Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-06 / 105. szám
Megszűnt a „cetlizés0... Orvosi ügyelet kilencezer embernek A tél végén beszámoltunk róla, hogy Andocson, a korábban tanácaháznak használt épületben átalakítási munkák folynak: ott hozták létre az ideiglenes orvosi ügye- letet. Az igencsak kiterjedt működési körzet közigazgatási és gazdálkodó szervezetei — a tanácsok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek — segítettek a megvalósításban, és április 2-án a rászorulók igénybe vették a körzeti orvosi ügyeletet Karádon, a tanácsházán hallottuk: hétvégeken és munkaszüneti napokon eddig minden körzeti orvosi rendelőnél kitették a »-cetlit«, és így közölték, hogy aznap éppen ki az ügyeletes orvos és hol található. Most a segélykérő telefonokon a tabi központ azonnal kapcsolja Andocs 1-et, vagyis az ügyeletet a tőrök- koppányiaknák, a szorosadiak- nak, a karajaiknak, a somogy- döröcskeieknek. a somogy- acsaiaknak, a bonnyalaknak, a Hadiaknak, a kisbárapátiak- nak, a nágocsiaknak, a mikló- s iaknak, a karádiáknak, a zircieknek, a nagytoldipuszta iaknak, a bonnyapusztaiak- nak és Németsűrű lakóinak. A felsorolást azért tartjuk fontosnak, hogy érzékeltessük, hány település egészségügyi ellátásában játszik fontos szerepet az Andocson létrehozott orvosi ügyelet. — Mintegy kilencezren laknak ebben a térségben, s öten látjuk el a körzetet — mondta dr. Szabó János karádi körzeti orvos. '— Az ügyeletet felváltva adjuk. Négy szabad szombat után kerül mindenkire a sor, amikor is szombat reggeltől hétfő reggel nyolc óráig az andocsi ügyeletén teljesít szolgálatot. — Kap-e segítséget a betegellátáshoz ilyenkor? — Az öt körzeti orvoshoz két-két egészségügyi középkáder — védőnő, ápolónő — tartozik, ők egymás között osztják be az ügyeleti szolgálatot, s egyikük mindig az ügyeletes orvos mellett van. Egyébként elégedettek vagyunk a föltételekkel, megfelelő a rendelő műszerezettsége. Talán egy EKG-készülék kellene, de ad- dto is, amíg meglesz, az enyémet használom, s ha kérik, a kollégáknak is odaadom. Nem kellene sok fölszerelés ahhoz, hogy versenyre keljünk a tabi egészségházzal... — Milyen benyomásokat szerzett az első ügyelet alap ján? — Április 29-én, 30-án és május 1-én voltam ügyeletben, s a három nap alatt nyolcvan- négyen kerestek föl, három helyre nekem kellett kimennem. Ezek a számok már elmaradnak azoktól, amelyeket az első ügyeletes, a kisbárapáti kolléga bejegyzett a naplóba: több mint száz pácienssel és több mint húsz házhoz hívással kezdte április elején a szolgálatot, s három haláleset is volt. Egy kicsit megijedtünk ettől a nagy »forgalomtól«, de egyúttal azt is igazolva láttuk, hogy az ügyeletesi rendszer értelmes dolog. A lakosság részére állandó biztonságérzetet ad annak tudata, hogy a telefonvonal másik végén a nap minden percében rendelkezésre áll valaki, aki segíthet a bajban — és ez felbecsülhetetlen értékű. Az orvosi táskában nemcsak műszerek és az injekcióhoz való szérumok vannak, hanem a legfontosabb gyógyszerek is. Ha kell, ezekből adnak a betegnek. (A térségben csak Nágocson és Karádon van gyógyszertár, ezek azonban az ügyeleti rendszerbe nincsenek bevonva, jóllehet esetenként nemcsak a kész, hanem az azonnal elkészítendő orvossá: is elkelne...) — Minden panaszosnak, aki az ügyeleti szolgálatom idején megfordult az ar.docsi rendelőben, adhattam gyógyszert. A pácienseknek majdnem a fele gyermek volt — általános tapasztalat, hogy a gyerekek nagyobb része a hét végén betegszik meg —, legtöbbjüket felső légúti huruttal hozták. — Megkapja-e az orvos a bétegtől a gyógyításhoz nélkülözhetetlen bizalmat, hiszen nem mindig a saját körzeti orvosával találkozik az ügyeletén? — Nem tapasztaltam tartózkodást a más körzetekből érkező betegeknél, és ez a bizalom jele. Nem idegenkedtek az új névtől, az ismeretlen orvostól. Igaz, én meglehetősen jól ismerem ezt a területet, mert korábban Kisbárapátiban dolgoztam, majd Törökkoppány- ban is helyettesítettem. A bizalmat az a példa is tanúsítja hogy házasságkötés előtti tanácsadásra jelentkeztek az ügyeletén, jóllehet ez igazán nem tartozik a sürgős esetek közé. Tehát ilyen nyomtatványokat is hoztunk.. « Meleg ételt a nágocsi napközi vagy a nevelőotthon konyhájáról kapnak, de a karádi Muskátli étterem főztjé- ből is fogyaszthatnak- A tanács hűtőszekrényt, kávéfőzőt adott — és ígéretet egy tévékészülékre. A gondoskodásra nincs panasz, még ha az ügyelet egyelőre ideiglenes helyen van is. Erre a törődésre igencsak rászolgálnak az orvosok, a védőnők és az ápolónők, akik több ezer ember egészsége fölött őrködnek a hétvégeden. H. F. Somogysimonyi j ussa Egy elfelejtett orosz tudós 250 éve született I. I. Polzunov (1728—1766) Iván Ivánovics Polzunov 1728-ban katonatiszti családban született Jekatyerinburg- ban (ma: Szverdlovszk). Eleim oktatásban — apja szolgálati helyétől függően — az Ural vidékén részesült, ahol az ún. aritmetikai iskolát végezte el. Már 1742-ben (14 éves korában) először mint gépésztanuló, majd mechanikusként bányaügyi szolgálatba lépett. Polzunov rövid életében (1766. május 16-án halt meg, valószínűleg roncsoló tüdővészben) minden erejét és tehetségét szenvedélye tárgyának, a korabeli technika és a bányagjépek fejlesztésének szentelte. Lángelméjű alkotó-feltaláló, az első orosz hőtechnikus, aki nagyszerű gépeket és gépezeteket talált fel a bányaipar és a hőtech- ni'ka terén. 1763 áprilisától 1766-ig a jobbágytartó Oroszország viszonyai között az Altáj hegységben (távol a tudomány fellegváraitól) feltalálta és megszerkesztette — két évtizeddel korábban, mint James Watt angol technikus — a maga gőzgépét (az eddigi adatok szerint az elsőt a világon, amelyet már nemcsak a bányavíz kiszivattyúzására lehetett felhasználni, hanem bármely üzemi gépezet közvetlen működésbe hozására is. Vállalkozásáról 1763 áprilisában feletteséhez, A. 1. Porosinhoz, a koliváno-voszkreszenszkiji üzemek igazgatójához intézett írásbeli előterjesztésében számolt be, amelyhez mellékelte a "tűzzel. működő gép« tervét : »minden erőmmel arra törekszem, hogy a gép segítségével megszabadítsam az ipart elmaradottságától, s megszerkesztése útján felhagyjunk a vízzel való működtetéssel. A gépet úgy csináljuk meg, hogy az képes legyen ellátni minden olyan feladatot, amelyet a tűz fúj- tatásával szemben a gyárakban rendszerint támasztanak. Ügyelek arra is, hogy azok a változtatások, amelyek tehetségemet felülmúlják, szégyenemre ne váljanak. A »tüzes gép« működését sokkal inkább megfigyelésekkel, tapasztalatokkal kell fejleszteni és elméletileg bizonyítani, semmint mechanikai terhelésekkel, ábrákkal, geometriai levezetésekkel. Ha így járunk el, sokkal több alkalom adódik új ötletekre, mivel az elmélet — különösen a légnyomás és a tűzzel való működtetés kérdéseiben — sokkal kevesebbet ér a gyakorlatnál, mert a légnyomás tudományában eddig nem jutottak messze, és még most is sűrű homály fedi... Az ilyen vállalkozást (ti. a gőzgép bevezetését), amelyet a világ már olyan régen várt, sikerre nem vinni a társadalom elleni vétek. Amit hőn óhajtok, az az — kegyeskedjék Nagyméltóságod pártfogolni, hogy napjainkban elsőnek imerjek az ügyben fontos kezdeményező lépéseket tenni, hogy ezt a dicsőséget a hazának és az egész nép számára megszerezzem.« Halála után egy héttel működésbe hozott »tüzes gépe« kitűnő munkának bizonyult, de a korabeli manufakturális termelés elmaradott feltételei között (tömeges robotmunkaerő felhasználása az üzemekben) Polzunov Lángelméjű fölfedezése nem találhatott alkalmazásra a XVIII. századi Oroszországban. Gépét az 1770-es évek végén szétszedték, így a fölfedezés és a fölfedező neve is hosszú ideig feledésbe merült. (Az első, s a mai napig egyetlen jelentős tanulmány a nagy feltalálóról V. V. Danyilevszkij szovjet szerző tollából jelent meg 1940-ben.) Az élet és a történelem keserű iróniája, hogy az a gőzgép, amelyet a II. Katalin korabeli orosz bányaügyi kancellária 1767. szeptember 30-i rendelkezésében »nem teljesen újszerűnek és eredetinek« minősített, alig két évtized múlva, a fejlettebb nyugat- európai viszonyok között, technikai forradalmat idézett elő az ipar és a közlekedés csaknem minden területén. Bár az utókor í. I. Polzu- novról méltatlanul megfeledkezett, annak zseniális találmányai még hosszú évtizedekig éltek — ha névtelenül is — az orosz bányaipar történetében. (Így: a hengeres légfújtató; a »légláda« akkumulátor f újtatásához; kéthenge- res hajtógép, amely gőznyomással ciklus szerint működik; gőz- és vízelosztás, amely egymásba kapcsolódó visszafelé forgó fogaskerék-áttételen alapszik; gőzelosztás két- hengeres hajtómű számára; áttételi szerkezet gőzgépekhez csigák felhasználásával, a korábban alkalmazott himbák helyett; himbaáttétel kéthen- geres hajtóműhöz.) A Jövő tudománytörténészeire vár az a feladat, hogy a meg nem érdemelt feledésből napfényre kerüljenek ennek a nagy felfedező hőtechnikusnak újszerű elgondolásai, korszakalkotó megsejtései. Dr. Molnár László —' Tizenkét őstelepes volt itt. A többiek már csak később jöttek. Zselléreik voltak. — Zsellérek? — Bizony... Itt volt az a tizenkét ház, mindahány zsúptetős — álmodja magát vász- sza a messze múltba Pajor Pista bácsi. A kerítésre támaszkodik, hetvenkét évének nyugodtságával. Kék kötényben van, bársony sildessapká- ban. Melegbarna szemével nyugodtan néz rám: van mit válaszolnia. Mondták: ha megjön a tavasz, dologidőben aligha találok embert a faluban. Csend van Somogysi monyiban, napsütötte kora délután. A falu két végét jelző tábla talán ha háromszáz méterre van egymástól. Azután újabb tábla száz méterre: Zala megye. Még ötven méter, s már a »-zalai világban« vagyunk: Ormándpuszta. Lényegében ez a háromszáz méter Somogysi- monyi. A település ősi része, hiszen a másik fele összeépült Nemesviddel. Valóban ősi: 1332-ben. már említik a község nevét, akkor még Simonyi volt. A török időikben teljesen elnéptelenedett. — Komáromvárosből lelőtték a törökök a kéttornyú templomot — mondja Pista bácsi, s kutat az emlékezetében : hol is vannak most a régi kövek? — Nem ott vannak azok, te Pajor — mondja Szalai néni. — Hanem az úgy volt... — Szalai ■ Jánosáé is hetvenkét éves. Nem egykönnyen lehet a szavába vágni. De mindent tud. Az emberekről — a helybeliekről és a nemesvidiekről egyaránt —, a háborúról, a telepesekről, a régi malomról, ahol gépészruhában járt közöttük a hajdani nagy birtokos, s kutató