Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-07 / 106. szám

Felülmúlták önmagukat Ötödször is kiváló a Kutasi Állami Gazdaság •ü mezőgazdaságban sok a bizonytalansági tényező, így kicsit nyomasztó érzés, hogy nekünk mindenképpen tarta­nunk kell a szintet. Ugyan­akkor őszintén szólva el sem tudjak képzelni, hogy ez a gazdaság valaha is a gyön­gébbek közé kerülhet.« A Kutasi Állami Gazdaság igazgatója Kopecsni Vince mondta ezt egy éve. Bár is­mertem eredményeiket, mégis csodáltam önbizalmát Arra gondoltam akkor; mi lesz, ha a gazdaságnak mégsem sike­rül újra felülmúlni önma­gát ... Most egy év után is­mét elnyerték — immár ötöd­ször — a kiváló címet A me­gye mezőgazdasági üzemei közül egyedül érték el ezt a szintet Megszoktuk már, hogy ki­váló az a mezőgazdasági üzem, ahol rekordot rekordra halmoznak. így, ha leírom, hogy a kutasi gazdaságban 40,5 mázsa volt a búza és 52 mázsa a kukorica átlagtermé­se, talán lesz, aki nem érti: »Jó eredmények ezek, de ko­rántsem egyedülállóak a me­gyében. Miért éppen a kuta- síak kapnak kitüntetést?-“ A kérdés nyitja a minőség és az alacsony önköltség, azaz ami nélkül e kettő elképzel­hetetlen: magas szintű szer­vezettség és munkafegyelem. Egy liter tej előállítási költ­sége itt a legalacsonyabb a megyében. Náluk egyetlen fil­lér állami támogatás nélkül is nagy nyereséget hozna a tej. Ha mindenáron növelnék a növényfélék termelését, lehet, hogy 70 mázsa kukoricát ta­karítanának be. Csakhogy ez a több, kevesebbet jelentene a gazdaság és a népgazdaság számára is. A 260 mázsás hektáronkénti almatermés kiemelkedő ered­mény. Lényegesebb azonban, hogy minden kiló almát 1,50- nel magasabb áron tudtak ér­tékesíteni az országos átlag­nál: azaz csaknem valamen.v- nyi gyümölcsük exportképes, kiváló minőségű volt. Tavaly 11 százalékkal nö­velték a termelést a nyereség pedig több mint negyedével nőtt és elérte a 27 millió fo­rintot. Ezek az eredmények 95 százalékban a termelé­kenység és a hatékonyság nö­veléséből származtak. A ku­Ünnepi pillanat: Váncsa Jenő miniszterhelyettes átadja a kiváló címről szóló oklevelet Ko­pecsni Vince igazgatónak. Az ünnepségen részt vett Kovács Uéla, a megyei pártbizottság titkára, és Tóth Károly, a megyei tanács osztályvezetője is. tasiak eredménye azért érté­kes és becsülendő, mert sok éve tartják ezt a magas szin­tet. Pedig az ő földjeik fölött sincs tető, a grafikonok íve itt mégis egyenletesen halad fölfelé... ' Idén a különféle, a terme­lést hátrányosan érintő ár­emelkedések ellenére is 20 milliós nyereséget terveztek. Tovább növelik a. gyümölcs exportot, a tejtermelés'! . . . Előbbiből 600 vagonnyit kí­vánnak külföldön értékesíte­ni, utóbbiból 4150 litert ter­veztek önköltségnövekedés nélkül... Tegnap ünnepségre gyüle­keztek a somogysárdi művelő­dési otthonban a meghívott vendégek, a gazdaság vezetői és dolgozói. Az esemény kez­dete előtt két szocialista bri- gádvezetpvel beszélgetve ta­lán kiemelkedő vállalásaikról, vagy a társadalmi munkájuk eredményeiről illett volna kérdeznem. Ehelyett arról fag­gattam őket. rajon a kitünte­tés — ha mégoly magas is — nem válík-e megszokottá? — Nem válhat, hiszen min­den évben többet kell ten­nünk az