Somogyi Néplap, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-31 / 126. szám
Ülést fsrtott a megyei tanács k időskorúak szociális kelyzete Felhívás a szocialista brigádokhoz Tegnap ülést tartott a megyei tanács. Meghallgatta Böhm József tanácselnök tájékoztatóját a Minisztertanács május 18-i üléséről, melyen Somogy helyzetét és fejlesztésének feladatait tárgyalták meg, különös tekintettel a mezőgazdaságra és az idegenforgalomra. Majd a szarvasmarha-tenyésztésről előterjesztett beszámolót vitatta meg a testület, továbbá megtárgyalta az idős korúak szociális körülményeit, ellátásuk javításának 1985-ig esedékes tennivalóit. (Cikkünkben az utóbbi napirendről számolunk be.) A tanács személyi kérdésekről is tárgyalt: fölmentette tisztségéből dr. Várszegi Erzsébetet, a Nagyatádi Járási Hivatal elnökét, aki a megyei tanácson osztályvezető-helyettesi beosztást kapott, és helyére Hu- bay Sándort, a Nagyatádi Városi Tanács elnökhelyettesét nevezte ki. Bár sokan ismerik az alábbi számokat, e téma tárgyalásánál mégsem szükségtelen idézni : a megyében 82 ezer nyugdíjas él — az összlaíkos- ság 22,5 százaléka. Ez az arány jelentősen meghaladja az országos átlagot- És ha még hozzátesszük, hogy a szociális gondozásnak ki kell terjednie az alacsony jövedelműekre, a tartósan nehéz anyagi helyzetben levőkre és a fogyatékosokra — a megye ez irányú gondjai még nyomasztóbbaknak látszanak. Igaz, az idős korúak túlnyomó többsége nem igényel szervezett társadalmi gondoskodást, de a fölmérés szerint így is mintegy 19 ezren szorulnak valamilyen tonnában segítségre. És hogy ez milyen jelentős arány, akkor derül ki, ha a kimutatásra pillantunk. Eszerint öt és fél ezer rászoruló nem kaphatta még meg a számára mindenképpen szükséges támogatást: szociális segélyezést, étkezést, napközis ellátást, házi gondozást, illetve szociális otthoni elhelyezésit. Pedig statisztikai adatok bizonyítják, hogy e tekintetben sok minden történt az elmúlt évtized alatt, különösen a megyei tanács négy évvel ezelőtt hozott határozata óta. Szervezettebbé, hatékonyabbá vált a munka. -De még messze vagyunk attól, hogy — a lehetőségek bővítésével, újabbak felkutatásával, az összefogás, a társadalmi segítőkészség felhasználásával — jelentősen köny- nyitsünk * valamennyi magára maradt, gondozásra szoruló időskorú helyzetén. Hiszen több pontnál is olvashatjuk a beszámolóban: mennél sürgősebben el kell érni az országos átlagot. Persze, nem magáért a tetszetős száméit, hanem azért, hogy az idős emberek a legeldugottabb településen is társadalmunkhoz méltó módon tölthessék el hátralevő éveiket Mindehhez — ■ ezt hangsúlyozták a ho zzászólók is — az anyagiakon kívül sokkal nagyobb figyelemre, szervezettségre, emberi törődésre van szükség mind a hivatalos, mind a társadalmi szervek, mozgalmak, munkahelyi közösségek részéről. Mert például igaz, hogy máról holnapra aligha lehet újabb szociális otthonokat ikialakítani — bár ebben is gyorsabban kellene előbbre jutnunk —, de az már igazán figyelmetlenségre vall, hogy néhány tanácsnál a segélyezésre rendelkezésre álló költségvetési előirányzatot sem használták fel, sok tsz-ben jelentős ösz- szegek maradtak meg a szociális és kulturális alapból. A helyi tanácsok felelősségét kell elsősorban hangsúlyozni. Az ő feladatuk ugyanis nemcsak a hozzájuk tartozó idős emberék felkutatása és nyilvántartása, a szociális gondoskodás intézményi feltételeinek megteremtése, hanem a segítőkész erők összefogása, a társadalmi támogatás különböző formáinak megszer* rezese is. Mert — amint azt többen szóvá tették — igenis van felelősségérzet a társadalomban, a munkahelyi közösségekben, csak felszínre keli hozni, a jó szándékot tettekké kell segíteni. Ennek bizonyítékaként örömmel számolunk be arról a 'kezdeményezésről, melynek első lépéseit már lapunkban is méltattuk: Tokaji Károly- né, a Kaposvári Mezőgazdaságii Főiskolai Tangazdaság költségvetési üzeme Kállai Éve szocialista brigádjának nevében felhívást intézett a megyei tanácsihoz: indítsanak akciót szociális otthonok létesítésére, bővítésére. És hogy mennyire életbevágóan fontos ügyet karolt fel a kis közösség, íme a bizonyíték: megyénkben 300, igencsak rászoruló, teljesen elhangyatott. többnyire magatehetetlen idős ember vár. arra, hogy valamelyik otthonban megfelelő gondoskodásra találjon. A brigádvezető elmondta, hogy a mezőgazdasági főiskola tanári kara, gazdasági és adminisztratív dolgozói szerény összegekkel szeretnék megindítaná a mozgalmat az otthonok gyorsabb fejlesztéséért. Egyszersmind tolmácsolta az intézet 18 fős karbantartó brigádjának a munkafelajánlását A tanács örömmel fogadta a kezdőményezést. Dr. Szerényt Jánost, az SZMT vezető titkárát bízta meg, hogy juttassa él a felhívást a szocialista brigádokhoz, kérve őket, hogy elsősorban munkafelajánlással és a gondoskodás más formáival járuljanak hozzá az idős korúak helyzetének könnyítéséhez. A szerteágazó és igencsak összetett téma megoldása a tennivalók sokaságát igényli, így elsősorban a helyi tanácsok által készített komplex szociális gondozási terv készítését, melyben a helyi üzemek, tsz-ek és állami gazdaságok ez irányú kötelezettségvállalása is szerepel. Fontos feladatként jelölte meg a testület az öregek napközi otthoni hálózatának bővítését, az ott folyó gondozói munka javítását. Nagy igény mutatkozik a szociális étkeztetésre. Kielégítését legalább 1980 végéig mindenütt meg kell. oldani. Igaz, anyagiak nélkül aligha szüntethetők meg a fent vázolt gondok. Mégis, hadd utaljunk befejezésül dr. Szekeres László hozzászólására, aki azt hangsúlyozta: ahhoz, hogy az időskorúak mindennapjait tartalmasabbá. színesebbé, örömtelibbé tegyük, sokszor elegendő, hogy a fiatalok rájuk nyissák az ajtót, kisebb szívességgel szolgáljanak, a falu értelmiségi dolgozói beszélgessenek velük napközi otthonukban, a szocialista brigádok kisebb-na- gyobb javításokat végezzenek lakásuk körül. Valóban: a gondoskodás apró megnyilvánulásai sokszor a drága pénzen létrehozott kényelemmel is vetekednek. Fiatal gyógyszerészek . emlékversenye BalatontöMváron Tizennegyedszer rendezték meg a Rozsnyay Mátyás emlékversenyt fiatal, 35 éven aluli gyógyszerészeknek, A program hétfőn ismerkedési esttel kezdődött. Tegnap délelőtt dr. Kedvessy György egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyógyszerészettudományi karának dékánja, a bíráló bizottság elnöke nyitotta meg a versenyt, melynek idei szervezője a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Somogy megyei Szervezete és a Somogy megyei Tanács Gógy- szertári Központja volt. Színhely: a Sáotour balatonföid- vári üdülőhelyi klubja. Az ország minden megyéjéből érkeztek fiatal, tudományos kutató tevékenységet folytató gyógyszerészek. Knoch Arankát, a Somogy megyei Gyógyszertári Központ igazgatóját kérdeztük a verseny jelentőségéről. — Olyan fiatal kollégák vetélkedője ez, akik nem kutatóintézetben dolgoznak. A verseny tehát bizonyítéka annak, hogy a gyógyszertár alkalmas tudományos munkára. A bíráló bizottság titkos szavazással dönt a helyezésekről. Az előadások tartalmát, tudományos értékét és az előadói készséget értékelik. A gyógyszertári központokból is érkeztek vendégek, a verseny alkalmas szakmai tapasztalatcserére. — Á versenyzők többségükben nők. Elnőiesedik a pálya? — Az arányok jól tükrözik ezt. Dr. Győrbíró Árpád gyógyszerész a somogyi versenyzőkről tájékoztatott bennünket Tavaly egy fiatal gyógyszerész indult, az idén kettő: a somogyi színeket Se- noha Zsuzsanna és Vogl Erzsébet képviseli. A rövid szünetet egyesek felkészüléssel, másók kikapcsolódással töltik az üdülőhelyi klub parkjában. A zsűri elnökét dr. Kedvessy György professzort kérdeztük az emlékverseny névadójáról. — Rozsnyay Mátyás a múlt században élt Szabad- szálláson született, gyógy- szierészként dolgozott a Tolna megyei Zombán, majd Aradra került önzetlenségével, folyamatos önképzéssel tűnt ki. Ha szabad így fogalmaznom: a »keze alól-« sok neves ember került ki, olyanék is, akik később más területeken váltak híressé. Patrónusa volt a fiataloknak. Miután Fiúméban egy gyógyszerészeti vándor- gyűlésen 100 aranyforintot nyert; az összeget alapítvány létesítésére fordítja. Ezt a fiatal, jó eredményt elérő gyógyszerészek nyerhették eL Világszabadalom lett íztelen kininje. A gyerekek nem vették be a keserű gyógyszert, eaért kísérletezte Iá gat a változatát. Az elv azóta is aktuális. Dr. Ragettli János békéscsabai főgyógyszerész az emlékverseny életrehívói között volt. így beszélt az előzményekről: — A Rozsnyay alapítvány a második világháború után megszűnt. Ebben a formában újítottuk fel, előbb csaik három megyében (Baranyában, Békésben és Győr-Sopron- ban), majd országos vetélkedővé vált. Az ifjúságpolitikai határozat előtt már a fiatalokra gondoltunk ezzel a versenyei, most pedig a határozat szellemében rendeztük meg. Senoha Zsuzsanna a kaposvári Kossuth téri gyógyszer- tárban dolgozik. Témájának címe: Nyújtott hatású litium- karbonát tabletta készítése. — A galenusi laboratórium vezetőjével, Matolcsy Istvánnal dolgozhattam együtt. Ö irányította a munkát. A li- tiumkarbonát tabletta az ideggyógyászatban használatos. Nyolc-tíz óra alatt egyenletesen adja le a hatóanyagot, ez az előnye. Nem versenyezni jött, hanem beszámol rsi arról, mit csinál — így mondta. A fiatal gyógyszerészekre gazdag program vár: kőröshegyi hangverseny, hajókirándulás., Holnap eredményhirdető» . . Franciaországba utazott a Balaton Táncegyüttes A siófoki áfész Balaton Táncegyüttese a területi vetélkedőn több mint 30 együttes között az első helyen végzett, így az ezüst fokozatot elérő táncosok lehetőséget kaptak arra, hogy hazánkat képviseljék Franciaországban: a Saint Germain-i fol- klórfesztdválon. A közelmúltban egy nagy sikerű gálaesten. búcsúztak el hazai közönségüktől. Előadás után a Délbalatoni Kulturális Központ halijában az együttes művészeti vezetőjével, dr. Fekete Zoltánnal, a MÉH Tröszt jogtanácsosával arról beszélgettünk, hogy mi a sorozatos sikerek titka? — Az ÉLTE joghallgatójaként már elsőévesen tagja lettem az egyetem Európa- hírű táncegyüttesének. Tanulmányaimmal párhuzamosan koreográfiát is tanultam, így jogásszá válásom után több együttes művészeti életét irányíthattam. Két esztendővel ezelőtt a Balaton Táncegyüttes művészeti vezetőt keresett, Leutaztam, s már az első próbán örömmel vet-. tem tudomásul, hogy egy jól összeforrt közösséggel van dolgom. De igyekeztem megértetni a tanácsokkal, hogy »kevés« az azonos képesség, szükség van. egy sajátosain egyedi stílusra, amely híven kifejezi az együttes rendeltetését, a területi folklór hagyományok magas szintű ápolását Amint a megszerzett ezüst fokozat is mutatja, munkánkat kollektív siker koronázta. — Az együttes tagjai valamennyien amatőrök, összetételüket tekintve mely területekről »verbuválódtak«? — Az általános iskolás korú kislányokat is beleszámítva, akik az utánpótlást biztosítják, a létszám eléri a negyvenet Található a táncosok között osztályvezető, adminisztrátor, középiskolai tanuló, géplakatos, bádogos, közgazdász. A mindennapi munka, a gyermeknevelés mellett is jut idejük arra, hogy táncoljanak, utazzanak. Rajongásig szeretik azt, amit csinálnak. Beszélgetésünk alatt arra lettem figyelmes, hogy lassan megtelnek a körülöttem levő ülőhelyek. A civilbe öltözött táncosok és az időközben odaérkezett áfész-elnök is bekapcsolódtak a társalgásba. Haragh János elnök büszkén mondta :-— Ez az együttes a kellemes gondok egyike! Az idén ünnepeljük 15 éves fennállását, s ez a másfél évtized sok felejthetetlen élményt nyújtott. Voltunk már Hollandiában, Dániában, a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Romániában. Ott vagyunk minden jelentős versenyen, ünnepi eseményen. A szövetkezet vezetőségének az az álláspontja, hogy minden lehetőséget meg kell adni ezeknek a lelkes és tehetséges fiataloknak. Ez a franciaországi részvétéi pillanatnyilag a »csúcsot« jelenti. Május 27-én reggel autóbusszal Indult el a »társulat« a mintegy háromhetes útra. Nemcsak a 4800 tagot számláló szövetkezet várja nagy izgalommal, hogy milyen eredményt érnek el, hanem a város is. Gyócsi László A fiatal fiú elpityeredve szaladt az öreghez, mondván: — Hiszen én meg a'szent- andrási bíró fia vagyok! Így tudtuk meg, mi lett Vértesi András bátyánkkal, s fiával, kiket elesettnek hittünk sokáig. Kokora két évet szolgált, halott katona obsitját hozta, álnéven suttyant haza. Gavallér Mihály sógor csináltatott néki szolgálati levelet. Feleségét, mint özvegyasszonyt újra feleségül vette, mert a világ de nagyon is számított rá, hogy nyomról nyomra be legyen csapva. Pusztát váltottak, s éltek. Hanem sok víz lecsurgott addig a Maroson. Károly fiú utód nélkül halt meg, hát a lánya, Mária. Terézia tette föl a koronát. Megcsandesült a nyakvagdosó világ. Mertünk még lakodal- mazni is. Pandúri engedély kellett hozzá, mint akár csak ahhoz is, hogy a pusztából kimenjünk valamerre. Utazólevél. Azt szigorúan vették. Meg a cifferblattot. Réztáblát a mellyünk kanalán. De ha ittunk, daloltunk: Mondd meg Magyarország, kinek, mit vétettél, Hogy ilyen próbákra sokszor rá vettettél, Mostan'.is milyen nagy veszélybe fürödtél. Sokszor ártatlanul én könnyeim hullnak, Mert sok ellenségim ellenem mozdulnak, Régi víg napjaim tóiéra elfordulnak. Dunát, Tiszát, Szávát, Drávát is vizsgálván. Azok közül Tiszát ugyan megszólítván. Igen szomorkodtam, bús pamaszit hallván, Én annak beszédjin igen á'lmélkodám. Magyarokat szidják, lélek kurafiak, Ki volt néktek otthon olyan oktatótok, Ki volt otthon néktek ily tanácsadótok, őfelsége ellen, hogy kardot vonjatok? Ezért pedig Pérót hirtelen megfogják, A budai hóhér kezeibe adják, Gyengén tartott testét szurokkal locsolják, A csigán pediglen hét singnyire nyújtják. Az olajos mécset a fején meggyújtják, Körmeit egyenként ujjáről lehúzzák Péró Péter fiam, szerelmes magzatom, Tehozzád már mostan végbúcsúmat nyújtom, Ügy mint édesatyád oktatásul adom. Tartsd emlékezetedben, az én csúf halálom! Keserű panaszolkodások, voltak ezek, akár az útilapu főzete, de hát a örömre se sok okunk akadt. Kívülről olyan nem csüngött közénk. Öröm, Riherongy lócsordák kerültek a kezünk alá, azok között egy tisztességes apaállat nem létezett. A háborúk, viszályok ledarálták a jókat, a fél csipejű, öreg sántákból nem lehetett frissíteni az isten csikósának se. Minket ki aeas engedtek a határból ló után, pedig elmentünk volna, akár lopni is valamerre, le Moldvába, Beszarába. Így aztán otthon találtam, amit más odakint keres. Pir- csivel úgy éltünk zaj nélkül, mint két csöndöskés madár. Végegyházán kuporgottunk egy kicsike kis házat, de fértünk benne valahányan, Mert lettünk aztán egy'egész tállal. Fiúk persze eleinte. Hat fiú, három7 lány. Ha éjszakánként a nagy szorongásban egy-kettő le is puffant az ágyról, hát észre se vettük. De ennyi szájnak élés kellett. Ha mondjuk estére pogácsát sikerített Pir- csi, egy vájdlinggal tett elénk. Lehetett tízpintnyi, ami, mivel a litert is emlegették immár, több volt tíz liter tésztánál. Még a morzsáját is ösz- szesöpörgéltük tenyérrel, miután eltűnt a kazalnyi pogácsa. Kapaszkodhatott a csikós, volt gond a betévőre. Igaz, Bálint, a legidősebb olyan dolgosnak senderedett, az ördögöt kihajtotta a lyukából, ha értelmét vélelmezte. Az vadat hurkozott, túzokot pányvázott. Ereit lovat és patkóit, ásott kutat, födött háztetőt, rakott kemencét, termelt dohányt. Mondhatom, a többi se lett hitványabb, örültem is. Oskolába járatta őket Mária Terézia, Ott pipiskédéit a falu közepén a Ráció oskola. Mester benne. Görbe hátú, pápaszemes német. Németül imádkoztak, számoltak, írtak. Jó is volt. Csak ha, mert tányér, kanál megzörrent azért, összeszólalkoztunk, hadarva kevertek fohászt a magyarázattal a gyermekeim, nemigen tudtam, káromkodnak-e vagy éppen imádkoznak. (Folytatjuk) b b
