. Mondom, szót értsünk! Majd én megmutatom a csínját-bin- ját, nékem mind így csinálja, különben már indulhat is visz- sza elüszkösödött falujába. Nem zsivány módon törve, rifcva hajtjuk Itt 'dögire a lovat, de tanítjuk. Finumfánum- mal bánni vele, mint a fehérnéppel! Mind a húsz emberem a lóhoz, de ki erről, ki amarról az oldaláról. Veszem a hur- kozott árkányt, vagyis más nevén a pányvát a kezembe, közelítem a csordát. Farolnak, farolnak, figyelnek. Lassú, suttyanó mozdulatok kellenek ide, mint a vadméhekhez. Ha nem kapkodsz, nem szúr. Mikor dobásnyira megközelítem a választott vasderest, nyakára röpítem az árkányt. Erre szabadulni akar, de a hurok, minél jobban ugrál, ágaskodik, annál feszesebben szorítja a nyakát A többi nézi, bámulja a bajba jutott társát, de amíg az vészjelet nem ád, addig nem mennek a segedelmére. A csikósnak meg annyira nem szabad a lovat fojtogatni, hogy az segítségért kiáltson. Ilyenkor inkább eltérésednek az ágaskodó társ mellől, legalább annyira, hogy a kis árkánnyal hurkot vethetek a két hátsó lábát összehúzandó. Amikor a gyöpet is kiveszem alóla, elbizonytalanodik a ló. A legtöbbje inkább lefekszik, minthogy elessen. De ha nem adja magát még, *a első lábait is árkányba fogom. Attól már eldől. Szépen kell dönteni, hisz tehetek benne akkora kárt, ló nem lesz belőle, csak pörkölt. Némelyik a földön fekve is veri magát, akkor rakásra húzom a négy lábát, de olyan közelesen, ahogy négy ujjamat össze tudom érinteni. Most jön a kötőfék. Ezt a nyakát nyújtogató táltos fejére gombolom a fapö- cöfkkel, a futtató kötél máris annak az álladzó karikájában van. Szép nyugodtas mozdulatokkal a hurkolót kiveszem a nyakából, megoldom a lábfogó árkányokat. Ilyenkor kicsi hízelgő beszédekkel kell élni. Megkönnyíti a bánást. Szép finom madárfüttyentések is nyugtatják. És vigyázni, hogy fölálltában, maga *alá ne törje A lábait. Ekkor aztán, ha annak való, aminek szánjuk, hát fölrúg a két hátsó lábával, nekiindulva a vakvüágnak. Kicsit szaladjunk vele, távolodunk is a ménestől. Még nem hiszi, hogy kézben van. A futtató kötelet pedig engedni neki, ha kell, ötven ölnyire is, hadd fáradjon vele. Akkor aztán a kötél tartása szerint a nehezebb oldal felé kezd kanyarodni, körben fut. Már a miénk. Hadd fussa a köröket Az igazi lő százszor elforogja a kötelet tartó csikóst, amikor érezni lehet vágtáján, hogy veszti az erejét. Nem kell letörni, vadítani, tajtékdúrásig hajtani. Amikor magától csihad, hagyni kell. Kicsit a futtató száron közelébb lehet hozzá menni, ha tűri jő, de ha sens tört se baj. Nem egy nap alatt születik a nyerges! Mikor úgy a pányvajárást tudja, érzi a nyaklót meg a vezetékszárai, hogy nem szaggatja, nem esz- telenkedik vele, hanem belátja, hol a vége erejének, a kötélnek, az okos ló hamar megtanulja, nem kell neki két nap, jó szóra megáll. Hanem, hogy így mutatom én húsz emberemnek a szelídítőiskolát, veszem észre, hogy Szepi is ott áll, ide szánt ötven katonájával, fordítja nékik szóról szóra mozdulataimat. Gondolom, jól is teszed, pajtás. Lehet itt ötezer katona alá való cocó, mire azt én húsz emberemmel elkészítem, a török még egy Temesvárt fölépít ellenetek. Na, hogy így megmutattam az első napi tudnivalókat, csak neki árkányozgatják embereim is magukat a szemmel választott csikóságnak. Teszik olyan szépen, ahogy tulipán nyílik a szemünk láttára, ha fölkel a nap. De nyugodtan ám, emberek! Nem ám, hogy nekiesünk, mint bolond tehén a fiának. Érző lelkek ezek. Az ember hamarébb eltűri a gorombaságot, mint a ló! A ménest egyszerre négy embernél több ne környékezze! Megfutnak izgalmukban, mehetünk utánuk, míg állásra verjük őket. (Folytatjuk) Somogyi Néplap 5