elismerésért. Senki nem gondol most közülünk arra, hogy az idén már a ha­todik kiváló címért dolgo­zunk. Mindennapos beszédté- I ma ez a brigádban — mond- J ta Magda József tehenészeti telepvezető. Szakái Csaba brigád vezető apróbetűs titkokat említett. — Múltkor az egyik dolgo­zó fegyelmezetlensége miatt igazolatlan napot kapott. Fél évvel később a nyereségosz­tásnál kiszámolta, hogy az az egyetlen napi lazítás 2500 fo- í-intjába került . .. Igaz, pa- gyon ritka az efféle példa. A dolgozók közül csaknem va­lamennyi legalább tízéves törzsgárdatag. Jól tudják mit vár tőlük a gazdaság és azt is, hogy mit ad cserében. A közös munka és a sike­rek tették jó közösségekké a brigádokat. A gazdaság 6 50 dolgozójá­nak tavalyi kiemelkedő mun­kájának jutalma volt az a pillanat — amikor elerázö ér­tékelés után — Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes aladta a díszes oklevelet. A közös kitüntetés mellett 7-en kaptak miniszteri. 26-an 'vállalati kitüntetést. 14 szo­cialista brigád kollektíváit is kitüntették. B. F. Munkásdiákok Balatonlellén Munkája nyomán tápegység­vázzá áll össze a sokféle csa­var, vezetősín, alátétlemez. A szalagon, ahol dolgozik, még hatan járnak tanfolyamra. Ebédszünetben, reggeli időben összedugják a fejüket egy ne­hezebb matematikapélda meg­oldására vagy rajz megszer­kesztésére, Októberben, amikor a tanfolyam kezdődött, sokak­nak meglepetést okozott, hogy az egyik csoportvezető — Vár- konyi Ferenc — is elkezdte. — Rádió- és tv-műszerész a szakmám. 1970-ben kerültem az üzembe. Négy évig végátve­vőként dolgoztam, majd az új üzemrész beindulásakor cso­portvezető lettem. A szalagon, ahol dolgozom, készterméket gyártunk. Az elektromos mun­kák mellett a mechanikus sze­relést is nekem kell kiadni. A tanfolyam hasznát bizonyára az egész szalag érzi, hisz amit eddig legföljebb két ember vé­gezhetett, azt most másokra is rábízhatom. Semsey Lajos, a csoport osz­tályfőnöke : — A félévhez közeledve nyu­godtan mondhatom: szorgal­mas és igyekvő a társaság. Ok­tóberben huszonhatén kezdtek, most huszonketten vannak. Az indulásnál megijedtek néhá- nyan a követelményektől. A le­rn orzsolódották között olyan is van, aki az üzemből is kilépett, o követelmények ugyanazok, mint a nappali tagozaton. A számonkérésnél sem vagyunk elnézőbbek. I ndokolt esetben — családi probléma, túlóra — adunk halasztást egy dolgozat megírására, de a következő al­kalommal pótolni kell. Az osztályfőnök asztalán ki­javított dolgozatok. Az ebédlő­be — ez a tanterem — csopor­tosan érkeznek a résztvevők. A felberregő csengő sokak szá­mára a munkaidő végét jelzi, nekik viszont az anyagismeret- óra kezdetét is. Ü. Z. A Híradástechnika Szövet­kezet balatonlellei üzemében október óta működik az a tanfolyam, amelynek sikeres elvégzése után mechanikai mű­szerész szakmát szereznek a résztvevők. A félidejéhez köze­ledő tanfolyamról és a telep­helyen folyó szakmunkáskép­zésről beszélgettem Tóth lllisz Ottóval, az üzem vezetőjével. — 1970-ben kezdődött az ipari tanulók képzése, bár csak 1„ 4-től mondhatjuk jelentős­nek. Azóta évente átlag hu­szonketten szereznek itt szak­munkás-bizonyítványt. A nap­pali tagozat mellett — a több éves szakmai gyakorlattal rendelkező —■ betanított mun­kásainkra is gondolva elindí­tottuk a dolgozók szakmunkás- képző tanfolyamát. Üzemünk­ben a következő két évben nagyarányú technológiai át­szervezés lesz : az évek óta működő hullámforrasztó mel­lé két, nagy teljesítményű al- katrész-beültető gépet állítunk munkába. Az itt felszabaduló munkaerőt — ha az szakmailag megfelelően képzett — a vég­szereléshez tudjuk átcsoporto­sítani. A tanfolyammal lénye­gében ezt kívántuk biztosítani. Hermann Mária azok közé tartozik, akik a szigorított kö­vetelményeknek is megfeleltek. A sudár tertnetű, szőke lány­ról senki nem gondolná, hogy nemsokára törzsgárdatagnak számít a szövetkezetnél. — 1973-ban jöttem ide, köz­vetlenül az általános iskola után. Eredetileg kereskedelmi­be. készültem, de abban az év­ben nem indult első osztály a környéken. Ügy terveztem, hogy a következő évben újra megpróbálkozom. Közben meg­szerettem ezt a munkát, meg­szoktam a környezetet, és itt maradtaim. Amíg beszélgetünk, egy pil­lanatra sem teszi le kezéből a csőkulcsot és a rádiósfogót. M Of ököl lük a hovat A kettős ünnep miatt rövi- debb volt ez a hét, mégis eseményekben gazdag. Nagy országos érdeklődés kísérte a nemzetiségi pedagógusok I. országos konferenciáját. A nemzetiségek fennmaradásá­nak, továbbélésének egyik leg­főbb záloga a szervezett és korszerű oktatás. A kétnapos konferencia középpontjában ez állt, s a Somogyot képviselő nemzetiségi pedagógusok a közeljövőben a társaiknak is továbbadják a legfontosabb rnegal lapításokat. Kaposvár is otthont adott egy fontos országos tanácsko­zásnak, a kétnapos pamutipa­ri szakmai napoknak. A Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kapos­vári Gyára, a megye első szo­cialista nagyüzeme nemcsak Somogybán, hanem országosan is elismert. A művezetőknek például olyan hatáskört ad­tak, hogy a televízió is bemu­tatta a módszereiket. A jó munkát bizonyítja, hogy az idén tizenkettedszer lett él­üzem a textilmüvek. Az or­szág különböző részeiből ér­kezett szakemberek a saját szemükkel győződhettek meg ennek jogosságáról, s találtak átvehető módszereket. Az üzem a politikai életben is példamutató, nemrégen a me­gye üzemi pártbizottsági titká­rai ismerkedtek meg a párt­munka kiforrott módszereivel. A kétnapos tanácskozás a munka- és üzemszervezés sok kérdését megvitatta, egyben megerősítette az országos jó véleményt a kaposvári üzem­ről. A jó idő beköszöntése a ma­gyar tenger deli partján is érezhető. Kinyitottak az első kempingek, a hét középén pe­dig megkezdődött a szakszer­vezeti nyári üdültetés. A SZOT-üdülők első vendégei az ifjúmunkások. A nyáron mint­egy százezren pihennek a déli parton szakszervezett beuta­lóval. Az idegenforgalommal kap­csolatos fontos témáról tár­gyalt a megyei tanács-vb e héten: a települések köztiszta­ságának helyzetéről. Közép- és hosszú távra meghatározta, mát kell tenni azért, hogy jó legyen a köztisztaság a somo­gyi városokban, nagyközségek­ben, a Balaton déli partján. A tó környezetvédelmével is összefügg a köztisztaság javí­tása. örvendetes például, hogy a Balatoni Tárcaközi Bizott­ság negyvenmillióval járult hozzá — a mostani ötéves tervet is figyelembe véve — e szolgáltatás fejlesztéséhez. A kulturált idegenforgalom azonban megköveteli, hogy a déli p>art minden üdülőhelyén megyeszékhely szintű legyen a köztisztaság. A balatoni taná­csok ezután többet terveznek a köztisztaságra, s pluszössze­geket is kapnak erre a célra. Így a takarításhoz szükséges kisgépeket könnyebben besze­rezhetik. A tanácsok a mosta­ni követelményeknek megfe­lelően módosítják a köztiszta­sági tanácsrendeleteket. Az 1980-ig elkészülő balatoni re­gionális terv már tartalmazza a köztisztaság föltételeit. s lesz majd egy átfogó terv is a déli part köztisztaságának megteremtésére. Rendszeres téma mostaná­ban a társközségek politikai élete. Ma már falvaik sokasa- i gában a népfrontbizottság az egyetlen szervezet. Ez is mu­tatja, hogy milyen fontos kér­dést tűzött napirendjére a Hazafias Népfront megyei el­nöksége. Együttműködési szer­ződést kötnek a Teszöv elnök­ségével, s most alakultak ki azok a keretek, amelyek kö­zött a két testület együttmű­ködhet a politikai, gazdasági, társadalmi, művelődési és egyéb területeken. Az együtt­működési szerződés 'azután kapja meg végleges tartalmát és formáját, ha a Teszöv el­nöksége is megtárgyalja. Már most látható volt, hogy mi­lyen fontos ez az együttmű­ködés a közéletben, a terület- politikában és máshol is. Kaposvár fejlődése az egész megye szempontjából nagyon fontos. A jövőt alapozza meg a megyeszékhely általános rendezési terve. A városi ta­nács-vb e. héten arról tájéko­zódott, miként halad a mun­ka a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben. E terv Kaposváron kívül huszonnégy környező településre is kiter­jed. Ez év végére áll össze a program, a rendezési terv pe­dig a jövő nyárra készül el. Akkor alapos szakmai és tár­sadalmi vita után válik végle­gessé. Kölföldi vendégek is jártak megyénkben e héten. A ha­zánkban tartózkodó kongói pártküldöttség Kaposvárra is ellátogatott. A Kongói Mtmka- oart delegációja a pártfegye­lem. a pártellenőrzés gyakor­latát tanulmányozza. A len- gvelországbeli Olsztvn városá­ból érkezett énekesek szép hangversenyt adtak Kaposvá­ron. bajos Géza Papp Zoltánná, a kaposvári elektroncsőgyár dolgozója a közelmúltban megkapta a Munka Érdemrend bronz fo­kozatait. Zúgó gépek, rezgő mutatójú műszerek közül »ra­boltam el«, hogy a csöndes ebédlőben életéről, munkájá­ról kérdezgessem. Nem volt nehéz szóra bírni — később rájöttem, azért beszél oly könnyedén, mert nemcsak az elektroncsövekkel, hanem az emberekkel is rengeteget fog­lalkozik. — Nem vagyok »eredeti« kaposvári, Hajdúszoboszlón születtem napszámos család­ban negyedikként, utánam még három testvérem jött. Mind megvagyunk, és édes­anyánk is él meg. Mindezt azért mondom el, hogy köny- nyebben megértse, milyen ne­héz volt hozzászoknom az elektroncsövekhez ... Hiszen én is napszámba jártam, még az iskoláimat is kénytelen voltam megszakítani, csak p>ár év kihagyás után fejeztem be. Azután az ötvenes években Kapxwvárra jöttem, szültem két gyereket, és csak 35 éve­sen helyezkedtem el. Akkor még Vas- és Fémipari Válla­latnak hívták a mai izzót. Rádiócsószerelőnek jelentkez­tem. A felvételnél azt mond­ták, nem létezik, hogy har­mincöt évesen meg tudom ta­nulni a szakmát. Amúgy is nehéz feladatok voltak, ne­kem még »rátették«, de áll­tain a versenyt az akkori ti­zen- és huszonévesekkel. Azután végigvandoi'olWrn né­hány területet. Ma a mérés­ben dolgozom, a kész csöve­ket ellenőrzőm. Egyszerre sok műszert kell figyelnem. Sok előnyöm van abból, hogy a »kacskaringós út« során ala- px>san megismertem a csöve­ket. Akik most tanulnak, gé­piesebben végzik a munkát, mert csak azt figyelik, hogy jól áll-e a műszer. Én — bár nem tartozik a feladatomhoz — nagyjából azt is tudom rögtön, hogy mi a baja egy- egy hibás darabnak. — A kitüntetés? — Szerencsésnek érzem magam ... — Nem hiszem, hogy ilyen véletlen oka lenne. — Nem véletlen, mert úgy érzem jól dolgozom. De dol­goznak még jól sokan. Al­momban sem gondoltam vol­na, hogy épp én ... Van eb­ben szerencse is, nem sze­rénykedésből mondom ezt. Akkor is ugyanúgy dolgoznék, ha nem kaptam, volna, és so­hasem gondoltam azt, hogy kitüntetésért csinálom, amit csinálok. Igaz, voltam már háromszor kiváló dolgozó, de valahogy jobban szeretem a közösségnek szóló elismerést. Amikor a brigádom kapott ilyet, majdnem jobban örül­tem, mint a sajátomnak. Persze nem mindenki érti ezt. Húsz éve párttag vagyok, mind a hat testvérem kom­munista, apánktól »örököl­tük« a hovatartozásunkat. Így hát nekünk »duplán« kö­telességünk a jó munka. — Munkatársai hogyan fo­gadták a hirt? — örültek, mert tudták, hogy nélkülük nem kaptam voina meg a kitüntetést. Na­gyon boldog voltam, amikor május elsején a dísztribünön állhattam, a meghívón ott volt, hogy a kitüntetéseket viseljem. Kicsit féltem attól, hogy azt gondolják kérkedni akarok, de amikor két kis­fiúval találkozva hallottam, hogy az egyik odaszól a tár­sának: »Nézd, az a néni mennyi díjat kapott«, meg­könnyebbültem. — Több társadalmi tisztsé­ge is van. a szakszervezetben tevékenykedik, munkásőr is volt. Nem megy ez a család rovására ? — Hát bizony keveset va­gyok otthon. Tatán egy kicsit túl keveset... De azért ők is »megkapják«. Néha hallom, kevesebbet kellene zsörtölőd­nöm, hogy- legyenek rende­sebbek, mert otthon nem mindenki élmunkás . .. Persze ez csak amolyan tréfa. A fiam már családot alapított, van unokám. A lányom most har­madikos gimnazista. Megszok­ta, hogy társainál önállóbb­nak kell lennie, mert anyu nem áll mindig a sarkában. — És önnek nem hiányzik a pihenés? — Attól függ, hogy mit ne­vezünk pihenésnek. Ülni, fe­küdni és semmit sem csinál­ni, arra képtelen vagyok. De bárhogy elfáradok, másnapra összeszedem magam. A fér­jem ugyan mindig megfogad­ja, hogy most aztán leállít, és hétvégézünk, vagy elme­gyünk hosszabb időre, de ha pár napig nem látom a gyá­rat, akkor ideges leszek. Ta­lán, ha nyugdíjba megyek .. . De hát attól is félek, mert nem tudom hogyan fogom el­viselni a sok szabad időt. — Bizonyára vannak olyan »álmai«, amelyekre akkor gondolhat. — Egy nagy álmom volt, jogász szerettem' volna lenni. Bíró... Rajtam kívül álló bkok miatt nem lehettem az. Csakhogy ez már mindenkép­pen álom marad. Ért nem azért mondom, mert mai munkámmal elégedetlen va­gyok. Csak néha eszembe jut. A nyugdíjas álmom egyelőre az, hogy dolgozni szeretnék. I» P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom