Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
PdkoUtz István Mészáros István Kívül-felül Tömegnek nézlek Tömeggé rukkol ta tja elő Tömegként (kezel bennünket Tömeg-esítünk mindenkit Tömegekre hivatkoztok Tömegeket vezényelnek fin Te ö Mi Ti Ok: külön-külöo ká-ld Tömegen kívül-falülinek képzeli magát A háború úgy múlt eü rólunk, mint egy agyhártyagyulladás és úgy hullott ránk, úgy ölelt körül a béke, minit egy lázas lüktetést enyhítő, hűvös vízbe mártott törülköző. Körülbelül ilyesmit mondtam a lánynak, aki piszkos tornacipőben, röhögnivalóan hosszú szoknyában, ballagott mellettem — kezében csatos-hevederes szürke vászontáskát lóbál va; nem is oly régen a birodalmi hadsereg birtokában volt ez a felszerelési tárgy és szemmel láthatólag sokkal kevésbé fennkölt dolgokon töprengett. Aznap reggel arról volt szó, hogy a kooperatív módon vásárolt lisztből előző este sütött pogácsát kivi- gyük-e a piactérre eladni vagy csináljunk egy privát ünnepet és nem törődve az üzleti haszonnal, fölfaijuk az egész, hihetetlenül csábító ételmennyiséget. A kérdés már eldőlt, de a lány arca elégedetlen volt. Ó, nem a holnapra nem gondoló pazarlás miatt, nem a másnapi diákmenza kukoricája vagy borsófőzeléke miatt, amihez akár darálót is mellékelhetnének. Meglóbálta a táskát és rám nézett. — Megesszüfc a pogácsát, ez rendben van. Utána mit rakunk a zsákba? — Süt a nap! •— Táskát üresen lóbálni, az manapság luxus, uram! — Fussunk! Futottunk. Át a vágányokon, keresztül a réten, aminek túlsó szélén patak vize csillogott. De nem jutattunk odáig, mert a lány fölsikol- tott, megbotlott, elesett, de úgy, mintha közben védeni akarna valamit, ami a fűben lapul. Két marka lecsapott egy cicfarkkóró tövébe és felkiáltott. — Zsákba való! Egy fürj volt Legalábbis mi annak néztük a kétök- lömnyi, barnás pettyes, pi- hegő madarat. — Hús — mondtam, de a lány legyintett — Ez fürj. És ha nem fúrj, akkor is madár. Valami madár. Sokkal többet ér, ha e helyett a negyed kiló hús helyett szemléltető eszköznek tekintjük. Nálatok nincs ilyesmi a természetrajai szertárban? — Van, de ahhoz M fcaH tömni és aztán valami vegyszerrel ... — Egy kibombázott drogériából szereztem naftalint Az egész csailád évekre el van látva naftáimnál. — Gondolod, hogy elég, ha benaftalinozzuk ? — És timsó is van. Adhatok. Azt hittem mosószóda, de aztán kiderült, hogy ttm- só. — Fölnézett. — Na. azt hiszem, te nem túl gyakran borotválkozol. A fürj csipogott Verdesett a szárnyával. A lány szemén felhő suhant árt, levegőbe dobta a madarat — Röpülj, hajóm, rajtad a Holnap hőse!... A madár pensze nem repült Földre érve elfutott a majd térdig érő fűcsomók között . ■ À lány lehúzta tornacipőjét belegázolt a patakba. — Mit gondolsz, egy pár kiló naftáimért meg egy táskára való timsóért lehetne valahol cipőt cserélni? A VERS SZÜLETÉSE Tengerek fogságában Benjámin László A toronyőr Egyidős vagyok ezekkel a sziklákkal, meg a toronnyal, meg a tengerrel, meg az éggel. Nem számolom az egyforma «névtelen napokat, sem az elmúltakat, sem az eljövendöket. Tenger vén csősze, mit őrzök? — ha csak magamat nem, világit, a nagy semmibe, régen járt erre hajó. A jelzőtűz odafönn, igen, az soha ki nem alszik. Töltöm az olajat, pislogjon az örökmécs, ha nem az élők hasznára, hát a halottak emlékére, a tengerbe-veszettekért, hajdani bajtársaimért, a vérbeli hajósokért meg a többiért is, a szedettvedettekéri, a vackukból kirángatott, a kocsmákból kihajtott fiúiéért, akik gyűlölködve és iszonyodva szolgáltak a határtalan vízen, míg meg nem haltak a hatnapos ménkű csatában a Felső Scamander-öbölben, Nervuk admirális alatt. Én ugyan nem értettem akkor se, ma sem a gyűlölködőket, a rajongókat sem, együtt élek, ikertestvére, a vízzel, sohasem gondoltam szeretni- vagy