Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

GYERMEKEKNEK Kerékpártúra az adatközlőhöz Bíbic Nagybajom címerében Píe feledjétek! Ar első májusi vasárnap az övék, az édesanyáké. A virág­ba borult orgonabokrok, a ke­cses tulipánok, a harsogó jű, a lombosodó fák, a mézsárga napfény — minden, minden őket köszönti. És ha minden­ből ezerannyi volna, akkor is kevés lenne az ő tiszteletükre. A legcsodálatosabbat, a legnagyszerűbbet, az életet je­lenti, az életet hordja magá­ban az édesanya. Annyi áldo­zatot, szeretetet, megértést senki nem adhat, mint ő. A mai nap az övék. Virág­gal a kezünkben megpróbá­lunk köszönetét mondani. Mert a hálás szó, a virág csu­pán jelkép lehet mindazért, amit tőlük kapunk. Nem is vesszük észre, hogy szüntele­nül ránk ragyog aggódó sze­retetek fénye. Az édesanya az egyetlen az életünkben, aki­nek a szive, az ölelő karja örökké tárt előttünk. A mai nap az 6 ünnepük. De rajtunk, rajtatok áll gye­rekek, hogy ünnep legyen szá­munkra a holnap, a holnap­után, az év minden napja. Az édesanyák nem szavakat vár­nak tőletek, hanem tetteket. Hogy teljesítsétek feladataito­kat, megfogadjátok nevelő, út­mutató tanácsait, úgy éljetek, úgy viselkedjetek, hogy minél kevesebb szomorúságot, minél több szelíd, szép mosolyt va­rázsoljatok édesanyátok arcá­ra. Ne feledjétek, az anyák napja csak egy alkalom, az ünnep akkor igazi, őszinte, ha tovább folytatódik az év min­den napján! A gyerekek azt mondják, bíbic látható Nagybajom cí­merében. Bakó Lászlóné ta­nárnő, a helytörténeti szak­kör vezetője hozzáteszi: ez csupán feltevés. Az igaz, hogy a bíbicre hasonlít legjobban a madár. De hogy biztosain az volt-e, ki tudja? Az általános iskola helytör­téneti szakköre nem csupán ilyen feltevéseken alapuló ku­tatásokkal foglalkozik. A ti­zennyolc szakkörös gyerek té­materülete a község múltja és jelene. Ugyanúgy érdekli őket a szántásban talált régi pénz, mint a falu idős embereinek sorsa, vagy az első világhábo­rús emlékek, nem is beszél­ve a második világháború harcairól, amelyek hónapokon keresztül zajlottak a község határában. — Kijelöltünk egy témát, amellyel hónapokon keresztül foglalkozunk — mondta a tanárnő. — Ilyenkor szerve­zetten is meg egyénileg is gyűjtünk, keresgélünk min­dent, ami ebbe a témába tar­tozik. Például egész télen az öregek otthonába jártunk, és írtuk, magnóra .vettük az idős emberek történeteit, a rég­múltra vonatkozó visszamelé- kezéseit. Egyik-másik néni szinte kifogyhatatlan nótafa. Summásdalok, cselédnótá'k kerültek a magnószalagra, balladákat jegyeztek le a gye­rekek. És nagyon sokat tanul­tak a múltról. Az idős embe­rek beszéltek a zsellérsors­ról, a kilakoltatásról, a nyo­A fájós lábú Bodri ra. Hálálkodva köszöngette, aztán útját tovább vette, s szaporán járt a négy lába, sietett az iskolába. Ám azóta sosem bántott macskát, libát s más jószá­got. Úgy gondolta, hogy: el­végre, rászorulhat segítségre. Ludgágogás. macskaének, ezzel vége a mesének. t mórról, melyben élitek. A magnófelvételeket történelem- órákon is lehasználjuk. Sze­rencsére időben kezdtük a gyűjtést — így olyan doku­mentumok is a birtokunkban vannak, amelyeknek az adat­közlői már nem élnek. Sok kegyetlenség történt itt tizen­kilenc után. Találtunk olyan idős bácsikat, akik szemtanúi vagy éppen szenvedő alanyai voltak a megtöri ásnak. A gyerekek közül a hetedi­kesekkel beszélgettünk. Van, aki már komoly múlttal di­csekedhet a helytörténeti gyűjtésben, önállóan is járják a házakat, ismerősök padlásán kutatnak — gyakran nem is eredménytelenül. Ezt bizo­nyítja a kis 'kiállításuk. A közelmúltban ugyanis önálló helyiséget kapott a helytörté­neti szakkör, és kiállították azokat az értékes ereklyéket, amelyeket maguk szedtek ösz- sze. Vannak közöttük régi mesterségek szerszámai, vi­lágháborús puska, töltények, régi pénzek, régi könyvek, vásznaik, hímzések, gyerekjá­tékok. A gyűjtemény azokkal a régi mintára készült csuta- babákkal, lovakkal, kocsikkal is bővült, amelyeket a gyere­kek készítettek. Fotókiállítás is van Nagy­bajom múltjáról, Az egyik fa­lon archív fényképen a ki­égett házak, tankok. Ilyen volt a háború utáni falu. Egy másikon az 1926-ban először utasokat szállító nagybaj ami autóbusz látható. Azután az építés dokumentumai. — Mindig megnézzük azt is, mivel gyarapodott a köz­ség az utóbbi (hónapókban. Elmentünk az új utcába, megnéztük, mit épített a ta­nács, hol készül új út — tájé­koztat a szakkörvezető. A szakkör naplójában mindezt lefényképezve láttuk. A gyerekek elmentek a tsz- be és a ruhagyár nagybajomi telepére. A távol lakó. idős embereket p>edig biciklitúra keretében látogatják meg. — Így össze lehet kapcsol­ni a gyűjtést egy kis kirán­dulással, játékkal, számhábo­rúval — mondta a tanárnő. A gyerekek nagyon szeretik mindezt. Némelyikük már szakosította is magát bizonyos területekre: Maries Csaba a tojásfestés több változatát tudja, Vuncs Magdi nagyon sok hiedelmet ismer, és van valaki, aki szeretné a törté­nelmet hivatásának választa­ni. Kovács A™ (a hadtörté­nésznek készük S. M. Megfájdult a Bodri lába, nem mehetett iskolába. Nem bicegett fűhöz-fához, elván- szorgott a macskához. — Cirmos mama, segíts rajtam, meglásd, hálás le­szek majdan: fogok kövér egereket, nem ígérek egyebe­ket. De a macska fejét rázta, s a szavait sem cifrázta: — Jól ismerlek én már té­ged, ne várj tőlem segítsé­get. Te vagy az a hires le­gény, aki morog, ugat felém, aki hajszol a kert alatt, pe­dig sosem bántottalak Hallgatni ezt nem volt ked­ve. s Bodri elment restell­kedve, egyenest a patakszél­re, ott gágogotl ttbanéne. — Fáj a lábam, kedves né- m?, orvosság vagy tanács ké­ne. hisz barátod voltam ne­ked, tudod, mindig tisztelte­lek. Lépett a lúd egynéhányat, * azt felelte a kutyának: — Rossz helyen jársz, Bod­ri, nálam, nékem is fáj a bal lábam, te haraptál abba be­le, meg . is látszik még a he­lye. Ej, de kínos — szedte-vct­te —, Bodri ezt már elfeled­te! Nem is várta be a végét, otthagyta hát libanénét. El­bicegett sántikálva, az udva­rig meg sem állva. Odaért a szemétdombra, s lám a kakas máris mondja: — Mi a bajod, Bodri ko­ma? Tán nem ízlett a lako­ma? Hanem mindjárt fordulj egyet, ha tyúkhúsra kaptál kedvet! Ámde, látom, baj van nálad, emelgeted egyik lábad, a képed is csupa bá­nat, még tán bizony megsaj­nállak. Nagyon fájt a Bodri lába, nem volt kedve a tréfára. Emelgette beteg lábát, és a csirkék megsajnálták. A ka­kas meg nézte, nézte, hát egy tüskét vett rajf észre. Ha már látta, ott nem hagyta, a csőrével lám, kikapta. Nyüszített is erre Bodri, ámbár kár volt már morog­ni, meri a fájós, beteg lába meg is gy^gyuií yy csapás­Az akvárium berendezése Az ember ősidők óta igyek­szik élőlényeket telepíteni ma­ga köré. A háziállatok mel­lett, amelyek hasznot hajta­nak számára, szivesen tart olyan állatkákat és növényeket, melyekben gyönyörködhet. Kedves színfoltja lehet egy-egy otthonnak a környezet élővi­lágától függetleníthető akvá­rium. Az akvárium nagy figye­lemmel és türelemmel elké­szíthető odahaza is, de cél­szerűbb az akvarista boltok­ból beszerezni, mert az itt kapható darabok mindegyike jól szigetelt, üvegük teljes biztonsággal bírja a víz nyo­mását. Néhány alapvető dolog az akvárium berendezéséhez: az új medencét mindenekelőtt alaposan mossuk ki. Ezután az J aljzatnak szárat mésaamentes kvarehomokot szitáljuk ét, majd bő vízzel addig mossuk, míg a víz erőteljes kavargása után sem marad a felszínen lebegő részecske. Az átmosott homokot a vízzel már félig töltött akváriumba kell szór­ni. Megvárva a leülepedést, sor kerülhet a vízinövények elhelyezésére és a talaj lejtő­ségének kialakítására. A ho­mokos aljazatott elhelyezhető pár lapos kavics és ásvány- tartalmú kőzetdarabka. Ezután néhány napnyi vá­rakozás következik, ez idő alatt a növények gyökerei eresztenek, a víz tisztul, a homok teljesen leülepedik. Ha a víz már elérte a 20—23 C fok átlaghőmérsékletet, besze­rezhetők a halak és a csi­gáik. A halak szállítására használt víznek lehetőleg azo­nos hőfokúnak kell lennie az új környezet hőfokával A halak nem bírják a hirtelen hóingadozást. A halak két nagyobb cso­portra oszthatók, a vízből lé­legzőkre és a levegőből oxi­gént szerzőkre, azaz, ha a kél típusból megfelelő számban válogatunk egyedeket, az ak­váriumiban négy-öt literen­ként két hal is tartható anél­kül, hogy oxigéndúsítót kel­lene alkalmaznunk. Mindenképpen fontos a ví­zinövények szerepe, az oxi­gént termelik a halak számá­ra. Természetesen csak akkor, ha megfelelő mennyiségű fényhez jutnak. Az akvári­umnak mindenütt legyen ön­álló világítása, neon vagy leg­euvíRi alább két 25-ös izzó. melynek fénye az akváriumra irányul. Végezetül néhány nagy tű- rőkép>ességű, jól szaporodó ak­váriumi hatfélét sorolunk fel (egymás mellett is tarthatók egy üvegmedencében). Vízből lélegzők: kis testű elevenszü­lő Guppi, fekete Tetra, Zebra Dánió, levegőből lélegző: a törpe Gurámi. Legfontosabb igénytelen vízinövények:: úszó májmoha, kanadai átokhínár, bokros süllőhínár. A csigák az akváriumok tisztogatói, szerepük az elekt­romos berendezések nélkül üzemeltetett akváriumok tisz­tán tartásában igen nagy. Az akvárium tulajdonosá­nak három feladata marad csupán, a pontos és mérték­tartó etetés, a víz utántölté­se és a gyönyörködés. 6s, J. Virágot szedek anyukámnak! Tanító néninek ... Mosolygós arccal állt előttem az új elsős tanító néni... — Meséljek nektek? — szólt — A sárkány fiát, vagy inkább Hófehérkét? — Mindkettőt tessék elmesélni! — a többiek egyszerre kérték. Es ekkor cérnavékony hangon, — Azt mondd el — szóltam, halkan, félve, hogy győzte le magát a macskát, egy bátor és vitéz egérke! Reám tekintett, máris mondta a szép mesét, s így szólt a végén: — Belőled is, ha felnősz, bátor, derék legényke lesz, egérkém? Megcsókoltam, Síébe bújtam: már bátor voltam, mint a sárkány. Ködfátyolon keresztül láttam, hogy nevet az én anyácskám. Elmúlt két. :. három év azóta, tanultam írni, és a számok akár az ábécé betűi, már ismerős, meghitt barátok. Szorongó, kínzó gyávaságot nem ismerek, de jól emlékszem, hogy űzte el tanító nénim jó szóval, szívvel régi félszem. Olvasni, írni ő tanított, elámulunk sok szép meséjén, s oly lágyan senki, senki sem szól, mint ő, ha így becéz: egérkém! Boldog legyen tanító nénink! Nem múló hálával cserébe, kívánja ezt az egész osztály, és én, a volt ijedt egérke. Fazekas Anna Költők az édesanyáról m 1 2 3 4 5 * 6 7 8 9 10 m 11 m 12 13 14 15 16 17 m 18 $ m 19 $ 20 m 21 22 23 m 24 25 $ 26 27 28 m 29 30 31 * * 32 33 34 Vízszintes: 1. Az őz kicsi­nye. 6. Félig feji. 8. Versének címe: Anyám fekete rózsa. 9. A sertés teszi 10. Oroszlán Zoltán. 11. Röviden igavonó. 12. A testet fedi. 13. Melyik tárgyé? 15. Kételektródos elektroncsövek. 16. Versének címe: Anyám. 18. Táncdaléne- kes (János). 19. Kút betűi ke­verve. 20. E napon. 21. Név­elő — visszafelé. 24. Cukros. 27. Partvédők. 29. Délszláv tánc. 31. Félig ígér. 32. Ver­sének címe: Anyám guzsalya. 33. Éhsége. 34. Záróé. Függőleges: 1. Egy évszak­ból való. 2. Azok közepe. 3. A szurkolók öröme. 4. Ez is munkahely. 5. Római 501. 6. Versének címe: Anyám. 7. Állam Elő-Ázsiában. 8. A láb része. 9. Ismerő. 12. Ravaszdi állal 14. Életét régiesen, 17 A közkedvelt Matyi. 20. Mucsl Sándor. 22. A házastárs ap­jáé. 23. Agi tulajdona. 25. E E E ... 26. «-Mimden út ide vezet«. 28. Versének címe: Mákgubófejű kakashuszárok. 29. Hogyan — oroszul. 30. Jó a szeme 32. Tóth Aladár. K. J. • • * Beküldési határidő: 1978. május 15., hétfő. Kérjük, hogy a szükséges sorokat levelező- lap>on küldjétek be, s írjátok rá «-Gyermekkeresz t rej tv ény «. A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát 1978. má­jus 17-én, szerdán, az Otthon és család című összeállítá­sunkban közöljük. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom