Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-09 / 107. szám
II. őkölYÍYÓ’Yilágbaj nokság Boglárt kápolnatárlatok Gyenge magyar rajt Belgrádhan 41 ország, köztük Magyarország öklözöl lépnek nap nap után szorítóba a II. ökölvívó-világbajnokságon. A mieink eddig nem valami fényesen szerepeltek: az eddigiek során csak Botosnak sikerült győztesen elhagyni a ringet, a török Noyan elleni mérkőzés után. Jakab a színesbőrű, 19 éves, amerikai Lockridge-től — jó kezdés ellenére — vereséget szenvedett. Ezután Lévai következett, aki az ugyancsak amerikai Tubbs ellen remekül hajrázott a harmadik menetben, de ez Is kevésnek bizonyult, s így ő is kikapott. Dezamits sem járt jobban. Igaz, hogy őt a venezuelai Esperagoza ellen jogtalanul fosztották meg a győzelemtől; a pontozók ellenfelét látták jobbnak, 3:2 arányban. Íme, egy kitűnő szakember véleménye a mérkőzésről. Adler Zsigmond: »-Dezamits győzelmet érdemelt volna.« Sajnos nem ő, hanem a pontozók döntöttek. ’Így Jakab és Lévai után ő is búcsút vett a további küzdelmektől. Barátságos mérkőzés Rákóczi őreiíii--Glioíe (Hamisig) öregiiúk 3:1 (2:0) aratott. A glin- deniek a vártnál nagyobb ellenállást tanúsítottak, és a könnyedén játszó Rákóczi »öregeinek« meg kellett küzdeniük a biztos győzelemért. A két csapat az alábbi öszszeállításban szerepelt; Rákóczi: László — Horváth (Németh T.), Hoffmann, Márton (Bar- ta), Gergely (Darvas), Köves (Szabó), Szigeti (Jeze- ri), Pandurics (Pintér), SzentJelenet a mérkőzésről. Sötét mezben a vendégek. gróti, Göncz (Rapp), Herbert (Stadler). Kaposvár, 500 néző. V.: PálfL Kaposváron több százan voltak kíváncsiak a Rákóczi és a Hamburghoz tartozó Glinde öregfiúi labdarúgó csapatainak mérkőzésére. A hazaiaknál húszán, a vendégeknél a sok sérülés miatt tizenhármán léphették pályára. A mérkőzés — mint az ilyen találkozókon megszokott —; nem hozott nagy iramot, néhány formás támadás azonban így la tetszést Glinde: Lux — Kindt, Öcsiért, Classen, Wessel, Wehlan, Moll (Böhling), Würfel (Frei- pel), Passemann. Krüger, Bettiké. A gólokat Szentgrótl, Köves, Rapp, illetve Würfel szerezte. — NB-s ifjúsági bajnokság: DUNAÜJVÄROSI KOHÁSZ- SIÓFOK 7:0 (3:0). A mérkőzést Siófokon játszották. Ül TÓTH BÉLA Legendák a léről Ahogy teltek a hetek egymás után, nekiízeledtünk a dolognak valahányan. A népesség is szaporodott a tábor körül. Földbe ásott kondásokban főztek ezek a szedelék szakácsok olyan jóízű ételeket, illatuk elszolgált hetedhét határokon túlra. A sok lerombolt falu, annak szétbúj dosott lakossága, mind ide csalódott általa a tábor köré. Eleinte csak egy-két férfiember, Kondoros égett falad közül. Aztán Kétsoprony, Simánd, Pankota, Jenő is kiadta elszéledt éheseit. Mikor Korbász rájött, hogy idegen drancosok kószálnak a tábor körül, nagyon beszigorodott Maga elé kísértette őket, akkor már lehették vagy ötvenen. Negyven férfi és tíz nőszemély, s épp száz botütéssel a farukon szét akarta zavartatni őket. Mondom neki, Szepl, csak kicsi türelmet mutass! Ezeket hívni kellett volna, nem elzavarni! Aranykezűek, használni tudnak, de mindenütt Nézd az asszonyokat Csapassunk födelet a fejük fölé, miből se tart, itt az építőanyag helyben. Elcsömbökösödünk asszony! kéz nélkül a lovak körül. Hát mi munka az, ahogy a férfiember gatyát mos? Megáztatjuk kicsit, aztán száradon hagyjuk. A férfiak közül húsz is lóértő. Idomításnál egynek több hasznát veszem, mint tíz katonának. A katona enni, inni ad a lónak, de nem tanítója annak. A kardot forgatja, de csinálni nem tudja ! A lovat megüli, szúr és vág róla. Olyan készen kell annak a lovat is g kezébe