gyűlölnivalónak. A tenger — a tenger, se jó, se rossz, akár az élet vagy a halál Azóta is, hogy a harcban a lezuhant árboc megnyomorított, a felsőség meg idetett ebbe a csöndes hivatalba, egyedüli társaságom a tenger. Embert ritkán látok. Tavaszi és őszi napfordulón az öreg Jakab, vénséges vén, mint magam is, megjön a bárkán, — ügyesebben mozog még mindig a zátonyok közt, mint sok fiatal s meghozza a járandóságot: lisztet, sót, cukrot, zsiradékot, kétszersültet, kávét, némi rumot, hat font dohányt. A két fafejű legénye kirakja az olajoskannákat, aztán félrehúzódik. Bizony, közelembe sem jönnek, mióta elvettem kedvüket a kötekedéstől Jobb is ez így. Valamikor postát is hozott az öreg, képes hírlapokat, de akiknek ímivalójuk volt, nincsenek már a vénasszonyok, vénemberek a hírlapokból meg elegendő a sok régi. Szemem is rossz. Megkínálom itallal, vacsorával az öreget, a két semmirevalót is, szót keveset váltunk, nemigen van mit mondani Igaz, ami igaz, alig várom, hogy menjenek már. Napkeltéig várhatom, akkor aztán a viszontlátásra7 Sose kívánkoztam velük tartani, látogatóba se, soha. Megvagyok itt. Mit is kezdenék egy büdös utcában házzal, pénzzel, szomszédokkal? Jóidő, rosszidő, éjjel, nappal — senkire, semmire gondom. Elbíbelődök a pipámmal, el a horgokkal. És történeteimet — mert különös dolgokat éltem meg a régi időkben — elmondom a szikláknak, a tengernek, a szélnek. A patakon túl futballpálya lapult árván, hálótilan, tört kapukkal. — Voit a pincében egy néni — mondtam —, aki fölhá- borodottan követelte. hogy ne itt, a városban harcoljanak, hanem menjenek harcolni a harctérre. Aztán, mikor egy akna bevágott az udvarra és akkorát szólt, mint egy... mint egy akna, síri hangon megszólalt: »-Akna.-« Akna, ha tudna — mondtam neki, erre megátkozott. A lány körülnézett. Fölszedett egy deszlkadarabot, beleszorította a kapufélfa repedésébe és rámszólt: Kemény Dezső Május •— Van nálad ceruza? Volt. És a lány imbolygó, de olvasható nagybetűkkel ráírta a deszkára: HARCTÉR! MÁSHOL HARCOLNI SZIGORÚAN TILOS! És akkor egy más kezét megfogva rettenetes esküt fogadtunk, amelynek a lényege az volt, hogy ha bárki át meri hágni tilalmunkat, az bilincsbe verve, borsóin és kukoricán fog tengődni a legsötétebb légópince legmélyén, mindhalálig. A patait vize hűs volt. — Fürödjünk — mondtam. — Hát a fürdőruha? — Hát a finnek meg a e\"édek? — Ahhoz volna eszed, má? T ehát fürdés helyett kerestünk egy árnyékos helyet és nyakára hágtunk mind a harminc pogácsának. Nálam volt egy csatosüvegnyi príma csapvíz, a felét megittuk rá. Akkor már csurogtak a csapok, majdnem az egész városban. — Megettük a holnapot — mondta a lány és nagyot sóhajtott. Négy katona. És fából, éhségből, földből formálták őket. Hóviharból és honvágyból és borotválatlan szakádból. És felettük gránátok bőgtek és lecsapódva feketére marták a havat A négy elveszett arc falemezként merevedett meg az olajlámpa lengésében. De amikor felettük felsírt a vas és félelmetesen vonyított, az egyik faarc felnevetett. A többiek is szürkén vigyorogtak. És az olajlámpa csüggedten lengett. Négy katona. ívbe görbült a szakáll között két lilás vonal: Drágaságom. Itt tavasszal nem kell szántani a földet. És a kiszikkadt földet trágyázni sem kell. Az egyik óvatosan cigarettát sodort. Remélhetőleg ez • A fiatalon elhonyt Wolfgang Borchert a hitleri évek Németországának egyik legjelentősebb Írója. Antifasiszta magatartásáért többször elítélték, majd büntetőszázaddal a frontra küldték. Ballada! tömörségű novellájában a német katonák nyomorúságának ábrázolásával tiltakozik az értelmetlen háború étlap. — A tegnapot ettük meg — igazítottam helyre. — Hálaistennek, hogy megettük. — Mintha egy hosszú, piszkos, sötét alagút lett volna, de most már kijöttünk belőle, ugye? Csend volt, csak a nap sütött szinte hallhatóan. A lány arrébb csúszott, hátát nékivetette egy fának, a lehetetlen szoknyát ölébe húzta, hogy térdét-combját süsse az áldott nap. szemét behunyta, fejét egy kicsit félrehajtotta és ettől a mozdulattól egyszerre sírhatné- kom támadt. Két kézzel magamhoz rántottam, mint fuldokló a mentőövet, arcomat az ölébe fúrtam és zokogtam, mint egy taknyos kölyök. — Ne sírj — mondta. — Ne sírj, drágám. Hallod? Ne bőgj már. szívem, ne ordíts, még azt hiszik a mókusok, hogy légiriadó van, nem érted? Jaj. te kölyök, összebőgöd az estélyi ruhámat, hogy fogok kinézni az angol misz- szió koktélpartiján? Ne bőgj, kisfiam, süt a nap... De akkor már ő is bőgött, ő is két kézzel kapaszkodott belém, arcát tarkómra fektetve sírt, össze-vissza köny- nyezve az ingemet. A ztán később, amikor már csak ő szipogott, férfias mozdulattal zsebkendőmet kínáltam neki. Elfogadta. És ezt az apróságot a bizalom olyan magas fokának éreztem, hogy boldogan hanyatt vetettem magam a fűben és ránevettem egy pitypangon turistáskodó katicabogárra. — Mondd! Nálatok is volt. a pincében ruhatetű? — kérdezte hirtelen. — Volt. De fejtetű nem. — Nálunk az is volt. Anyám az utolsó ded petróleumot öntötte a fejemre a lámpából, aztán bekötötte a hajam egy kendővel. Még a ruszkik is rajtam röhögtek, olyan voltam, mint egy tur- bános török. De azóta már pont tizennégyszer mostam hajat. Nézd! Fotóm hajolt. Haja úgy hullott arcomra, mint egy sátor, s a szeme nevetett. A csillogó sötét szeme, ami olyan óriási volt és olyan mély, hogy egy egész ország minden elmúlt keserűsége és minden eljövendő boldogsága elfért benne. nem répaföld. A répát nem tudnám elviselni a halálban. De például mi a véleményetek a retekről? Retek között az örökkévalóság? A lilás ajkak meggörbültek: Csak legalább giliszták ne lennének. Majd ehhez is hozzá kell szokni. A sarokban levő ezt mondta: Abból ugyan nem veszel észre semmit. Ki mondja ezt? kérdezte, aki cigarettát sodort, ki mondja ezt? Hallgattak. És fölöttük az őrjöngő halál rikácsolt az éjszakában. Kékesfeketére tépte a havat. Megint vigyorogtak. A gerendát nézték a fejük fölött. De a gerendák nem ígértek semmit. Az egyik köhögött a sarokban: Na, majd meglátjuk. Nyugodtak lehettek. De ti » »nyugodtak;* olyan reNyolcsoros anyámnak ARsz fölöttem, anyám, kezed fáradt fejemet simítja, és agyam képet formál egy őszről : — kezed majd egyre nehezebben bírja, utad rövidüli, köröd bezárja Iveit! — Még szép vagy, anyám. és szived hevít, de féltelek már az időtől... Nagy László Májusi rózsa Elvette tőlem a lángot, szívénél gyermek érik, járja a bányavilágot, kormos a lába térdig. Fürgén csak két szemgyőz r síkon, meredek dombon. N ehéakességével 5 a földön lépkedő sólyom. Éjjelek, nappalok jönnek, jajgat s mosolyog, mintha öléiben lenne a földnek minden öröme, kínja. Sápadt az asszonyka, már a gyermekért csatáz nyíltan, megveti azt aki szánja, szóljatok hozzá vígan! Kínjai tornyát sikítva dönti, ha eljön az óra, s akkor világra virít a legszebb májusi rózsa. kedten hangzott, hogy az olajlámpa meglódult. Négy katona. De az egyik szót sem szólt. Hüvelykujját végigcsúsztatta a fegyveren. Fel, le. Fel, le. Aztán a vállára vette. Semmit sem gyűlölt úgy, mint ezt a fegyvert. Csak akkor fogta kézbe, ha feje fölött golyók süvítettek. A lámpafény csüggedten tükröződött szemében. Akkor az, aki cigarettát sodort, meglökte. A kicsi rémülten álláig kapta, a fegyvert, a száját körülfogó sza- kállához. Arcát az éhség és a honvágy faragta ki. Alii esigarettát sodort, ezt mondta: Add csak ide azt az olajlámpát. Persze, mondta a kicsi, s a fegyvert térde, közé fogta. Keze kinyúlt s köpenyből. A vers másként született régen, és másként születik ma. Ha ma ritkán születik új vers, annak az az oka, hogy idősebb korában igényesebb is, meg fáradtabb is g az ember. A Tengerek fogságában című versem például két évig foglalkoztatott, mielőtt megírtam. Kialakult bennem az összegezés szándéka, s kerestem hozzá a formát. Tehát van egy élmény, amelyhez nem úgy jön az ihlet, hanem kicsiholja a költő. Ha valamilyen reprezentatív antológiába magamnak kellene 5—6 legjobbnak tartott versemet kiválasztanom, a Tengerek fogságában című, három versből álló ciklus feltétlenül közöttük volna. Azt hiszem, ebben sikerült mindeddig a legtöbbet elmondanom a világról, az emberekről. Mégis kevesen ismerik. Még a hivatalos kritikusok között is akadtak, akik nem értettek, leszűkítették, félre- maigyarázták ezt a verset. Az elemzés, a megmagyarázás szándéka nélkül csak a helyes értelmezés kulcsaként, néhány szót mondanék róla. Bonyolult dolgokról beszél ez megfogta a lámpát és odatartotta. De a lámpa kiesett a kezéből. És kialudt. Négy katona. A lélegzetük mély volt és magányos volt a sötétben. A kicsi felnevetett és kezével a térdére ütött. öregem, kilelt a hideg! Láttad ezt? A mécses kiesett a kezemből. Kilelt a hideg. A kicsi hangosan nevetett. De a sötétben szorosan fogta a fegyvert, amit annyira gyűlölt. És amaz, ott a sarokban, ezt gondolta: Senki sincs köztünk, de senki, aki ne reszketne. Aki azonban a cigarettát sodorta, így szólt: Persze, az ember egész nap reszket. A hidegtől. Ettől a nyomorult hidegtől. Megdördült fölöttük a vas, rongyokra tépte az éjszakát és a havat. Tönkretesznek minden retket, vigyorgott lila ajka. És szorosan fogták a gyűlölt fegyvert. És nevettek. Kinevették magukat « sötét, sötét mélyben, fordította; Csínyt Lâwlé a vers, de a lehető legegyszerűbb, majdhogynem primitív formában, egyszerű eszközökkel, a lélegzetvétel rit-i musát követő rímtelen versbeszéddel, hétköznapi nyelven. Kalandregényekből, kalandfilmekből ismerős történeteket hallanak a hajóséletről, tengeri csatákról, lázadásról, akik ezeket a történeteket elmondják, a megrokkant, kiábrándult, ember- kerülő vén tengeri medve, a lázadó hajótörött matróz, az otthonából megszökött, és hajósinasinak állt fiú, maguk is a tengerészponyvák ismert alakjai. Ez a ponyva az első, külső rétege a versnek, aki ennyivel nem éri be — és bízom benne, egyetlen olvasó sem fogja azt hinni, hogy ifjúságom olvasmányainak kivonataival akarom szórakoztatni —, az meg fogja találni a felszín alatt a lényeget, a ponyvahistóriákban a közös emberi élményeket, a sztereotip tengerész figuráiban a hiteles, általános emberi tartalmakat. Csak arra figyelmeztetek, nehogy annak a kritikusnak a hibájába, tévedésébe essenek, aki as egész versből pusztán körülhatárolt, jelenkori eseményeket, saját személyemre vonatkozó jelentést olvasott ki. Természetesen ilyen értelme is van a versnek, hiszen sze mélyes élményeim, tapasztalataim is beleépültek, de >z önéletrajzi elemek csak egyk, és nem is legfontosabb rétge a versnek. Másról van zó, arról, hogyan felelünk, hogyan felelhetünk élet és halál kérdéseire, a cselekvő a választás lehetőségeire és korlátáiról, egyéni és -özös- ségi lét, szándék és -dóság ütközéseiről és harrrniájá- ról, szabadságról és ptermi- náítságról, elkötelez-tségről és közönyről, a röU_ életébe, korlátozott körü^ényeibe zárt ember sebesülésről én helytállásáról, a ten &zet én a társadalom habeas, ellentmondásos arőiözt. Ezekről beszélnek a piyvahősök, miközben kalan<Mka-t mesélik, mégsem á^hás filozófusok ők, hanerr’lyan emberek, akik mas-)® okból abba a helyzetbe srültek, hogy éppen idejük ar> életükről beszélni. Elb^őlésük- életük. körűim#®1'14 értelmét, filozófiai tar ,T|át azonban az olvasókni; hell kibogozniuk, iiijániin Láss^ nniiiin i—nimmi i nimu mii—■wn Wolfgang Borchert* NÉGY KA
