Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-31 / 126. szám

Ülést fsrtott a megyei tanács k időskorúak szociális kelyzete Felhívás a szocialista brigádokhoz Tegnap ülést tartott a megyei tanács. Meghallgatta Böhm József tanácselnök tájékoztatóját a Minisztertanács május 18-i üléséről, melyen Somogy helyzetét és fejlesz­tésének feladatait tárgyalták meg, különös tekintettel a mezőgazdaságra és az idegenforgalomra. Majd a szarvas­marha-tenyésztésről előterjesztett beszámolót vitatta meg a testület, továbbá megtárgyalta az idős korúak szociá­lis körülményeit, ellátásuk javításának 1985-ig esedékes tennivalóit. (Cikkünkben az utóbbi napirendről számo­lunk be.) A tanács személyi kérdésekről is tárgyalt: fölmentette tisztségéből dr. Várszegi Erzsébetet, a Nagy­atádi Járási Hivatal elnökét, aki a megyei tanácson osz­tályvezető-helyettesi beosztást kapott, és helyére Hu- bay Sándort, a Nagyatádi Városi Tanács elnökhelyette­sét nevezte ki. Bár sokan ismerik az aláb­bi számokat, e téma tárgya­lásánál mégsem szükségtelen idézni : a megyében 82 ezer nyugdíjas él — az összlaíkos- ság 22,5 százaléka. Ez az arány jelentősen meghaladja az országos átlagot- És ha még hozzátesszük, hogy a szociális gondozásnak ki kell terjednie az alacsony jöve­delműekre, a tartósan nehéz anyagi helyzetben levőkre és a fogyatékosokra — a megye ez irányú gondjai még nyo­masztóbbaknak látszanak. Igaz, az idős korúak túlnyomó többsége nem igényel szerve­zett társadalmi gondoskodást, de a fölmérés szerint így is mintegy 19 ezren szorulnak valamilyen tonnában segít­ségre. És hogy ez milyen je­lentős arány, akkor derül ki, ha a kimutatásra pillantunk. Eszerint öt és fél ezer rászo­ruló nem kaphatta még meg a számára mindenképpen szükséges támogatást: szo­ciális segélyezést, étkezést, napközis ellátást, házi gondo­zást, illetve szociális otthoni elhelyezésit. Pedig statisztikai adatok bizonyítják, hogy e tekintet­ben sok minden történt az elmúlt évtized alatt, különö­sen a megyei tanács négy év­vel ezelőtt hozott határozata óta. Szervezettebbé, hatéko­nyabbá vált a munka. -De még messze vagyunk attól, hogy — a lehetőségek bőví­tésével, újabbak felkutatásá­val, az összefogás, a társa­dalmi segítőkészség felhasz­nálásával — jelentősen köny- nyitsünk * valamennyi magá­ra maradt, gondozásra szo­ruló időskorú helyzetén. Hi­szen több pontnál is olvas­hatjuk a beszámolóban: men­nél sürgősebben el kell érni az országos átlagot. Persze, nem magáért a tetszetős szá­méit, hanem azért, hogy az idős emberek a legeldugottabb településen is társadalmunk­hoz méltó módon tölthessék el hátralevő éveiket Mindehhez — ■ ezt hang­súlyozták a ho zzászólók is — az anyagiakon kívül sokkal nagyobb figyelemre, szerve­zettségre, emberi törődésre van szükség mind a hivata­los, mind a társadalmi szer­vek, mozgalmak, munkahelyi közösségek részéről. Mert például igaz, hogy máról hol­napra aligha lehet újabb szo­ciális otthonokat ikialakítani — bár ebben is gyorsabban kellene előbbre jutnunk —, de az már igazán figyelmet­lenségre vall, hogy néhány tanácsnál a segélyezésre ren­delkezésre álló költségvetési előirányzatot sem használták fel, sok tsz-ben jelentős ösz- szegek maradtak meg a szo­ciális és kulturális alapból. A helyi tanácsok felelősségét kell elsősorban hangsúlyozni. Az ő feladatuk ugyanis nem­csak a hozzájuk tartozó idős emberék felkutatása és nyil­vántartása, a szociális gon­doskodás intézményi feltéte­leinek megteremtése, hanem a segítőkész erők összefogása, a társadalmi támogatás kü­lönböző formáinak megszer* rezese is. Mert — amint azt többen szóvá tették — igenis van felelősségérzet a társada­lomban, a munkahelyi közös­ségekben, csak felszínre keli hozni, a jó szándékot tettekké kell segíteni. Ennek bizonyítékaként örömmel számolunk be arról a 'kezdeményezésről, melynek első lépéseit már lapunkban is méltattuk: Tokaji Károly- né, a Kaposvári Mezőgazda­ságii Főiskolai Tangazdaság költségvetési üzeme Kállai Éve szocialista brigádjának nevében felhívást intézett a megyei tanácsihoz: indítsanak akciót szociális otthonok léte­sítésére, bővítésére. És hogy mennyire életbevágóan fontos ügyet karolt fel a kis közös­ség, íme a bizonyíték: me­gyénkben 300, igencsak rászo­ruló, teljesen elhangyatott. többnyire magatehetetlen idős ember vár. arra, hogy valamelyik otthonban megfe­lelő gondoskodásra találjon. A brigádvezető elmondta, hogy a mezőgazdasági főisko­la tanári kara, gazdasági és adminisztratív dolgozói sze­rény összegekkel szeretnék megindítaná a mozgalmat az otthonok gyorsabb fejleszté­séért. Egyszersmind tolmá­csolta az intézet 18 fős kar­bantartó brigádjának a mun­kafelajánlását A tanács örömmel fogadta a kezdőményezést. Dr. Szeré­nyt Jánost, az SZMT vezető titkárát bízta meg, hogy jut­tassa él a felhívást a szocia­lista brigádokhoz, kérve őket, hogy elsősorban munkafel­ajánlással és a gondoskodás más formáival járuljanak hozzá az idős korúak hely­zetének könnyítéséhez. A szerteágazó és igencsak összetett téma megoldása a tennivalók sokaságát igényli, így elsősorban a helyi ta­nácsok által készített komp­lex szociális gondozási terv készítését, melyben a helyi üzemek, tsz-ek és állami gaz­daságok ez irányú kötelezett­ségvállalása is szerepel. Fon­tos feladatként jelölte meg a testület az öregek napközi otthoni hálózatának bővíté­sét, az ott folyó gondozói munka javítását. Nagy igény mutatkozik a szociális étkez­tetésre. Kielégítését legalább 1980 végéig mindenütt meg kell. oldani. Igaz, anyagiak nélkül alig­ha szüntethetők meg a fent vázolt gondok. Mégis, hadd utaljunk befejezésül dr. Sze­keres László hozzászólására, aki azt hangsúlyozta: ahhoz, hogy az időskorúak minden­napjait tartalmasabbá. szí­nesebbé, örömtelibbé tegyük, sokszor elegendő, hogy a fia­talok rájuk nyissák az ajtót, kisebb szívességgel szolgálja­nak, a falu értelmiségi dol­gozói beszélgessenek velük napközi otthonukban, a szo­cialista brigádok kisebb-na- gyobb javításokat végezzenek lakásuk körül. Valóban: a gondoskodás ap­ró megnyilvánulásai sokszor a drága pénzen létrehozott kényelemmel is vetekednek. Fiatal gyógyszerészek . emlékversenye BalatontöMváron Tizennegyedszer rendezték meg a Rozsnyay Mátyás em­lékversenyt fiatal, 35 éven aluli gyógyszerészeknek, A program hétfőn ismerkedési esttel kezdődött. Tegnap dél­előtt dr. Kedvessy György egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyógyszerészettudományi ka­rának dékánja, a bíráló bi­zottság elnöke nyitotta meg a versenyt, melynek idei szervezője a Magyar Gyógy­szerészeti Társaság Somogy megyei Szervezete és a So­mogy megyei Tanács Gógy- szertári Központja volt. Szín­hely: a Sáotour balatonföid- vári üdülőhelyi klubja. Az ország minden megyé­jéből érkeztek fiatal, tudomá­nyos kutató tevékenységet folytató gyógyszerészek. Knoch Arankát, a Somogy megyei Gyógyszertári Köz­pont igazgatóját kérdeztük a verseny jelentőségéről. — Olyan fiatal kollégák vetélkedője ez, akik nem ku­tatóintézetben dolgoznak. A verseny tehát bizonyítéka an­nak, hogy a gyógyszertár al­kalmas tudományos munkára. A bíráló bizottság titkos sza­vazással dönt a helyezésekről. Az előadások tartalmát, tu­dományos értékét és az elő­adói készséget értékelik. A gyógyszertári központokból is érkeztek vendégek, a verseny alkalmas szakmai tapasztalat­cserére. — Á versenyzők többségük­ben nők. Elnőiesedik a pálya? — Az arányok jól tükrözik ezt. Dr. Győrbíró Árpád gyógy­szerész a somogyi verseny­zőkről tájékoztatott bennün­ket Tavaly egy fiatal gyógy­szerész indult, az idén ket­tő: a somogyi színeket Se- noha Zsuzsanna és Vogl Er­zsébet képviseli. A rövid szünetet egyesek felkészüléssel, másók kikap­csolódással töltik az üdülő­helyi klub parkjában. A zsűri elnökét dr. Kedvessy György professzort kérdeztük az em­lékverseny névadójáról. — Rozsnyay Mátyás a múlt században élt Szabad- szálláson született, gyógy- szierészként dolgozott a Tolna megyei Zombán, majd Arad­ra került önzetlenségével, fo­lyamatos önképzéssel tűnt ki. Ha szabad így fogalmaznom: a »keze alól-« sok neves em­ber került ki, olyanék is, akik később más területeken vál­tak híressé. Patrónusa volt a fiataloknak. Miután Fiúméban egy gyógyszerészeti vándor- gyűlésen 100 aranyforintot nyert; az összeget alapítvány létesítésére fordítja. Ezt a fiatal, jó eredményt elérő gyógyszerészek nyerhették eL Világszabadalom lett ízte­len kininje. A gyerekek nem vették be a keserű gyógy­szert, eaért kísérletezte Iá gat a változatát. Az elv azóta is aktuális. Dr. Ragettli János békéscsa­bai főgyógyszerész az emlék­verseny életrehívói között volt. így beszélt az előzmé­nyekről: — A Rozsnyay alapítvány a második világháború után megszűnt. Ebben a formában újítottuk fel, előbb csaik há­rom megyében (Baranyában, Békésben és Győr-Sopron- ban), majd országos vetélke­dővé vált. Az ifjúságpolitikai határozat előtt már a fiata­lokra gondoltunk ezzel a ver­senyei, most pedig a hatá­rozat szellemében rendeztük meg. Senoha Zsuzsanna a kapos­vári Kossuth téri gyógyszer- tárban dolgozik. Témájának címe: Nyújtott hatású litium- karbonát tabletta készítése. — A galenusi laboratórium vezetőjével, Matolcsy István­nal dolgozhattam együtt. Ö irányította a munkát. A li- tiumkarbonát tabletta az ideggyógyászatban használa­tos. Nyolc-tíz óra alatt egyen­letesen adja le a hatóanya­got, ez az előnye. Nem versenyezni jött, ha­nem beszámol rsi arról, mit csinál — így mondta. A fiatal gyógyszerészekre gazdag program vár: kőrös­hegyi hangverseny, hajóki­rándulás., Holnap eredmény­hirdető» . . Franciaországba utazott a Balaton Táncegyüttes A siófoki áfész Balaton Táncegyüttese a területi ve­télkedőn több mint 30 együt­tes között az első helyen vég­zett, így az ezüst fokozatot elérő táncosok lehetőséget kaptak arra, hogy hazánkat képviseljék Franciaország­ban: a Saint Germain-i fol- klórfesztdválon. A közelmúlt­ban egy nagy sikerű gálaes­ten. búcsúztak el hazai közön­ségüktől. Előadás után a Dél­balatoni Kulturális Központ halijában az együttes művé­szeti vezetőjével, dr. Fekete Zoltánnal, a MÉH Tröszt jogtanácsosával arról beszél­gettünk, hogy mi a sorozatos sikerek titka? — Az ÉLTE joghallgatója­ként már elsőévesen tagja lettem az egyetem Európa- hírű táncegyüttesének. Ta­nulmányaimmal párhuzamo­san koreográfiát is tanultam, így jogásszá válásom után több együttes művészeti éle­tét irányíthattam. Két esz­tendővel ezelőtt a Balaton Táncegyüttes művészeti veze­tőt keresett, Leutaztam, s már az első próbán örömmel vet-. tem tudomásul, hogy egy jól összeforrt közösséggel van dolgom. De igyekeztem meg­értetni a tanácsokkal, hogy »kevés« az azonos képesség, szükség van. egy sajátosain egyedi stílusra, amely híven kifejezi az együttes rendelte­tését, a területi folklór hagyo­mányok magas szintű ápolá­sát Amint a megszerzett ezüst fokozat is mutatja, munkán­kat kollektív siker koronázta. — Az együttes tagjai vala­mennyien amatőrök, összeté­telüket tekintve mely terüle­tekről »verbuválódtak«? — Az általános iskolás ko­rú kislányokat is beleszámít­va, akik az utánpótlást bizto­sítják, a létszám eléri a negy­venet Található a táncosok között osztályvezető, admi­nisztrátor, középiskolai ta­nuló, géplakatos, bádogos, közgazdász. A mindennapi munka, a gyermeknevelés mellett is jut idejük arra, hogy táncoljanak, utazzanak. Rajongásig szeretik azt, amit csinálnak. Beszélgetésünk alatt arra lettem figyelmes, hogy lassan megtelnek a körülöttem levő ülőhelyek. A civilbe öltözött táncosok és az időközben oda­érkezett áfész-elnök is be­kapcsolódtak a társalgásba. Haragh János elnök büszkén mondta :-— Ez az együttes a kelle­mes gondok egyike! Az idén ünnepeljük 15 éves fennállá­sát, s ez a másfél évtized sok felejthetetlen élményt nyúj­tott. Voltunk már Hollandiá­ban, Dániában, a Szovjetunió­ban, Jugoszláviában, Romá­niában. Ott vagyunk minden jelentős versenyen, ünnepi eseményen. A szövetkezet ve­zetőségének az az álláspontja, hogy minden lehetőséget meg kell adni ezeknek a lelkes és tehetséges fiataloknak. Ez a franciaországi részvétéi pilla­natnyilag a »csúcsot« jelenti. Május 27-én reggel autó­busszal Indult el a »társulat« a mintegy háromhetes útra. Nemcsak a 4800 tagot szám­láló szövetkezet várja nagy izgalommal, hogy milyen eredményt érnek el, hanem a város is. Gyócsi László A fiatal fiú elpityeredve szaladt az öreghez, mondván: — Hiszen én meg a'szent- andrási bíró fia vagyok! Így tudtuk meg, mi lett Vértesi András bátyánkkal, s fiával, kiket elesettnek hit­tünk sokáig. Kokora két évet szolgált, halott katona obsitját hozta, álnéven suttyant haza. Gaval­lér Mihály sógor csináltatott néki szolgálati levelet. Felesé­gét, mint özvegyasszonyt újra feleségül vette, mert a világ de nagyon is számított rá, hogy nyomról nyomra be le­gyen csapva. Pusztát váltot­tak, s éltek. Hanem sok víz lecsurgott addig a Maroson. Károly fiú utód nélkül halt meg, hát a lánya, Mária. Te­rézia tette föl a koronát. Megcsandesült a nyakvagdosó világ. Mertünk még lakodal- mazni is. Pandúri engedély kellett hozzá, mint akár csak ahhoz is, hogy a pusztából ki­menjünk valamerre. Utazóle­vél. Azt szigorúan vették. Meg a cifferblattot. Réztáblát a mellyünk kanalán. De ha ittunk, daloltunk: Mondd meg Magyarország, kinek, mit vétettél, Hogy ilyen próbákra sokszor rá vettettél, Mostan'.is milyen nagy veszélybe fürödtél. Sokszor ártatlanul én könnyeim hullnak, Mert sok ellenségim ellenem mozdulnak, Régi víg napjaim tóiéra elfordulnak. Dunát, Tiszát, Szávát, Drávát is vizsgálván. Azok közül Tiszát ugyan megszólítván. Igen szomorkodtam, bús pamaszit hallván, Én annak beszédjin igen á'lmélkodám. Magyarokat szidják, lélek kurafiak, Ki volt néktek otthon olyan oktatótok, Ki volt otthon néktek ily tanácsadótok, őfelsége ellen, hogy kardot vonjatok? Ezért pedig Pérót hirtelen megfogják, A budai hóhér kezeibe adják, Gyengén tartott testét szurokkal locsolják, A csigán pediglen hét singnyire nyújtják. Az olajos mécset a fején meggyújtják, Körmeit egyenként ujjáről lehúzzák Péró Péter fiam, szerelmes magzatom, Tehozzád már mostan végbúcsúmat nyújtom, Ügy mint édesatyád oktatásul adom. Tartsd emlékezetedben, az én csúf halálom! Keserű panaszolkodások, voltak ezek, akár az útilapu főzete, de hát a örömre se sok okunk akadt. Kívülről olyan nem csüngött közénk. Öröm, Riherongy lócsordák kerültek a kezünk alá, azok között egy tisztességes apaál­lat nem létezett. A háborúk, viszályok ledarálták a jókat, a fél csipejű, öreg sántákból nem lehetett frissíteni az is­ten csikósának se. Minket ki aeas engedtek a határból ló után, pedig elmentünk volna, akár lopni is valamerre, le Moldvába, Beszarába. Így aztán otthon találtam, amit más odakint keres. Pir- csivel úgy éltünk zaj nélkül, mint két csöndöskés madár. Végegyházán kuporgottunk egy kicsike kis házat, de fér­tünk benne valahányan, Mert lettünk aztán egy'egész tállal. Fiúk persze eleinte. Hat fiú, három7 lány. Ha éjszakánként a nagy szorongásban egy-kettő le is puffant az ágyról, hát észre se vettük. De ennyi száj­nak élés kellett. Ha mondjuk estére pogácsát sikerített Pir- csi, egy vájdlinggal tett elénk. Lehetett tízpintnyi, ami, mi­vel a litert is emlegették im­már, több volt tíz liter tésztá­nál. Még a morzsáját is ösz- szesöpörgéltük tenyérrel, mi­után eltűnt a kazalnyi pogá­csa. Kapaszkodhatott a csikós, volt gond a betévőre. Igaz, Bálint, a legidősebb olyan dolgosnak senderedett, az ördögöt kihajtotta a lyu­kából, ha értelmét vélelmezte. Az vadat hurkozott, túzokot pányvázott. Ereit lovat és pat­kóit, ásott kutat, födött házte­tőt, rakott kemencét, termelt dohányt. Mondhatom, a töb­bi se lett hitványabb, örül­tem is. Oskolába járatta őket Mária Terézia, Ott pipiskédéit a falu közepén a Ráció osko­la. Mester benne. Görbe há­tú, pápaszemes német. Néme­tül imádkoztak, számoltak, ír­tak. Jó is volt. Csak ha, mert tányér, kanál megzörrent azért, összeszólalkoztunk, ha­darva kevertek fohászt a ma­gyarázattal a gyermekeim, nemigen tudtam, káromkod­nak-e vagy éppen imádkoz­nak. (Folytatjuk) b b

Next

/
Oldalképek
Tartalom