adni, ahogy a puskát. Szepi sze- pegett szavaimon. Nem volt szokása, hogy mindenben csak neki lehet igaza, mert ő a rangos. Bár a civilt annyiba se nézte, mint a kutyát. Annak nem tudott parancsolni. Azokat nem lehetett glédába állítani, nem értették a kürtszavakat, a németül mondott vezényleteket, a fegyelmező csuklógyakorlatokat. Nem lehetett nekik 'ébresztőt, takaródét veretni. Szepl rángatta a vállát, annyit vakkantott, hogy lehet, mondok valamit, mert jár a szám. De hát a szolgálati szabályzatban nem az van, hogy hívjad a civilt, hanem, hogy a tábor köré, hadak mögé húzódó rongyos népet pedig pusztítsd, mert a bajod gyűlik meg vele. Nem lesz ezekkel baj, mondom neki. Ezek közül kikerülne egy-két esürhekanász. KaFett Jolán és Perez János kiállítása Fett Jolán a Fényváró című gobelinnel. tona nem állhat puskával a disznók mögé. Huzalom is kell ahhoz. Értés. Aztán itt van egy vágógulya. Azokat a civil láthatja el. Külön választható a fejős gulya. Hányán, innánk mi itt tejet! Nemcsak borral él az ember! Itt van a vágó- birkaság. Csak nyammog, ahogy idehordják Szentesről. Megapadnak, ha nem legelhetnek. Ezek mellé pásztor kell. Szánthatnánk zab alá való földeket Itt van húsz pár ökör. A kovácsok fageren- delyes ekéket tudnak sikeríte- ni. S szántsunk, vessünk. Kukoricát is lehetne tavaszra vetni az őszi szántásba, hát nem kellene Erdély oldaláról idefuvarozni a csövest. Szepi dobbantott a lábával. — Lótábor ez, vagy paraszt- gazdaság? — Mindenkinek segítene! — Nézd, ha ennyiben vagyunk, hát rendezd a civilsé- get Legyél közöttük bíró. Azt nem tűröm, hogy a fegyelem meglazuljon! Itt egy szalmaszál a mi parancsunkat nem keresztezheti ! Nekünk tömegével kell a sereglovakat fölkészíteni ! — Hát azon munkálunk, Szepi! Magam köré szedtem védenceimet. Mondom nekik nyíltan, kapnak enni, inni, nem kell kóbor kutya módra lopva, köröm közül, árokparton zabálni a koncot. Napjában háromszor rendes katoname- názsi. de... Dolgozni kell érte! Először is válasszunk bi- rótl — Löigyön maga, lögyön maga! — kiabálták rögvest a népek. — Én pedig nem tehetem, mert kilencezerig való lóra kell gondom legyen- Hanem magatok közül, teszem azt, mivel ismerem régről, alkalmasnak vélem Dubari Bandit, ki ír, olvas, értője embernek, állatnak egyaránt. Amúgy is tiszta kezű gyereknek tudom, az igazságot viseli majd bírói mivoltában is, ha anélkül azt viselte! — Ha maga mondja, legyen! — A kapitány veremszállásokat enged nektek a mago- sulat déli oldalán. Külön az asszonyokét, külön a férfiakét. Kell húsz lóértő' idomító a kezem alá. Kell három gulyapásztor, értő csürhepásztor, birkapásztor. A többi, ki tud ökörrel szántani, szántson, ki tud szekerészni, de induljon rögvest Vásárhelyre Patinai Pali sárvargához edényzetért, ami között legyen pohár, kancsó, tányér, kanna, teknő. Más szekerészek be Szentesre, ami mozduló eke van, de nem lopni ám, azt ide! Megbolydult erre a nép. Szétfutottak örömükben, mint a tavaszi füvekre eresztett csikócsorda. De még a fehérnépek is futkostak, hajuk lobogtatva, (fnhftKtjnk) Tizedszer rendezte meg a Kaposvári Városi Tanács művelődésügyi osztálya, a városi úttörőelnökség és az ének-zene munkaközösség az általános iskolai énekkarok tíalosünnepét szombaton a Latinca Sándor Művelődési Központ színház- termében. Utolsó, és minden bizonnyal a legékesebb láncszeme volt ez a találkozó az idén — egy évtized után először — valamennyi járásban megrendezett diákkórushangversenyek sorozatának. Különlegesen szép ünnepe a dalnak, dicsérete a szervezőknek és mindenekelőtt a pedagógusoknak, akik a jubileum talmi csillogása mögé magas í rendű esztétikai minőséget is becsempésztek, azaz becsempészettek érces hangú nebulóikkal. Mert a színvonalbeli különbségek csökkenése jelzi: a megyeszékhely tizenegy általános iskolájának pedagógusai nem váltak önelégültté az utóbbi évek sikereitől, a rádiófelvételektől, az Éneklő ifjúság-mozgalomban elért értékes eredményektől. A fejlődés tovább tart, az éneklés ösztönössége, gyermekdeden természetes »ősereje« egyre inkább hangzásbeli csiszolt- sággal, dinamikai árnyaltsággal párosul. Hagy a koncertet mindvégig csillapíthatatlan élvezettel hallgató krónikás ezúttal mégis egy negatívumot tűz tolla hegyére, annak oka semmi esetre sern az ünneprontás szándéka. A negatívum — országos jelenség. A gyermekkórusok repertoárjának sajnálatos leszűkülésére gondolok. A műsordarabok ismételgetésére, a lassacskán elcsépeltté váló »sikerszámokra«, amelyek ugyan alkalmasaknak látszanak a közösségi érzés formálására az éneklés által, de a kórus- mozgalom másik alapkövetelménye — a zenei műveltség legnélkülözhetetlenebb tudnivalóinak közvetítése, a stílusismeret, stíluskészség kialakítása — aligha érhető el ily módon. Igaz, az énekkarok irányítói többnyire alkalmazkodnak a javasolt hármas követelményrendszerhez, s megfelelő arányban tűznek műsorra népdalokat, klasszikus alkotásokat és tömegdalokat, az egyes kategóriákon belül azonban — valószínűleg a gyermekek hanganyagának, muzikalitásának aláértékelé- se miatt — »uniformizálná« válik a repertoár. Kevesen vállalják a sikertelenség kockázatát hosszabb felkészülést igénylő klasszikus, romantikus és huszadik századi művek bemutatásával — pedig szombaton is kiderült, hogy érdemes. A Tóth Lajos Általános Iskola énekkarának gyönyörű Palestrina-, Bartók-, Britten- és Oopland-produkcióit am emelkedő fontossága volt a velencei biennálén való bemutatkozásnak, illetve a párizsi La Demeure Galéribeli, a londoni és New York-i tárlatoknak. 1975-ben Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. A bogiári kiállításon szereplő művek jellegzetes vonása, hogy valamennyi figurális kompozíció. Tavasz, Fényváró, Nyár — textiljeinek címei is arról vallanak, hogy a természet és az ember kapcsolata foglalkoztatja e képzőművészeti, festészeti igényű gobelinek alkotóját. Színei — különösen a portrészerű textilképek esetében — erősen hangsúlyozzák a dekorativitást, a térben való uralkodást. Perez János ötvösművész a j Kék-kápolna különleges han- ' gulatú helyiségét rendezte be művészien megmunkált fém- plasztikáival. A Képzőművé szeti Főiskolán 1940-től Zarga Nándor Lajosnál és Koffan Károlynál tanult, a kerámiával és a mozaiktechnikával ugyancsak foglalkozott. 1963- ban két portréfilm is készült róla, az egyiket Zsigmondi Boris készítette, a másik — Kol- lányi Ágoston alkotása — az Ének a vasról Moszkvában t nagydíjat I nyert Többnyire ékszereiről, kis ötvösremekeiről ismert Pecz János; Bala- tonbogiáron kevésbé ismert oldaláról mutatkozik be; térplasztikái közelebb állnak a szobrászathoz, mint az ötvösséghez. A fém xnegmunkálhatósá- gának így is sok variánsát mutatja be. A durva hegesztésektől a ritmusos szerkesztésen át a figurális kompozíciókig. Mióta a hegesztés is elismert technikának számít a szobrászatban, sokféle módon próbálták megmutatni az alkotók az anyaggal való bánásmód fölényét. Perez János azonban tudja, a mesterségbeliségnek, az anyag tulajdonságainak az ismerete épp oly fontos, mint a kísérletező próbálkozás. Az anyag varázsa épp abban rejPerez János: Galambot röpíts nö (részlet) tik a művészetekben, hogy a gondolat, ötlet a fém, fa, textil törvényei szerint valósul meg. Perez János ennek utánozhatatlan mestere. A bogiári kápolnatárlatofe idején — szeptember 30-ig — a parkban Nemes Attila szobrai láthatók, június 3-tól Reich Károly, Somogyi József szerepel a kiállítótermekben, a nyár végén Imre István tes- tőművész kiállítása várja az ide látogatókat. Horányl Barna Kaposvári diákok daiosünnepe Szűk válaszfék magas színvonalon Mikorra a tópart benépesül, a bogiári kápolnák nyitott ka- pukkat várják a Balaton szerelmeseit, visszatérő vendégeit, a hétvégi látogatókat. A somogyi part jelentős képzőművészeti bemutatóhelyévé fejlődött Balatonboglár, ahol vasárnaptól június közepéig látható Fett Jolán Munkácsy-dí- jas textilművész és Perez János Munkácsy-díjas ötvösművész tárlata. A Vörös-kápolnában néhány műnyi bemutatkozásra vállalkozott csupán Fett Jolán, hisz szövött textiljei többnyire nagy méretűek. E vállalkozás is mutatja, hogy a gobelinek alkotója a belső terek nagy felületű dekorálására törekszik. A felszabadulást követő években kezdte el tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán, ahol Schubert Ernő növendéke volt Tanulmányi évei alatt már szorgalmas növendéknek tartották. 1949-ben a svájci alak- rajz-kiáltításon bronzéremmel tüntették ki, 1951-től öt esztendőn át az Iparművészéti Főiskolán a textil főtanszék tanársegédje volt; azóta az Iparművészeti Vállalat tervezőjeként tevékenykedik. 1966- ban rendezte első kiállítását ; külföldi szereplései közül kiéreztük ugyan meglepetésnek — helyzeti előnyük közismert —, ám a »gárdonyrisok« félig- meddig »újonc« kórusa is bizonyította, hogy egy-egy bonyolultabb klasszikus mű bemutatása nem ördöngösség. A tömegdal-kategóriában — és ez ismét országosan általánosítható »kórtünet« — szinte teljesen eltűntek a munkás- mozgalom hőskorából származó értékek. Ugyancsak baj van a népdalválasztékkal — hiába vártuk szombaton is a somogyi termés remekeit —, csakhogy ennek oka már helyben keresendő. Mert, miközben a pedagógus karnagyok kétség- beesetten kutatnak szűkebb hazánk folklóirkincsei után, a Rippl-Rónai József Múzeum szalagtárában háromezer népdal alussza álmát — feldolgozatlanul, ismeretlenül. Fel- használásuk bizonyára a gyermekkórus-mozgalomnak is új lendületet adna, éppen úgy, mint Tolna megyében, ahol — már évek óta — minden, az iskola kapuját tanévnyitáskor átlépő apróság ízléses népdalos könyvecskét kap ajándékba. Természetesen a helyi gyűjtésből. Az ötlet importálása azonban már nem az általános iskolák kórusvezető pe-» dagógusainak feladata: ők a rendelkezésükre -álló készletből aknáztak ki mindent a kaposvári gyerekek tizedik dalosünnepén, elragadóan szépen, hangulatosan, nagy szakmai igényességgel, tartós emléket hasjyya a gyakran elbú- völten fülelő közönségben. Szintén szombaton, a kisiskolások dalosünnepével egyidejűleg került sor a Munkácsy Mihály Gimnázium aulájában a szakmunkástanulók Zúgjon dalunk énekkari bemutatójára amelyen Baranya, Zala, Tolna és Somogy megye egy-egy énekkara vett részt. A műsorból az 503. sz. Rippl- Rónai József Ipari Szakmunkásképző Intézet — a rendező szerv — kórusának Zákányi Zsolt vezényelte Mozart-, Ti- toni- és Bárdos-produkcióját hallottam, a lágy hangzásnak, a precíz kidolgozottságnak adózó élvezettel. Az egyetlen tényező, mely az elmélyült műélvezetben megakadályozott, a »pendtizés« kényszere volt, ami ebben az esetben — úgy láttam — több volt, mint az újságíró magánügye, hivatásbeli kötelessége. Lehetséges, hogy az esztétikai gyönyörűség — az időpont célszerűbb ösz- szeegyeztetésével — sokak számára megkétszerezhető lett volna? L, A. 5 in