érdeklődésének körében benne vannak a legújabb dolgok is. — Isten áldja ezt a demokráciát — mondja —, hiszen kinek lenne itt különben cserepes háza... Ahány forrás, annyi szám: a Somogy megye földrajzi nevei című gyűjteményben még 419 lakos szerepeL A községi közös tanács vb-titkára — Surugli Lajos — szerint 370. Szalai néni már azt mondja: — Tessék, mit mondok: ötvenkét ház, talán kétszáz ember se.. . Csakhogy ők — a helybeliek — mindig az ősi Simo- nyiról beszélnek. Itt nőttek fel- ebben a cseppnyi faluban, mindenkit ismernek, mindenkivel jóban vannak, s a világ döntő része a jó szomszédokból áll. Persze kitekintenek a világra is. A tv-antennákat nézem a tetőkön, a Nemesvid felé kanyargó utat. — Pista bácsi, azt mondják, a vidiek és a simonyiak sohasem szerették egymást. Igaz-e? — Így igaz! Más emberek vagyunk mink, mások azok... — Ezt mondta — mesélem el neki — a titkár is. Hogy dologidőben a simonyiak már kora reggel kihajtottak a fogatokkal- s este tízig haza sem jöttek. A vidiek azonban csak reggel nyolckor indultak, hazajártak hosszú ebédszünetre, s az alkonyat már megint otthon érte őket. — No-no — figyelmeztet az ujjával —, mink is hazajöjj tünk már kilenc órakor... Egy 1973-ban keit följegyzésben olvasom: »A török uralom megszűnte után Nemesvi- den többségében nemési néven elnevezett nagybirtokok alakultak ki, a lakosság túlnyomó része azonban nincstelen jobbágy volt. Somogysimomyi úrbéres település lett, lakossága nagyon elnyomott módon élt. A két település lakosságának ellentéte — mely egész-en a tanácsok megalakulásáig tartott — ebből az időszakból keletkezett.« — Nincs már nyoma? — kérdem a vb-titkártóL — Megszűnt. — Milyen emberek a simo- nyiak? — Megelégedettebbek, mint a memesvidiék. Érdeklődőbbek: a TIT-rendezvényeken nagyon sokan vannak, a falugyűléseken is. És békések. A múlt évben a községi közös tanács szakigazgatási szerve nyolc szabálysértési ügyet tárgyalt. Somogysi monyira egy sem Jutott A falugyűléseken évek óta felvetődő kérdés: építsenek már járdát a községben. Azt azonban nem szabad megkérdezni — különösen nem Szalai nénitől —, hogy hány utca ván Simonjában. — Három is — mondja majdnem méltatlankodva, s kezével úgy mutat körbe, hogy az ember a föld északi féltekéjét gondolja Simonyi »uralma alá«. Csakhogy egy-egy évben 18—20 ezer forint a tanácsnak ebből a községből származó fejlesztési bevétele, s ennyi pénzből nem nagyon lehet nagyobb beruházásokat megvalósítani. így is egy-egy alkalommal 5—6 évi befizetést fordítanak a falura. — Pista bácsi, mi most a legnagyobb gondjuk? — Hát, debizony.. — Nem úgy van *» te Pajor! — Szalai néni fürgén, nagy lendülettel kezdi mondanivalóját. — Hanem a betegség meg az öregség... — Hiszen milyen jó kedve van, Szalai néni! — Jár a szám. De mindig is járt! Somogysimonyi 1969 óta tartozik — mint társközség — Nemesvidhez, ahol tekintélyes épületben dolgozik a tanács. Mondják: valamikor — két hosszú hónapon át — ez volt a vármegyeháza. Hatalmas belső udvarán régen vásárok voltak. — Nemesvid és Somogysimonyi — mondja Surugli Lajos — messze esik mindentől: Kanizsától, Marcalitól, s a következő tanácsi székhely tizenhárom kilométerre van. Ha valaki el akar menni Vésére, ahol a tsz központja van. egy nap kell, hogy megforduljon. Érdekel ez valakit?. Talán csak a fiatalokat, akiknek a szemében nem találom a hajdani, hosszú, kocsizörgéses utak emlékét, a poroszlsáló lovak időfaló kényelmét. A so- mogysdmonyiak évtizedek munkája, ritmusa árán megszerzett jussa: a békesség. Különben is: a fiatalok jó részének gépkocsija van. A pénz ma már otthon ézri magát ebben az apró faluban. Az istállókban sok az állat, de »nemcsak a haszon kedvéért — hallom a titkártól —, hanem azért is, mert a sdmo- nyiak nagyon szeretik az állatokat«. — A Pajornak äs van egy tehene — mondja Szalai néni. — Hát... — bólint az öreg. — Hanem álljon már odébb. Az a cinke, ni, amelyik a kút kerekén ugrál, ebben a postaládában fészkel. Erissze már be... Mészáros Attila Falikép kötélből, zsákból A Sárköz szívében, Deesen «1 és doígozlk — mint a Járási művelődési központ művészeti előadója — Deed Kiss János. Szabad idejében ötletgazdag textil faliképeket alkot, amelyeknek anyagául kender zsákvásznat és köteleket használ. Decsi Kiss János önálló zsáktexti 1 -kiállításra készül. Fß\f (árini az cg\j (őrini »Ö, minő gyönyörűség leír künknek a bliccelés1« — kiáltott föl egykor a napkeleti bölcs. »A bliccelés világjelenség« — állapította meg Samuel Weltkofp, az Amerikában élő német közgazdász. »Bliccelés tekintetében elértük, sőt bizonyos területeken túlszárnyaltuk a világ- színvonalat« — közölte a Központi Statisztikai Hivatal a Keleti Károly utcából. Jól értesült körök tudni vélik, hogy a fent említett »bizonyos területek« a telefonbliccelésre vonatkoznak, annak is a legveszélytelenebb fajtájára. Lássuk a példát! Borkő Bélát fölhívja a felesége a hivatalból, és közli vele, hogy munkaidő után a varrónőjéhez megy. Amikor ott végzett, hazatelefonál, s akkor Béla induljon el érte a kocsival, mert föl kell menniük a mamához. Tekintve azonban, hogy a varrónőnél nincs telefon, majd a fülkéből »csenget haza«. Borkő azonban ne vegye föl a kagylót, hanem hagyja kettőt csön- geni. Ha a csöngés abbamarad, abból tudja, hogy ő hívta. Minden menetrendszerűen történt. Borkőné hazatelefonált egy fülkéből, majd két »kicsöngés« után visszaakasztotta a kagylót, amire a jóhiszemű automata visszaköpte a pénzét. Hiába, egy forint az egy forint! Ugyanebben az időben Végzetes Vendel lihegve becsöngetett Kovácsékhoz, és értetlenül bámult az anyukára, aki »szerencsére« még otthon volt, s az ö kedvéért otthon is maradt, sőt szívélyes beszélgetéssel szórakoztatta a fiút, majd végre-vala- hára kiment kávét főzni. Ekkor Vendel megmondta Abigéljének, hogy ilyen »ócska trükkel« őt nem lehet megfogni. Abigél esküdözött, hogy ö nem telefonált. Vendel nem hitte el. Abigél sírt, az anyuka bejött, mosolygott, és mondá: »A szerelmesek veszekednek.« A szerelmesek erre abbahagyták a veszekedést, megitták a kávét, s utána összevesztek. Máig is haragban vannak. Ugyanez idő alatt Borkőné dühösen járkált a megbeszélt helyen föl és alá, várta a férjét. Hiába. Egy óra múlva taxiba tttt. fölment a mamájához, és kíméletesen értésére adta, higgy még aznap este hazaJcöltözik. Borkő Béla kitette a lelkét, és hajnalig esküdözqtt, hogy ott ült a telefon előtt, de... A felesége nem »vette be« a mesét, mert biztos volt benne, hogy avval a vacak Micókával ketyegett, miközben ő úgy járkált az utcán, mint egy... Borkőné ugyan nem költözött haza a mamához, de azóta is fúj, prüszköl, és képtelen megbocsátani a kivételesen ártatlan férjének. En megértem Borkőnét és megértem Vendelt, hiszen ők nem tudhatják azt, amit a kedves olvasó már rég kitalált: igen, előfordul, hogy az ember mellétárcsáz. Remélem, hogy a fenti példából megértik a telefonbliccelők, hogy óvatosabban kell tárcsázni. Sólyom László
